Küldetése megvalósítása után a gyermek ragyogott a boldogságtól. Beszélgetésük végén elénekelte a pápának a Parce Domine dalocskát, keresztbefont kézzel, ahogyan a Szent Szűz őt tanította.
A kihallgatás után vissza kellett térniük Franciaországba, mert Gilles-nek kistestvérkéje született, akit kis bátyja Mihály névre akart megkereszteltetni. Hiszen Szent Mihály jó barátja volt, és többször megjelent neki.
A római eseményről több újságcikk is megjelent: a „Giornale d'Italia” c. lap 1950. jún. 10-i számában, miként 1960-ban a Nuovo Orizzonto havilapban a következő címmel: „Angyal a mennyből.” Nem csoda, hiszen a szőke fürtös, csodálatos kisfiúról sokaknak az a benyomása támadt, hogy angyal volt, mint egy „jelenés”.
Fatimában három pásztorgyermeknek jelent meg a Szűzanya, akik közül a 7 éves Jácinta volt a legkisebb. Itt azonban egy egészen kicsi fiúnak, egy 2 éves 9 hónapos fiúcskának, mely egészen páratlan a Mária-jelenések történetében.
A kicsi Gilles-t annyira áthatotta a természetfölötti kapcsolat, hogy papnak szeretett volna menni, és ez volt kis életének forró, és hatalmas vágya. Otthonában, magán-kápolnát épített az apja, ahol a gyermek „magán-miséket” tartott.
Mindene volt az Eucharisztia, a Szűzanya és a Kisjézus. Gyermeki módon, ún. „fehér miséket” mutatott be (természetesen az átváltoztatás valóságának kivételével).
A kis szívéből feltörő egyszerű szavakból álló beszédeket mondott, telve mélységgel és szeretettel Jézus iránt. Beszélt a szenvedéstörténetről, az áldozás hogyanjáról és a Kisjézusról. (Folyt.)
