A Hajnal Szép Sugara

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében 

     Két dolog, amiről soha nem beszélnek: 1) Hogy a szerelem, a másik nem egy tagja iránti, akarattól független lelki megnyilvánulás. Nem azonos a testi vággyal de még a szeretet puszta fogalmával sem – jóllehet –, e nélkül meg sem nyilvánulhat!
 2) A Házasság Szentsége nem csak „áldás gesztus” Isten részéről, hanem hatékony védelem! Isten ugyanis tudja, hogy két ember életreszóló együttléte szinte képtelenség, A házasságot tehát ezért emelte szentségi rangra! Ezen isteni védelem nélküli pl. a házasságon kívüli szexus, nem csak egy férfi és nő test szerinti egyesülése, hanem sajnos az egymás megkötözöttségeiknek (démonjaiknak) az egyesülése is! Ebből fakadóan egy „flörtös-bájos-szerelmetes-szexus” is komoly depresszív lelkületi- és életromlást okozhat, hathatósan elzárva a lelket az isteni kegyelem elöl! Aztán meglehet, hogy a felek egyre csak csodálkoznak, hogy így-úgy „üldözi őket a balszerencse”!
     Az Evangélium is így tanítja az egybekelőket: „a kettő egy testté lesz” (Mt 19,6). Tehát a „egybekelés” eggyé válást jelent, mint mondtam, nem csak testi szinten! Ezt jó lenne, ha tanítanák! Értsük meg! Egy férfi és nő eggyé válásához nem elég a vágy, erre egy állat is képes! Egy-egy megnyerő külső, önfeledt "flörtös kapcsolat", nem várt „ártalmakat” is hordozhat magában – és korántsem csak biológiai szinten –, hanem a lélekben is! A szerelem nem csupán "kémia" – mint tanítják –, hanem valójában néhány lépés az örökkévalóságban, ámde sajnos az ártalmai is „természetfelettiek” lehetnek! Na most mit is mondjak? A természetfeletti erőktől csak a természetfeletti Szentségekkel szabadulhatunk meg! Ezért, nélkülözhetetlen a Szentségi Házasság előtt lerakni terheinket, élni a Bűnbánat Szentségével, hogy megtisztult lélekkel vehessék magukra a Házasság Szentségét, adhassák át magukat egymásnak és a jövőnek!

Közbevetheti a tapasztalt Olvasó, hogy akárhány esetet ismer, ahol volt "templomi esküvő" a felek mégis elváltak! Nos erre a válasz: a házasság felbomlása nem a Szentség hatástalanságának bizonyítéka, hanem a szentségi élet (közös ima és szentmise-látogatás) hiányának tudható be!

Értsük meg! A legjobb házasság sem nélkülözheti a türelmet, a másikért való imát és az áldozatokra kész akaratot! A szentségtelen testi együttlét, hiába okoz felemelő pillanatokat, hosszútávon azonban "balul sülhet el", – a bűn révén –, alkalmat ad az ördögnek az életünk fokozott irányítására! Jóllehet az "esemény" után sokan megélhetnek, valamiféle felszabadultabb, „felvilágosultabb” szemléletet, ennek következményeként így vagy úgy, de bírálgatni kezdik Istent és a "maradi" Egyházat. Például a lelkifurdalásuk ellen feltett cinikus kérdés: „ha Isten teremtette a nemiséget (szexualitást), akkor miért tiltja, hogy éljünk vele?” (Jó érv, csak hamis!) Isten ugyanis a szexualitást, a boldog paradicsomi lét tisztaságába teremtette, és ezt – a földi létben tisztán –, csak Krisztus megváltó érdemei által a szentségi házasság védelmi „aurájában” élhető meg! Az ember körülményei ugyanis alaposan megváltoztak az ős-bűn elkövetésével! Az első Emberpár a tiszta szeretet fennköltségében élt! A bűnnel született meg a szégyenérzet és az ösztön, a harag, az irigység és a féltékenység. Az ember tehát lehetetlen helyzetbe került földi száműzetésével, ahol nemcsak az „ág is húzza”, hanem fennáll elkárhozásának konkrét veszélye is! Az örök életű lélek, az eredendő bűn következményeként ugyanis egy mulandó testben találta magát, mely persze már önmagában is képtelenség! Ez viccesen olyan, mintha zsákba kötözve kéne megnyerni a 100 méteres síkfutást! Bizony, ilyen hasonló lehetetlenség, az isteni parancsok megtartása nélkül törekedni az üdvösségre!
     De Isten, nem hagyta magára az embert, ezért természetfölötti (isteni) segítségeket kínált fel – a Hét Szentségben –, mellyel élhet (vagy nem élhet) szabad akaratú ember. A Teremtő tehát, keretet adott az üdvös élethez a dolgok megélésére és (hangsúlyozom) nem a „korlátozás” miatt, hanem hogy biztosítsa a természetfeletti védelmet! A földi életben ugyanis olyan materiális és spirituális veszélyeknek vagyunk kitéve, melybe az ember könnyen belevész, és végleg boldogtalanná válik! – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyetek figyelmesek és vigyázzatok a lelketek tisztaságára, nem feledve, hogy csak a Szentgyónás mentesíthet a bűn terhétől, Isten végtelen Irgalmassága által!  

Holnap folytatódik!