Boldog Alanus de Rupe szervező szerepe 2
Az előzőkben említett Boldog Alanus de Rupe, a Lille-i konvent szerzetese feladatául tűzte ki, hogy prédikációiban megtanítsa, hogyan forduljanak az Istenanyához az Üdvözlégy Mária recitálása és a hit titkairól való elmélkedés által. És ez volt a rózsafüzér, melyet tízes csoportokba osztott és egy-egy Miatyánkkal egymástól elválasztott 150 Üdvözlégy Máriából állt.
Meg kell jegyezni, hogy Alanus nem csak Krisztus életének örömteli, fájdalmas és dicsőséges titkait tárgyalta. Az elmélkedés − minden egyes személy szükségletének megfelelően −, a vallást érintő kérdésekben: a titkok hármas szériája mellett a Hét Szentségről, a mennyei udvar dicsőségéről, boldogságáról vagy hasonlókról szólt. Ez az ájtatosság nagy szabadsággal bírt. A rózsafüzér privát elmélkedésekor még ma is megengedett ez a szabadság. (De a búcsúkat azonban csak a mi Urunk életének, szenvedésének és feltámadásának szemléletével lehet elnyerni!)
De Alanus de Rupe legnagyobb műve vitathatatlanul a Boldogságos Szűz Mária zsolozsma-rendjének (a rózsafüzérezésnek) visszaállítása volt. Szent Domonkos óta léteztek már a híveknek olyan közösségei, kik összegyűltek, hogy a rózsafüzért együtt imádkozzák. Ezért tekintik Szent Domonkost a rózsafüzér-közösségek megalapítójának. Miből is állt ez a visszaállítás? Alanus de Rupe hozzájárulása két újdonságot hozott.
Először: a rózsafüzért a Boldogságos Szűz Mária zsolozsmájának tekintette. Míg a papok breviáriumukban egy héten a 150 zsoltárt recitálták, addig a rózsafüzér a minden héten elimádkozott 150 Üdvözlégy Máriájával a laikusok breviáriuma lett.
Másodszor: a híveket a céhek mintájára szervezte csoportokba, imaközösségekbe. Alanus de Rupe elképzelése szerint a rózsafüzér-közösségek az ima céhei voltak, azzal a különbséggel, hogy az ima ezen céhei univerzálisok voltak és nem csak egy provinciára vagy egy királyságra korlátozódtak, hanem az egész világra kiterjedtek, és a kereszténység összes közösségét képes volt összekötni.