Hol van a mennyország?
„A menny se nem absztrakció, se nem egy hely a felhők fölött, hanem egy élő, személyes kapcsolat a Szentháromsággal.” (Szent II. János Pál 1999. június 21. ált. audencia)
A Szentírás és az Egyház hallgatását a mennyország helyéről, utasításnak is tekinthetjük arra, hogy ne a hollétén törjük a fejünket, hanem arra törekedjünk, hogy oda jussunk!
Az ember szempontjából a 'mennyország' szó, a megváltottság teljességére jutottaknak és az üdvözültek világának állapotát jelzi, melyet régebben helyhez kötöttek. De a mennyország földi értelemben véve nem hely, nem határolhatók be földies dimenziókba! De még ha „hely” lenne is, ámde végtelen, és ott nem lesz „tömegnyomor”! Korunk számtalan hittudósa úgy véli, hogy a feltámadt test annyira fölötte áll a térbeliség kategóriáinak, hogy mind a mennyet, mind a poklot szükségtelen helyként értelmezni. Mivel pedig – szerintük – nem fér bele a tér három dimenziójába, abszolút értelmetlen feltenni azt a kérdést is, HOL VAN?
Prohászka püspök mondja: „Ahol a szerető, boldogító Isten van, ott van a mennyország!” (Elm. az Ev. 1908. kiad. 124. old.) Tudniillik, az üdvözültek boldogságának lényege „Isten látásában” van. Mivel pedig Isten mindenütt jelen van, a mennyet is ott képzelhetjük el, ahol Isten az ő boldogító hatásával s üdvözítő mindenhatóságával van, vagyis ahol az Isten az üdvözülteket jutalmazza és boldogítja.
A „menny” kifejezés ugyanis, valóban nem térbeli helyet jelent, hanem LÉTMÓDOT; nem Isten közelségét vagy távolságát jelenti, hanem elsősorban a FÖLSÉGÉT. A mi Atyánk – aki a mennyekben van – nem „másutt van”, hanem „túl van mindazon”, amit mi az Ő szentségéről elgondolhatunk. (vö. Katekizmus 2794)
Mondhatjuk, hogy a mennyország fölötte van a világnak, de csakis abban az átvitt értelemben, hogy fölötte van az evilági dimenzióknak. Nem térbelileg van fölötte, hanem lényegileg, mert TÖBB mint, amit ami e világ dimenzióival behatárolható lenne, mégis reálisan létező cél és valami. Mindazáltal, az Üdvözítő mennybemenetelekor szemük láttára felemelkedett és felhő takarta el a szemük elől, amint az égbe ment. Ekkor két angyal állt meg mellettük fehér ruhában és így szóltak: Galileai férfiak, miért néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok. (vö. Apcsel 1,9-11)
Figyelemre méltó ‒ sőt érdekes ‒, hogy a Szentírás nem úgy beszél a mennyországról, mint a köznyelv. Nem mondja sehol, hogy valaki (konkrétan) bejutott a mennybe, ezzel szemben, mennyei örömökben való részesedésről beszél. Esetenként ezzel egyenértékű kifejezéseket használ, vagy pedig új eget és új földet említ.
(Források az első részben!) (folyt.)