Segítenek-e rajtunk az üdvözültek? 2
2) Az üdvözültek lényegében akkor segíthetnek a földieken, ha azt kérik tőlük.
3) Az üdvözült lelkek, egyfelől abból segíthetnek, amit „kincsként vittek magukkal” (lásd Mt 6,20), másfelől abból, amit a földi küzdők felajánlanak nekik, kérve közbenjárásukat. Ezért hatékonyabbak a nagy szentekhez való imáink! Természetesen, a mennyben lévők mind szentek, még ha a földi Egyház nem is hirdette ki! Tehát, ha üdvözülünk, szentek leszünk magunk is!
XIII. Leó pápa: Krisztus az Eucharisztiát az Egyházra „mint az ő egységének és szeretetének a jelképét” hagyta, „és azt akarta, hogy ezáltal minden keresztény egységet alkosson és a többihez kapcsolódjék … mintegy jelképezve az ő egyetlen testét, amelynek feje ő maga …” [vö. DH 1635; 1638].
Ezenkívül, az élők közötti kölcsönös szeretet kegyelme, amelyhez az eucharisztikus szentség oly nagy erővel és gyarapítással járul hozzá, főképpen eme áldozat erejével árad szét mindenkire, akik a Szentek Közösségéhez számíttatnak. A Szentek Közössége ugyanis nem egyéb, … mint kölcsönös segítségnyújtás, az engesztelés, az imádságok, a jótétemények kölcsönös közlése a hívők között, akár elnyerték már az égi hazát, akár az engesztelőtűzben raboskodnak még, akár ebben a világban vándorolnak, ők egy néppé egyesülnek, amelynek a feje Krisztus, formája pedig a Szeretet.
A hitben ugyanis érvényes az, hogy noha ezt a felséges áldozatot csak Istennek szabad felajánlani, az égben az Istennel uralkodó Szentek tiszteletére is – akiket Isten koronázott meg –, be lehet mutatni abból a célból, hogy pártfogásukat elnyerjük, sőt, ahogy az apostolok tanítják, azon testvérek szégyenfoltjának az eltörlése érdekében is megtehetjük ezt, akik már meghaltak az Úrban, de a bűn következményeitől való megtisztulásuk még nem teljes. (XIII. Leo „Mirae caritatis” körleveléből /DH 3363/)
A szerkesztő megjegyzései:
a) A Szenvedő Egyház – vagyis tagjai a purgatóriumi lelkek –, nem tudnak a földi emberen (a Küzdő Egyházon) segíteni, csak megdicsőülésük után! (Ezért kell őket a Szentmise, imáink és áldozataink (búcsúink) felajánlásával mihamarabb kiszabadítani. → Lásd búcsúk!)
b) Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy nem a tisztítótűzben szenvedőkhöz kell imádkoznunk, hanem ŐÉRTÜK, és nem az üdvözültekért kell imádkoznunk, hanem HOZZÁJUK! Már a katakombák falára írt imák és fohászok tanúsítják, hogy sem az üdvözültekért, sem a kárhozottakért nem kell imádkozni!
A mennyország lakói, tehát ismerik helyzetünket és segítenek is tőlük telhetően, ezt legtöbbször azonban észre sem vesszük, pedig a hála és köszönő ima, újabb kegyelmeket esdhetne ki tőlük számunkra! Maga Isten Szentséges Anyja is szüntelenül küzd értünk és Fiát „fájdalommal hallgatja az idők végéig”! (Blaise Pascal)
(A kegyelmeket minden esetben Istentől kapjuk, legfeljebb a Szűzanya, szentjeink vagy üdvözült hozzátartozóink hathatós közbenjárása révén!)
c) Arra a tájékozatlan kérdésre, miszerint az „egész emberiségbe miért nem számoljuk bele a kárhozottakat is”? Nos, nézetem szerint a kárhozat az örök halálban, vagyis szabad döntésükkel az isteni világból való örök kizártság állapotába jutottak. Mivel épp a szeretetlenségük miatt kárhoztak el, ezért szeretet – vagyis segítőkészség – nincs bennük, és az Egyház tanítása szerint az értük való imádság teljesen hatástalan!
(Források az első részben!) (folyt.)
