"Testvérek, veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bővében vagytok az ismeretnek, és képesek vagytok figyelmeztetni egymást. Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem..." (Róm 15,14-15)
Megismétlem!
A számtalan elismerés mellett, több privát üzenet érkezett hozzám, egyes cikkeim "merészebb" és esetenkénti gunyoros megjegyzéseivel kapcsolatban. A levelekre válaszoltam, itt csupán a lényegesebb vádakra és kérdésekre kívánok nyilvánosan reagálni!
Kétség kívül itt-ott merészebben írtam, de visszakérdeznék: ha kedvesen és nagyfokú lojalitással méltatnám egyes látnokocskák sürgető üzeneteit (mert ilyesmikről volt szó), vajon eleget tehetnék-e a kegyelem és a benső lelkiismeretem indíttatásainak az elburjánzó üzenetek iránti óvatosságra és nagyobb felelősségre való intés nyomatékozása tekintetében?
Azon kérdésre, hogy miért vagyok annyira ellenséges a magánkinyilatkoztatások iránt? Nos ez a vád igaztalan és sarkos!
Általánosságban, a magánkinyilatkoztatásoknak – mint Isten lehetséges útmutató ajándékainak – nem vagyok ellene, hiszen ellene mondanék az Egyház tanításának. Azt viszont, hogy szemem láttára emberek sokasága dől be a nyilvánvalóan hamis és "bizonyos erők" által inspirált üzenet-dömpingeknek és szinte ehhez igazítja a hitéletét, nos ezt, a Keresztségben rám ruházott felelősségemmel kevéssé tudom közömbösen fogadni! Hasonlókép ellene vagyok egyes "befutott" üzenetek folytatásainak is! Tulajdonkép ettől lettem érzékenyebb a privát revelációk iránt!
Vélemény-nyilvánításomat, saját meggyőződésből teszem (lásd a bevezető idézetet)! Meggyőződésem, hogy igazamat nem csak a cikkeimben untalan idézett Marie Julie Jahenny támasztja alá, hanem a már régebben bemutatott Malachi Martin ír atya is! Idézem, egyező véleményét: "... az állítólagos jelenéseknek egyik közös jegye az, hogy (...) csökkentsék a fatimai jelenés iránti érdeklődést, amely ennek a századnak a központi magánkinyilatkoztatása. Ugyanazokat a dolgokat mondják és ugyanazokat ígérik. (...) Én mindenfelé megtévesztésre gyanakszom, mert a sátán igen eszes. Ezen a téren igen nagy zűrzavart sikerült létrehoznia".
Ehhez csupán annyit tennék hozzá, hogy ennek a "légyraj" szerű üzenet-dömpingnek egyik legfontosabb célja a Szeretetláng lélekmentő üzenetét is gyengíteni – a mi nem csak szerintem, de – Fatima megvalósulása, elterelve a figyelmet mindkettőről, és ez bizony senki másnak nem annyira érdeke, mint a megveszekedett sátánnak!!! (Evangéliumi álláspontomat, lásd holnap!)
Ami pedig egyik levélíróm Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony kezdetbeni rejtettségére utal, idézve egy külföldön kiadott korabeli füzetből "hatgyermekes családanya, egy vasfüggöny mögötti országban".
Válaszom: nagy tévedésben van kedves Olvasóm! Kétség kívül az adott korban, a politika által nem támogatott ügyben nem léphetett fel valaki névvel-címmel (melyre média-lehetőség sem adódott). De Erzsébet asszonyt ismerték gyóntatói, a lelkivezetői (mert végtére is rájuk tartozott a képviselt ügy és nem az internet böngészőkre)! De nem csak a gyóntatószékig gyakorolta "rejtett alázatosságát", hanem – az Úr sürgetésére – elment megyéspüspökéhez, Svoy Lajoshoz (majd Kisberk Imréhez és Szakos Gyulához is), aki szeretettel fogadta, meggyóntatta és azt kérte Erzsébet asszonytól, hogy a lelkivezetője írásban ismertesse felé az anyagot (lásd Lelki Napló II/39-42)! A Szeretetláng kiválasztottja, nem álnéven ment feletteséhez – és nem hagyta meg –, hogy nevét, címét (egyházközségét) kezelje gyónási titokként stb. Az egyházon belüli ismertsége annyira adott volt, hogy bel- és külföldi papok keresték fel személyesen vagy levélben (civil érdeklődőket igen ritkán fogadott)! Mellesleg a Belügy is kiküldte hozzá az emberét, tehát tudták a címét!
Mit mondjak még? Igyekszem megtartani az Evangélium intéseit: "Timóteus! Őrizd meg a rád bízott kincset, kerüld a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos 'ismeret' ellenvetéseit, amelyet némelyek elfogadtak, és a hittől elszakadtak. Kegyelem veletek! Ámen!" (Tim 6,20-21)
Tisztelettel: a szerkesztő
