Az abortusz jogáért folytatott küzdelemben a legfőbb érv a nő szabadságára való hivatkozás. Az életben azonban annak vagyunk tanúi, hogy az abortuszról hozott döntést alapjaiban mások érdekei befolyásolják és a nő gyakorta űzött vadként kerül a műtőasztalra.
A lélek egy életre őrzi a sebet. Az abortusz mind testi, mind lelki értelemben átformáló, minden sejtet megmozgató beavatkozás. A várandósban biológiailag és lelkileg is hatalmas seb keletkezik, ami a teljes belső terét nyílt csatatérré változtatja. A hormonális rendszerben is radikális és hirtelen változás történik. (Szerk)

„Ne félj, nem ítéllek el”: az abortuszon átesettek lelkigyakorlatáról

(Egy esettörténet:) A nő számára a tragédia az, hogy akár tudatában van annak, hogy az abortusz bűn, akár nincs, a következmények megkeserítik az életét. Az „apa”, mikor megtudta az állapotomat (18 éves voltam), bevitt egy kórházba, beszélt egy orvossal és elment. Többé nem is láttam. Iszonyatosan éreztem magamat. A szégyen szinte megbénított. Sötét kétségbeesés és kilátástalanság vett birtokba. Hogyan tovább...? Magányt, fájdalmat és fájdalmas magányt éreztem és testi-lelki ürességet. Rossz, fájdalmas emlék, nem volt más választásom. Azt tudtam többet ilyent nem akarok átélni! Tanulmányaimat az egészségügyi pályán folytattam. Konkrétan sosem tudtam mi az, milyen állagú az a „sejt-szövet szaporulat”, amit az abortusz kapcsán „kikaparnak”. Egyszer megláttam! Megdöbbentő szembesülés volt. Pici széttépett testrészek, kezek, lábak! Ettől kezdve, ha tehettem elkerültem ezt a feladatot. Évekig tartott, amíg ezt a szembesülést lelkileg valamennyire fel tudtam dolgozni. Nagy elszántsággal rendeztem életkörülményeimet, mint a fészekrakó madár. Végre! Jöhet a gyermek! Nem jött! Orvosi vizsgálatok, kezelések stb., de nem jött! Akkor azért eszembe jutott a Bűn és bűnhődés. Akkoriban a rémálmaim mindennaposak voltak. Szinte minden éjjel megszültem szegény meg nem született gyermekemet. Éjjel boldog anyaként, viszont felébredve reggel várt a depressziós valóság! Nem lehet gyermekem! Ezekben az évekbe szinte csak kismamákat, vagy gyermekkocsit toló anyukákat láttam mindenfelé. A gyászérzés és a bűntudat ezekben az években nagyon fájdalmasan jelen volt a mindennapjaimban. Munkába és tanulásba menekültem. A szégyen és a félelem a megszégyenüléstől zárkózottá tett. Rettegtem attól, hogy valaki megkérdezi: Neked nincs gyereked? Hogy-hogy nincs?Az Isten hívja ki az embert ebből a nyomasztó lelkiállapotból, amit a bűntudat gerjeszt bennünk. Ami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. De Isten elég hatalmas ahhoz, hogy a rosszból is nagy jót tudjon kihozni. Új életet kaptam: házasságomban két leányt, két unokát – a férjemen keresztül –, akiket enyéimként szeretek. Úgy éreztem, hogy sikerült feldolgoznom a történteket, hogy meggyógyultam. Utóbb kiderült, nem egészen. Kapcsolatba kerültem a Kovács-Treer házaspárral, akik a Ne félj, nem ítéllek el című rádióműsort vezetik. Részt vettem egy lelkigyakorlaton, ahol további, mondhatni teljes megbékélés történt bennem. Mária

Merrefelé tartanak ilyen lelkigyakorlatot?

Ferenc: Először Kárpátalján tevékenykedtünk, majd eljutottunk a Váci, a Kalocsa-Kecskeméti, és a Pécsi Egyházmegyébe is. 2013. október 17-21-ig – az interneten is meghirdetve – a Gödöllő-Máriabesnyő Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házba hívjuk a testvéreket. A Nyíregyházi Egyházmegyébe október folyamán, novemberben pedig a Szombathelyi Egyházmegyébe megyünk. Sok helyen az intimitás megőrzése céljából a helyszínekről és az időpontokról csak személyesen érdeklődőknek adunk információt a 06 20 823 2201-as telefonszámon.

(SzG/Magyar Kurír 2013. 09. 10.) folyt. ( Forrás ) 

Ferenc pápa csorbítatlanul hirdeti az Egyház évezredes tanítását. Sohasem mondott újat vagy mást, mint elődei. A világi média mégis korszakváltónak állítja be. Hogyan teszi ezt, és főleg

Miért?

     „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket” – mondta Jézus (Jn 15,18). A sötétség erői minden korban gyűlölték az Egyházat. Az ostobábbak üldözték és el akarták pusztítani. Az okosabbak megkísérlik eltéríteni. Másra sem vágynak, mint arra, hogy Jézus Krisztus üzenetének lényegét kiirtva az egész katolikus hitet pusztán jótékonysági rendszerré tegyék, melynek fő üzenete, hogy legyünk jobbak egymáshoz.

     Az Egyház mai, igazán ravasz ellenségei mit sem áhítanak jobban, mint bekebelezni a Katolikus Egyházat egy globális világrendszerbe, amely mindenki számára elhozza a békét, az igazságot, a jóságot. A világ erői örömünnepet ülnének, ha sikerülne az evangéliumot a jószándék üzenetévé, a kereszténységet pedig szegény-konyhákat üzemeltető hálózattá degradálni.

A nyugati világban a legtöbb keresztény közösség már belesétált ebbe a csapdába. A nagy liberális protestáns egyházak ma már alig többek, mint igazságosság- és békeaktivista csoportok, akik vasárnaponként stratégiai megbeszélésre jönnek össze. Fő témáik az önsegítés, a sikerstratégiák, a gyermeknevelés és az eredményes pénzgazdálkodás. Krisztus keresztjét, a bűnbánatot és a megváltást csendben mellőzték, felhígították, majd félretették. 

     Ferenc pápa bámulatos egyszerűsége, a szegények és kirekesztettek iránti érzékenysége kiválóan beleillenek a világi erők jelenlegi törekvésébe. Ezért magasztalja a média – legalábbis egyelőre. 
     S hogy mi várható? Minden emberbaráti gesztusát hirdetni fogják, s közben csendben megfeledkeznek mindenről, amit az igazi katolicizmusról mond. Nem fogják említeni, ha bűnbánatra és megbocsátásra hív. Nem fognak írni az Úr Krisztus keresztjéről, amelyen bűneinkért feláldoztatott. Hallgatni fognak, ha a szentmiséről, a szentek közösségéről, a mennyország és a pokol valóságáról és a lelkek üdvösségéről beszél. 
     Fontos, hogy Ferenc pápa továbbra is szeretettel szolgálja a szegényeket, a foglyokat és a betegeket, ugyanakkor kifejezésre jussanak gesztusainak mélyebb indítékai. Hiszen a rászorulókon valóban segítenünk kell, ám ez krisztusi hitünknek nem a legfőbb célja, hanem a következménye. Legfőbb célunk a lelkek üdvössége. E hit nyomán formálódunk Krisztushoz hasonlóvá, és e folyamat során kezdjük ugyanazt tenni a világban, amit Ő tett. 
     Ne higgyük el, hogy Ferenc pápa csupán jó ember, aki arra biztat, hogy mi is legyünk jobb emberek! A Szentatya tettei prófétai mélységűek. Valahányszor megcsókol egy beteget, Istent mutatja meg a világnak, aki megcsókolja a betegeket. Valahányszor megölel egy gyereket, azt hirdeti, hogy ha nem leszünk olyanok, mint a gyermek, nem léphetünk be Isten országába. Feladatunk, hogy tetteinek ezt a mélyebb, csodálatos tartalmát hirdessük: Isten üdvözítő szeretetét az ínséget szenvedő világnak.    

Fr. Mark A. Pilon és Fr. Dwight Longenecker írásai alapján

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír

129. Részlet „Fatimáról beszél Lúcia nővér" c. könyvből:
A Szűzanya egy nagy lángtengert mutatott nekünk, mely úgy látszott, mintha a föld mélyén lenne. A lángtengerbe merülve láttuk az ördögöket és a kárhozott lelkeket, mintha átlátszó, feketén vagy barnán izzó emberi alakok lettek volna. Ide-oda kavarogtak a tűzben, kiemelkedtek a lángokból, amelyek bensejükből füstfelhővel együtt törtek elő. Mint nagy tűznél a sziporkák, súly nélkül estek minden irányba. Közben fájdalmukban és kétségbeesésükben ordítottak. A rémülettől reszkettünk és megdermedtünk. Az ördögök úgy néztek ki, mint utálatos, ismeretlen állatok, ijesztő és szörnyű formájuk volt, de azok is átlátszók és feketék voltak. Ez a látomás csak egy pillanatig tartott. Hála égi Anyánknak, előtte már megígérte nekünk, hogy az égbe visz bennünket. Ha nem így lett volna, akkor azt hiszem, az ijedtségtől és a rémülettől meghaltunk volna. (117. oldal)
130. Szent Fausztina Irgalmasság Naplójából: Ma egy angyal levitt a pokol mélyére. Ez nagy kínok helye. Hatalmas nagy a térsége. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elveszítése. A második – a szüntelen lelkiismeret-furdalás, a harmadik az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A negyedik kín – a tűz, amely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. E szörnyű szenvedés tisztán lelki tűz, amit Isten haragja gyújtott lángra. Az ötödik – az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozott lelkek kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta szenvedés – a sátán szüntelen társasága, a hetedik – a szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott közösen szenved. De ezzel nincs vége. Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlanul irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek. Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. (...) (folyt) 

Az abortusz jogáért folytatott küzdelemben a legfőbb érv a nő szabadságára való hivatkozás. Az életben azonban annak vagyunk tanúi, hogy az abortuszról hozott döntést alapjaiban mások érdekei befolyásolják és a nő gyakorta űzött vadként kerül a műtőasztalra.
A lélek egy életre őrzi a sebet. Az abortusz mind testi, mind lelki értelemben átformáló, minden sejtet megmozgató beavatkozás. A várandósban biológiailag és lelkileg is hatalmas seb keletkezik, ami a teljes belső terét nyílt csatatérré változtatja. A hormonális rendszerben is radikális és hirtelen változás történik. (Szerk)

„Ne félj, nem ítéllek el”: az abortuszon átesettek lelkigyakorlatáról

Kovács Ferenc állandó diakónus és felesége, Kovácsné Treer Mária mentálhigiénés lelkigondozó rendszeresen tart lelkigyakorlatot abortuszon átesettek számára. Velük beszélgettünk az abortusz okairól, az azt követő lelki fájdalmakról és a gyógyulásról.

Gyakran éri az a kritika az Egyházat, hogy csak bűnösnek kiáltja ki az abortuszon átesett nőket és nem segít nekik. Az Önök kezdeményezése épp az ellenkezőjét mutatja.

Treer Mária: Bűn az, amit tudva és akarva követnek el. Tudja-e egy Istennel nem találkozott ember, hogy mi bűn az ő és Isten viszonylatában? A szabad akarat is megkérdőjelezhető. Az a tapasztalatunk, hogy az abortuszon áteső nők döntő többségben valamilyen presszió áldozata. Olyan nyomás, teher van rajtuk, hogy beszűkül a gondolkodásuk, és nem képesek jó döntést hozni.

Kovács Ferenc: Persze attól még, hogy tudva vagy tudatlanul követek el bűnt, a káros következményeit még viselnem kell. Akár tudja valaki, hogy az abortusz bűn, akár nem, attól még utána ugyanolyan testi-lelki problémái lehetnek. Mára nevet adtak neki, posztabortusz tünet együttesnek hívják.

Mária: A bűntudat szó helyett inkább így fogalmaznék: lelki szomorúság. Sokkal többeknek van bűntudat érzése, mint ahányan vallásosak. A szakdolgozatomban vizsgált nők 66 százaléka beszélt a bűntudat érzéséről, de csak 20 százalékuk mondta magát vallásosnak. Sokan úgy élik meg, hogy a vetélés, meddőség, vagy a kudarc az életükben az Isten büntetése. Az isteni büntetés érzése akkor is előjön, ha valaki nem igazán vallásos, csak akkor esetleg a „sors” büntetésének nevezi. Vannak, akik azt mondják: többször meggyóntam és semmi sem változott. De hát miért gyónta meg többször? Isten elsőre is megbocsát! Talán azért, mert önmagának a legnehezebb megbocsátani?

Ferenc: A lelkigyakorlat, túl azon, hogy segít az abortusztól szenvedők lelki fájdalmain, a veszteségük feldolgozásában, egészen más dolgot is megtesz: rendszerint igazi életrendezés lesz a következménye. Volt egy 57 éves asszony, aki utoljára hét éves korában gyónt. Eljött ide, majd szükségét érezte, hogy a bűnbánat szentségében letegye élete terheit. Többen a hétvégét követően kötöttek egyházi házasságot, vagy a laza kapcsolatukból stabil párkapcsolat alakult ki. Volt, aki arról számolt be, hogy szüleivel évtizedek után most tudott nyitott szívvel beszélgetni a vele történtekről. Különös testi gyógyulásnak is tanúi lehettünk.

(SzG/Magyar Kurír 2013. 09. 10.) folyt. ( Forrás )

Miért népszerűsíti Ferenc pápát a liberális média?

(Folytatás)

     Ha egyszer ezt önök is átélik, talán emlékezni fognak ezekre a szavakra. Azt tudom mondani, hogy a legfájdalmasabb, látni a szerető Istent, aki egész életünkben mellettünk van és állandóan keres, hogy üdvözítsen. Mennyire szenved Isten a bűneink miatt. Ott mutatták meg milyen sokan imádkoztak értem, hány pap és hány apáca fáradozott azon, hogy jó útra térjek. Pedig, hogy megvetettem ezeket az embereket! Közönséges megjegyzésekkel illettem e szent életű, áldozatos embereket. A túlvilágon egész életünket, mint egy nyitott könyvet látjuk majd, ahol minden pillanatunk fel van jegyezve. Nemcsak a szavaink, hanem még a közben gondoltak is! Ó, bizony elborzasztók a szavaink s gondolataink különbsége, melyeket ott tisztán láthatunk. Elkövetett bűneink nemcsak a saját, hanem környezetünk számára is következményekkel járnak, mint romlott gyümölcsök, a környezetük egészséges gyümölcseit is megfertőzik, romlásnak indítják. Nagy fájdalom számunkra a másik világban, ha látjuk, hogy bűneink nemcsak nekünk okoztak kárt, hanem a környezetünk széles körében is romboltak, s megmérgeztek mindent. Sajnos a bűneink ártalmas következményei legelőször közvetlen környezetünket éri, a családunkat és gyermekeinket! (Az eredeti mű Regreso de la Muerte – Bogota, Kolumbia)
127. A páli kijelentés, hogy majdan „Isten lesz minden mindenben” (1Kor 15,28), nem a pokol cáfolata, hiszen a kárhozat helye épp attól az, hogy az Életen (Istenen) kívűl van, mely az örök halál állapota (vö 2Kor 2,16)!
128. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás! (Mt 8,12) 

407. „Isten meghatározott egy napot, amelyen igazságban ítélkezni fog a világon.” (ApCsel 17,31) Akkor már vége lesz annak az időnek, amelyben Isten béketűrőn elviselte a bűnösöket. A gonoszoknak megmutatja egész haragját, a jóknak egész szeretetét. Ezt az ítéletet Utolsó Ítéletnek nevezzük. Isten „Jézus Krisztus által fog ítélkezni” a világ fölött. (Róm 2,16) „Az Atya az ítéletet egészen a Fiúra bízta.” (Jn 5,22) Krisztus váltotta meg a világot, neki kell megítélnie is. A megdicsőült Úr színe előtt minden kiderül, amit tettünk. „Megvilágítja a sötétség titkait és nyilvánosságra hozza a szívek szándékait.” (1Kor 4,5) Krisztus azután kimondja az ítéletet. Aki Istent szerette és szolgálta, azt Krisztus testestől-lelkestől magához hívja és neki adja az örök életet a Mennyben, aki elhagyta Istent és mindvégig nem tért vissza hozzá, azt eltaszítja magától és örök halálra kárhoztatja a Pokolba. A test azért vesz részt a jutalomban és a büntetésben, mert a földön is részt vett a jó vagy rossz cselekedetekben. Krisztus az Utolsó Ítéleten kimondja végítéletét a Sátán fölött is. Elveszi minden hatalmát és mindörökre a pokolra száműzi őt, csatlósaival együtt. (vö HK)
408. Midőn Isten az Utolsó Ítéleten megmutatja minden hatalmát, akkor az egész látható világ újjá fog alakulni. (ld: Mt 19,28) Nem semmisül meg, mert Isten nem semmisíti meg azt, amit teremtett. „Elmúlik ennek a világnak az alakja”. (1Kor 7,31) Isten szentségének és szeretetének tűzében átváltozik és tökéletessé válik. „Mi az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben az igazság lakik.” (2 Pét 3,13) Krisztus a látható világot megszabadítja minden rossztól és rendetlenségtől, mely a bűn miatt érte és betölti örök dicsőséggel. A maga módján a teremtésnek is részt kell vennie Krisztus testének dicsőségében. Midőn a látható világ újjáalakult, akkor azzá válik, amivé Isten már kezdettől fogva rendelte: Isten ragyogó lakásává az emberek között. Ezzel teljesedik be a megváltás műve. (ld: 1 Kor 15,24)
409. De még előtte álpróféták és ál-krisztusok fognak fellépni, nagy jeleket s csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet még a választottakat is. Ha azt mondják nektek, hogy kinn van Krisztus a pusztában, ne menjetek ki, hogy a házban van, ne higgyétek el! Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, úgy fog eljönni az Emberfia is. A föld minden népe, az ég felhőin látja majd az Emberfiát nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig. (vö Mt 24,24-31)

Bocsáss meg Urunk mindenért! 

(Folytatás)

     A bűnök – kedves testvéreim, nyomokat hagynak a lelkünkben. Ezek a nyomok megbélyegzik a lelkünket, mint sebek, égési hólyagok és formátlan lyukak. A legszörnyűbb felfedezés az volt számomra, hogy a borzalmas bűz belőlem árad. Mennyi pénzt adtam ki életemben illatszerekre, légfrissítőkre, mert gyűlöltem a kellemetlen szagokat. Megállapítottam, hogy a sok szörnyű bűnöm nem a lelkemen kívül volt, hanem a bensőmben, a lelkemben és onnan árasztotta kibírhatatlan bűzét. Mindjárt láttam egy démont, egy csúnya bestiát, aki az én bűneim bélyegét viselte. Ahogyan anyám az Úr fényes ruhájába volt öltözve, úgy öltöztetett be engem egy bestia, fekete szemeteszsákba. És ez maga volt az ördög. Ebben az állapotban jutottam el egy mocsárvidékre, ahol sokan nyakig süllyedtek a lápba és nyögtek.
Azt láttam, hogy ez a láp a bűnös szexuális kapcsolatok és perverziók magömléseiből áll, amiért mi emberek a földön felelősek vagyunk. Azt a nemi aktust, amely szentségi házasságban történik Isten megáldja. Ebben az életre szóló kapcsolatban maga Isten van jelen, mint harmadik. A szeretet, mellyel minden házastársi együttlét meg van áldva s meg van nemesítve. A szentségtelen szexualitás csupán szórakozás, önkielégülés, egoizmus. Ezért szenvednek ezen emberek az ingoványban, amelyet ők maguk okoztak féktelen szenvedélyükkel. Mindenki aki házasságon kívüli, bűnös nemi aktust folytat, ebbe a büdös ingoványba kerül és kimondhatatlanul szenved miatta és végtelenül szégyelli magát tettei miatt. Ebben a lápban egyszer csak felfedeztem apámat, aki nyakig ült a bűzlő masszában, ez fájdalom volt számomra s hangosan felkiáltottam: „Apám, mit csinálsz te itt?” Ő, síró hangon válaszolt: „Lányom, ó lányom! A házasságtöréseim és a hűtlenségeim súlya süllyesztett ide.” (folyt) 

400. Figyelmetekbe ajánlom az Evangéliumot, amelyet hirdettem nektek – írja Szent Pál. Megtartva, általa nyeritek el az üdvösséget. Azt hagyom rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, eltemették s harmadnap feltámadt az Írások szerint. Ha nincs feltámadás akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme se a tanításunknak se a hiteteknek. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül! Mivel egy ember idézte elő a halált, egy ember révén támadnak is fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel, amikor sorra kerül: először Krisztus támadt föl, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor is (a Fiú) átadja Atyjának az uralmat, miután minden más hatalmat és erőt megsemmisít, és ellenségeit mind a lába alá nem veti. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat! (vö 1Kor 15,1-34)
401. Mert itt van az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet Isten háza népén. De, mi lesz majd a sorsuk azoknak, akik nem hisznek az Evangéliumban?! (vö 1Pét 4,17)
402. „A mi földünk, amely minden tavasszal újra zsendül, egy napon a dicsőségnek és fénynek új világában újjá sarjad. Az lesz az örök tavasz. Megjön, bármennyire késsék is!” (Newman bíboros)
403. A földi élet az örökkévalóság előszobája az érdemszerzés egyetlen, időben behatárolt lehetősége arra, hogy szabad akarattal döntsünk örök sorsunkat illetően, Isten mellett vagy ellene! Halálunk óráján aratjuk le mindazt, amit egész életünkben vetettünk!
404. Halálra születtünk, s az életre halunk meg! (H 713)
405. Az istentelen és hiszékeny ember, az Antikrisztus természetes szövetségese!
406. „Közel van mindennek a vége. Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok! Mindenekelőtt szeressétek egymást hűségesen, mert a szeretet leplet borít a rengeteg bűnre” (1Pt 4,7-8).

(Folytatás)

     És akkor jöttek ezek a sötét alakok, hogy engem, mint tulajdonukat elvigyenek. Láttam őket, amint kijöttek a műtő falából. Sokan voltak, és hirtelen vettek körül. A tekintetükből gyűlölet, ördögi gyűlölet áradt, mert lélektelenek és belül teljesen kiégettek. Megborzadtam s rettegve értettem meg, hogy értem jöttek, hiszen az ő tulajdonuk vagyok! Ez világos volt előttem! El akartak vinni. El tudják képzelni a félelmemet? Színtiszta horror volt! Szellemi testem forogni kezdett a földön és menekülni kezdtem. Az anyagi testemre vetettem magam, mert a testembe akartam visszabújni, de az már nem fogadott be. Szörnyű félelemmel küszködtem. Lelkemmel futni kezdtem és menekülni. Nem tudom, hogyan, de átjutottam a falon. Nem akartam mást, csak elrohanni, s egy ugrással a semmibe kerültem. Egy alagút belsejébe jutottam, amely hirtelen odakerült és lefelé vezetett. Először még volt egy kis világosság. Olyan látvány fogadott, mint egy lép és olyan nyüzsgés volt benne, mint egy méhkaptárban.
Sok-sok ember volt ott, öregek, férfiak és nők, hangosan kiabáltak, durván, vad sörénnyel, csikorgatták a fogaikat. Megállás nélkül mozgattak lefelé, Egyre lejjebb húztak a földbe, hiába próbálkoztam mindinkább kijutni. Egyre kevesebb lett a fény, s addig csúsztam ebben az alagútban, míg teljesen sötét nem lett. Tehetetlen voltam. Olyan sötétségbe merültem, amilyen a földön nincs, emberi szavakkal nem lehet leírni. Fölül teljesen világos volt, lejjebb pedig egyre sötétebb. El tudják képzelni, milyen öröm ért, amikor még a fényben láttam az édesanyámat. Ő egészen világos volt. Már évekkel ezelőtt meghalt. Egyszerre megértettem, hogy ezek a fehér ruházatok, amilyennel anyám, mint a nap, fel volt öltöztetve, azok mind a szentmisék voltak, melyeken részt vett földi életében. Nem volt lehetőségem anyámhoz menni és nála egy pillanatig is maradni. Védtelenül merültem bele a sötétségbe, amelyhez hasonló nincs. A föld legsötétebb éjszakája is déli világosság ehhez képest. De ott ez a sötétség szörnyű fájdalmat, horrort, szégyent okoz. Minden rettenetesen bűzlik. Egyre több ijesztő alakot és lényt lehetett látni olyan csúfakat, hogy el se tudjuk képzelni. (folyt) 

393. Utolsó ítélet azért lesz, hogy Isten szentsége, igazságossága és bölcsessége az egész világ előtt megdicsőüljön, és a jók elnyerjék a megérdemelt tiszteletet, a gonoszok pedig a megérdemelt szégyent. Akkor már Istent senki sem tagadhatja vagy vádolhatja, a jókat senki sem nyomhatja el, nem gúnyolhatja és gyötörheti őket. „Akkor az istentelenek lelkük kínjában felnyögnek: Ezek azok, akiket mi valaha nevetségeseknek tartottunk és szidalmakkal illettünk”. (Bölcs 5,35) (uo)
394. Az idők végén fogja elérni Isten Országa a maga teljességét. Az egyetemes ítélet után a testben és lélekben megdicsőült igazak örökké uralkodni fognak Krisztussal. Az Egyház az emberi nemmel együtt a mennyei dicsőségben kiteljesedik, miként az egész világmindenség is megújul. Mindaz, amely bensőségesen kapcsolódik az emberhez, tökéletesen helyreáll Krisztusban. (vö ÚK 1048) Akkor Isten lesz „minden mindenben” (1Kor 15, 28). Az új föld várása azonban nem csökkentheti a jelen világ iránt való felelősségünket! (EM 39) (vö ÚK 1060)
395. Akkor majd a hitből látás lesz, a reményből birtoklás. Nem lesz többé kísértés, küzdelem, éhség, szomjúság, szenvedés, széthúzás, szakadás és halál, mert egy lesz az ég és a föld és az angyalok seregei Isten gyermekeivel egyesülnek Istenben. Akkor nem lesznek már templomok, mert maga a megváltott teremtés lesz az Isten ragyogó Háza. Nem lesznek évek és napok, mert mindenki Isten örökkévalóságában él és üli azt az Ünnepet, melyet az Atya a világ kezdetétől készített. (HK nyomán)
396. A Szentírás a titokzatos megújulást, mely átalakítja az emberiséget és a világot, nevezi „új égnek és új földnek” (2Pt 3,13). Ez lesz Isten tervének végső megvalósulása: „összefoglalni mindent Krisztusban, ami a mennyben és a földön van” (Ef 1,10). (ÚK 1043)
397. Az új mindenségben, a Mennyei Jeruzsálemben Istennek lakása lesz az emberek között. „És letöröl a szemükről minden könnyet és nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom nem lesz többé, mert a korábbiak elmúltak” (Jel 21,4). (ÚK 1044)
398. A kinyilatkoztatás, mély közösséget állít az anyagvilág és az ember rendeltetése között: „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását /.../ abban a reményben, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabaduljon. (vö ÚK 1046)
399. Nem tudjuk, mikor teljesedik be a föld és az emberiség ideje, sem a mindenség átalakulásának módját nem ismerjük. Elmúlik ugyanis a világ bűntől eltorzult alakja, de Isten új lakóhelyet és új földet készít, melyben igazságosság lakik majd, s melynek boldogsága betölti, sőt felülmúlja mindazt a békevágyat, mely valaha feltört az emberi szívekből (GS 39). (ÚK 1048)

Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai fájdalmának ünnepe. Az ünnep tartalmának képi megjelentetése a gyakori Pietá-ábrázolás. 

(Folytatás)

     Hallgassák csak, mi történt! Amikor ebben a borzalmas helyzetben voltam a kórházban, elképesztő rémület tört rám! Egyszerre csak azt látom, hogy valóban vannak démonok, akik most eljöttek, hogy magukkal vigyenek! A valóságban magam előtt láttam ezeket a félelmetes ördögöket. Nem olyanok voltak, mint amilyeneknek a földön elképzeljük, hanem sokkal borzalmasabbak! A tekintetük szörnyen ijesztő volt és mérhetetlen gyűlölet sugárzott a szemükből. Megértettem, hogy adósuk vagyok. Azért jöttek, hogy behajtsák rajtam az adósságot, mert elfogadtam a bűnre való ajánlatukat. Ezért fizetnem kell és az ár én magam vagyok örök életemmel. Eladtam a lelkem az ördögnek, mert így-úgy üzleti kapcsolatba kerültem vele. Szörnyű volt a tudata, hogy a bűneimnek ilyen végzetes következményei vannak. A bűnök a Sátán tulajdonai, nem adja ingyen, fizetni kell értük. Minden embernek tudatában kéne lennie ennek! Egyszerre csak minden bűnöm, amit az utolsó szentgyónásom óta elkövettem, életre kelt. A bűneinkért fizetni kell, nem csak a földi lelkiismeret furdalással, de fizetünk belső békénk elvesztésével, egészségünkkel és örök életünkkel! Ha törzsvásárlók lettünk a Sátán szupermarketjében, akkor már mindig csak az ő boltjában vásárolunk, mígnem a saját lelkünkkel fizetünk. Az övéi leszünk, elzálogosítva nála örök lelkünket. Az ördög legnagyobb trükkje, hogy megpróbálja elhitetni, hogy ő egyáltalán nem is létezik, és én bedőltem ennek!
Ezek a szörnyű sötét alakok körülvettek és egyértelmű volt, azért jöttek, hogy magukkal vigyenek. El se tudják képzelni azt az ijedtséget, borzalmat és rettenetes felismerést, hogy az intelligenciám, jogi ismereteim, az akadémiai címem, egész tudományom, észbeli képességeim és társadalmi helyzetem semmit sem számítottak. Teljesen értéktelenek lettek. A bűnök tehát lehúznak a mélybe, egészen a hazugság atyjához. De ha mi sajnálatos mulasztásainkat és bűneinket (amiért a sátánnak kell fizetnünk), a Bűnbánat Szentségében Isten elé visszük (még a földi életben), akkor Isten fizet meg értük helyettünk! Gondoljanak bele! Jézus a saját vérével és életével fizetett a Keresztfán. És bizony minden alkalommal így van ez, ha vétkezünk. Ő, megszabadított a pokol kínjaitól, amit mi érdemeltünk ki, és amiért tartozásunk lenne a bűnök tulajdonosának. Jézus Krisztus megváltott minket. Jogot adott nekünk Országához, az Ő életéhez, mert Ő minket Isten gyermekeivé tett. (folyt) 

383. Tudd, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek: Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezeteket keresik, mint az Istent /.../ akik mindig csak tanulnak, de az igazság ismeretére soha el nem jutnak. (2Tim 3,1-3)
384. A föltámadás megelőzi az utolsó ítéletet, amikor a sírokban mind meghallják Isten Fiának szavát. Összegyűjtik elébe a nemzeteket; és elkülöníti őket egymástól, miként a pásztor a juhokat a kosoktól.” (vö Mt 25, 31-)
385. A halottak feltámadását az ítélet követi. Isten egy napon igazságban ítélkezni fog a világon (ApCsel 17,31). Akkor már vége lesz annak az időnek, amelyben béketűrőn elviselte a bűnösöket. A gonoszoknak megmutatja egész haragját, a jóknak egész szeretetét. Ezt az ítéletet Utolsó Ítéletnek nevezzük. Isten „Jézus Krisztus által fog ítélkezni” a világ fölött (Róm 2,16). „Az Atya az ítéletet egészen a Fiúra bízta” (Jn 5,22). Krisztus váltotta ugyanis meg a világot, neki kell megítélnie is.
386. Akkor majd megvilágosodik számunkra Isten üdvösségre segítő Irgalmas Szeretete, melyet életünk során, gyakran oly értetlenül fogadtunk. (HK)
387. Az Úr eljövetelekor úgy lesz, amint Noé idejében a vízözön előtt. Ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, míg el nem sodorta mindnyájukat az ár. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok! (Mt 24,36-44)
388. A megdicsőült Úr színe előtt minden tett kiderül. Megvilágítja a sötétség titkait és nyilvánosságra hozza a szívek szándékait (1 Kor 4,5). A jók a gonoszoktól elválnak és Krisztus kimondja az ítéletet: aki Istent szerette és szolgálta, azt magához hívja és neki adja az örök életet. Aki elhagyta Istent és mindvégig nem tért vissza Hozzá, azt Krisztus eltaszítja magától és örök halálra kárhoztatja. (HK nyomán)
389. A szent római Egyház erősen hiszi és szilárdan állítja, hogy /.../ az ítélet napján minden ember testével együtt meg fog jelenni Krisztus ítélőszéke előtt, hogy számot adjon cselekedeteiről. (DS 859) (ÚK 1059)
390. Az Ítélet után a jók testestül-lelkestül bemennek az örök életbe, a gonoszok pedig testestül és lelkestül a pokolba taszíttatnak. A test azért részese a jutalomnak vagy büntetésnek, mert a földön is részt vett a jó vagy rossz cselekedetekben. Krisztus az Utolsó Ítéleten kimondja végítéletét a Sátán fölött is. Elveszi a hatalmát és mindörökre a pokolra száműzi őt. (HK nyomán)
391. Midőn Isten az Utolsó Ítéleten megmutatja minden hatalmát, akkor az egész látható világ újjá fog alakulni (vö Mt 19,28). Nem semmisül meg, mert Isten nem sem-misíti meg azt, amit teremtett. De elmúlik ennek a világnak az alakja (1 Kor 7,31). Isten szentségének és szere-tetének tűzében átváltozik és tökéletessé válik. (uo)
392. Közel van mindennek a vége. Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok! Mindenekelőtt szeressétek egymást hűségesen, mert a szeretet leplet borít a rengeteg bűnre (1Pt 4,7-8). 

335. év szeptember 13-áján szentelték fel Jeruzsálemben a Szent Sír bazilikát, ahol 14-én mutatták be először a már május 3-án megtalált Kereszt-ereklyét, egy darabot Jézus keresztfájából. A kereszt a megváltás jelképe, így ez az ünnep közvetlenül Jézus ünnepeinek sorába tartozik. Az ünnep arra is emlékeztet, hogy az ereklyét Heraklios császár 618-ban visszaszerezte a pogányoktól. A kereszt tiszteletét a megszámlálhatatlan ábrázolás, szobor tanúsítja.

Az erőszak, a háború csak halált hoz, halálról beszél! Az erőszak és a háború a halál nyelvét beszéli!

     (...) Ezen a ponton felteszem a kérdést: lehetséges egy másik úton végig haladni? Ki tudunk lépni a fájdalomnak és a halálnak ebből a spirálisából? Meg tudjuk-e tanulni, hogy újból a béke útjain haladjunk, és azokat járjuk végig? Isten segítségéért fohászkodva, a „Salus populi romani”, a Béke Királynője anyai tekintetétől kísérve válaszolok: Igen, lehetséges mindenki számára! Ma este azt szeretném, ha a föld minden részéről ezt kiáltanánk: Igen, lehetséges mindenki számára! Sőt, szeretném, ha mindannyian válaszolnának, a legkisebbtől a legnagyobbig, egészen azokig, akik arra kaptak meghívást, hogy kormányozzák a nemzeteket: Igen, akarjuk!
Keresztény hitem arra késztet, hogy a keresztre tekintsek. Mennyire szeretném, ha egy pillanatig minden jóakaratú ember a keresztre tekintene! Ott olvashatjuk Isten válaszát: ott, az erőszakra nem erőszak volt a válasz, a halálra nem a halál nyelvezetével válaszoltak.
     A kereszt csöndjében hallgat a fegyverek zöreje és a kiengesztelődés, a megbocsátás, a párbeszéd, a béke nyelvezete beszél. Szeretném kérni az Urat ma este, hogy mi, keresztények, más vallású testvéreink, minden jóakaratú férfi és nő erőteljesen kiáltsa: az erőszak és a háború soha nem a béke útja!
Mindenki tekintsen mélyen lelkiismeretébe és hallgasson arra a szóra, amely ezt mondja: lépj ki érdekeidből, amelyek elsorvasztják szívedet, küzd le a másik iránti közönyt, ami érzéketlenné teszi a szívet, győzd le a halált igazoló indokaidat és nyílj meg a párbeszédnek, a kiengesztelődésnek.
     Nézd testvéred fájdalmát, a gyermekekét és ne okozz újabb fájdalmat, tartsd vissza a kezed, teremtsd meg ismét a megbomlott harmóniát; és mindezt nem a szembenállással, hanem a találkozással! Legyen vége a fegyverek zajának! A háború mindig a béke bukását jelenti, mindig vereség az emberiség számára.
Ismét visszhangozzanak VI. Pál szavai: „Soha többé egymás ellen, soha többé! Soha többé háborút, soha többé háborút!” (1965. október 4. Beszéd az Egyesült Nemzetekhez). „A békét csak a békével lehet megvalósítani, amely nem válik el az igazságosság kötelességeitől, hanem az áldozathozatal, a megbocsátás, az irgalmasság, a szeretet táplálja” (idézet az 1976. január elsejei béke világnapra írt üzenetből).
     Megbocsátás, párbeszéd, kiengesztelődés – ezek a béke szavai: a szeretett szíriai nemzetben, a Közel-Keleten, az egész világon! Imádkozzunk a kiengesztelődésért és a békéért, munkálkodjunk a kiengesztelődésért és a békéért, és mindnyájan, minden környezetben, váljunk a kiengesztelődés és a béke embereivé. Ámen.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír 2013. 09. 08. nyomán ( Forrás ) 

122. Péter apostol drámai szavakkal figyelmeztet: „a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten... Nem kegyelmezett a régi világnak sem..., amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt. A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta és végpusztulással büntette, intő például azok számára, akik a jövőben gonoszat tesznek” (2Pét 2,46). "Az örök tűz lett a büntetésük'' (Júd 7) Jézus szavai: „Ha meg nem tértek, épp úgy elvesztek mindnyájan.” (Lk 13,45)
123. A Szentírásban több büntető ítéletről olvasunk, ami sok ember pusztulását jelentette, de éppen ezen történetek tanítanak (figyelmeztetnek) arra is, hogy Isten nem akarja büntetni az embert (Ninive) hanem jobb belátásra akarja bírni. „Talán örömöm telik a bűnös halálában – mondja az Úr –, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?” (Ez 18,23).
124. Sajnos, sokan azért szenvednek, mert nem járulnak szentségekhez, mely pedig az isteninek az ember számára elérhető formája. E táplálék nélkül kiszolgáltatottabbak vagyunk minden rossznak és szellemnek.
125. Fontos, hogy megbocsátás legyen bennünk szüleink, nagyszüleink és elhunyt őseink bűnei és mulasztásai iránt, melyeket akarva-akaratlan elkövettek utódaik és miellenünk, s következményeit máig is szenvedjük!
126. Részlet Dr. Gloria Polo Ortiz, Akit villámcsapás ért c. megrázó tanúságtételéből, melyben beszámol a pokol torkából való visszatéréséről. 1995-ben villámcsapás érte. Elégett testrészei és belső szerveinek státuszából reális volt az orvosi vélemény, hogy menthetetlen. A szíve valóban le is állt és lelke elhagyta a testét. Egyik pillanatban még a kórterem egy pontjáról figyelte, az orvosok újraélesztő próbálkozásait, majd egyszer csak egy ismeretlen világba lépett, ahol szóltak hozzá és ő is beszélt rokonaival, majd felismerte az Úr dicsőséges jelenlétét. De nemcsak érzékelte Isten valóságát, hanem hallotta, amint az Úr számon kéri tőle szeretetlen életét. Ott és akkor szembesült leélt életének bűneivel, és a másokban okozott lelki rombolás felelősségével. Teljes intellektusával megélte a kárhozat realitását, mint az igaztalan és szeretetlen földi élet igazságos következményét. Isten irgalmasságát egy ismeretlen szegény ember őérte felajánlott böjtje, imádsága és a lelki üdvéért befizetett szentmiséje esdette ki számára, aki újsághírből értesült a ritka és tragikus balesetről. Az Úr visszaküldte a földi életbe, hogy tegyen tanúságot a földi élet felelősségéről. (folyt) 

375. Hisszük, hogy Jézus Krisztus az Atya jobbján ül, eljön ítélni eleveneket és holtakat, s nem azért jött a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön Általa a világ (Jn 3,17). Tulajdon tettei alapján mérettetnek meg az apák, az anyák, a fiúk és leányok. De mindenki főleg a szeretet cselekedetei alapján ítéltetik meg ami a parancsolatok értelme és összefoglalása.
376. Az élet Isten nélkül, előre megkezdett kárhozat!
377. Egy halálból visszatért vallomása: Amikor a pokol szájánál álltam és meghallottam az Úr hangját, minden démon elmenekült, csak egy maradt ott. Ez szörnyű hangon üvöltötte: „Ő az enyém! Örökre az enyém!” Ez a démon annak a hordának volt a vezére, akik befészkelték magukat lelkembe és a bűnre manipulálták életem. Ravaszul kihasználták a gyengéimet, eltávolítva a szentgyónástól. Azért maradhatott, mert halálos bűnnel haltam meg, mivel 13 éves korom óta nem végeztem szentgyónást. Tehát ezé a démoné voltam, aki bűneimet sorra mutatta kárörvendőn. Ahányszor vétkeztem életemben, mindannyiszor adósa lettem. A bűn a tulajdona, melyeket az ördög mind beleégetett a lelkembe. Fizetnünk kell értük! Az eredetileg csodálatosan fénylő lelkem, mint amilyennek megfoganásomkor láttam, egyre fénytelenebb és merő sötétség lett. (GPO)
378. A végső időkről Szt. Fausztinának: „Nem büntetni akarom az emberiséget, hanem irgalmas Szívemre szorítani /.../ a büntetést csak akkor alkalmazom, ha maguk kényszerítenek erre. Nem szívesen nyúlok az igazságszolgáltatás kardjához. Az igazság napja előtt az irgalmasság napját küldöm (1588). Az irgalmasság üzenete utolsó esély! (687). Ne féljen a gyenge, a bűnös lélek közeledni Hozzám, még ha több vétke is lenne, mint amennyi homok van a földön, minden elmerül irgalmam mélységében (1059). Mielőtt eljövök, mint igazságos bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját.” (1146)
379. Sokan azért kárhoztak el mert nem imádkoztak; ha imádkoztak volna, nem vesztek volna el! (Liguori Szent Alfonz)
380. Miért halogatunk s nem készülünk az ítélet napjára, mert akkor már senki sem segíthet rajtunk? Most azonban még hasznos lehet a fáradságunk, és érdemszerző a fohászkodásunk, elégtételre és bűnbánatra sokat érő a kesergésünk! (vö Kempis I.24,3-4)
381. Az Apostolok is megkérdezték az Urat, hogy mikor fog mindez bekövetkezni és mik lesznek a jelek eljövetele és a világ vége előtt. Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. Sokan jönnek majd az én nevemben /.../, hogy sokakat megtévesszenek. Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég! Nemzet nemzet ellen s ország ország ellen fog támadni. Éhínség, ragály üti fel fejét és a föld megrendül itt is, ott is. /.../ Szorongattatásban lesz részetek. Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják s gyűlölik egymást. Számos hamis próféta lép föl, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság növekedtével sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. Az Evangéliumot mindenütt hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek. Csak akkor jön el a vég!” (vö Mt 24,3-14)
382. Az utolsó ítélet hirdetése megtérésre hív mindaddig, amíg Isten az embereknek adja „az alkalmas időt” és „az üdvösség napját” (2Kor 6,2): szent istenfélelemre és az igazság keresésére késztet. (vö ÚK 1041)

„Megbocsátás, párbeszéd, kiengesztelődés – ezek a béke szavai: a szeretett szíriai nemzetben, a Közel-Keleten, az egész világon!”

     (...) Isten világa olyan világ, amelyben mindenki felelősnek érzi magát a másikért, a másik javáért.
Ma este az elmélkedés, a böjt, az ima során mindnyájan mélyen tekintsünk önmagunkba: nem ez az a világ, amelyet szeretnék? Vajon nem ez a világ az, amelyet mindnyájan a szívünkben hordozunk?
A világ, amit szeretnénk, nem az összhang és a béke világa saját magunkban, a másokkal való kapcsolatokban, a családokban, a városokban, a nemzetekben és a nemzetek között? És a valódi szabadság, hogy kiválasszuk az utat, amelyen ebben a világban haladunk, vajon nem pusztán az, amely mindenki javára irányul és amelyet a szeretet vezet?
     (...) Amikor az ember csak saját magára, saját érdekeire gondol és önmagát helyezi a középpontba, amikor hagyja, hogy elbűvöljék olyan bálványok, mint az uralkodás és a hatalom, amikor Isten helyébe önmagát teszi, akkor feldúl minden kapcsolatot, elront mindent; kinyitja a kaput az erőszak, a közöny, a konfliktus előtt. Pontosan ez az, amit a Teremtés könyvének szakasza meg akar velünk értetni, amikor elbeszéli a bűnbeesés történetét: az ember konfliktusba kerül önmagával, észreveszi, hogy mezítelen és elrejtőzik, mert fél (Ter 3,10).
Fél Isten tekintetétől; az asszonyt vádolja, aki test a testéből; megtöri a teremtett világgal fennálló összhangját, egészen odáig megy el, hogy felemeli kezét testvérére, hogy megölje. Mondhatjuk, hogy a harmóniából a diszharmóniába léptünk át? Nem, nem létezik „diszharmónia”: vagy harmónia van, vagy belezuhanunk a káoszba, ahol jelen van az erőszak, a veszekedés, az összecsapás, a félelem…(...)
     Attól a perctől kezdve mennyi erőszak, mennyi konfliktus, hány háború kísérte végig történelmünket! Elég, ha annyi fivérünk és nővérünk szenvedésére gondolunk. Nem véletlenek egybeeséséről van szó, de ez az igazság: minden erőszakos tettben, minden háborúban újjáélesztjük Káint. Mi mindnyájan! És ma is folytatjuk a testvérek közötti összecsapásnak ezt a történetét, ma is felemeljük kezünket az ellen, aki a testvérünk.
Ma is hagyjuk, hogy bálványok, önzés, érdekeink vezessenek bennünket; és ez a magatartásforma halad előre: tökéletesítettük fegyvereinket, lelkiismeretünk elaludt, még kifinomultabb indokokkal igazoljuk magunkat. Mintha egy normális dolog lenne, továbbra is a pusztítás, a fájdalom, a halál magvait vetjük el! Az erőszak, a háború csak halált hoz, halálról beszél! Az erőszak és a háború a halál nyelvét beszéli!

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír 2013. 09. 08. nyomán ( Forrás )

118. A Szentírás és a hiteles magánkinyilatkoztatások sokszor hangsúlyozzák Isten irgalmasságát, hosszan tűrő megbocsátó és végtelen jóságát (Neh 9,17). Találékony szeretetében a legvégsőkig elmegy, hogy a szegény bűnöst (Fatima) megmentse a magára vont büntetéstől. Ám Isten nem iktathatja ki eszköztárából a végső büntetést, ezzel ugyanis Ő maga nyitna kaput a szeretetével való visszaélésre. Világosan látnunk kell tehát, h. az emberi életben minden rendkívüliség, betegség, halál és politikai fordulat, az elhatalmasodó bűn és a belőle fakadó életmód következménye, melyet az egyre bővülő terephez jutott sátán művel, tönkretéve mindent, sőt a kárhozat felé tuszkolva mindenkit, csak tud, hiszen „hazug, gyilkos és ordító oroszlán”. Mindannyian szüntelenül harcban állunk, és ehhez természetfeletti segítséget kapunk a szentségekben. „Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel (Kol 2,8)! Vizsgáljatok felül mindent (1Tessz 5,21)! Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, inkább leplezzétek le őket (Ef 5,1112). Kerüljétek a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos ellenvetéseket, amelyet némelyek elfogadtak, és a hittől elszakadtak” (Tim 6,2021).
119. A Szent Szűz, aggódó édesanyaként figyelmeztet, felhívja figyelmünket a világ veszélyes lelkiállapotára s az idő rövidségére. A zsoltár szavaival: „Ti akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket”. (Zsolt 49,22)
120. Az isteni büntetés elkerülésére, egyedül a megtérés (öntisztulás) az egyetlen lehetőség, épp úgy mint Ninive esetében! Ha Ninive megtér, megmenekül, de ha megmarad bűnében elpusztul (vö Jónás könyve).
121. A helyzet komolyságát növeli, hogy most nem egy próféta, hanem az Egyház Anyja közvetíti az üzeneteket és nem egy város, de az egész emberiség – esetlegesen a kárhozattól való megmentéséről van szó! 

Ferenc pápa: Ne szóljunk meg másokat

364. Aki Isten kegyelmében hal meg (tehát élt a Bűnbocsánat Szentségével), de földi bűneit még nem törlesztette le (nem tette jóvá áldozattal, vezekléssel), nem juthat azonnal a mennybe, meg kell tisztulnia. Szent János írja a Mennyről: „Nem lép be oda semmi tisztátalan.” (Jel 21,27) A tisztulás helyét tisztítótűznek vagy purgatóriumnak nevezünk, ahol a szenvedő lelkek keservesen bánják bűneiket és égnek a vágytól Isten után. Tisztulásuk, rendkívül súlyos szenvedéssel jár. Legnagyobb szenvedésük az, hogy Istent nem láthatják, legnagyobb vigaszuk pedig a remény. A tisztítótűzben szenvedő lelkek önmaguk semmit sem tehetnek szenvedésük enyhítéséért, tartózkodásuk megrövidítéséért. De Krisztus, a Szűzanya, a szentek és az értük imádkozó, szentmisét felajánló földi Egyház tagjai enyhíthetnek szenvedéseiken, sőt jelentősen megrövidíthetik a tisztítótűzben maradásuk idejét! A tisztítótűz az Utolsó Ítéletig tart. Az Utolsó Ítélet után csak mennyország és pokol lesz.
365. Isten senkit nem rendel eleve arra, hogy a pokolba jusson; ehhez az ember részéről az Istentől való szándékos elfordulás (halálos bűn) és a mindvégig való megátalkodottság kell! (vö ÚK 1037)
366. Véletlenségből nem lehet sem üdvözülni, sem elkárhozni! Az embernek tudatosan kell munkálkodnia örök sorsát illetően, bízva Isten irgalmasságában!
367. A halottak föltámadása a keresztény hitnek kezdeteitől fogva lényeges eleme: „Ha nincs föltámadás, akkor Krisztus sem támadt föl. Ha pedig Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek /.../. Ám Krisztus föltámadt a halálból, mint a holtak zsengéje” (1Kor 15,12-15,20). (vö ÚK 991)
368. Az a „mód, ahogy a föltámadás majd megtörténik”, fölülmúl minden képzeletet, értelmet, és csak a hitben közelíthető meg. De az Eucharisztiában való részesedésünk már előízét nyújtja testünk Krisztus által történő színeváltozásának. (vö ÚK 1000)
369. Ha igaz, hogy Krisztus „az utolsó napon” föl fog minket támasztani, az is igaz, hogy Krisztussal együtt bizonyos értelemben már föltámadtunk. A keresztény élet a Szentlélek révén, már a földön részesedés Krisztus halálában és föltámadásában. Ám a Krisztussal való feltámadásunkhoz, előbb meg kell halni Vele! (vö ÚK 1002-1005)
370. A földi haláltól ne félj, mert eddig még mindenki túl élte! De rettegj a második haláltól, mely az örök élet elvesztése!
371. A Biblia testünk feltámadását említi és a 'test' szón 'igaz önmagunkat' érti, mely valamiképpen hordozza történetiségünket, tehát az emberekhez, az időhöz és a térhez való kapcsolatunkat is. (vö Előd: Kat. Dogm, 687)
372. A kétkedők mondhatják; „szerte poraikból hogyan állnak össze a népek?” De feledik, hogy Istennek, aki személyesen képes egyidejűleg jelen lenni milliónyi oltáron a kenyér és bor színében, ez sem lehetetlen!
373. Akik halhatatlanok akarnak lenni, azoknak jámboran és igazul kell élniük! (Arisztotelész)
374. Az Utolsó ítélet Krisztus dicsőséges visszatértekor fog történni. Egyedül az Atya ismeri a napot és az órát. Akkor fogja kimondani Fia, Jézus Krisztus által végső szavát az egész történelemről. Meg fogjuk ismerni a teremtés teljes művének, valamint az üdvösség egész rendjének végső értelmét, megértjük a csodálatos utakat, amelyek által az isteni Gondviselés, elvezetett minden dolgot végső céljához. Az utolsó ítélet meg fogja mutatni, hogy Isten igazságossága győz minden igazságtalanság fölött, amit teremtményei elkövettek és hogy az Ő szeretete erősebb, mint a halál. (ÚK 1024) 

113. Hatalmas felelősség terheli azon országvezetőket, akik az anyagelvűséget és a liberalizmust tartják szellemi és gazdasági vezérelvüknek, mely lényegét tekintve antihumánus! Az így épített társadalmakban könnyen felveti a fejét az ateizmus, a lelketlenség és az okkultizmus. Pl. Albániában – a világ első deklaráltan is ateista államában –, a 45 éves kommunista uralom alatt a vallást képesek voltak totálisan betiltani, ezzel szemben a mágia és okkultizmus parttalanul elterjedt! – Isten ítélőszéke előtt felelni kell majd ezért!
114. Egyházi részről, már réges-rég meg kellett volna jelentetni egy (olcsó vagy ingyenes) felvilágosító füzetet a tárgyalt témánkról, életszerű, konkrét cselekvési tervvel!
115. Sajnos az ördögi zaklatásban szenvedő, s az Egyháztól segítséget kérő emberek, panaszaikkal gyakran kimosolygást és elutasítást kapnak. Ezzel szemben – mondjuk –, ha egy szektához vagy mágushoz fordulnak, azok „megértőn” készséggel segítenek! Aztán mire a „kereső ember” észbe kap, már alaposan ki van használva, és még mélyebbre süllyedt démoni kiszolgáltatottságában, mint annakelőtte volt, holott a Kinyilatkoztatás, a Szentségek, az oldás, a kötés és az ördögűzés...!?
116. A Biblia szerint Isten az elhatalmasodó bűnök egy határán megálljt parancsol. Előbb azonban bűnbánatra és megtérésre szólít fel az Egyház Anyja Mária által. Ha ez hiábavalónak tűnik, a konok ember magára vonhatja a környezeti és testi pusztulást, sőt, örök boldogságát is elveszítheti. Az örök kárhozat, a „második halál” kinyilatkoztatása világosan erre utal (Jel 20,14; 21,8).
117. A büntetés végső eszköz Isten kezében, amit sok ember „ökörlánccal” von magára (Iz 5,18), egyben tisztító esemény! A kárhozat csupán a megátalkodott ember osztályrésze, aki Isten törvényével szemben a kísértőre hallgatott és bűnbánat nélkül, öntörvényűen rendezte be az életét. Tudjuk: A törvénynek csak akkor van értelme, ha megszegését szankcionálják. 

358. Szent Fausztina naplójából: „ma egy angyal levitt a pokol mélyére, mely hatalmas térség, a kínok helye. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elvesztése. A 2. a szüntelen lelkiismeret furdalás. A 3. az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A 4. kín a tűz, mely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. Az 5. az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozottak kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A 6. fajta szenvedés – a sátán szüntelen társasága. A 7. a szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége! Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlan irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezen szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniok kell, hogy az örökkévalóságon át az általi érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek! Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Amit leírtam az csak halvány árnyéka a valóságnak amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el a pokol létezését!” (N. 741)
359. Míg a földi életben rettegnek a haláltól, a pokolban sóvárognak utána, – mindhiába!
360. Az Egyház, Krisztus példájának követésére figyelmezteti a hívőket, rámutatva az örök halál valóságára, amit „pokolnak” is nevezünk. (vö ÚK 1056) (vö Mt 5,30)
361. Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4), „nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson” (2Pét 3,9). Tehát Isten minden embert szeret és nem létezik olyan ember, aki eleve kárhozatra lenne ítélve! Nem szabad azonban elfeledni, hogy az embernek, szabad akarata kapcsán lehetősége van Isten mellett vagy ellene dönteni!
362. Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, nem örökli Isten Országát.
363. A földi próbaidő a halállal végződik, melynek pillanatában a lélek elválik a testtől. A test visszakerül a földbe és elenyészik. A lélek azonban mivel szellem, nem az enyészeté. A halál után a lélek Isten ítélőszéke elé kerül, ahol számot kell adnia minden gondolatáról, szaváról, cselekedetéről és mulasztásáról. Ez a külön ítélet. „El van határozva, hogy az ember egyszer meghaljon, utána következik az ítélet.” (Zsid 9,27) A külön ítélet után a lélek vagy a mennyországba vagy a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerül. 

Eucharisztikus csoda Buenos Airesben

https://www.youtube.com/watch?v=OtTeglYHg8Y

109. A New Age lényegében az ókori gnoszticista eretnekség modern változata. Sok szellemi elődjéhez hasonlóan (mint pl. a Marxizmus), ez a „vízöntő eszme” is a Földön akarja megvalósítani a mennyországot. Ez nem valami „szociális program”, hanem az ősbűn tagadása, az Isten ellen való történelmi méretű teremtményi lázadás szervezése, engedelmesség a sátán ősakaratának: „Lépjetek át Isten akaratán, nélküle akarjatok nem ismert tudást szerezni, nélküle valósítsátok meg magatokat, s lesztek mint az Isten”.
110. A New Age legfőbb elve és célja az „egység a sokféleségben”. Ezalatt nem csak a jó és a rossz megítélésének összemosását, de a tudomány és okkultizmus, valamint a vallások egységesítését is értik, sőt egy totális világkormány megteremtését! Hirdetik a reinkarnációt azt, hogy az ember halhatatlan isten, aki a saját képére teremtetett. Az isteni képességek kibontásához viszont nélkülözhetetlen a „kozmikus tudat”, az „erővel” való egyesülés, mely teljességgel csak a luciferi „iniciáció” (beavatás) révén érhető el, ez legvégső tervük, és mint hirdetik „ez lesz a világ gyógyulása”! Ám, az Isten nélküli ország, a pokol!
111. A New Age négy célkitűzése: A vallások összemosása, deszakralizálása. A szexuális forradalom és szabadság. A kábító és tudattágító szerek, valamint az eksztatikus ritmusok hatásainak alkalmazása. Az Egyház óva int a szektákhoz vagy a démonokhoz fordulástól, a halottidézéstől s minden más praktikától! Az asztrológus, a tenyér és kártyajós hamisan hirdeti, hogy képes lerántani a leplet a jövendőről. Mindez ellentmond annak a szerető félelemnek, bizalomnak és imádásnak, mellyel egyedül Istennek tartozunk. (vö ÚK. 2116)
112. XIII. Leo pápa 1884. október 13-án szentmiséjét követően, a tabernákulum közelében párbeszédre lett figyelmes, melyben a sátán újabb évszázadot kért az Úrtól, bebizonyítandó a teremtés kudarcát. A pápa összeesett és orvosai még a pulzusát sem észlelték. Néhány perc múltán azonban a pápa magához tért és izgatott hangon így kiáltott fel: „Ó mily szörnyűséges látványban volt részem!” Lelki szemeivel látta ugyanis a gonosz lelkek jövőbeni ténykedését a világban. Ezt követő első tevékenységeként, megírta az ismert Szent Mihály imát – elrendelve –, hogy minden szentmise után mondani kell. A liturgikus reform óta sajnos, ezt csak kevés templomban teljesítik! 

348. A POKOL azoknak örök kárhozata, akik szabad döntésük által halálos bűnben halnak meg. A pokol fő büntetése az örök elszakítottság Istentől, akiben pedig egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik. (vö Róm. Kompendium 212)
349. Hogyan egyeztethető össze a pokol léte Isten végtelen jóságával? – Isten az embert szabadnak és felelősnek teremtette, tiszteletben tartva döntéseit, jóllehet azt akarja, hogy „mindenki bűnbánatot tartson” (2Pt 3,9) Tehát maga az ember az aki önhatalmúlag, szándékosan zárja ki magát az Istennel való közösségből, ha halálának pillanatáig megátalkodva, halálos bűnben utasítja el Isten irgalmas szeretetét. (vö. uo 213)
350. A purgatóriumban szenvedő lelkek szabadulása tekintetében a búcsúk felbecsülhetetlen értékűek.
351. Jézus „olthatatlan tüzű” „gehennáról” beszél (Mt 5, 22.29; 13,42.50; Mk 9,43-48), mely azoknak van fönntartva, akik életük végéig visszautasítják a hitet és a megtérést, ahol a test és lélek együtt veszhet el. (Mt 10,28)
352. Nem a vétkes cselekedet időtartama az, ami az örök büntetést kiérdemli, hanem az eltorzult szabad akarat, mely bűnre vezette az embert, és amely megtérés nélkül örökre rögzült a halál pillanatában. (Aranyszájú Szent János)
353. „Urunk Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből, s lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek és evangéliumának nem engedelmeskednek. Örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől.” (2Tessz 1,7-9)
354. Ó, Jézusom bocsásd meg bűneinket! Ments meg minket a pokol tüzétől és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra!
355. Fatimában a Szűzanya megmutatta a poklot a 3 kis pásztorgyermeknek. Lúcia így ír: „Egy lángtenger tárult a szemünk elé. Láttuk a tűzbe merült, áttetszően parázsló fekete vagy barna színű ördögöket és az emberi lényekhez hasonló elkárhozott lelkeket. Súlytalanul ide-oda hánykolódtak a belőlük előtörő lángnyelveken és füstfelhőben. Kiáltoztak és sóhajtoztak a fájdalomtól és a reményvesztettségtől. Az ördögöknek iszonyatos alakjuk volt, mintha félelmetes, ismeretlen állatok lettek volna, melyek átlátszóan izzottak, mint a fekete szén. Mi reszketve és segélykérően emeltük tekintetünket a Szűzanya felé, aki jóságosan és szomorúan mondta: 'A poklot láttátok, ahová a szegény bűnösök lelkei jutnak. Az ő megmentésükre akarja Isten megalapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét'...”
356. „Tágas a kapu és széles az út, mely a kárhozatba visz, biz' sokan mennek be rajta. De szűk a kapu és milyen keskeny az út, mely az életre visz és bizony kevesen találják meg azt” (Mt 7,13-14): „Mivel pedig nem tudjuk sem a napot sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi életünk egyetlen futamát, beléphessünk Vele az áldottak közé és ne kelljen az örök tűzre távoznunk a külső sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz!” (LG 48) (vö ÚK 1036)
357. Az előzőhöz hasonlót Dante ír az 'Isteni Színjátékban', ahol a pokol kapujára ez van írva: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” (III. ének)

Miért veszélyes ez az áramlat?

     A személyfogalom kitágítása a több évezredes emberi társadalom és kultúra alapkategóriáit bontja le, éppúgy, mint a házasság és a nemek fogalmának újradefiniálása. Wesley J. Smith neves jogász és bioetikus szerint ha a személyfogalom kiterjesztésénél lebontjuk az emberi faj határát, előbb-utóbb nemcsak a főemlősöknek fogunk jogokat adni (akik egyébként sem saját jogaikat felfogni, sem másokét tiszteletben tartani nem képesek), hanem minden élőlénynek. S valóban: Ecuadorban és Bolíviában évek óta törvény védi a fák „jogait”; Új-Zélandon pedig 2012-ben személyhez fűződő jogokkal ruháztak fel egy folyót.
     Újfajta egyenlőség születik, amelyben ember, állat, növény és folyó egyenértékű – ám valójában nem a többi élőlény emelkedik az ember méltóságára, hanem az ember süllyed az állatvilág szintjére. Ugyanakkor – mutat rá Smith – a tervezett Yale-konferencia hátterében álló emberellenes áramlat, „ha nem leszünk óvatosak, olyan biztosan fogja lerombolni a nyugati civilizáció gerincét, az egyetemes emberi egyenlőséget, mint ahogy a Vezúv elpusztította Pompejit.”

Kinek az érdeke?

     Wesley J. Smith szerint az állatjogvédők, a bioetika mai hangadói és a transzhumanizmus hívei egyaránt érdekeltek abban, hogy megdöntsék az emberi élet különleges értékéről vallott társadalmi meggyőződést.
Az állatjogvédők busás hasznot húzhatnak abból, hogy erkölcsi egyenlőséget igyekeznek teremteni ember és állat között. A New York Times idézi Steven M. Wise állatjogvédő ügyvédet, aki 2013-ra perek sorozatát helyezte kilátásba, melyekben „a legmodernebb tudomány segítségével fogják meggyőzni a bírákat, hogy az olyan állatoknak, mint a bálnák vagy a csimpánzok, személyi jogállást és jogokat kell biztosítani.” Wise is megjegyzi, hogy egyetlen jogi precedens perek áradatát indítaná meg – először azért, hogy egyre több állatfaj kapjon jogi személyiséget, majd azért, hogy ezen „állati személyek” kellő jogalappal perelhessék tulajdonosaikat alapvető jogaik sérelméért. (Azok a nagymúltú államok munkálkodnak ezen, akik a 19. században még állati jogokat sem adtak a fekete rabszolgáknak! /blogszerk/)
     A transzhumanizmus hívei azért érdekeltek az ember kiváltságos helyzetének megszüntetésében, mert céljuk az emberi faj technológiai eszközökkel történő „nemesítése”, és szabadabban manipulálhatják az ember biológiáját, ha egy állatfajjá teszik a sok közül. A bioetika mai hangadói pedig azért iktatnák ki az emberi fajhoz tartozás erkölcsi vonzatait, hogy egyes embercsoportokat anyagi haszonért természeti erőforrásként aknázhassanak ki, másoktól pedig akadálytalanabbul szabadulhassanak meg.
     Nagy erők érdekeltek abban, hogy az embert egy szintre hozzák az állatokkal. Ennek kevésbé feltűnő módja, ha az állatokat kezdik személynek nevezni. Fontos, hogy tudatosítsuk ezt az állatszeretetnek álcázott, mögöttes szándékot. Feladatunk, hogy a teremtett világ védelméért munkálkodjunk, de nem azért, mintha az élőlényeknek ehhez személyi joguk fűződne, hanem mert a Teremtő a mi gondoskodásunkra bízta őket.
     Ménesi Krisztina/Magyar Kurír ( Forrás nyomán) 

106. A kinyilatkoztatás mélyreható tanítást ad a bűn veszélyéről. Ha az ember teret enged a sátánnak ahelyett, hogy ellenállna és megfutamítaná, a sátán szabadon teszi tönkre az életét, a környezetét s örök sorsát. Így mennek tönkre családok, válnak ellenségessé addig békés közösségek és törnek ki háborúk a világban. Ezek a bűn természetes következményei! Amikor Isten az egyén vagy az emberiség érdekében pontot tesz a bűn elhatalmasodására, igazságos ítéletét élik meg az emberek: a büntetést, a bűn természetfölötti következményét (melyet persze elkerülhettünk volna!) De Isten ezek bekövetkezte előtt gyakran figyelmeztetést küld nekünk. Egykor prófétái által, most az Egyház Anyját küldve, hogy közvetítse számunkra irgalmasságának lehetőségét. Ezt nevezzük Mária-jelenéseknek, melyek mindegyike a megtérést és a kilátásban lévő büntetés elkerülhetőségét hirdeti.
107. A divatba jött új okkultizmus, az „ezoterika” tudatosan törekszik összekeverni az eddig helyükön volt értékeket, szimbólumokat, hogy felcserélhetők legyenek egymással a jó és a rossz. Néhány évtized óta, ijesztő méreteket öltött a kisgyermekeknek és a fiataloknak szánt horrorisztikus, démoni figuráktól bizarr, mágikus elemekkel teli és a keresztény értékrenddel ellentétes szimbolikákra épülő mesekönyvek, mesefilmek sokasága. Sajnos az ezekből megismerhető torz és démoni figurák töltik be egyre inkább a gyerekszobákat. Így a „jószívű sárkány”, a „segítő varázsló”, a Pókember, az ufók, sőt, maga a „dzsiárdzsónak” öltözött ördögfigura, melyek mind alattomosan és szülői „felügyelet mellett” lopóznak be az ifjú szívekbe. Az eredmény: iskolai mészárlások! Egy közvélemény kutatás során kiderült, hogy a tizenévesek azt hiszik, csupán egyszerű bebeszélés a krisztusi Megváltás. Ezzel szemben, teljesen valóságnak tartják a sátán produkálta UFÓ-kat... (Alsó képünk: Csak rá kell nézni és látható "kitől" való!)
108. A szülőknek olyan tekintélyük és hatalmuk van saját gyerekeik felett, mint senki másnak. 

340. Tévedésben él az aki úgy véli, hogy valamiféle jóságos semmittevésben 'kivárhatja az üdvösséget'. Írva van ugyanis: „Áldozat nélkül nincs üdvösség!”
341. Nem a bűnök sokasága dönti kárhozatba a lelket, hanem a konok akarat!
342. Az általános istentelenség hozza a világra a csapásokat és Isten büntetését! (Don Bosco)
343. Kinek az élet csak „könnyed játék”, annak a halál „nehéz küzdelem” leend! (H 413)
344. Az 'emberiség' fogalma alatt, nem csupán a ma élőket kell értenünk, de hármas egységet. A Küzdő- (a ma élők „zarándok egyháza”), a Szenvedő- (az üdvösség várományosai a tisztítóhelyen) és a Megdicsőült egyház (az üdvözültek serege). A megdicsőültek, adhatnak (továbbíthatnak) és kérhetjük közbenjárásukat. A tisztítótűzben lévők nem tehetnek magukért semmit és rajtunk sem segíthetnek mindaddig, míg üdvösségre nem jutnak, ekkor azonban nem szűnnek meg közbenjárni azokért, akik segítették őket. A küzdő egyház adhat is (keresztényi kötelességünk) és kaphat is (nélkülözhetetlen szükségünk). Az Új Katekizmus így fogalmazza meg e kölcsönösséget: „A megholtakért végzett imádságunk nemcsak őket segítheti, hanem értünk végzett közbenjárásukat is hatékonnyá teheti” (958).
345. Szent Fausztina: »Őrangyalom utasított, hogy kövessem őt. Hirtelen ködös, tűzzel teli helyiségben találtam magam, melyben sok szenvedő lélek volt.
Ezek bár szívből imádkoztak, de ez nem segített nekik, csak mi tudunk rajtuk segíteni! A kérdésre, hogy mi az ami a legnagyobb szenvedést okozza nekik, egyöntetűen válaszolták, hogy az Isten utáni vágyódásuk az! Láttam a Szűzanyát, amint meglátogatta ezeket a lelkeket a tisztítótűzben. Ők a Tenger Csillagának nevezik Máriát. Enyhülést visz nekik. Mikor kiléptünk ebből a szenvedésekkel teli börtönből, egy benső hangot hallottam: „Irgalmam nem akarja ezt, de az igazság megköveteli.” Ettől az időtől kezdve szorosabb kapcsolatba kerültem a szenvedő lelkekkel, hogy segítsek rajtuk.« (N 20)
346. Az Egyház a lelkek végső tisztulási helyét – mely különbözik a kárhozatétól –, purgatóriumnak, tisztító-helynek nevezi. Az erre vonatkozó tanítást főleg a Firenzei és Tridenti Zsinaton fogalmazták meg: Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az „sem ebben, sem az eljövendő világban” (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. Ebből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg. (Nagy Szent Gergely) (vö ÚK 1031)
347. Az öngyilkosoknak külön helyük van a tisztítótűzben. Szörnyű kínlódás és gyötrődés a részük, miközben félelmetes démonok kínozzák őket. E tortúrában mégis az a legrosszabb, hogy távol érzik magukat Istentől és látniuk kell földi hozzátartozóik lelkiismereti gyötrődését is. Az öngyilkosoknak addig kell ott maradniuk ameddig éltek volna a földön. Tettükkel kiestek Isten rendjéből, ezért mehetnek hozzájuk a démonok, melytől más "szegény lélek" mentes marad. (GPO) 

Lépések a személy fogalmának újradefiniálása felé

2013. 08. 22.

     Az indiai Környezet- és Erdőügyi Minisztérium az egész országban betiltotta a delfinshow-kat, illetve delfinek és bizonyos cetfélék fogságban tartását, ám nem egyszerűen állatbaráti megfontolásból. Hivatalos indoklásban először jelent meg a „nem emberi személy” fogalma.
     A közleményben többek közt ez áll: „A cetfélék általában nagyon intelligensek és érzékenyek; számos, a delfinek viselkedését tanulmányozó kutató megállapította, hogy a többi állathoz képest szokatlanul magas intelligenciájúak, ezért a delfint ’nem emberi személynek’ kell tekinteni, s mint ilyet, sajátos jogok illetik meg, és erkölcsileg elfogadhatatlan, hogy szórakoztatás céljából fogságban tartsák.” (Mondja ezt az az indiai vezetés, amely elnézi a kasztrendszert és megtűri a legalsó kaszt, a páriák személyi és szociális jogoktól való megfosztottságát! /a blogszerk./)
     Az embernek Istentől kapott feladata, hogy gondoskodjék a teremtett világról, óvja az állatokat és a növényeket. Itt azonban, mint az indoklásból kiderül, egészen másról van szó. Indiában csendben megtették az első hivatalos lépést a személy fogalmának újradefiniálása felé.
     A törekvés nem egészen újkeletű; szinte észrevétlenül, az állatvédelem köntösében jelent meg és került be számos ország jogalkotásába. Az állatjogvédelem abban különbözik az állatvédelemtől, hogy nem azért védi az élőlényeket, mert szépek és értékesek, hanem mert – állítólag – érző, tudattal rendelkező személyek, akiket személyhez fűződő jogok illetnek meg.
     Elsőként Nagy-Britanniában (1997), Új-Zélandon (1999) és Spanyolországban (2008) terjesztettek ki három, alapvetően emberi jogot az emberszabású majmokra. Ennek értelmében a főemlősöket megilleti az élethez, a szabadsághoz és a testi épséghez való jog (vagyis tilos kínozni vagy kísérletekhez felhasználni őket). Az indoklás még nem nevezi személynek az emberszabású majmokat, de már jogokkal ruházza fel őket, mégpedig fogantatásuktól kezdve. („Apró” visszásság, hogy Spanyolországban a törvény fogantatásuk pillanatától védi a nagymajmokat az abortusztól és a magzati kísérletezéstől – szemben az emberi embriókkal...)
Az elméleti tudatformálás természetesen előbbre jár, mint a jogalkotás. Csak két példa: az Egyesült Államokban néhány hónapja egy tudományos egyesület ülésén ismertették a Cetfélék Jognyilatkozatát, amely „a minden személyt megillető egyenlő bánásmód” előmozdítása érdekében kimondja, hogy fejlett kognitív képességei miatt minden bálna és a delfin személy, és megilleti az élethez, a szabadsághoz és a testi épséghez való jog. (Nem úgy a Guantanamón őrzött emberekkel! /blogszerk/)
     Hasonló szellemben, Személyi lét az emberen túl címmel rendeznek 2013 decemberében a Yale Egyetemen nagyszabású konferenciát. „A rendezvény a nagymajmok, a cetfélék, az elefántok és más állatok személy mivoltát állítja középpontba, és a személyfogalom változását tárja fel neurológiai, viselkedéstudományi, fiozófiai, etikai és jogi szempontok alapján. Különleges figyelmet szentelünk a nem emberi állat (sic) személyi mivoltának, (...) valamint az állatok érdekvédelmének módjait, jogi precedensek teremtése és a köztudat informálása révén” – olvasható a rendezvény honlapján. (Folyt)
     Ménesi Krisztina/Magyar Kurír ( Forrás nyomán) 

100. Az említett folyamat felgyorsulni látszik a globalizáció, különösen az „Istennel szembeni autonómiát” hirdető New Age mozgalom térhódítása révén, melyről X. Piusz ezt nyilatkozta: „Az összes eretnekség végső összefoglalása.”
101. Általánosan megfigyelhető, hogy az Evangéliumot, a katolicizmust és a Pápa személyét, minden módon igyekszenek kikezdeni, megfélemlíteni – nem kevesebb céllal –, minthogy az Úr személyét egyszerű „Jézusotok”-ként, szupersztárként, a megváltás tényét pedig ámításként igyekszenek beállítani. A szentségi jelenlétet „kárhozatos bálványimádásnak” degradálják. Ál-evangéliumok, ál-történeteinek ál-kutatási eredményeit jelentetik meg, rombolásként (Da Vinci kód, Júdás evangéliuma, protestáns Káték, stb.) Ez a Gonosz műve! Úgy védekezhetünk, ha nem nézzük, nem olvassuk és nem terjesztjük!
102. Ez a hamiskodás az ál-evangéliumokkal, már Jézust követően elkezdődött, ám a médialehetőségek mára milliószor nagyobbak, így tehát hatalmas tömegeket tudnak elérni, az elidegenítés, a megtévesztés alig leplezett szándékával! „Akinek van füle a hallásra, hallja meg” az óvó szót!
103. Ratzinger bíboros a Hittani Kongregáció vezetőjeként való két megnyilatkozása: „Akinek világos képe van korunkról, ennek sötét oldalairól, láthatja azokat az erőket, amelyek azon munkálkodnak, hogy szétverjék az embereket összekötő kapcsolatokat.” „Van valami ördögi abban az aljas közönyben, amivel a pénz nevében tönkreteszik az embert, kihasználva gyöngeségét és megkísérthetőségét. Pokoli az a nyugati kultúra, mely bebeszéli az embernek, hogy az élet egyetlen célja a gyönyör és az egoista önzés!”
104. Ahol kiszorítják a keresztény nevelést, ott csakhamar pusztulnak a keresztény erkölcsök, elhatalmasodnak a tévelyek sötét rémei, és vakmerően üti fel fejét a gonoszság. (vö XIII. Leó Humanum genus)
105. Jácinta így szólt Lúciához: Ha eljön az idő, hogy erről szólj, akkor ne bújj el! Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek általa kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni mert Isten rá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (Fatimáról beszél Lúcia nővér, IV. 2006. 127128. A továbbiakban: LN) (Alsó képen: a fatimai kis Jácinta)

Készüljetek fel, a támadás már megkezdődött!

331. Egyetlen gondunk az legyen, hogy egyetlen életünkben egyetlen lelkünk üdvösségéért fáradozzunk!
332. Az Üdvözítő, halálával és föltámadásával „megnyitotta” nekünk a mennyországot. Az üdvözültek élete a Krisztus által megvalósított megváltás gyümölcseinek teljes birtoklása. Krisztus azokat, akik hittek benne és hűségesek maradtak akaratához, részesíti a maga mennyei dicsőségében. (vö ÚK 1026)
333. A mennyországban élni; a testben és lélekben való emberségünk boldog kiteljesedése Krisztusban, megtartva pozitív személyiségünket, saját nevünket. „Az élet ugyanis annyit jelent, mint Krisztussal lenni; mert ahol Krisztus, ott van az Ország”. (Szent Ambrus)
334. Az Istennel élőkkel való boldog közösség misztériuma, túlhalad minden megértést és minden elképzelést. A Szentírás képekben beszél nekünk róla: élet, világosság, béke, menyegzői lakoma, az Ország bora, az Atya Háza, Mennyei Jeruzsálem, paradicsomkert: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített akik őt szeretik. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által (1Kor 2,10). (ÚK 1027)
335. Valamennyi bűn az Isten- és emberszeretetet pusztítja bennünk. A tisztítótűz szenvedéseinek egyetlen oka a bűneink sokasága. A bűneink pusztítása miatt a környezetünk is szenved, „hiszen tagjai vagyunk egymásnak Krisztusban” (Ef 4,25). Ezért egyetlen ember bűne is árt az egész közösségnek! Az élők és holtak közti kötelék a halál után sem szakad meg.
336. Ha vakmerőn úgy hiszed, hogy „egy jó darabig még nem fogsz meghalni!” Rosszul teszed, mert meglehet, hogy észre sem veszed!
337. Gondoltunk-e már arra testvéreim, hogy amikor egy kis szenvedés ér bennünket, mily boldogok is lehetünk? Hisz' az örök büntetés (iszonytató) lehetőségét, ideig tartóvá (mi több!) érdemszerzővé tehetjük, ha keresztünket (felajánlva) türelemmel hordozzuk? Ó, végül is mennyi adósságot meg se fizettünk még! Mennyi vétket követtünk el a (Szeretet Istene ellen), melyekért még a töredelmes bánat és őszinte gyónás után is, akár évszázadokat kellene bűnhődnünk a Tisztítótűzben. Mindezt azért, mert a bűnt követően beértük néhány kényelmes vezeklési gyakorlattal. Nos, inkább fizessünk meg értük lelki békével még e világon, szívesen hordozva megérdemelt keresztünket, semhogy a túlvilágon kelljen szigorúan vezekelnünk, akár egyetlen fölösleges szóért is! (Montforti Grignon Szent Lajos)
338. A tisztítótűz, a szeretetben való megérést szolgálja, melyet a szenvedés jellemez, de vigasztaló, hogy vele jár a bűnök terhétől való teljes megszabadulás és az üdvözülés biztos tudata.
339. Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek. (ÚK 1030) 

97. Különös nehézsége az evangelizációs munkának az, hogy a sátáni gondolat sokszor tetszetős eszmék köpenyében jelenik meg, s az emberi jogok címén, a felvilágosult ember nevében és érdekében kerül terjesztésre.
98. Sajnos az utóbbi időkben az ördögűzést igyekszenek megszüntetni vagy legalábbis erősen ellaposítani. Elsőként az exorcizmusnak a keresztelő rítusból való elhagyása hathat mélyrehatóan, mivel ez minden katolikus keresztényt érint. Ezt a változást többek között Karl Rahner és tanítványa, Herbert Vorgrimler sürgette. „Remélhető, hogy e rítus átdolgozásakor az ördögök kiűzése is eltűnik” – fogalmazott a két teológus közvetlenül a zsinat után. Ez elárulta a hagyományos ceremóniával szemben érzett ellenszenvüket, miként az sem véletlen, hogy az „ördögök kiűzése” kifejezést választották, mely hamis asszociációkat ébreszt. Holott az Egyház, amikor az exorcista rítust katekumeneken és megkeresztelendőkön végrehajtotta, tudatában volt, hogy nem tényleges megszállottságtól, hanem a Sátánnak a megkereszteletlen emberek fölötti szellemi hatalmától mentesít! (Kivéve persze az Istenembert és az Ő szeplőtelenül fogantatott Édesanyját)!
99. Sokan a felvilágosítás hiányában nem ismerik, vagy már meg is feledkeztek ezen igazságokról. Így gyorsan növekszik azok száma, akik kijelölt tanítókra, ember alapította vallások hirdetőire, álpróféták üzeneteire hallgatnak, sokan pedig mágikus, ezoterikus és démonikus eszközöket használnak boldogulásukhoz. Ezektől óva intenek a szakemberek, sőt még emléktárgyként, szobadíszként sem ajánlatos pogány istenségek, totemek, guruk, nagymesterek képmásait, démonikus eszközöket, vagy mágikus irodalmat környezetünkben tartani, pláne forgatni. Ide sorolhatók a „démon-hívogató” őspogány ritmusok döngetése (még tudatlanul is), mint a sátánt dicsőítő metal és a keményrock zene hallgatása. Az emberek szélesedő körben fordulnak el az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak (vö 2Tim 4,4). A logikus következmény: egyre nagyobb teret kap a sátáni tevékenység és lassan társadalmi, sőt világméretűvé növekszenek. 

319. Az elhunytak lelkei tisztán látják, hogy a temetésük napján valóban imádkozik-e értük valaki, vagy csak jelen vannak. A könnyek önmagukban semmit sem használnak!
320. Szentírási tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára: „Azért mutattak be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől” (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért. „Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai megtisztultak atyjuk áldozata által: miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink ne nyújtanának vigasztalást az elhunytaknak?/.../ Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és ajánljuk föl imádságainkat értük!” (vö ÚK 1032)
321. „Íme, ilyen vagy és ilyennek kívántalak téged” – mutatja majd nekünk szomorúan az lsten. (R. Plus SJ)
322. A szeretet nagy erő a mennyben és a földön is, mivel Isten maga a Szeretet. Isten üdvözítő szándéka tiszta szeretetből fakad és csak az számít, hogy az ember szabadon válaszoljon rá. A szeretetet senkire sem lehet rákényszeríteni, sem kierőszakolni. Hogy megnyerje szeretetünket, Isten Igéje emberré lett s emberségében elment a legvégsőkig, utolsó leheletéig, egészen a kereszthalálig. (vö ÜF 117)
323. Senkit sem láttam, aki halála óráján arra panaszkodott volna, hogy életében túl sok jót tett. (Don Bosco)
324. A mennyország – vagyis az üdvösség – az ember végső célja és legmélyebb vágyainak beteljesedése, a teljes boldogság állapota. Életközösség a Szentháromsággal, a Boldogságos Szűzzel, az angyalokkal és a szentekkel (üdvözültekkel). (vö ÚK 1024)
325. A mennyországba csak a tiszták, ill. megtisztultak juthatnak.
326. Ha a mennyországba akarunk jutni, akkor az arra vezető úton kell haladni! (Liguori Szent Alfonz)
327. „A mennyek országának szépségét emberi nyelv tolmácsolni képtelen. Ha Isten, már a számkivetés e siralomvölgyében is oly bámulatos szépségeket halmozott fel, micsoda fénnyel és szépséggel népesítette be azt a helyet, ahová dicsőségének királyi székét helyezte./.../ A megdicsőült testek 4 tulajdonsággal bírnak: a finomság, gyorsaság, szenvedés-képtelenség és fényesség./.../ Egyéb javak, a betegségmentes élet, szépség csúfság nélkül, bőség ínség nélkül, biztonság és nyugalom zavar nélkül, öröm üröm nélkül és tisztesség ellentmondások nélkül.” (Alkantarai Szent Péter)
328. Az élet, dátumok sora, – egyikhez se fűződjék szégyen.
329. Mind a hét szentség az élőkért van. Holtaknak már nem szolgáltathatók ki!
330. Testi gyógyulást a sátán is produkálhat annak érdekében, hogy jobban megkötözze a lelket.

Hallgassunk a Szentatyára!

Ferenc pápa: „Kedves testvérek, elhatároztam, hogy szeptember 7-ére, Mária, a Béke Királynője születésnapjának vigíliájára az egész egyház számára böjt- és imanapot hirdetek meg Szíria, a Közel-Kelet és az egész világ békéjéért". 

Mit kell tennünk? A böjt, az áldozat és az imádság ajánlása képezik azt az eszköztárat, amit az Istenanya ajánl azoknak, akik figyelnek rá. Csakis így valósulhat meg az a béke, melyet az emberiség annyira vár! Erre kaptunk útmutatást Fatimában. Jácinta kórházba menetele előtt így szólt Lúciához: Ha eljön az idő, hogy erről szólj, akkor ne bújj el! Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek általa kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten rá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (Fatimáról beszél Lúcia nővér)

Idézetek a Szeretetláng Lelki Naplóból: (Szűzanya:) »A sátán munkája szédítő iramban söpri a lelkeket, akikért pedig Szent Fiam szörnyű kínt és halált szenvedett. Segítsetek!« (vö I/64) »Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábatok alól a remény talaját! Tudja nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie mindent elvett tőletek! A reményvesztett lelkeknél már bűnre sem kell kisértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti. Ó gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létre jönni lelketekben.« (IV/30) A kegyelemmel teljes lángot, melyet Szívemből adtam nektek, szívről-szívre járva gyújtsátok meg az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. Ez az összetartó szeretet tüze, melyet Szent Fiam Sebeinek érdemei által kértek. (I/38-39) A Föld most (...) olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít (...) Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. (...) Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (…) (aki) még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét (vö II/100), soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/58) A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. (III/130) Minden hozzám intézett imához fűzzétek hozzá az egyetemes könyörgést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! Bízzatok Bennem és cselekedjetek sürgősen!« (II/18)

Jézus: »Megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.« (I/95) »Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna Mennyei Atyátok az égben, aki figyel reátok. Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen! Csak bízzatok Bennem! (I/90) Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az  Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.« (II/106)

94. Istentől kapott eszközeinkkel kell – bár harcok árán – száműznünk egyéni és közösségi sorsunkból a démoni erőket, így megvalósítva azt az egységes, egészséges és boldogabb földi életet, melyben „még az ég is kékebb”. Leszögezendő azonban, hogy Krisztus ereje örök és töretlen, Egyháza pedig betölti üdvös világtörténeti szerepét, tehát az evangéliumi mag mindig életképes! Ha mégis úgy tűnik, hogy környezetünkben nincs átütő ereje az Evangéliumnak, akkor ott a befogadó „talajjal” vagy a „magvetővel” van probléma! És ez megint az egyéni és közösségi felelősség kérdése! Mert ha a sötétség fejedelmének cselszövéseire, munkálkodásának tipikus terepeire, továbbra sem hívjuk fel hatékonyan az embertársaink figyelmét, ha az evangelizációs tevékenységünk erőtlen, természetszerűleg elhatalmasodik a bűn, minden következményével, s fenn áll a tömeges elkárhozás veszélye!
95. A megtérés és tisztább látás súlyos akadálya az értékrendek világméretű átrendeződése a pénz és az élvezetek javára. A meggazdagodás vágya, a szórakozás vagy a szexualitás, aránytalanul túlzott hangsúlyt kap a társadalmi kapcsolatokban annál, mint amennyit helyénvalón érdemelne. Az élvhajhászat szinte életcél nagyságrendre van emeltetve, holott elhangoló s megkötöző erejénél fogva épp az „életből” való kizárást eredményezheti! Ezzel szemben generációk nőnek fel, akik nem, vagy alig ismerik a Kinyilatkoztatást, egyre-másra veszítik el hitüket, a keresztényi és nemzeti identitásukat. Kellő ismeretek hiányában megfeledkeznek arról, hogy az Isten egyedül a Názáreti Jézust igazolta (ApCsel 2,22), értésünkre adva: csak Jézus által lehet eljutni Istenhez (Jn 14,6), és „nincs üdvösség senki másban” (ApCsel 4,12).
96. Többen azt is feledik, hogy Jézus az egyetlen „közvetítő Isten és ember között” (1Tim 2,5), Ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), és Ő az aki tanítói megbízatást és hatalmat adott az apostoloknak „a hit szent örökségét, a hitletéteményt (depositum fidei): „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Az Apostoli Egyház, az Istenről szóló hiteles tanítás egyetlen birtokosa, „megbízott továbbadója és értelmezője” (Új Kat. 8587. Tov.ban ÚK). 

303. A halál keresztény szemléletét nagyon szépen fejezi ki az Egyház liturgiája: „Mert híveid élete megváltozik Urunk – de meg nem szűnik – és amikor halandó testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja.” (ÚK 1012)
304. A halhatatlan lelkű ember halála pillanatában – a különítéletben –, megkapja örök fizetségét Krisztustól, aki élőknek és holtaknak Bírája. (vö ÚK 1051)
305. Ha belenéznénk a Halál Könyvébe, melybe az ördög följegyezte összes bűneinket – az érte járó büntetésekkel együtt –, ó mennyire kapva kapnánk, hogy inkább itt a földön akár éveket is szenvedjünk, mint a másvilágon egyetlen napig is! (M. Grignon Szent Lajos)
306. Mindnyájan akik szemérmetlenek vagytok, javuljatok meg míg éltek, mert én hirdethetem ugyan Isten igéjét, de megrögzöttségtekben lsten ítéletétől meg nem menthetIek titeket! (Szent Ágoston)
307. Ó, nyomorult bűnös! Mit felelsz majd Istennek, aki minden bűnödet ismeri – épp te –, aki még a haragvó tekintetű emberektől is rettegsz? (Kempis)
308. A halál órája az igazság ideje: akkor belátjuk, hogy minden földi dolog csak hiúság, füst és hamu volt!
309. Mekkora helyet biztosítunk életünkben a „semmi” gondolatának! A nap 1440 percében a talán olykor, gondolhatnánk a „mindenre” is. (Raoul Plus SJ)
310. Isten örök tervei szerint, mindannyian az üdvösségre születtünk, ám szabad akaratunkkal úgy kell élnünk, hogy ezt el is érhessük Krisztus a mi Urunk által!
311. Krisztus színe előtt, aki az Igazság, véglegesen nyilván valóvá válik majd minden egyes ember igazi kapcsolata Istennel. Az utolsó ítélet föl fogja tárni végső következményéig mindazt a jót, amit bárki tett vagy elmulasztott földi életében: „Ezután odafordul a bal felől lévőkhöz: Elhelyeztem kicsinyke szegényeimet számotokra a földön, 'hordáraitokká' tettem őket, kik irgalmas cselekedeteiteket a kincstáramba hozták volna. De ti semmit nem adtatok a kezeikbe, ezért nem találtok nálam semmit” (Szent Ágoston). (vö ÚK 1039)
312. Nem meghalok, hanem az életbe lépek. (Szent Teréz)
313. A halálban az marad meg számunkra, amit Istenért tettünk. (Ligouri Szent Alfonz)
314. Ha végső romlásba döntjük lelkünket, semmi esélyünk, hogy visszaszerezzük a boldogságra! (uo)
315. Hiába nem figyelsz „dolgaidra”, akkor is valamennyiről számot kell majd adnod Isten előtt! (H 480)
316. Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük! (A Szent Szűz fatimai felhívása 1917. aug. 19)
317. Istent nem tetteink nagysága érdekli, hanem az a szeretet, mely tetteinket irányítja! (Kis Szent Teréz)
318. Nem csak illő és üdvös, de kötelességünk imádkozni (és szentmisét mondatni) a halottakért, különösen Halottak Napján november 2-án! (Az elnyert búcsúkat értük felajánlva, üdvözülésük esetén számíthatunk a viszont segítségükre!).

Szíria – Ferenc pápa: az egész világ csatlakozzon a szíriai békeimához

     Az egész világon emelkedjék magasba a békéért való kiáltás! – ismételte meg szerdán Ferenc pápa a szíriai, a közel-keleti és az egész világ békéjéért napok óta szorgalmazott felhívását. A nyári szünet utáni első általános audiencián a Szent Péter téren százezer ember hallgatta a pápa szavait.
     Az egyházfő külön szólt az arab hívőkhöz, akiket irakiak, jordániaiak és egyiptomiak csoportja képviselt az audiencián. "A hit nagy erő, képes arra, hogy a világot igazságosabbá és jobbá tegye!" – mondta nekik, arra kérve őket, legyenek tanúi annak, hogy az erőszak nem győzi le a halálon is felülkerekedő Jézust.
     Ferenc pápa egész egyházát arra szólította fel, hogy csatlakozzon a szeptember 7-re meghirdetett böjt- és békenaphoz.
Minden jószándékú ember ott csatlakozzék, ahol tud és ahogyan tud – hangoztatta a pápa, aki szombat este személyesen vezeti a Szent Péter téren este héttől éjfélig tartó békeimát.
     A pápai kezdeményezéshez folyamatosan csatlakoznak a világ minden részéből. A Vatikán közölte, hogy Ahmed Bahreddín al-Hasszún szíriai nagymufti levelet írt Ferenc pápának, azt ígérve, hogy vagy a Szent Péter téren vagy a damaszkuszi mecsetben csatlakozik az imához. A nagymufti egy vallásközi találkozó megrendezését is szorgalmazta a szíriai béke érdekében.
     A pápa meghirdette békeimához az Egyesült Államok katolikus püspöki konferenciája és a moszkvai katolikus egyház is csatlakozott. Az orosz fővárosban a Boldogságos Szűz Szeplőtelen Fogantatása székesegyházban imádkoznak. Részvételi szándékukat fejezték ki az olasz és európai egyházmegyék, a közel-keleti és közöttük a szentföldi keresztény közösségek és az itt szolgáló rendek.
     Ferenc pápa szerdán külön szólt Róma lakosaihoz, akiket mind a Szent Péter térre vár. Itt lesznek az olasz katolikus mozgalmak, pacifista szervezetek, a böjt- és imanaphoz többek között már Emma Bonino olasz külügyminiszter és Mario Mauro védelmi miniszter is csatlakozott. MTI / Forrás 

90. Amikor az Egyház nyilvánosan és tekintéllyel Jézus Krisztus nevében kéri, hogy személy vagy tárgy oltalmat nyerjen a Gonosz befolyása ellen és kikerüljön uralma alól, akkor ördögűzésről van szó. Jézus űzött ördögöket s az Egyház tőle kapta a hatalmat és megbízást az ördögűzésre. Az ördögűzés egyszerű formában a kereszteléskor történik. Az úgynevezett „nagy ördögűzést” (exorcismust) csak püspöki engedéllyel rendelkező pap végezhet. Az Egyház által fölállított szabályokat szigorúan be kell tartani. Az ördögűzés arra szolgál, hogy kiűzze, vagy megszabadítson a gonosz lelkek befolyásától, mégpedig annak a lelki hatalomnak erejével, amit Krisztus bízott Egyházára...” (vö Új Katekizmus 1673)
91. Mivel a fenti kérdésben kevesen vállalják a harcot, kevesen értik és ismerik fel a bűn szerzőjének tevékenységét, így sokan esnek áldozatul a megtévesztő szellem mesterkedéseinek, miközben arról sincs tudomásuk, hogy az ördögnek csupán annyi hatalma van felettük, amennyit (bűneik által) megengednek neki.
92. Ha ismernénk a bűn szerzőjének tevékenységét, ennek révén kivédhetnénk támadásait, s világosabbá válna előttünk a történelem, s az egyes emberi sors alakulásának háttere. Ez a tudás szabaddá teheti az embert. Ha felfedezzük, hogy a világ őrületében van valami pokoli rendszer, ennek ismerete megnyugtató világosságot jelenthet. Felszabadítja a lelket, ha felfedezi a dolgok helytelenségének okát – még akkor is –, ha ez az ok elég hátborzongató – írja Randell Paine, a démonológia értője. 
93. „Ne féljünk nevén nevezni a gonoszságot és annak előidézőjét a sátánt! – mondja II. János Pál a fiatalokhoz intézett apostoli levelében. – A stratégiája, hogy megpróbál elrejtőzni, ezért úgy ülteti el a gonoszságot az emberben, hogy az magából az emberből teljesedjen ki. Így hálózva be észrevétlenül az emberek közötti kapcsolatokat, a különféle társadalmi csoportokat és nemzeteket. Végül a 'személyes' bűn fogalma megszűnik létezni, s mára az emberek inkább csak 'kollektív' bűnösségről beszélnek. (…) Miközben a valóságban (egyénileg is) egyre jobban elmerül benne.” (Felső kép: ördögűző kereszt; alsó kép: "ne féljetek, én legyőztem a világot, a sátánnal és csatlósaival együtt!")

Mario Toso prelátus: A Szíria elleni fegyveres támadás világháborúhoz vezethet
2013. 09. 03.
„Soha többé háborút!” – világszerte egyre többen kapcsolódnak be Ferenc pápa békefelhívásához.

     Számos keresztény és világi csoport jelezte részvételét a szeptember 7-re meghirdetett böjt – és imanapra. Az elsők között találjuk az olasz Karitászt, amely eddig több mint 550 ezer eurót bocsátott a szíriai, a jordániai, a libanoni és a törökországi helyi Karitászok rendelkezésére.
     Az összegből alapvető élelmiszereket, ruhákat és gyógyszereket biztosítanak a rászorulóknak. A szíriai Karitász önkéntesek bevonásával kitelepítettek ezreinek nyújt segítséget tekintet nélkül a vallási hovatartozásra. A Fokoláre valamint a Comunione e Liberazione mozgalmak, valamint az olasz Katolikus Akció tagjai is nagy számban részt vesznek majd szombaton, a béke imanapon mind a Szent Péter téren, mind pedig világszerte. A spanyolországi Santiago de Compostela érseke levélben szólította fel az egyházmegye híveit, hogy imavirrasztással csatlakozzanak a kezdeményezéshez.
     A szíriai fegyveres beavatkozás világháborús veszélyeire hívta föl a figyelmet Mario Toso prelátus, az Igazságosság és Béke Pápai Tanács titkára, aki a Vatikáni Rádiónak elmondta: a konfliktus megoldása csak békés úton lehetséges: a párbeszéd, a kölcsönös tisztelet és a szeretet útján. Az erőszak erőszakot szül, ahogy Ferenc pápa figyelmeztetett, és a háború kirobbantása más nemzeteket is magával ránthat. A szíriai konfliktus magában hordozza egy világméretű háború reális lehetőségét, amelyből pedig senki nem kerülhet ki sértetlenül – fejtette ki a vatikáni prelátus. (Vatikáni Rádió/Magyar Kurír) 

Az ÉLETRŐL, a HALÁLRÓL és az ÖRÖKKÉVALÓSÁGRÓL 25.
292. A keresztény aki halálát Jézuséval egyesíti, úgy nézi a halált, mint a Hozzá érkezést, és belépést az örök életbe. Amikor az Egyház a haldokló keresztény fölött utoljára elmondja Krisztus feloldozásának bűnbocsátó szavait, megjelöli utoljára a szent kenettel megerősíti és megadja neki az útravalót; Krisztust, mint táplálékot a nagy útra, tbk. e szavakkal: „...Amikor ebből az életből kilépsz, örvendezve siessen eléd Nagyasszonyunk a Boldogságos Szűz Mária, az angyalok serege és Isten minden szentje. /.../ Lásd meg szemtől-szembe Megváltódat és tegyen boldoggá Isten látása örökkön örökké. Amen.” (ÚK 1020)
293. A halál véget vet az ember életének, mint olyan időnek, amely lehetőséget adott a Krisztusban megnyilvánult isteni kegyelem elfogadására, vagy elutasítására (2Tim 1,9-10). Az Újszövetség, többször állítja, hogy minden egyes ember a halála után közvetlenül megkapja cselekedeteinek és hitének jutalmát. A szegény Lázár példabeszéde (Lk 16,22), Krisztus szava a kereszten a jobb latorhoz, valamint az Újszövetség más szövegei beszélnek a lélek végső (esetenként különböző!) sorsáról. (vö ÚK 1021)
294. Azt tapasztalod bár, hogy mindenki előtted hal meg, ám ne feledd, hogy te is valaki előtt vagy!
295. Mennyire készek vagyunk az ítélkezésre és mennyire kevéssé készek a megítéltetésre.
296. Az Ítélettel mindenki azt kapja, amire vágyik, s nem másra, mint amihez életükben vágyként kötődtek.
297. Miért nem fog mindenki üdvözülni? Azért mert nem mindenki akarja! Az ingyen kegyelem csak azokat üdvözíti, akik üdvözülni akarnak; azokat akik nem akarnak, nem fogja üdvözíteni! (Aranyszájú Szent János)
298. Míg élsz a földön, akarj hinni, mert ha meghaltál már késő lesz! Ott már TUDNI fogsz, de talán elve-szettként! Haláloddal az akarati döntés, az érdemszerzés lehetősége, a „megtérés ideje” lejár! Kérd tehát a Hit kegyelmét Istentől! (H 305)
299. Az ember akkor válik istentelenné, ha gyakorlatilag és elméletileg is elszakad a szeretet Istenétől. Egy szeretet és könyörület nélküli társadalom gyakorlatilag szakad el a szeretet Istenétől, még mielőtt eljuthatna, hogy elméletileg is tagadja létezését. (vö ÜF 137)
300. Miben leszünk megítéltetve? Abban, hogy szabad akaratú döntéseinkkel, a szeretet gyakorlásával, milyen „gyümölcsöt teremtünk és hagytunk magunk után”. Vagyis, hogyan jeleskedtünk az érdemszerzésben, melynek egyedüli mérőfoka a szeretet! Áldozat nélkül nincs üdvösség, tehát 'véletlenül' nem lehet sem üdvözülni sem elkárhozni! Üdvösségünk egyedüli reménye és biztosítéka Jézus Krisztus megváltó áldozata, vagyis Isten Végtelen Irgalmassága!
301. Utolsó órádban egészen másképp ítéled meg az eltelt életed és nagyon bánod majd, hogy oly rest és tunya voltál. (Kempis I.23,21)
302. A hegyek elmúlnak, folyók kiszáradnak, de legkisebb tetteink súlya, értéke, mindörökre megmarad!

Ferenc pápa Szíriáért: világböjt és ima szeptember 7-én! 2013. szeptember 02.

„Soha többé háborút! Soha többé háborút!” E szavakkal hirdetett böjti és imanapot szeptember 7-re Ferenc pápa vasárnap a Szent Péter téren összegyűlt százezreknek.

Szeptember elsején, vasárnap a Szent Péter téren az Úrangyala imádságra összegyűlt nemzetközi hívősereg nagy figyelemmel hallgatta, időnként tapssal szakította meg a Szentatya rendkívül komoly tartalmú, az egész világhoz intézett beszédét, amely ez alkalommal nem a szokásos vasárnapi evangéliumi szakasz elemzése volt, hanem válasz az aktuális világpolitikai helyzetre, határozott és nagy erejű tagadása a háború és az erőszak minden formájának. 

„Ma, kedves testvérek, szeretném tolmácsolni azt a kiáltást, amely növekvő aggodalommal tör fel a föld minden részéről, minden nép, minden ember, az egyetlen nagy család, az emberiség szívéből: ez a béke kiáltása! (...) Soha többé háborút! A béke végtelenül értékes ajándék, amelyet elő kell mozdítani és oltalmazni kell – mondta a Szentatya, majd így folytatta – Rendkívül nagy szenvedéssel és aggodalommal élem meg azt a sok konfliktust, amelyek jelen vannak világszerte, de ezekben a napokban szívemet mélyen megsebzi az, ami Szíriában történik és aggódom a kilátásban lévő drámai fejleményekért. Erőteljes felhívást intézek a békéért. Ez a felhívás Legmélyebb bensőmből fakad! Mennyi szenvedést, mennyi pusztítást, mennyi fájdalmat okozott és okoz a fegyverek használata abban a meggyötört országban, főleg a védtelen polgári lakosság körében!
Különösen erőteljes határozottsággal ítélem el a vegyi fegyverek használatát: emlékezetemben és szívemben még mindig jelen vannak az elmúlt napok rettenetes képei. Létezik Isten ítélete és a történelem ítélete is tetteinket illetően, és ezek elől nem menekülhetünk el. Az erőszak alkalmazása soha nem vezet el a békéhez. A háború háborúért kiált, az erőszak erőszakért kiált – hangsúlyozta a pápa. – Minden erőmmel kérem a konfliktusban lévő feleket, hogy hallgassanak saját lelkiismeretük hangjára, ne zárkózzanak be saját érdekeikbe, hanem úgy tekintsenek a másikra, mint testvérükre. Bátran és határozottan lépjenek a találkozás és a tárgyalás útjára, leküzdve a vak szembenállást. Ugyanilyen erővel buzdítom a nemzetközi közösséget is: tegyen meg minden erőfeszítést, hogy haladéktalanul mozdítson elő világos kezdeményezéseket a kérdéses nemzet békéjéért, amelyek a párbeszéden és a tárgyaláson alapulnak az egész szíriai nép javára” – követelte a pápa. – Ezért, kedves testvérek, elhatároztam, hogy szeptember 7-ére, Mária, a Béke Királynője születésnapjának vigíliájára az egész egyház számára böjt- és imanapot hirdetek meg Szíria, a Közel-Kelet és az egész világ békéjéért. Meghívom a nem katolikus keresztény testvéreket, más vallások követőit és minden jóakaratú embert, hogy az általuk legmegfelelőbbnek ítélt módon csatlakozzanak ehhez a kezdeményezéshez” – fogalmazott Ferenc pápa.
Szeptember 7-én, a Szent Péter téren este 7 órától éjfélig imára gyűlnek össze és „bűnbánó lélekkel fohászkodnak Istenhez ezért a nagy ajándékért a szeretett szíriai nemzet és a világon jelen lévő minden konfliktusos és erőszakos helyzet Számára”. (Vatikáni Rádió/Magyar Kurír)

85. A következmény: Tömegek dőlnek be a vallásosnak tűnő hamis üzeneteknek, s az óvó ismeretek hiányában felnőtt ifjúságot megrontotta a sátán. Íme: megvakította a pásztorokat, hogy megtéveszthesse a nyájat. 
86. VI. Pál egyik beszédében így fogalmaz: „Elhagyja a Szentírás és az Egyház tanítását, aki nem vallja létezőnek az ördög valóságát (…) Az a gonoszság, amely ma létezik a földön egy olyan, ellenünk és társadalmunk ellen irányuló támadásnak az eredménye, melyet egy sötét és rosszindulatú ügynök, maga az ördög vezet (…) A gonoszság nem pusztán a nyomort s a rosszat jelenti a földön, hanem egy élő, személyes, szellemi, romlott és rontó lényt. Egy rettenetes valóságot, aki titokzatos és dermesztő. (…) Az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk. (…) Tudatában vagyunk annak, hogy ez a sötét és romboló valóság létezik és igen aktívan működik; ő az aki nagyon kifinomult módszerekkel tudja felborítani az ember testi-lelki egyensúlyát, ő az a kaján csábító, aki ismer minden bensőnkbe vezető utat, hogy ezáltal tovább terjessze a zűrzavart és megosztottságot.” (1972. nov. 15)
87. Annak ellenére, hogy az Egyház hivatalos tanítása, pl. Új Katekizmus világosan beszél a sátán létéről, s az ördögűzés mikéntjéről is, sajnos sokan próbálják tagadni az ördög létezését.
88. Ördögűzéssel, mint lelkipásztori feladattal „manapság már sem a püspökök sem a papok nem foglalkoznak... Napjainkban úgy tűnik, a katolikus Egyház lemondott e sajátos küldetéséről...” (G. Amorth).
89. Az pedig, hogy az Egyháznak ez ma is gyakorolt feladata, példázza a Corrierre della Sera 1993. július 20i számában megjelent beszámoló II. János Pál pápa 1982 áprilisában a Vatikánban végzett ördögűzéséről:
„Spoleto püspöke kihallgatásra érkezett a pápához egy Francesca nevű megszállott nővel, aki kiáltozva hempergett a földön. A Pápa különféle ördögűző imákat mondott, minden látható hatás nélkül. Amikor azonban azt mondta a nőnek, hogy 'másnap érted mondom a szentmisémet' – a nő váratlanul megszabadult a gonosz jelenlététől és bocsánatot kért a Pápától. A Szentatyát annyira megdöbbentette, hogy így sóhajtott: – Igazi bibliai jelenet!” (Kép: falfirkák)

281. A halál sietve jő, igyekezzünk mi is, hogy készen legyünk a számadással. (Liguori Szent Alfonz)
282. Az Egyház buzdít, hogy készüljünk föl halálunk órájára „a hirtelen és készületlen haláltól ments meg Uram minket” – imádkozzuk a Mindenszentek litániájában, kérjük Isten Anyját, hogy imádkozzon értünk halálunk óráján (Üdvözlégy); bízzuk rá magunkat Szent Józsefre, a jó halál védőszentjére. „Minden cselekedetedben és gondolatodban úgy kéne viselkedned, mintha azonnal meghalnál. Ha jó volna a lelkiismereted, nem félnél a haláltól. (...) Ha ma nem vagy készen, hogyan leszel készen holnap?” (Kempis) (ÚK 1014)
283. Rosszul gondolkoznak azok, akikben nincs meg az istenhit, mert az élet csodájából, a lét teljességéből nem ismernek meg semmit! A földi élet – az érdemszerzés helye – az egyetlen alkalom mindenkinek, hogy munkálkodjon saját üdvösségén és Megváltó Krisztusunk által elnyerhesse az örök életet!
284. A halál félelmes annak, aki nem ismeri az életet.
285. A halál csak azokat ijeszti meg, akik életükben nem gondoltak a halálra. (Liguori Szent Alfonz)
286. Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlásotokat kezetek tetteivel!
(Bölcs 1,12)
287. „Az emberi lét a halál színe előtt válik a legnagyobb talánnyá”. A testi halál bizonyos értelemben természetes, ám a hit szemében a „bűn zsoldja” (Róm 6,23). Azok számára viszont, akik Krisztus kegyelmében halnak meg, a halál részesedés az Úr halálában, hogy föltámadásában is részesülhessenek. (ÚK 1006)
288. A Betegek Szentsége, vagy régies nevén „Utolsó Kenet”, nem feltétlen az utolsó segítség a korban-, egészségben rászorulónak. „E szentség a Szentlélek ajándéka, a megerősítés kegyelme és a lélek békéje, ereje azon nehézségek legyőzésére, melyek a súlyos betegséggel vagy az öregséggel járnak együtt. Megújítja az Istenbe vetett hitet, bizalmat és erőt ad a Gonosz kísértéseivel, nevezetesen a kétségbeesés és a halálfélelem kísértésével szemben.” (vö ÚK 1520) Vannak akik évente felveszik, vannak akik meggyógyulnak tőle és vannak akiknek már valóban útravaló!
289. Milyen helyesen ítéli meg a dolgokat az, aki életét már a halál szemszögéből irányítja. (Ligu. Szent Alfonz)
290. Bárcsak többet gondolnának az emberek a halált követő ítéletre, ahol mindenről számot kell adniuk. (uo)
291. Vétkeid ésszerű magyarázatával az égben felsülsz! 

82. Az említett problémát azok a teológusok is tetézik, akik valamiféle 'felvilágosultságból' tagadják az angyalok, különösen a bukott angyalok személyes voltát és létezését, s ezzel jelentős zavart keltenek. Ezzel, a már-már divatos felfogással szemben VI. Pál háromszor, II. János Pál pápa pedig tizenötször foglalt állást!
83. VI. Pál pápa a „gonosz szellemet” tartotta az emberiség történelmének számtalan ismert és ismeretlen szerencsétlenségéért felelős. Olyan megátalkodott és ravasz, hogy a mi képességeinkkel fel sem tudjuk fogni. Titokzatos, ijesztő és hatalmas értelem. Képes arra, hogy gonosz erejével egész társadalmakra hasson. A pápa egyenesen nyugtalan volt amiatt, hogy az ördög nevét elfelejtették a szószékeken. „Nagyon is fontos, hogy visszatérjünk a katolikus egyház tanításának azon részeihez, amely az ördöggel és az ő befolyásával foglalkozik. Azért mondom ezt, mert manapság igen csekély figyelmet fordítanak erre.” Indítványára, a Hittani Kongregáció egy kizárólag a démonológiával foglalkozó dokumentumot adott ki 1975 júniusában. Ebben kimondta, hogy az ördög léte eddig azért nem foglaltatott dogmába, mert a mi modern korunk előtt ez még nem volt kérdéses, hiszen a sátán létezése általánosan elismert volt és illeszkedett „az Egyház állandó és egyetemes hitvallásába, mely legfontosabb forrására Jézus Krisztus tanítására alapozódott, arra az élő hit megvallására a liturgiában, amely mindig kitartott a démonok létezése mellett és odafigyelt az általuk keltett hatásokra is. A gonosz lelkekről szóló tanítás nem vitatható eleme a keresztény hitnek” – tette hozzá a dokumentum. 
84. Sajnálattal mondható el, hogy sokan azért nem ismerik fel a „sötétség hatalmainak” mesterkedését és cselszövéseik mikéntjét, mert semmilyen információt még nem kaptak róla! „Kötelességünk az ördög leleplezése!” – mondta a pápa. Egy világos és valós szükségletről van szó, hiszen a gonosz belopakodott az Egyházba is: „valamely résen keresztül a sátán füstje beszivárog az egyházba”. (1972. június 29) Ezzel arra is célzott, hogy ez valakik mesterkedése folytán vagy figyelmetlenségéből, a megkülönböztetés adományának hiánya miatt történhet meg, mert e kérdésben a tisztánlátás és a figyelemfelkeltés múlhatatlan evangelizációs feladat! 

267. A halál az élet beteljesedése, a teljes emberré válás pillanata, az örök születésnap. Igazán érdemes rá készülni! (H 445)
268. Az ifjúság elmúlik; az álmok elenyésznek, a vonzalmak lecsillapodnak vagy elfajulnak. A jövőben egy van ami biztos: a halál, mely elkerülhetetlen!
269. Amint egykor az anyakönyvbe bevezették nevedet, akként lesz bevezetve majdan az elhunytak anyakönyvébe is. (Liguori Szent Alfonz nyom.)
270. A Szentírásból tudjuk, hogy a halál a bűn következménye (Róm 5,12). Amit az ember nem ismert volna meg, ha nem vétkezik! „Mert a halált nem Isten alkotta, Ő nem leli örömét az élők pusztulásában” (Bölcs 1,13); „a sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok meg is tapasztalják”. (Bölcs 2,24) Krisztus azonban, halálával számunkra is legyőzte a halált! (vö GS 18)
271. A világ szemében a „valakik” épp úgy meghalnak, mint a „senkik”. Valójában az számít, hogy Isten előtt kik! (H 637)
272. Akik az Úrban halnak meg (Jel 14,13), azokon „nem vesz erőt a második halál” (Jel 2,11). Ha ugyanis a Keresztség kegyelmében, a bűnnek, hogy Istennek éljünk (Róm 6,3), akkor a halál pillanatában elnyerjük az örök élet kegyelmét. Bűnbocsánat szentségében és az Oltáriszentségben mindennap meghalunk.
273. Azokat, akik az Úrban halnak meg, a Jelenések könyve boldogoknak nevezi, 'mert tetteik elkísérik őket'. (Jel 14,13)
274. Életed bűnbánó átértékelésre vár, hisz' arcod bőre alatt már tapinthatóan vigyorog a halál! (H 272)
275. Ó esztelen, miért ígérgetsz magadnak hosszú életet, mikor egyetlen napod se biztos! (Kempis I.23,37)
276. Krisztus miatt a keresztény halálnak pozitív értelme van. „Az életem Krisztus, a halál nekem nyereség” (Fil 1,21). „Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, élni is fogunk vele együtt” (2Tim 2,11). A keresztségben már az örök élet várományosaivá váltunk, tehát már szentségileg „meghaltunk Krisztussal”. E tényt csak befejezi testi halálunk és véglegessé válik beiktatásunk Krisztusba, az Ő megváltása által. (vö ÚK 1010)
277. A halotti gyertya világánál árnyékba borul a világ minden nagysága. (Ligouri Szent Alfonz)
278. Nincs biztosabb a halálnál, de bizonytalanabb sincs a halál órájánál! (uo)
279. Az élet nem más, mint az érdemszerzés és a felkészülés behatárolt ideje. (Tragikus, ha ezen ismerettel csupán halálunk után szembesülünk!)
280. A halál a bűn következménye. Az Egyház Tanítóhivatala mint a Szentírás és a Szenthagyomány állításainak hiteles magyarázója tanítja, hogy a halál az ember bűne miatt lépett a világba. Jóllehet az embernek halandó természete van, a Teremtő nem halálra szánta. Így a halál ellentmond Isten, a Teremtő tervének. Úgy vonult be a világba, mint a bűn következménye. „A testi halált az ember nem ismerte volna meg, ha nem vétkezik”, így tehát a halál az ember „utolsó ellensége” (1Kor 15,26), akit le kell győzni. (ÚK 1008)

78. A mai időkben nem csodálkozhatunk az eretnekségeken, sem azon, hogy léteznek (hiszen már előre megjövendölték), sem azon, hogy megzavarják egyesek hitét (hiszen az eretnekségek épp arra szolgálnak, hogy hitünk próbát álljon ki). (...) Egyébként tényleg különös, hogy a rossznak ekkora ereje legyen, csakhogy az eretnekségeknek azokon van nagy a hatalma, akik nem erősek a hitben. (…) Miként az eretnekségek is egyesek gyengeségéből merítik erejüket, de semmi erejük se lenne, ha erős hittel találkoznának. (Tertulliánus, De praescriptione)
79. Az elmúlt 200 év során tucatszámra születtek új fogalmak, amelyekkel a hit pusztításának állomásait jelölhetjük. Így pl. a felvilágosodás, a racionalizmus, a modernizmus, a szekularizáció, ateizmus, liberalizmus, a kommunizmus, a fasizmus, a szocializmus és a New Age stb.
80. Az istentelen eszmék – mint ilyenek – az élet minden területén kizárólagosságot követelnek maguknak, nyilvánvalóan a kereszténységgel szemben is, melyet mindig is a totalitárius kibontakozásuk legfőbb akadályának tekintenek. Közös céljuk, az önálló emberi gondolkodás és vélemény nyilvánítás kiirtása, um. a „népnek” egyetlen homogén „tömegmasszává” való formálása. Ebből következik, hogy minden szinten igyekszenek behatolni az emberi kapcsolatokba, a magánéletbe, parttalanul nyomulni a sajtóban, a képernyőn, a rockszínpadon, a politikában, az óvodákban és az egyetemi katedrán, sőt az egyháziakat sem kerülik el. A felsoroltakból fakadóan érdekük, hogy beszűkítsék a tiszta források kutathatóságát és „sötét középkorinak” ítéltessenek mindent, ami tapasztalást adhatna a felismerésekre és a felvilágosításra. A megfelelő ismeretek és a megkülönböztetés adományának hiánya eredményezi, hogy az emberek jó szándékkal, sőt lelkesen támogatnak (a végkifejletében) végtelenül káros eszméket. Erre is céloz Keresztes Szent János: az ördögnek sokféle furfangja között – melyekkel igyekszik befonni a lelki embereket –, a legközönségesebb, hogy (látszólag) nem a rosszat, hanem valami jót ajánl nekik.
81. A megszállottak riasztó viselkedéséből látjuk, hogy az ördög – ez az istentelen hatalom –, fáradhatatlanul pusztítani akar. Célja, az ember porig alázása! Tevékenységét a féktelen düh, az irigység és reményvesztettség kíséri. E viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, az az észbontó rémület, melyet a totális reménytelenség iszonyata magyaráz. A sátán már tudja, hogy mit jelent a kárhozat, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, hogy gőgjében ő is népet akar maga-köré gyűjteni, miként Isten, ahogyan ezt a harmadik kánonban imádkozzuk. A sátán ebbéli igyekezetét pedig csak a valóság elfedésével, a jól álcázott megtévesztéssel, a modernkedő szólamok szajkózásával képes megvalósítani. Sajnos, a gonoszt ezen igyekezetében sok, megtévesztett ember tudatosan vagy jóhiszeműségből, de untalan segíti!

252. Nincs rövidebb dolog az időnél, de értékesebb sincs az időnél! (Liguori Szent Alfonz)
253. A haldokló számára az egész élet egyetlen pillanatnak tűnik. (uo)
254. Az Úr nem azt kéri tőled, hogy készülj a halálra, hanem azt, hogy légy készen! (uo)
255. Az életben legfontosabb négy érték: a szeretet, a hit, az idő és a józan emberi ész!
256. Aki – bármily bűnében – jogot formál a rosszban való megmaradáshoz, s a rosszat jónak nevezi, az elveti a megváltást!
257. A halál a földi élet vége. Életünk csak bizonyos ideig tart, ezalatt változunk és öregszünk. Halálunk – mint minden más földi élőlény esetében –, az élet természetes vége. A halál e ténye sürgető tényező életünkben: halandóságunk tudata arra emlékeztethet, hogy életünk megvalósítására csak korlátozott idő áll rendelkezésünkre. (ÚK 1007)
258. Lélekvándorlás (reinkarnáció) pedig nincs!
Hajdani elődeinkkel lehetnek genetikai azonosságaink, sőt érzelmi-lelkületi hasonlóságok is, ám a lélek nem ugyanaz! A hipnózisban való „emlékezés”, nem a mély-emlékek felszínre hozása, hanem épp ellenkezőleg: a sugallt és elvárt „ismeretanyag” elmélyítése! Egyetlen esélyünk van tehát: földi életünk! (H 22)
359. Isten a te kérésed és beleegyezésed nélkül váltott meg, ám nem fog üdvözíteni a te kérésed és beleegyezésed nélkül! (Szent Ágoston)
260. Az élet nem más, mint utazás a halál felé.(Seneca)
261. Az ember számára rendelkezés, hogy egyszer haljon meg és utána ítéletben legyen része. (Zsid 9,27)
262. Egyetlen földi életünk végeztével, további földi életekre nem térünk vissza többé! (vö LG 48; vö ÚK 1013)
263. A halál az ember földi zarándokútjának vége. Isten minden embernek felajánlja élete során – kegyelme és irgalma révén –, hogy döntsön végső sorsáról.
264. A Krisztus iránti szeretet megszabadít a halálfélelemtől. Ha ugyanis Krisztus az élet, akkor a halál nyereség. (ÜF 123)
265. Csak egyszer halhatunk meg, ha ezt elhibázzuk, örökre elhibáztuk! (Liguori Szent Alfonz)
266. Aki hisz a reinkarnációban, az vallási kérdésekben tájékozatlan, butaságában elárulja és elutasítja Krisztus tanítását: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson!” (Kol 2,8)

74. A sátán gyakran a világosság angyalának tetteti magát (vö 2Kor 11,14). Súlyos gond ez, mert a bűn szerzője, ha le nem leplezik, s meg nem futamítják, akadálytalanul végezheti aknamunkáját az egyén, a közösség és a társadalom életében. Bernanos szerint, az ördög megtalálható – látszólag ártatlan – könyveink semmitmondó fecsegésében, a modern élet találékony kifinomultságaiban, a csábítóan szép ruházatokban, barátságosan mosolyogón a lét minden hasonló alakzatában, miközben az ember egyáltalán nem veszi észre. A sátán ügyesen elfordít és távol tart az Istentől. Végső soron mindegy, hogy ezt látszat jóval, vagy tragédiákkal teszi és éri el. Az emberek egyszerűen nem figyelnek rá és úgy esnek áldozatul, szegődnek a szolgálatába, hogy nem is értik mi történik velük és körülöttük. Nemegyszer jónak látszó ügyekben is sátáni akarat valósul meg. Hogyan lehetséges? Úgy, hogy ezek az emberek „modernségükben” szentségek nélkül élnek, vagy túlzottan önteltek s nem hallják meg lelkiismeretük benső figyelmeztetéseit!
75. Vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra. (1Jn 4,1)
76. A sátáni végső harcnak tulajdonítható, hogy feltűnő mértékben és méretekben szaporodtak fel a hamis jelenések, üzenetek és a „végtelenített” lelki naplók! Marie Julie Jahenny, 19. szd-i misztikus így figyelmeztet erre: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” (1882)
77. A Sátán hatalma véges, hisz' ő is csak teremtmény; jóllehet hatalmas, mert tiszta szellem. Tudása és tevékenységének lehetősége behatárolt! Bár a Sátán iszonyatos gyűlöletből tevékenykedik a világban, de Isten országának épülését nem tudja megakadályozni. Tevékenysége lehet súlyos, közvetlenül szellemi és közvetve fizikai természetű károkat is okozhat embernek és társadalomnak egyaránt, de e tevékenységét az isteni gondviselés engedi meg, mely az ember s a világ történelmét erősen és szelíden kormányozza. Misztérium, hogy Isten miért engedi meg az ördög tevékenykedését, de „tudjuk, hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28). (vö Új Kat. 395) 

240. Jézus Szent Vére irgalomért könyörög számunkra, oly hangosan, hogy túlharsogja bűneink zaját. (uo)
241. Ami az idővel véget ér, meg sem érdemli, hogy nagynak neveztessék. (uo)
242. Ha a földön boldog akarsz lenni, figyelj az égre!
243. Ne tékozold el életed idejét, mert Isten egyetlen pillanatot sem adott hiába! (Tersteegen)
244. Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást. (Blaise Pascal)
245. Azok, akik tudatosan és önként az igazság pártjára állnak, fáradoznak a hitben és az imádságban, harcolnak a bűn és a saját önzőségük ellen, azok nyitottá válnak a Szentlélek működésére, aki kiterjeszti bennük a szabadságot és képessé válnak a szeretetre. Ezzel szemben minden bűn, a jó elmulasztása és az önzőség, eltorzítja emberséget, elzárják magukat Istentől, és képtelenné válnak a szeretetre.
246. A növekedés és a teljesebb élet szemléletváltozást követel. A korlátozó és beszűkült látásmód valójában gúzsba köt, egy helyben topogunk, minden egyes nap másolata az előzőnek és minden év ismétlése az előző szomorúságának. Alapvető szemléletváltást csak úgy érhetünk el, ha megpróbáljuk Isten "szemén" keresztül látni az életünket és a világot!
247. A megtérésre való hajlandóság hiánya és a bűnben való megátalkodottság, annyira tönkreteszi az embert, hogy teljesen önzővé válik, meggyűlöli a szeretetet és az igazság világosságát, s azáltal fog „szeretni”, hogy utálja hívő embertársait, környezetélnek pedig árt!
248. Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés /az elhunyt számára/. (Sir 38,21)
249. A szeretet elégtétele, ha szüntelenül és áldozatot nem kímélve, kívánjuk szívünk megtisztulását.
250. 100 emberből csupán egy valósítja meg önmagát, és használja ki képességeit teljes egészében. A sokaság anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja az életenergiáinak, csak 10%-át látja a világ szépségeinek és érzésviláguknak is csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják. (John Powell)
251. Ha behatolunk Jézus megváltói szeretetének titkába, akaratlanul is követjük őt megváltó munkájában. Jézus minden embert szeret, még a legelvetemültebb bűnöst is. – Ezt azonban észre kell vennünk!

68. A bűn nem hirtelen ölt társadalmi méreteket, hanem mindig valami alattomos „terv” szerint!
69. A bűn elhatalmasodásával, annak következményei is elhatalmasodnak s kilép az egyén, a család, a közösség kereteiből és társadalmi méreteket ölt! Ez pedig a lelki és az evilági élet szempontjából végzetes lehet! Erre figyelmeztet az apostol: „A bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után” (Jak 1,15).
70. A bűn – ha nem szállnak vele szembe –, átlépheti az országhatárokat és az egész világon teret nyerhet, s következményei globális pusztulással fenyegethetik akár az egész emberiséget. Súlyos probléma, hogy az ember az élet eseményeiből nem okul, s az elhatalmasodott bűn elhatalmasodott következményeit, amelyet az egyre szabadabban működő sátáni erő szervez, természetes okokra vezeti vissza, s ezeket csupán természetes összefüggésükben értelmezi.
71. Az okkultizmusból megtérni nagyobb csoda, mint Lázár feltámasztása volt. Ám, ez sem lehetséges másként, mint Jézus Krisztus rendkívüli kegyelme által!
72. A sátán célja nem csak evilági – mely csak „mellékes” öröme –, hanem végső célja, hogy népet gyűjtsön maga köré a kárhozatba, mintegy szervezi saját „egyházát” és ehhez sajnos, megvannak a maga hús-vér 'apostolai' is! A lelkekért folytatott harc könyörtelen, szívós és kompromisszum nélküli. „Az első számú ellenség az ördög, minden kísértés szülőatyja. Tudatában vagyunk annak, hogy e sötét és romboló valóság létezik és igen aktívan működik, terjesztve a zűrzavart és a megosztottságot” (VI. Pál pápa) – és ezt, nemzetek feletti titkos társaságok segítik! A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós és kompromisszum nélküli. E törekvéssel szemben szüntelen harccal védekezhetünk.
73. A fentiek lényeges és sarkalatos igazságokat fogalmaznak meg a bűn szerzőjéről, mégis azt kell látni, hogy sokan nem ismerik fel a „sötétség hatalmainak” mesterkedését. Nem működik a megkülönböztetés adománya vagy nem élnek vele, s ezért sok zűrzavaros álláspont alakult ki a bűn szerzőjével kapcsolatban, pedig e kérdésben a tisztánlátás és felvilágosítás súlyos evangelizációs feladat!

227. Csupa kisdolog az élet; amilyen a szívdobbanás, lelkiébredés, napi foglalkozás, mosoly, szeretet, segítés. Csak Isten nagy, minden egyéb kicsiny! (Prohászka)
228. A bűnök valamennyi gonoszsága abban áll, ha azt akarjuk, amit Isten nem akar! (Liguori Szent Alfonz)
229. Helytelenül nevezzük a bocsánatos bűnt kis bűnnek; mert hogyan is lehetne bármely bűnünk kicsi, ha a végtelen fölségű Istent bántottuk meg vele?! (uo)
230. A Bűnbocsánat Szentsége, nem a következményeket tünteti el, hanem csak lehetőséget ad arra, hogy az örökkévalóság szempontjából tovább élhessük életünket! (H 389)
231. Mi azonban vizsgáljuk meg lelkiismeretünket Isten előtt; hogy vétettünk-e gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztással Isten és az Anyaszentegyház parancsolatai ellen? Megbotránkoztattunk-e másokat rossz példával, vétettünk-e a szeretet vagy állapotbeli kötelességeink ellen? És ha valamit nem tudunk tisztázni magunkban, beszéljük ezt meg a gyóntató pappal, aki abban a helyzetben Istent képviseli!
232. Az ember, élete során sok testi-lelki veszélynek van kitéve. Ma még virulsz egészségben, de holnapra már ravatalon lehetsz! Ezért gyakran indítsd fel magadban a tökéletes bánatot, s mond el a 'gyónás utáni' bánatimát: Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a jó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem és a bűnt kerülöm. Amen.
233. A bűnbánónak Isten megígérte a megbocsátást, de azt nem, hogy megéri a holnapot! (Liguori Szent Alfonz)
234. Isten irgalma végtelen; – végtelen irgalmasságának tökéletes tanújele Jézus Krisztus – akinek irgalma nem határtalan! (uo)
235. A „szentek közössége” miatt az Egyház Isten irgalmába ajánlja az elhunytakat, s közbenjárást ajánl föl értük, leginkább a szent eucharisztikus Áldozatot.(ÚK 1055)
236. Ha a lélek már oszló hulla lenne, s emberi értelemben képtelen az újjáéledésre, ha már minden el volna is veszve, nem így az Istennél! Az irgalmasság csodája teljesen életre kelti a lelket! (Fausztina Napló 1448)
237. Szent Fausztina révén kéri tőlünk Jézus: „Délután három órakor könyörögj irgalmamért, főleg a bűnösök részére. Merülj el, ha csak rövid időre is, szenvedéseimben, főleg elhagyatottságomban halálom óráján. Ez a nagy irgalom órája a világ számára. Ebben az órában nem tagadok meg semmit a lelkektől, akik szenvedéseimre hivatkozva kérnek Tőlem valamit.” (uo 1320)
238. Az az idő, melyet nem Isten szolgálatára fordítunk, elveszett idő. (Liguori Szent Alfonz)
239. Az idő végtelen értékű kincs; hiszen bármely pillanatban a kegyelem és a dicsőség kincseit szerezhetjük meg vele. (uo)

Miért nem áldoztat a pápa?

64. Tudatában kell lenni annak, hogy az okkultizmus bármilyen formában való gyakorlása azt eredményezi, hogy az embert gonosz lelkek kezdik el irányítani, miáltal a 'szabadgondolkodás' tudata és gyalázatos gondolatok jelennek meg, az imádság és a szentségek elutasítása, a szomorúság, a depresszió, különféle kényszerek, öngyilkos és gyilkos vágy, ördögi késztetések, amelyek akár megszállottsággá is válhatnak. 

65. A gonosz lelkek ravaszak, mert természetfeletti intelligenciával rendelkeznek. Életünk jövőbeli eseményeibe és esélyeibe is van betekintésük, amelyről nekünk fogalmunk sincs, és ilyen szempontból előnyben vannak. A jó nevében előnyösnek mutatnak végzetes dolgokat. Éginek tűnő hamis üzeneteket terjeszthetnek övéikkel. Elferdítik az igazságot és hazugok. Mindent elkövetnek annak bizonyítására, hogy az ember valójában porban fetrengő féreg (ld a megszállottak riasztó viselkedését)! Ha jó szándékot látnak, zavart és elbizonytalanodást igyekszenek kelteni, s az embert folyamatosan próbálják becsapni azzal a fáradatlan céllal, hogy részben, vagy egészen a hatalmukba kerítsék, félelemben tartsák. Eredményesen védekezni, csak gyakorló szentségi élettel vagyunk képesek, melyeket éppen ezért kaptuk az Úrtól!

66. Pogány istenségek és állatövi képek, souvenir totemek, ezoterikus irodalmak lakásunkban való tartása, miként a ma divatos „atlantiszi gyűrű” viselése, a megrögzött tévézés és gonosz célú internetezés, súlyos károkat okoz személyiségünkben, a családunkban, de még szélesebb környezetünkben is! Fokozottan érvényesek ezek a „transzcendentális meditációval”, a Silva-tréninggel élőkre, a reiki medált viselőkre és a havy-metal rajongókra!

67. „A modern idők a sátán uralma alatt állnak, és ez még inkább így lesz a jövőben! (…) A pokollal való összeütközést az ember nem képes felvállalni, még a legokosabb ember is elbukik. Egyedül a Szeplőtelen Szűz kapott ígéretet Istentől arra, hogy legyőzi a sátánt!” – mondta Szent Maximilian Kolbe.

(A képen José Silva, az internetről)

207. Az „égbekiáltó bűnök”: 1. Szándékos gyilkosság (Ábel bűne). 2. Természetellenes testi bűn (Szodomaiak bűne). 3. A szegények, özvegyek és árvák nyomorgatása. 4. A szolgák és munkások bérének visszatartása vagy megrövidítése.
208. A lelket két hajlam képes elsötétíteni: a jóra való restség és a rosszra való készség. (H 427)
209. A bűn olyan a szívben, mint terebélyes bálvány az oltáron. (Liguori Szent Alfonz)
210. Legyen bármely szentnél nagyobb az érdemed, egyetlen halálos bűnnel semmivé válhat! (uo)
211. Ó Jézusom, nem merném a bocsánatodat kérni, ha nem tudnám, csak azért adtad az életedet, hogy nekem megbocsáthass! (uo)
212. Bizonyos tekintetben mindenki maga felelős, lelki alkatának a kialakulásáért! (Arisztotelész)
213. Szívedbe zárhatsz ezernyi semmiséget, azt is hiheted, hogy megtelt. Pedig szíved mindaddig üres marad, míg be nem tölti a Végtelen! (H 3)
214. A kínos tévedések négy fokozata: 1) Amikor kigondoljuk. 2) Amikor cselekménnyé váltjuk. 3) Amikor a felelősséget megpróbáljuk áthárítani. 4) Amikor legszívesebben meg nem történtté tennénk az egészet. (H 623)
215. Jézus engedelmessége a halál átkát áldássá változtatta. (ÚK 1009)
216. Tökéletlen jóságunk a tökéletes jó után kiált. Tehetetlenségünk a Mindenhatót kívánja. Miként véges létünk a végtelenre, úgy emberségünk az isteni létre vágyakozik. (H 46)
217. Ha a kísértésekben mindig Isten segítségét kérnénk, sohase vétkeznénk. (Liguori Szent Alfonz)
218. A bűnbánónak Isten megígérte a megbocsátást, de azt nem, hogy megéri a holnapot! (uo)
219. Jézus szeretete nem elégedett meg azzal, hogy minden emberért emberré lett, szenvedett s meghalt. Szeretete módot talált arra is, hogy mindegyikünknek külön-külön egészen odaadja magát; ezért alapította a Legméltóságosabb Oltáriszentséget. (uo)
220. Az Üdvözítő azért szenvedett annyit, mert utolsó leheletéig a mi bűneinket tartotta szem előtt! (uo)
221. Hogy megérthessük, milyen rossz a bűn, fel kellene fognunk, hogy kit bántottunk meg vele! (uo)
222. A bűn világuralmát építő sátán legnagyobb bravúrja, hogy megpróbálja elhitetni; hogy nem is létezik!
223. A gyóntatónak hatalmat adott Isten a megbocsátásra, nem hétszer, de hetvenszer hétszer! (Don Bosco)
224. Az ember test és lélek! Bizony balga dolog, ha az egyiket untalan ápoljuk, miközben a másik mocskos!
225. Minél gyakrabban járulsz kellő előkészülettel és lelkülettel a Bűnbocsánat Szentségéhez, annál tisztább lesz a lelked, és annál nagyobb lesz esélyed az üdvösségre. Mert „boldogok akik megmossák ruháikat a Bárány vérében” (Jel 22,14). Ahol nincs bűnismeret, ott bűnbánat sincs! A kevélyek, sajnos így gondolkodnak: „nem raboltam, nem gyilkoltam, sem nem gyújtogattam, egyébre pedig nem is emlékszem!”(?).
226. Pőrén születtél, pőrén távozol!

59. A lélek mélye, ahol a szabad elhatározások születnek, nem megközelíthető a démonok számára; csupán a test és lélek határterületén, a pszichén keresztül próbálhatják befolyásolni. Egyedül a halálos bűn helyezi az emberi személyt mindenestül a sátán hatalma alá. Legfőbb célja, hogy halálos bűnbe vigyen bennünket, amely Isten elveszítéséhez, örök kárhozathoz vezet. De igyekszik egyéb módokon is ártani; ott támad, ahol csak tud. A démoni zaklatás, ha nem ijedünk meg tőle, voltaképpen nem veszélyes. Az ijedezés és fantáziálás sokkal ártalmasabb.
60. Az ördög kihasználja az emberi ösztönöket, szemérmetlenségre és közönségességre késztet.
61. Sokan, önként kerülnek a gonosz rabságába. Különösen veszélyesek az energiaátadásos, bioenergetikusi és a paranormális gyógymódok, melyek által gonosz eredetű energiákkal kerülhetnek kapcsolatba. Csodálható-e, ha ma már szembesülünk az ijesztő ténnyel: megjelent az az embertípus, aki tudatosan el akar kárhozni, hogy urához a sátánhoz mehessen! Csak reméljük, hogy többségüknek fogalmuk sincs a Szeretet Istenéről a bűn és a kárhozat mibenlétéről, vagyis „nem tudják, hogy mit cselekszenek”! Ebből következően elengedhetetlen, hogy ne ismerjük az Evangélium tanítását és hogy fáradatlanul ne küzdjünk a sátáni törekvésekkel szemben, kérve Isten segítő kegyelmét! Mert „nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen” (Ef 6,12).
62. Akad néhány ember, aki megzavar titeket és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát. (Gal 1,7)
63. Egy keresztény kultúrájú embernek tudnia kéne, hogy a gonosz lélek minden bensőnkbe vezető utat ismer. Mégis sokan élnek a New Age propagálta keleti meditatív praktikákkal, a „tudattágítással”, a „gyógyító” reikicédulákkal (melyre nem tudni mi van írva!), az „energia-átadással”, „agykontrollal”, stb. Nos, eközben észre sem veszik, hogy hátat fordítanak Üdvözítőjüknek, s amikor tornyosulnak életükben, környezetükben a tragédiák, még ők kérdik vádlón: – Ilyenkor hol van az Isten? – holott azt kellene átgondolniuk, hogy hova keveredtek ők maguk, az Evangéliumhoz képest? 

198. A Szentírás arra tanít, hogy erősen ellene kell állni az ördögnek (vö 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítani (vö Ef 6,12). Ezek a szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt megengedi neki. Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerülhet, eszközként szolgálva istenellenes művének építését. Ez a sátáni tevékenység tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig mindenütt. (vö. JÜ. 27)
199. A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat így nyilatkozott: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban...” (GS 37)
200. Szabados életed, valójában az ördögnek kínál szabad teret életed felett. (H 428)
201. A sátán általános módszerei közé tartozik a kísértés, az ördögi zaklatás, a megkötözöttség és a megszállottság. Ezen veszélyekkel minden embernek számolnia kell, és meg kell vívnia a harcot nap mint nap. E harchoz ad erőt és biztos győzelmet a szentségi élet! (vö. JÜ.28)
202. A sátáni megszállottságban elkövetett tetteket, nem lehet a racionális tudomány logikájával értékelni, mivel nem evilági indíttatásokról, erőről és hatékonyságról van szó. A megszállott ember, annyiban felelős a tetteiért, amennyiben lelki irányultságával bűnös cselekedeteivel, óvatlanul, vagy számító szándékosságával megnyitotta magát (benső lelkületét) annak a személyes valóságnak, aki az ember megátalkodott ellensége, és aki ellen kifejezett küzdelemre szólít fel és figyelmeztet az Evangélium (Ef 4,27; 6,19). (Szerk.)
203. A sátán uralkodni akar az emberek felett és magának akarja lelküket megnyerni. Világuralomra tör a szervezetek és médiák felett, melyek az emberek életterét, „világát” képezik és meghatározzák. Kozmikus harc folyik minden egyes lélekért, minden pillanatban, minden órában, a csábítás és megtévesztés minden eszközével; a tét pedig az örök élet boldogsága!
204. Az áteredő bűn következményeként az embernek vállalnia kell a testi halált, „melyet /.../ nem ismert volna meg, ha nem vétkezik”. (ÚK 1018)
205. A bűn személyes cselekedet, de felelősséggel tartozunk a mások által elkövetett bűnökért is, amikor rossz példát adtunk, mutattunk: 1) közvetlenül és szándékosan; 2) parancsolva, dicsérve tanácsolva, vagy jóváhagyva; 3) palástolva vagy meg nem akadályozva (kötelesség mulasztás); 4) pártolva azokat, akik elkövetik a bűnt (pártszavazatunkkal). (vö ÚK 1868)
206. A bűn, mindennek a megrontója!

55. A Magyar Kurírból: A CNA kérdésére, hogy hol lehet tetten érni a Gonosz jelenlétét a társadalomban, Chaput érsek így válaszolt: „Amerikában az egyik legmarkánsabb megnyilvánulása az észrevétlenül mindenhová beférkőző, csábító internetes pornográfia, amely életeket tesz tönkre, mégis alig beszélünk arról, hogyan lehetne védekezni ellene. Az érsek a válást és a házasság újra definiálását is a Sátán térnyerésének nevezte. „Minden statisztika azt mutatja, hogy ép testű-lelkű utódok férj és feleség stabil kapcsolatából születnek, mégsem lehet ezt ma a fenti problémákat kifogásolni anélkül, hogy szabadság és igazságellenesnek ne bélyegeznék az embert. Olyan alapvető emberi értékek, mint a tisztaság és a családi élet, az emberek szemében idejétmúltnak tűnnek a sok hazugság, a Gonosz szemfényvesztése következtében. Még a katolikusok sem mernek kiállni az igazság mellett; félünk, hogy régimódinak tartanának."
56. Az ördöngösség jelei: a (nem tanult) nyelveken való beszéd, emberfeletti erő és titokzatos dolgok ismerete.
57. Olaszországban, nemrég egy fiatal lánynál sátánista „imakönyvet” találtak, mely utasításokat tartalmazott a sátánnak való önfelajánlásról, felsorolva az áldozati és öngyilkossági módozatok valamennyi módját. Sajnos, a fiatalkorú gyilkosok és öngyilkosságok száma valóban növekszik! Feketén-fehéren látni kell, hogy Isten az élet Ura, a sátán pedig a halálé. Szent Ágoston szerint, ha Isten féken nem tartaná a sátánt, valamennyiünket elpusztítana!
58. Sajnos, fiataljaink ma mindent megkapnak szüleiktől, csak a hitet nem! Ezért a destruktív és okkultista szekták terjedésének oka, épp az ifjúkori kíváncsiság és az elmaradt hittani alaptudás. Sajnos a média egyre fokozza a könnyelmű érdeklődést a mágikus és fantasztikus fikciók iránt, melyek lassan megmételyezik a lelküket, hamis vágyakat keltve bennük. Az erre való hajlamot, idejekorán előkészítik a mágikus „gyermekmesék”, az erkölcsromboló filmek, az ezoterikus olvasmányok és a szekták alattomos propagandái. (A képen: "gyermekjáték")

190. A lélek úgy merül el a bűnökben, mint hajó a tenger habjaiban, melyből naponta nem távolították el a beszivárgó vizet. (Szent Ágoston)
191. A bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája, nem természetes adottsága az embernek, tehát nem az ember lényegéből fakadó hajlam, hanem a bűnnek van szerzője. Az Újszövetségi Szent-írás közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. Jézus Krisztus igehirdetéséből, és a teljes kinyilatkoztatásból világosan látható: hogy az ember létét és történelmét, alapjaiban fenyegető tényezőről van szó. A Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből azt látjuk, hogy az ördög, ez az istenellenes hatalom fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, irigység, megalázottság és reménytelenség kíséri. Ebben a viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, amit a totális reménytelenség magyaráz. A sátán már tudja, mit jelent a kárhozat, tudja, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, ő is népet akar maga köré gyűjteni. (JÜ. 26-27)
192. A kísértés mibenlétét ismerjük és tudjuk, hogy: állandó kísérője az emberi életnek. Az ördögi zaklatás pedig gyakori. Sajátos formája az egység megbontása, a békétlenség keltése. Először a szívben, majd a családban és más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni a széthúzással. A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát ver az önteltség, a gőg, mely a sátán kezében hatékony eszköz! (vö. JÜ.28)
193. A Szentírás figyelmünkbe ajánlja: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni. Jézust is megkísérti, olvassuk a Bibliában (vö Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra képes (vö. 2Tessz 2,9). Szt Péter apostol pedig így figyelmeztet: „Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben ...” (1 Pét 5,8-9). Különös figyelmet kell szentelni az Efezusi levél 4,27-nek: „Ne adjatok helyet a sátánnak”, vagyis ne adjatok teret, működési lehetőséget a sátánnak önmagatokban, családotokban, a társadalomban, és a világban. (vö. JÜ.27)
194. A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis kimutathatóan felismerhető: „tévútra akarja vezetni az egész világot” (vö. Jel 12,9b).
195. Ha az ördög nem képes bennünket rászedni a rosszra, akkor a jót viteti túlzásba! (H 557)
196. Sátán által inspirált személyek – megbízójuk irányítása mellett – kitartóan igyekeznek a gonoszság hatalmát megerősíteni, és az istenhitet a lelkekből kiírtani. Céljuk elérése érdekében kiforgatják és meghamisítják a Szentírást, az igazságokat és a nemes emberi célokat. Az a lelkület, amely Krisztus halálát okozta, az indítja a gonoszokat Krisztus követőinek elpusztítására. És ez az idők végéig fog tartani.
197. Önmagad ítéled el, ha vétkezel! (Liguori Szt. Alfonz)

(Folytatás)

Kérdés: De hát működik ez?
Amorth: Nincs különbség fekete és fehér mágia között. Amennyiben a mágia működik, az mindig az ördög műve, mert a sátánizmus az okkultizmushoz kötődik. Az efféle dolgokkal való foglalkozás, mindig nyitás az ördög felé. És nem is kell sokáig hívogatni. Egyes gyilkosságoknál világosan kimutatható a sátáni befolyásoltság, mégha a hatóságok igyekszenek is ezt elhallgatni.

Kérdés: Hogyan vezethet ennyire félre valakit a Sátán?
Amorth: Egyszerű módszerrel! A sikerre, a hatalomra és az érzékiségre, e három legnagyobb szenvedélyre épít a Sátán. Elhiteti, hogy nincs pokol, nincs bűn, csak egy tapasztalásról van szó, amelyet át kell élni.
Kérdés: Hány ilyen esettel került kapcsolatba?
Amorth: Az első száz után abbahagytam a számolást.
Kérdés: Hogyan kerül valaki a Sátán hálójába?
Amorth: Sokféle oka lehet, ami miatt valaki az ördög általi szenvedés áldozatává válik. Van, amikor az illető javát szolgálja (ismerünk ilyeneket a szentek életéből), de előfordulhat a bűnben való makacsság miatt is vagy átok miatt, továbbá ha valaki odaígérte magát a Sátánnak vagy okkultizmussal foglalkozott.
Kérdés: Milyen megfigyelni egy exorcizmust?
Amorth: Emlékszem egy írástudatlan parasztra, aki az exorcizmus alatt folyékonyan angolul beszélt, úgyhogy tolmácsra volt szükségem. Vannak, akik emberfeletti erővel bírnak, mások a padló felett lebegnek, vagy nem lehet őket a széken megtartani. Azonban az ördög jelenlétéről csak bizonyos feltételek esetén beszélek.
Kérdés: Önnek soha nem ártott a Sátán?
Amorth: Amikor Poletti bíboros felkért, hogy legyek exorcista, magamat az Istenanya oltalmába ajánlottam, kértem, hogy rejtsen el a köpenyébe. Sajnos e felajánlást, nem sokan teszik azok közül, akik valami tisztséget elnyernek. A Sátán gyakran fenyegetett, azonban nem ártott. Nem csoda, ha a sátán a papságot és az Egyház vezetőit célozta meg leginkább, mint ahogyan a politikai és gazdasági élet vezetőit is. De hála Istennek, itt van a Szentlélek, aki oltalmazza az Egyházat: „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. A bukások, az árulások ellenére sem. Ne lepjen meg senkit, hisz' az első áruló egy apostol volt, aki igen közel állt Jézushoz: Iskarióti Júdás. De az Egyház megy tovább a maga útján. Megoltalmazza a Szentlélek, s ezért a Sátán törekvései csak rész sikereket ér el. A Sátán meg tud nyerni egy-egy csatát, fontosakat is, de sohasem a háborút.
(vö. a „30 Tage In Kirche und Welt” fi. 2001. júniusi sz.) 

181. Minden kísértésbe esőt a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra. A kívánság pedig, mihelyt megfogan bűnt szül, a bűn pedig ha elkövetik, halált okoz. (Jk 1,14-15)
182. Aki megtagadja Istentől a szeretetét, az a „világ bűnének” közös állapotába esik, megfeneklik a pusztulásban és a gyűlölet eszközévé válhat. Minden bűn sérti Isten szeretetét, gyengíti a szeretetre való készséget és bűnrészessé válik a szeretet nélküli világ „fagyhalálában”. Bűn nem csak elkövetőjére vet árnyékot, de megsebzi az egész világ szeretetburkát is!
183. A pénz és jólét nem lehet legfőbb gondunk. Óvakodnunk kell a mohóságtól, kapzsiságtól és zsugoriságtól. Jobb a földön szűkölködni és a mennybe jutni, mint földi javakra vadászni és örökre elveszni. Krisztus mondja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti és ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincset a mennyben. Mert ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Mt 19,6/19-21)
184. Múlik a véges idő. Jézust követve nekünk is „Atyánk dolgaiban kell lennünk” (Lk 2,49). Legyen számunkra örömforrás, hogy Isten gyermekei lehetünk és Őáltala, Ővele és Őérte élhetünk. Ez a tudat, leegyszerűsíthet mindent, s a dolgok csendesebbé, békésebbé, átszellemültté, természetfölöttivé és istenivé válnak.
185. A bocsánatos bűn gyöngíti a szeretetet; /.../ akadályozza a lélek fejlődését az erények és a jócselekedetek gyakorlásában; ideigtartó büntetést érdemel. A szándékosan elkövetett és megbánás nélkül maradt bocsánatos bűn lassanként előkészíti a halálos bűn elkövetését. Mindazonáltal a bocsánatos bűn nem szakítja meg a szövetséget Istennel. Isten kegyelmével emberi módon helyrehozható... (vö ÚK 1863)
186. „Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Szentlélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot soha, bűne örökre megmarad” (Mt 12,32). Isten irgalmasságának nincsenek határai, de aki /.../ visszautasítja bűnei bocsánatát és a Szentlélek által fölajánlott üdvösséget, ez elvezethet a végső bánattalansághoz és az örök kárhozathoz. (vö ÚK 1864)
187. A bűn az embereket bűntársakká teszi, és uralomra segíti közöttük a bűnös vágyakat, az erőszakot és az igazságtalanságot. A bűnökből olyan társadalmi helyzetek és intézmények erednek, amelyek ellentétesek az isteni Jósággal. Analóg értelemben „társadalmi bűnt” hoznak létre. (ÚK 1869)
188. Az első emberpár bűnével született meg az „áteredő bűn”, a szégyenérzet és az ösztön.
189. Isten akarata, hogy földi életünk próbaidő legyen, mert a mennyei dicsőséget nemcsak ajándéknak szánja, hanem győzelmi díjnak is. Ezért megengedi, hogy megkísértessünk, vétkezzünk és így üdvösségünket veszélyeztessük. (HK)

(Folytatás)

Amorth atya: Sajnos sok mindent, amit a mai kornak megfelelően csak át kellett volna fogalmazni, ehelyett teljesen átírták! Például ezt tükrözi, az új Áldások Könyve is. Átolvasva, minden olyan utalást, hogy az Úr megvéd az ördögtől, s angyaloknak parancsolt, hogy oltalmazzanak az ördögi támadástól, eltávolítottak belőle. Kihagyták a házak és iskolák megáldásának szövegeit is, pedig fontos ezek megáldása, oltalmazása. Sajnos, egyre kevesebb a Sátán elleni oltalom. Nincs eszköz, nincs ima. Jézus a Miatyánkban egy szabadító imára is tanított: „Szabadíts meg a gonosztól”, ám olaszra ezt tévesen fordították: „Szabadíts meg a gonoszságtól”.
Ez általánosságban beszél egy rosszról, melynek nem ismeri a forrását, pedig ez az a rossz, amelyről az Úr Jézus Krisztus tanított, konkrét személy, a Sátán.
54. Kérdés: Ön naponta harcol az ördöggel. Mi volt a Sátán legnagyobb sikere?
Amorth atya: Az, hogy elhitette, hogy nincsen. S ez csaknem sikerült is neki, még az Egyházon belül is! A klérus és a püspökök közül sokak nem hisznek többé az ördög létezésében, az exorcizmus erejében. Évszázadok óta a latin egyház – szemben az ortodox egyházzal és néhány protestáns felekezettel – csaknem feladta az exorcizmust. A “korszerű” gondolkodás már olyan mérvű, hogy egész egyházmegyék vannak, melyek exorcizmus ellenesek, és vannak egész nemzetek, ahol nincs egyetlen exorcista sem.
Kérdés: Mi a véleménye, a sátánizmus terjedéséről?
Amorth atya: Amikor csökken a hit, terjed a babona. Vagyis, aki elhagyja Istent, az megadja magát az okkultizmusnak. Az egykor katolikus Európából félelmetes méretekben tűnik el a hit, s ennek a következménye, hogy varázslók, kártyavetők, sátánista szekták élik virágkorukat. A sátánkultuszt pl. olyanok, mint Marilyn Manson, a sátánista rockon keresztül terjesztik. De a gyermekeket sem kímélik olyan filmekkel, melyek varázslásra és sátánizmusra tanítják őket. Közkedveltek a spiritiszta szeánszok, amelyeken halottakat idéznek, akár TV-n rádión, sőt telefonon is. Ennek jellemzője az automata írás. Az ember egyszerűen már maga válhat médiummá. A tanulók 37%-a legalább egyszer részt vett asztaltáncoltatáson. Az egyik iskolában, ahová előadni hívtak, elmondták a diákok, hogy hittanórán is csinálták, de a hitoktató nem talált benne kivetni valót. (folyt)

174. Az egyéni bűn mindig megakadályozza az emberi értelmet, még az egyértelmű igazságok felismerésében is! (H 519)
175. A testi erőnél magasabb rendűek szellemi hajlamaink és képességeink, mindenekelőtt az értelem, az akarat, az emlékezés és az érzelem. Ezek Istennek rendkívül becses ajándékai; ezek emelik az embert a föld teremtményei fölé. A szellemi hajlamokért és képességekért Istennek hálával tartozunk, azokat fejlesztenünk és helyesen használnunk kell. Ezért kell lelkiismeretesen felkészülnünk életünk feladataira. Szívünket ki kell tárnunk minden igaznak, jónak és szépnek, hallgatnunk kell az okosabbakra és tájékozottabbakra, s követnünk kell a nagy emberek példáját. Aki szellemi hajlamait és képességeit könnyelműségből vagy kényelemszeretetből elhanyagolja, bűnt követ el. Semmibe veszi Isten adományait és később csak magát okolhatja, ha életének feladatait rosszul látja el.
176. Örök üdvösségünket nem szabad veszélyeztetnünk. Földi boldogulásunkkal nem szabad oly sokat törődnünk, hogy lelkünk üdvössége kárát vallja. Küzdenünk kell a rosszra való hajlamaink ellen és le kell győznünk magunkat. Késznek kell lennünk még arra is, hogy lemondjunk pénzről és javakról, megbecsülésről és szabadságról, óvakodva azoktól a dolgoktól, melyek elhangolhatják Krisztusba vetett hitünket és mások iránti tanúságunkat. Mondva van: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárát vallja?” (Mt 16,26) Hogy szenvedélyeinket megtanuljuk féken tartani, gyakorolnunk kell legyőzni magunkat; például önként lemondva valamiről, ami meg van engedve. Ha engedjük a szenvedélyeket úrrá lenni magunkon, az ördögnek nyitunk kaput a lélek felé. Önfegyelem és küzdés nélkül nincsen keresztény élet. A bűnt eltökélten kerülnünk kell és jócselekedeteinkkel érdemeket kell szereznünk az örök életre.
177. Isten szemében minden ember teste és léte drága. Ezért kell felebarátunk testét és életét nekünk is tisztelnünk, óvnunk és testi jólétét elősegítenünk. Különösen azoknak tartozunk segítséggel, akik szükséget látnak. Gyakorolnunk kell az irgalmasság testi cselekedeteit: ételt adni az éhezőknek, italt a szomjúhozóknak, a szegényeket ruházni, az utasoknak szállást adni, a betegeket látogatni, a holtakat eltemetni. (ld: Mt 25,34-36) Krisztus e cselekedetek szerint fog megítélni minket az Utolsó Ítélet napján.
178. Azokat a napokat, melyekben nem nevettünk, életünk legrosszabb napjai közé számíthatjuk. A sötét gondolatok és a szomorúság nem Istentől valók, hanem az ördögtől! (Pie-Aymon Reggio)
179. A halálos bűn Isten törvényének súlyos megsértésével lerombolja az ember szívében a szeretetet; az embert elfordítja Istentől, végső céljától és boldogságától... (vö ÚK 1855)
180. Mivel a halálos bűn az élet elvét a szeretetet öli meg, /.../ a szív megtérésére van szükség, ami rendes körülmények között a kiengesztelődés szentségében (szentgyónás) valósul meg. (vö ÚK 1856)

47. Jézus tanítása szerint a gonoszságért és a sötétségért nem lehet csak a Sátánt felelőssé tenni: ,,Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, házasságtörések, lopások, gyilkosságok, a hűtlenség, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.” (Mt 15,21-23). Az ember felelősséggel tartozik tehát a tetteiért, bűneiért és nem okolható mindenért csak az ördög. Aki a Sátán hálójába került, önmagának róhatja fel, hiszen a házát a gonosz szellemek számára söpörte ki és díszítette fel (Lk 11,25; Mt 12,44).
48. Végkövetkeztetés: Ha az ember elfordul Istentől és nem él a Szentségekkel, könnyen válik védtelenné, s a végeredmény a bűn lavina szerű elhatalmasodása!
49. A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorja a pusztulás felé az egyént, a családot és a társadalmakat. Az ember nem csupán napi életét nehezíti bűneivel, de örök életét is veszélyezteti, s számítanunk kell az igazságos Isten beavatkozására. A Jelenések könyvében három fejezet is (vö Jel 8-11) utal erre. Ezek bár jelképes leírások, mégsem hagynak kétséget afelől, h. a bűn mind súlyosabb büntetéséről van szó. Ennek kapcsán a Jelenések így fogalmaz: Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg (Jel 16,10).
50. Már Izaiás figyelmeztet az elhatalmasodott bűnre: „Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra, és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret” (5,18).
51. A szekták általában élesen szembefordulnak a történelmi egyházakkal, sőt gyakorta a társadalomnak is hátat fordítanak, és rendszerint ez eredményezi a közösségek, családok felbomlását, baráti kapcsolatok megszűnését. »A sátán ténykedésével foglalkozó tanulmányok nem hagyhatják figyelmen kívül működésének „szervezett” jellegét, azt, hogy a sátán az egész világon a szekták révén terjeszti gyilkos tervét. Sajnálatos meggyőződésünk, hogy a felsőbb kléruson belül is sokan kételkednek a sátán ilyen irányú (személyes és globális) ténykedésében« – írja a „30 Giorni” c. olasz folyóirat. Ebből idézzük a Don Gabriel Amorth exorcistával folytatott interjú részleteit. (folyt)
52. Interjú részlet a www.katolikustraditio.hu -ról. 1972 június 29-én, VI. Pál drámai figyelmeztetést hallatott. Az ember ősi ellenségéről beszélt, akinek Sátán a neve. Ő az Egyház ellensége. Az Egyház falainak repedésein keresztül behatolt a Sátán füstje – hangzott a felrázó megállapítás, mely még a katolikus világban is, meglepő, sőt visszatetsző volt.
53. 2001. 05. 15-én az Olasz Püspökkari Konferencia jóváhagyta az exorcizmus új rituáléját. Kérdés, mi van azzal a bizonyos füsttel, ami most már olyan helyiségekbe is behatolt, amelyeket védettnek hittünk. (folyt) 

157. Ha az emberiség szenvedéseiben mindig a Legméltóságosabb Oltáriszentségnél keresett volna vigaszt és menedéket, már rég nem lenne a világ ilyen szánalmas állapotban. (vö Liguori Szent Alfonz)
158. A tiszta szándéktól indíttatott cselekedet legbiztosabb jele, hogy nem nyugtalanít az kudarc. (uo)
159. A szentáldozásra készülő, bensőleg minél jobban szűküljön be a teremtmények számára és forrón kívánja, hogy szíve kitáruljon Isten szeretetének. (vö uo)
160. A lehetőség néha igen halkan kopogtat.
161. Sokak számára a keresztség abban áll, hogy valamikor beírták nevüket a kereszteltek anyakönyvébe.
162. Amit az anyagi táplálék jelent a testi életben, azt valósítja meg a szentáldozás lelki életünkben. Az Eu-charisztia elhalmoz bennünket az ég minden kegyelmével és áldásával. Megerősít a keresztségben kapott kegyelmi életben, erőt ad a jelen élet zarándokútján való küzdésre, és fölébreszti bennünk az örök élet vágyát azáltal, hogy már most egyesít bennünket a feltámadott Krisztussal, a mennyei Egyházzal. (vö Róm. Komp. 294)
163. Ne feledjük, hogy Jézus úgy van jelen oltárainkon, mint az irgalmas szeretet, és azért, hogy rejtettségében éjjel-nappal kegyelmeket osztogasson, tanújelét adva szeretetének. (Liguori Szent Alfonz)
164. Míg a többi szentség Isten ajándékait foglalja magába; a Legméltóságosabb Oltáriszentség olyan ajándék, mely pusztán szeretetből áll. Így nem csupán a szeretet jele, hanem maga a Szeretet. (uo)
165. Minél inkább részesedünk az Eucharisztia által Krisztus életében és minél inkább elmélyedünk barátságában, annál nehezebb lesz halálos bűnnel megszakítani a kapcsolatot Vele. Ám a halálos bűnök megbocsátására nem az Eucharisztia van rendelve, hanem a Bűnbocsánat Szentsége. Az Eucharisztia azok szentsége, akik teljes közösségben vannak az Egyházzal. (vö ÚK 1395)
166. Az Oltáriszentségben jelenlevő Jézus mellett csak az unatkozhat, aki nem ismeri Őt.
167. A halálos bűn elkövetéséhez teljes ismeret és teljes (akarati) beleegyezés kell... (vö ÚK 1859)
168. Minél nagyobb a kegyelem, melyet Istentől kaptunk, annál nagyobb hálátlanságunk, ha visszaéltünk vele.(uo)
169. Ne attól rettegj, hogy elesel, hanem attól hogy nem tudsz majd felkelni! Élj a szentségekkel! (H 355)
170. Nincs nagyobb esztelenség, vakság, vagy veszteség, mint mikor az ember azt tartja nagynak és vágyai „netovábbjának”, mely önmagában véve semmi! (Avilai Szent Teréz)
171. Nemcsak az a fontos, hogy jót tegyünk, hanem az is, hogy jól tegyük a jót. (Liguori Szent Alfonz)
172. A gőg megüli a lelket, romba dönti a szívek közti hidakat, és aláássa az üdvösség minden kötelékét.
173. A gőgös ember kérkedik a lázadásban fogant szabadságával. Az ily módon lopott szabadság azonban – melyet balgán saját magának tulajdonít –, idővel keserűvé válik számára és a rabságba vezeti.

(Folytatás)

43. Henry Newmann (1801-1890) az anglikánból katolizált későbbi bíboros így ír: Napjainkban nem törekednek-e csaknem mindenhol a világban a vallás nélkülözhetővé tételére? Hirdetik, hogy a vallásosság nem nemzeti, hanem magánügy. Nem kísérlik-e meg kizárólagossá tenni a vallás nélküli nevelést? Nem kísérlik-e meg, hogy a hasznosságot és nem az igazságot tegyék az állami törvények és rendelkezések iránymutatójává? Nem kísérlik-e meg mást belemagyarázva kiforgatni a Szentírást? /Sajnos/, a gonosz összeesküvésével állunk szemben, mely a világ minden részén szervezkedik, intézkedik, hogy Krisztus Egyházát gúzsba kösse és előkészítse az utat az általános elszakadásra! Ez a nagy aposztázia vajon megszüli-e az Antikrisztust vagy halasztódik még? Mindenesetre ez a taktika összes jeleivel és eszközeivel a sátántól ered! Távol álljon tőlünk, hogy megtévesszenek szép ígéretei, melyben mérgek vannak rejtve. Ne gondoljátok, hogy ügyetlen a mesterkedésben! Csalétkeit nagyon is nyíltan kínálja: Ígér polgári szabadságot, egyenlőséget, jó üzletet és jólétet, ígéri az adók csökkentését és reformokat. Ezáltal fedi el műve sátáni célját, melybe be akar minket is vonni. Ezért gúnyolódik az elmúlt időkön és a hagyományos intézményeken. Nekünk azonban szükséges megértenünk, hogy az első keresztények helyzetében vagyunk; ugyanazon friggyel, papi renddel, szentségekkel és kötelességgel! Tudatosítanunk kell, hogy egy bűnben fetrengő világban élünk, hogy helyzetünket felmérve lehessünk tanúságtevők Krisztus mellett. Szükséges, hogy éber legyen a szívünk, éberek legyünk a reményre /mentsük a lelkeket/ és várjuk az Ő második eljövetelét. (vö Szent István Társ. Bp. 1961. 358363. o)
44. Szent X. Piusz a XX. század első pápája is előre látta az eljövendő liberális hitlazulást, mely „a tévedések univerzális folyamataként” elősegíti „az Egyház hitének és fegyelmének általános meglazulását (…) Ez egy olyan méreg, mely ravaszan és titokzatosan lopakodik be az Egyház legbenső véredényébe.” Világosan figyelmeztet, hogy itt van az az idő, amikor a társadalom egyes rétegei megpróbálják majd gyökerestől kitépni és kiirtani „az ember és Isten közötti kapcsolat minden szálát”. (vö X. Pius pápa: Pascendi Dominici Gregis)
45. Részlet, II. János Pál pápa 1987. 05. 24-i beszédéből: „Az ördög elleni küzdelem, mely Szent Mihály arkangyal kiemelkedő jellemzője, napjainkban is aktuális, hiszen a sátán ma is tevékenykedik a világban. Mindaz a rossz, ami a világban van, a társadalom hiányosságai, az ember, a személy belső meghasonlottsága, a sátán sötét és zavart keltő tevékenységének eredménye is.”
46. Az Isten Fia azért jelent meg, hogy az Ördög műveit lerombolja” (1Jn 3,8).

Időszerű lenne a mai keresztény mártírok emléknapjának bevezetése

144. Semmi sem gátolhat abban, hogy szentek legyünk még a bűnelkövetés sem, ha azt bánva őszintén kívánjuk, hogy szentek legyünk. (Liguori Szent Alfonz)
145. Egyetlen mély gondolat az örökkévalóságra, sokszor elegendő ahhoz, hogy szentté tegyen valakit. (uo)
146. A szándék tisztasága abban áll, hogy mindazt amit cselekszünk, Istennek tetszően tesszük. (uo)
147. Morus Szent Tamás kevéssel mártírhalála előtt így vigasztalta leányát: „Semmi sem történhet, amit Isten nem akar. Amit pedig Ő akar, bármilyen rossznak tűnjék is, valójában a legnagyobb jó számunkra.”
148. „A bűn meg, ha elkövetik, halált szül.” (Jak 1,15)
149. Nagy Szent Leo pápa (+461), a római néphez intézett prédikációjában így beszélt: „Ha hittel és bölcsességgel gondoljuk át az ember teremtésének kezdetét, megértjük, hogy az Isten azért teremtette az embert saját képére, hogy kövesse Teremtőjét. Az emberi természet méltósága úgy valósul meg, ha az emberben mintegy tükörben, az Isten jóságának formája ragyog fel. Ezt a formát újítja meg bennünk nap mint nap a Megváltó kegyelme. Így az első Ádámban elbukott ember, a második Ádámban (Krisztusban) állhat ismét talpra. Az Isten szeret minket, saját képére újra formál és erőt ad ahhoz, hogy úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekszik, így megtalálva bennünk jóságának képmását. Vagyis, Isten lángra gyújtja szívünk mécsesét, hogy a szeretet tüzétől lángoljon és így szeressük Istent, és mindazt amit Isten szeret.” (Sermo 12,1)
150. Megjelent Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, és arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. ÉIjünk józanul, igazként és istenfélelemmel ezen a világon. (Tit 2,11-12)
151. A gonosznak a megváltás szab határt! Isten maga jött a világba, hogy megszabadítsa az embert a rossztól, Jézus Krisztus önként vállalt áldozata által!
152. Vagy szentnek, vagy bűnösnek kell lenni, középút nincs! (Raoul Plus SJ)
153. Nem a születés által válunk kereszténnyé, hanem a keresztségben való újjászületés által. A keresztség, egy életen át tartó állandó megtérés és megújulás kezdete, melyet az isteni kegyelem, a Bűnbocsánat Szentsége által biztosít.
154. Tudatlanok voltunk, amikor megkereszteltek, vigyázzunk, nehogy azok is maradjunk! (Raoul Plus SJ)
155. A hívők, akik válaszolnak Isten szavára és Krisztus Testének tagjaivá válnak, szorosan egyesülnek Krisztussal: „Ebben a testben Krisztus élete árad szét a hívőkbe, akik a szentségek által titokzatos és valóságos módon egyesülnek a szenvedett és megdicsőült Krisztussal”. Ez elsősorban a keresztségre érvényes, ami által Krisztus halálával és föltámadásával egyesülünk, és az Eucharisztiára, ami által „valóságosan részesedünk az Úr testéből és fölemeltetünk a Vele és az egymással való kommunióra”. (ÚK 790)
156. A szentségek önmagukban is hatékonyak, de az ember hite nélkül nem érvényesül a kegyelmük.

41. Gloria Polo Ortiz, bogotai orvosnő „Akit villámcsapás ért” c. könyvében megrázó halál utáni élményeit írta le. Az abortuszról az alábbiakat írja: A legsúlyosabb bűn!
Minden alkalommal, amikor egy magzat ártatlan vére kifolyik, ez olyan, mintha hódoló tűzáldozatot mutatnának be a sátánnak, mely által hatalma egyre nő a Földön. A piciny gyermek lelke, mely egy érett, felnőtt lélek, kétségbeesetten kiált segítségért esedezve, de senki sem akarja meghallani! A fiatal életből kitörő kiáltás, megrázza az eget és a pokolban győzelmi ordítás tör ki, mint egy futballmeccsen, amikor gólt rúgnak. A pokol olyan, mint egy stadion, óriási belátható területen rengeteg démon és ördög van, akik diadalittasan ordítanak. Az abortusz, a gonosz lelkek meghívója! Feltörődnek az eddig lepecsételt kapuk, melyeket Isten helyezett el a mi oltalmunkra s ezáltal egyre több démon jön fel a mélységekből, s mint a lárvák, úgy borítják el az egész Földet, hogy mindenkit a bűn rabjává tegyenek. Magunk is látjuk, mennyire terjed a gonoszság, a sátánizmus. Teret adunk a sátánnak életünk felett, és nyomában prostitúció, eltévelyedett szexualitás, sátánizmus, ateizmus, hazugságra alapuló politika, háborúk, öngyilkosság, érzéketlenség, megmagyarázhatatlan okokból elkövetett gyilkosságok, járványok, természeti csapások s egyéb bajok jelentkeznek, amiket naponta tapasztalhatunk. Íme, gyerekek százezreinek napi legyilkolása, a pokol valóságos diadalát jelenti, kiszabadult a démonok, köztünk való látványos garázdálkodását!
A temérdek gonoszságtól, nap mint nap rosszabb lesz a Föld, s ez mind a pokol munkálkodásának eredménye.
És mi csodálkozunk a legjobban, holott mi magunk műveljük a halál kultúráját! Észre sem vesszük, hogy közben teljesen elveszítjük a bűnre való érzékünket, és Isten hibáztatjuk a csapásokért, hogy „miért engedi meg mindezt?” Holott mélységes bűnbánatot kellene tartanunk és élni az Egyház védelmező Szentségeivel!
42. Az ördög hazug és a hazugság atyja! (Jn 8,44) (folyt)

Egyre több a keresztény mártír

(Folytatás)

Azt sugalljuk, hogy nektek elveitek vannak, akarjatok jól élni, bármi módon! Keressétek tehát az élvezeteket! Ó, de mennyire nehezebb a helyzetünk a Mária-tisztelőkkel. Meg kell győznünk őket, hogy az „Ő” közbenjárása teljesen szükségtelen, az állandó rózsafüzérima pedig végképp üres „bogyózgatás”! Értelmes emberként jobb, ha más imát keresel vagy dolgozol a családodért! Ti meg mindentől bedőltök, erőtlen senkik vagytok! Ó, de megmondanám rólatok a véleményemet! Fel se fogjátok, hogy milyen könnyen megteszitek az első lépést saját romlástokra! Pláne, ha hajlandók vagytok ezért-azért levenni magatokról a skapulárét, vagy a csodásérmet!
Mi a leginkább vagyunk tisztában ezek és a rózsafüzér hatalmas értékével! Legádázabban a Mária Kongregációk és a Rózsafüzér Társulatok szétbomlasztására törekszünk, mert ezek sokak üdvösségére vannak! Alig várjuk, hogy kinyögjétek végre: 'ma nem érek rá'! Ez a beszéd! Nektek gyenge semmiknek az egységben lenne az erőtök, mert akkor Ők is veletek vannak! Ők! Mindig csak Ők! Igyekszünk az egyházi ünnepek meghittségét megtörni a vásárlás, a tétlenség és a zabálás napjaivá tetetni az emberekkel.
Állandó mesterkedésünk eredményeként, sok pap lassan megfeledkezik, hogy mekkora hatalmat is kapott a papszenteléssel… Inkább pozícióhajhászással és az anyagiakkal foglalkoznak, ezért sok pásztort inkább hozzá segítünk ehhez, hogy szabadabban működhessünk a nyájban! Arról is megfeledkeznek, hogy mekkora áldásos erőt csatolhatnak a megszentelt tárgyakhoz. Mi azt sugalljuk, hogy a szentelményeknek semmi hatása nincs ránk, pedig számunkra ezek egytőlegyig iszonytatók s taszítóak.
Papjaitokra azért zúdítunk annyi fölösleges gondot, hogy ne tudjanak felkészülni a szentbeszédekre, így csekély értékkel és lélekkel beszélnek. Egyetlen szót sem ejtenek a 'Királynőről', akitől a legjobban félünk! Szövegeik mentesek minden misztikumtól, s minket se említenek meg, pedig ott várakozunk az ajtóban. Inkább valami statisztikára, vagy száraz filozófiára hasonlítanak beszédeik, melyek a hívek nem köti le, képtelenek figyelni, csak bosszankodnak. Ó mennyi lelket szalasztanak el az ilyen szónokok. De mi nem! De mi nem!...

Nemrég tette közzé az európai keresztényellenességről szóló jelentését a Keresztények Elleni Európai Intolerancia és Diszkrimináció Figyelőközpontja (OIDCE). Erről kérdeztük Gudrun Veronika Kugler nemzetközi jogászt, a jelentés szerkesztőjét, aki arra figyelmeztet: a tolerancia szószólói intoleránssá váltak. (Ebből a cikkből idézünk!)

     Sokan talán meglepőnek tartják, hogy a keresztényeket diszkriminálni lehet Európában.
     Eddig működésünk kezdete óta 620 esetet gyűjtöttünk össze, ebből már kirajzolódik a látható probléma. 2009-ben a gyűlölet-bűncselekmények 29 százaléka vallási meggyőződés ellen irányult. Skóciában a skót kormány 2011. novemberi felmérése alapján a vallási erőszak 95 százaléka a keresztények ellen irányult, Franciaországban ugyanez a szám 84 százalék.
     Akad probléma a lelkiismereti szabadság elismerésével is a jelentés alapján. Nagy probléma néhány szakmában a keresztény elvek szerint élni, főleg ha orvos, nővér, gyógyszerész vagy – orvostanhallgatóként egyes országokban nem utasíthatod el, hogy asszisztálj abortuszműtéten. A gyógyszerésznek is kötelező például esemény utáni tablettát árulnia, az abortusz elutasító orvosoknak pedig kötelességük tájékoztatni a beavatkozásra jelentkezőket arról, hogy mely kollégák vállalnak abortuszt. Mindez a lelkiismereti szabadság elleni támadás. Hollandiában és az Egyesült Királyságban köteles vagy közszolgaként összeadni az azonos nemű párokat: nem mondhatod azt sem, hogy másik kollégád fogja őket összeadni, mert neked kell. Ez diszkrimináció. Mindez ráadásul oda vezethet, hogy egyes szakmákból teljesen kiszorulnak a keresztények. Számos esetről beszámolnak, amikor abortuszellenes, életpárti tüntetést tiltottak be vagy akadályoztak azzal az érveléssel, hogy az sért másokat. 
Ez sokfelé megesik, főleg Franciaországban, de Ausztriában is. Ha imádkozni kezdesz egy abortuszklinika előtt, lehet, hogy elvisznek és akár le is csuknak. Érdekes, hogy akik fellépnek a szólásszabadságért, más ügyben befognák a keresztények száját. Ha nem lehet kritizálni a homoszexualitást, minthogy az ellenkezik a keresztény tanítással, mert ez „homofóbia”, azzal nem az lenne egyenértékű, ha mondjuk a vallási tanításokat sem lehetne kritizálni, például krisztofóbia címén?

     Akik toleranciáról beszélnek, intoleránssá váltak. Néhány kis csoport, a radikális szekularisták, a radikális feministák és a radikális homoszexuális (és LMBT) csoportok erőltetik azokat a törvényeket, amelyek elhallgattatnák a keresztényeket. De nem csak a keresztényellenes törvényhozás, hanem a társadalmi kiszorítás mögött is ők állnak: ők akarják nevetségessé tenni a keresztényeket és ők terjesztenek negatív sztereotípiákat a keresztényekről. A legtöbb keresztényellenes incidens velük hozható kapcsolatba. Forrás 

Most akkor mi van? Kiknek van fóbiája kik ellenében? Egyet leszögezhetünk: ahol Istent kizárják a közéletből, ott óhatatlanul istentelenség lesz! 

     A Tavoliere régió püspökei nemrégiben járultak Ferenc pápa elé szokásos ad limina látogatásukra. Egyikük [Luigi Martella, Molfetta püspöke] hazatértekor beszámolt egy izgalmas momentumról, mely fényt derít Ferenc pápa hozzáállására, illetve hogy mire számíthatnak azok, akik az ő pápaságában látják elérkezettnek az időt a hagyományos mise megtámadására. Az estről az Il Foglio olasz napilap közölt cikket [2013. május 28-án], „A régi misét ne piszkáljátok — a jezsuita pápa szavai mindenkit megleptek” címmel. Forrás 

MAGYAR KURÍR: Nem törli el Ferenc pápa a Summorum Pontificumot
2013. 05. 30.
Nem kíván Ferenc pápa akadályt gördíteni a régi rítusú mise, elődje által liberalizált bemutatása elé – derült ki olasz püspökök egy csoportjának ad limina látogatásán.
(...)
A régi rítusú mise bemutatásának lehetőségét még XVI. Benedek pápa liberalizálta 2007-es Summorum Pontificum motu propriojával, amelyben eltörölte a püspöki engedély szükségességét. Így bármely pap bemutathat püspöki engedély nélkül tridenti misét az 1962-es misekönyv szerint, ha erre hívek egy csoportja (vagy ő maga) igényt tart. Benedek pápa intézkedése kapcsán mind a püspököktől, mind a papoktól nagyvonalúságot kért a régi rítus és az ahhoz kötődő csoportok irányába.
A kontinuitás hermeneutikája blog az eset kapcsán hozzáteszi: az Egyháznak sokkal nagyobb problémái is vannak, ezért nem kellene rossz szemmel nézni, hogy egyes csoportok élnek a lehetőséggel, és a régi rítus szerint bemutatott szentmiséket látogatják. A blog bejegyzésének magyar fordítását a (fentebb hivatkozott) CLSMA blogján olvashatják. (Magyar Kurír) 

36. Nem a bűnök sokasága dönti kárhozatba a lelket, hanem a konok akarat!
37. A boldogtalan élet nem Isten csapásának tudandó be, hanem az akarva-akaratlan elkövetett figyelmetlenségek, a meggyónatlan bűnök, mások bűnös rosszakarata és ezek, ördögien egymásra épített következményeinek!
38. A kegyelmi állapot hiányában – szentségi élet nélkül –, nehéz kivédeni a gonosz cselvetéseit!
39. A bűn világuralmát építő sátán legnagyobb bravúrja, hogy megpróbálja elhitetni; hogy nem is létezik!
40. A Benediktus Bote c. svájci bencés folyóirat 1954. október 1-i számában olvasható a neves ördögűző – Isten szolgája P. Wolf esete –, aki egy Maria Finterberger nevű (ördögtől megszállott) lányon keresztül, nyilatkozatra kényszerítette a gonosz lelket. Az esetet hitelét 17 aláírás igazolja, köztük két papé is. Az ördög beismerése kivonatosan: – Az embereknek fogalmuk sincs, hogy mily könnyen tudjuk uralni a sorsukat, ha nem védik le magukat a szilárd hittel, a szentségekkel és szentelményekkel! Mi egyre csak azt sugalljuk, hogy lehetőségeink korlátozottak, mivel le vagyunk láncolva.
Ez nagy tévedés! Annyiban valóban le vagyunk láncolva, hogy ne tudjuk kiőrjöngeni magunkat az embereken úgy, mint ezt megtettük Jézuson! De nem vagyunk annyira kötöttek, hogy ne tudnánk az embereket testileg-lelkileg kísérteni, gyötörni és tönkretenni. S, hogy ezeket miért engedi meg a Felettünk való? Jó, hogy nem tudjátok! De jaj, meg kell mondanom! Enélkül sokaknak semmi érdeme nem lenne az üdvösségre, mert önszántukból nem hajlandók megragadni semmi szenvedést, hogy megdicsőítsék Istent! A legborzalmasabb számunkra az, ha a betegséget, megpróbáltatásokat, szenvedéseket és kísértéseket felajánlják Istennek engesztelésül a saját, vagy mások bűneiért! Nem is mondom tovább! Szörnyű! Szörnyű kudarc! Fogalmatok sincs, hogy mily együgyűek vagytok, ti mind! Bebeszéljük nektek, hogy amit az ember ésszel fel nem fog, azt nem is kell elhinnie. Erre sokan úgy reagáltok, hogy megkérdőjelezitek a Kinyilatkoztatást és saját ész-elméleteket kezdtek gyártani, ami sokszor egy még komplikáltabb 'vallás'. Ezek után már nem is oly nehéz elhitetni veletek, hogy nincs Isten. Halott! Az egész csak a papok találmánya! (folyt)

Ferenc pápa francia nyelvű üzenetben köszöntötte Áder Jánost

Hogyan állítja a sajtó szembe Ferenc pápát és XVI. Benedeket?

30. A démoni hatásra keletkezett kóros állapotnál meglepő módon minden szokásos orvosság hatástalannak bizonyul, miközben nehéz betegségeknél – még halálosaknál is –, pusztán exorcizálással gyógyulást lehet elérni. Sajnos sok tudós a demonopátiás eseteket, 'tudományoskodón' paranormálisnak nevezi. Irreális viszont, hogy mindent természettudományosan igyekeznek megmagyarázni és minden jelenséget természetes okokra akarjanak visszavezetni. Kevés az a kutató, aki hisz az intelligens, testetlen hatalmak befolyásának lehetőségében és aki e lényeket bizonyos jelenségek létező okozójaként elfogadja.
31. Fontos tudni, hogy a gonosz, a fájdalom, a halál, a pokol (vagyis az örök kárhozat) nem része a teremtés isteni művének! Az exorcista P. Candido egy napon az ördögűzés vége felé a tisztátalan lélekhez fordult és gunyorosan mondta neki: Takarodj innen, hiszen Isten jól fűtött lakást készített neked! Erre a démon ezt válaszolta: Semmit sem tudsz, mert nem Ő, hanem mi készítettük a poklot. Ő még csak nem is gondolt rá!
32. Hallhatjuk, hogy más vallások is kiűznek démonokat és gyógyítanak a szellemek erejével. Ám, ezen gyógyulások csak látványosak, de nem teljesek és főleg nem véglegesek! Ha pl. meggyógyul a lába, akkor a keze kezd fájni. Ha a keze gyógyul meg, esetleg gyomorfájás vesz majd erőt rajta stb. Nem beszélve, hogy a testi gyógyulás mellett nem következik be a lélek gyógyulása is!
33. A házasságon kívüli szexuális aktusnak kettős ártalma van. Az egyik a bujaság súlyos bűne, a másik, hogy a szentségtelen szexusban „ketten eggyé válnak” (Mt 19,6) a megszállottságban is!
34. Amikor Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt, így figyelmeztette a népet: Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: 'Visszamegyek ahonnét kijöttem'. Odamegy és kisöpörve találja azt és fölékesítve. Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat és bevonulnak a házba s ott laknak. Az illető ember sorsa pedig rosszabbra fordul, mint azelőtt volt (Lk 11,24-26).
35. Jézus azért hagyta ránk a Szentségeket, hogy segítségükkel természetfeletti módon védekezhessünk a természetfeletti ellenséggel szemben!

Boldog az a nemzet, melyet az Úr, örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)

    Augusztus 20, az egyik legősibb magyar ünnep, amely Szent István királyunk sírjának 1083. augusztus 20-án Szent László parancsára való felnyitására emlékezik. A Hartvik-féle feljegyzés szerint az exumáláskor az uralkodó jobb kézfejét épségben találták. (Az ereklye őrzésére Szent László megalapította a benedek-rendi szentjobbi (berettyói) apátságot.)
     István király törvényeivel betiltotta a nép körében elterjedt a pogány szokásokat, amiként az egyetemes hittől különböző, keresztény hitelemeket is a Római Anyaszentegyház krisztusi tanításához egységesítette. A pápához – mint Krisztus földi Helytartójához – való hűséget, az állam minden alattvalójára nézve, kötelezővé tette. Szent István nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, melyek élére – pápai felhatalmazása révén – saját maga állíthatott érsekeket, illetve püspököket.

     A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű és szent uralkodó 1038-ban 63 éves korában hunyt el. Szent István öröksége, az az eszme, hit, hűség és tudatos akarat, amely a magyarság megmaradásának máig is egyetlen "receptje"!

     István király volt az első, aki felismerte, hogy egy államot (de bármilyen emberi közösséget is) egyedül a keresztény tanítás és erkölcs képes tartósan fenntartani. A Magyar Királyság nem csak kitűnt a Pápa iránti hűségével, de az Egyház és Európa legszilárdabb bázisává vált, egyben a mindenkori államszervezés példájává.
     Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szentistváni Ország és Koronafelajánlás által államjogilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
     Nem szabad felednünk, hogy a Magyar Szentkorona, nem csak a magyarság felé vagy számára volt "jogi személy státuszú", hanem például még a pápaesélyesek kiválasztására is vétójoga volt! Ez történt 1903-ban, amikor XIII. Leo utódjául államtitkárát, a szbdkmves Mariano Rampolla del Tindaro (1843-1913) cardinálist szánták a pápai trón utódlására. Az utolsó pillanatban, Ferenc József osztrák császár és magyar király nevében a (Magyar) Szentkorona jogán a krakkói érsek – Jan Puzyna bíboros – vétót jelentett be Rampolla jelölése ellen. Ezt követően kerülhetett a pápai trónra a velencei pátriárka Giuseppe Sarto, X. Piusz, akit aztán XII. Piusz pápa 1954. május 29-én szentté avatott. Szent X. Piusz emléknapja az Általános Római Naptár szerint (egyébként) augusztus 21.
     Érdekesség (és nagy titok), hogy első rendelkezései közt volt, hogy a 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitúciójában kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétó-emelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét.
     Szent X. Piusz személye és pápasága, Isten rendkívüli ajándéka volt, különösen azon veszély tudatában, amit a szabadelvű Rampolla kardinális megválasztása jelenthetett volna a keresztény világra!
     A Szentkorona, nem csak a Magyar Államiság jelképe, hanem a Keresztény Magyar Államiság őrzője is, hiszen páratlan tisztségében a Szent Szűz Koronája is! Ez annyira így van, hogy a Mária-képeket és szobrokat semmilyen nemzeti koronával nem szabad ábrázolni, megkoronázni, ez kizárólagosan csak a Magyar Szentkorona esetében engedélyezett egyházilag! Más nemzetek a Mária-képeiket, szobraikat kizárólag szimbolikus királyi jelvénnyel ábrázolhatják!

     A nemzettudat három éltető alappillére: a Szentistváni Örökség, a Szentkorona-  és a Regnum Marianum eszméje! Amint ez tudatosodik a szívekben és a lelkekben, Magyarország feltámad!

26. A megszállottság kezdeti megnyilvánulása, a hitbeli kifogások keresése és valamiféle 'felvilágosultság' tudat következtében, az ember egyre inkább ellenáll az üdvözíteni akaró kegyelem munkálkodásának. Súlyosabb esetekben az egyén, vagy a közösség, örömét lelheti a részvétlenségben, a pusztításban és a kíméletlen nyerészkedésben, sőt egyesek társadalomromboló, nemzetáruló hajlamokat is felvesznek. Ennek is különböző fokozatai vannak, de általánosságban elmondható, hogy a megszállottság lényege, hogy valakinek a testét és személyiségét egy vagy több démon teljességgel lefoglalja. A szabad akarathoz nem férnek ugyan hozzá, de a megszállottnak és közvetlen környezetének életét a szó legszorosabb értelmében pokollá változtatják. Mindazáltal, a látványos ördögi megszállottságok ma már ritkábbak.
27. Ennek okai:
a) Az Üdvözítő fellépése a történelem nagy fordulópontja lett ebben a kérdésben is.
b) Ha a gonosz lelkek még ma is olyan szembetűnően és gyakran jelentkeznének, mint hajdan, akkor a racionalista liberalizmust – saját országuk fő támaszát –, maguk döntenék meg, amennyiben (kvázi) hitbizonyságok lennének.
c) Manapság az orvostudomány egyszerűen betegségnek minősít olyan jelenségeket, amelyeket hajdan még ördöngösségnek tartottak.
d) A tapasztalat azt mutatja, hogy a sátán és csatlósai sokkal ravaszabbul és alattomosabban hajtják uralmuk alá a lelkeket. Egyfelől a materializmust, a liberalizmust, okkultizmust és hamis „égi” üzeneteket propagáló médiadömpinggel, másfelől a túlfűtött szexualitás és más szenvedélybetegségek által!
28. Általánosságban azonban óvatosnak kell lenni: „Konkrét esetek megítélésénél nem szabad szem elől téveszteni, hogy a gonosz angyalok közvetlen jelenléte és tevékenysége rendkívüli; következésképp ritka. Tehát nem szabad könnyen s mindenütt feltételezni, hanem bizonyítani kell. Ezért az ördögi, gyanús esetben is természeti hatóokra kell gondolni, amíg az ellenkezőjére nincsen súlyos ok” (vö Schütz Dogm. I. 50.§ 4.).
29. Korunk szerzői, köztük sajnos katolikus teológusok is a Sátán és a többi bukott angyal valós befolyásának kisebbítésére törekszenek (ha épp nem tagadják puszta létezésüket is)! Sokuk az elmúlt, sötét korok babonájának tartja, pedig a sátánról tudomást sem vevő krisztológia bizony sántít és mit sem ért meg a megváltásból. Ez a beállítottság a gonosz munkáját nagyban elősegíti, különösen azért, mert olyanok véleménye ez, akiknek hivatásuk szerint kötelességük és kompetenciájuk lenne a káros aktivitásokról informálni és ellenük fellépni. Habár a mentális eltorzulások látványosak, a tudomány csak keveset tud tenni a rehabilitációra, jóllehet ezt nem vallja be! Pedig, a diabolikus hatás felelősséggel való megállapítása, korántsem lehetetlen azok számára, akik ismerik a tüneteket. 

Az indonéz egyház védelmet kér

21. A sátán általános módszerei: a kísértés, ördögi zaklatás, a támadás, a megkötözöttség (szenvedélyek) és a megszállottság. Ezen veszélyekkel minden embernek számolnia kell, és nap mint nap személyesen harcolnia kell ellene, akár önmagát is áldozatul adva a jó ügyéért. (vö Róm 12,1)
22. A kísértés mibenlétét ismerjük, hiszen a bűnre való késztetés állandó kísérője életünknek. Az ördögi zaklatás is gyakori. Legegyszerűbb formája a békétlenség keltése. A sátán valamiképp mindig az egység megbontásával kezdi munkáját. Először a szívekben, majd a családokban, végül az egész társadalomban igyekszik ily módon teret nyerni. Tehát, ha az ember lelkében tanyát ver a gőg és a hazudozás, ha egy családban vagy bármely közösségben széthúzás tapasztalható – a nyomában békétlenséggel –, akkor ott a háttérben „a hazugság atyja” munkálkodik (vö Jn 8,44).
23. Nem minden rendetlen kívánság írható az ördög számlájára. Ezért nem kell ott ördögi kísértésről beszélni, ahol csupán érzéki vágyról, birtoklási ösztönről, gyávaságról, rossz társaságról, vagyis önmagunkból és a bűnös világból származó csábító negatív hatásról van szó. Az ördögi eredetű kísértés ui. ezektől mind irányában, mind erejében különbözik. Az ördögi kísértés mindig súlyos, akkor is, ha eleinte csak jelentéktelennek látszó vétekre ösztönöz. Az ördögi kísértés erőteljes, kitartó és miazmája jobban mételyezi a lelket, mint a természetes eredetű kísértések. A kísértések végső célja az Istentől való teljes elfordítás, a pusztítás.
24. Az ördögi kísértést általában nem lehet egzakt módon megkülönböztetni a természetes eredetűtől, de általánosan lehet ismérveket adni: Ha a hit területén jelentkezik egy kétely, az általában nem ördögi eredetű. Ha azonban az egész hitletétemény kérdőjeleződik meg egy pillanat alatt, vagy valaki nagy vehemenciával jobban hallgat a bizonytalan forrású „égi üzenetekre”, mint az evangéliumra, majdnem mindig a Sátán áll a háttérben. A szexuális jellegű kísértés legtöbbször természetes; azonban ha valaki arra érez kísértést, hogy Istent és az Egyházat vádolja, netalán gyalázza, amiért ez korlátozza ösztöneit, szerelmi vágyait, akkor gyakran ördögi eredetű bajról van szó. Az öngyilkossággal és gyilkos természetellenes testi vágyakkal, a rontással, a mágiával, boszorkánysággal (vudu), a sátánizmussal és a spiritizmussal kapcsolatos kísértések mögött szinte mindig az ördög áll, várva a számára kedvező alkalmat. A megfelelő orvosság az azonnali ellenállás, az imádság (kivált a rózsafüzér) és a szentségek (gyónás és a szentáldozás) gyakori vétele; kereszteletlen esetén a keresztség.
25. A megkötözöttség (lényegében különféle mérvű részleges megszállottság) tartja rabságban a legtöbb embert. Ide sorolhatók a szenvedélybetegek mellett, a mérhetetlen hatalom és pénzvágy megszállottai is! 

16. Fontos tehát ráébredni (és ráébreszteni), hogy a bűn szerzője a megtévesztő szellem (vö 1Tim 4,1), „tévútra akarja vezetni az egész világot” (vö Jel 12,9b). A bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát: a család-, haza- és egyházhűségét.
17. Figyelmet kell szentelnünk az Efezusi levél 4,27-nek, mert egyes fordítások eltérő módon közlik. Helyesen így szól: „Ne adjatok teret a sátánnak” (Ef 4,27). (Míg egyeseknél a „helyet” szót találjuk, addig másokban mindkét kifejezést mellőzve a „ne engedjetek a sátánnak” fordítást használják.) Bizony más „engedni” és más dolog „helyet adni”, s egészen más „teret engedni”! Ez utóbbi a parttalan lehetőséget is magában hordozza, és erről van szó: ne adjunk működési terepet életünkben, családunkban, a társadalomban s a világban. A Szentírás tanítása, hogy erősen ellen kell állni az ördögnek, minden cselvetésének (vö 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítanunk (vö Ef 6,12). Az egész világ a gonosz hatalma alatt áll (1Jn 5,19).
18. A Szentírás tanítása nyomán kiviláglik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az emberek életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben az egyéni vagy társadalmi bűnök – pl. a felelőtlen választási szavazatokkal –, azt megengedik neki.
19. Az ördög nem látja gondolatainkat, csupán tetteinkből, kijelentéseinkből következtet magas intelligenciájával! Amikor az egyén, nem tartja be Isten parancsait és a bűn útjára lép, akkor nemcsak rövidtávú tetteire, de egész életére, sőt, unokái életsorsára is teret nyer(het) a sátán – mi több –, az egyénen keresztül manipulálhatja az egész közösséget, a nemzetet. Ebből fakadóan az emberi akaratok és a sorsok alakítása fokozatosan az ördög befolyása alá kerül, és mintegy szolgai eszközökké válhatnak istenellenes művének építésében. Ez a megtévesztésre alapuló ördögi taktika tetten érhető a magánszférától az államok életéig, a világpolitika alakításától az emberiség puszta létéig.
20. A felvilágosítás és az evangelizálás nem csak egyéni, de közösségi felelősségünk! Kozmikus méretű küzdelem folyik ugyanis külön-külön valamennyi lélekért, s e harcból mindenkinek részt kell vállalnia, nemre és korra való tekintet nélkül! Az ember rövid életének tétje: bizalommal megvívni a „jó harcot” (1Tim 1,18) és így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek s az elkárhozottak számát. 

Dél-Afrika: rasszista gyilkosságokra szólít fel a kormányzó párt egy tagja

     A holland eredetű afrikaans nyelvet beszélő búrok az egykori apartheid-rendszert jóval nagyobb hévvel támogatták az angolul beszélő fehéreknél. Most – az ottani demokrácia részeként – őket akarják kiírtani, immár rendszer szinten. A dél-afrikaiak alja, eddig is naponta ölt vagy erőszakolt meg fehéreket, de most a többségében földművelő búr lakosság különösen veszélyben van.

     Az új szlogent tele torokkal kiáltozta a Litvániából bevándorolt zsidó származású Joe Slovo, aki hosszú időn át a Dél-Afrikai Kommunista Párt vezetője és fő ideológusa volt, ma pedig az ANC egyik vezetője.
Az élesen rasszista tömeggyilkosságra buzdítás, visszhang nélkül maradt abban a világsajtóban, amelyről ugyanakkor tudjuk, miként reagálna, ha ennek a töredéke hangzana el, mondjuk hazánkban – nem egy kormánytag –, de akár egy egyszerű járókelő részéről is! ( Forrás nyomán. )
Most akkor mi van? Emberi jogok vagy kiváltságos jogú emberek? (Csodálkozás: DE ENNYIRE?)

Ferenc pápa számára is fontos az iszlámmal folytatott párbeszéd

11. A Szentírás már az első lapokon beszámol a bűn megjelenéséről és következményeiről, mely disszonanciát keltett a teremtés rendjében. Nyomában zavar támadt Isten tökéletes művében, a teremtett világban, így az ember kapcsolatrendszerében is. Ez tapasztalható lépten-nyomon máig is az ember-ember, az ember és anyagi világ, az ember és Isten között, így tehát az élet minden területén. A teremtmények persze szenvedésként élik meg ezt a disszonanciát (vö Ter 3,16-20), és még a természet is sóvárogva várja a végső szabadulást (vö Róm 8,19-22).
12. A Szentírás tanítása, hogy a bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája és nem is az ember lényegéből fakadó hajlam. Bűnre hajló természetünk ugyanis; a bűn szerzője által „szerzett” örökségünk! Az Újszövetség különböző formában ugyan, de közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét. Így Jézus Krisztus igehirdetéséből és a teljes kinyilatkoztatásból világosan kitűnik, hogy az ember történelmét s öröklétét alapjaiban fenyegető, személyiséggel bíró, ártó tényezőről van szó, aki „kezdettől fogva gyilkos, nincs benne igazság, a hazugság atyja” (vö Jn 8,44).
13. Jóllehet a bukott angyalok Krisztus által legyőzetve végleg el vannak ítélve, de a végítéletig még nincsenek teljesen a kárhozat helyére, a pokolra zárva. Így tehát bejárják a földet és Isten időleges engedelméből sokféleképp beavatkoznak a világ folyásába és az emberi sorsokba. Az embernek nem szabad hiszékenykednie, óvatosan kell munkálkodnia: tehát eszmét, vallást, pártot vagy embert körültekintően szabad követnie!
14. Határozottan figyelmeztet a Szentírás is, hogy „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni vagy akár hamis üzeneteket is sugall, sőt ez a félrevezetése igen hatékony. Gőgje és vehemenciája határt nem ismer, még Jézust is megkísérti (ld Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra is képes (vö 2Tessz 2,9). „A sátán képes nagy és megtévesztő jeleket végbevinni” (Jel 13,13). Tehát józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben (1Pét 5,89).
15. Az UFÓ jelenségek, az egyes varázsmesteri mutatványok és az éginek tűnő hamis üzenetek, mind a megtévesztő szellem, az ördögi tevékenység manipulációi! 

Megfenyegették a kopt pátriárkát Egyiptomban

6. A sátán szó ellenfelet jelent, mely személyre és nem személytelen erőre vagy hatalomra vonatkozik. Ő a „tagadás ősi szelleme”, akit Lucifernek, fényhordozónak is neveznek. Nem önhatalmúlag mesterkedik, hanem Isten (időleges) engedélyével! Szembenállása Istennel végleges és arra törekszik, hogy az embert társává tegye az Isten elleni lázadásban (vö Új Kat. 414), vagyis Istent majmolva, népet gyűjtsön maga köré a kárhozatba.
7. A Sátán aknamunkája különös erővel irányul Jézus személye, műve, földi Helytartója és követői ellen. A sátán hatalma azonban nem végtelen, hiszen a sátán is csak teremtmény! Hatalmas mert tiszta szellem, de Isten országának épülését nem képes megakadályozni. Gyűlöletből tevékenykedik a világban Isten országa ellen. Tevékenysége súlyos, közvetlenül szellemi, közvetve fizikai természetű károkat okoz az embernek és társadalomnak. E tevékenységet az isteni gondviselés engedi meg, de „tudjuk, hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28). (vö uo. 395)
8. „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” (Fil 2,6-11)
9. A Biblia ördögökről szóló egyik-másik elbeszélése ha mutat is némi párhuzamot a pogány népi hiedelmek és mesék ártó szellemeivel, démonaival, koboldokkal, kísértetekkel, a rokonság csak külsőleges! A Bibliában a gonosz lelkek hatalmát nem varázsigék vagy varázspraktikák törik meg, hanem az Isten, Jézus vagy az Ő megbízottainak parancsa hatálytalanítja! A Szentírás tanítása, hogy az ember nincs tehetetlenül kiszolgáltatva a démoni erőknek, a sátántól való megszállottságnak. Aki ugyanis Isten akarata szerint él, azt a sátánnál végtelenül hatalmasabb Isten képes megszabadítani. Jézus ördögűzései, az apostolok története és kijelentései szintén ezt példázzák: Krisztus és a Belé vetett hit (Róm 16,20; Ef 6,16; 1Pt 5,8 stb) visszaveri a gonosz lélek minden támadását, bármily erősnek gondolja az magát, és bármennyire fel van fegyverkezve (Lk 11,21-22 párh). (ld Előd Dogmatika)
10. Mivel bukott természettel és az áteredő bűntől szeplősítve születünk, rászorulunk a Szent Keresztségbeni újjászületésre, hogy kiszabaduljunk a sötétség hatalmából és védettek lehessünk ezekkel szemben (a kegyelmi állapotban), s bemehessünk Isten országába, ahová minden ember meghívást kap. (vö Új Kat. 1250) 

     Boldog II. János Pál pápa, a pápaság történetében egy olyan rendkívüli szent, amilyennel eddig talán nem találkoztunk a pápák sorai között.
     Ő az Egység pápája, a kiengesztelődést hirdető pápa –, de nemcsak ennyi. Segítő szent. Olyan, akihez érdemes fordulni, akinek közbenjárása az Úr megkönyörül rajtunk.
     Nem fedhetem fel annak nevét, akivel csoda történt – így Boglárkának fogom hívni.
II. János Pál halálát követően elzarándokoltunk Rómába, az ő sírjához is. Közvetlen rokonunk Boglárka is velünk jött. Mint fiatal lány, nem igen rajongott egyetlen szentért sem, neki csak Jézus volt fontos abban az időben. Viszont, tisztelte a pápát és tiszteletből eljött a sírjához.
Odaérkezve II. János Pál sírja elé, meglepve láttam, hogy egyszerre csak mélyen meghajolt, majdnem a földig és váratlanul nagyon elkezdett sírni. Úgy zokogott, hogy félre kellett állni és őt vigasztalni. Kérdésünkre nehezen bár, de elmondta, hogy hirtelen úgy érezte, hogy valaki a fejére teszi a kezét és mint valami tűz, melegség járja át egész testét, amitől annyira megrendült, hogy sírva kellett fakadjon.
Attól fogva nemcsak tisztelte őt, hanem szerette.
     Mint sok fiatal életében, Boglárka életében is csalódások követték egymást. Nem volt munkája, hiába diplomázott, barátjában, udvarlójában nagyot csalódott.
    Úgy éreztem, segítenem kell neki. Elkezdtem egy kilencedet szeretett pápánkhoz, hogy kapjon végre munkát. A kilenced után Boglárka álmot látott: II. János Pál jelent meg neki hófehérben, én a háttérben látszottam. A pápa odanyújtotta neki a kezét, megfogta, majd tenyerét többször erősen megsimította.
Ezt követően talán egy héten belül Boglárka váratlanul álláshoz jutott, majd egy évnyi sikertelen próbálkozás után!
Tudtam, hogy fontos lenne a csalódást követően megtalálnia a párját is, ezért újabb kilencedet kezdtem el II. János Pálhoz.
     A kilenced után nemsokára Boglárka ismét álmot látott – hozzáteszem, nem álmodó alkat.
Ismét megjelent neki II. János Pál, s az álomképben én épp Ővele beszélgettem, de aztán félrevonultam.
A Szentatya odalépett Boglárkához és megölelte őt. Rövid hetek után, Boglárka életébe megérkezett az igazi.
Ma már boldog feleség.
Köszönjük Neked drága Szentatya! Te a Szűzanya kedvence és fia, segíts minden hozzád fordulón!
S nagyon várjuk szentté avatásodat, melyre úgy néz ki, jövő év áprilisában kerül sor, Irgalmasság vasárnapján!

Horváth Mária

A bűn szerzője

1. Ős-szüleink engedetlensége mögött egy istenellenes kísértő áll, aki irigységből csábította őket a halálba. A Szentírás és az Egyház hagyománya ebben a lényben bukott angyalt lát, akit Sátánnak vagy ördögnek nevez. Az Egyház tanítja, hogy kezdetben a sátán is Istentől teremtett jó angyal volt de sokadmagával önmaguktól rosszak lettek. (vö Katekizmus 391)
2. Még füzetkénk elején válaszolni próbálunk arra a felmerülő kérdésre, hogy Isten miért engedte meg Ős-szüleink megkísértését, vagyis az Ővele való szembefordulást? E nagy titokra, 3 magyarázat lehetséges:
a) Isten teremtői nagylelkűségének ajándéka – a szabad akarat –, önmagában hordozza az ellene mondás lehetőségét is.
b) Isten szabadságra teremtette az angyalokat és az embert. A szabad döntési lehetőség egyben próba, melynek érdeme, ill. eredménye lehet az örök élet.
c) Isten, csak azért engedte elesni az embert, mert örök időktől fogva gondoskodott, hogy megváltást készítő örök irgalmának ölébe essen. Aki tehát saját hibáján kívül Ádám bűnének részese lett, az az új Ádám, Jézus Krisztus megváltásának részes lehet.
3. „Isten a halált nem alkotta és nem leli örömét az élők pusztulásában (...). A Sátán irigysége révén azonban a világra jött a halál.” (Bölcs 1,13; 2,24) (Új Kat. 413)
4. Az angyalok tiszta szellemek. A szabad választásuk és nem az isteni irgalmasság hiánya az oka, hogy a bukott angyalok lázadása megbocsáthatatlan. Számukra nem létezik bűnbánat, miként az emberek számára sem létezik (bűnbánat) a halál után. (vö uo. 393)
5. A Szentírás bizonyítja annak ártó befolyását, akit Jézus „kezdettől fogva gyilkosnak nevez” (Jn 8,44), s aki még azt is megkísérelte, hogy Jézust eltérítse Atyjától kapott küldetésétől. „Isten Fia azért jelent meg, hogy az Ördög műveit lerombolja” (1Jn 3,8). (vö uo. 394) 

Eszméletlenre vertek egy árvákat gyámolító katolikus papot Vietnámban

A SZERKESZTŐ BEVEZETŐJE

     Bár Egyházunk kifejezett ajánlása, hogy sok jó művet olvassunk tapasztalt szerzőktől, a démonológia kérdéseire az ördög mesterkedéseire figyelmeztető, hiteles könyvekre alig akadhat az érdeklődő. A legjobb esetben csak művek sokaságából elégítheti ki kíváncsiságát, kaphat tanácsolt védelmet. Igyekeztünk tehát egyetlen füzetkébe összegyűjteni a legfőbb intelmet és tanácsot, azon illő elkötelezettséggel, ami a múlt századokban még szokás volt a katolikus kiadványokban. – Hogy miért is éreztük ezt fontosnak? – Nos, valami nagyon nincs rendjén a világban, és ennek nem csak oka, de személyes késztetője van!
     „A felvilágosodás nevében az európai filozófia elfordult Istentől: úgy építette fel gondolatmenetét, mintha Isten nem létezne. Ezzel, az emberi gondolkodás a jó és rossz közötti különbségtétel alapvető viszonyítási pontjától szakadt el. Ha azonban az ember nem számol Istennel, nem marad saját magán kívül álló erkölcsi mérőpontja, így maga akarja eldönteni mi a jó és mi a rossz! Az ezzel járó veszélyeket, épp a totalitárius ideológiák mutatták meg! Ha az ember Isten nélkül dönthet a jó és rossz felől, akkor úgy is határozhat, hogy az emberek egy bizonyos csoportját meg lehet semmisíteni, miként azt a kommunizmus és a nácizmus meg is tette! (…) Ma is folytatódik a megfogant, de még meg nem született emberi lények kiirtása, ráadásul erről választott parlamentek döntenek – melyek paradox módon –, éppen az emberi haladás nevében teszik ezt!” (II. János Pál)
     És lám, korunk embere szinte teljesen elveszítette a bűnre való érzékét és széles körben esik áldozatul a zajló élet kínálkozó talmi értékeinek, a csalárd ideológiák és hamis üzenetek – végső soron a bűn –, megannyi változatának. Illő és üdvös tehát az „irgalmasság lelki cselekedeteinek” őszinte indíttatásának engedve, szólnunk a bűn mibenlétéről, szerzőjéről és bűn elhatalmasodásának globális veszélyéről.
Sajnos sokan nemhogy a világ, de még saját életük közvetlen esemény összefüggéseit sem értik tisztán; nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, ravasz és tisztánlátó, aki részletekbe menő ügyeskedéssel, de történelmi léptékben munkálkodik az egyén és az egész emberiség vesztén. Valamennyiünkről szól tehát a II. Vatikáni Zsinat nyilatkozata: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalál harc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie kell, hogy kitartson a jóban...” (GS 37)
     Mivel kevés a felvilágosító, aki leleplezi és világossá teszi a bűn szerzőjének alattomos tevékenységét, egyre kevesebben ismerik fel a sátáni pusztítás szervezett voltát, jóllehet a tét az emberek üdvössége!
A sötétség hatalmai elleni sikeres harc feltétele: Jézus Krisztus segítő kegyelme az emberi szabad akarat az áldozat–imádság–bűnbánat hármasságával.
     E kis mű alapötlete – miként tartalmi követése is –, Dr Antalóczi Lajos pápai prelátus kiváló könyvének, a Jelenések, üzenetek és a jövő, idevonatkozó tanítása nyomán született. Több helyütt való hosszabb-rövidebb idézését külön nem jelöltük!
     A t. Olvasó „spontán nyitással” is lelhet elgondolkodtató pontokat, ám felhívjuk a figyelmet, hogy az egyes textusok esetenként a megelőzők folyományai!
Abban a reményben bocsátjuk „felvilágosító” útjára e „Kisírkát”, hogy sokaknak nem csak szemük van az olvasásra, de Istentől való értelmük is adatott a józan elgondolkodásra és a kellő óvatosságra! – Úgy legyen!

BEVEZETŐ IMA

Urunk Jézus, édes Üdvözítőnk!
„Szabadíts meg a gonosztól” tanítottad nékünk,
ez az amit imáinkban folytonosan kérünk!
Küldd el Szent Mihályt angyali hadával,
Szentséges Szívednek minden irgalmával.
Tisztítsd meg Édesanyád
hajdan szent Országát,
árva, bús magyarok széttépett hazáját!
Veresd láncra a sátán csalárd, hazug hadát,
hadd láthassuk Szűzanyánknak,
könnyes szép mosolyát! Ámen.

Majdnem megölték a katolizált imámot

A továbbiakban, megújított és némileg átszerkesztett kéziratot közlök kedves Olvasóimmal.

»KISIRKA«

Nyisd bárhol, olvasd bárhol!

SZABADÍTS MEG
A GONOSZTÓL

Szerkesztette:

Begyik Tibor OCDS

A szerkesztő kiadása (kézirat)

___________________________________________

„Vigyázzatok, mindent előre megmondtam nektek.” (Mk 13,22-23)

Senki se szabadkozzék,
hogy nem hallott, olvasott róla!

Eddig megjelent „Kisírkák”:
ÚTRAVALÓ HÚZÓ
Szentenciák, bölcselmények, idézetek fiataloknak

AZ ISTENANYA KÖVETÉSE
A Szent Szűz intelmei a Szentírás, a szentek és az
egyházilag elismert magánkinyilatkoztatások nyomán

A SZENTOLVASÓ
Montforti Grignon Szent Lajos művének kivonatolása,
kiegészítve a Rózsafüzér ima mibenlétének
és érdemeinek méltatásával, a pápák és a szentek ajánlásai nyomán.

ÚTRAVALÓ A HIVATÁSRÓL,
HÁZASSÁGRÓL ÉS A CSALÁDRÓL
Szentenciák, bölcselmények, idézetek hivatáskeresőknek,
jegyben járóknak és házasoknak

A füzetek megrendelhetők az alábbi Email címen:
begyiktibor@gmail.com
A kiadványok szövege megtekinthető a szerző blogjában:
www.szeretetlang.blog.hu

Miért üldözik a keresztényeket a muzulmán világban?

130. Az akarat a hatásos kegyelem hatása alatt is szabad marad. (Katolikus hittétel)
131. A húsvéti misztériumnak két összetevője van: Krisztus a halálával megszabadít bennünket az (eredendő) bűntől, föltámadásával pedig megnyitja utunkat az új életre. (ÚK 654)
132. Krisztus minden emberért megízlelte a halált, aki valóban emberré lett, meghalt és eltemették. (vö ÚK 629)
133. A megtéréssel, szenvedélyeink viharai és énünk önző gyötrelmei elcsitulnak, és elérkezhetünk addig a pillanatig, hogy „Jézus keblén nyugodjunk”, állítják a misztikusok. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Új erő és öröm tölt el bennünket, és lelki szemünk előtt feltárul a parancsok értelme, felismerjük a kísértések szerepét az életünkben. (vö ÜF 57)
134. Isten hív, hogy jót cselekedjél. Jó, ha még ma teljesíted, mert holnap talán már késő lesz, vagy Isten már nem is hív többé! (Liguori Szent Alfonz)
135. Istentől mindenki megkapja a megtéréséhez szükséges és elégséges kegyelmet, még a megrögzött bűnösök is! (vö Schütz dogmatika)
136. A kegyelem – mely ingyenes ajándék – nem jár az embernek, de Isten szeretete által adható.
137. Ahhoz, hogy az ember jót cselekedjen, nem feltétlen szükséges az isteni kegyelem.(Schütz dogmatika)
138. „Isten különös kegyelmi segítsége nélkül a megigazult ember nem lenne képes kitartani megigazultságában!” (Katolikus hittétel)
139. Nincs olyan perce életünknek, melyben szünetelne Isten munkálkodása bennünk, valamely vágy, kötelesség, vagy az élet bármely megnyilvánulásaként. (De Causade SJ)
140. A halálban csupán az marad meg számunkra, amit Istenért éltünk! (Liguori Szent Alfonz)
141. Minden véget ér a földön; az öröm is, a bánat is. Az örökkévalóság azonban soha nem ér véget! (uo)
142. A földi élet úgy egyedileg, mint társadalmilag különböző lehet. Isten az emberi adottságokat nem egyformán osztja szét, hogy az emberek függjenek egymástól és gondoskodniuk kelljen egymásról.
143. Bármi baj ér, el ne csüggedj, s a reményt fel ne add! Mert ez az egyetlen, mely sírig kíséri az embert. (Cátó)

121. Krisztus keresztjének és föltámadásának húsvéti misztériuma a központjában áll annak az örömhírnek, melyet az apostoloknak, és utánuk az Egyháznak hirdetnie kell a világban. Isten üdvözítő terve Fiának, Jézus Krisztusnak megváltó halálában „egyszer s mindenkorra” (Zsid 9,26) beteljesedett. (ÚK 571)
122. Isten szándéka nem az, hogy „épp csak üdvözüljünk”, hanem az, hogy a legnagyobb boldogság szintjére! (Olykor ezért nem könnyebbednek keresztjeink!)
123. A „test” szó az embert jelöli gyöngeségének és halandóságának állapotában. A test föltámadása azt jelenti, hogy a halál után nem csupán a lélek élete halhatatlan, hanem „halandó testünk” (Róm 8,11) is újra magára fogja ölteni az életet. (ÚK 990)
124. Szent Péter az isteni tervbe vetett apostoli hitet így írja le: „Tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta Báránynak a drága vére árán. Ő előre már a világ teremtése előtt kiválasztatott, de csak az utolsó időkben jelent meg miattatok” (1Pét 1,18-20). Az emberek áteredő bűnt követő bűneinek büntetése a halál. Amikor tulajdon Fiát szolga alakjában tudniillik az elesett és a bűn miatt halálra szánt emberség formájában küldte el, Isten „Őt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne” (2Kor 5,21). (ÚK 602)
125. A hitvallás a „Jézus alászállt a poklokra” kifejezéssel vallja, hogy Jézus valóban meghalt és halála által számunkra legyőzte a halált és az ördögöt, „aki birtokolta a halál birodalmát” (Zsid 2,14). „Krisztus föltámadt halottaiból, legyőzte halállal a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott.” (ÚK 636)
126. Értsük meg! Az ősbűnnel a végtelen Isten lett megbántva. Nyilvánvaló, hogy a jóvátételnek is végtelen értékű kellett lennie! Ezt az ember soha nem tudta volna teljesíteni, ehhez maga az Isten kellett!
127. Az ember önmagától nem képes üdvözülni, mert Isten úgy akarta, hogy mindazt, amije van és lehet, csakis a kegyelem segítségével nyerheti el. A kegyelem segítségét pedig általános gondviselése szerint, az imádság révén adhatja. (Liguori Szent Alfonz)
128. Krisztus „Isten kegyelméből mindnyájunkért” megízlelte „a halált” (Zsid 2,9). Isten üdvözítő tervével úgy rendelkezett, hogy Fia ne csupán meghaljon „bűneinkért” (1Kor 15,3), hanem „megízlelje a halált” is, azaz ismerje meg a halál állapotát, lelke és teste szétválásának állapotát a kereszten kilehelt utolsó lehelete és a föltámadása pillanata közti időben. A megholt Krisztusnak ez az állapota a sír- és a pokolra szállás misztériuma. (ÚK 624)
129. Kegyelem nélkül az ember semmit sem tehet üdvössége érdekében. De Isten, aki az embert természetfölötti létre hívta, senkitől sem vonja meg a szükséges és elégséges kegyelmet. (Katolikus hittétel)

109. Bár a szenvedés és a testi halál a bűn következménye, mégsem szabad minden szenvedést büntetésként felfogni. Sőt, Isten gyakran csak azért engedi meg a megpróbáltatásokat, betegségeket, hogy abból – üdvösségünk szempontjából –, még nagyobb jót hozzon elő számunkra!
110. Miért nem boldog az emberiség nagyobbik része? „Mert attól félnek, hogyha lemondást gyakorolnának, szerencsétlenek lennének!” – Ezért boldogtalanok!
111. A földi szenvedés, Isten szeretetének egyik legnagyobb segítsége: hiszen ha felajánljuk, sokszoros érdemeket nyerhetünk magunk vagy a lelkek javára!
112. Aki el akarja dobni magától élete keresztjét, még súlyosabbá teheti azt! (Liguori Szent Alfonz)
113. A betegség idejét a lelkek próbatételének nevezhetjük; mert akkor mutatkozik ki az erény. (uo)
114. A betegség, a szegénység és a megaláztatás érdemszerző s előnyünkre válik ha Jézus iránti engesztelésből megadással fogadjuk. Viszont az egészség, a gazdagság és a dicsőség sokaknak kárára lehet, mert csak mélyebbre süllyeszti őket a romlásba. (uo)
115. A poklot kiérdemelt megtért bűnösnek, bármi szenvedés semmiség a földön. (uo)
116. Sokan addig szeretik Jézust, míg kellemetlenségük nem származik miatta! (Kempis)
117. „Jézus Krisztus egész gazdagsága minden ember számára hozzáférhető, és minden embernek javára válik.” Krisztus a maga életét nem önmagáért, hanem értünk élte: értünk, emberekért a mi bűneinkért, a mi üdvösségünkért egészen haláláig és végül föltámadott a mi „megigazulásunkért” (Róm 4,25). Most is „közbenjárónk az Atyánál” (1Jn 2,1). Mindazzal, amit egyszer s mindenkorra értünk átélt és elszenvedett, mindörökké jelen van „Isten színe előtt”. (ÚK 519)
118. Panaszkodhatunk-e bajaink miatt, ha feltekintünk Krisztus Keresztjére? (Assisi Szent Klára)
119. Jézusért szenvedni, édes gyötrelem! Jézusért meghalni, mily nagy kegyelem! (uo)
120. Jézus élete folyamán, a haláltusájában és szenvedésében mindannyiunkat együtt és egyenként ismert és szeretett, s mindegyikünkért odaadta önmagát: Isten Fia szeretett engem s föláldozta magát értem (Gal 2,20). Ő mindannyiunkat emberi szívvel szeretett. Ezért Jézus szentséges Szíve, melyet bűneink megsebeztek és üdvösségünkért szúrtak át, kiváltságos jele és szimbóluma /.../ annak a szeretetnek, mellyel az isteni Megváltó az örök Atyát és minden embert szüntelenül szeret. (ÚK 478)