A szolid gyerek felvétetett
Lehangolva tértek vissza Katalin férjéhez, aki vállalkozott arra, hogy a vesztett ügyet kezébe veszi.
Eleinte Balley plébános megismételte az elutasítást, de arra a javaslatra, hogy legalább nézze meg a sógorkáját, mert biztos benne, hogyha csak egy szót vált vele, fel fogja venni! Ebbe a lehetőségbe az atya belement!
Jean most csak anyja kíséretében jelent meg. Balley plébános szigorú tekintettel végig mérte a 19 éves, sovány, sápadt és jámbor fiatalembert. Beszéltette őt. Úgy találta, hogy a vallásos ismeretekben otthonos. Nyílt és bizalmat gerjesztő mosolya tetszett neki. Végül így szólt: „Felveszem őt!”, majd a fiatalemberhez fordult: „Légy nyugodt kedves barátom, ha szükséges lesz, én feláldozom magam érted!”
Ez a krisztusi megnyilvánulás meglepte Jean-Marie-t, és eltöltötte szívét a reménység.
Bizony, későbbi Szentünk hamar jelét adta annak, hogy képes majd az erények magas fokát is elérni.
Nagynénjénél majdnem minden étkezéskor megelégedett a levessel, más ételhez nem is nyúlt, bár erősen kínálták. A fejlődési korban volt, de már jól ismerte az önsanyargatás fogalmát, és ezt a lemondást a hivatása kibontakoztatásáért ajánlotta fel Istennek.
De a kegyelmek kiesdését más módokon is eszközölte. Nagy barátja lévén a szegényeknek, az úton látott koldusoknak elajándékozta a szüleinél lévő új cipőit, és ezt azért tehette, mert ezeket a saját keresetéből vásárolta még. Szülei mégis szigorúan megfedték, mert mezítelen lábbal állított az atyai házba. Ámde javíthatatlan maradt. Egy másik alkalommal találkozott az úton egy szegény asszonnyal és két gyermekével. Megszánta őket, és minden pénzét, 7 frankot nekik adta.
Megkezdődtek a tanulmányok és ez az iskola valójában egy kis-szeminárium volt. Balley plébános, teológiailag nagy tudású, elismert pap volt az egyházmegyéjében. A fellépése komoly, szava pedig határozott hangú volt, bár tekintete mindig szelíd és jóindulatú maradt. Vianney 
Jean-Marie csakhamar jól érezte magát nála.
Nem is lett volna semmi gond Jean-Marie-val, ha a latin nyelvtan nem ment volna igen nehezen neki. Bár a betanult szövegeket szabadosan elmondta, de ha tollat kellett vennie a kezébe, nyomban lassú és zavart lett.
(Források a 2. részben!) (folyt.)
