A Szűzanya, az angyalok és a szentek társaságában
Justiniáni Szent Lőrinc így szól a Boldogságos Szűzanyáról: »Hogy is 
ne volna malaszttal teljes az, aki égbe vivő lajtorjánkká, a mennyország kapujává, az Isten és emberek közt valóságos közbenjárónkká lett«. (Serm. de Annunt) (Liguori Szt. Alfonz - Szűz Mária Dicsősége, 87. o.)
A szentatyák és a hittudósok tanítják, hogy az üdvözültek, Istenben és Őáltala látni fogják a hit misztériumait, az isteni gondviselés csodáit, az isteni malaszt működését, a teremtés rejtélyeit, és bizony már ez sem unalmas!
Már e földön is az emberi szellem egyik legnagyobb, legnemesebb élvezete, ha eszének erejével valamit fölfedez, új ismeretekhez jut. Nos, minő élvezet lesz az, ha majd eléje tárul a természetes és természetfölötti világ minden titka és rejtélye!
Az üdvözültek az angyalok társaságában fognak élni.
De menjünk tovább! Az üdvözültek a menny boldogságában látni fogják Isten Szentséges Anyját, Máriát!
Egy katolikus pap halálközeli állapotában betekinthetett a mennybe, így ír: „A Szűzanya például sokkal gyönyörűbb volt, mint bármely más asszony, akit valaha is láttam ezen a földön. Az arcából sugárzó fény beragyogott engem. Szívemben azt mondtam: Édesanyám, anyácskám, Mária!” (James Manjackal MSFS: Láttam az Örökkévalóságot. ‒ Maranatha 2016. 26. old.)
A Jelenések könyvében Szent János írja: „És nagy jel tűnék fel az égen: egy asszony, kinek öltözete vala a nap, lábai alatt a hold és fején tizenkét csillagú korona.” (Jel 12,1)
De milyen lehet a Szűzanya szépsége? Suarez, a középkor nagy hittudósa azt állítja, hogy a boldogságos Szűz mennyei dicsősége felülmúlja az összes angyalok és szentek dicsőségét összevéve. »Ő a Magasságbeli dicsősége, melyben mint akár saját isteni ölében elrejtette egyszülött Fiát és benne mindazt, ami a legkiválóbb és legértékesebb. Mily nagy és titokzatos dolgokat művelt a hatalmas Isten e csodálatos teremtményében, amit mély alázatossága ellenére maga is megvall: „Nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas” (Lk 1,49) A (földi) világ nem ismeri ezeket, mert megismerésükre képtelen és méltatlan.« (Grignon TMT 6)
Szent Fausztina írja naplójában: „Én nemcsak a mennyország Királynője vagyok, hanem az Irgalom Anyja, és a te Édesanyád is.” (N 330)
És valóban! A Szeplőtelen Szűz amikor megjelent Lourdes-ban a szegény pásztorlány Bernadette előtt, az ő elmondása nyomán Franciaország egyik legjelesebb művésze próbálta márványba faragni a Szent Szűz alakját. Mégis, amikor Bernadette a műremeket meglátta, csak annyit tudott mondani: Szép-szép, de korántsem hasonlít a Jelenés Asszonyának elragadó szépségéhez.
Nos, az üdvözültek a mennyben ezzel a dicső Asszonnyal ‒ az Egek Királynéjával ‒ együtt örvendezhetnek az örök boldogságnak, aki mint Édesanya fogja őket szeretni. (vö. MFI)
(Források az első részben!) (folyt.)
