V. FEJEZET
Gyengeségünk és állhatatlanságunk
(Ötödik igazság.)
87. Gyengeségünket és gyarlóságunkat számba véve, nagyon nehéz az Istentől kapott kegyelmeket és kincseket megőriznünk:
a) mert ezt a kincset, mely ég és földnél értékesebb, törékeny edényben hordjuk, a romlandó testben, gyenge és állhatatlan lélekkel, amelyet akár egy semmiség megzavar és tönkretesz.
88. b) mert a gonosz lelkek ravasz tolvajok, és észrevétlenül megakarnak lepni, hogy meglopjanak és megraboljanak. Éjjel-nappal a kedvező alkalomra lesnek, állandóan kerülgetve bennünket, hogy elnyeljenek, és elég egy bűnös pillanat, hogy mindazt a kegyelmet és érdemet elrabolják tőlünk, amit talán sok-sok éven át szereztünk. Gonoszságuk és tapasztaltságuk, cselszövésük és nagy számuk miatt ettől a nagy szerencsétlenségtől nagyon kell tartanunk. Főleg, ha arra gondolunk, hogy olyan egyéneket, akik több kegyelemben részesültek, erényekben gazdagabbak voltak, gyökeresebb tapasztalatokkal bírtak és a szentségben magasabban álltak, mint mi, mégis nyomorúságosan megleptek, megraboltak és kifosztottak. Libanonnak mennyi cédrusát, az égnek mennyi csillagát láttuk nyomorultul lehullani, fenségüket és fényüket rövid időn belül elveszíteni! Honnan ez a meglepő bukás? Bizony, nem a kegyelem hiánya miatt történt ez! Erősebbeknek és biztosabbaknak gondolták magukat, mint amilyenek valóságban voltak; képeseknek tartották magukat kincseik megőrzésére, önmagukban bíztak, és önmagukra támaszkodtak. Úgy vélték, hogy házuk eléggé biztosított, ládáik és szekrényeik elég erősek arra, hogy a kegyelem értékes kincsét megőrizzék. Ezen észrevétlen önbizalom miatt (habár úgy vélték, Isten kegyelmére támaszkodnak) a végtelenül igazságos Úr megengedte, hogy kiraboltassanak, amennyiben ráhagyta őket a saját erejükre. Ó, ha ismerték volna a csodálatos ájtatosságot, melyet a következőkben megmutatok, akkor kincsüket egy hatalmas és hűséges Szűzre bízták volna, aki azt, mint tulajdonát védelmezte és őrizte volna, sőt ezt az igazságosság által parancsolt kötelességének tekintette volna.
89. A világ rendkívüli gonoszsága miatt nehéz az igazságban kitartani. A világ oly romlott, hogy a jámbor szívek, ha nem is annak szennyétől, de porától majdnem szükségszerűen bepiszkolódnak. Egyenesen csodának tekinthető, ha valaki erősen képes állni ebben a rohanó áradatban a nélkül, hogy elsodortatnék: a háborgó tenger közepette anélkül, hogy alámerülne, vagy hogy tengeri rablók ki ne fosztanák; ebben a pestises levegőben életben maradni anélkül, hogy meg ne betegednék. Szűz Mária az egyetlen hűséges szűz, akiben a kígyónak része nem volt, s ő az, aki ezt a csodát műveli azokban, akik neki az alábbi módon szolgálnak.
