Ártatlanokat is megszállhat az ördög?
A fizikai és erkölcsi rossz között különbség van. Az erkölcsi rossz, vagyis a bűn az egyetlen olyan rossz, amit minden körülmények között el kell kerülnünk. A gonosz lelkek csak akkor gyakorolnak fölöttünk végzetes hatalmat, ha akaratunkat önként az ő kezükbe adjuk, vagyis szándékos döntéssel bűnt követünk el. A sajátos rossz az erkölcsi rossz. Miután azonban ezt határozottan kijelentettük, sietve hozzá kell tennünk, hogy a fizikai rossz mögött is ott áll a sötétség hatalma. A leggyakoribb tévedések közé tartozik, amikor a démonok uralmát kizárólag az erkölcsi dimenzióban, a bűn sémájára tartják elgondolhatónak. Vagyis úgy vélik, hogy a Gonosz csak azon uralkodhat fizikailag, aki erkölcsileg is kiszolgáltatja magát neki. A démonok uralmát tárgyak, területek, sőt ártatlan személyek (akár egész közösségek) fölött nagyon sokan kizártnak, babonának vélik. Ez a fölfogás nem látja tisztán az anyag és szellem, az univerzum és az angyalok viszonyát, de még a jelen üdvrend természetét sem, amelyhez az ártatlanok szenvedése szervesen hozzátartozik. Amíg ezzel a tévedéssel nem számolunk le, nem tudjuk minden téren fölvenni a harcot a sötétség hatalmával. Ismeretlen helyen tartózkodó ellenséget nehéz célba venni.
Világosan ki kell mondani: ártatlan embert is megszállhat az ördög. A 17. századból ismeretes a francia Surin atya esete, aki a lauduni orsolyita nővérekből akarta kiűzni a démonokat, és közben – mintegy üzemi balesetként – ő maga is démoni megszállás alá került. Nem hívta a Gonoszt, nem lépett vele semmiféle szövetségre, öntudata megmaradt, hitét és lelkiismeretét tisztán őrizte meg. Imádkozott, miközben pszichikumának egy része a démon hatalmában volt; testét a démon ide-oda rángatta a földön, ő maga azonban megtartotta bensőséges kapcsolatát Istennel. Ugyanakkor szenvedett a sötétség diktatúrájától, mint egy levelében leírta: "Olyan állapotba jutottam, hogy csak nagyon kevés terem maradt, ahol szabad akaratomat használhatom. Ha beszélni akarok, nyelvem felmondja a szolgálatot; szentmise közben kénytelen vagyok hirtelen megállni; étkezés idején nem vagyok képes számhoz vinni a falatot. Ha gyónásomat végzem, nem jutnak eszembe a bűneim; s azt érzem, hogy úgy viselkedik nálam az ördög, mint aki otthon van: jön és megy, ahogy neki tetszik."
Ilyenkor nem az ember szabadsága kerül a démon hatalma alá. A gonosz lélek uralma az erkölcsileg tiszta embernél csupán fizikai-biológiai-pszichikai területekre terjedhet ki. A szabadságot csak személyes döntés, a bűn rendelheti alá a Gonosznak. Isten terveibe viszont belefér, hogy akik hozzá közel állnak, szenvedjenek, mint ahogy Egyszülöttje szenvedett. „Vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (Róm 8,17). (Forrás: www.hagiosz.net)