Mi keresztények várakozunk! Vannak viszont, akik nem várnak semmire, sőt jócskán akadnak, akik nemhogy „várnak”, de szüntelenül keresnek! Mi azonban tudjuk mire és KIRE várunk, bár akadnak, akik emiatt kimosolyognak és vannak, akik azon csodálkoznak, hogy miért pont Őt várjuk, hiszen más vallás és más vallásalapító is létezik...
És valóban! Milyen egyszerű emberi mérlegelés ez a gondolat! Csakugyan mi miért is pont Őt várjuk, és mások miért nem? Talán rosszul tettünk tanúságot feléjük az Örömhírről? Netán hatékonyabb volt az ellentábor propagandája felénk?
Hát mi tagadás, van benne valami! Mi nemhogy jézusian, szelíden és szeretettel hirdettük az Evangéliumot, de valójában sehogy! Az „alkalmas” időt váró tapintatunkkal szemben az „Ellentábor” nemcsak harsányan és erőszakosan hintette – és hinti máiglan – istentelen propagandáját, de ami a lényege, pokolian alattomosan is! – Hogyan? – Úgy, hogy a sátáni gondolatot sokszor humánusnak tűnő jelszavak és tetszetős eszmék köpenyébe burkoltan teszik! A „munkát, kenyeret”, a „szabadság-egyenlőség-testvériség”, az „emberi jogok”, a „népidemokrácia” és az „ifjúság a szocializmusért” nevében és érdekében kerül terjesztésre. Mindezt harsányan, vagy suttogó propagandával, de szerfelett eredményesen!
Az elmúlt kétszáz év során tucatszámra születtek új fogalmak, amelyekkel a hit pusztításának állomásait is pontosan jelölhetjük. Így pl. a racionalizmus, a felvilágosodás, a modernizmus, a szekularizáció, az ateizmus, a liberalizmus, most meg az idegen vallású és kultúrájú migránsok befogadásának "felebaráti" kötelezővé tétele. Egy olyan vallásban, amelyben Isten nevével összekapcsolták a bosszúállást, sőt a gyűlölet és erőszak kötelezettségét, azzal az óvatosság élet-halál jelentőségű! Ezért nekünk ragaszkodni kell a Kereszténység szeretet-eszméjéhez és a krisztusi szeretetről kell beszélni, amellyel Isten tölt be minket, és amit nekünk tovább kell adnunk. A lélekromboló eszmék és csalárd fogalmi meghatározások az élet minden területén kifejtették és kifejtik hatásukat: a magánéletben, a közösségben, a nemzettudatban, a képernyőn, a rockszínpadon, a politikában éppen úgy, miként az egyetemi katedrán, sőt az egyháziakat sem kerülik el. A megfelelő ismeretek és a megkülönböztetés hiánya azt is eredményezi, hogy az emberek észre sem veszik, hogy jó szándékkal ugyan, de káros eszméket támogatnak. Keresztes Szent János szerint ,,az ördögnek sokféle furfangja között, melyekkel igyekszik befonni a lelki embereket, a legközönségesebb, hogy nem rosszat, hanem valami jót ajánl nekik''. Ám, sokszor és sokak untalan elfeledik, hogy a szép, új ígéretek csak beetető hazugságok és ha esélyt adunk nekik – tudható –, hogy semmit sem fognak beváltani a sok "jóból"! Mi ugyanis tudjuk, hogy Kitől és Kit várunk! – ugye kedves Olvasóm? – Isten egyszülött Fiát az Üdvözítőt várjuk epedve, aki született Szűz Máriától! Értünk testesült meg a Szentlélektől, a mi üdvösségünkért!
(folyt.)