Remete Szent Pál, vagy Thébai Szent Pál az első ismert nevű keresztény remete, a sivatagi atyák egyike. A 13. századi, egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Pálos rend névadója, akit szellemi ősként, példaképeként tisztelnek.
Azt a keveset, amit az első, név szerint ismert remetéről tudunk, Szent Atanáznak és Szent Jeromosnak köszönhetjük. Remete Szent Pál gazdag thébai családból származott, 228 körül született. Kiváló képzésben részesült, jól ismerte a görög és egyiptomi irodalmat. A hagyomány szerint 16 évesen elvesztette szüleit, és egyedüli örökösként nagy vagyon birtokosa lett.
249-ben kitört a Decius-féle keresztényüldözés. Az ifjú Pál találkozott olyan keresztényekkel is, akik ‒ megtörve a kínzásoktól ‒ megtagadták hitüket. Ő sem érezte magát elég érősnek a vértanúsághoz.
Sógora részint a vagyon miatt is feljelentette Pált a római hatóságoknál, ezért elmenekült az Alsó-Théba-i pusztaságába, ahol egy rejtett barlangra talált, melynek közelében datolyapálmák és egy tiszta vizű forrás volt ‒ eszményi rejtekhely.
Isten, menekülésében megérintette Pál lelkét, aki úgy döntött, hogy teljesen Istennek szenteli életét, s elvonultan éli életét. A pálmafák leveleiből készített ruhát magának.
A Szent Jeromos által írt legendában Remete Szent Pálnak mindennap egy holló vitt egy fél cipót. Sőt, amikor a 90 éves Remete Szent Antal égi indíttatásra több napos vándorlás után meglátogatta Pált, a holló egy egész cipót hozott. Hálát adtak Istennek, hogy így gondoskodik szolgáiról.
Az átimádkozott éjszaka után Pál kérte Antalt, hogy hozza el neki Alexandriai Szent Atanáz püspök köpenyét. Antal útra is kelt, de visszatértében látomásban látta amint Pál lelkét angyalok, és próféták kísérik a mennybe.
És valóban, Pált térdelve, ég felé emelt karokkal találta holtan. Antal beburkolta Pál testét a Szent Atanáz köpenyébe, pálmalevél ruháját pedig megtartotta (a nagy ünnepeken mindig azt hordta)! Pál testét pedig abba a mélyedésbe eltemette, melyet két, váratlanul megjelenő oroszlán kapart ki.
Remete Szent Pál 341-ben halt meg, és köré vagy emlékére laza közösség alakult ki, akik kezdetben csak az istentiszteletre gyűltek össze. ‒ Ilyenformán a pálosok "lelki elődei" lehetnek.
