A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

Kondor atya és a Szeretetláng

     Aki ismerte Lajos atyát, az tudta, hogy a nagy és elismert Mária-jelenéseken kívül semmit nem szívlelt! Rossz néven vette, ha a hozzá érkező zarándokok elújságolták, hogy előzőleg Garabandálban is jártak, vagy érdeklődtek afelől, hogy mi a véleménye Medjugorjéról! Nos, egyetlen kivétel mégis akadt a "világot bejárt" üzenetek között, és ez a magyar Szeretetláng volt! A Kondor atya által felügyelt kegytárgyboltokban mindig lehetett kapni a Szeretetláng füzeteket magyar és más nyelveken is. Ez bizony nagyon nagy szó volt, ám nem kétséges, hogy személyes megérintettségének volt köszönhető. Lajos atya bizonyára azon kevés egyháziak közt volt, akik felismerték a Szűzanya Szeretetlángjának a fatimai üzenetet megvalósító kegyelmi mibenlétét. Az élete példaértékű papi életpályát ívelt át amellett, hogy több alkalommal nézett magasabb kinevezés elé, ő azonban igyekezett megmaradni a "fatimai magyar pap" egyszerű titulusa mellett! A "messziről érkező" magyar zarándokoknak – akik esetleg nyelveket sem beszéltek – egyszerűen azt ajánlotta, "ha megérkeztek Fatimába, csak menjetek be bármilyen üzletbe és csak ennyit mondjatok PÁTER KONDOR! És ők nyomban megkeresnek engem telefonon!"

    A szentmise befejezése után a koporsót a fatimai temetőbe szállították, majd egy rövid beszentelő ima után végső nyughelyére helyezték.

    A temetésen részt vett – feleségével együtt – Dr. Gecse Attila, Magyarország portugáliai nagykövete is.

     Mersey Antal atyának ez után is szembesülnie kellett néhány „sajátságos” indíttatással.

Természetesen, amit meg lehetett valósítani, azt ő meg is szervezte!

Ilyen volt pl. 1980 őszén a Szűzanya azon kérése, miszerint „sürgősen meg kell szervezni a Kármelita Harmadrendet!” Mersey atya fel is vette a kapcsolatot P. Bertold és P. Jeromos kármelita atyákkal, akik nem csak pontos iránymutatást adtak a harmadrendi noviciátus megtartására, de a római generálissal is közölték, illetve bejegyeztették, egy ilyen közösség megalakulását!

A „három kívánságból” a legnagyobb fejtörést a harmadik „sugalmazottnak” mondott kérése okozta! Ez ugyanis, akár igaz is lehetett, de olyan nagyságrendű egyházi szervezést vett volna igénybe, melyre egy plébános kevés volt, pláne abban az időben!

És ez az üzenet az volt, hogy Erzsébet asszonynak egy bizonyos magas rangú nyugati főpappal kell beszélnie személyesen, és az üzenetet csak neki mondhatja el.

A feladat nem kis gondot okozott Mersey Antal atyának, hiszen tudta, hogy a nyugati főpapra bizony valóban ráférne egy 'égi üzenet', de ehhez ő, mint plébános nem kompetens. Egy ilyen exponált személlyel való találkozáshoz, a megyéspüspökkel kell konzultálni, és a nevezett főpaptól időpontot kell kérni! A megvalósításához viszont, legalább 3 személyt kell kiutaztatni, egyházi tolmáccsal!

(folyt.)

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/V4PHX0kCxiI

Kondor Lajos atya 1928. június 22-én született Irén ikertestvérével Csikvándon. Apja: Kondor Lajos, anyja: Hoffer Terézia. A család földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott és a nagyszülőkkel együtt mélyen vallásos emberek voltak. Négyen voltak testvérek: László, Mária, Irén, Lajos. Az elemi iskolás kisgyermek már gyermekkorában oltárt készített és ott „misézett”, a testvére Irénke pedig ministrált neki. Középiskolai tanulmányait a győri bencés gimnáziumban és a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban végezte. 1946-ban Kőszegen lépett be a verbiták (Isteni Ige Társasága) rendjébe, majd a kánoni év után a kőszegi bencés gimnáziumban folytatta tanulmányait, ott érettségizett 1948-ban. Ekkor tette le első fogadalmát is. A Társaság több társával együtt kimenekítették az ausztriai Mödlingbe. A zsebében egyetlen kis könyvecske lapult: Montforti Grignon Szent Lajos: Tökéletes Mária-tisztelete. Mivel Mödling az orosz zónához tartozott, ezért tovább kellett menekülniük a Bonn melletti Szent Ágoston Missziósházba. A teológiai tanulmányait az ottani főiskolán végezte el, ahol 1953-ban szentelték pappá. 1954-ben rendje Portugáliába küldte, ahol a szemináriumban volt nevelő és tanár. 1956. július 8-án találkozott először Lúcia nővérrel, akivel – 1961-től a szenttéavatási per posztulátoraként – engedélye volt bármikor találkozni. 

1963-ban adta ki először a BOLDOG MARTO FERENC ÉS JÁCINTA c. hírlevelet hét nyelven, amelyet megszakítás nélkül 47 éven át szerkesztett, hogy megismertesse a két látnok életét és boldoggáavatási perük állását az érdeklődőkkel. Lásd: http://www.pastorinhos.com/hungaro/index.php?id=Leitura (sajnos, időközben a magyar verziót törölték! Hogy kik és miért?)

1968-ban szeretett volna hazajönni édesanyja temetésére, de az akkori magyar "szocialista" hatóságok nem engedélyezték Magyarországra történő utazását. (!) (A rendszerváltást követően az akkori döntnökök az emberi jogok élharcosaiként léptek föl!)

Kondor atya 1972. október 12-én este a fatimai szentély előtt a Fatima-Leirai püspökkel együtt fogadta a „száműzött bíborost”, Mindszenty Józsefet, Magyarország hercegprímását. Az egyházmegye püspöke így üdvözölte: „Nagy kitüntetés ez számunkra s örömben rebegi a hálát szívünk, hogy ebben a pillanatban s ezen a szent helyen köszönthetjük eminenciás urunk, hitvallónk és vértanúnk tiszteletreméltó személyét, aki Krisztus szenvedésének sebeit viseli testén.” 

1978-ban az akkor leirai püspökkel, Alberto Cosme do Amarallal együtt találkozott II. János Pál pápával, hogy hivatalosan is megkezdődhessen a boldoggáavatási eljárás. 1982. május 13-án II. János Pál pápa személyesen köszönte meg a Fatimai Szűzanyának, hogy csodálatos módon megmentette az előző évben ellene elkövetett merényletből.

Kondor atya, Meisner bíboros kölni érsek segítségével elérte, hogy II. János Pál pápa 2000. május 13-án Fatimában avassa boldoggá a két pásztorgyermeket, bár a korábbi tervek szerint a kihirdetés Rómában történt volna.

Lajos atya életcélja a fatimai üzenet terjesztése volt, a világ számos nyelvén, magyarul is jelentetett meg a fatimai jelenésekről szóló könyveket, Lúcia nővér emlékezéseit, elmélkedéseit és a Fatima, századunk reménycsillaga c. saját írását, melyet e sorok írója 1987-ben ezer veszély közt, kinyomatott Magyarországon!

Kondor atyának nagy szerepe volt a fatimai Magyar Keresztút felépítésében, amely az 1956-ban külföldre menekült magyarok kezdeményezésére és adományaiból jött létre. A szerzetes mindig szeretettel fogadta a Fatimába érkező magyar zarándokokat, gyakran mondott szentmisét nekik és soha nem mulasztotta el, hogy személyesen fogadja a magyar zarándokokat és a „Pásztorgyermekek irodáján” a jelenések történetéről szóló kiállítást ismertesse. Örömmel szervezte a Magyar Katolikus Püspöki Kar fatimai zarándokútjait is, miként a Zarándokszobor magyarországi látogatását is.

2004 márciusában a Szükséget Szenvedő Egyház (Kirche in Not) nevű szervezet kitüntetést adományozott neki abból az alkalomból, hogy 50 éve élt és dolgozott papként Portugáliában. 2006 januárjában a portugál köztársasági elnök, Jorge Sampaio a portugál Köztársasági Lovagrend parancsnoki rangjával tüntette ki. Ugyanebben az évben októberben, a magyar nemzeti zarándoklat alkalmával Magyarország lisszaboni nagykövete adta át Kondor Lajosnak a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét.

2009-ben elrendelte, hogy Lúcia nővér emlékezéseit 19 nyelven tegyék fel a honlapra, hogy ezt a könyvet az egész világon olvashassák. Lásd: http://www.pastorinhos.com/livros/hu/MemoriasI_hu.pdf

Aranymiséje alkalmával a következőket mondta: „Gyermekkorom óta pap akartam lenni. Szüleim szigorú iskolába küldtek, hogy embert faragjanak belőlem… Tizennyolc évesen beléptem az Isteni Ige Társaságába, hogy misszionárius legyek. Ezért el kellett hagynom a hazámat, és huszonöt évesen pappá szenteltek. Azóta eltelt ötven év. Ha ma visszatekintek és felidézem életemnek azokat az éveit, elmondhatom, hogy boldog vagyok hivatásomban, és tanúságot teszek arról, hogy megéri átadni magunkat Jézus Krisztusnak és Isten országa terjesztéséért dolgozni.”

2009. október 29-én, a kórházi halálos ágyán így búcsúzott a délben távozó orvosnőjétől: "Vége a látogatásnak!" 14 óra körül megállt a szíve. Földi látogatása véget ért, de elkezdődött az ünnepi találkozója a Mennyben. A Szűzanya – akinek oly fáradatlan apostola volt – kézen fogva vezette az Úrhoz, akinek hűséges papja volt! 

2010-ben teret neveztek el, 2015. március 7-én pedig szobrot avattak Kondor atyának Fatimában!

(lásd a képeket!)

     Az ún. „apostoli utazásaink” sok élménnyel és információval szolgáltak nekem, de végső soron Erzsébet asszony is értesült a világ dolgairól!

A hozzá járó fiatalok révén, rengeteg új információ jutott el Erzsébethez, és sokan kérték a véleményét pl. Garabandálról, Taigi Annamária „háromnapos sötétségéről” és az abban az időben hazánkban elterjedt „Charbel-cseppek kultuszáról”, melyről azóta se derült ki, hogy valójában mennyiben volt köze a „Közel-Kelet Pió atyájá”-hoz.

Puszta feltételezés csupán – ám nem kizárható –, hogy Erzsébet asszony „emberi tényezője” átvett egyes gondolatokat. Valószínűleg így fogalmazódhatott meg benne „égi üzenetként” a nagyszabású élelmiszer tartalékolás meghirdetésére.

A naplóban nem olvasható üzenet, hozzávetőlegesen így hangzott: „Az ország legnagyobb Mária-temploma belső űrméretének megfelelő mennyiségű bort, búzát és olajat kell összegyűjtenie az egyháznak, mert súlyos megpróbáltatások várhatók!”

Nos, Antalóczi atyának – mint akkori lelkivezetőnek – e kérdésben, természetesen komoly fenntartásai voltak! Bár felismerte benne az ószövetségi vonatkozást, ámde józan megfontolásában elmondta, hogy az ő egyházi státusza nem csak nem teszi lehetővé ilyen nagyságrendű akció meghirdetését, de ez olyan káros politikai reakciókat válthatna ki, mely végzetes csapást mérne a Szeretetláng ügyére!

Erzsébet asszony nem méltányolta Antalóczi atya józanságát és csalódását fejezte ki vele szemben. A nagy és bensőséges kapcsolat hirtelen „ellaposodott” és Erzsébet új lelkivezető után nézett, akit megtalálni vélt Mersey Antal, Érd-Postástelepi plébános személyében. Ám nem kell azt képzelni, hogy valamiféle harag maradt volna Lajos atya és őközte, sőt!

Erzsébet asszony a gyóntató-váltást úgy állította be, hogy 'Eger messze van' a lelkivezetésére, tehát alkalmasabb egy közelebbi pap.

Ez a „lelkivezető-váltás” nem okozott se gondot, se rosszalló meglepetést sem Antalóczi Lajos, sem pedig Mersey Antal atyának, úgyhogy ők jó barátokként (Erzsébettel együtt vagy nélküle) találkozgattak. Antal atyáról elmondható, hogy igazán mértéktartó, a mögöttes tényezőket is jól átlátó, nyugodt és tapasztalt gyóntató és lelkivezető volt.

Mikor aztán Antal atya sem támogatta a „gyűjtőakciót”, Erzsébet nem forszírozta azt tovább, hanem levonta a végkövetkeztetést és engedelmeskedett, hiszen Jézus régebben több alkalommal is lelkére kötötte Erzsébetnek, hogy „mindig azt tedd, amit gyóntatód ajánl, még akkor is, ha ez ellenkezik az én kérésemmel"!

Ebben az esetben persze szóba sem jött, hogy ezt a gyűjtést az Úr vagy a Szűzanya kérte volna! Erzsébet asszony sem állította ezt határozottan! 

(folyt.)

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/XpPOvla0CQg

     A római egyházat alapító két apostol főünnepe, június 29-e az Egyház egységének és katolikus voltának ünnepe – mondta XVI. Benedek 2005-ben. Valóban méltó és igazságos, hogy Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térítő apostola egyaránt olyan kiemelt helyen szerepeljenek a naptárban, amilyen a nyári napfordulóval kezdődő csillagászati hónap első dekádja. Már csak azért is, mert a szent hagyomány szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki i.sz. 67-ben Rómában. Pétert keresztre feszítették – saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogy úgy haljon meg, mint a Mestere –, Pált lefejezték, mert mint római polgárt e tisztes halálmód megillette.

     „Ezek azok a férfiak, akik testben élve vérükkel öntözték Isten egyházának vetését: kiitták az Úr kelyhét, és Isten barátai lettek.” (Misekönyv)

    Régi egyházi szokás szerint Szent Péter és Pál vértanúhaláluk főünnepe a pápa ünnepe, de népi szokás szerint, egyben az aratás kezdetét is jelzi.

     A két apostol sírja fölé épült a vatikáni Szent Péter Bazilika és a falakon kívüli Szent Pál Bazilika. Mindkét templom alapját Nagy Konstantin vetette meg. A mai Szent Péter bazilikát 1626. november 18-án szentelték fel. Benne van Szent Péter apostol sírja. Szent Pál bazilikáját a 19. században építették újra (miután egy munkás hibájából leégett), s 1854. december 10-én szentelték fel ismét. (A legfelső kép a Szent Pál Bazilika timpanonjának mozaikja!)

     Hogy ki volt nagyobb kettejük közül? Nos, Szent Pál kisebb a méltóságban, de nagyobb a prédikálásban, viszont egyenlők az életszentségben! A Szent Apostolok példáján felbuzdulva, akarjunk mi is teljes közösséget vállalni Krisztussal, a mi Urunkkal, mert csak Általa üdvözülhetünk!

Az 1929. június 13-i jelenés Tuy-ban

     Bár a fatimai jelenések 1917. október 17-vel lezárultak, az évek folyamán Lúcia nővérnek több alkalommal szólt a Szűzanya. Rendkívüli jelentőségű az 1929. június 13-i jelenés (Tuy) mondanivalója és ígérete. Lúcia ezt így írja le könyvében: Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak. Egyik éjjel egyedül voltam. A kápolna közepén a rácshoz térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, fölkeltem és kitárt karral imádkoztam. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot, szintén fényből, és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt, a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A fatimai Szűzanya volt ez Szeplőtelen Szívével, bal kezében nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom».     Megértettem, hogy a Szentháromság titkát szemlélhettem és megvilágosításokat kaptam erről a titokról, de ezeket nem szabad nyilvánosságra hoznom. Ezután így szólt a Szűzanya: – Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál!

     Beszámoltam erről gyóntatómnak. Megbízott, hogy írjam le, mit kíván a Szűzanya. A jelenés szomorúan panaszolta Lúciának, hogy kérését nem, illetve késedelmesen fogják teljesíteni: ,,Nem akartak kérésemre hallgatni!... meg fogják bánni s majd teljesítik is, de már késő lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő...” Szó szerint így történt! 

     A látnok gyóntatóján keresztül ismételten kérte ezt. Lúcia nővér még 1940-ben is így ír XII. Piusznak: ,,A mi Urunk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Szentséged a világot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja Oroszország külön megemlítésével, és ezenkívül úgy rendeli, hogy a világ valamennyi püspöke Szentségeddel együtt teljesítse ezt a felajánlást.”
     A dolgok lassú intézése vagy egyéb okok miatt a kérés teljesítése elkésett. XII. Piusz pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. De ekkor már valóban késő volt. Az eredmény pedig a negyvenéves bolsevizmus, és annak minden következménye...
     Lúcia nővér könyvében, lábjegyzetként találhatjuk még a következőket: Alaquoce Szent Margit 1689-ben – vagyis halála előtt egy évvel –, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. (Az égi kérés nem volt lehetetlen!) Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben elkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a Templom-börtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.

(Sajnos, máiglan létezik egy ilyen értetlenség és kelletlenség a pozícióban lévő vezetők részéról!)

     Az előző részben elmeséltem, hogy autómmal a Miskolc felé vezető (régi) úton mentünk Erzsébet asszonnyal, amikor egy nagy bajjal nem járó, de igen veszélyes balesetet szenvedtünk.

Igen meg voltunk illetődve, de ijedve nem! Erzsébet asszony csak ennyit mondott: „Titkár testvér, jó ügyben utazunk, a Szűzanya Ügyében!”

E mondat hitelessége másként is beigazolódott! Az atya, akit megismertünk, rendkívül barátságos és vidám volt és mindjárt kikötötte, hogy hívjuk csak őt egyszerűen Micu bácsinak, mert a barátaitól így természetes!

Elmesélte, hogy bár „cukros”, de megtartotta a 12 hetes böjtöt és alig akarta abba hagyni, mert úgy érezte – pontosabban meggyőződött róla –, hogy valóságos „fegyvert” adott kezébe az Úr, Édesanyja Szeretetlángjával! Papi életének legnagyobb eredményei fűződtek ezekhez a hetekhez, mert akikért imádkozott, azoknál látványos megtérés és életjobbulás következett be. Válófélben lévő házasok békültek ki, abortuszokat mondtak vissza stb., ennek folytán az atya annak a reményének adott hangot, hogyha a Szeretetláng lelkisége elterjed, országunk sorsa is jobbra fordul. Aztán hosszasan beszélt arról, hogy imáinkkal és az engeszteléssel megmenthetjük a magyar ifjúságot, mert a sátán soha eddig nem tapasztalt alattomossággal próbálja tönkre tenni Mária Országát!

Én csak hallgattam, ilyen őszinte beszédre nem voltam felkészülve, egyenesen a könnyeimmel küszködtem. Mert (abban az időben) azt hallani papi szájból, hogy van értelme küzdeni, imádkozni, engesztelni, meg azt, hogy hazaszeretet, egy kicsit sok volt nekem! Akkor éreztem rá igazán a Napló jézusi szavainak értelmére: „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.” (II/106)

(A miskolci volt kármelita templom a plébániával, ahol Székely Miklós atya - Micu bácsi - szolgált a 70-es években.)

 (folyt.)

     Antalóczi atyának, tudomásom szerint nem sikerült mind a 12 papot „összehoznia”, mert bár két fiatal (egri egyházmegyés) elvégezte a 12 hetes böjtöt a 4-4 órás adorálással, de végül azt mondták, hogy a továbbiakban nem kívánnak a Szeretetláng lelkiségével foglalkozni! Így a ténylegesen az Ügy mellé álló papok száma 8-10-re tehető! A nevüket  Antalóczi atya tartotta nyilván, ám ő 2000 decemberében Isten országába költözött!

A 12 papi létszám mégis összejött – bár már többen meghaltak –, de 2010 után 2-3 atya elvégezte a 12 hetes böjtöt a Szűzanya feltétele szerint! Erdő Péter bíboros-érsek védnöksége mellett, az ország 8 legnépesebb kegyhelyén és négy Szűzanyának szentelt fővárosi templomban (vö. I/49) megtörtént a „Láng átadás” 2010. február 2-án, évenkénti ismétléssel

Alább elmesélek egy történetet, amikor 1977-ben – Antalóczi atya szervezése eredményeként –, meglátogattuk Miskolcon (az akkor még hetedik) papot, Székely Miklós atya személyében. Nyoma sem volt még az autópályának, és a „régi úton” haladtunk diadalittasan a célunk felé! Erzsébet nénivel rendületlenül imádkoztuk a rózsafüzért.

Előttünk egy vasrudakkal megrakott teherautó haladt, nem is lassan, épp ezért nem erőltettem az előzést, sőt valami sugallatra nagyobb követési távolságot vettem fel! Kétség nem férhet hozzá, hogy őrangyalunk adott benső tanácsot, mert a teherkocsi rakományából egy rúd elszabadult és az úttesten nagy pattogással alácsapódott a gépkocsinknak, kivágva egy 20 cm-es darabot a „köténylemezből”!

Más baj nem történt, pedig leszakíthatta volna a fékcsöveket, szétvághatta volna a gumit. Arra már gondolni is szörnyű, hogyha közelebb lettünk volna, akkor az épp méternyi magasságban repülő vasrúd levághatta volna a fejünket is!

(folyt.)

     Péter apostol így int a Második Levelében: „Akadtak a nép körében hamis próféták, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek. (2Pét 2,1); Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, s a rájuk váró pusztulás el nem alszik. (2Pét 2,2-3); Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.” (2Pét 3,17);

Máténál olvassuk: „Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.” (Mt 24,25)

Szent Lukács még hozzá fűzi: „Íme, előre megmondtam nektek.” (Lk 21,36)

Én pedig kedves Testvérek azt mondom, kérjük Isten Szentséges Anyját,

hogy mielőbb árassza ki Szeretetlángjának kegyelmi hatását az egész emberiségre,

mely nekünk az lesz, mint Noénak a Bárka volt! Amen.

(Vége!)

Előző rész

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/5EaIhupSLHM

     Talán csak az utókor lesz képes felmérni, hogy a kevéssé szerencsés püspöki lépés következtében, mennyire esett vissza Mária Szíve Szeretetlángjának kiáradását kérő ima mondása Országában!

Erzsébet asszony a hírre csak ennyit mondott e sorok írójának „Fiacskám, az Isten szándékát sem a közömbösség, sem az értetlenség nem tudja keresztül húzni!”

    Szólnom kell a Lelki Naplóban oly sokszor említett „tizenkét pap” kilétéről és ügyéről!

A Naplóban említett papokról két vonatkozásban beszélhetünk. Egyfelől 1962-ben az Úr által néven nevezett fővárosiakról, akiknek Erzsébet asszony lelki vezetését kellett volna felvállalniuk (talán egy kivételével, nem vállalták)! Másfelől 1977-78-ban, Erzsébet asszony felkérést kapott a Szűzanyától tizenkét olyan pap megszervezésére (bárhol), akik 12 héten át a csütörtöki és pénteki napon kenyéren és vízen való böjtöt vállalnak és 4-4 órát adorálnak, a Szűzanya Szeretetlángjának mielőbbi kiáradásáért, akik ezáltal hivatottak lesznek a Szeretetláng befogadására és továbbadására! A «tizenkét kiváló kiválasztott papi lélek» is kemény kísértéseket szenved a Szeretetláng kigyúlásának pillanatában, de a kegyelem bátorítóan hat rájuk is, hogy ne féljenek (vö. II/85-86).

Erzsébet asszonynak természetesen nem állt módjában felkérni a papságot, ezért a Szűzanya irányította olyanokhoz, akik megszervezhetik a tizenkettőt! „Vigyél két gyertyát, gyújtsd meg előbb a te kis lángodat, add tovább az én kármelita fiamnak (Marcell atyának), ő majd elterjeszti azt a tizenkét legkiválóbb tisztelőm között. /Én a Szűzanyát utólag megkérdeztem, hogy ez a tizenkét papi személy mind kármelita lesz-e. Ő nemmel válaszolt./ Én veletek leszek és kiváló kegyelmekkel árasztom el őket. Mikor már a tizenkét papi lélek összejött, tizenkét tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdődjön meg az ájtatosság.

A hívek adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg. Ha buzgóságotok kitartó lesz, megvigasztalódom.” (I/40-41)

A kármelita Marcell atya betegsége és az említett helyzete miatt nem vállalhatta, hogy felkérje a paptestvéreket, ezt később Antalóczi Lajos atya tette meg! Erzsébet asszony hangoztatta is, hogy „Lajos atya az, akit a Szűzanya szent ügyének a felkarolására rendelt.” És kétség kívül, személyében az egyik leglelkesebb máriás-lelkű atyát találta meg Erzsébet.

(folyt.)

     A Szűzanya: „A választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Mert borzalmas zivatar ez, sőt orkán, mely még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. Ámde a most készülő rettenetes viharban érezni fogjátok Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, kegyelmi hatását, mely bevilágít a lelkek sötétjébe is.” (Vö. II/100) ‒ Idézetek vége! 

   Küzdjünk tehát és bizakodjunk, mert ugyan erőfeszítéseink mellett is lehetnek megpróbáltatásaink, szenvedések és lelki szárazság (Gal 5,24), de rendelkezésünkre áll a Mennyei Atya szerető közelsége, a Fiú világossága, a Szentlélek ereje és az Istenanya közbenjárása. A Galata levélben olvashatjuk: „Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően. Ne törtessünk kihívóan, egymásra irigykedve a hiú dicsőség után!” (Gal 5,25-26)

Tudnunk kell, hogy az ember jóra való erőfeszítések nélkül minden rosszra képes! Ezért hirdeti Jézus már nyilvános fellépésének kezdetén, nélkülözhetetlen feltételként a megtérést: „Az idő betelt: közel van az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében.” (Mk 1,15)

Ezen előadásom címe: Íme jelet kaptatok, térjetek meg! Most azonban hozzá fűzöm: ugyan bizony még mire vártok? Ennek nyomatékaként további intelmeket idézek a Szentírásból:
Szent Júdás levele: „Szeretteim, gondoljatok arra, amit Urunknak, Jézus Krisztusnak apostolai megjövendöltek. Megmondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek majd, akik gúnyolódnak, akik istentelen szenvedélyeiktől vezettetve élnek. Ezek azok, akik szakadást okoznak, akikben nem él a Lélek. De ti szeretteim, a ti szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a Szentlélekben, tartsatok ki az Isten szeretetében, és várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára.” (Júd 1,17-21)

(folyt.)

Előző rész

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/MyD_SfWWTik

     Kisberk székesfehérvári püspök halálával, Dr Szakos Gyula püspök igen kaotikus és Szeretetláng ellenes légkörben vette át a főpásztori széket.

Az Ügy iránti (esetenként érthető) ellenszenvét csak fokozta a püspökséget bombázó külföldi jóváhagyási kérelmek, gratulációk és gúnyolódások!

Ráadásul az ÁEH tűrhetetlen, és zsarolásig menő, fenyegető nyomást gyakorolt a püspökségre. (Kisberk püspök is ebbe betegedett bele!)

Gyula püspöknek az egész Szeretetlángból a „számszerű ígéretek” kapcsán volt a legtöbb kifogása, melyet ő „mennyei matematikának” nevezett! Talán ennek hatására fordíttatta le az Apostoli Szentszék 1968-ban kiadott Enchiridion Indulgentiarum c., a búcsúkra vonatkozó könyvét, mely az ő jóváhagyásával jelent meg „A búcsúk könyve” címmel 1983-ban.

Azt hangoztatta, hogy a Szűzanya nem mondhat ellent a II. Vatikáni Zsinat búcsúkkal kapcsolatos határozatának! E sorok írója hiába mondta a püspökatyának, hogy ezek még jóval a Határozatok kibocsátása előtt 1963. októberében hangoztak el – de hiába!

Természetesen a püspökatya utána akart nézni irattárukban a vizsgálat tárgyát képező szövegnek, hogy milyen teológiai indokok alapján kaphatott „nihil obstat-ot”, ám az üres levéltári „Szeretetláng-fach”, csak tovább ingerelte!

Az, hogy külföldön milyen szabálytalanságokat követnek el, az „egy dolog”, de hogy a különféle kiadványok magyar nyelven is bekerültek az országba a püspökség 1978-as cenzori „ál-jóváhagyásával”, ezt tűrhetetlennek tartotta. Mellesleg ezzel kapcsolatban tökéletesen igaza volt a főpásztornak!

E tekintetben a helyzet ugyanis az, hogy valamely jóváhagyás kizárólag arra a szöveganyagra vonatkozik, amely a vizsgálat tárgya volt! Tehát a szöveg kivonatára, javított változatára, pláne a bővítményeire már NEM!

Ennek következménye, vagy folyománya lett, hogy 1984. május 3-án Szakos Gyula székesfehérvári megyéspüspök az Új Ember hetilapban megjelent nyilatkozatában visszavonta elődjének egy olasz füzetre adott  Nihil Obstat-ot.

Sajnos a nyilatkozat, ill. az újság pontatlan fogalmazása miatt, a széles közönség úgy fogadta a hírt, mintha az illetékes püspök, a Szeretetláng ügyéről vonta volna le a „keresztvizet”, holott az akkor még nem volt jóváhagyva!

Számos illegális szerzetesi közösség ugyanis már a Szeretetláng betéttel mondta a rózsafüzért, mely a továbbiakban az „engedelmességből” elmaradt!

Nézetem szerint a helyes megoldás egy nemzetközi körlevél lett volna, melyben a Püspöki Hatóság megtiltja a cenzori szám rátételét a ki nem vizsgált, vagy a jóváhagyott szöveg bővítményeire, kivonataira! – Ennyi!

(folyt.)

     Tehát a valódi megtérés nem csak a gondolkodásunkat, a hithez való érzelmi hozzáállásunkat, vagy erkölcsi magatartásunkat változtatja meg, hanem a teljes valónkat szívünkkel-lelkünkkel igent mondva, a bennünket szólító isteni Igére. Mert az a szív, amely elfogadja Isten akaratát ‒ felismerve és elismerve igazát ‒, az az Úr lakásává válik, ahogyan Szent Pál írja az efezusi levélben: „Hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben” (3,17).

És bizony jó ha szívünkbe véssük Szent János szavait „aki nem hisz Benne, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.” (Jn 3,18) Sőt a Katolikus Katekizmus hangsúlyosan írja: ,,Aki imádkozik, biztosan megmenekül; aki nem imádkozik, biztosan elkárhozik.” (KEK 2744)

Tehát nem maradt más hátra, mint         meg ‒ kell ‒ térnünk!

Mert valójában egy életen át abban kellett volna élnünk, azon munkálkodnunk, hogy Isten tetszése szerint formálódjon a személyiségünk, s a bennünk rejlő istenkép kibontakozhasson. Montforti Grignon Szent Lajos tanítása szerint, ezt segíti elő a bensőséges Mária-tisztelet, miszerint „Szűz Mária Istennek egyetlen formája, melyben csekély fáradsággal és rövid időn belül kialakulhatnak Isten képmásai.” (TMT 260.)

Ámde, ha a lelkiségünk még nem erősödött meg ennyire, most kapkodhatunk és sokkal nagyobb erőfeszítéssel és áldozattal kell esdekelnünk Isten irgalmáért, a Mindenkor Szeplőtelen Szűz Mária, az összes Angyalok és Szentek közbenjárásával! Az Úr szavai a Szeretetláng Naplóban: „Ne csak ímmel-ámmal tegyétek, amit tesztek, hanem lángoljatok, mint az égő csipkebokor, mely égett, de el nem égett. Ilyen áldozat kell nekem, melynek szeretettől égő tüze Hozzám ér.” (Vö. II/109) „A világ nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok. Már csak a Szentháromság segíthet rajtatok, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, valamint az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárására!” (IV/27)  

(folyt.)

Előző rész

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/sXzRQ8ZJEqU

     Máshol ezt fűzte hozzá: „Mondom neked, leánykám, ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam a rendelkezésetekre, mint most, Szívem szeretetének izzó lángját. Mióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről, mely így tört volna felétek, mint ahogy Szívem Szeretetlángját küldöm hozzátok.

Ilyen még nem volt, mely a sátánt így megvakítsa. És rajtatok múlik, hogy vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után.” (I/84)

Azt mondom tehát neked titkár testvér, hogy ha én már nem leszek köztetek, te minden tudásoddal óvd a Szeretetláng üzenetek tisztaságát, mindenkor hirdesd bátran és meggyőződéssel a Szűzanya üzenetét és azt, hogy nem szabad csüggedni, mert Isten tartja a szavát, és minden be fog teljesedni, amit mondott! Csak imádkozzatok, szüntelenül imádkozzatok, és reményeteket ne veszítsétek, mert van nekünk Anyánk az égben!

Kedves Olvasóim! Az előző részekben Erzsébet asszonnyal való személyes élményeimről meséltem, most azonban többek közt a Szeretetláng Ügyének egy igen sajnálatos epizódjáról fogok beszélni, mégpedig a székesfehérvári „nihil obstat” kérdéséről!

1976-ban egy olasz kiadó a „Fiamma d'amore” c. (Szeretetláng) füzetére kivizsgálást „nihil obstat-ot” kért a Székesfehérvári Egyházmegyei Hatóságtól.

Dr Kisberk Imre megyéspüspök ki is adta vizsgálatra két személynek, Dr Erdő Péter akkor végzett egyházjogásznak, és Dr Szendi József dogmatika tanárnak. A teológiai mérlegelés kedvezően zárult, és így Imre püspök a vizsgálatot lefolytató személyek említése nélkül „Nihil Obstat – 1404/1978. szeptember 26. Székesfehérvár” bejegyzéssel megadta a jóváhagyást (ami azt jelenti, hogy a kiadványban közöltek, az egyház tanításával nem ellentétesek!)

Egyben a püspökség felterjesztette a Hittani Kongregációhoz Rómába a Szeretetláng ismertetését!

Sajnos, Kisberk püspököt azonnal számon kérte az ÁEH (Állami és Egyházügyi Hivatal), amiért úm. megkerülte őket. De ez csak a politikai következmény volt! A nyugat-európai katolikus kiadók ugyanis sorra fordultak engedélyeztetési kérelemmel a püspökség felé. Így a svájci Immaculata-Verlag, és a német Mirjam-Verlag, amiként írásban és személyesen Roth Anna IML nővér is kérelmeket nyújtott be! Kisberk Imre püspök azonban senkit nem fogadott és egyetlen jóváhagyást sem adott ki ezen túl!

A nyugati kiadók az elzárkózást a kommunista nyomásnak tudták be, ezért a „szükség törvényt bont” alapon a kiadványaikra automatikusan rárakták a fenti jóváhagyási számot!

Dr Kisberk Imre halála, illetve a püspöki székváltást megelőzően 1982 elején a Politikai Rendőrség a Székesfehérvári Püspöki Levéltárból ellopatta a „Szeretetláng dossziét" minden iratanyagával és levelezésével együtt! Ebben két irodavezető, B. Gy. és A. L. atyák segédkeztek.

(folyt.)

     Kétségbevonhatatlan, hogy üdvtörténetünknek egészen istentelen és fokozottan lélek-veszélyes korszakában élünk. Veszélyes azért, mert a gonosz lélek ma már nem rejtőzködik, hanem nyíltan hirdeti övéi által az isteni- és természeti törvénnyel való szembenállást!

Valójában erkölcsi és kulturális háború zajlik, és a végcél a kereszténység kiszorítása a közéletből, az emberi lelkekből, hogy tömegeket irányíthassanak a kárhozatba!

A mindenért Istent okolók abban reménykednek, hogy ez nem mehet így sokáig. Mondanom sem kell, hogy hatalmas tévedésben vannak! E súlyosbodó világcsapás időbeli vége, vagy enyhülése épp őrajtuk múlik és természetesen mirajtunk is, akik halogatjuk a bensőséges megtérést a Fatimában meghirdetett engesztelés megvalósítását és a célirányos napi rózsafüzér-imát!

Okkal mondja az Úr Szent Lukácsnál: „Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni? Miért nem jöttök rá magatok, hogy mi az igazság?” (Lk 12,56-57)

Majd Szent Máténál így folytatja: „Ó, ti hitetlen és romlott nemzedék! Meddig tűrjelek még titeket?” (Vö. Mt 17,17) ‒ Idézetek vége!

‒ Hogy mi a megtérés? ‒ Annak felmérése és tudatosítása, hogy ki Isten és ki vagyok én? Bűnbánatban az evangéliumi tanítást helyezve életünk iránymutatójává, melyet lelkünk teljességével és minden erőnkkel igyekszünk a szentségi- és imaélettel megvalósítani! Tény viszont, hogy a megtérés jóval több, mint bűnbánat. Egész gondolkodásunk, érzésvilágunk, belső és külső magatartásunk gyökeres megváltoztatása, röviden a keresztségi fogadalmunk – tudatos megélése, teljesítése!

(folyt.)

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/GqyMIrIEcKQ

     Erzsébet néni! – szólítottam meg hirtelen. A túlzás szót tetszett mondani. Nem érzi úgy, hogy sokak fülében a Szeretetláng ígéretei is túlzásnak hatnak?

– Fiacskám! Ne is mondjam, hogy magam is csodálkoztam a Szeretetláng kegyelmi ígéreteinek elképesztő nagyságán! Gondold el, amikor úgy az Úr Jézus, mint a Szűzanya több alkalommal hangsúlyozta, hogy „Ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett!” Megmondom neked őszintén, hogy ezt nem értettem ugyan, de elfogadtam, ám az Úr, aki ezt tudta, megvilágította számomra egy egyszerű példával!

Egy délután tűzrakás közben gyufát gyújtottam. Az Úr Jézus ismét meglepett szavaival: „Látod kedvesem, te is ilyen gyufaszál vagy az Én isteni kezeimben. Meggyúltál, mert Én akartam és gyújtani fogod az egész világot, mint egyetlen szál gyufa, mert ezt az Isten akarja. Kicsiny eszköz vagy te éppúgy, mint kezedben a gyufaszál. Ne lepődj meg azon, hogy Én mondom, egyetlen szál gyufával lángra lobbantom milliók lelkében Anyám Szeretetlángját, melyet a sátán tüze nem tud eloltani. Hiába készíti borzalmas gyűlölettől égő gonoszságait, egyetlen szál gyufa, melyet Anyám gyújt, meg fogja vakítani, és te vagy az, akit Anyám erre eszközül használ.” (IV/12) És titkár testvér, egyszer egy őszi estén a kerti avart égettem, de rám sötétedett és eloltottam a tüzet. Még meg is paskoltam, nehogy felgyulladjon. Másnap délelőtt hozzáláttam, hogy folytatom az avar égetést. Raktam rá alaposan száraz faleveleket, ámde eszembe jutott, hogy nincs nálam gyufa! Épp fordulni szándékoztam, amikor az egész rakás hirtelen egy hatalmas lángoszloppá lobbant. Én egészen megrémültem és hátrább léptem, amikor a Szűzanya szólalt meg a lelkem mélyén: „Látod kislányom? Egyetlen piciny parázs képes volt lángra lobbantani a sokezernyi falevelet. Így fog történni Szeretetlángommal is, mert a szívekben szunnyadó milliónyi piciny szeretet-parázs egy szempillantás alatt képes lesz lángra lobbantani a fagyos szívekben Szeretetlángomat, mely futótűzként fog végig söpörni a világon, megvakul a sátán és Szeplőtelen Szívem győzni fog!”

(folyt.)

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/lXI_SxcApV8

     Az előző részben Erzsébet néni arról mesélt, hogy miként volt kénytelen az Úr kérésére a naplóírásba kezdeni. Ennek végeztével, feltettem neki egy régóta foglalkoztató kérdést:

– Tetszett volt említeni Erzsébet néni, hogy a 12 fővárosi pap nevét az Úr Jézus mondta önnek. Kérdésem, hogy a címüket is lediktálta?

– Jaj, fiacskám! Az Úr nem mondta a lakcímüket, hanem csak a templomot, ahol szolgálnak! Utcát és házszámot, egyedül a Szűzanya mondott egyszer, amikor elküldött a Regőczi atyához, hogy – így mondta – „Amint az atya kinyitja az ajtót, csókold meg a kezét”!

Na titkár testvér – a te szavad járásával élve – én csak néztem, mint a moziban! Nem értettem az egészet, de főleg azt, hogy miért kell most azonnal mennem! Nyakig álltam a munkában, hiszen december 16-a volt, Advent, ezernyi tennivalóval!

Látod? A dátumra pontosan emlékszem, sőt 1970-71-ben lehetett, viszont a cím, ahová mennem kellett, teljesen kiesett az elmémből! Így hát, mindent félbe hagyva indultam! Amint odaértem a kertes házhoz, a kapu nyitva volt, én meg becsöngettem a  bejáratnál. Regőczi István atya nyitott ajtót, sápadtan, csodálkozón. Én meg köszöntem dicsértessékkel elkaptam a kezét és megcsókoltam!

Mondanom sem kell, hogy ő roppantul meglepődött és csak állt, én meg elmondtam neki, hogy egy órája sincs, hogy a drága Szűzanya sürgetően megkért, hogy jöjjek ide és csókoljam meg az ön kezét!

Regőczi atyán látszott, hogy még kevésbé érti, de kissé megrendülve, végül csak elmagyarázta értetlenségének okát. Számára is meglepetés volt, hogy három évnyi börtönbüntetéséből, rendkívüli intézkedéssel most szabadult és tán húsz perce sincs, hogy hazaért! Hangsúlyozta, hogy a szabadulásáról nem tudott senki – eközben a szemeiben megcsillant a könny!

Behívott magához és ő szabadkozott, hogy nem tud megkínálni semmivel. Én meg segítettem neki egy kis rendet rakni, meg szellőztetni, mert nehéz volt a levegő a lakásban. Közben el akartam neki mesélni a küldetésemet, de ő elhárította, mondván „jöjjön holnap a Kútvölgyi Kápolnába négy órára. Ott beszélgethetünk!”

És én másnap boldogan mentem a Szűzanya „kegyeltjéhez”, és ő teljesen fellelkesedett az Ügy iránt!

(Csupán megjegyzem, hogy a Kuti Kápolna imaóráin manapság már igen ritkán mondják a Szeretetláng könyörgését. Ennek oka, hogy Erzsébet asszony halálát követően az imádkozó asszonyok nem csak számtalan újabb „szeretetláng-üzenetet” hoztak Regőczi atyának, de újabb imákat is, ami miatt egyre inkább háttérbe szorult a „domonkos-rózsafüzér”! István atya ezért betiltotta az üzenetek terjesztését, és az Üdvözlégyek Szeretetláng betéttel való mondását is! Igaza volt Erzsébet néninek, aki egyszer azt mondta nekem: „Fiacskám, jegyezd meg! Ha a sátán nem tud rávenni a rosszra, akkor a jót viteti túlzásba”!) 

 (Kép: A Kuti Kápolna ma. /Forrás: Google./)

(folyt.)

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/7F0IRSoAcnU

     A sátáni manipuláció megnyilvánulása szünet nélküli, és nagyon fontos lenne mindenkiben tudatosítani, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem „tévútra akarja vezetni az egész világot” (vö Jel 12,9b).
     A hiszékenységre hajlamos ember megtéveszthető! Az ilyen, nem csak saját hóhérait képes maga fölé megválasztani, de majdan, az Antikrisztus egyházellenes 'észérveit' is „építőnek” és követendőnek találja majd (Jel 13,3-4)! Sajnos okkal aggódik az evangélista: „amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)
A Szeretetláng üzenetéből: „...a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94)
     Az igaz Mária-jelenések és üzenetek alapvető célja: minél több embert (a Szent Szűz szóhasználata szerint: minden embert) megszabadítani attól a halálos ítélettől, amire La Salette-ben és Fatimában az emberiség oly világosan figyelmeztetést kapott. Ennek feltétele pedig a megtérés. „Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el.” (III/130) Jézus mondja a Szeretetláng üzenetében: „Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.”  (I/95)    

 A fatimai üzenet szerint végül a Szent Szűz Szeplőtelen Szíve győzelmeskedik. Ám nem lehet közömbös számunkra – akik folytonos szorongattatásban vagyunk –, hogy mikor következik be az Egyház megjövendölt végső diadala! Nekünk ebben a végső diadalban kell bíznunk, ennek mihamarabbi diadaláért küzdenünk, nem pedig a csüggesztő vagy ígérgető üzeneteket követnünk! Elsősorban ne a magánkinyilatkoztatások irányítsák az életünket, hanem az Evangélium! Legyünk hűségesek az Egyházhoz, a Pápához, kövessük az Evangélium tanítását és szüntelen rózsafüzérezéssel, engeszteléssel kérjük az Úr Irgalmasságát és Mária Szívének ígért oltalmát! „Csapataink harcban állnak” és ebből a harcból mindenkinek ki kell vennie a részét, az ember rövid életének tétje ugyanis kimondhatatlan: bizalommal megvívni a „jó harcot” (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát.
     Az Isten áldjon meg benneteket, legyetek óvatosak! Értsétek már meg végre, hogy a krisztusi Egyház jóváhagyása nélküli üzenetek, bármily szépek és imádságosak is, nagy eséllyel a megtévesztő szellem manipulációi is lehetnek! Ma már a gonosz sokkal rafináltabban közelíti meg a lelkeket, szépet és imára késztetőt javasol, sőt, rámutat az igazságokra, ám mindezt csak a beetetés érdekében teszi! Megátalkodott célja, a lelkeket elszakítani a krisztusi Egyháztól, a hierarchiától azért, hogy kiszolgáltatott martalékká tegye a megtévesztetteket!

     Az, hogy a megtévesztő szellem állna minden egyes üzenet mögött, nyilván nem biztos, az viszont biztos, hogyha maradéktalanul követnénk az Evangéliumot, akkor nemhogy a bizonytalan-, de az elismert üzenetekre sem lenne semmi szükség! Ne akarjatok tehát jólértesültebbek lenni, mint amennyire Jézus Krisztus Titokzatos Teste érdemesnek talál titeket! Mint fentebb említettem, a megsokasodó üzenetek többségének két célja is van. Egyfelől elterelni a figyelmet az igaz üzenetekről, másfelől – így vagy úgy –, de az Egyházzal való szembeállítás! Senki ne figyeljen tehát a „napra-percre kész” üzenetekre, hanem imádkozzon a szent hagyomány szerint szüntelenül, és hozzon áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel senki nincs, aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük (Fatima)!

Mert tudhatnátok már, hogy áldozat és imádság a mi eszközünk, melynek igaz célja: a megváltás világméretű érvényre juttatása, Krisztus a mi Urunk által!

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/YqtNiS0TOCI

     Megkérdeztem Erzsébet nénit, hogy ő hogyan fogott a naplóírásba, mert azt tudom, hogy nem szeret írni, sőt Lajos atya azt súgta nekem, hogy „Erzsébet úgy rühelli az írást, mint Jónás a prófétaságot”!

– Na fiacskám, ha ezt mondta, jól mondta! Az Úr szüntelen sürgetésére voltam csak hajlandó belefogni, mivel nekem igen nagy kételyeim voltak és még ma is előfordultak. A kételyek kínja miatt nem voltam képes leírni mindazt, amit később az Úr Jézus kérésére naplóvá kellett alakítanom. Mert eleinte mindent csak egy-egy papírra írtam le, aztán beraktam egy nagy dobozba és kész! Ám az isteni kegyelem hatása már olyan mértékben birtokába vette a lelkemet, hogy isteni kérése alól már nem tudtam kivonni cselekvő készségemet! Egy füzetbe kellett írnom, amit a Szűzanya, az Úr Jézus mondott és később még a cetliket is sorra be kellett másolnom. Így kerekedett ki az a Napló, amely ma már – hála a jó Szűzanyának – az ígérete szerinti módon, futótűzként terjedt el az egész világon.

És tessék mondani – folytattam a kérdezősködést! Önnek soha nem mondott idegen kifejezést az Úr Jézus?

– Hát fiacskám néha, ha magyarul mondta azt se értettem, de egyszer úgy fejezte ki magát, hogy „Én vagyok a Lumen Christi! Rám felnézhettek. Én vagyok az áldozat fensége, nagysága, az irgalom mélysége és kifogyhatatlansága, a példaadás bősége, a türelem leküzdhetetlen Istene (...). Én megtettem értetek mindent, hogy a világ lumene legyek, akit követnetek kell. Én, az emberi gyengeség erőt adója, Én meggyőztem a világot emberi természetem útmutatásával is. Te jól megtanultad, azért ragadsz meg minden kis alkalmat, csak világítson meg Istenségem példaadó fényessége, mely rád árad.” (vö. III/148) Az említett latin kifejezés, nem volt soha az elmémben, és csak a gyóntatóm magyarázta el a jelentését. De most, hogy a naplóírásról kérdeztél, eszembe jutott, hogy amikor az Úr kikötötte, hogy egy nagy méretű füzetet kell vezetnem, így szólt: „Vegyél egy prespánfedelű füzetet, és abba írd, amit mondok!” Én még soha nem hallottam ezt a kifejezést, azt se tudtam, hogy mi az a „prespán”! Csodálkoztam is amikor a papírboltban így kértem, és az eladó szemrebbenés nélkül azt válaszolta, hogy most nincs, de a jövő héten várható! Na én vártam is, hogy miféle anyag az a „prespán”! Az Úr jól választott, az a füzetborító egy vékony és kemény tapintású barna lap, ami talán még a vizet is állja!

(folyt.)

     A kísértés mibenlétét ismerjük és tudjuk: állandó kísérője az emberi életnek. Ám, gyakran ártatlannak, vallásinak látszó közösségek és média-fórumok is alattomos veszélyt jelenthetnek! Ezért a legkisebb negatív jelre is fel kell figyelnünk, mégha az viccesnek tűnik is, különben könnyen részévé válhatunk a "gépezetnek" és észre sem vesszük, hogy magunk is bíráljuk az Anyaszentegyház állásfoglalásait! Az aktív részvételünk által rés támad a "kegyelmi védvonalunkon", kitéve magunkat a megtévesztő szellem manipulációinak! 

Az ördögi zaklatás is gyakori. Ennek sajátos formája a békétlenség keltése. A sátán az egység megbontásával kezdi munkáját. Először a szívben, majd a családban vagy más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni. Amikor egy családban vagy bármilyen más közösségben a széthúzás, a békétlenség révén sérül az egység, tudni kell: a háttérben sátáni erő, a bűn szerzője kezdi működését. A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát vert a gőg, mert a sátán kezében a gőg igen hatékony eszköz, s vele szemben az alázat az első és legfontosabb fegyver. ,,Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak kegyelmet ad” (1 Pét 5,5b).
     A békétlenség ‒ mint említettük ‒ tönkreteszi, szétzilálja a családot, a közösséget. Az ördögi zaklatás már elhatalmasodott, ha az ember örömét leli a pusztításban, vagy szadizmusra, kegyetlenségre hajlamos.

     A megkötözöttség területéhez a szenvedélybetegségek tartoznak. Abban az esetben pedig szellemi megkötözöttségről beszélhetünk, amikor az ember ellene áll az őt üdvözíteni akaró kegyelem munkálkodásának.      A látványos megszállottság ma már ritkábban ugyan, de állandóan jelen van az emberiség életében. Az esetek száma a legújabb irodalom szerint emelkedő tendenciát mutat.
     Amikor a sátán teret kap, egyre jobban birtokába veszi az ember akaratát, s az ember nem csupán kiszolgálja őt, de szenved is tőle. Az ördögi befolyás az egészségben, az érzelmi és az üzleti életben, az életkedvben és a halál utáni vágyakozásban támadja az embert (Don Gabrielle Amorth). Legáltalánosabb módszere: elfordít az Istentől és távol tart tőle (Corrado Balducci), a végeredmény pedig a bűn lavinaszerű elhatalmasodása (vö. Róm 5,20).
     Ha a bűn elhatalmasodik, annak következménye is elhatalmasodik, s kilép az egyén a család, a közösség kereteiből és ez társadalmi méreteket ölthet. Ez pedig a lelki és az evilági élet szempontjából végzetes lehet. Erre figyelmeztet Jakab apostol: ,,...a bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után” (Jak 1,15). A bűn ‒ ha nem szállnak vele szembe ‒, átlépheti az országhatárokat, s egész földrészeken, vagy akár az egész világon elhatalmasodhat, és következményei pusztulással fenyegethetik akár az egész emberiséget is. Súlyos probléma, hogy az ember az élet eseményeiből nem okul, s az elhatalmasodott bűn elhatalmasodott következményeit, amelyet az egyre szabadabban működő sátáni erő szervez, természetes okokra vezeti vissza, s ezeket csupán természetes összefüggésükben értelmezi. 

     A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorja a pusztulás felé az egyént, a családot és a társadalmakat. Különösen a deviancia terjedésére, a családok felbomlására, a bűnözés terjedésére, a tragédiákra és a természeti katasztrófákra gondolunk. Az ember pedig nem csupán evilági életét nehezíti bűneivel napról napra, de örök életét is veszélyezteti, s egy idő után számítanunk kell az igazságos Isten közvetlen beavatkozására. A Jelenések könyvében három fejezet (vö. Jel 8-11) is utal erre. Ezek, bár jelképes leírások, mégsem hagynak kétséget afelől, hogy a bűn mind súlyosabb büntetéséről van szó. Ennek kapcsán a Jelenések könyve így fogalmaz: ,,Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg” (Jel 16,10). Már Izaiás figyelmeztet az elhatalmasodott bűnre: ,,Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra, és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret” (Iz 5,18) A Bölcsesség könyve is inti az embert: ,,Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük” (Bölcs 12,26). Ez arra is utalás, hogy a büntetés egyben a bűnbánatra és a megtérésre is alkalmat nyújt (vö. Bölcs 12,10). (JÜ 28-31)

2 perc 50 mp.

https://www.youtube.com/watch?v=c9kIAdZ81vw

     Az előző részben arról mesélt Erzsébet, hogy egy (volt) nővér elhozta neki az „égi üzeneteit”, hogy véleményezze. Innen folytatom az elbeszélést:

„Meg kell mondanom neked fiacskám, hogy a viselkedéséből sugárzott az önbizalom, a méltóság, a határozottság és a kételynélküliség!

Beszélgettünk, miközben ő egyre késztetett, hogy máris olvassak bele, de ezt valahogy nem tettem meg! Végül abban maradtunk, hogy két hét múlva eljön a füzeteiért. Rendben – mondtam –, és ő elment!

Kíváncsian vettem kezembe a naplóját, és az első oldalnál azt hittem, hogy le se tudom tenni, de mégsem így volt! Ahogy olvastam a szép mondatokat, egyre inkább éreztem, hogy ez egy „tanulmány”, és hogy aligha az Úr fogalmazta, mert többek közt tele volt latin és más idegen szavakkal. Ez pedig lefékezte a figyelmemet, úgyhogy néhány oldal után nem volt készségem tovább olvasni!

Lehet, hogy teológiailag megállta a helyét, de minden szavából kiérezhető volt, hogy ez egy tanult elme fogalmazványa! Az Úr nekem legalábbis nem így beszél, és főleg nem ennyit!

Tudod titkár testvér! Akiben a legkisebb kétely se merül fel a vélt vagy valós üzeneteivel kapcsolatban, sőt még büszke is rá, az nekem gyanús! Így voltam ezzel a két teleírt füzettel is! Az volt az érzésem, hogy a nővér az ismereteit, a lelke benső monológjaként vetette papírra. Márpedig ilyen benső monológ, minden kegyelem állapotában lévő emberben felhangozhat a Szentlélek által, de arra akkor sem mondható, hogy „égi üzenet”!

Őszintén mondom, hogy én a kételyek kínját szenvedtem eddig is, ha az ügyet ismertetnem kellett a papok felé, mert nem akarok sem megtévedt, sem másokat megtévesztő lenni (III/190)! Túl nagy felelősség ez nekem, tanulatlan asszonynak!

Én ekkor megkérdeztem Erzsébet nénit, hogy ő hogyan fogott a naplóírásba?

(folyt.)

     A sátán és csatlósai szinte akadálytalanul végzik „beetető” aknamunkájukat az egyén, a közösség és a társadalom életében. Bernanos szerint az ördög megtalálható – látszólag ártatlan alakban – könyveink semmitmondó fecsegésében, a modern élet találékony kifinomultságaiban, a csábítóan szép ruházatokban, barátságosan mosolyog a lét minden ilyen és hasonló alakzataiban és az ember egyáltalán észre sem veszi. Balducci pedig azt írja, hogy a sátán elfordít és távol tart az Istentől. Mindegy, hogy milyen módon és milyen eszközzel. Az emberek nem figyelnek rá, úgy esnek áldozatául s úgy szegődnek szolgálatába, hogy nem ismerik fel, nem értik, mi történik körülöttük és velük. Nemegyszer a jó ügy szolgálatának szándékával és tudatában a sátáni akarat valósul meg.
     Ezt a problémát azok a teológusok is tetézik, akik tagadják a sátán létezését, s ezzel nem kis zavart keltenek. (...) Ezzel a már-már divatos felfogással szemben a pápák külön beszédben (VI. Pál pápa három, Szent II. János Pál pápa tizenöt alkalommal) foglaltak állást. VI. Pál pápa egyik beszédében így fogalmaz: ,,Elhagyja a Szentírás és az Egyház tanítását, aki nem vallja létezőnek az ördög valóságát... A gonoszság, amely ma létezik a földön, egy olyan ellenünk és társadalmunk ellen irányuló támadás eredménye, amelyet a sötét és rosszindulatú ügynök, maga az ördög vezet... A gonoszság nem pusztán a nyomort jelenti a földön, hanem igenis egy élő, lelki, romlott és megrontó lényt. Egy rettenetes valóságot, aki titokzatos és dermesztő... Tudatában vagyunk annak, hogy ez a sötét és romboló valóság létezik és igen aktívan működik; ő az, aki nagyon kifinomult módszerekkel tudja felborítani az ember egyensúlyát, ő az a kaján csábító, aki ismer minden utat, ami a bensőnkbe vezet, hogy ezáltal tovább terjessze a zűrzavart és megosztottságot.” (1972. nov. 15.)

     Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, lelkében egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerül, s mint egy eszköz egyre jobban kiszolgálja őt istenellenes művének építésében. Ez a tevékenysége pedig tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig az élet minden területén.

     A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat is fontos nyilatkozatot tett: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban...” (GS 37)
     A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis felismerhető. Nagyon fontos ráébredni, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) "tévútra vezeti az egész világot” (Jel 12,9b), a bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát, s az emberi kéz munkáját.

     És valóban, ma egy szellemi világháború végső, döntő harcában élünk, mely hasonló rombolást végez, mint az atomhatalmak egymás elleni atomháborúja, azzal a különbséggel, hogy ez többnyire szellemi harc ugyan, de ugyanolyan halálos hatása van az örök életre. Mivel az Egyház illetékesei vagy túl vannak terhelve, vagy megfertőződtek a modernizmustól, nem látnak tisztán, így nincs, aki leleplezze, világossá tegye a bűn szerzőjének alattomos háttér tevékenységét, tehát egyre kevesebben ismerik fel pusztításának szervezett voltát.

2 perc 50 mp.

https://www.youtube.com/watch?v=hBGwt_Rfo3E

     Kedves Olvasóm! Amikor egy hosszabb délutánom volt Erzsébet nénivel, a kisházban beszélgettünk. Ilyenkor gyakran feltettem kérdéseket, amelyek foglalkoztattak. Ez alkalommal megkérdeztem, hogyan és milyen választékosan beszél az Úr Jézus? Tudom, hogy a kérdés kissé naiv volt, de a válasza viszont korántsem!

– Fiacskám! Épp a múlt hetekben tett fel hasonló kérdést a kármelita Böcskei atya. Ő azt kérdezte, hogy miként érzékelem a beszélő hangulatát. Elmondtam neki, hogy bár mindent csak a lelkem mélyén hallok, de mégis érzékelem, hogy az Úr vagy a Szűzanya szigorú, szomorú, vagy mosolyog. Te meg fiam most azt kérded, milyen választékosan fejezi ki magát a Mi Urunk? Mit mondjak? Minden elképzelést felülmúló az a megnyerő hang! És hogy választékos-e? Nem tudom! Egyszerűen érthető, de azért hozzá teszem, hogy valójában előfordul, hogy nem értem, vagyis nem merem érteni! Ez ugye furcsán hangzott. Mesélek egy esetet, ami évekkel ezelőtt történt.

Egy alkalommal felkeresett ismerősöm, Körtvélyessy Katalin egykori nővértársa, és hozott nekem egy üveg mézet. Szinte rajongással hízelgett körül engem, és ez nagyon zavart, hiszen még soha nem is találkoztunk. Úgy értelmeztem, hogy kicsinységem ellenére ő nagyra tart. Egyszer csak két nagy füzetet vett elő, mely elmondása szerint az ő, Úr Jézussal való párbeszédét tartalmazta és kérte, hogy olvassam el, mert kíváncsi a véleményemre. Eközben ő maga véleményezte a saját írását, mert azt mondta, hogy ez nagyon fontos lenne az Egyház számára, ezért nyugatra szeretné juttatni, hogy az ottani nővértársai kiadják. Mindezt a legkisebb kétségek nélkül!

Engem ez a kétely nélküli határozottság egészen meglepett. (folyt.)

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/sJSe3lwTnt4

Forrás nyomán: 

https://ktp.hu/hitunk-es-eletunk/unnepek/egyhazi-unnepek/a-boldogsagos-szuz-maria-szeplotelen-szive

      Mária Szeplőtelen Szíve ünnepét Eudes Szent János kérte kongregációja számára 1646-ban. 1672-ben már sok francia egyházmegye átvette az ünnepet (annak ellenére, hogy 1669-ben a Rítuskongregáció betiltotta). VII. Pius pápa egy szerzetesközösségnek a Pünkösd utáni 3. vasárnapra, Szent X. Pius 1907-ben a kapucinusoknak és az ágostonos remetéknek a Nagyboldog-asszony oktáváját követő vasárnapra engedélyezte. XII. Pius pápa 1942-ben fölajánlotta az emberiséget Mária Szeplőtelen Szívének, 1944-ben általánossá tette az ünnepet, mely 1969-ben a Jézus Szent Szíve ünnepe utáni szombatra került át.

A fatimai jelenésekben a Szűzanya kifejezetten kérte Szeplőtelen Szívének tiszteletét és a világ fölajánlását a Szeplőtelen Szívnek. II. János Pál pápa 1982. május 13-án Fatimában, 1984. március 25-én Rómában, és 2000. október 8-án a világegyház összes püspökeivel együtt Rómában megtette a felajánlást.

     Az egri egyházmegye egy kis plébániájának meghívására, nyolc pap közösségében találtuk magunkat. Az atyák, ki-ki a maga indíttatása szerint jött el, hogy meghallgassa a „csodabogarat”! Én akkor még elég tájékozatlan voltam a papság korántsem egységes hozzáállásait illetően.

A kérdezgetés rögtön a megérkezésünket követően papi részről, szinte mindenhol az elsők között szerepelt, hogy „olvasta-e Avilai Szent Terézt, Keresztes Szent Jánost, Alacoque Szent Margitot...” stb.? Erzsébet persze ilyenkor elmondta, hogy mindig tanulni és képezni szerette volna magát, de a nehéz sorsa úgy hozta, hogy nem volt rá módja, így ezekről a szentekről sem olvasott stb.

Aztán átfogóan ismertette a Szűzanya emberiségmentő igyekezetét, az áldozat-imádság-bűnbánat szükségességét. Megérintett, hogy a pompás ebéd után az érdemi beszélgetések következtek volna, egy fiatal atya szedelődzködött, miközben azt mondta a kollégáinak, „csak azt nem értem, hogy minek kell annyit imádkozni”! Ez nagyon megzavart engem!

A délutáni nagy beszélgetés folyamán, néhány atya a „nők nyomulása az egyházban” és hasonló lekicsinylő hangot ütött meg, mire Erzsébet asszony higgadtan megszólalt:

„Kedves atyák!  Isten az Ige Megtestesüléséhez nem vette igénybe a férfi szolgálatát csak a nőét, a názáreti Szűz Mária személyében!”

Mondanom sem kell, hogy hirtelen nagy csend lett. Erre, nem tudtak mit mondani!

(folyt.)

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/IbBNnwCUpc4

     Erzsébet asszonnyal hazaérve a házához, még beszélgettünk a kiskapuban mint szerelmesek, amint bementünk a kis házába, ott másra terelődött a szó és én panaszkodtam Erzsébetnek:

– A böjtöléssel semmi gondom, de a napi rózsafüzér elimádkozása olykor nehézségekbe ütközik. Ő, meglepő tömörséggel válaszolt, mely számomra felért egy lelkigyakorlattal.

– Tudod titkár testvér, egyfelől minden istenes lelkülettel végzett munka – áldozat vagy böjt – egyben imádság, és minden imára szakított idő, egyben áldozat is! Ennek ellenére a vállalt, vagy megfogadott szóbeli imádságot el kell végeznünk, hiszen ne feledd – legyintett felém – , egyenlőre még a Küzdő Egyház tagjai vagyunk! Másfelől, el kell mondanom neked fiacskám, hogy az Úr engem is hasonlóképpen oktatott: Leányom, az égben más a szótár! Az áldozat-imádság az ÉGBEN EGY SZÓ! Ne akard ezt te különválasztani!

Akkor ezen, magam is napokig elmélkedtem – mondta Erzsébet asszony –, mert olyan mély bölcsességet találtam benne.

Kedves Olvasóm! El kell mondanom, hogy nem csak nekem, de papi személyeknek is feltűnt Erzsébetben az az egyszerű és tiszta bölcsesség, amellyel – gyakran a kevéssé jóindulatú kérdéseikre is – megadta a tökéletes választ!

A következő részben, két sajátos szituációt mesélek el, mely az egri egyházmegye egy kis plébániájának derűs közösségében történt.

(folyt.)

(Kép: Isten Anyja Szíve Szeretetlángját kínálja az emberiségnek, mely mindenképp befogja ragyogni a világot, de nem mindegy számunkra, hogy MIKOR. Ezért kell szüntelenül imádkoznunk!)

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/fdv6cGvMxq0

HINNI VAGY NEM HINNI elmélkedés https://youtu.be/VKN8oeTw42g

     Az előző részben arról mesélt Erzsébet asszony, hogy egy borzalmas megrázkódtatást élt át egész testében. Innen folytatom:

„Testi-lelki erőmet szinte elvesztettem amikor a Szűzanya éreznem engedte azt a kárhozat-veszélyű borzalmat, iszonyatot és félelmet, amit azok az emberek fognak átérezni, akik nem erősítették meg magukat szentségi kegyelmekkel. Még soha nem éreztem ilyen iszonyatos félelmet! És tudod, akkor váratlanul megszólalt lelkemben a Szűzanya: „Leányom, ez a borzalmas megrázkódtatás, amit éreztél, Szívem Szeretetlángja kiáradásakor fog bekövetkezni, mely a világot megrázza, de a kegyelem állapotában lévőknek nem kell félniük!” Amikor ez a nagy megrázkódtatás bennem végbement, nagyon rosszul lettem, ez több órán át tartott. Lelkemben olyan különös dolgokat láttam és éreztem, melyeket azonban nem tudok szóban kifejezni. Alig vártam, hogy még aznap magamhoz vegyem az Úr Szent Testét!

Nos titkár testvér, ez jutott eszembe itt a kapunál, ám te azt kérdezted, hogyan láthatom azt, ami valójában csak a bensőmben zajlik. Hát majd a teológusok kitalálják, hogy miként van ez, én ennél jobban nem tudom megmagyarázni! Az akkori esetben, amikor átéreztem a Szeretetláng erősítő kegyelmi hatását, akkor este hiába tértem nyugovóra, nem jött álom a szememre.

A fejemben rettentő zúgás támadt és szirénaszerű, vészjósló hang sivított a bensőmben. Szinte láttam, hogy rettentő füst kezdett gomolyogni a szobában, melyben felismerhetetlen alakok jajveszékelve tolongtak, tanakodtak, rettegtek, és a gomolygó füst között egy hatalmas alak jelenlétét éreztem. Mondom, nem láttam hogyan nézett ki, mégis tökéletesen megjelent a lelkivilágomban a képe és éreztem, hogy a sátán volt. Észbontóan üvöltött tehetetlenségében, mert nem tudta mit kéne tennie, mivel megtapasztalta, hogy minden eszköze sorra csődöt mond. De ez csak néhány percig tartott és utána az Isten kegyelme annak tudatát erősítette meg bennem, hogy a Szent Szűz Szeretetlángjának ki kell gyúlnia, mert ez fogja a pokol erőit megingatni és a földi lelkek tömegét megmenteni a kárhozattól! Ez a látvány – ami valójában nem az volt –, annyira kimerített, hogy alig tudtam szabadulni a hatásától. Másnap fiacskám, amint kiléptem a kapun, ott, ahol előző este az Úr jelenlétét éreztem, térdre ereszkedtem a frissen esett hóban az árok partján és tudod..., hát szent ez az utca, amelyet az Úr jelenlétével megtisztelt. Ennyit mondhatok az én tapasztalásaimról.” (vö II/74-76; 93-94)

(folyt.)

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/TaIFQetHngU

     Egy alkalommal kettesben hazafelé mentünk, megkérdeztem Erzsébet nénit a „misztikus megéléseiről”, elég sarkosan: „most akkor volt látomása, vagy sem?”

Épp házának az utcai kapujánál álltunk, amikor elkezdett mesélni egy történetet:

„Nézd, fiacskám! Már sokaknak elmondtam, hogy nekem nincsenek látomásaim és lényegében nem is volt soha! Az általam leírt beszélgetések alatt viszont tisztán érzékelem az Úr vagy a Szűzanya tekintetét, szomorúságát vagy mosolyát. Most, hogy rákérdeztél elmondom, hogy egyszer amikor épp hazaérkeztem, pontosan itt a házunk kapuja előtt történt velem egy, a kérdésedre való jó példa.

Váratlanul az Úr Jézus jelenlétét éreztem magam mellett. Nem láttam Őt, mégis éreztem, hogy a vállamra tette kezét, gyengéden, de határozottan és csak ezt mondta: „Kislányom, tarts ki Mellettem és szenvedj Velem!” Ekkor olyan hatalmas kegyelmet éreztetett bensőmben, hogy majd kiugrott a szívem. Ebből tudhattam, hogy Ő az és valami nagy dolgot kíván velem közölni. Mindez azonban csak néhány pillanatig tartott. Amikor beléptem a lakásba, azonnal eloszlottak bensőm érzései, de az a lelki erő, melyet létrehozott bennem, izzó szeretettel és buzgalommal töltött el a Szent Szűz Szeretetlángja iránt. Ekkor átéreztem, hogy milyen kiszolgáltatott semmi lennék a Szűzanya Szeretetlángja kegyelmei nélkül. Fiacskám te is boldog lehetsz, mert téged is megérintett ez a kegyelmi hatás és végtelenül sajnálom azokat, akik még nélkülözik ezt a többletkegyelmet. Most figyelj! Elborzaszt és most is kiráz a hideg átéreznem azt, hogy mi lenne az emberiséggel a Szűzanya Szíve Szeretetlángjának kiáradása nélkül! Már van vagy 15 éve, hogy egy borzalmas megrázkódtatást éltem át egész testemben.

(folyt.)

(Kép: Erzsébet asszony a kerti kapuban.)

2 perc 50 mp. 

https://youtu.be/r42bX0x4LJI

     A Szeretetláng kiválasztottjának szent meggyőződése volt és maradt égész életében, hogy a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyház egymásra utaltsága, és egymást segítő együttműködése, nem csak „kegyelmi téren”, de a gyakorlatban is gyümölcsöző.

A „nyert pénz” azonban csak annyira volt elegendő, hogy felfokozta Erzsébet asszony lakásvásárlási ábrándjait, egy „szövetkezeti lakás” befizetésére ugyanis kevésnek bizonyult. Ám a dolgok tudnak jó irányba is bonyolódni!

Az iskolában egy négyszemközti tanári beszélgetés során szóba került a gyermekek lakás és anyagi helyzete. A lelkiismeretes igazgatónőben kérdésként merült fel a gyanú, hogy kapnak-e a gyermekek árvasági segélyt? A nagymama persze ilyesmiről még csak nem is hallott, így az igazgatónő saját hatáskörében, beadvánnyal fordult a kerületi Tanácshoz, amely egy évre visszamenőleg kiutalta a három gyerek utáni járandóságot.

Ez az összeg, a „nyereménnyel” már elegendő volt egy szövetkezeti lakáskiutalás finanszírozására és bebútorozására. Így vette meg Erzsébet asszony az 'albertfalvai' két és fél szobás panellakást.

Erzsébet asszony igazán olyan sokat mesélt szent és profán dolgokról, hogy csak kapkodtam a fejem! Volt amit nem is értettem igazán, merthogy elmondása szerint az égiekkel való párbeszéde a lelke mélyén zajlódott le, ugyanakkor néha olyan képien írta le az élményeit, azt, hogy a Szűzanya könnyezett, azt, hogy az Úr a vállára tette a kezét, és azt is, hogy a sátán úgymond ott állt az ajtóban!

Egy alkalommal kettesben hazafelé mentünk, megkérdeztem Erzsébet nénit a „misztikus megéléseiről”, elég sarkosan: „most akkor volt látomása, vagy sem?”

(folyt.)

     Visszatérve Erzsébet asszony élettörténetére, az évek teltek, de életének nehézségei, nemhogy enyhültek volna, de egyre bonyolódtak!

Az egészségileg stabilizálódott özvegy fia újra munkába járt, de még mindig a hidegkúti házban húzta meg magát három gyermekével. Mindenképp előnyükre vált volna az önállóbb élet és környezetváltás, vagyis egy saját lakás, de erre pénz nem volt.

A három kicsi ráadásul, sorra csak betegeskedett, és bizony nagyanyjuknak szüntelenül ostromolnia kellett az eget. A gyerekek anyjához is könyörgött, hogy segítse meg három kis árváját. A tiszteletre méltó édesanya azonban, megjelent Erzsébet asszonynak álmában, és kezeit szomorúan széttárva csak ennyit mondott:

„Túl keveset hoztam magammal!”

Az álom mélyen megérintette Erzsébet asszonyt, és évekig elmélkedési tárgya maradt. Valójában ekkor értette meg igazán azt, hogy mit jelent „mennyei kincseket” gyűjteni (Mt 6, 19-20). Vagyis, aki viszonylag keveset gyűjt, az keveset is segíthet, és ez egyben magyarázatot ad a szentek hatékonyságára is!

Az éghez könyörgött tehát a Szűzanya bátorító szavaival, melyet most a saját szorult helyzetére értelmezett. „Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni...” (I/71).

Fokozta imádságait elhunyt menyéért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, kérve valamennyiük együttes segítségét a napi gondok és a kilátástalannak látszó lakáshelyzet megoldására is.

A Szeretetláng kiválasztottja egyáltalán nem bízott a „véletlenekben”, annál inkább a Gondviselésben. Egy alkalommal boltba indulásakor, egy szomszédasszonya megkérte, hogy dobja be totószelvényét − és nevetve hozzá téve −, ha nyerek, a fele a magáé lesz! És lám! A szelvényen tizenegyes találat lett!

Erzsébet asszony a legkevésbé sem kísérte figyelemmel a focimeccseket, így nagyon meglepődött, amikor az asszony – írd és mondd –, megjelent a nyeremény felével! Az összeget megköszönve, „égi küldeménynek” tekintette – mert különben el se fogadta volna!

Egy kis „misztikus iróniával” elmondható, hogy a szomszédasszony bizonyára sose jött rá, hogy valójában azért nyert, mert Erzsébet asszonynak szüksége volt a pénzre!

És ő meg is köszönte a Szűzanyának a tisztítótűzből szabadult lelkeknek, és a szomszédasszony elhunyt hozzátartozóinak! Erősen érezte, hogy a három gyermek édesanyja „keze is benne volt a dologban”!

(folyt.)

     Mint ,,Szent Ferenc hűséges fia'' és az assisibeli szegény tanítványa, Antal vállalva az Úr és apostolai életkörülményeit, vándorprédikátorként faluról-falura, városról-városra járt és a katolikus tanítást hirdette a szegénységről és a birtoklásról. Szavait a saját élete hitelesítette hallgatói előtt: ,,A szabadon vállalt szegénység erőt ad az embernek, a gazdagság viszont elgyöngíti. Mert az ember hamarosan vagyonának szolgája lesz, ahelyett hogy uralkodna rajta. Ha ugyanis valakit veszteség ér, és emiatt szomorkodik, ez megmutatja, hogy rabja lett annak, amit előbb, a szerencséje idején birtokolt.'' IX. Gergely pápa csodálattal meghallgatva Antal egyik beszédét, őt ,,a Szentírás szekrényének" nevezte. Mert amikor Antal a tömeghez beszélt, gyakran megesett, hogy a Szentírás szavai jöttek ajkára: hallgatói nem emberi szavakat hallottak, hanem az Írás örök érvényű igéit. A beszédnek ez a módja mély meggyőző erőt kölcsönzött neki. Az emberek, még a tévhitben élők is, csodálták mélységes vallásosságát.
     Isten szeretete mely egykor a misszióba vitte és eltöltötte a vértanúság vágyával, most a kereső és tévelygő emberekhez vezette. Ezt vallotta: ,,A prédikálónak le kell szállnia az emberekhez, majd ismét föl kell emelkednie, hogy az elesett embereket magával emelje.'' Ez a szerető vágyakozás Isten után, prédikációs vándorútjai végén mindig visszavitte a magányba és a szemlélődő életbe. Az emberek iránti szeretete azonban hamarosan ismét kiragadta a csendből, ,,mert a jó szónok nem időzhet sokáig a szemlélődő életben, ha másokban is gyümölcsöt akar érlelni''.
     Elöljárói megbízatásából Antal először Felső-Itáliában fáradozott az Egyháztól eltávolodottak megnyerésén. A lelkek iránti buzgósága arra ösztönözte, hogy bemerészkedjék fellegvárukba, Riminibe is. Megszámlálhatatlan tömeget nyert meg prédikációival és vitáival. Köztük volt Bonillo is, aki harminc éven át az egyik szekta főnöke volt. Érthető, hogy rendtársai, mihelyt hozzáfogott e tevékenységéhez, azt kérték, képezze ki őket is erre a munkára. Kérésüket egyenesen Szent Ferenc elé terjesztették, s Antal megbízatást kapott a tanításra. ,,Azt akarom – írta Ferenc Antalnak –, hogy a testvéreknek tanítsd a szent teológiát, de úgy, hogy sem benned, sem bennük ki ne aludjék az imádság szelleme, azoknak a szabályoknak megfelelően, amelyeket adunk.'' Megbízatásával Antal megalapította rendjének első tanulmányi házát Bolognában, ahol ő lett a teológia első tanára.
     1224-ben a Felső-itáliai munkát rendtársaira bízhatta. Dél-Franciaországba ment, először Montpellier-be, az eretnekháborúban ez volt a katolikusok főhadiszállása. Antal azonban nem sokra becsülte a csapatokat és a fegyvereket. Az ő fegyverzete Isten igéje és a megtévesztettek iránti szeretete volt. Eljutott a mozgalom középpontjába, Toulouse-ba is, ahol akkor Szent Domonkos teljes erővel küzdött. Amint Montpellier-ben, Antal itt is oly sikerrel folytatta munkáját a teológia tanáraként és szónokként, hogy elnevezték az ,,eretnekek pörölyének''. Prédikációs följegyzéseiben azonban egyetlen bántó vagy támadó szó sem található a tévtanítók ellen.
     1227-ben ismét visszatért Felső-Itáliába, hogy megkezdje utolsó megbízatását: a hívők erősítését és megszilárdítását. Különösen az 1231-ben Padovában tartott böjti beszédei jelentettek páratlan eseményt. Az emberek már az éjszaka folyamán özönlöttek, úgyhogy nem akadt megfelelő méretű templom, ezért Antal a szabadban prédikált. A beszéd után gyónáshoz tódultak az emberek. Padova városa és környéke szemmel láthatóan megváltozott: halálos ellenségek békültek ki, adósokat engedtek szabadon, uzsorakamatokat és jogtalanul szerzett javakat adtak vissza, rossz nők, tolvajok és más gonosztevők bűnbánatot tartottak.
Szavainak hatékonyságáról máig tanúságot tesz az 1231. március 15-én hozott adóstörvény.
     Ez az óriási munka azonban teljesen felőrölte egyébként is gyenge egészségét, úgyhogy ugyanabban az évben június 13-án, alig harminchat éves korában meghalt.
A sírjánál történt számos imameghallgatás, gyógyulás és csoda következményeként IX. Gergely pápa alig tíz hónappal halála után szentté avatta. Csodatevő híre a hívő nép tudatában háttérbe szorította az evangélium hirdetőjének és a segítő szeretet apostolának alakját, jóllehet későbbi legendája szívesen foglalkozott ezzel a tevékenységével.
     XII. Pius pápa 1946. január 16-án egyháztanítóvá nyilvánította. Ezzel iránymutató tanítóul rendelte számunkra is, akik az evangélium szellemében minden keresztény egységére törekszünk. /Forrás: www.katolikus.hu/szentek - Horváth Mária szerkesztésében/

(folyt.)

 A magánkinyilatkoztatások, az utóbbi csaknem kétszáz évben egyre gyakrabban és egyre szélesebb körben gyakorolnak hatást a hívő emberekre és az evangelizációs munkára. Kétségtelen, hogy az Isten bármely korban megszólíthatja az embert. Az Egyház által elfogadott magán-kinyilatkoztatások is ezt tanúsítják. Ezen események üzenetei pedig igen komoly evangelizációs jelentőséggel bírnak. Ezen pozitív jelenségekhez képest viszont korunkban nagyon elburjánzottak a „végidőkről”, az „idők végéről”, a „nagy figyelmeztetésről” sőt, a világvégéről (2012) szóló (nagy eséllyel hamis) jelenések és üzenetek. Ezek az internet segítségével vagy brosúrák, lelkinaplók tömege által árasztják el a világot. A téma már-már kezelhetetlenül felduzzadt irodalma azonban óvatosságra int. Sajnos igen sok azon kiadványok száma, amelyeknek tartalma hízelgő, de mégis rendkívül káros, mert a mondanivaló nem az Istentől származik, hanem színjátszás, megtévesztés vagy démoni erőkkel való praktika dokumentációja. Gyakorta a jövőbe mutató, végidős ,,kiliaszta” próféciák ezek, melyek keresettek a jólértesültségre vágyók számára, mert jól beleillik a szenzációhajhász felfogásba. „Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek”. (2Tim 4,3-4)     Az Egyháznak nem szabad engedni, hogy az Isten szent dolgai, az Egyház által kivizsgált és a pozitívan megítélt magánkinyilatkoztatások üzenetei a hamis dolgokkal keveredjenek. Mindenképpen szükség van világos útmutatásra, tájékoztatásra. Nem engedhetjük, hogy a búza közé vetett konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait. (Dr. Katona I. püspök ajánló sorainak felhasználásával, melyet Antalóczi JÜ könyvéhez írt.) A Biblia ugyanis arra tanít bennünket, hogy mindent vizsgáljunk meg. Ha ezt elmulasztjuk, akkor olyanná válhatunk, mint akikről Júdás apostol beszél: “széltől űzött, esőtlen fellegek” (Júd 12). Valljuk, hogyha valami az Istentől ered, akkor az kiállja a vizsgálódás próbáját.
     Álságos kérdés: hogy melyik a konkoly és melyik a búza (vagyis a hiteles jelenés) és ki hivatott ezt egyértelműen eldönteni? „Uram, kihez mennénk?” (Jn 6,68), mint a kétezer éves Egyházadhoz? Igaznak tehát azt tekinthetjük, amelyet az Egyházi Hatóság (az illetékes püspök) megvizsgált és az Evangélium tanításával ellentétesnek nem ítélt. Hozzá kell azonban fűznünk, hogy a magánkinyilatkoztatásokat, még ha egyházilag jóváhagyottak is, a kiválasztott (látnok) személyén kívül senkinek sem kötelező elhinnie, követnie! ‒ Jóllehet, evangelizációs szerepük mégsem hagyható teljesen figyelmen kívül (lásd a Szent Szűz segítő édesanyai szerepét)! Mert az idők jeleiként tapasztalható, hogy az Üdvözítő nem hagyott magunkra ebben a globális veszélyben sem.
Elküldte Anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot.
„Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel.” (TMT 50/f.) A nagy harcra és gyermekeinek erre való felkészítésére a Szent Szűz sereget igyekszik gyűjteni Szent Fia zászlaja alá, egészen új kegyelmi fegyverzettel felruházva őket (Szeretetláng), hogy minél kevesebb veszteséggel (vagy veszteség nélküli) győzelemre segítse gyermekeit! „Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni (…) ez Szívem Szeretetlángja! (I/37-38) Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja.” (I/39)

(folyt.)

     Az előző részben Erzsébet asszonnyal való vidéki utazásainkról volt szó:

Egy-egy ilyen utazás során, nem csak beszélgettünk, hanem mint mondtam, a rózsafüzért imádkoztuk, miközben én számolgattam, hogy hány lelket mentettünk ki (ld. II/15-16) a tisztítótűzből!? Fel is róttam Erzsébet néninek, hogy bár több száz lelket kiszabadítottunk, de a saját feleségem még meg sem tért!?

Erre ő: „Jaj édes fiam! Böjtölj minden hétfőn kenyéren és vízen, mondd el feleségedért a rózsafüzért, és meglátod, jobban meg fog térni, mint te!”

– Nálamnál jobban?? Na befizetek én arra! – válaszoltam nem kis önteltséggel!

És „befizettem”! Két éve böjtöltem már hétfőnként, amikor eszembe jutott, hogy jönne már el hozzánk is! Úgy is lett!

Amikor leült nálunk az étkezőben, csak mesélt, mesélt az életéről!

Arról, hogy '13-ban született 13. gyermekként és korán árvaságra jutott, sőt hajléktalanként élt stb.

Rátért ugyan az Úrral és a Szűzanyával való párbeszédeire, de nem sokáig mondta, mert kotorászni kezdett a (másoktól kidobott) ridiküljében, és közben ezeket mondta: „Tudjátok gyerekeim, tavaly hazajött egy asszony Rómából, és hozott nekem egy gyönyörű rózsafüzért, a pápa áldásával! Amikor kézbe vettem, megszólalt a Szűzanya, hogy tegyem el, ne mutassam senkinek, mert Ő majd szól, hogy kinek kell adnom! Olyannak, aki még soha nem imádkozta a rózsafüzért, de azután imádkozni fogja! És most, hogy itt vagyok nálatok gyermekeim, megszólalt a Szűzanya a lelkem mélyén, hogy neked adjam kislányom!”

És átnyújtotta a felségemnek, aki meg se köszönte, mert olyan mélységesen elkezdett sírni. Másnap elment gyónni és írd és mondd, azóta is mondja a Szent Rózsafüzért! 

(folyt.)

 (Kép: Erzsébet néni a szerkesztő lakásában, a történet idején.) 

Mindszenty József a trianoni diktátumról, egyik kanadai körútján tartott beszédében így nyilatkozik:

     „Ifjúságom nagy élménye volt a Kárpátoktól védett ép és egész Magyarország. Diákkorom óta történelmi valóságként élt és visszhangzott bennem Vaszary Kolos hercegprímás milleneumi beszédének megállapítása; hogy bár kard szerezte meg, de a kereszt tartotta fenn Magyarországot. (...) Hosszú életemben nagy magyar tragédiák tanúja lettem. (...) Az első kommunizmust, mint fiatal hittanár éltem át, s éppen elfoglaltam a zalaegerszegi plébániát, amikor nemzetünkre rákényszerítették a trianoni békeparancsot. Trianonban darabokra tépték a Máriának felajánlott Országot. Aki a természetfölötti hit szemével meri nézni vagy mérni a nemzetek és népek tragédiáját, (...) az jogosan gondolhat arra, hogy az ország talán azért került lejtőre, mert ¤ sokakban már elpártolt a szentistváni alapoktól a századforduló óta; úgy, mint a Muhi és a Mohács előtti években is.
     Keresztény hívők ítéletében az analógiák itt elgondolkoztatók. (...) Később Európában és az Amerikai Egyesült Államokban politikusok és államférfiak is beismerték, hogy a békekonferencia »elfogult« és »részrehajló« volt s a bosszúvágytól fűtött békeparancs sok igazságtalanságnak lett okozója, ugyanakkor részben hozzájárult ahhoz a folyamathoz, amely a második világháború kitöréséhez vezetett. Sajnos – ígéretek ellenére – a szerződő felek elmulasztották az igazságtalan békeszerződés revízióját, s így csak – a hitlerizmus hódításával egy időben – a második világháború küszöbén és annak első éveiben kaptunk vissza elszakított területeket: 1938-ban a Felvidéket, 1939-ben a Ruténföldet, 1940-ben Erdély egy részét és 1941-ben a szerbektől megszállt területeket. Mindezekről a területekről 1945. január 20-án az ideiglenes kormánynak, amikor aláírta a fegyverszüneti szerződést, le kellett mondania.”¤
     „Az I. világháború után a nagyhatalmak elvették Szent István földjének 68%-át, meghagyták 32%-át, 1/3-nál is kevesebbet, a vádlott meghallgatása nélkül. A II. Világháborúba a Sztálin-szövetséges Hitler hajszolta bele az országot. A szintén Sztálin-szövetséges hatalmak odaajándékozták a 32%-os csonkot is a nemzetiségirtó Sztálinnak, akinél mi is nemzetiség lettünk.”¤¤

¤Mindszenty József: Emlékirataim. Weller Publishing Co. Ltd., Torontó, 1974.
Szent István Társulat, Budapest, 1989. 186-187.
¤¤Mindszenty József: Hirdettem az Igét. Mindszenty Alapítvány, Vaduz, 1982. 226-227.

Forrás: Athanasius Schneider, Fülep Dániel: Katolikus Egyház, merre tartasz? - Magánkiadás 2018. felhasználásával!

Egyházunk kiemelkedő vezetőinek véleménye a La Salette-i Miasszonyunk üzenetéről
     1851. szeptember 19-én IX. Pius pápa jóváhagyta a La Salette-i Miasszonyunk nyilvános tiszteletét, a jelenés üzeneteit pedig titkoknak nevezte. 1852. augusztus 24-én IX. Pius pápa ismét utalt rá, hogy oltárt kell emelni La Salette tiszteletére. Ugyanez a pápai bulla a La Salette-i Miasszonyunk Társaság meg-alapítását is engedélyezte, amelyre szeptember 7-én került sor. 1879. augusztus 21-én XIII. Leó pápa engedé-lyezte a Boldogságos Szűz képének megkoronázását a La Salette-i Miasszonyunk Bazilikában. (...)

A La Salette-i jelenések az egész emberiség Krisztushoz való megtérését sürgetik. Vianney Szent Jánosra, Bosco Szent Jánosra és az író Joris-Karl Huysmansra egyaránt hatott La Salette, amely az imádság, a megtérés és az elköteleződés lelkiségét sugározza.

És hogy mennyire megvalósultak a Szűzanya Melaninak mondott „titkok”: »Karl Marx és Friedrich Engels kiölik a hitet, még azokban is, akik Istennek szentelték magukat. Annyira megvakítják őket, hogy ha nem kapnak külön kegyelmet, akkor őket is a pokol ezen angyalainak lelke tölti el; számos vallási intézmény teljesen elveszíti a hitét, és sok lélek kárhozik el. … Az Egyház szörnyű válság elé néz. … Róma elveszti a hitet, és az Antikrisztus széke lesz.« És így tovább. Manapság ezek az üzenetek rendkívül időszerűek.

Idézve XIII. Leó pápa 1884-ben írt ördögűző imájának eredeti szövegét, és azt is, hogy az „Ahová Szent Péter székét” kezdetű drámai mondatot XI. Pius később kivette belőle, hogy elkerülje a hit botrányát; ma azonban ez a rész igencsak prófétainak mondható! A La Salette-i és a fatimai hiteles Mária-jelenés gyakorlatilag előre jelezte Szent Péter székének mai válságát. Miért van az, hogy ezekre a jelekre – XIII. Leó kivételével – éppen a pápák nem tűnnek fogékonynak?
XIII. Leó pápa írt egy ördögűző imádságot Szent Mihály arkangyalhoz. Az ima eredetileg hosszabb volt, mint az általunk is ismert változat. A hosszabb verzióban XIII. Leó pápa így fogalmaz:
„Rómában, ebben a szent városban, ahol az Antikrisz-tus felállította trónját.” (Titokzatos kijelentés!) Később ez a hosszabb változat a Rituale Romanum egyik kiadásában is megjelent a 19. század végén. Ugyanakkor a Rituale Romanum későbbi kiadásaiból, amelyek XI. Pius pápasága alatt láttak napvilágot, ez a kifejezés hiányzik. Az Antikrisztus római trónjára való utalás XIII. Leó pápa imádságában a La Salette-i titok egyik szófordulatára emlékeztet. Az sem egyértelmű, miként kell értelmezni a La Salette-i titok és XIII. Leó pápa imádságának ezt a kifejezését. Lehet, hogy XIII. Leó a szbdkműves olasz kormányra gondolt, amely a pápasága ellenében alakult meg Rómában. Nem tudni. Mind a La Salette-i titokban, mind XIII. Leó imádságában az áll, hogy az Antikrisztus trónja Rómában lesz, nem pedig a Vatikánban! Azt hiszem azonban, hogy mindenképpen komolyan kell vennünk azt, amikor a La Salette-i Miasszonyunk és XIII. Leó pápa arról beszél, hogy a gonosz és az Antikrisztus jelen van Rómában. A gonosz jelenléte Rómában bizonyos fokig a Vatikánra is kiterjed, hiszen semmi garanciája annak, hogy a keresztényellenes erők ne szüremkednének be a Vatikánba is.

Bizonyos szempontból kijelenthetjük, hogy ma a Vatikánban keresztény-ellenes erők is működnek. Bizonyos egyértelmű cselekedetek, valamint egyes vatikáni konferenciák egyértelműen erről tanúskodnak. Számos konferenciát rendeztek, ahol a vatikáni szervek olyan előadókat hívtak meg, akik nyíltan ateistának mondják magukat, és az abortuszt, valamint a homoszexuális ideológiát támogatják. Ezek már egyértelműen jelzik, hogy a keresztényellenes erők a Vatikánon belül is működnek. És bizony a La Salettei üzenetek sorra megvalósulnak!

(Vége!)

     Kedves Olvasóm! Az előző részben Erzsébet asszonnyal való megismerkedésemről meséltem, arról, hogyan tolmácsolta felém a Szűzanya kérését, miszerint legyek a titkára. Feltételül Erzsébet asszony azt szabta, hogy előbb kérdezzem meg a feleségemet erről, mert nekem az állapotbeli kötelességem a legfontosabb. A feleségem csodamód, beleegyezett!

Másnap, nagy bizakodásokkal lelkemben, felkerestem Erzsébet asszonyt és elmeséltem neki, hogyan fogadta a feleségem a Szűzanya felkérését. Ekkor egészen megérintett, hogy Erzsébet néni szemében megcsillantak a könnyek.

Én ekkor valami gyermekes tétovaságból azt mondtam, hogy én már megyek is!

„Jaj, dehogy mész fiacskám, ne rohanj el! Mesélj magadról, mert kíváncsi lennék az életedre! Tudod, egyszer a Szűzanya megígérte nekem, hogy még azokat is megválogatja, akik szembe jönnek velem az utcán! Nincs tehát kétségem afelől, hogy kiválasztott ember vagy, de mégis hogyan élsz, milyen a feleséged, a családod, a foglalkozásod?”

Én meg csak meséltem és meséltem, ő meg hallgatott. Eközben elmúlt a nyugtalanságom, és valami egészen különös békesség költözött a szívembe!

A „titkári munkám” részben valóban „hivatali” volt, mert megválaszoltam Erzsébet asszony elmaradt leveleit, tudatván mindenkivel, hogy ez az én megbízatásom. Másfelől az autómmal elkezdtük végig látogatni azokat a (vidéki) plébániákat, ahonnan meghívásai voltak, és hozzá teszem, hogy kizárólag papi meghívásoknak tett eleget!

Tehát jártuk „apostoli” utunkat, miközben sokat beszélgettünk, és ezek az utak valódi „hittan-képzésekké” váltak a számomra! Tőle tanultam meg a rózsafüzérezést és azt is, hogy imával segíthetünk embertársainkon, különösen ha a Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradását kérjük rájuk! Néha olyan kifejezéseket hallottam, amelyek számomra ismeretlenek voltak addig.

Sok mindent bátran megkérdeztem tőle és ő mindent megválaszolt még akkor is, ha hozzá tette, „erről nem kell fiacskám kifelé beszélni.”

(folyt.)

A Mária-korszak jelenései, LA SALETTE II. https://youtu.be/M1OwF4J0D4A

     A titkok először 1879-ben jelentek meg Mons. Zola, Lecce püspökének kiadásában egyházmegyei jóváhagyással. A Szentszék a La Salette-ben elhangzottak mellett volt, ennek ellenére a próféciák, a „titkok” hitelessége körül még ma is viták folynak.
     Úgy néz ki azonban, hogy az idő előrehaladtával a jövendölések pontról-pontra teljesülnek. Úgy tűnik, maga a történelem igazolja La Salette-i üzenetet.
Kemény beszéd ez! – mondhatja a kedves hallgató.
     Tény azonban, hogy könnyű volna a titok minden sorát korunkra értelmezni a hitehagyástól kezdve a szent misztériumok tiszteletlen és áhítat nélküli ünnepléséig, a pénz, a dicsőség és az élvezetek hajszolásáig mindent! Nem beszélve arról, hogy az üzenetben említett „a rossz könyvek” (a médiák) valóban elárasztják a földet, és ezekkel a sötétség szellemei szerte a világon, általános hitbeli lanyhaságot idéznek elő. Amiként sajnos napi hír a keresztényüldözés a világban!
     Nem kívánom megismételni a titkot, de egy szembetűnő mondatot kiemelek, melyet megválaszolok az Evangélium szavaival: „a pápa óvakodjon a csodatévőktől, mert eljön az idő, amikor a hamis látnokok oly mértékben és olyan erőszakossággal lépnek fel a világban, hogy még az igazakat is megtévesztik”!
Nos, napjainkban valóban elburjánzottak a hamis látnokok és követőik, semmibe veszik az Üdvözítő intő szavait, miszerint: „Vigyázzatok, mert sokan jönnek az én nevemben és azt mondják: én vagyok, és elérkezett az idő; de ti ne menjetek utánuk! (Lk 21,8) Az utolsó időkben /ugyanis/ egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogyha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. (Mt 24,24)”
     Nem kétséges, látványosan kemény időket élünk, és amit a Szűzanya a La Salette-i üzenetében világosan értésünkre adott:    a Mária-korszak vége felé az egyes ember választás elé lesz állítva: választania kell a megtérés vagy a testi-lelki pusztulás között. A Szent Szűz kifejezett szándéka, hogy minden ember megtérjen, s ily módon elkerülje az elhatalmasodó bűn végkifejletét, a testi-lelki pusztulást!

(folyt.)

     Az előzőkben azt meséltem, hogy Erzsébet asszony miként adta elő egyfelől az én „meghívásom”, másfelől a Szeretetláng ügyének lényegét. Végül megkérte, hogy a „Szűzanya titkára” megbízás elfogadását először beszéljem meg a feleségemmel. Innen folytatom:

– Na ekkor bizonyos voltam, hogy nem jövök vissza, hiszen a feleségem akkor még nem volt hívő és aligha fog majd támogatni egy ilyen „nem evilági” elfoglaltságot! Lelki füleimmel szinte hallottam, hogy: „Nekem édes apukám, addig ne vállalj el semmit, amíg ezt meg ezt meg nem csináltad, fel nem szerelted...” stb. És ez reális lett volna, hiszen egy tiszta új lakásban egy néhány hónapos babával, meg egy 4 éves gyermekkel elég megpróbáltatás az egyedüllét. Így aztán 'egész úton hazafelé azon imádkozám', hogyha valóban a Szűzanya kéri, és valóban ezt kéri, akkor tegyen csodát és a feleségem fogadja el, minden asszonyos méltatlankodás nélkül!

Amint beléptem az előszobába, máris rátértem, hogy „képzeld feleségem, a Szűzanyának az a kérése az égből, hogy legyek az Ő titkára itt a földön!” (Így!) A válasza azonban, mindmáig mélyen megérint! „HA EZT KÉRTE, TEDD MEG!” – mondta, higgadt egyszerűséggel. Semmi kommentálás, semmi aggódó óvatosságra intés!

Csak néztem és azt hittem, hogy nem is hozzám beszél. Érződött, hogy „nem evilági” indíttatás volt ez tőle!

A választ megkaptam a feleségemtől, olyan világosan, hogy nem lehetett se bele, se félremagyarázni! Szárnyalt a lelkem, mert kétségeimre hitelesítő jelet kaptam.

Valami körülírhatatlan lelkesedés hatalmasodott el rajtam, bár továbbra is némi óvatossággal!

Akkor 30 éves múltam (akkor még) két gyermekes családos ember, de a gyermekies gondolkodás nem tűnt el belőlem és ez vigasztalt: „Ha olyanok nem lesztek, mint...”

Másnap tehát visszamentem Erzsébet nénihez. Az arcán a „tudtam” bólintó öröme és valami meghatottság tükröződött. Rendkívüli szeretettel fogadott e szavakkal: „Na Tibor fiam, te a Szűzanya kegyeltje vagy!” Szavai értelmét – túl a hízelgő kijelentésen –, akkor fel se fogtam! Csak később világosodott meg Erzsébet asszony sajátos kifejezése, amikor megismertem Szent Tibor (Tiburciusz) életét, ugyanis őt nevezte Szent Damázusz pápa 'Isten kegyeltjének'! No, ha így van, a név pedig kötelez!

Erzsébet asszony észrevette, hogy kissé elgondolkoztam, így gyorsan megtörte a csendet:

– Itt van titkár úr, ez az erősebb írógép, vidd haza, mert ezzel nyolc példányt is át tudsz ütni!

(folyt.)

A Mária-korszak jelenései, LA SALETTE I. https://youtu.be/9afIHuxQrf4

     Az előzőkben elmondottak révén prózaian vetődik fel a kérdés: vajon hány embert sikerül megmenteni az Isten Országa számára a prófétai szavak betejesedéséig?
Sikerül-e felrázni a világot, amely ökörlánccal vonja magára a büntetést (Iz 5,18), időben megújul-e az Egyház, és megvalósulhat-e Égi Anyánk azon vágya, hogy egyetlen ember se kárhozzon el?
Az Egyház Anyja ezt követően beszélt az Antikrisztus születéséről és tevékenységéről, az Egyház válságáról, az évszakok megváltozásáról, az égitesteken tapasztalható feltűnő jelekről, rettenetes földrengésekről, pestisről, éhezésről és háborúkról, a sátáni erők sokakat megtévesztő hamis csodáiról stb.
Az évszakok megváltoznak, a Föld csak rossz gyümölcsöt terem.

A Szűzanya üzenetében mindenkit hív a sátán elleni harcra:
‒ Sürgős felhívást intézek a Földhöz, felhívom az élő Isten igazi tanítványait..., az emberek egyetlen és igaz Megváltójának követőit..., gyermekeimet, ...követőimet, azokat, akik nekem adattak..., az utolsó idők apostolait... Itt az ideje, hogy előjöjjenek és megvilágítsák a földet... Harcoljatok, világosság gyermekei, ti, kicsiny nyáj!
A jövendölésben vigasztaló kitétel is szerepel a későbbiekre:
‒ Isten gondoskodni fog szolgáiról és a jóakaratú emberekről, az Evangéliumot mindenütt hirdetni fogják, minden nép és nemzet eljut az igazság ismeretére.
Végül pedig: A sátán, a rettenetes pusztítása után művével együtt elpusztul. „A víz és a tűz megtisztítja a Földet és az emberi kevélység minden művét megsemmisíti. Megújul a Föld színe és az emberek Istennek szolgálnak s őt dicsőítik.”
Ezeket a próféciákat csaknem százhetven évvel ezelőtt kapta meg az emberiség az Egyház Anyjától.
Elegendő csupán visszapillantani a közel két évszázad történetére, s megláthatjuk, miként valósulnak meg pontról pontra a jövendölések. 

     Az előzőkben azt meséltem, hogy Erzsébet asszony miként adta elő egyfelől az én „meghívásom”, másfelől a Szeretetláng ügyének lényegét. Innen folytatom:

Nem hittem száz százalékosan a néninek, mert az, hogy nagyon meggyőzően adta elő, az kevés! Igaznak is kellett bizonyulnia! Az életéből mondott részletek megihlettek kissé, végtére is az egész „ügyből” az tetszett a legjobban, hogy a Szűzanya egy új eszközt, egy FEGYVERT adott számunkra! Nos, erre vágytam egész ifjú koromban, mert 1956-ban 10 éves voltam, és annak a 10 napnak a szabadságérzetét soha nem felejtettem el! Egy harc lehetősége a nemzetért hatékony égi fegyverrel, nos hát ennél szebbet, lelkesítőbbet nem is hallhattam volna! (Na de mint kiderült, ennél jóval többről volt szó!)

Folytatva az Erzsébet nénivel való ismerkedésem – említettem –, hogy sürgött-forgott a konyhában miközben velem ismertette az életét meg az égiek terveit. Az azonban feltűnt nekem, hogy olykor-olykor benyúlt a kötényzsebébe és bekapott valamit. Ő is észrevette, hogy én észrevettem és magyarázatba kezdett: – „Tudod fiam, az Úr kérésére kenyéren és vízen böjtölök, de már oly rég csinálom, hogy egy szelet kenyeret nem is vagyok képes elmajszolni. Így aztán feldarabolom apró kockákra a kenyérkét – úgy ahogy a tyúkoknak szoktam – és apránként be-bekapok egyet!”

Közben elkészült a pogácsa is, mellyel megkínált és bizony az volt az érzésem, hogy ilyen finomat még soha nem ettem! Ez még inkább erősítette bennem azon szürreális érzést, miszerint egy kicsit mesébe illő mindaz, ami velem történik.

Egyszer csak rátért a gyakorlati kérdésekre: „A titkári feladatod többek közt abból is állna, hogy időnként kül- és belföldi leveleket kellene megválaszolnod. Remélem tudsz gépelni! Nekem ugyanis az egyik legnagyobb keresztem az írás! Mégis tele kellett írnom már három naplót, sőt le is másoltatta velem az Úr Jézus egy negyedikbe is, pedig jaj de nagyon nem akaródzott! Ezért aztán egyszer csak elcsúsztam és eltört a kezem, természetesen a bal! És bizony éreztem, hogy eleget kell tennem az Úr kérésének (ld. IV/1). Tehát nagy feladatod lesz neked is ebben a szent Ügyben! Választ azonban még ne adj! Menj haza, kérdezd meg a feleségedet, hogy beleegyezik-e, mert neked fiam az állapotbeli kötelességed a legfontosabb! Ha a nejed is egyetért, csak akkor gyere vissza holnap!”

(folyt.)

     Csupán megjegyzem, hogy például a Szent Szűz a Szeretetlángjáról nem csak azt ígéri, hogy kegyelmi hatásával megvakítja a sátánt, kiszabadítja a tisztítótűzben szenvedőket, felforrósítja az elhidegült szíveket, de még azt is ‒ idézem ‒, hogy: „Szívem Szeretetlángja nektek az, mint Noénak a Bárka volt”! Hasonlóképp, ahogyan Fatimában is említette, hogy Szeplőtelen Szíve a menedék!

Az, hogy menedékre lesz szükségünk – vagy már most is így van – kissé ijesztő, de egyben vigasztaló is, hiszen az Istenanyának a sátánnal való végső összecsapása idején ‒ amiként a mai előviharban sem  hagyja el az Anya övéit, a Benne bízókat és a Hozzá imádkozókat!

Kérjük tehát napi rózsafüzérünkben:

Ó fenséges Királynőnk, drága jó Anyánk! Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását

az egész emberiségre, hogy megmeneküljön a világ! Amen.

(Vége!) 

https://www.youtube.com/watch?v=ImCf1xSmqwQ Trianon után:
"Akikre a munkát bíztam, teljes erővel dolgozzanak tovább, mert nagy, erős jövő vár Anyám országára, s általa az egész világ kegyelmet nyer." (Jézus szavai Natália nővérnek) 

     Az ún. La Salette-i titkok annak idején az egész világot bejárták, de a mai ember már alig ismeri ezeket, pedig tartalmuk ma is érvényes és meg-szívlelendő. A Szűzanya tehát, így folytatta:
‒ Azon a ponton áll az Isten, hogy hallatlan módon fenyítsen. Jaj a föld lakóinak, Isten ki fogja meríteni haragját... A társadalom a legborzasztóbb ostorcsapások és a legnagyobb események előestéjén áll... A pápa óvakodjon a csodatévőktől, mert oly mértékben és olyan erőszakossággal lépnek fel hamis látnokok a világban, hogy még az igazakat is megtévesztik!
     A Szent Szűz ezt követően a sátán pusztító munkájáról beszélt, és arról a mérhetetlen szenvedésről, ami a világra vár azért, mert enged a kísértőnek és a sátán elkötelezettjeinek stb. Egészen meglepően ezt mondja az Üzenet:
‒ Lucifer 1864-ben nagy sereg ördöggel ki fog szabadulni az alvilágból: hogy lassanként (‘lépésről-lépésre') kiirtsák a hitet...
     A Szent Szűz így jellemzi az elkövetkező korszakot: „ez lesz a sötétség ideje...”
Megjegyzés: A bibliamagyarázók megegyeznek abban, hogy a Jelenések könyvének 9. verse a gonosz lelkek kiszabadulását jövendöli meg. A Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás pl. az említett idézethez a következő kommentárt fűzi: „Az ötödik harsonaszóra a gonosz lelkek egész serege jön elő a pokolból...” Majd a későbbi versek kommentárja így hangzik: „A hatodik harsonaszóra felszabadul az egész alvilág, és a gonosz szellemek pusztító háborúkra ingerlik az embereket.”
     Feltűnő a Szent Szűz pontos időmeghatározása. Nem világos, miért 1864-ben kerül sor Lucifer kiszabadulására, azt azonban tudjuk, hogy 1864-ben volt az Első Internacionálé...
Mária felsorolja a sátán eszközeit is. Ezek a lelki vakság, a viszálykodás, a rossz könyvek, a hamis szellem terjesztése, az igazságtalanság, a gyűlölködés, a gyilkosság, a háborúskodás stb. Majd így folytatja a Szent Szűz:
‒ Minthogy az Istenben való hit feledésbe megy, azért ki-ki önmagát fogja igazgatni és mások fölötti uralkodásra törekedni; a polgári és egyházi hatalom el lesz törölve; minden rendet és igazságot lábbal fognak tiporni; nem lesz egyéb látható, mint gyilkosság, gyűlölség, féltékenység, hazugság, egyenetlenség, a haza és a család szeretete nélkül... Európa országai háborúk színhelyei lesznek...
     A jelenés asszonya néhány francia városnak és országnak is megjövendöli pusztulását vagy szomorú sorsát.
‒ Az igazak szenvedni fognak nagyon, de imáik, bűnbánati cselekményeik és könnyeik fel fognak hatni az égbe, és az Isten egész népe bocsánatért és irgalomért fog esedezni. Akkor Krisztus igazságosságának és az igazak iránti nagy irgalmasságának egy ténye által megparancsolja angyalainak, hogy öljék meg minden ellenségét.
És azonnal megsemmisülnek Jézus Krisztus ellenségei és minden (bűnbánat nélküli) bűnös ember és a föld pusztasággá változik. Aztán béke áll be, és az emberek kiengesztelik az Istent... Mindenütt felvirágzik a szeretet...

     Erzsébet asszony, végre megszólalt érdemben:

– Ne haragudj Fiam, ugye tegezhetlek? Nézd el zavaromat, mert ilyen még soha nem történt velem! A Péter bizonyára mondott rólam valamit.

Mindenesetre, ha fiam lennél büszke lennék rád, mert nagy kegyelmet kínált fel neked a Szűzanya! – mondta a néni kissé zavart mosollyal.

Én ekkor határozottan éreztem, hogy „most meneküljek, amíg nem késő!” Lehet, hogy a rosszabbik énem sugallta vagy tán egyenesen a kísértő! Az tény, hogy valóban kényelmetlenül éreztem magam, mert a látogatásomat még mindig nem tudtam hova tenni! Ifjabb koromban úgy tartottam, hogy egyes nénik képesek vallási túlzásokba esni és ennek a gyanúja megint elkapott. De végül is vártam türelmesen.

– Én valójában nem itt lakom. Hat gyermeket neveltem fel Hidegkúton – magyarázkodott Erzsébet asszony –, ez a Józsi fiam lakása a három unokával, akik árvaságra jutottak. A fiam szegény igen beteg, így én látom el őt is és nevelem a kicsiket nagyanyai jogon. Jaj, elkalandoztam! Nyilván nem ezért kértem a látogatásod, hanem egy meghívást kell átadnom! Nézd! Minden alkalmatlanságom ellenére az Úr Jézus és a Szűzanya hatalmas keresztként, egy világra szólóan nagy lélekmentő ügyet bíztak rám, a Szűzanya Szíve Szeretetlángját! Az égiek ígérete szerint ennek a Szűzanyától jövő lángnak szívről-szívre kell terjednie az egész világon (III/140), mert ez lesz az a tűz, mely felperzseli a bűnt és megvakítja a sátánt (I/39; III/203)! Tudod Fiam, ezt kevesen értik és nekem is végül egy teológiai professzor atya magyarázta el. A mai emberiség a sátán gerjesztette bűn világában szinte teljesen elvakult, elvesztették a bűnre való érzéküket! Ezért nem látják az igazságot és a gonosz aknamunkáját életükben, így aztán egyre többen veszítik el a hitüket. A Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángjától azonban megvakul a sátán, vagyis ő lesz tehetetlenné. Ez hozhatja el az emberiség nagy békekorszakát és megváltozik a föld színe (II/93). Mindenki jobban fogja látni élete valódi célját, s a szívekben győzedelmeskedik a szeretet!

Ez egy eszköz (I/37) lehet a kezünkben fiacskám! Egy olyan hatékony „fegyver”, amilyen még nem volt soha, mióta az Ige testté lett! (vö I/84; I/109) Égi Édesanyánk ezt a kegyelmi fegyvert országára a Regnum Mariánumra bízta és ez nagy felelősség nekünk magyaroknak.

Őszintén mondom, a Szűzanya ügyében mindig adódtak segítőim, de arra még nem volt példa, ami tegnap az éjszakai virrasztásom alatt történt velem!

Erzsébet asszony ekkor elmesélte, hogy miként kérte fel a Szűzanya a velem való kapcsolatfelvételre, arra, hogy ÉN legyek a Szűzanya titkára!

Egészen elképedtem, bár őszintén szólva, még mindig nem tudtam a dolgot hová tenni!

(folyt.)

Az Úr Testének és Vérének ünnepe

     Az Úrnapja (latinul Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini) katolikus főünnep az Eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe.

Magyarországon és több más országban a húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap utáni 10. nap (csütörtök), de ha nem munkaszüneti nap, akkor az ezt követő vasárnap ünnepli az Egyház. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá. (Wikipedia)

     1264-ben IV. Orbán pápa tette kötelező – piros betűs – ünneppé, Lüttichi Szent Julianna látomása nyomán, aki a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Szent Julianna úgy értelmezte a látomását, hogy a Hold az egyházi évet jelképezi, amelyből valami hiányzik, mégpedig az Oltáriszentség ünnepe.

     "Az Úrnapja, a föltámadás napja, a keresztények napja, a mi napunk. Úrnapjának nevezzük, mert az Úr győztesként ezen a napon ment föl az Atyához. Ha a pogányok e napot a Nap napjának nevezik, mi is szívesen annak valljuk, mert ma támadt a világ Világossága, ma kelt föl az Igazságosság Napja, melynek sugarai az üdvösséget hozzák." [Szent Jeromos: In die Dominica Paschae homilia: CCL 78, 550]

KATEKIZMUS: 1167 Az Úrnapja kiemelkedően a liturgikus összejövetel napja, melyen a hívők összegyűlnek, hogy hallgatván Isten igéjét és részesedvén az Eucharisztiában, megemlékezzenek az Úr Jézus szenvedéséről, föltámadásáról és dicsőségéről, és hálát adjanak Istennek, aki őket élő reményre szülte újjá Jézus Krisztusnak a halálból való föltámadása által. [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 106.]

1193 A vasárnap, az "Úrnapja" elsődlegesen az a nap, melyen az Eucharisztiát ünnepeljük, mert a föltámadás napja. Kiemelkedően a liturgikus összejövetel, a keresztény család, az öröm és a munkaszünet napja. "Az egész liturgikus esztendő alapja és magva." [II. Vatikáni Zs: Sacrosanctum concilium, 106.]

"Áldott az úr napja, mert ekkor kezdődött a teremtés, (...) a világ üdvössége, (...) az emberi nem megújítása (...). E napon ragyog az ég és a föld, és fénnyel telik meg az egész világ. Áldott az úr napja, mert ekkor nyíltak meg a Paradicsom kapui, hogy Ádám és az összes onnan kizárt félelem nélkül oda beléphessen." [Fanqîth: Breviarium iuxta ritum Ecclesiae Antiochenae Syrorum, 6. köt.]

1) Az Úr mennybemenetelének napja a Húsvét utáni 40. nap.

2) Pünkösd vasárnapja a Húsvétot követő 50. nap.

3) Az Úrnapja a Pünkösdöt követő 10. nap (csütörtök) de ha nem munkaszüneti nap, akkor vasárnap ünneplik.

Úrnapján azonban MINDENT ünneplünk Krisztusban!

Az eucharisztikus Kenyeret és Bort, az Úr Feltámadását, a Mennybemenetelét és a Pünkösdöt. Az önfeledt ünneplés sajátos kifejeződése a körmenet, amikor a pap Krisztust az Oltáriszentségben a 4 égtáj felé felmutatja a világnak, mintegy a világ hódolatának és megáldásának kifejezéseként. (Ezért a templom körül 4 oltárt állítanak a négy égtáj felé!) 

A kép forrása: http://lh6.ggpht.com/-Zq1wwS98NxA/T9HGNXnHflI/AAAAAAAAEdE/PDWyjNBCUtw/0046%252520DSC03797.JPG?imgmax=800

     Amikor Jézus Anyját utoljára említi az Evangélium, ő a felső teremben van az Apostolokkal, velük együtt várva a Szentlelket. Mert Szűz Mária szerepe akkor is, most is az, hogy minden gyermekét, Jézus minden tanítványát és követőjét együtt tartsa. Miként ez a vágya ma is, az Egyházzal!

Azt mondtam: „együtt tartsa”! De kiegészítem azzal, hogy a Szűzanya az, aki kiesd számunkra kegyelmeket, óv és közbenjár értünk! Ezt teszi anyaként, és ezt teszi királynőként is!

Nem Ő hívta-e fel Fiának figyelmét Kánában, hogy „kevés a boruk”? Nem Ő imádkozta-e ki egy szívvel-lélekkel az Apostolokkal a Szentlélek eljövetelét? Nem Ő erősítette és erősíti meg a vértanúkat és a szenteket kitartásukban? És máiglan is, nem Ő esd ki hatékony eszközöket Szent Fiánál gyermekei számára?

‒ Hogy milyen eszközöket? ‒ Szomorú, ha valakiben felmerül e kérdés, mindenesetre felsorolom: az Istennek való állandó igenünket, a Kármelita Skapulárét, a Szent Rózsafüzért, a Csodásérmet, a Fatimai engesztelést és Szívének Szeretetlángját!

Valamennyi hatalmas kegyelmekkel bír ‒ és bizony ‒, ha a világ élt volna ezekkel, nem kellene egyre jobban aggódnia – már akik nem mosolyognak kajánul a világ bűnökben leledző állapotán! Csoda-e, ha Szűzanyánk szomorú és zokogással küszködik?

(folyt.) 

     A La Salette-i üzenet két lényeges elemet tartalmaz.

Az egyikben Mária elítéli a káromkodást és a vasárnapi szentmise elmulasztását, vagyis az Isten és ember közötti kontaktus rombolását, mely az élő személyes kapcsolatot rendkívül súlyosan károsítja.

A másik elemben a könnyező Szűz elmondja, mi vár az emberiségre, ha meg nem tér.
Aki nem teljesíti Isten harmadik parancsát ‒ nem tartja meg az Úr napját ‒, az az ember nem imádkozik, megfosztja magát még az imádságra indító helyzettől is, a káromkodás pedig rendkívül durva módon megsérti Isten méltóságát, és erőszakosan mélyíti a szakadékot Isten és ember között. E két bűn, ha szokássá válik, egyrészt megpecsételheti az ember örök sorsát, másrészt rossz példájával súlyos kárt okoz mások lelki életében is, akikkel együtt él és dolgozik.
     Ha az emberiség nem tart bűnbánatot és meg nem tér, elérkezik a pillanat, amikor minden ember, aki bűnében megmarad, testi-lelki pusztulással bűnhődik. Amíg ez a pillanat elérkezik, addig szabadon választhatunk a megtérés vagy a megsemmisülés között. „Nincs többé haladék”‒ olvashatjuk a Jelenések könyvében. (10,6 b)

     Mária könnyei az érzéketlen szívű, a vesztüket előidéző emberek sokasága miatt hullanak. Léon Bloy így ír a síró Szent Szűzről: „Az sír La Salette-ben, akit boldognak mond minden nemzedék. És úgy sír, ahogy egyedül csak ő tud sírni. Kiapadhatatlan könnyekkel siratja a kötelesség-teljesítés minden megsértését.”
     Az előzőkben említett és közzétett üzenetet követően a Szűzanya további titkokat is átadott Meláninak, melynek közzétételével 12 évig, 1858-ig kellett várnia.
(Figyelemre méltó az egybeesés, az 1858-as Lourdes-i jelenéssel!)

(folyt.)

     Folytatva a történetet az én szemszögemből, a következő történt! Reggel fél nyolckor a lakásunk ajtaján csengetett Péter barátom, e szavakkal: „Jaj, be se megyek, csak átadom a kérést, hogy a szeretetlángos Erzsébet néni feltétlen 'a Tiborral' szeretne beszélni – így mondta –, ha tudod, keresd fel a Szeretetláng ügyében” – és megadta Erzsébet asszony albertfalvai címét!

Barátom a gyermekeit vitte iskolába, azért sietett olyan nagyon. Mellesleg bár közel laktunk egymáshoz, de mi akkor költöztünk be, ennél fogva még nem járt nálunk!

Én elég nagy fenntartással fogadtam a kérést, mert nem volt kedvem belekeveredni semmilyen „öregasszonyos” vallásos túlzásba! De végül mégis csak rászántam magam, és autóval elmentem az adott címre. Amint megtaláltam, megálltam a hatalmas panel épületsor 8-as számú bejárata előtt, felmentem az első emeletre. A cím szerinti ajtón ez állt: Kindelmann József.

Becsengettem. Belülről gyermekek csendes zsivaja hallatszott. Már-már azt hittem, hogy a csengetésem nem hallatszott, amikor végre kinyílt az ajtó. Egy kötényes néni nézett rám kérdőn: „Mit óhajt” – szólt – számonkérő tekintettel. Ez meglepett és hirtelen arra gondoltam, hogy talán rossz helyre csöngettem, vagy pedig nem az nyitott ajtót, aki hivatott! Csak annyi jött ki a számon értetlenkedve, hogy „Én vagyok a Tibor!” – így.

Ekkor azonban még inkább kínosan éreztem magam, hiszen a néni egy halk sóhajt hallatott: „Szűzanyám! – hát maga az? Fáradjon beljebb”! Láthatóan ő is zavarban volt, bár ennek ellentmondott, hogy igen határozott udvariassággal invitált a konyhába. Az előszobából több helyiségben látható volt, hogy teregetett ruhák száradtak mindenütt. A nagyszoba ajtaja mögül fiús hangokat hallottam, az egyik lurkó kikukucskált. A konyhában a néni sebtében letörölt egy széket és hellyel kínált. Közben a tűzhely felé kapkodott, mert valami sült a sütőben. Pogácsa volt. Én kényelmetlenül éreztem magam, egyre inkább olyan érzésem volt, hogy „valamibe belekeveredtem!”

(folyt.)

(Kép: A lakótelep, ahol Erzsébet asszony nevelte három unokáját és gondozta beteg fiát. /Forrás: Google./)

     A készségünket fokozza Mária Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatása – melynek rendkívüliségéről már többször szóltam! A sátánnak elkötelezett lelkek megfékezéséhez ugyanis, minden eddiginél hatékonyabb áldozatra és imára van szükség részünkről. Amiként Jézus mondja a Szeretetláng Naplóban: „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök! Cél a megváltó munka érvényre juttatása!” (II/106)

Lisieux-i Szent Teréz mondta: „Ó mennyire szeretem a Szűzanyát, aki inkább anya, mint királynő”! És bizony helyes, ha mi is így tekintünk Máriára aki nem csak királynőnk, de egyben az anyánk is!

Liguori Szent Alfonz írja a Szűz Mária dicsősége c. könyvében: „Minthogy a Királyok Királya a Boldogságos Szüzet méltónak találta arra, hogy anyja legyen, ennélfogva a Katolikus Anyaszentegyház is teljes joggal adja neki a dicsőséges királynői címét.” ‒ idézet vége!

Szűz Máriát, tehát azért tisztelhetjük királynőkért, mert szülőanyja lett a Messiás-királynak, már a próféták jövendölése szerint is. Ugyanakkor Szűz Mária az Egyház jövendő dicsőségének képét viselő királynő, mert ami vele ‒ a kiemelkedő taggal történt ‒, az fog történni Krisztus Titokzatos Testének valamennyi tagjával is!

Grignon Szent Lajos a Tökéletes Mária-tiszteletben ezt írja: „A Fiúisten nap mint nap ki akarja magát alakítani tagjaiban, és bennük mintegy testet akar ölteni Édesanyja által”. (TMT 31)

(folyt.)

     Hazánk - ma semmivel sincs kisebb veszélyben - mint 100 éve. Elküldöm a magyar püspöki kar akkori, megrendítő imáját. Minden szava aktuális ma is. Kérlek benneteket, imádkozzuk együtt ezt az imát minél többen itthon és szerte a világban. Szeretettel kérem, küldjétek tovább minél több magyarnak !

Mindenható örök Isten!
mindenkitől elhagyatva,
senkitől meg nem hallgatva,
Hozzád fordulunk, aki senkit
nem hagysz el
és mindenkit meghallgatsz,
hogy hallgasd meg a mi
alázatos könyörgésünket,
és segíts meg minket, szegény magyarokat!

Ellenségeink lettek úrrá felettünk,
országunkat feldarabolták, alkotmányunkat
szétrombolták,

minket porig aláztak, minden szabadságunktól megfosztottak
és ami romlásunkra van, azt parancsolják nekünk.

A mélységből kiáltunk hozzád, Urunk!
hallgasd meg esedezésünket, könyörülj rajtunk a Te nagy irgalmasságod szerint!

Ha széthúzásunk az oka nemzeti szerencsétlenségünknek,
vezérelj minket egyetértésre!

Ha hűségünket akartad
próbára tenni, tekintsd gyöngeségünket
és rövidítsd meg látogatásod idejét!

Add a hatalmat azok kezébe, akik azt tőled veszik
és a haza javára használják!

Adj a nemzetnek önzetlen, hűséges és minden áldozatra kész fiakat!
Szerencsétlen hazánknak pedig adj jobb jövendőt!

Nagyasszonyunk és Anyánk!
Kelj védelmünkre,vedd oltalmadba örökséged,
pártfogolj minket Szent Fiadnál,
hogy az ő kegyelméből
Szent István országa újra életre támadjon. Ámen

1920. június 4.