Akkor ki üdvözülhet? 4
Isten egy és egyetlen Egyházában már kezdet óta támadtak bizonyos szakadások, melyeket az Apostol súlyosan korhol és elítél; a későbbi századokban pedig még nagyobb nézeteltérések támadtak, és nem jelentéktelen közösségek különültek el a Katolikus Egyház teljes közösségétől; s ebben az emberek mindkét részről vétkesek. A szakadások, melyek megsebzik Krisztus Testének egységét, az emberek bűnei nélkül nem jönnek létre. (KEK 817)
»Chevenus püspök Amerikában három fiatal protestáns lelkészt térített meg és szentelt később katolikus pappá. Ezek azt vallották, hogy megtérésük kegyelme előtt soha sejtelmük sem volt arról, hogy a vallásuk hamis, és teljesen ártatlanul éltek benne.
Newman (1801–1890), a későbbi bíboros érsek, azt írhatta az eretnekségben töltött éveiről: „Nem hiszem, hogy valaha vétkeztem volna az igazság ellen”. Léteznek megtérők, akik mielőtt a katolikus Egyház igazságát felismerték, teljes jóhiszeműen, angyali ártatlanságban éltek és megtérésük után hamarosan sokra vitték a keresztény tökéletességben.
Amíg tehát egyrészről a tévelyt, az eretnekséget ‒ mint ilyet ‒, a leghatározottabban kárhoztatjuk s nem szűnünk meg hangsúlyozni az azzal járó óriási lelki kárt és veszélyeket, másrészt a tévelygőkre részvétteljes szeretettel tekintünk. Egy Szent Terézia és annyi más szent mennyit sírt és vezekelt, hogy a tévelygők megtérését Istentől kiesdje! Mi is igyekszünk őket az igazságnak mindenképpen megnyerni, hogy velünk élvezzék Krisztus Egyházának mérhetetlen jótéteményeit. Szívesen feltételezzük bennük a jóhiszemet, el nem ítélünk senkit; és senkinek az örök üdvét végképp kétségbe nem vonjuk, „mert Istennél semmi sem lehetetlen”. (Lk 1,37)« (ML)
