Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola 2
Az életét meg-határozó (az elő-zőkben említett) sugallat alapján úgy érezte, hogy Pompeiben tem-plomot kell építe-nie a Rózsafüzér Királynője tiszte-letére. Imameghallgatá-sok bizonyságai után, 1876. május 9-én Longo letette egy nagy kegy-tem
plom alapkö-vét, mely feltűnő-en rövid idő alatt elkészült, s Győzelmes Bol-dogasszony tisz-teletére szentelték. Később világhírű-vé vált, mint a Pompeji Rózsafü-zér Királynője Bazilika.
A főoltárán elhelyezték a szépen kijavított, keretbe foglalt és megkoronázott kegyképet. A templom körül Longo leányárvaházat nyitott, s a szintén általa alapított Rózsafüzér Leányaira bízta. Megalapította és a Keresztény Iskolatestvérekre bízta a Bebörtönzöttek Gyermekeinek Intézetét a Lombroso-elmélet cáfolatául (mely szerint a bűnözés készsége öröklődik). Ezeknek a fiataloknak szakmunkás műhelyt és iskolát létesített.
Közben folyóirataival (Il Rosario és Nuova Pompei) és cikkeivel is hirdette és terjesztette a kegyhely Győzelmes Boldogasszonyának dicsőségét. Ezáltal a korábbi nyomor- és romváros Pompei világhírű kegyhely lett. Bartolo Longo egész életművével, de különösen a „Tizenöt szombat” ájtatosságával a rózsafüzér krisztológiai és kontemplatív lelkületét tárta elénk, s ehhez nagy bátorítást és támaszt kapott „a rózsafüzér pápájának” nevezett XIII. Leóban.
Boldogunk így méltatta a rózsafüzért: „Ó, 
Mária áldott rózsafüzé-re, édes lánc, mely Istenhez láncolsz minket, szeretet köteléke, mely az angyalokkal egyesítesz, az üdvösség tornya a pokol szakadékában, biztos kikötő az általános hajótörésben, nem hagyunk el soha többé. Te légy erősségünk halálküzdelmünk óráján....”
Bartolo Longo 1926. október 5-én halt meg. II. János Pál pápa 1980. október 26-án boldoggá avatta.
