A Hajnal Szép Sugara

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében 

     Tele vagyunk okosabbnál okosabb bölcsességekkel, az életünket mégis a divatos elvárások irányítják, ámde ebben már mindenki a maga sorsának kovácsa!
     A „hol ismerkedjünk meg?” kérdése. Fontos! Már eleve szelektálni kell a helyet és az elvárásaink minimális kritériumait, mely a lelkületi, érdeklődési irányultságban, az intellektusban, kulturáltságban, a hitben, szerénységben, lelki-testi tisztaságban (ápoltság), mértéktartásban, öltözködésben és a pozitív emberi gesztusokban tükröződik. Megfelelőnek látszó helyek a tudományos-, hazafias-, történelmi-, művészeti színhelyek, (keresztény) vallási összejövetelek és az önkéntességre alapuló karitatív közösségek. Tehát minden olyan alkalom, ahová bensőleg elkötelezett vagy feltételezhetően, eziránt érdeklődő pozitívan megnyilatkozó emberek járnak. Aztán ne feledjük, hogy a nőt rabul ejteni, a férfit pedig fogva tartani kell! – Az Isten áldjon meg Benneteket, a párválasztásunknál ne csupán a szépérzékünk döntsön, hanem a hosszas megismerés és a bensőséges imában való átgondolás is!
     Sajnos a házasulók sokasága alig gondolja át életre szólón, hogy mire is vállalkozik. Adódhat ez abból, hogy a kezdetek felszínes, romantikus vágyaitól túlfűtött élményeit tekintik állandónak, és életre szóló „zsinórmértéknek”. Ezzel szemben a lelki- és jellemi sajátosságok hitbeli kötődései, kevéssé válnak a mélyebb megismerés és vonzalom kizárólagos meghatározóivá. A „holtodiglanra” mondott igenjükben nem számolnak a „majd addig” felmerülő esetleges életviteli- és anyagi gondokkal, a várandósságok, a „már nem, vagy még mindig” értetlenségeivel, az egészségben való fogyatkozás és az életkori sajátosságok következtében felmerülő hormonális-, hangulati tényezőkkel. Ebből fakadóan változhatnak az ingerküszöbök, eltolódhatnak az egymás iránti elvárások, így a kezdő „mértékéhez” képest, csalódottság, kiábrándultság lehet a következmény. A házasoknak törekedniük kell lélekben is megélni, értékelni az „Isten minket egymásnak teremtett” tudatosságát, és eszerint kell gondolkodniuk, dönteniük, mely persze nem nélkülözheti az önfegyelmet, a szentségekkel való rendszeres életet és a naponkénti közös imát!
     Aki házasságra lép, az mindazzal összeházasodik, amin a másik keresztülment. Mindketten magukon hordozzák múltjuk csomagját, s ennek a felekre ható súlyát még a házasságkötés előtt kell mérlegelni és tisztázni! 
     A Szentségi Házasság feltételezi a kegyelmi állapotot, vagyis a 'rendes' hívő életet, (rendszeres ima, szentmise, szentgyónás, szentáldozás). Bár valamennyi Szentség kegyelme kellő erőt ad a hit megélésére és az üdvösségre, ezzel szemben a bűn, (a kegyelmi állapot hiánya) alkalmatlanná teszi az embert a kegyelem befogadására, minek következményeként egyre kevésbé él a lélek szerint! Röviden tehát; a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel!

Holnap, a házasság veszélyforrásairól olvashatnak!