A Lourdes-i üzenetet összefoglalva, a Szent Szűz azt kérte, hogy emeljenek kápolnát a jelenés helyén és vezessenek oda zarándoklatokat. A Szűzanya háromszor szólított fel bűnbánatra, és biztatott a bűnösök megtéréséért végzett rózsafüzér imára. Ezek a szavak az engesztelésre szólítanak fel, bár az „engesztelés” szó először Fatimában hangzott el Égi Anyánk ajkáról. Végül pedig a Szent Szűz az események hiteléül gyógyító forrást fakasztott a jelenés barlangjában. 
Bernadett mindig hű maradt önmagához, egyszerű, őszinte és imádságos lelkületű maradt. A világi és egyházi hatóságok előtt mindig megőrizte nyugalmát és elfogulatlanságát, a jelenések lefolyásáról tett beszámolója alatt ‒ olykor enyhe humorral, sőt ha kellett, határozottsággal lépett fel.
1860. június 15-től, Bernadett a Nevers-i nővérek segítségével írni és olvasni tanult, amire addigi nehéz sorsa miatt nem volt lehetősége. A nővérek vendégháza nyújtott neki menedéket a kíváncsiskodók zaklatásától, melyet mindig nehezen viselt el. Ezen időszak alatt érlelődött meg Bernadettben a személyes elhatározás, hogy szerzetbe lépjen Nevers-i nővérekhez. Azért oda, mert egészségi állapota nem engedte meg, hogy túl szigorú életvitelű rend tagja legyen. 
Bernadett Soubirous 13 évig volt szerzetes. A szerzetben az egyébként visszavonulásra vágyó Lourdes-i látnok igen sokat szenvedett a látogatóktól, a kíváncsiskodóktól. Bernadett nem számíthatott földi boldogságra.
Neki tanúságot kellett tennie ország-világ előtt a Lourdes-i eseményekről. A megaláztatás és a súlyos testi szenvedések élete végéig elkísérték.
1878. december 11-től 1879. április 16-án bekövetkező haláláig ágyban feküdt.
Külön felhívom kedves Olvasóim figyelmét Dr. Antalóczi Lajos prelátus atya: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvében írt figyelmeztetésére:
2023. 08. 24 - Csütörtök
Július l6-án Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén azonban úgy érezte, hogy az ellenállhatatlan erő újból vonzza Massabielle felé. Miután megvívta magában a harcot az engedelmesség és a vonzódás közt, megtalálta a megoldást.
A magastisztségű szbdkmves 
2023. 08. 23. - Szerda
A Szent Szűz már az 1830-as párizsi jelenésében is kinyilvánította Szeplőtelen Fogantatását, hiszen ezt a fohászt tanította Laboure Katalin nővérnek: Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!
Bernadett jóakarói időben eltüntették őt a hatóságok szeme elől. Minden feltűnés nélkül elküldték egy távoli szanatóriumba, hogy gyógyíttassák az asztmáját. Távolléte ellenére Lourdes-ban a légkör egyre forróbbá vált. Ez mindenesetre bizonyította, hogy nem a személye okozza ezeket. 
pénzt is talált és igen kíváncsi volt, ugyan ki lehetett az az előkelő személy, aki ekkora ajándékot adott? Ám mint kiderült, ez egy szegény asszony volt, aki öregségére gyűjtögetett egész vagyonát adta oda e 
szavakkal: „A Szűzanyának!” 
A szentek írásaiból tudjuk, hogy mennyire vágyakoznak a tisztítótűzben lévő lelkek a szenteltvíz után. Igyekezzünk megérteni vágyódásukat és ne feledkezzünk meg róluk a szenteltvíztartónál! 
2023. 08. 21. - Hétfő
– Mit mondtál? – kérdezett vissza döbbenten a plébános.
Boldog az a nemzet, melyet az Úr örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)
évszázadokig törvénynap volt, majd az államalapítás ünnepe.
Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szent-istváni Ország és Koronafelajánlás által államjogilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
Érdekesség (és nagy titok), hogy
Az 1858-as Lourdes-i események ismertetésében elérkeztünk a tizennegyedik jelenéshez.
– A Hölgy a barlangban arra kért, hogy tudassak önnel valamit – adta elő Bernadett.
Peyramale plébános a bizonyító csoda ötletét onnan vette, hogy 1531-ben a mexikói Guadalupéban a Szűzanya virágba borította az egész domb tetejét ‒ amely nem csak köves volt, de mindez decemberben történt, sőt az amerikai kontinensen akkor még nem is ismerték a rózsát!
Isten általi csodának nyilvánítottak). 
A szentelmények (sacramentalia): az Egyház által alapított szent jelek, melyek a szentségekkel analóg módon, lelki hatásokat jeleznek és érnek el az Egyház könyörgése folytán. (Magyar Kat. Lexikon)
köztük a tarbes-i csendőr kapitány is, aki azért jött, hogy a szükséges „biztonsági” intézkedéseket megtegye a tömeg miatt. Indoka szerint, a hely a meredek szikla és a Gave folyó közé esik és az egyre növekvő tömeg veszélyben van. A valódi ok természetesen az, hogy a szbdkmves császári apparátus nem nézte jó szemmel a vallási mozgolódást. 
_1.jpg)
Kétezer év elteltével megismétlődhet a gyermekmészárlás (és a nem oly távoli sztálini és hitleri tömeggyilkos szelekció! – szerk). Durván hangzik? Nem mondanánk, ha nem ilyen hírek érkeznének az EU-s Belgiumból és Hollandiából, amelyeknek nem sok köze van az etikához, annál több viszont az eugenetikához. A múlt héten a belga parlamentben arról a vitatott javaslatról tárgyaltak, amely az eutanáziát kiterjesztené a 18 év alattiakra is. A szomszédos hollandok sem akartak lemaradni. A groningeni protokoll erős talaján – amely már 2004 óta engedélyezi az újszülött-eutanáziát –, a holland orvosokat képviselő Royal Dutch Medical Association (KNMG) kidolgozott egy szöveget (Orvosi döntések a súlyos rendellenességet mutató újszülöttek életével kapcsolatban), amelyben kifejtik, miért elfogadható és olykor miért szükséges a gyermek-eutanázia, írja a SIR.
Ebben a meglepő dokumentumban az orvosi egyesület azt is megfogalmazza, milyen irányvonalakat kövessenek a gyógyíthatatlan betegséggel rendelkező kis betegek esetében. A javaslatok között szerepel az eutanázia alkalmazása is azzal a céllal, hogy megrövidítsék a gyermekek és családjuk szenvedését. A felhozott érv objektíven abszurd: a szülők szenvedése ok lehet a gyermek megölésére. Megerősítik például, hogy etikailag lehetséges az izomlazító halálos injekció beadása azon esetben, „amikor hosszantartó nehézlégzés áll fenn, és kitolódik az elkerülhetetlen halál ideje. Ez pedig még a felkészített szülőknek is súlyos szenvedést okozhat”.
Alapvető fontosságú megértenünk, micsoda fordulatot vesznek az értékek ebben az állításban. Egy ártatlan emberi lényt – anélkül, hogy kifejezhetné a halál iránti vágyát – megölhetnek azért, mert léte érzelmileg fájdalmat jelent másoknak. Dr. Eduard Verhagen, az említett dokumentum és a groningeni protokoll egyik szerzője az egyik fontos holland napilapnak, a Volkskrantnak kifejtette, miért releváns a szülők szenvedése: „Ezek a gyerekek szürkék és hidegek, elkékül a szájuk, és pár percenként hirtelen nagyon mélyet lélegeznek. Nagyon nehéz látni ezt a szülőknek, és ez az állapot órákig, olykor napokig is elhúzódhat.” Az orvosok feladata az, hogy megkíméljék a szülőket, hogy gyermeküket ilyen nehézségek között lássák meghalni – magyarázza az orvos. Ez egy jó "palliatív" kezelés részét jelenti.
Hosszú évek tanulmányai és orvosi gyakorlata megmutatták, hogy a palliatív kezelések egész mást jelentenek. Vannak felnőttek, akik indokoltnak tartják, hogy olyan emberek életéről vagy haláláról döntsenek, akik nem tudják kifejezni egyet nem értésüket. Ma a súlyosan fogyatékos gyermekekről beszélnek, holnap szóba jöhetnek az agykárosult tizenévesek, holnapután a neurodegeneratív betegségekben szenvedő idős emberek (később egyes "rassz-jelleget" mutató embertársaink is!? – szerk).
Magyar Kurír nyomán Forrás
A szerkesztő megjegyzése: Az oly nagyon érzékeny EU parlament, amely már azon kiakadt, hogy Magyarország a saját Alkotmányába bevette az "Isten áldd meg a magyart", most hallgat olyan bevezetendő törvények előtt, mely így fejezhető ki "Orvos, öld meg a terhünkre lévőket"!? Az alábbi kép forrása: http://www.bioedge.org/index.php/bioethics/bioethics_article/10557
.jpg)
Angéla halála után néhány évvel az orsolyiták közössége kolostori renddé alakult. Máig ez a rend a legnagyobb női szerzetesi közösség, amely a fiatalok, különösen a lányok nevelésének és oktatásának szentelte magát. A rend hamarosan elterjedt az egész világon. Magyarországon 1675-ben Pozsonyban létesítették első intézményüket. Budapesten 1922-ben telepedtek le.
– Azt a hölgyet nem látja senki, tehát az ígéreted nem érvényes! – fogalmazott dühösen az ügyész.
haza-felé édesanyjának csak ennyit mondott: "Felesleges sírnia édesanyám a fenyegetés miatt, hiszen nem csináltam semmit!"
A gyermekek nevelésével foglalkozó, rendtársaknak szóló intelmeit és gondolatait két kötetben, a "Arricordi" (emlékeztető), és a "Legati" (testamentum) címmel írta meg. Pedagógiája és szemlélete példaértékű volt, így vált belőle kora egyházának egyik legfontosabb megújítója. Művének híre hamar elterjedt a környéken, a tagok száma gyorsan emelkedett. Angéla halálakor a társaság Észak-Itália minden fontosabb városában jelen volt.
A Katolikus Egyházban augusztus 15-e Szűz Mária elszenderülésének és mennybevételének ünnepe. Mi magyarok a legrégibb és legfontosabb ünnepeink közt tartjuk nyilván és sajnálatos, hogy mindmáig nem állami ünnep! 
Bernadett csak nehezen tudta elfoglalni szokott helyét a barlang előtt. Mindenki szeretett volna közelében lenni. Letérdelt, elimádkozta a rózsafüzért, majd az imádság után szokatlan dolog történt. Térden állva néhány lépésnyi távolságot csúszott előre és arccal a földre bukott. A jelenlévők nem értették mi történt. Arcán szomorúság és könnyek jelentek meg és szinte reszketett. 
1537-ben egyhangú szavazással őt választották meg a Társaság vezetőjévé.
1535. november 25-én Angéla, megalapította a Szent Orsolya Társaságát (az orsolyitákat). Célja az, hogy a fiatal leányok egyháziként és családanyákként is Istennek szentelt életet élhessenek. 
1535-ben 
Szembeötlő az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya közti párhuzam (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, míg Mária az Istennek mondott igent. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, ezzel szemben Mária, hogy megmentse gyermekeit, le kívánja leplezni és teljesen tehetetlenné akarja tenni a sátánt. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. 
Február 21-én vasárnap, Bernadett ismét korán indult a Massabielle-i barlanghoz, de mire odaért, már jó százan megelőzték. A szenzációra éhes kíváncsiskodók jelenléte igen zavarta. A tömeg azonban együtt imádkozott Bernadettel és osztozott az extázisba merülő látnok sugárzó örömében, noha semmit sem mondott nekik arról, amit látott és hallott.
lényegre: 
Bresciában ekkor közösségként fogta össze segítőtársait. Közülük tizenketten Angélával együtt laktak, a többiek családjuknál maradtak. 
Kedves Hallgatóim! Az előző részben bemutattam a Lourdes-i ‒ nagy szegénységben élő ‒ Soubirous családot, ahol a legidősebb gyermekkel, rendkívüli események történtek. 
Egy gyönyörű Hölgyet látott természetfölötti fénytől övezve, gyönyörű fehér ruhában. Sarutlan lábait, amelyek egy vadrózsabokor ágait érintették, egy-egy aranyrózsa díszítette, derekát pedig kék öv fonta körül. Fejéről, dús fátyol omlott alá. A Hölgy imádságra kulcsolt keze hófehér rózsafüzért tartott, amelynek szemeit aranylánc fogta egybe. 
Angéla több kisebb és két nagy zarándoklaton vett részt, s ezek az utak az útonállók és kalózok miatt, nem voltak veszélytelen vállalkozások abban az időben. Járt Mantuában, Varalloban, Rómában és életének egyik kiemelkedő eseményeként 1524-ben eljutott a Szent-földre is. Jézus szenvedésének színterei annyira vonzották, hogy még vakként is hajlandó volt azt végig járni. Útközben ugyanis Kréta szigetén hirtelen elvesz-tette a látását. Erős lélekkel és benső összeszedettségben mégis kitartott elhatározása mellett. Állítása szerint ahová csak vezették, a szent helyszíneket tisztán látta lelki szemeivel. 
A Szentföldről visszatérőben hajójuk iszonyatos viharba került és recsegve-ropogva irányíthatatlanul már majdnem szétesett, amikor a rémült legénység – akik addig rá se hederítettek az "ájtatoskodó" vak utasra – most könyörgőre fogták, hogy imájával mentse meg őket a pusztulástól! Szent Angéla ekkor felállt, széttárta karjait, tekintetét az égre vetve imádkozott. A lélekvesztő ekkor egy sziklás szirten megfeneklett, nem messze a partoktól. A legénység megtért és hálálkodva köszönték meg szentünknek, hogy általa felismerték Isten mindenhatóságát, és ezáltal megmentette őket az örök pusztulástól is!
Kedves Hallgatóim! Az előzőkben említett magánkinyilatkoztatások ismeretében, mindenki számára felsejlik az isteni pedagógia és fokoza-tossága, melynek jelentős lépcsőfoka volt a Lourdes-i Mária-jelenés. 
Aki hitetlen az nem ismeri Istent, aki nem ismeri, az nem is szereti! Az ilyen lélek nem imádkozik és nem munkálkodik üdvösségén, másokén meg pláne nem! Holott ezen megbízást kaptuk a Szent Keresztségben! Ráadásul írva van: ,,szüntelenül imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.” (Lk 21,36)
1673. december 27-én, a Jézus-Szíve tisztelet apostolának 
Szent Fausztina is hasonlókat írt: ,,Égetnek az irgalom lángjai. Szeretném kiárasztani őket az emberekre (1074). Urunknak kimondhatatlan irgalmassága, a könyörület és minden öröm forrása, (...) mert ő a végtelen Szeretet Élő Lángja. (1748) Át-éltem Isten szeretetlángját, s megértettem, hogy Isten szava élő (1104). Teremtményi szere-tetemnek tüze egyesült az Ő örök szeretetének izzásával. Ennek a kegyelemnek a nagysága felülmúl minden más kegyelmet! (1056) Legédesebb Jézus! Gyújtsd lángra szeretetemet Irántad! Formálj magadhoz hasonlóvá, isteníts meg, hogy cselekedeteim kedvesek legyenek előtted!” (1289)!
Angéla hamarosan összebarátkozott Catherina Patengola özvegyasszony unokaöccsével és annak fiatal barátjával 
Ezt követően 12 évig a Szent Afra templom közelében egy kis házban lakott, ahonnan irányította a szervezői tevékenységét. 
A XX. század kimagasló szentjei közé tartozik Edit Stein. Vértanúsága Isten iránti szeretetről tesz tanúságot. Isten útját járjuk, megtapasztalhatjuk, hogy kiválasztott és vezet minket, és ezért nem veszítjük el bizalmukat.
Szentünk látóköre egyre tágult. Kezdetben csak a szegény lányok hitoktatása volt a szándéka, de lassan a felnőtt nők nevelésére és formálására is kiterjedt figyelme. Elengedhetetlennek ítélte, hogy a hitismeretek mindennapi megélhetőségét oktassa, mert a reneszánsz korszellem sok embert a kereszténység előtti antik világ pogány ideáljai felé fordított, amely erkölcsi lazulást eredményezett. A hitbeli és erkölcsi megújulás érdekében szükségessé vált, hogy ne csak a gyermekekkel, ha-nem a családokkal, elsősorban az asszonyokkal és anyákkal is fokozottan törődjön. Az erkölcsi tartás megőrzéséhez, elengedhetetlennek tartotta a rózsafüzér napi imádkozását, melyet elvárt tanítványaitól és a hallgatóságától! Ebben a széleskörű misszióban ismerte föl szentünk a saját működési területét és hivatását.
Angéla kedvelte és szükségesnek is tartotta maga számára a kegyhelyek látogatását. Időről időre fölkereste hazájának egy-egy szentélyét, gyakran komoly közbiztonsági veszélyek közepette is, ám minden alkalommal újabb és újabb lelki energiákkal töltődött föl. 
lerombolták, az állatokat elhajtották és az emberek értelemszerűen elmenekültek. 
ábrázolásával, de elhangzott Fatimában is. 
1506-ban az aratás közbeni szieszta idején félrevonult imádkozni a Saloból Desenzanoba vezető út melletti Brudazzóban. Gyermekkori álmaihoz hasonlóan ezúttal látomásban volt része (melyet "brudazzói látomásnak" ismerünk), most azonban az égi lépcsőn a Boldogságos Szűzanya jött feléje, angyalok seregének kíséretében. Ekkor hangot hallott, amely felkérte, hogy hozzon létre egy társaságot a lánygyermekek nevelésére. Ez a prófétai reveláció megerősítette benne, hogy társaság-alapítás révén az életét a keresztény pedagógiának szentelje. Elhatározta, hogy a lépcsőzetességhez hasonló nevelői művet hoz létre, melyben számított Isten kegyelmére, a Boldogságos Szent Szűz és üdvözült nővérkéje segítségére.
Társnőivel hozzálátott, hogy a környék apró lánykáit összegyűjtse és hittanra tanítsa. Ebből a tevékenységből oly sok szemmel látható áldás fakadt, hogy Angéla meghívást kapott, hogy Bresciába is hozzon létre valami hasonlót. Egy nemes házaspár fogadta be a házába és vendéglátói révén megismerkedett a város jelentősebb családjaival, így egyre többen gyűltek köréje, hogy munkájában segítségére legyenek. Ő azonban nemcsak tanított, de látogatta a szegényeket és betegeket, sőt a kézművesek műhelyeit is fölkereste és rávette néhány nőies szakma képviselőjét, hogy vállaljanak oktatást a nagyobb lányok képzésében. Működése nyomán sokan megtértek és sikerült ősi, családi ellenségeskedéseket is megszüntetnie.
Szent Domonkos lélekkel eltelt férfi volt, akit Isten azért támasztott, hogy válaszoljon az Egyház égető szükségére, hogy képzett prédikátorokat adjon neki. A Szentlélek ösztönzésére megalapította az első apostoli Rendet, amely egyesíti a megszentelő szemlélődést az apostolok és az ősegyház által gyakorolt evangéliumi küldetéssel. (William A. Hinnebusch OP)
Életének hátralévő 5 évében a Rend megszervezése kötötte le. Testvéreit Európa egyetemi városaiba küldte (Párizs, Bologna), hogy prédikátori hivatásukhoz alapos teológiai képzést kapjanak. Kezdettől fogva mindenütt nagyszámú hivatást vonzottak, tanárok és diákok egyaránt csatlakoztak hozzájuk. Emellett több női közösséget is alapított és lelki-anyagi jólétüket mindvégig a szívén viselte. 
A Lelki Naplóban Jézus szavaiként ez olvasható a Szeretetláng kegyelmi kiáradásáról: „A Szűzanya közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja” (III/140). 
1497-ben egy gyönyörű álomban volt része: egy lépcsőt látott az ég és föld között, melyen angyalok és néhány gyermeklány között látta a nővérét is boldog, örvendező arccal. Ez megnyugtatólag hatott rá nővére üdvössége felől, ugyanakkor mélyen elgondolkodott azon, hogy milyen nagy felelősséggel tartozik más emberek üdvösségéért és a felnövekvő leányok hitbeli neveléséért ‒ az "égi lépcsőn" ugyanis csak kevés leányt látott. A lánygyermekekből ugyanis tisztaéletű anyák és szűzi fogadalmas szerzetesnők lehetnek, akik nevelik, nevelhetnék a nemzedékeket!
megtalálják Krisztusban az Atyához vezető utat.” ‒ írja Szent II. János Pál pápa a Redemptoris Mater” kezdetű enciklikájában. (47) ‒ Majd így folytatja: ,,A Mária-jelenéseknek egyéni és kollektív gyümölcsei vannak, s ezek akár világméretekben is jelentősek lehetnek. Mária hatása megmutatkozik többek között az egyes kegyhelyek vonzó és kisugárzó erejében”. (28)!
A Szent Szűz tehát evangelizál és ezt várja el övéitől is. VI. Pál pápa szerint Mária a legnagyobb igehirdető. Az Egyház Anyja az engesztelésben jelöli meg az új evangelizálás eszközét s kijelenti, hogy az elhatalmasodó bűnnel szemben nem egy megújulási mozgalom, nem egy szerzetesrend, nem valaki a hírességek közül, hanem az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni, amiként ígéri Fatimában!
A "más is ezt csinálja"-val mentegetőző hasonló ifjak mindenütt számosan akadnak, és ha nem is kerülnek mindannyian konfliktusba az evilági törvénnyel, az isteni számonkéréssel minden bizonnyal! A világ szokásaival való könnyed sodródás óhatatlanul s bűnhöz vezet. Márpedig mindenki ismer ilyen egyszerű és ma már "természetes" élethelyzeteket. És ha találunk is rá "korszerű" mentséget, Isten előtt nem mentegetőzhetünk: „Engem senki nem figyelmeztetett!” 
Kedves Hallgatóim! Nagy Szent Gertrud egyik látomásában választott védőszentjével, Szent János evangélistával társalgott. E látomásban az Apostol elvitte őt az Úrhoz és Gertrud ráhajthatta fejét Jézus Szívére, és hallhatta a Szent Szív édes, vigasztaló dobbanásait, érezte az isteni szeretet szívverését. Szent János bevallotta neki, hogy ő is érezte az utolsó vacsorán ezt a Szeretetet és ettől gyulladt fel a lelke, mely tűznél tüzesebb lett. Szent Gertrud megkérdezte tőle: „És miért hallgattad ezt el, miért nem írtál legalább valamit erről a mi előrehaladásunkra?” Szent János így felelt: „Az én hivatásom volt, hogy az Isten örök Igéjéről írjak az újszülött Egyháznak annyit, hogy a világ végezetéig elég legyen az elmélyedő emberi értelem számára ‒ bár megérteni azt soha senki sem fogja! Az isteni Szív dobbanásainak édességét feltárni az új idők számára tartatott fenn. Hogy amikor ezekről hall majd az elvénült világ, melyben az isteni szeretet már fogyni indul, e szívveréstől megfiatalodjék és új életre keljen”. (Gertrud Lelkigyakorlatai)
Harcban állunk! Nem csak földi értelemben vett élet-halál harcban, hanem az örök üdvösség vagy az örök kárhozat esélyének végzetes küzdelmében! Ez, az ősbűn következtében eredendően egy esélyes volt, ámde Isten a mi testi-lelki esendőségünk okán – nem úgy, mint a tagadó szellemi angyaloknak –, adott még egy esélyt a földi élettel, Krisztus megváltó áldozata- és a Szentlélek megvilágosító kegyelme által ‒ és hozzá teszem ‒ Szűz Mária közbenjáró anyai segítségével!
A hajadonná serdült Angélát az Üdvözítő Krisztus szeretete vonzotta. Rádöbbent arra, hogy minden baj, szerencsétlenség eszköz Isten kezében, amely által közölni akar valamit úgy, ahogy Ozeás próféta írja: "a pusztába vezetlek és beszélni fogok a szívedhez". 
otthonról, de a nagybátyja hazavitte. Az ebből fakadó vitában és beszélgetésben, sikeresen meggyőzte bácsikáját hivatása eltökéltségéről, aki végül engedélyezte, hogy belépjen Szent Ferenc harmadrendjébe. Hozományként adott neki egy desenzánói szőlőbirtokot. Angéla azonban minden erejével csak azon volt, hogy az evangéliumi tanácsokat minél tökéletesebben valóra váltsa. 
Szentek életéből olvasott fel részleteket. Különösen megragadta a kislány fantáziáját Jákob csodálatos álma az égigérő lajtorjával. Ez a bibliai kép, többször visszatért neki is álmában. 
A szülők már 1484-ben ‒ Angéla tíz éves korában ‒ meghaltak, ezért a szomszédos Salóban élő gazdag nagybátyja vette magához nővérével és kisöccsével együtt. A két kislány elválaszthatatlanul ragaszkodott egymáshoz. 
Az egyetlen hatásos gyógyszer az ateizmus ellen, az igazság kitartó és őszinte keresése és megismerése. 
Mindazok, akik őszintén keresik az igazságot, rá is találnak Istenre Jézus Krisztusban, aki feltámadása után állandóan jelen van a Katolikus Egyház közösségében, hogy tanítson, megbocsássa a bűnöket, és hogy meggyógyítson minden testi-lelki betegséget. Jézus Krisztus isteni természetéről és feltámadásáról szólnak az evangéliumok, az apostolok, akik tanúi voltak feltámadásának, s akik ezért az igazságért életüket adva vértanúhalált haltak. Krisztus istenségének és feltámadásának tanúbizonyságát megtalálhatjuk az idők folyamán állandóan üldözött Egyház történelmében és tanításában, valamint a szentjeiben és vértanúiban, akik Krisztusért feláldozták és ma is feláldozzák életüket. 
Porciunkula – egy kis kápolna, amit Szent Ferenc épített újjá 1208-ban. Itt éltek az első testvérek, és maga Szent Ferenc hívta először Porciunkulának, azaz kis helynek, sőt kis Szentföldnek (magyarázat alább →)!
tartalmuk ma is érvényes és megszívlelendő. A Szűzanya tehát, így folytatta:
Az ember a személyes szabadságát legteljesebben a hit aktusával fejezi ki, tehát azáltal, hogy teljesen átadja önmagát Istennek, aki a szeretet. Szent II. János Pál hangsúlyozza, hogy "a hit teszi lehetővé mindenkinek, hogy szabadságát a lehető leginkább kifejezze. Más szóval, a szabadság nem az Isten-ellenes választásokban teljesedik be. Valójában hogyan is lehetne a szabadság hiteles használatának tekinteni a vonakodást, hogy az ember megnyíljon az előtt, ami lehetővé teszi teljes kibontakozását, és eldönti, hogy benne fog élni" (Fides et ratio, 13). 
Az istenhit megélése azt jelenti, hogy mindennap átadjuk magunkat Istennek, határtalanul bízunk benne, és megtesszük akaratát, mely a parancsolatokban, az Egyház tanításában, a Szentírás szövegeiben és a helyes lelkiismeret szavában nyilvánul meg. A hívő ember mindennap imádkozik, óvakodik mindenféle rossztól (1Tesz 5,22), s ha bűnbe esik, azonnal a kiengesztelődés szentségéhez járul, melyben megtapasztalja Isten irgalmasságának csodáját ‒ minden bűn bocsánatát. 
Gabriele Amorth atya (
A La Salette-i üzenet két lényeges elemet tartalmaz. Az 
Szent II. János Pál többek között 
.jpg)
1968. szeptember 12.
Paul Marx OSB a Population Research Institute alapítója ugyancsak röviddel halála előtt írt levelében szintén e nagy és sokak által félreértett tanítással foglalkozik.
Mint előző posztjaimban már említettem, 
Figyelemre méltó, hogy a két látnokot egymástól elkülönítve hallgatták ki, és a két iskolázatlan gyermek külön-külön is pontosan elmondta az általuk hallottakat, melyekben tökéletesen kiegészítették egymás szavait. A plébános, még aznap kihirdette a megrendítő üzenetet a szószékről.
évre rá, a Grenoble-i püspök 
Ezzel ellentétben 
Röviden az események: 1846. szeptember 18-án Meláni Calva a 15 éves tanulatlan leányka, gazdájának tehenét őrizte a falutól távoli domboldalon. Itt találkozott a közeli Corps városkából származó 11 éves fiúcskával, Makszimin Girauddal. 
Szüzet, amint az általuk épített "paradicsomkertben" nagy fénytől övezve, fejét kezébe hajtva ült. A „szép asszony” ‒ ahogyan Meláni mondta ‒, lassan felállt, a karját keresztbe tette és magához hívta őket:
