HATODIK KÖNYV
II. FEJEZET
Ézsau magatartása Rebekával szemben és az elvetettek magatartása Szűz Máriával szemben
(...)
185. Mielőtt ezt a szép történetet megmagyaráznám, meg kell jegyeznünk, hogy valamennyi egyházatya és írásmagyarázó szerint Jákob Jézus Krisztusnak, Ézsau pedig az elvetetteknek előképe. Hogy ezt belássuk, elég ha közelebbről megvizsgáljuk egyiknek is, másiknak is a magatartását.
a) Ézsau az idősebbik testvér, testileg erős, izmos, ügyes és gyakorlott volt a vadászatban.
b) Ritkán volt otthon és egyedül erejében és ügyességében bízva, csak kint dolgozott a szabadban.
c) Nem erőltette meg magát, hogy anyjának Rebekának kedvében járjon.
d) Oly mohó volt, hogy egy tál lencséért eladta elsőszülöttségi jogát.
e) Kainhoz hasonlóan tele volt irigységgel testvére, Jákob iránt és üldözte őt.
186. Figyeljük meg most az elvetettek mindennapi magatartását.
a) Mulandó ügyeikben saját erejükre és ügyességükre támaszkodnak. Földi dolgokban nagyon alaposak, ügyesek, felvilágosodottak, mennyei dolgokban ellenben gyengék és tudatlanok.
187. b) Ezért sohasem, vagy csak ritkán vannak otthon, vagyis saját bensejükben, tulajdonképpeni lakásukban, melyet az ember Istentől kapott, hogy példája szerint abban tartózkodjék, mert Isten mindig Önmagában tartózkodik. Az elvetettek semmiképp sem szeretik a visszavonultságot, a lelki életet és a benső áhítatot. Azokat, akik bensőséges − a világtól elvonult − életet élnek és inkább befelé, mint kifelé dolgoznak; gyengeelméjűeknek, szenteskedőknek és a kultúra ellenségeinek nevezik.
188. c) Az elvetettek nem sokat törődnek Máriának, a választottak Édesanyjának tiszteletével. Bár nem gyűlölik kimondottan, esetenként még dicsőítik is − mondván −, hogy szeretik Isten Anyját, sőt áhítatgyakorlatokat is végeznek tiszteletére. Mindazáltal nem szenvedhetik, ha valaki gyengéden szereti őt, mert nincs meg szívükben Jákob gyengéd szeretete: képesek mindig találni valami kivetni valót az áhítatgyakorlatokban, melyeket Szűz Mária jó gyermekei és szolgái hűségesen végeznek, Édesanyjuk megnyeréséért. Nem hiszik el ugyanis, hogy ezen áhítatra az üdvösségük érdekében szükségük van. Azt hiszik, hogy eleget tesznek azzal, ha a Boldogságos Szüzet egyenesen nem gyűlölik és tiszteletét nyilvánosan meg nem vetik. Abban a hiszemben vannak, hogy az Istenanya kegyét megnyerik, ha tiszteletére néhány imádságot elmondanak vagy elhadarnak minden gyengédség nélkül, és sajnos anélkül, hogy életüket megjavítanák.
189. d) Az elvetettek könnyen eladják elsőszülöttségi jogukat, vagyis a Mennyország örömeit egy tál lencséért, vagyis a földi örömökért. Akárcsak Ézsau, esznek-isznak, mulatnak, táncolnak anélkül, hogy igyekeznének magukat a mennyei Atya áldásával méltókká tenni. Egyszóval csak a földiekre gondolnak, csak a földért és a világ örömeikért, élvezeteiért dolgoznak, és pusztán hiú dicsőségért adják el a keresztségben nyert kegyelmet (ártatlanságuk ruháját), mennyei örökségüket.
190. e) Végül az elvetettek nyíltan vagy titokban, de mindig gyűlölik és üldözik a választottakat. Terheket rónak rájuk, megvetik, kritizálják, nevetségessé teszik, megszólják őket, meglopják, becsapják, akadályokat gördítenek eléjük és szegénységbe döntik őket. Ezalatt a maguk szerencséjén dolgoznak, átadják magukat a jólétnek, dicsőségben ragyognak, meggazdagodnak, emelkednek, a szívük vágyainak élnek.
