Magyarok zarándoklatai 1
A magyarok loretó-járása még a középkorban elkezdődött, ugyanis a Rómába zarándokoló magyar búcsúsok rendszeresen útba ejtették Loretót is.
Örömteli és elmélkedésre érdemes a Názáreti Ház magyarországi vonatkozása! Az, hogy először a Magyar Királyság területére hozták az angyalok, kiemelt jelentőségű! A Szent Korona Magyarországa ugyanis Mária Országa (!) és nyilvánvaló, hogy Királynőnk itt érezte legalkalmasabb helyen az Angyali Üdvözletet visszhangzó Házát! És bizonyos, hogy a magyarság részéről is kevésbé a józan mérlegelés, mint inkább a Szűzanya iránti szerető érzelem tette már a középkorban is kedveltté Loretót. Ezt tanúsítják a középkori magyar zarándoklatokról szóló dokumentumok.
Figyelemre méltó, hogy a tersatói csoda emlékére és a néhány ottmaradt nyom alapján a horvátok fölépítették a Szent Ház pontos mását, mely a századok folyamán Horvátország legfontosabb Mária-kegyhelyévé vált.
A XIV. század végén az első név szerint ismert magyar zarándok egy Antal nevű harmadrendi ferences volt, aki ott is halt meg.
1477-ben Ilona magyar özvegyasszonyról olvashatunk, aki úgy végrendelkezett, hogy általános örököse a loretói templom legyen, és ott is temessék őt el.
1489-ben Báthory István erdélyi vajda egy ezüst Mária-szobrot küldött a kegytemplomnak, mert a Boldogságos Szűz közbenjárása révén megmenekült a töröktől.
1502-ben Corvin János, Mátyás király fia Velencén és Anconán át ment Loretóba és a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét is ott töltötte, útjára 100 főnyi csapat kísérte el.
A pápaválasztásra igyekvő Bakócz Tamás esztergomi érsek is útba ejtette a kegyhelyet, és azt gazdagon megajándékozta.
(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.) 
(Zarándok magyarjaink ezt láthatták!)
