1948 tavasza rendkívüli időszak volt, rendkívüli jelenések tekintetében.
Április 13-án Espis-ben háromszor látta a Szűzanyát, majd több alkalommal is májusban, aztán a szobájában különböző helyeken, majd az égen, és a családi ház kertjében stb.
1948. június 4-én Gilles közölte, a Jelenés azt mondta neki, hogy ő „Szűz Mária, Isten Anyja.”
Június 10-én pedig így szólt a gyermekhez: „én vagyok a Kegyelmek Szent Anyja!” Tekintve, hogy a püspökség elmarasztalóan nyilatkozott az Espis-ben történt 1946-os jelenéseket illetően – bár ez a kis Gilles-t nem érintette –, a szülők úgy döntöttek, hogy ezúttal nem viszik őt Espis-be! Így a június 13-a, jelenés nélkül maradt. A kicsi erre a következőket mondta édesanyának: „a Szűzanya június 24-én vasárnap jön el hozzám ide a kis kertbe, mert ma nincs ideje!” – mondta a kis Gilles, ártatlan gyermekséggel.
– Miért, mit csinál? – kérdezte az anyja.
– Nem levest főz, hanem virágokat visz az égbe.
Július 13-tól a Szűzanya azt kérte, hogy az egyház iránti engedelmességből, egy ideig senki ne menjen Espis-be.
Augusztus 15-én Gilles-nek súlyos látomása volt. Látta a földgömböt, és látta rajta az ördögöt, mint sárkányt, majd Szent Mihályt, amint küzd a sárkánnyal és legyőzi. Egy ízben úgynevezett „maskarákat” látott, akik Szűzanya felé mentek volna, de ő (a gyermek) egy botot ragadva védelmezte a 
Szűzanyát és odaütött feléjük. Természetesen a Szent Szűz egy pillantásával elűzte őket. A Szűzanya körül sok-sok angyalt is látott, kék és fehér ruhában voltak mind.
A Szűzanya minden hónap 13-án csillagkoronát viselt.
Egy alkalommal kicsi Gilles-t majdnem megfojtotta a sátán, szegény segítségért kiáltott, remegett és sírt. Papája ment oda, megfogta a kicsi kezét és keresztet vetett vele, így a gonosz eltűnt. (Folyt.)
