Egyiptomi Szent Mária, VII. század
Ez az eucharisztikus csoda Egyiptomi Szent Máriához kapcsolódik, aki 49 évet élt a sivatagban. Életrajzát Sofronio, Jeruzsálem püspöke írta meg a VII. században. 
Mária tizenkét éves korában megszökött szüleitől és Alexandriában tizenhét éven át paráznaságban, mindenféle helytelen cselekedetben élt, és sok embert rántott magával a romlás mélyére. Egy alkalommal zarándokokat látott, és puszta kíváncsiságból velük ment Jeruzsálembe, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepére. Amikor azonban ott be akart menni a templomba, többször is valami láthatatlan erő megakadályozta őt ebben. Ez mélységesen elgondolkoztatta, és félelemmel eltelve emelte tekintetét a Szent Szűz képére. Töredelmes szívvel megígérte, hogy megváltoztatja az életét, és bűnbánattal fogja engesztelni Istent. Erre a templomba könnyedén beléphetett. Miután lerótta hódolatát a Szent Kereszt előtt, meggyónt és megáldozott, és még aznap elhagyta Jeruzsálemet, mert a Szent Szűz egy látomásban azt mondta neki: „Hogyha átkelsz a Jordán folyón, békességben lesz részed”. Átkelt tehát a folyón és a sivatagba ment, ahol 49 évet élt egyedül emberfölötti önmegtartóztatásban anélkül, hogy emberekkel vagy állatokkal találkozott volna. A bőre kiszáradt, és testét szőrzet borította be, a haja megnőtt és megőszült. A Szent Szűz ígérete azonban tökéletesen teljesült, mert Mária megtalálta lelki békéjét a zord sivatagban. Élete végén találkozott egy Zosima nevű remete pappal, akinek életgyónást végzett, kezdettől elmondva életét és megáldozott nála. Ezt követően Mária megkérte, hogy egy esztendő múlva jöjjön el ismét és áldoztassa meg a Legszentebb Oltáriszentséggel. A remete a következő év nagycsütörtökén ígéretének megfelelően, visszatért az Eucharisztiával, de sehol sem volt csónak, hogy a Jordánon átkeljen. A remete mély fájdalommal az égre emelte a tekintetét, és így imádkozott: „Uram és Istenem, minden teremtmény királya és megalkotója, hallgasd meg kérésemet és engedd, hogy megáldoztathassam ezt a szent asszonyt.” Mialatt imádkozott, Mária megjelent a túlsó parton és ennek láttán 
Zosima dicsőíteni kezdte Istent. Ekkor az asszony keresztet rajzolt a folyóra, és úgy sétált át rajta, mintha csak szárazföldön járna. 12 hónappal később Zosima ismét visszatért a sivatagba, de ezúttal már csak a vezeklő szent kiszáradt holttestét találta meg, mellette egy szöveggel: „Zosima, itt temesd el a szerencsétlen Mária holttestét. Tudd, hogy ugyanaznap haltam meg, amelyen megáldoztam. Imádkozz értem!”. Halála 565-ben történhetett. Egy oroszlán segített neki gödröt ásni, hogy eltemessék a testet.
A szentéletű asszonyra április elsején emlékezik az Egyház azért, hogy a hanyag és bűnös embereket bűnbánatra buzdítsák szentéletű példájával.
Az ő közbenjárása által, Istenünk, irgalmazz nekünk és könyörülj rajtunk! Ámen.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr1514797766
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.