A természet kínosan vajúdott a véres golgotai emlékek súlya alatt. Egyszer már megvirradt a földön azóta, hogy Elvégeztetett, de Jeruzsálemben csak felhők között látták a napot. Könnytől volt nehéz a lég, elfojtott bánat sóhajtott még a szélben is… A második gyászos alkonyaton aztán végre egy derengő sugár szállt le a magasból. Oda szállt el a Jozefát völgyébe, hol a tüskés bozót s a csenevész olajfák sűrűjében az apostolok bujdokló kis csapatja rejtőzött a tömeg vak dühe elől. A tovatűnő napfényt kérdőn követték tekintetükkel mindannyian: vajon mit hoz nekik, ha holnap visszatér?...
A dolgok, nem mindig mennek egyszerűen!
Ugyanabban az időben, amikor Rey-t Dardilly-ba helyezték, egy másik hitvalló papot, Charles Balley-t, Écully-be nevezték ki. A tizenhat gyermekes családból származó Balley igen buzgó pap volt, és az üldöztetések elől Lyon-ba menekült. Itt a missziósatyák közé állott, akik számtalanszor halálveszedelemnek tették ki magukat, a katolikus hit terjesztéséért. Az enyhülést követően Balley-nek első gondja volt, az Écully-i plébániai szék elfoglalását követően, hogy papi hivatásokat keressen.
A dolgok azonban nem mentek olyan egyszerűen! Balley plébános meghallgatta őket, de elutasító volt. „Annyira el vagyok foglalva – felelte –, hogy nem tudok még egy növendéket felvenni!”
Ettől fogva minden kínálkozó alkalommal betért a templomba, munkába menet-jövet. Amikor a misére harangoztak, Jean-Marie már a szántóföldön volt, és a miséző pappal egyesült az imában.
családfő.
017) 
„ A hét első napján, amikor a nap felkelt, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme drága kenetekkel elindultak a sírhoz, hogy megkenjék Jézus holttestét. Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odaértek látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.” (vö. Mk 16,1-7)
A nagyszombati szertartás előtt a hívek a sötétbe borult templomban gyülekeznek. Gyertyát hoznak magukkal otthonról. A nagyszombati örömünnep este a tűzszenteléssel kezdődik, a fehér ruhát öltött pap megáldja a tüzet, meggyújtják a Krisztus feltámadását jelképező húsvéti gyertyát. 
Szokás volt a húsvéti ételáldás is. Ilyenkor fehér kendőbe kötött tányéron vitték a templomba a sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát. A mise végeztével a pap megszentelte a csomagot, majd az asszonyok sietve, majdhogynem szaladva vitték azt haza, mert úgy tartották, hogy aki gyorsan ér vissza a házába, az a munkában is ügyes lesz. Az ünnepi asztalnál mindenki kapott egy kis szeletet a megszentelt ételből. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak.
közepette élesítette eszét s finomította ítélő- és emlékezőképességét.
Közben a kis Vianney alaposan belejött a mezei munkákba, melyeket szívből végezte és Istennek ajánlotta. Később el is árulta legénykora benső életének titkát: „Kell, hogy felajánljuk Istennek minden munkánkat, minden lépésünket és pihenésünket. Ó, mily boldogság Istennel dolgozni! Rajta! Ha Istennel dolgozol, te vagy az, aki dolgozik, de Ő az, aki megáldja munkádat. Te jársz, és Ő áldja meg minden lépésedet. Isten mindenért megfizet, amiként felrótta a figyelem és elégtételadás minden hiányát. Vannak, kik mindenből előnyt tudnak húzni, ha felajánlják Istennek apró szenvedéseiket!”
egy Szűz Mária-szobrocska is. Ezt is szerettük volna megkapni, és végül Jean-Marie meg is kapta. Harmadnap Ferenccel ment a szántóföldre és magával vitte a szobrot is. Amint este hazaért, így szólt anyánkhoz: „Légy mindig bizalommal a Boldogságos Szűz iránt. Én ma sokszor hívtam őt segítségül és ő mindannyiszor segített, simán lépést tarthattam fivéremmel és el sem fáradtam nagyon.”
Abban az időben Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol a Getsemáne nevű kert volt. Ezt a helyet az őt eláruló Iskarióti Júdás is ismerte, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival. 
Simon Péternél volt egy kard, kirántotta és a főpap egyik szolgájára sújtott, levágva a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt Péterre: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?” És meggyógyította a szolga fülét. Malkusz térdre esve csodálta Őt.
Előre kell bocsájtanom, hogy bár kutyám nincs, de kutyabarát vagyok. Ezért e „kétpercest” fogadják tőlem szeretettel!
A kis Jean-tól ezeket kérdezte.
titkos hittanórákra. Az első szentáldozáshoz egy homályos pajtában járult, amely elé, hogy eltereljék a hatóságok figyelmét, egy nagy szénásszekeret húztak. Jean-Marie éhezte Krisztust, hittel, vággyal, szeretettel fogadta szívébe az Oltáriszentséget. Oly boldog volt, hogy nem akarta elhagyni a pajtát, ahol az elsőáldozás kegyelmében részesült. Később nem is tudott beszélni első szentáldozásáról anélkül, hogy a boldogságtól ne könnyezett volna.
1799-ben „a második rémuralom alatt – mely sajnos, Robespierre bukását követte –, a katolikusokat üldözték. A papságot száz számra végezték ki, vagy szállították hajóval Guyane-i táborokba.
tombolása 
Előre kell bocsájtanom, hogy bár kutyám nincs, de kutyabarát vagyok. Ezért e „kétpercest” fogadják tőlem szeretettel!
Kár, hogy a templomok zárva voltak. Robespierre halálával felvillant egy pillanatra a remény sugara, és az üldözés is sokat veszített keménységéből. Az 1795. évi febr. 21-én kelt rendelet eltörlölte a forradalmi nemzetgyűlés által elrendelt 
szólalt meg: Jean-Marie mindnyájuk nevében elmondta az esti imát. Majd fivéreivel elvezette ezeket a szegényeket a fészerbe, ahol vastagon elhintett szalma várakozott rájuk. Csakhamar Isten szent békéje lebegte körül a könyörületes-szívű ember házát.
táblácskával: "Drágám, szeretlek!"
arca. De könnyen találtak menedékhelyet Dardilly-ben a szerencsétlen nincstelenek is.
De azért olykor kérdésekkel is bombázták a kis Jeant, aki bátran, bosszankodás nélkül válaszolt, mert korbeli társai még azt sem tudták, hogy kit ábrázol a kis szobrocska? Persze lehet, hogy valamikor ők is jártak a templomba, de a szüleik nem tartották bennük a „lelket”. És íme, a kis Vianney akaratlanul is barátai apostola, hitoktatója lett. Az egyszerű oltár előtt állva, ismételgette mindazt, amit ő a titokzatos éjek csendjében hallott: tanította őket azon imákra, miket anyjától tanult. „Nem szabad engedetlenkedni a szülőknek ‒ figyelmeztette őket, ‒ nem szabad haragudni, káromkodni, mocskosul beszélni!” És szent komolysággal, szinte „paposan” intette társait, hogy legyenek jók, és szeressék nagyon a Jóistent!
vihesse ezen barátait.
Kis szentünk tizenegy éves volt, amikor otthon, a szobájuk a nagy órája alatt, először járult szentgyónáshoz egy bujkáló papnál, aki hősiesen vállalta a hivatását Krisztusért, és a lelkekért. Ezt követően éjnek idején járt hittanórákra, ahol a kolostorukból elűzött, civil ruhát öltött apácák tanították. Az elemi iskola óráin csak néha vehetett részt, atyjának ugyanis szüksége volt az ő munkaerejére is a mezőn. Ezért alig tudott írni és olvasni. Nem volt tehetséges, és amit tanult, azt is nagyon hamar elfelejtette. Az igazán hívő keresztényeknél egyedül a szívek szentélye maradt sértetlen. Ami János-Máriát illeti, ő egyáltalán nem adta ki kezéből az ő Szűz Máriáját, ellenkezőleg, még több elővigyázatossággal őrizte, mint előbb, a mezőre menet zubbonyának egyik zsebében hordta.
hogy mély átadottságban imádja Istent.
titkokat fogják ünnepelni. A Vianney család éjjel elindult, csendben, néha hosszas gyaloglással. A kis Jean-Marie boldog volt, hogy velük mehet az ünnepségre. Fivérei és nővérei néha zúgolódtak a hosszas menetelés miatt, de az anyjuk így szólt nekik: „Utánozzátok a kis Jeant, aki mindig kitartó!”
Dardilly lakossága alig akarta észrevenni a változásokat, hiszen a templom nyitva maradt, és jött egy új lelkész, akit már az alkotmányra esküt tevő püspök küldött. A szertartások látszatra semmit sem változtak, csupán a „szentbeszédek” szóltak kissé politikusabb nyelven, mint pl. „polgártársak”, és a „felvilágosult gondolkodás”.
Ahogy a koronavírus terjed a világban, sok embert meglep a halál lehetősége. Sokan bizony nem csak a levegő után kapkodnak, hanem a Szentségek után is! A lehetőség azonban szinte megszűnt! Az egészségügy dolgozói mindent megtesznek ugyan a testért, de semmi szolgálatot nem tehetnek a lélekért! Egy fuldokolva haldokló asszony kétségbeesett Twitter-üzenete sokkoló:
Március 31-én Szent Ámoszra emlékezik az egyház. Ámosz az első „klasszikus próféta”; az első, aki jövendöléseit könyv formájában hagyta az utókorra, egyszóval, akinek beszédei megmaradtak. A prófécia 1,1 versének megfelelően Júda szülötte, a hegyek között, az izraeli határ menti Tekoa kis városában látta meg a napvilágot. Pásztor volt és fügetermesztő. Egy könyvével, ő a harmadik kispróféta a Szentírásban. A legrégibb próféta 360 körül Krisztus születése előtt. Megjövendölte Izrael népének bukását, mert elterjedt köztük a zsarolás, az elnyomás és a pogány istentisztelet. II. Jerobeám júdeai király idején Bételben lépett fel.
Azok a katolikusok, akiket talán csak rövid ideig, néhány hétig vagy hónapig megfosztottak a szentmisén való részvételtől és a szentáldozás vételétől, átérezhetik azoknak az üldöztetéseknek az idejét, amikor a hívek éveken át nem vehettek részt szentmisén és nem részesülhettek szentségekben, mint például a kommunista üldöztetések során a Szovjetunióban.
Édesanyjához, kérve Szeplőtelen Szívének közbenjárását, hogy a szentmisétől való megfosztás jelenlegi helyzete bőséges lelki gyümölcsöt teremjen az Egyház igazi megújulása számára (...). Hallgassuk meg Szent Cyprián szavait:
Összetett kézzel, buzgón imádkozott, a maga előtt a kis Szűzanya szobrocskával. Az anya karjaiba zárta kisfiát s szívéhez szorította.
(...) Hogyan reagáljanak a katolikusok és hogyan viselkedjenek ilyen helyzetben? Úgy kell felfognunk és elfogadnunk, mint próbatételt az isteni gondviselés kezéből, amely nagyobb lelki haszonnal fog járni, mintha nem tapasztaltuk volna meg. Ezt a helyzetet úgy kell felfognunk, mint isteni beavatkozást az Egyház jelenlegi példátlan válságába.
engedelmesebb, mint ti, ő azonnal megteszi azt, amit kérek tőle”.
áldozat. Hogy könnyeit felszárítsa, kedveskedés helyett anyja megajándékozta őt egy fából faragott Szűz Mária-szoborral. Ezt az egyszerű szobrot-gyönyörűséggel szemlélte a kisfiú, és a konyha kemencéjére helyezte el. 
plébános néven, szentként tisztel a világ. Margit – akit a család 
"Gothonnak" is nevezett –, születésben megelőzte szentünket, a Vianney-gyermekek közül egyedül élte túl híres öccsét. A gyermekek sorát egy második Ferenc zárta, a „fiatalabb” melléknévvel, és akit elvittek katonának, nem is tért vissza többé. 
keresztfiának. Így lett szentünk neve franciásan: Jean-Marie Vianney.
A forradalmi törvényhozás állami kézbe vette az anyakönyvezést, és törvényesítette a válást. A szeptemberi vérengzésként ismert eseményekben 48 óra alatt három katolikus püspököt és több mint 200 papot lincseltek meg. Még brutálisabb atrocitások történtek Nantes-ban, ahol az elfogott szerzeteseket, papokat és apácákat párosával egymáshoz kötözve, a forradalmi ítélőszék „víz alatti házasságra ítélte” őket. Több mint 6000 ember fojtottak vízbe a „republikánus keresztelőkben”.
Az igazi vírus mi magunk vagyunk. Mert ha már magyarázni kell embertársainknak, hogy gyilkolni a legsúlyosabb bűn; ha kérlelni kell őket, hogy ne tegyék, akkor már nagyon nagy a baj. Akkor a romlottságnak, erkölcstelenségnek, butaságnak olyan mélységes bugyraiban vagyunk, ahonnan talán már nincs is visszaút.
Egyháznak", a hívek azt kiáltozták: "Mi vagyunk az Egyház!".
A Szent Evangélium tanítása, hogy „erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet” (vö. Lk 16,16)! Következésképp, semmi Istennek tetsző eredmény nem érhető el komoly áldozatok nélkül! Ha lenne ilyen, akkor az Üdvözítő Krisztus sem a Kereszthalált vállalta volna az emberiség üdvösségéért!
Előszó 1 
Vianney Szent Jánost sokan tanulatlannak tartják, mégis nagy szónok volt, mert a lélekből beszélt!
közömbös, aki hallgatta.
A koronavírus egy "büntetés" a katolikus egyházon belüli Pachamama imádatért – mondta a fülöp-szigeteki 
„Mária igenje Krisztus igenjét vetítette előre, amikor a világba jött. Mária válasza az angyalnak tovább folytatódik az Egyházban, amely arra hivatott, hogy Krisztust megjelenítse a történelemben, készséggel kínálva fel szolgálatát, hogy Isten továbbra is meglátogathassa az emberiséget az ő kegyelmével” – mondta XVI. Benedek pápa.
– Megváltó Jézusom, engedd, hogy Szeplőtelen Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében és minden megszületettben a Szeretet Tüzét, hogy felmelegítse fagyos szívüket és megismerjenek Téged, a Feltámadtat! Add, hogy átérezzék a szülőség szent hivatását, a teremtő együttműködés örömét és felelősségét! Őszinte bűnbánatuk bizonyosan elnyeri Szent Szíved Irgalmát, így majd óvják, várják s örömmel fogadják a gyermekáldást!
Jézusom, Te Édesanyád ölén holtan is nyugodhattál. Én, anyámnak csak teher vagyok és még az emlékemtől is szabadulni akar! Halára szánt, alighogy fogantam, és s
Csapások idején, erre még nem volt példa a történelemben!
Nem csupán jelképes és nem csak időleges lelkesedés kell!
meggyalázzák, például a
Franciaország az "Egyház leánya" azóta még jobban lealjasult és még inkább eltávolodott Istentől, a Teremtés logikájától, rendjétől. A csodás katedrálist csak idegenforgalmi látványosságnak, bevételforrásnak tartotta fenn, de most elvesztette, amiként a lebontott templomait is! Nos a francia liberálisok által felépített "civilizáció" úgy dől össze, mint a Notre Dame Huszártornya. Az 1846-os 
Uram, Téged keresztre szegeznek. Engem darabokra szabdalnak, aztán megszámlálják részeimet, hogy fertőzést ne okozzak! Ennyi volt a létem? Ó ti megszületettek! Nézzétek lábacskáimat, mellyel köztetek járhattam volna! 
Nézzétek a kezeimet, melyek alkothattak és áldhattak volna! 
Ezen a napon, a nagyböjt negyedik vasárnapján – a görög-katolikus egyházban –, szentéletű János atyánknak, a mennyekbe vezető létráról szóló írás szerzőjének emlékét tartják.
Kedves Olvasóm! – írja Montforti Grignon Szent Lajos – ha gyakorlod ezt az ájtatosságot s prédikálsz róla, akkor nem a könyvekből, de saját tapasztalatodból győződhetsz meg a szentolvasó csodáiról. Örömmel látod majd azon ígéretek valóra váltását, melyeket 
Most sokan azt mondják, hogy ez a pusztító tűz egy "jel"! ‒ Jel?? ‒ Legfeljebb a jelek sokaságának egyike! Ugyanis, csak 2018-ban 875 katolikus templomot ért gyalázat Franciaországban és naponta háromszor támadnak templomokra Franciaország területén! (Michel Aupetit érsek SudRadio. fr 2019. április 17.) Legutóbb a St. Sulpice katedrális bejáratát borították lángba, nem is beszélve a Rouen-i templomról, ahol a 85 éves 
Jelek? Vajon figyelmeztetéseknek fogadják-e a franciák (vagy a világ katolikusai), hogy (csak) Franciaországban tucatszám bontják le az egyébként ép templomokat? Persze erről se hang, se kép!
Mindenható Urunk, atyáink Istene!
Családtervezés, túlnépesedés? = Ó, mindez ördögi tőrvetés! Íme, a „tudatos tervezést” rajtam kezdik azzal, hogy legyilkolnak! Nekem nincs helyem, nincs falatnyi kenyerem széles e világon? – Miért? – Azért, mert a szüleim is mindent elképzeltek, megterveztek, csak épp a "kapcsolatuk" következményeit nem! Mert ők nem az "együttlét" időpontját tervezték későbbre, hanem engemet!
Napjaink első számú beszédtémája a corona-vírus. Kevesen tudják viszont, hogy az Egyháznak van egy viszonylag kevéssé ismert szentje, Szent Corona (vagy Stephana, mely görögül „koronázottat” jelent), aki Kr. u. 160-177 körül 16 évesen szenvedett vértanú halált Szent Viktorral együtt Marcus Aurelius üldözése idején, feltételezhetően Szíriában vagy Thébában.
Viktor római katona volt, ám kitudódott, hogy keresztény, és egy Sebastian nevű bíró elé hurcolták, aki példát akart statuálni, ezért megvakították, s oszlophoz kötve súlyosan megkorbácsolták, majd lefejezték. Viktor nem tagadta meg Krisztust.
A koronavírus abban az időben érkezett, amikor a társadalom nagy része úgy érzi, nincs szüksége Istenre, hiszen számukra az Isten helyébe a "kenyér és cirkusz" lépett. Modern korunk bűnei sajnos attól "modernek", hogy már lelkük legmélyén sem számolnak az eltékozolt élet következményével, a kárhozat lehetőségével! Nagyra tartják magukat és mindenkit lenéznek, aki nem úgy él, ahogyan ők! 
Akik felettem döntöttek, azok mind „felvilágosodottak”, mégis istentelen sötétségben élnek! El vannak telve a „korszerűségtől”, miközben fogalmuk sincs, hogy mi az önzetlen szeretet, a tiszta öröm, az érdemszerzés és hogy mivégett is élnek! Céljaik meghatározója a siker, a pénz, az élvezet és az ún. „emberi jogokért való harc”. Ezt is úgy, hogy az én jogaimról megfeledkeznek! Pedig a foganással, az élethez való jog is érvényre lépett! 
A megfogant gyermeket pedig Istentől el kell fogadni és úgy felnevelni, hogy Istenhez majdan vissza is találjon! 
A koronavírus járvány megfékezésére, különféle indíttatások és weboldalak kínálnak egyéni és szervezett imákat. Mindegyikkel Isten segítségét kérik, mert magunktól tehetetlenek vagyunk! Abban a kérdésben viszont tisztában lehetnénk – és meg is tehetnénk –, hogy azt az imát és imamódot válasszuk, mely bizonyítottan a legeredményesebb volt üdvtörténetünkben! Mert lehet-e szebb, igazabb és érdem-szerzőbb az Üdvözlégynél? Ezen ima ugyanis nem fogalmazvány, hanem a Szentlélek szavai, az Angyal, Szent Erzsébet és az Egyház által kifejezve.
Higgyétek el, a ti egyöntetű imáitok és áldozatotok, meg tudná fékezni azt az általános érzéketlenséget és közömbösséget, melynek én is áldozata vagyok! 
Minden valószínűség szerint 389-ben született Skóciában, Kilpatrick-ban. Apja katonatiszt, vagy szerpap volt, ez bizonytalan. Édesanyja rokona volt a tours-i Szent Márton püspöknek. Patrik neve püspökké szentelése előtt Szukát volt.
A csodálatos szent életpéldája, hősies áldozatossága és rendkívüli imaélete bő aratásokkal és kegyelmi gyümölcsökkel áldották meg Írországot. Elmondott naponta 150 zsoltárt 200 imádsággal, éjjel ennél is többet. Alig aludt, és imádságai mellett tevékeny apostoli életet folytatott.
Uram Jézus! Már nem élnek segítő Simonok! Én csak Rád számíthatok! Csak Terád! Aki érettünk megélte az iszonyatos kínhalált –, amely rám is vár! 
Nekem nincs igazi édesanyám, csak egy asszony foglya vagyok, aki eltakaríttat az életéből, apám pedig közömbösen mossa a kezeit. Életre hívóimnak van anyja és apja, de a hitre és áldozatos szeretetre példát és nevelést tőlük aligha kaptak! „Nagyszüleim” talán még biztatták is őket, hogy „korai a kicsi, ráértek még, fiatalok vagytok, szórakozzatok!” De nekem erre esélyt sem adnak! Nekem nem jár semmi az élet örömeiből? Nem én jöttem „korán”, hanem ők felelőtlenkedtek elhamarkodva az 
Hát képtelenek megérteni? Emberi személyként fogantam meg és jogom van az élethez! De anyám az én érveimet, szíve alatt nem hallja meg! Az emberek lelkileg is süketek és vakok, hiszen némán sikoltva kiáltom feléjük: 
Jézusnak ezek a szavai számunkra sem félelmet hivatottak ébreszteni, hanem tisztánlátást, a benső felismerést: miszerint magunknak is tennünk kell valamit az üdvösségünkért. Ha én nem akarom beengedni,
Olyan erős és olyan nehezen kijátszható lesz az antikrisztusi felügyelet, hogy még maguk a leghűségesebbek is annak veszélyébe kerülnek, hogy végül engednek a szívó hatásának.
Anyaszentegyházat mintegy fölöslegessé teszi.
Uram Jézus! Te súlyosan elestél, engem pedig könnyedén ejtenek – és mindezt –, egyszerű „ballépésként” fogják fel. 
Az ember teremtése óta léteznek olyan erők, melyek örök céljától – Istentől – el akarják téríteni, el akarják csábítani. Ádám és Éva ősbűne nem jött volna létre az ördög megtévesztése nélkül!
Az Antikrisztus álságos eredményei meghozzák a sikert számára, a népek sokasága behódol és ekkor kezdődik el majd az a
A halálom olcsóbb és kényelmesebb. 
A La Salette-i, melyben a Szűzanya kérte, hogy ne káromkodjanak az emberek,
Szent Pál így ír a második tesszaloniki levélben az Antikrisztusról:
Ezt az iszonyatos istenkáromlást a Jelenések könyve megerősíti:
Minden kisgyermek, akit igazságtalan módon abortálásra ítélnek, magán hordozza Jézus Krisztus arcát. Ez a gyermek, aki még mielőtt megszületne vagy amint megszületett, megtapasztalta a világ elutasítását. Ugyanúgy az idősek is – akkor is, ha betegek, és életük utolsó napjait élik – magukon viselik Krisztus arcát. Nem dobhatjuk el őket, amint napjainkban hirdetik. A Hittani Kongregáció művi vetéléssel kapcsolatos nyilatkozata szerint, a személy első számú joga az élethez való jog.
Az anyagi dolgoknak van ára, és eladhatók, de a személyek sajátos méltósággal rendelkeznek, értékesebbek, mint a dolgok, és nem lehet árat szabni értük. Mégis, hányszor találkozunk olyan helyzetekkel, ahol a legolcsóbb, éppen az élet.
1956 óta Magyarországon a megfogant gyermekek 44%-át, több mint 6 millió magzatot abortáltak. Bár az elmúlt évek tendenciái javultak Magyarországon, de még mindig majdnem minden negyedik megfogant babát elveteti az édesanyja: Ez naponta 73 abortuszt jelent!
A katolikus orvosok a jelenlegi helyzetben paradox módon megtapasztalják egyfelől az orvostudomány fejlődését, másfelől pedig azt a veszélyt, hogy megkérdőjeleződik sajátos identitásuk, mint az élet szolgálói. Bár természeténél fogva az orvostudomány az élet szolgálatában áll, az egészségügyi foglalkozások olykor odáig jutottak, hogy nem tisztelik az életet.
Felemás helyzet figyelhető meg, miközben új és új jogokkal ruházzák fel a személyt, eközben egyre kevésbé védelmezik az életet mint minden ember elsődleges jogát! Márpedig az orvosi tevékenység célja mindig az élet védelme és előmozdítása.
Katolikusnak lenni nagyobb felelősséget jelent, főként amikor arról van szó, hogy az emberi életnek elismerjük a transzcendens távlatot, amely magán viseli Isten teremtő művét fogantatásának első percétől. Ez az új evangelizáció elkötelezettsége, amely gyakran megköveteli, hogy az ember, még árral szemben is haladjon.
(Forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír nyomán)
Az Antikrisztus egy totális eretnek, márpedig az eretnekség kéz a kézben jár a hitehagyással.
Isten ellenségének gigantikus világuralmához a globalizáció feltétel, ehhez pedig alapul szolgál az emberek globális elistentelenedése! Már a Jelenések könyve így említi: „Az egész föld csodálta a vadállatot.” (Jel 13,3) ‒ AZ EGÉSZ FÖLD!
1614. októberében letartóztatták, de ő a kínzások hatására sem hagyta el hitét, nem árulta el társait és a rómahű kisközösségeket.
véletlenül járt Glasgow azon részében, és csupán a kaján elvhűség vitte a helyszínre. A rózsafüzér, szó szerint szíven ütötte és úgy érezte, mintha kígyó marta volna meg. Lelkében mély nyomot hagyva, hetekig nem tudott szabadulni annak gondolatától, hogy nem véletlenül történt vele az eset. Ez kikezdte kálvinista hitét. 
Mit is mondjak? A La Salette-i próféciák 1846-ban hangzottak el – jóllehet csak 1858-ban lettek közzétéve ‒, ám elegendő ha visszapillantunk az eltelt 170 év történéseire. Világosan láthatjuk, hogy pontról-pontra miként valósulnak meg a jövendölések. Bár az Antikrisztus fellépésének időpontját ezzel együtt sem tudjuk megjósolni, de az elmondottak után feltételezhetjük, hogy egy hosszú földi béke után következik majd be! Vajon ez megvolt-e már?
Nos, folytatva a La Salette-i üzenetet, az Egyház Anyja beszél az Antikrisztus születéséről, a tevékenységéről, az Egyház válságáról, az évszakok megváltozásáról, az égitesteken tapasztalható feltűnő jelekről, rettenetes földrengésekről, egyéb katasztrófákról, a sátáni erők hamis csodáiról stb. A békés korszak elmúltával az Antikrisztus megkezdi rémisztő munkáját, aki iszonyatos vérontást fog okozni, de ezt a pusztítást mindennemű csapás is kísérni fogja majd. Így pl. pestis, éhezés és háborúk.