A dolgok, nem mindig mennek egyszerűen!
Jean-Marie példás magaviselete mindegyre beszédesebb volt a hivatás erejéről, és nagyon valószínű, hogy Jean-Marie közölte Rey plébánossal is a vágyát, az akadályokkal együtt. Ő azonban nem segített!
Sajnos ez az atya a száműzetés ideje alatt fájdalmas betegségeket szerzett, és néhány hónap múltán végleg leköszönt a Dardilly plébánosságról és Lyon-ba költözött. Az utódja Fournier Jakab pedig, aki 1803. július 7-én követte, nem igen fordult meg a Vianney-házban.
A Jóisten csak látszólagosan hagyta magára alázatos és jámbor szolgáját! Az isteni Gondviselés már lassan előkészítette az utat, amelyen Vianney el fogja érni a szentség tetőfokát.
Ugyanabban az időben, amikor Rey-t Dardilly-ba helyezték, egy másik hitvalló papot, Charles Balley-t, Écully-be nevezték ki. A tizenhat gyermekes családból származó Balley igen buzgó pap volt, és az üldöztetések elől Lyon-ba menekült. Itt a missziósatyák közé állott, akik számtalanszor halálveszedelemnek tették ki magukat, a katolikus hit terjesztéséért. Az enyhülést követően Balley-nek első gondja volt, az Écully-i plébániai szék elfoglalását követően, hogy papi hivatásokat keressen.
Bár csak 52 éves volt, de a hányatott élet nyomorúságai és a folytonos életveszedelem testileg-lelkileg megtörték. Mindennek dacára fáradhatatlanul járt-kelt, hogy apostoli tevékenységének örökösöket találjon, és kereste az ifjakat, „kiknek homlokán fel tudja találni az isteni hivatás ismertető jegyét”. Ennek okán, hitközségi iskolát alapított.
Vianney Katalin férje, aki jó keresztény volt, elmondta ezt a hírt fiatal sógorának Jean-Marie-nak, aki már ismerte Balley-t, hiszen a rémuralom idején ministrált neki.
Így aztán Vianney Jean-Marie értesülve a plébániai iskola létezéséről, úgy érezte, mintha szíve több reménnyel telt volna el. Vajon elérkezett-e az alkalmas pillanat, hogy édesapjának megismételje kérését? És ebben az anya, nem szűnt meg bátorítani gyermekét. Férje előtt kifejtette, hogy Jeant nem papneveldébe küldenék, csupán tanulni Écully-be, ahol elsőáldozáshoz is járult annak idején! Margit nénjénél kapott szállást, aki főzött is rá. Az édesapa végre engedett a kérésnek.
E kellemes hír hallatára kis papjelöltünk sürgette édesanyját, hogy máris keressék fel Balley főtisztelendő urat. Így is történt, Anyjával és nővérével, felkeresték az Écully-i plébániát!
Balley plébános magas, karcsú termetű volt, és már első látásra rendkívüli benyomást keltett. A két nő előadta kérelmét. Elmondták, hogyan támadt Jeanban a papi hivatás, és bevallották azt is, hogy bizony a körülmények miatt, kevés iskolát végzett.
A dolgok azonban nem mentek olyan egyszerűen! Balley plébános meghallgatta őket, de elutasító volt. „Annyira el vagyok foglalva – felelte –, hogy nem tudok még egy növendéket felvenni!”
A két nő kitartott kérése mellett. „Értsék meg, telt ház van és nem vagyok képes, nem vagyok képes!”
Ilyen véget ért az első találkozás.
