78. Midőn a szenvedések már egészen összetörtek, bementem a kápolnába, s lelkem mélyéből ezeket a szavakat mondtam:
,,Jézusom, tégy velem, amit csak akarsz. Én mindenhol imádni foglak. Valósuljon meg bennem teljesen a Te akaratod, én Uram és Istenem, én pedig hirdetni fogom végtelen irgalmadat.'' Ezzel az Istenre hagyatkozással megszűntek szörnyű kínjaim. Megpillantottam Jézust, aki így szólt hozzám: ,,Én mindig a szívedben vagyok.'' Felfoghatatlan öröm árasztotta el a lelkemet, s nagy istenszeretet töltötte be, melytől fellángolt árva szívem.
Tudom, hogy Isten sohasem enged többet szenvednünk, mint amennyit el bírunk viselni. Ó, semmitől sem félek: ha Isten a lélekre nagy fájdalmat küld, még nagyobb kegyelemmel segíti, bár egyáltalán nem érezzük ezt. Egy ilyen pillanatban tanúsított bizalmi megnyilvánulás nagyobb dicsőítést jelent Istennek, mint többórás vigasszal teli ima. Most látom, hogy ha Isten egy lelket sötétségben akar tartani, akkor semmilyen könyv, sem a lelkiatya nem tud világosságot adni neki.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr855110848
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.