Kedves Olvasó! Magyarok Nagyasszonya ünnepére készülve üdvös áttekintenünk ezen magyar főünnep lényegét és történetiségét!
Az ünnep titulusa, nem csak Szűz Mária egyik elnevezése, de pontos kifejezése Magyarországgal való különleges kapcsolatának. Az ,,asszony'', és így a ,,nagyasszony'' szó nyelvünknek igen régi rétegéből való. Jelentése úrnő, fejedelemasszony. Szent István királyunk szentkoronás országfelajánlása kapcsán azonban pontosabb jelentése van: Királynő!
Ugyanakkor, ha azt hangoztatjuk, hogy Magyarország Örök Királynője, a többi keresztény nép ferde szemmel tekint ránk, hogy kisajátítjuk az Anyaszentegyház közös édesanyját! Mondhatják mind sorra, hogy mi is felajánlottuk országunkat Máriának, mégsem állítjuk, hogy Mária Országa vagyunk!
És valóban! Az 1038-as magyar szentistváni felajánlást követően sok más hasonló analógiát lehet felsorakoztatni. Például Bajorországot 1620-ban, Franciaországot 1638-ban, Ausztriát 1647-ben, Lengyelországot 1656-ban ajánlották fel Isten Szentséges Anyjának, bár a lengyel testvéreink kifejezetten Lengyelország Királynőjévé is nyilvánították a Szűzanyát.
A későbbi századok folyamán először Mexikót, majd egész Latin-Amerikát, Katalóniát és Dél-Ázsiát is a Szűzanya oltalma alá helyezték. Az angol püspökök 1893-ban ajánlották föl Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak. És mindez helyes és jogos!
(folyt.)