Elmélkedés 3 ‒ Horváth Mária írása
Amint elérkezett a hajnal és kék lett az ég, Anna legnagyobb örömére Joachim felült ágyában és egészsége teljesen visszatért.
Anna hálaimát mondva sietett ki Erzsébethez és boldogan újságolta a csodálatos hírt. Azonban az Angyal megjelenéséről, szavairól hallgatott.
Este együtt imádkoztak mindnyájan, majd Anna és Joachim nyugovóra tértek. Ekkor Anna elmesélte mindazt férjének, ami történt vele. Egymás kezét fogva, örömtől és hálától eltelve lassan elnyomta őket az álom.
Az Angyal Anna fölött lebegett és kezét kitárta. Anna álmában úgy érezte, hogy megnyílik az Ég és angyalok ujjongó énekét hallotta. Nagy fényességet látott, szárnysuhogást hallott és egész szívét édes melegség töltötte be. Ez a melegség átjárta egész lényét...Nem tudta mi is történik vele. Örömében átkarolta urát, aki álmában elmosolyodott. Paradicsomi állapot volt ez, az első Szeretet. Egymást átölelve feküdtek így a Szeretet Lelkének bölcsőjében.
Majd mindketten hirtelen felébredtek. A szobában valamilyen csodálatos édes illat terjedt szét, elcsodálkoztak rajta, mert hasonló volt a liliom illatához, csak még annál is fenségesebb volt.
Anna hamarosan észrevette, hogy áldott állapotba került. Vissza-visszagondolt álmára, a jelenésre, az Angyal szavaira és megsejtette, hogy akkor éjjel decemberben megfogant. Attól fogva mindig dalolt, mosolygott és örömmel végzett el minden munkát. Különösen a kertben való foglalatosságait szerette. Esténként kiültek a lócára Joachimmal, és egymás kezét fogva csodálták a színes virágokat, beszívták fenséges illatukat és gyönyörködtek a fákban, a madarakban és a lemenő nap sugaraiban. Ezek az esték voltak Anna állapotának legszebb hetei, hónapjai.
Kora reggel, amikor kiment a kertbe, imádással köszöntötte az Urat, énekelt és hálát adott a kislányért, akit Isten jóságában adott nekik.
Anna várandóssága hamar eltelt, szálltak a hónapok, és ő alig vette észre, hogy babát vár. Csak az utolsó hónapban lett fáradékonyabb.
Elérkezett szülésének ideje. Augusztus volt, és nagy meleg. Joachimnak Jeruzsálembe kellett mennie és Anna vele ment. Szamárháton vitte odáig Annát a férje. Kis házukba betérve, Anna elgyengült. Lefeküdt ágyára, hogy kipihenhesse magát. Várta, hogy majd fájásai jönnek, mert érezte, hogy itt az idő.
A fájások azonban elmaradtak. Nénje, Erzsébet is odament a hírre, hogy találkozhasson húgával.
Hirtelen fényesség borította be a szobát, és egy fénynyaláb Anna fölött ragyogott. Erzsébet hozzá sietett és látta, hogy Anna elsápadt. Vizet vitt neki. Megtörölte húga arcát, majd felkiáltott. Anna ugyanis hasára tette kezét és láthatóan érezte, amint a kicsi baba megy lefelé, s amilyen gyorsan ment lefelé, olyan gyorsan ki is jött, Anna azonban ebből semmit sem érzett.
Nem volt semmi fájdalma. Erzsébet fogta először kezébe…
(folyt.)
