Visszatérve kérdéskörünkhöz, az 1985 utáni (un.) „Szeretetláng közlések” lehetnek ugyan ösztönzések, de semmikép sem tekinthetők a Szeretetláng üzenetek érdemi részének, különösen nem a folytatásának! Ezek késztetéseikkel némi hasznot jelenthetnek ugyan, ám azáltal, hogy "Szeretetláng üzenet" címszó alatt kerülnek közlésre, ezzel jóval több zavart és kárt okoznak, nyomukban kimosolygással, lekicsinylő legyintéssel vagy fásult értetlenséggel! (Merő ellentéteként, az Istenanya eredeti céljával!) „A felülről származó bölcsesség először is TISZTA, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.” (Jak 3,17) − És más kiváltságával nem „ékeskedik” − tehetnénk hozzá! Sajnos, az e témáról való élő beszélgetésben mindig akadnak, akik rávágják, hogy "az égieknek nem lehet megtiltani, hogy szóljanak"! Ó jaj, milyen tényszerű okoskodás! Ám feledni látszik, hogy az "égieknél" egyáltalán nem gyakorlat valamely kegyelmi kiváltság erről-arról való újabb és újabb "kiegészítgetése", és nem ezáltal teszik komolytalanná kiváltságaikat! És lám, a Mária-jelenések és általában a magán-kinyilatkoztatások területén nem találunk egyetlen hiteles "folytatólagosságot" sem! (Hitelesnek tartható az a magánkinyilatkoztatás, melynek tartalmát – miként a látnok személyét – az illetékes Egyházi Hatóság megvizsgálta és nem talált benne az evangéliumi tanítással ellenkező állítást /életvitelt/!)
Okfejtéseink alátámasztására megemlíthetjük Szent Gertrúd és a Szeretett Tanítvány misztikus párbeszédét, melynek mélységesen szép tartalmát nem tekinthetjük a János Evangélium bővítményének. "Szent János elvitte őt e látomásban az Úr Jézushoz és Gertrúd lehajthatta fejét Jézus Szívére. Szent Gertrúd hallgatta a szent Szív édes, vigasztaló dobbanásait, érezte az isteni szeretet szívverését. Szent János bevallotta neki, hogy ő is érezte az utolsó vacsorán e szeretetet, és ettől gyulladt fel lelke, ettől lett tűznél tüzesebb. Szent Gertrúd kérdezte tőle: „És miért hallgattad ezt el, miért nem írtál legalább valamit róla a mi előhaladásunkra?” Szent János azt felelte: „Az én hivatásom volt, hogy az Isten örök Igéjéről írjak az újszülött Egyháznak annyit, hogy a világ végezetéig elég legyen az elmélyedő emberi értelem számára, bár fölérteni azt soha senki sem fogja; az isteni Szív dobbanásainak édességét feltárni az új idők számára tartatott fenn. Hogy amikor ezekről hall majd az elvénült világ, melyben az isteni szeretet már fogyni indult, fiatalodjék, és e szívveréstől új életre keljen”. (Nagy Szent Gertrúd, Lelki gyakorlatok 9. SZIT 1926)
Ehhez hasonlóan azáltal, hogy az 'irgalmasság' kifejezése Erzsébet asszony Lelki Naplójában több mint hatvanszor szerepel, mégsem írta címeként, hogy az Isteni Irgalmasság 
Üzenete! Azt meg pláne nem, hogy ez a Fausztina Kowalska-féle üzenetek magyar folytatása!
Azt már mondanunk sem kell, hogy becsülete sérelme nélkül, senki sem tehet közzé szerzői név nélkül „Szeretetláng közlések” vagy „Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja” címen, nem Erzsébet asszonytól származó üzeneteket! ,,Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek − Isten megbízottaiként − a szent emberek. De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek!” − (Vö. 2Pét 1,21 - 2Pét 2,1) (Ld még Jer 14,14-16) Mert sajnos, akárhány látnok „ráúszhat valamely nagy hajó farvizére”, sőt még lelkivezetőt is találhat magának, jóllehet erre a súlyos felelősség miatt kevés pap vállalkozik (de akad!)! Sajnos, könnyen a megtévesztés csapdájába esnek azok, akik az efféle 'üzeneteknek' akarva-akaratlan részesei, terjesztői vagy követői!
„Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.” (2Tim 4,3-4)
Ó, mennyire tartott Erzsébet asszony maga is attól, hogy „megtévesztett és másokat megtévesztő" (III/190) ne legyen. A Lelki Naplójában leírtak, a legkevésbé sem tükröznek pszichotikus beszűrődést vagy feltűnési viszketegséget, sőt nagyon is hitelesítik a 'látnok' felelősségtudatát. Tényként állapítható meg az, hogy Erzsébet asszony egyáltalán nem fogadta 'a világ legtermészetesebb dolgaként' égi megbízatását, miként sajnos ezt sok túlbuzgó ál-misztikus teszi! Maga mondta, hogy „akit az ilyen dolgok kapcsán nem gyötörnek természetes kételyek, az hamiskodik, az az önhittség vagy a megtévesztettség állapotában van, és az üdvösségével játszhat!”
