A "beültetett" és "kiiktatott" életek
.jpg)
Azoknak a házaspároknak, amelyek alávetik magukat a mesterséges in vitro megtermékenyítés "gyógymódjának", tudomásul kell venniük, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a gyakran több mint tíz évig tartó drága és megalázó beavatkozások a vágyott eredményhez vezetnek. A mesterséges megtermékenyítés mellett döntő nőknek csupán az egyharmada szül gyermeket (DP, 14). A maradék kétharmad még azzal sem vigasztalhatja magát, hogy amellett, hogy több tucat gyermeküket adták halálra, legalább egyet megszültek. Arról van itt szó, hogy a mesterséges in vitro megtermékenyítés törvényszerűen együtt jár az embriók egy részének szándékos megsemmisítésével. A múltban azt állították, hogy ez a módszer tökéletlenségének következménye, de az in vitro technológia sokéves fejlődése után már nyilvánvaló, hogy az ok valami másban rejlik. Ez a módszer az embert egyszerűen egy sejtcsomónak tartja, amit fel lehet használni, ki lehet válogatni, el lehet dobni és meg lehet semmisíteni. A mesterséges megtermékenyítés szakértői ebben semmi erkölcsi rosszat nem látnak. S az egész eljárásban az a legveszélyesebb, hogy a megfogant embert nem tartják embernek, függetlenül attól, hogy a beavatkozás sikerül-e vagy sem. Az orvos, akinek tisztelnie kellene az emberi életet és mindenáron harcolnia kellene érte, olyan lesz, mint egy fazekas, aki a félresikerült edényeket összetöri, a jól sikerülteket pedig eladja. Mindenesetre jelentős pénzeket vesz fel akkor is, ha nem "gyárt le" egyetlen minőségi darabot sem ...
Sajnos, az "orvosok" ilyen hozzáállása a szülőkben is azt váltja ki, hogy a haszonelvűség szempontja szerint állnak hozzá gyermekeik életéhez. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a nem terméketlen párok is élnek a mesterséges megtermékenyítés lehetőségévei, azzal a szándékkal, hogy mesterségesen választhassák ki, milyen nemű gyermekük legyen. Ne feledjük, hogy az ilyesfajta válogatás nem sokban különbözik attól a szelekciótói, amelyet a nácik a koncentrációs táborokban végeztek. Azokat a gyermekeket, amelyek nem tetszenek a szülőknek (pl. "nem megfelelő" a nemük), az orvosok egyszerűen megölik. Ezenkívül a mesterségesen megfogant gyermekeknek mintegy végig kell menniük a halál útján − az anya szervezetébe több embriót is beültetnek, de csak az egyiknek van joga az élethez. Abban az esetben, ha egyszerre több gyermek is fogan, az orvos "redukciót" alkalmaz − tehát csak egy gyermeket hagy meg, csak egynek engedi meg, hogy megszülessen (feltéve, hogy nem vetél el), a többit pedig megöli.
Figyelemre méltó az a tény, hogy az orvostudomány semmilyen más ágában senki sem értene egyet az ilyen magas halálozási arányt feltételező hozzáállással. A mesterséges megtermékenyítés esetében az ilyen eljárásra az az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy a megfogant embert nem tekintik személynek. A magzat inkább csak riválisa annak a vágynak, amit ki kell elégíteni (DP, 15).
(Miroslaw Rucki cikke, SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)
