Bár a II. Vatikáni Zsinat az ökumenizmust visszafordíthatatlan folyamatnak tartja. A kérdés az, hogy milyen irányú folyamatot kell értenünk ezalatt? A probléma abban áll, hogy tisztában vagyunk-e a zsinati atyák azon utasításaival, miszerint "Semmi sem áll távolabb az ökumenizmustól, mint az a hamis megbékélési törekvés, mellyel a katolikus tanok tisztasága kárt szenved és eredeti, valós jelentése elhomályosul". (Kis zsinati kézikönyv - Rahner/Vorgrimmler 18. kiadás, HERDER Freiburg - 11.sz 240 o.)
Ilyen szemszögből a valós célját tekintve, kritikusabban kellene nézni pl. a német ökumenizmus egyik jelszavának: "Megbékített különbség" igazi mibenlétét! Az a "Nagy Terv", hogy a római katolikus Egyházat egyesítsék az evangélikus és protestáns gyülekezetekkel, nem lehetséges a Pápa és a Tanítóhivatal közreműködésével (!) és nem is fog bekövetkezni! Ennek lényeges akadálya, alapvető teológiai különbségekkel magyarázható, melyhez protestáns testvéreink oly nyakasan ragaszkodnak. Az un. egységes bibliafordításnak és az "ökumenikus Hiszekegynek" semmi köze az egységhez, a protestánsok ugyanis nem használják!
Máig tartó folyamat az a tény, hogy a protestáns felekezetek hétmérföldes csizmával távolodtak el az egységtől. Tehát nemhogy élnének az ökumené eddig elért lehetséges kompromisszumaival, de az 500 évnyi eltávolodásukból való visszatérésnek, még a leglassúbb igyekezete sem mutatható ki. Sőt a távolodás folytatódik: pl. a Zwingliánus Zürichben az egyházközségi tagsághoz már régen nem feltétel a keresztség! (??)
Megfigyelhető, hogy Róma a keleti ortodox Egyház felekezeteivel való ökumenikus törekvéseket tartja elsődlegesnek, mivel a különválásnak (a pápa főségén kívül) nincs más eretnek háttere. Az utóbbi időbeni találkozások az ortodoxia képviselőivel, úgy tűnik, hogy nagy reményekkel kecsegtetnek! Nézzünk erre néhány példát:
"Bécs (www.kath.net 2008. április 24.) Hilarion Alfejev, Bécs és Ausztria orosz-ortodox püspöke egy Interfax interjúban kritizálta a "romantikus ökumenizmust", melyre a 'Világegyház Tanács' (!) törekszik. Nézete szerint, ezek az eszmék "nem életképesek". Alkalmasabb lenne kiépíteni a bilaterális és stratégiai szövetséget. Az ortodox egyházfő ezt mindenekelőtt a római és az ortodox Egyház szövetségében látja. Szó szerint ezt mondta: "Látnunk kell, hogy az ortodox és a katolikus hit már nem riválisok. Szövetségesek vagyunk! A rivalizálásokkal örökre fel kell hagyni! Ha ezt megértjük, akkor a térítéssel is felhagyunk. A protestantizmus a kereszténységnek egy könnyített (light) verzióját fejlesztették ki, mely apostoli áthagyományozás, szentségek, dogmatikus tanok, keresztény erkölcsi normák nélkül tevékenykedik – mondta. Évszázados bűnöket nemcsak nem vesznek észre, de még pártolják is. Hilarion pátriárka, szavai szerint: "Ha a keresztény közösségek kezdik megváltoztatni a kereszténység teológiai vagy morális tanait ún. modernné és politikailag korrektté akarják tenni, ez közvetlen út a szellemi halálhoz..." És tegyük hozzá, hogy a modernizmus, a katolikus liturgia protestantizálása nem marad nyom nélkül a lelkekben, és sokakat megtéveszthet a "kicsinyek közül"! Ez pedig a megtévesztő szellem szüntelen igyekezete, mivel súlyos bűn (ld. Lk 17,2-3)!
"Isten azonban gondoskodni fog szolgáiról és a jóakaratú emberekről, az Evangéliumot mindenütt hirdetni fogják, minden nép és nemzet eljut az igazság ismeretére.'' 
A sátán rettenetes pusztítása után, művével együtt elpusztul. "Szent Mihály főangyal lehelete megfojtja őt.'' Végül pedig: "...a víz és a tűz megtisztítja a Földet, és az emberi kevélység minden művét megsemmisíti, és minden meg fog újulni; az emberek Istennek szolgálnak, és őt dicsőítik.'' (La Salette, 1846.)
