A rózsafüzérnek három meghatározó jellemzője van: a Miatyánkok és Üdvözlégyek ismétlése, valamint a zsoltározás módozat.
A Miatyánk az Úrtól kapta a nevét. Nem ember, nem is angyal a szerzője ennek a fönséges imának, hanem az emberek és az angyalok királya: Jézus Krisztus.
Isten fia tanított meg bennünket erre az imára, mellyel a legjobban magasztalhatjuk Istent. Imádkozzuk tehát gyakran olyan érzülettel, ahogyan Krisztus tanította!
Az Üdvözlégy ima a legnagyobb tömörséggel, három részben foglalja össze a Máriáról szóló egész hittudományt: a köszöntést, a Dicséretet és a felszólítást.
A zsoltározás dicsérő költemények felolvasása, énekelése. A lényege, hogy az egyén vagy közösség, nem a maga nevében imádkozik, hanem Krisztus Testének nevében, sőt magának Krisztusnak a személyében! Ennél fogva jelentős közösségépítő ereje is van.
Maga az Üdvözlégy – vagy latinul Ave Maria – mint említettem, három részből tevődött össze az évszázadok során.
Az első része a köszöntés, melyet a Szentháromság nyilatkoztatott ki Gábriel arkangyalon keresztül, és e magasztos szavakhoz IV. Orbán pápa fűzte hozzá JÉZUS nevét 1261-ben. (Kezdetben csak az "Angyal szavait" imádkozták)!
A második részt – a dicséretet – vagyis Erzsébet Szentlélek ihlette köszöntését, csak VI. Sándor általánosította a 16. század fordulóján. Ez a dicséret rész magába foglalja mindazt, ami Szűz Máriát naggyá teszi, elsősorban Istenanyaságát!
A harmadik – a záró mondat –, "most és halálunk óráján. Amen", csak 1525-ben jelent meg egy ferences imakönyvben.
Végül, a különféle szövegváltozatokat V. Piusz pápa tisztázta le 1568-ban és felvette breviáriumba (ez a mai formája)!
A Dicsőség, valamint az öt tizedet megelőző három Üdvözlégy az isteni erényekkel a tridenti zsinat után, a XVI. században került a rózsafüzérhez. Illő tudnunk, hogy a bevezető Hiszekegyet Montforti Grignon Szent Lajos fűzte először a rózsafüzérhez a 17. században, és az ő népszerűsítése révén vált a rózsafüzér bevezető részévé!
(folyt.)