A Lourdes-i üzenetet összefoglalva, a Szent Szűz azt kérte, hogy emeljenek kápolnát a jelenés helyén és vezessenek oda zarándoklatokat. A Szűzanya háromszor szólított fel bűnbánatra, és biztatott a bűnösök megtéréséért végzett rózsafüzér imára. Ezek a szavak az engesztelésre szólítanak fel, bár az „engesztelés” szó először Fatimában hangzott el Égi Anyánk ajkáról. Végül pedig a Szent Szűz az események hiteléül gyógyító forrást fakasztott a jelenés barlangjában.
Bernadett mindig hű maradt önmagához, egyszerű, őszinte és imádságos lelkületű maradt. A világi és egyházi hatóságok előtt mindig megőrizte nyugalmát és elfogulatlanságát, a jelenések lefolyásáról tett beszámolója alatt ‒ olykor enyhe humorral, sőt ha kellett, határozottsággal lépett fel.
1860. június 15-től, Bernadett a Nevers-i nővérek segítségével írni és olvasni tanult, amire addigi nehéz sorsa miatt nem volt lehetősége. A nővérek vendégháza nyújtott neki menedéket a kíváncsiskodók zaklatásától, melyet mindig nehezen viselt el. Ezen időszak alatt érlelődött meg Bernadettben a személyes elhatározás, hogy szerzetbe lépjen Nevers-i nővérekhez. Azért oda, mert egészségi állapota nem engedte meg, hogy túl szigorú életvitelű rend tagja legyen. Bernadett Soubirous 13 évig volt szerzetes. A szerzetben az egyébként visszavonulásra vágyó Lourdes-i látnok igen sokat szenvedett a látogatóktól, a kíváncsiskodóktól. Bernadett nem számíthatott földi boldogságra.
Neki tanúságot kellett tennie ország-világ előtt a Lourdes-i eseményekről. A megaláztatás és a súlyos testi szenvedések élete végéig elkísérték.
1878. december 11-től 1879. április 16-án bekövetkező haláláig ágyban feküdt.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.