A megdicsőült test
A világ üdvözítésére irányuló isteni tervek és ígéretek teljesítésének első lépése a megtestesülés volt. Isten ekkor a Teremtő és teremtmény közti elképzelhetetlen szoros egységre lépett egy emberi testtel és emberi lélekkel, és ezen keresztül magához kapcsolta az egész emberiséget, sőt az egész teremtett világot.
A következő lépés, Jézus megdicsőülésével jelent meg a történelemben ‒ Krisztus feltámadásával ‒, az első megdicsőült ember.
Ez az az állapot, mely képes áthaladni a zárt ajtón (és ilyen testet kap az üdvözült ember is a mennyben). A megdicsőült állapotban a földinél, sokkal inkább megnyilvánul Isten jelenléte és az ember felemeltetése. A megdicsőülés második következménye, hogy maga Krisztus is a „szolgai állapotból” uralkodóvá vált (Róm 1,4; ApCsel 2,36), és a Szentlélek által Egyházzá szervezte a követőit. Mégpedig olyan választott néppé, amely elképzelhetetlen módon, az ő titokzatos Teste. Az Egyházba tartozók ugyanis közelebb kerülnek Istenhez, mint a korábbi emberiség.
A halál után fokozottan érvényesül a misztikus Test szerepe az üdvözültek életében: megtisztultan, tökéletes önátadásban és visszavonhatatlanul egyesülnek Krisztuson keresztül az Atyával és fogadják a boldogító szeretetnek a Szentlélektől kapott ajándékait.
Csak okulásként: amint meghaltál, sokaknál kinyilvánul hozzád való igazi viszonyuk! Akik a szépségedért szerettek, elfordulnak nyomban. Akiknek szórakoztatására nem sajnáltad a drága idődet, még a temetésedre sem érnek rá elmenni. Segítségre csak azoknál számíthatsz, akiknek a lelküket érintetted meg! Mert a földiek közül egyedül ők imádkoznak majd érted és mutattatnak be Szentmisét üdvösségedért! A Mennyben viszont sokan – akiket nem is ismertél, ám neked köszönhetik megtérésüket (üdvösségüket) –, hálából szüntelenül imádkoznak érted a tisztítótűzből való mielőbbi szabadulásodért, és a mennyben pedig határtalan örvendezéssel köszöntenek!
(Források az első részben!) (folyt.)
