A küzdő ember számára a lényeg, hogy erősen álljon ellen az ördögnek (vö. 1 Pét 5,8), sőt szálljon vele szembe és futamítsa meg! (vö. Ef 6,12). Ezek a szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben megengedi neki, amilyen mértékben a társadalom működési teret ad neki!
Érdekes, sőt aggasztó, hogy egyházunkban mennyire óvatosan kezelik a sátán, az ördög, a démonok, a pokol, a kárhozat és a tisztítótűz fogalmakat és ezekről ritkán hallani prédikációkat. Mindezt annak ellenére, hogy ezek egyike sem teória, hanem isteni Kinyilatkoztatás! Ezekre maga Jézus ‒ igen erős képeket használva ‒ figyelmeztet bennünket az evangéliumokban.
Megtörtént eset: „Fatimai Szeplőtelen Szív” képet nyújtott be egy atya jóváhagyásra ezen hátoldali szöveggel: „Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!” A főpap így szólt: „nem kell az embereket a pokollal riogatni!” Így csak ennyi kerülhetett a képre: „Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért"!
Hogyan alakulhatott ki ez a szemlélet? ‒ Úgy ‒, hogy a teológia a filozófiai szemlélet felé hajlott el, szinte teljesen mellőzve a misztikát! Így pedig az érvelésben (a tanításban) nincs helye sem a La Salette-i, sem a Fatima-i, sem az Isteni Irgalmasság Szent Fausztina általi világos figyelmeztetéseknek, de még XIII. Leó pápa 1884. október 13-i látomásának sem!
Ennél fogva nem csoda, ha a Szeretetláng Lelki Napló azon állítását, miszerint a Szent Szűz célja a „sátán megvakítását” (I/39), vagyis tehetetlenné tételét a klérus egy része, némi fenntartás fogadta!
Márpedig harcban áll a világ! XIII. Leó pápa az 1884. április 20-án kiadott enciklikájában ezt írja: a világ két szembenálló táborból áll. Az egyik szakadatlanul az igazságért és az erényért harcol, a másik pedig mindannak ellene mond, ami az igazság és az erény.
Források a II. részben! (folyt.)
