Mindszenty bíboros mondta: „Hazánk ezeréves fennállása a legnagyobb talány. Nem omlott össze annyi történelmi pörölycsapás alatt. Kiépült irtózatos sebeiből, pedig elfolyt a vére. Ám betegágyánál életmentő édesanyja őrködött: a Magyarok Nagyasszonya. És ha a ma magyarját valami fenntartani és vigasztalni tudja, csak ez a történelmi gondolat lehet!” (Budapest, 1946. május 25., a ciszt. gimn. ünnepén.)
És hogy valóban egyedülálló-e a magyarok Mária-tisztelete? Nos, ezt írásos emlékek örökítik meg. Ilyen például az 1192-95 között keletkezett Pray-kódex, mely hazánk első teljes misekönyve, mely már kiemelten jegyzi a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét, ami bár európai viszonylatban nem volt ismeretlen fogalom, ám e tant csak 1854. december 8-án emelte dogmává IX. Piusz pápa, így tehát a magyarok részéről ez igen korai. Továbbá a középkori kódexekben, közvetlen hangvételű Mária-énekeket és gazdag imádság-irodalmat találunk, mely szintén egyedülálló módon jellemzi a magyar nép bensőséges ragaszkodását a Szűzanyához.
Különösen a Boldogasszony Anyánk kezdetű ének az, amely összefoglalja – sokáig nemzetünk himnuszaként – népünk óhaját, kérve az Ő pártfogását. – Eredményesen! Hiszen oly sok veszély és viszály után áll nemzet e hazán!
A Magyarok Nagyasszonya tiszteletet legfőképp a 13. századi magyar alapítású Pálos Rend őrzi. Különleges Mária-tiszteletük, a Mária-ünnepek buzgó megtartása, a szombati votív Mária-miséik, az engesztelő szellemiségük, a rózsafüzér- és hagyományos pálos zsolozsmájuk szép Máriás anyagai mind megmutatkoznak templomaikban és kegyhelyeiken.
(folyt.)
