259. Hogy a lelket Szűz Mária szelleme vezesse, ahhoz szükséges, hogy:
a) Mielőtt valamit megkezdünk, mondjunk le önmagunkról, saját belátásunkról, saját akaratunkról, pl. elmélkedés előtt, mielőtt szentmisét hallgatnánk vagy mondanánk, szentáldozás előtt stb., mert saját lelkünk sötétsége, saját akaratunk és cselekedeteink gonoszsága, még ha jónak látszik is, akadályt gördíthetne Szűz Mária szellemének érvényesülése elé.
b) Adjuk át magunkat Szűz Mária szellemének, hogy ő irányítson és vezessen bennünket, amint akarja. Bízzuk magunkat rá, és olyanok leszünk szűzi kezében, mint a szerszám a kézművesében vagy mint a lant egy jó muzsikusnál. Mint a tengerbe vetett kőnek, úgy kell a léleknek Szűz Máriában elmerülnie és elvesznie. Ezt egészen egyszerűen és egyetlen pillanat alatt megtehetjük; a léleknek egyetlen felemelkedésével vagy akarati elhatározásával vagy szóval, pl. „Lemondok magamról és átadom magamat Neked, édes jó Anyám.” Ha ilyen egyesülésnél nem is tapasztalunk érezhető édességet, mégis igazi és valóságos egyesülés az. Hasonlóképpen mintha valaki − amitől Isten őrizzen − ugyanilyen komolyan mondaná: „Átadom magamat az ördögnek”, valóságosan az ördögé lenne, ha nem is érezne magában változást.
c) Cselekvésünk közben és utána újítsuk meg időnként átadásunkat és egyesülésünket. Minél gyakrabban tesszük ezt, annál előbb leszünk szentek, annál gyorsabban érjük el az egyesülést Jézus Krisztussal, mely szükségképpen következik Szűz Máriával való egyesülésünkből, minthogy Szűz Mária lelkülete Jézus lelke.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.