Óvatosság, hit és megátalkodott rosszindulat 1

     A Szent Szűz azt kérte, hogy emeljenek kápolnát a jelenés helyén és vezessenek oda zarándoklatokat. A Szűzanya háromszor szólított fel bűnbánatra és a bűnösök megtéréséért végzett imára. Ezek a szavak lényegében az engesztelő lelkület alapfeltétele, bár az "engesztelés" szó először Fatimában hangzott el Mária ajkáról.
Végül a Szűzanya az események hiteléül gyógyító forrást fakasztott a jelenés barlangjában. És úgy tűnik, hogy a nagy nyitánnyal a Csodáséremmel (1830), a La Salette-i prófétai prognózissal (1856) az Egyház Anyja Lourdes-ban a csodákkal, mint jelekkel adott komoly nyomatékot az engesztelésnek, melyet Fatimában hirdetett meg (1917). Ezen szükségszerűségek megvalósításához kínál többletkegyelmi erőt "lánglelkűséget", Szíve Szeretetlángjával (1961).     A Lourdes-i jelenések történetében, sajnos sokan igen szomorú és rosszindulatú szerepet játszottak. IX. Piusz pápának kellett közbelépnie 1869. szept. 4-én kelt levelével, melyben véget vetni igyekezett a megnyilvánuló rosszindulatnak: "Az emberi gonoszságnak az isteni irgalmasság ellen intézett harca szükségképpen arra szolgál, hogy a csodálatos események valódisága és igaz volta annál világosabban kitűnjék." Ezt a pápai nyilatkozatot érdemes mindannyiunknak megfontolni.
     Lourdes, és a rendkívüli gyógyulások áldásos hatása a hitéletben ma is érvényesül és felmérhetetlen kegyelmek forrása. Lourdes szelleme végső soron a lelket kívánja gyógyítani. Ez esetenként egészen rendkívüli eredményeket szül. Mindössze Henri Lassare, Franz Werfel és Alexis Carrel nevét említjük, akik könyveikben is megörökítették élményüket és Lourdes történetét.

Az Ördög aktivitása felgyorsult!

     Súlyos nehézség az értékrend átrende-ződése a pénz és az élvezetek javára. Ez régi probléma. Veszélyükre Jézus is figyelmeztet (Mt 19,22-23). A piacgaz-daság, a szabad verseny, a test kívánsá-gának túlzott kiszolgálása lényegesen kiszélesítette az áldozatok körét. Ugyanakkor generációk nőnek fel, akik nem, vagy alig ismerik a kinyilatkoztatást, s egyre-másra veszítik el hitüket, keresz-tényi és nemzeti identitásukat. Kellő ismeretek hiányában megfeledkeznek arról, hogy az Isten egyedül a názáreti Jézust igazolta (ApCsel 2,22), és értésünkre adta: csak Jézus által lehet eljutni az Istenhez (vö. Jn 14,6), és ,,nincs üdvösség senki másban'' (ApCsel 4,12).
     Jóllehet a bukott angyalok Krisztus által legyőzetve végleg el vannak ítélve, de a végítéletig még nincsenek teljesen a kárhozat helyére, a pokolra zárva. Így tehát bejárják a földet s Isten időleges engedelméből sokféleképp beavatkoznak a világ folyásába és az emberi sorsokba, a bűnök és a hiszékenységek arányában. Az embernek tehát nagyon óvatosan kell munkálkodnia: eszmét-, vallást-, pártot- vagy embert körültekintően szabad követnie.
     Többen azt is feledik, hogy Jézus az egyetlen ,,közvetítő Isten és ember között'' (1Tim 2,5), ő az, aki elmagyarázza nekünk az Istent (II. János Pál), s Jézus, aki ,,az út, az igazság és az élet'' (Jn 14,6), tanítói megbízatást és hatalmat adott az apostoloknak: ,,Aki titeket hallgat, engem hallgat'' (Lk 10,16). ,,A hit szent örökségét, a hitletéteményt (depositum fidei)'', az apostolok az Egyház egészére bízták. Az Istenről szóló hiteles tanítás egyetlen birtokosa, ,,megbízott továbbadója és értelmezője'' tehát a Krisztus által alapított Egyház. (Kat. Egyház Katekizmusa 85-87) Sokan megfeledkeznek ezen igazságokról, s gyarapszik azok száma, akik önjelölt tanítókra, ember-alapította vallások hirdetőire hallgatnak, mások pedig mágikus, ezoterikus, démonikus eszközöket használnak boldogulásukhoz. A szakemberek nagyon óvnak ezektől, sőt még a szobadíszként őrzött pogány istenségek képmásait, a mágiával foglalkozó irodalom forgatását, a sátánt dicsőítő zeneszámok (metal, kemény rock) hallgatását is károsnak tartják. Az emberek szélesedő körben fordulnak el az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak (vö. 2Tim 4,4). Feltűnően felszaporodtak a látnokok és üzenetközlők, akik sokszor szép imákat és hihető gondolatokat tesznek közzé. Zavarkeltésük azonban abban áll, hogy elterelik a figyelmet az Egyház által búcsúkkal ellátott szent imádságokról és a hiteles jelenésekről, melyek kéréseinek megvalósítása ezáltal késedelmet szenved (pl. Fatima)! A logikus következmény pedig: egyre nagyobb teret kap a megtévesztő szellem tevékenysége, észrevétle-nül beérnek a bűn következményei, és lassan társadalmi, illetve világméretet öltenek.
     A negatív folyamat az utóbbi csaknem kétszáz évben felgyorsult a globalizáció fejlődése révén. A jelenséggel szemben az Egyház az új evangelizáció jelentőségét hirdeti, és sürgeti a szeretet civilizációjának felépítését. Terjed az a vélemény is, miszerint az Egyház a hagyományos lelkipásztori módszerekkel nem képes megállítani a veszélyes hanyatlást. Márpedig a gonoszságra inspiráló sátán léte a világban szinte kiált a magyarázatért.
     Ezzel szemben a bűn világuralmát építő sátán legnagyobb bravúrja, hogy megpróbálja elhitetni; hogy nem is létezik! (A forrásokat lásd az első posztban!)

Kedves Olvasóim!

A Petőfi-kutatásról nem engem kell kérdezni, de megtették! Ám legyen! Miről van tehát szó, röviden?

     Csaknem százszázalékos bizonyítást nyert, hogy Petőfi Sándor nem Segesvárnál esett el, hanem az oroszok hurcolták Szibériába és ott halt meg 1856-ban! A szibériai kisfaluban Barguzinban, élő hagyomány volt a "magyar költő" élete és sírja. Ennek nézett utána egy maroknyi társaság, Morvai Ferenc vállalkozó és Kiszely István történész-antropológus vezetésével. Szovjet-Oroszországban, minden támogatást megkaptak, annál kevésbé a magyar illetékesektől, különösen a Magyar Tudományos Akadémia akadályozta, ahol tudta! Tény, hogy valakiknek – akik az összeesküvés-elméletek mindenkori háttérszereplői –, nagyon nem tetszett! (Talán attól tartanak, hogyha egy jelentéktelen történészi állításukról kiderül, hogy hazugság, akkor a "magyar ősiségről", a Szentkorona valós múltjáról és a finn-ugor elméletről stb. is kiderülhet az Igazság!)

Titokban kellett elrejteni a barguzini csontokat Magyarországon

     1989-ben bejelentették, hogy a nagy költőnk a Bajkál-tó közelében, Barguzinban halt meg és nem a segesvári csatában, mint ahogy a közoktatásban tanítják. Morvai Ferencet és munkatársait 26 év támadások sora érte, mind a kutatók, mind a Magyar Tudományos Akadémia részéről. Suttogó propagandával próbálták a Petőfi kutatókat nevetségessé tenni, azt állítva például, hogy a csontváz egy nőé volt. Ennek "meggyőződésében" mégsem voltak hajlandóak, hogy a Bizottság által hivatalosan kérelmezett genetikai vizsgálatokat elvégezzék! Arra meg pláne nem, hogy e célból, felnyithassák Petőfi szüleinek a budapesti Fiumei úti sírkertben lévő kriptáját, DNS mintavétel céljából. Morvaiék szerint a csontokat – bizonyos magyarországi körök – meg akarták semmisíteni, ezért titokban kellett becsempészni azokat Magyarországra és el kellett rejteni. (Állítólag egy templomban, vagy az alatt ásták el.)

     A kutatás időszaka alatt Morvai Ferencet "ismeretlen" tettesek eszméletlenre verték, kocsiját felgyújtották, munkatársait is többször megfenyegették!
A Morvai Bizottság, felkutatta Európában Petőfi vérszerinti rokonait, akiktől közjegyző előtt vérmintát vettek. A Sanghaji Orvosszakértői Intézetben végezték el a DNS-vizsgálatot, és 99,9 %-osan bizonyítást nyert, hogy Petőfi Sándor földi maradványait találták meg! –

A Petőfi hozzátartozók és a Morvai Bizottság egybehangzó szándéka, hogy a Szibériában talált csontokat eltemethessék Petőfi szülei mellé.                     Petőfi szüleinek sírja, a  Fiumei úti temetőben . 

AJÁNLOM MEGNÉZNI:  https://www.youtube.com/watch?v=XO6pn5OxDhE&feature=em-share_video_user

SZENT PATRIK /389-461/ /március 17/

Írországban Szent Patrik napján így köszöntgetnek az emberek egymásnak:
"Áldjon meg az Isten és Szent Patrik!"
Ennek a csodálatos hitvallónak, apostolnak tisztelete kiemelkedő az írek körében.
Ki is volt ez a tiszteletreméltó szent ember?

     Minden valószínűség szerint 389-ben született Skóciában, Kilpatrick-ban. Apja katonatiszt, vagy szerpap volt, ez bizonytalan. Édesanyja rokona volt a tours-i Szent Márton püspöknek. Patrik neve püspökké szentelése előtt Szukát volt.
     Két hiteles levél is fennmaradt tőle, amikből az életére vonatkozó adatok kikövetkeztethetőek. 16 évesen portyázó ír pogányok elrabolták és rabszolgaként pásztorként tartották 6 éven át országukban. Ezalatt ő hidegben, fagyban is hajnalban kelve elvégezte napi imádságát és megedződött későbbi feladatára. Majd egy álmot látott, amiben hang szólította, hogy hajó várja, ami haza fogja szállítani. Így is történt.
     Amint hazatért, újabb álmot látott, amiben egy hang Írországba hívta. Ekkor hozzálátott teológiai tanulmányainak elvégzéséhez Franciaországban. Tours-ban lett szerzetes, majd Auxerre-ben tanult. Nagy tudásra tett szert. Amikor meghallotta, hogy meghalt az írek misszionáriusa, felszentelt püspökként Celesztin pápa megbízásából tért vissza Írország nyugati és északi vidékeire.
     A 30 éven át tartó apostoli munkája alatt az Üdvözítő igéjének hirdetésével rengeteg embert keresztelt meg, s a pogány szigetet a szentek szigetévé változtatta. Sok püspököt szentelt fel, a családokat az evangéliumi erények gyakorlására tanította, számos papot szentelt fel az országnak és megszervezte az ír egyházat. Beszédei hasonlatosan hatásosak voltak Szent Péter beszédeihez.
     A csodálatos szent életpéldája, hősies áldozatossága és rendkívüli imaélete bő aratásokkal és kegyelmi gyümölcsök-kel áldották meg Írországot. Elmondott naponta 150 zsoltárt 200 imádsággal, éjjel ennél is  többet. Alig aludt, és imádságai mellett tevékeny apostoli életet folytatott.
     Szent Patrik hasonló-an Szent Pálhoz, maga kézi munkájából élt, semmit el nem fogadott. Gyakran erős honvágy gyötörte, de soha egyet-len pillanatra sem hagyta el új hazáját, nehogy távollétében nyája hiányt szenvedjen. 461. március 17-én Down város mellett halt meg, anélkül, hogy hazáját viszontláthatta volna.
     Halála után sokan zarándokoltak ahhoz a barlanghoz, melyben a hitetleneknek megmutatta a pokol kínjait és a mennyei örömöket. Ez a hely a középkorban a vezeklés helye lett. (Lásd alsó kép!)
     A sok megtérés miatt ezt a barlangot Szent Patrik Purgatóriumának nevezték el. Már a hetedik században Írország védőszentjeként tisztelték.

A Lourdes-i csodás gyógyulások
 
     A csoda, mindig Isten műve, aki meggyógyítja az ember testét és lelkét. Amikor valaki megtér, az is egy csoda, amely az ember szívében lesz valósággá. Lourdes-ban a az elesettség és betegség keresztjét hordozó emberek körében, esetenként valóságos csodák történnek. Itt az emberi szenvedés és nyomorúság litániája, a hívek egyetemes imájává válik. Ma ők, holnap talán mi, és itt mindenki otthonra talál, égi Édesanyánk szentélyében.
     Lourdes a betegeké és ebben két fontos mozzanat van. Egyfelől a Lourdes-i forrás 12C fokos vizében való megmerítkezés, melyet évente 350 ezer zarándok vesz igénybe, másfelől a szentségi körmenetek, melyek során a betegek személyenkénti áldásban részesülnek a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel.
      Az utóbbi 150 évben több mint 7000 gyógyulást regisztráltak a Lourdes-i orvosi irodában, közülük azonban csak 67-et ismertek el tudományosan nem magyarázható gyógyulásnak. Az egyház feltételei e tekintetben mindig is nagyon szigorúak voltak: akkor ismeri el megmagyarázhatatlannak a gyógyulást, ha a betegség gyógyíthatatlan; illetve ha a gyógyulás spontán, tényleges és tartós. Súlyos esetekben minden orvossal konzultálnak, a beteg, azaz a gyógyult dossziéját bemutatják a Lourdes-i „nemzetközi orvosi bizottságnak”, amely minden ősszel ülésezik, és amely kétharmados többséggel dönt az ügyekben. A szavazás eredményét ezután közvetítik az illetékes egyházi hatóságnak. A folyamat 5-től akár 15 évig is eltarthat.
     Néhány érdekesség a csodás gyógyulások statisztikái alapján:
A csodás gyógyultak 80%-a nő. A két legfiatalabb, egy 2 éves illetve 3 év 10 hónapos volt a gyógyulás idején. A legidősebb 64 éves.
     A nyilvántartott és elismert, 67 csodás gyógyult között 55 a francia nemzetiségű, 6 olasz, 3 belga, egy német és egy osztrák nő valamint egy férfi Svájcból. Vannak közöttük egyszerű munkás emberek, földművesek, polgári személyek, egy katona valamint pap, néhány szerzetes és szerzetesnő is.
     Érdekes a gyógyulások helyszíneire is figyelemmel lenni, hiszen a számon tartott és elismert csodás gyógyultak között van hat személy, akik azt állítják, hogy a Lourdes-i Miasszonyunk közbenjárására gyógyultak meg, bár nem jártak Lourdes-ban. Tehát ezek a gyógyulások és csodák, nem "helyhez" kötöttek. A gyógyulás csodája Isten egyik jele az emberek számára, mely emberszeretetét tükrözi.
      A forrás vizét sokféle módon használták, borogatásként vagy ittak belőle, ahogy a Szűzanya is kérte Bernadettet, vagy fürdőként ahogy ezt a Lourdes-be érkező zarándokok nagy része is megteszi, az erre kiépített külön fürdőkben. De több csodás gyógyulás történt a szentségi körmenet szentségi áldása során, szentáldozás után,  egy magányosan elmondott ima után, vagy a Szent Kenetben részesülve.
     És végül számon tartanak olyan eseteket is, amikor semmiféle különlegesség nem volt, mivel a gyógyulás egy zarándoklat végén, vagy az után következett be váratlanul. A gyógyulások sorához egy kedves történet is kötődik, hogy valós-e nem tudni, de a Szentírás értelmében a gyermeki bizalom kedves példája. Egy kisfiút vittek el Lourdes-ba annak a reményében, hogy ott visszanyeri egészségét és újra járni, szaladni tud, mint a többi gyermek. A kisfiú is nagyon bízott a gyógyulás bekövetkeztében, buzgón imádkozott, de amikor a betegek körmenetében a püspök megáldotta őt az Oltáriszentséggel, a kisfiú csalódottan állapította meg, hogy a várva várt gyógyulása elmaradt.
A következő pillanatban, csalódásából egy őszinte mondat fakadt fel: "Jézuska! Megmondalak az Édesanyádnak!" A körülötte lévők megdöbbenve néztek a kisfiúra, hogy mondhat ilyet. Mellette álló anyja is nagyon röstellte magát a kifakadás miatt. Ám a szertartást vezető püspök meghallotta a kifakadást és visszafordult. Újra odalépett a tolókocsis fiú elé és áldásra emelte a Legméltóságosabbat. És a kisfiú a jutalmat elnyerte, hiszen bátorságáért, bizalmáért, meggyógyult a Szűzanya külön közbenjárásra.
     Ez a történet megtaníthatna bennünket is a gyermeki bizalomra és teljes ráhagyatkozásra. "Ha csak nem lesztek olyanok, mint a gyermekek..." (Alábbi képek: A Bernadette által "kikapart" forrás bő vizéből mindenki vihet.)

A megszállottság tünetei

     A Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből azt látjuk, hogy az ördög, ez az istenellenes hatalom fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, irigység, megalázottság, és reménytelenség kíséri. Ebben a viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, amit a totális reménytelenség magyaráz. A sátán már tudja, mit jelent a kárhozat, tudja, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, ő is népet akar maga köré gyűjteni, miként az Isten, ahogyan azt a harmadik kánonban imádkozzuk. (1) 
     Az ördögi megszállottság nem a személyiség megkettőződése, ahogyan pszichés betegség esetén történni szokott. Inkább a személyiség egyfajta "ideiglenes kicserélődéséről" - beszélhetünk. Egy (vagy akár több) ördögi szellem brutális, erőszakos és zsarnoki hatalmának betöréséről van szó, amely a személyen keresztül működik, olyan tettekre és szavakra kényszerítve az érintettet, amilyenre csak akarja, anélkül, hogy az illető képes lenne ellenállni. Ördögi megszállottság esetén a személy általában transzba esik, arca eltorzul, szemgolyóin a pupillák fel- vagy lefele, teljesen vagy részben elmozdulnak, a szem pedig teljesen vagy részben fehérnek látszik. Ritkábban az is előfordul, hogy a pupillák, bár nem tűnnek el, gyorsan mozognak, vagy épp ellenkezőleg, mozdulatlanok, sőt mi több, olykor egy kígyó szemére hasonlítanak - miközben a szemüreg égővörös színűvé válik. Az ördögűzés alatt a személyt gyakran le kell fogni, mert a gonosz lélek erőszakosan reagál rajta keresztül, dühvel és gyűlölettel telve ehhez hasonló szavakat ordít: "soha nem megyek el innen!", vagy: "ő az enyém!" Esetenként folyékonyan ismeretlen nyelveken beszél, vagy megérti azt, aki ezen nyelveket beszéli; távoli és rejtett dolgokat ismer; a személy korát és természetes állapotát meghaladó erővel rendelkezik. (2) Vannak tipikus közösségi megnyilvánulásai is az ordibálás, a pusztítás, a trágárság, erőszak.
Forrás: 1. ANTALÓCZI, Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony plébánia Eger. 2000
           2. BAMONTE, Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS Nagyvárad. 2014

Immár genetikailag is igazolva van, hogy 1989. július 17-én a szibériai Barguzinban, a Morvai Ferenc vezette expedíció valóban Petőfi Sándor hamvait tárta fel. Ezt ma, 2015. március 13-án maga Morvai Ferenc jelentette be kínai szakértők társaságában, a budapesti Erzsébet szállóban tartott sajtótájékoztató kereté-ben. Az eseményen jelen volt Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke is, aki gratulált a MEGAMORV-Petőfi Bizottságnak és minden tagjá-nak, és köszönetet mondott ne-kik a világ magyarsága nevében. 

     A jelentős érdeklődéssel kísért sajtótájékoztatón Morvai Ferenc  összefoglalta az elmúlt 25 év küzdelmeit, kemény szavakkal bírálta a magyarországi politikai osztályt és a tudományos világ képviselőit, akik gáncsoskodásukkal mindeddig akadályozták a Petőfi-ügy genetikai vizsgálatokkal is alátámasztott lezárását. A kínai Igazságügyi Azonosító Központ Tudományos és Technológiai Kutatóintézetének képviseletében megjelent szakértők kínaiul és magyarul ismertették az általuk lefolytatott DNS-vizsgálat eredményét. A MEGAMORV-Petőfi Bizottság 2014. szeptember 2-án juttatott el  hozzájuk egy lábszárcsontot, a Barguzinban feltárt csontváz részét, valamint 2 ma élő Petőfi-rokon közjegyző előtt vett vérmintáját. A jelentés szerint a csontminták mindkét vérmintával való összehasonlítása elérte a 99,2-99,9 %-os hasonlóságot. A mitokondriális DNS-vizsgálat eredményét alább teljes egészében közzétesszük. 

     A sajtótájékoztatón jelen volt Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, aki az elhangzottak után elsőként felszólalva gratulált, és a világ magyarságának nevében köszönetet mondott Morvai Ferencnek és a MEGAMORV-Petőfi Bizottság minden tagjának Petőfi Sándor hamvainak szibériai feltárásáért, az elmúlt 25 év küzdelmeiért és a genetikai vizsgálatok elvégzéséért. 

     A sajtótájékoztatón kiosztott füzetben található közjegyzői ténytanúsí-tás szerint a vérmintákat 2008. március 25-én vették le Budapesten. 

Ezek alapján sajtószolgálatunk két kérdést fogalmaz meg:

1. Miután a csontminta 25 éve, a vérminták pedig 7 éve léteznek, miért kellett mostanig várni a DNS-vizsgálat lefolytatására?
2. Van-e valamilyen konkrét indítéka annak, hogy a DNS-vizsgálatot éppen most végezték el?

                                        Morvai Ferenc a mai sajtótájékoztatón

                        A kínai szakértők felolvassák a DNS-vizsgálat jelentését  

A Magyarok Világszövetsége öt évvel ezelőtt tűzte zászlajára a Petőfi-ügyet.

(Patrubány Miklós: El kell temetnünk Petőfi Sándort! - Tűnődés Petőfi Sándor fehéregyházi eltűnésének 161. évfordulóján ) 

Három év vizsgálódásai után Petőfi Sándor-értekezletet szervezett, amelynek eredményeképpen a Magyarok Világszövetsége bizonyítottnak látta, hogy Barguzinban minden kétséget kizáróan Petőfi Sándor hamvai kerültek elő, és nyilvánosságra hozta 12 pontos bizonyítását.

(Megvannak Petőfi Sándor hamvai – Bizonyítás 12 pontban ) 

Tavaly, Petőfi Sándor segesvári eltűnésének 165. évfordulóján az MVSZ megjelölte a magyar honvédeknek a Hősök terén található szimbolikus sírját, amely álláspontja szerint egyedül méltó arra, hogy Petőfi Sándor hamvait befogadja.

("Itt nyugodjék Petőfi Sándor (1823-1856), a nemzet hőse" - 2014. július 31. - Hősök tere, Budapest)

 MVSZ Sajtószolgálat 8560/150313

     Nekünk magyaroknak különlegesen kiemelt szerepünk van a magunk, és az emberiség sorsának alakításában. Natália nővér, a XX. század nagy magyar misztikusa látomása által tudjuk, hogy a Szentháromság az emberiség sorsát, és külön Magyarországot Szűz Mária kezébe helyezte a mi korunkra. Miért lett ebben külön kiemelve Magyarország? Ennek oka, hogy népünk a "rejtett választott nép", melynek dicsősége csak az utolsó időkben fog kinyilvánulni! Mit jelent az, hogy "rejtett"? Azt a fizikai és etikai egyensúlyt melyet a világmindenség hordoz önmagán: A fény és árnyék, a látható és láthatatlan, a nyilvános és a rejtett. (Egyfelől ismert az Isten által választott nép, másfelől majdan ismert lesz, az Isten akaratából eddig rejtett választott nép!)

    Ezen felül 1000 évvel ezelőtt, Szent István királyunk, halála előtt – örököse nem lévén –, az ország nagyjainak színe előtt, államjogilag, Isten Szentséges Anyjának ajánlotta fel, a Szent Koronát az uralkodói jelvényekkel, az országot népeivel és földjével. Ezzel az országunk feletti teljes uralmat a Boldogasszony kezébe tette. Tehát nem csak felajánlotta az országot – amit ő utána 600 évvel a lengyelek is megtettek, majd ezt követően több nemzet is, – hanem átadta (!) a Magyarok Nagyasszonyának, aki ezzel Magyarország uralkodója, Örökös Királynője lett. Így lett a Szent Korona Országa, a (teljes) Kárpátmedence: MÁRIA ORSZÁGA.

    Ezért hallotta Natália nővér a Szent Szűztől a következőket: "Nagy a világ, sok az ország, de csak egy a tulajdonom belőlük: Magyarország. Az oltalmam alatt vagytok, másképpen kell gondoskodnom rólatok ... a világ végezetéig." Ez az oltalom azonban nem jelenti azt, hogy hűtlenségeink és rossz választásaink következményeiként nem érhetik csapások, gazdasági visszaesések, megpróbáltatások az országot, népünket mint ahogy a történelmünk ezt bizonyította (és bizonyítja napjainkban is)! Ne feledjük, az Isten-nélküliségnek istentelenség a hozadéka, az istentelenségnek pedig embertelenség a következménye!

    Miután Magyarország Mária Országa, ezért irányul ellene különleges módon és mértékben a sátáni erők és a szbdkmvesek mocskolódó haragja és aknamunkája. A súlyos időkben Natália nővéren keresztül többször kaptunk biztatást és ígéretet az Égtől, hogy ne veszítsük el a reményt.

    Jézus: "Ennek ellenére a magyar nép Anyámba vetett bizalommal és szent büszkeséggel hangoztassa: Győzni fogunk, Magyarország és a Világ Királynője által!" A nővér azonban azt is megtudta látomásában, hogy ez abban a békében fog bekövetkezni, amit "a tisztulás után fog kapni és élvezni a világ".

    Jézus: "az én magyar népem egyszer megtisztulva, megszentelve fog szolgálni az Ég és a Föld színe előtt". És ehhez a nagy tisztuláshoz kaptuk Örökös Királynőnktől azt a rendkívüli kegyelmi eszközt, melyet ma Szeretetláng néven ismer és esdekel a világ. A Szűzanya, Erzsébet asszonynak: »Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja lesz. Az Én Szívem Szeretetlángjához add a te szeretetedet, s add tovább! (…) Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy  szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/37) A Föld most (...) olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít (...) Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. (...) Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (…) (aki) még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét (vö I/100), soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/58) Azt akarom, hogy ne csak nevemet ismerjék, hanem anyai Szívem Szeretetlángját /is/, mely értetek lángol, és ennek a lángoló szeretetnek elterjedését /rátok bíztam/. (I/116) Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget.« (III/203)

    Úr Jézus: »Ez szinte olyan lesz mint az Első Pünkösd, mely a földet elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével. Ez lesz a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség! (II/93) Mindannyiótokat meghívtalak megváltó munkámhoz. Az apákat, anyákat művelteket és tudatlanokat, egészségeseket és betegeket! Értem mindenki dolgozhat a szabad ember és a rabságban sínylődő, mert a lélek készsége a fontos. (II/102) Azt amit tesztek, égjen mint az égő csipkebokor mely ég, de el nem ég! Ilyen áldozat kell Nekem, melynek szeretettől égő tüze Hozzám ér!« (II/108-109) Minden Szűzanyához intézett imához, de különösen az Üdvözlégyekhez fűzzük hozzá az egyetemes könyörgést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Ennek a könyörgésnek a kimondásához van kötve az a többletkegyelem, melyről a Szeretetláng Lelki Naplóban Jézus is És Mária is egyöntetűen hangsúlyozzák: Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett! (III/140) Az Úr szavai szerint: „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) Ez valóban egy „eddig nem látott” új békekorszakot jelenthet az emberiség történelmében! Jézus: „Megújul a föld színe és Anyám mosolya beragyogja a világot!” 

     Rajtunk múlik! Imádkozzunk és engeszteljük a végtelenül megbántott Istent, hogy mihamarabb beragyogja a világot a Szűzanyánk – országára büszke – mosolya!

"Kápolna" helyett bazilikák

     Miután 1891-ben IX. Piusz majd XIII. Leo pápák jóváhagyták a Lourdes-i jelenéseket és 1891-től február 11-én az egyházmegyében már liturgikusan megemlékezhettek a jelenések évfordulójáról. X. Pius pedig az egész egyházra kiterjesztette a liturgikus ünnepet.
     1908-ban két kis harangtorony lett hozzáépítve és óránként a kedves Lourdes-i himnusz harangjátékával jelzi az idő múlását.  Üvegmozaikja a Szeplőtelen Fogantatás témakörét ábrázolja Szűz Mária történetétől kezdve egészen IX. Piusz Pápa által 1854-ben kihirdetett hittételig és az 1858-as Lourdes-i Jelenésig. IX. Piusz alakja a Kripta bejárata felett találhaó medálon is megjelenik. A felső bazilika alatt található az úgynevezett kripta (nem temetkezési hely), ez volt az első kápolna, melyet a nyilvános istentisztelet számára megnyitottak; Msgr. Laurence püspök mutatta be az első szentmisét 1866. május 19-én Bernadett jelenlétében. Középső folyosóját magába a sziklába vésték bele. Ezen 25 ember (köztük Bernadett édesapja) dolgozott szinte éjjel-nappal felváltva, 3 hónapon át. Ez a kripta, az imádság helye, ahol reggeltől estig imádni lehet az Oltáriszentséget és az egyik mellékoltáron őrzik Bernadett ereklyéjét.
     Azután épült, római-bizánci stílusban a Rózsafüzér Bazilika, melynek 15 mellékoltára a rózsafüzér titkait szemlélteti mozaik képein és 1901-ben szentelték fel. Bejárata előtt hatalmas teret alakítottak ki, a zarándokok befogadására, szabadtéri szentmisék, körmenetek tartására. A fó'kapu fölött csodálatos dombormű ábrázolja, amint a Szűzanya átadja a rózsafüzért Szent Domonkosnak.  
     Végül Szent X. Piusz pápa földalatti 12.000m2-es Bazilikája, mely mintegy 30 ezres hívősereg befogadására alkalmas. Egyik tervezője egy magyar építész volt. 1958. március 25-én, a 100 éves jubileumra szentelte fel Roncalli bíboros, aki néhány hónappal később mint XXIII. János lépett a pápai trónra és az Egyház szentjei között tiszteljük.
     A Szentélyek utolsó helyszíne az 1988-ban felavatott Szent Bernadette Templom, mely a Massabielle Barlanggal szemben, a Gave de Pau folyó jobb partján található, ahonnét Bernadett utoljára látta a barlang Hölgyét 1858. július 16-án. Ez a modern templom mozdítható válaszfalakkal van ellátva, így akár 500 lelket is befogad.
     Ezekben a templomokban, ahová naponta tömegek érkeznek körmenetben mindenféle nép, nyelv és ország híveiből, most a legkülönfélébb nyelveken mutatják be a szentmiseáldozatot. Valóban igaz, hogy Lourdes ezzel a sok szentmisével, Eucharisztikus körmeneteivel az Oltáriszentség városa lett. Már Szent X. Piusz így nevezte "az Oltáriszentség legdicsőségesebb trónjának az egész földkerekségen."
     XIII. Leó pápa (1878-1903) a vatikáni kertekben Lourdes-i barlangot építtetett. (Képünkön a vatikáni grotta napjainkban Ferenc pápával. Legalul a híres "avemáriás" gyertyás körmenetek.)
     A Tarbes-i egyházmegye hivatalos neve 1912-től Tarbes és Loudes-i Egyházmegye lett.
     A zarándokok száma 1870-ben 30 ezer, 1930-ban 220 ezer, 1950-ben 1,6 millió, 1958-ban (a centenárium évében) 6 millió.

Bárki, bárhol is áll, imádkozzon Édes Magyar Hazánkért!

     Nagyböjt negyedik vasárnapját – a nép nyelvén – Öröm-, vagy Rózsa-vasárnapnak is nevezzük. A pap lila helyett rózsaszínű miseruhát ölthet. Ez átmenet a lila (bánat) és a fehér (öröm) színek között. A pápa Rómában ma rózsát szentel és a szeretet jeleként elküldi a világ különböző tájaira. A szentmise imái elővételezik a húsvéti örömet, szomjazó szívünkbe vigasztalást hoznak.

     Ezen a napon nagyböjt negyedik vasárnapján – a görög-katolikus egyházban –, szentéletű János atyánknak, a mennyekbe vezető létráról szóló írás szerzőjének emlékét tartjuk.
     János, aki testét életében halálra adta, örökké él, még ha élettelen halottnak is látszik. Ránk hagyta ugyanis írását a fölfelé vezető Létráról, s megmutatta az azon való följutás módját.
     Éles eszű fiatalemberként tizenhat éves korában Istennek ajánlotta föl magát igen szent áldozatként, s belépett a Sínai hegyi monostorba. Tizenkilenc év múlva innen továbbment a csöndes nyugalom küzdőhelyére, mintegy öt mérföldnyire egy Thóla nevű helyen telepedett le, ahol negyven esztendőt töltött el heves szeretetben, mert állandóan az isteni szeretet tüzétől izzott.
     Mindenféle eledellel táplálkozott, de mindig csak egy keveset, nem a jóllakásig. Ezzel szerintem egészen bölcsen vetett gátat a felfuvalkodottság elé. Azt pedig ugyan kinek az elméje tudná egyáltalán számon tartani is, hogy mennyi könnyet hullatott? Az álomra annyi időt szánt, amennyi megóvhatta elméjét attól, hogy a túlfeszített virrasztástól összeroppanjon. Egyébként folytonosan imádkozott, és az Isten iránti mérhetetlen nagy szeretete hajtotta mindvégig előre életpályáján.
     Az erényeket Istennek tetszően gyakorolva írta meg a „Létra” című művét és több tanító beszédét, majd pedig jósággal telve nyolcvanéves korában méltó módon megpihent az Úrban.
     Emlékét március harmincadikán tartjuk, ma pedig valószínűleg azért emlékezünk meg róla, mert a monostorokban nagyböjt kezdete óta rendszeresen fölolvassák a „Létra” című könyvét. Forrás 

A Szűzanya által kért "kápolna" felépül 1

     1862. január 18-án jelent meg Laurence püspök pásztorlevele, mely a Lourdes-i esemé-nyek elismerésének hi-vatalos dokumentuma. Ez 1858. július 28 és 1862. január 12 között folytatott komoly vizs-gálat, tanúkihallgatások gyümölcse. Tarbes püs-pökének kívánsága volt, hogy ez az irat feleljen meg minden kifogásnak a lourdes-i események-kel, nevezetesen az első gyógyulás okkal kapcso-latban. Ekkor engedé-lyezték püspöki szinten, hogy zarándoklatok vezethetők Lourdes-be.

     1864-ben kiépítették a jelenések grottáját, április 4-én tartották a massabielle-i barlangnál az első hivatalos körmenetet és ez alkalommal avatták fel a barlang jelenési szobrát is. A Szűzanyát ábrázoló szobrot Fabisch lyoni szobrász készítette el, Bernadett útmutatásai alapján egy tömb carrarai fehér márványból faragta.  
     A Szent Szűz kérése: kápolna és körmenetek "A te kápolnád fel fog épülni – mondta egykor Lourdes plébánosa Bernadettnek – és az jó nagy lesz!" Maga sem hitte akkor, hogy mennyire igazat mondott.
Szűz Mária akaratának megfelelően idővel három templom is létesült e helyen:
     1871-ben, a Szeplőtelen Fogantatás Bazilikája, a barlang fölötti sziklán, gótikus stílusban, melynek üvegablakai a jelenéseket, Bernadett életét ábrázolják. Impozáns tornya 70 méter magasan emelkedik a Gave folyó fölé. (folyt)

Sokunk felelőssége

     A Sátán létéről való felvilágosítás, nem csak az üdvösség esélyét növelheti, de a földi boldogulás lehetőségeit is! Az evangelizáció eredményességének súlyos akadálya, hogy a sátán jól álcázva, a világosság angyalának tetteti magát (vö. 2Kor 11,14). Súlyos gond ez, mert a bűn szerzője, ha le nem leplezik és meg nem futamítják, akadálytalanul végzi aknamunkáját az egyén, a közösség és a társadalom életében. Bernanos szerint az ördög megtalálható – látszólag ártatlan alakban – könyveink semmitmondó fecsegésében, a modern élet találékony kifinomultságaiban, a csábítóan szép ruházatokban, barátságosan mosolyog a lét minden ilyen és hasonló alakzataiban – és az ember egyáltalán észre sem veszi. Balducci pedig azt írja, hogy a sátán elfordít és távol tart az Istentől. Mindegy, hogy milyen módon és milyen eszközzel. Az emberek nem figyelnek rá, úgy esnek áldozatául s úgy szegődnek szolgálatába, hogy nem ismerik fel, nem értik, mi történik körülöttük és velük. Nemegyszer a jó ügy szolgálatának szándékával és tudatában a sátáni akarat valósul meg.
     Ezt a problémát azok a teológusok is tetézik, akik tagadják a sátán létezését, s ezzel nem kis zavart keltenek. Ezzel a már-már divatos felfogással szemben a pápák külön beszédekben foglaltak állást, VI. Pál pápa három, II. János Pál pápa tizenöt alkalommal. VI. Pál pápa egyik beszédében így fogalmaz: ,,Elhagyja a Szentírás és az Egyház tanítását, aki nem vallja létezőnek az ördög valóságát... A gonoszság, amely ma létezik a földön egy olyan ellenünk és társadalmunk ellen irányuló támadás eredménye, amelyet a sötét és rosszindulatú ügynök, maga az ördög vezet...'' (1972. nov. 15.)
     Különös nehézséget jelent az evangelizációs munkában az is, hogy a sátáni gondolat sokszor tetszetős eszmék köpenyében jelenik meg, s emberi szabadságjogok címén, a demokrácia, a felvilágosult ember nevében és érdekében kerül terjesztésre. De sokszor "vallási buzgóságot" hirdető hamis üzenetekkel operál! (Ez is álcázás.) Az elmúlt évszázadok során tucatszámra születtek új fogalmak, amelyekkel a hit pusztításának állomásait is jelölhetjük. Így pl. a racionalizmus, a felvilágosodás, a modernizmus, a szekularizáció, az ateizmus, a liberalizmus, kommunizmus. Az eszmék pedig az élet minden területén kifejtették és kifejtik hatásukat. A magánéletben, a közösségben, a képernyőn, a rockszínpadon, a politikában éppen úgy, mint az egyetemi katedrán, sőt az egyháziakat sem kerülik el. A megfelelő ismeretek s a megkülönböztetés hiánya azt is eredményezi, hogy az emberek jó szándékkal támogatnak káros eszméket. Keresztes Szent János szerint ,,az ördögnek sokféle furfangja között, melyekkel igyekszik befonni a lelki embereket, a legközönségesebb, hogy nem rosszat, hanem valami jót ajánl nekik''. (Az alábbi diktátorok, mind a "szocializmust" és az egyenlőséget ígérték! Mivel való egyenlőséget, a hullákkal?) (A forrásokat lásd az első posztban!) Folytatás 17-én!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

BERNADETTE ÜZENETE

Kedves lélek, ki lent a Földön
keserves vándorlásod végzed,
Égre emeled tekinteted,
fájdalom, bánat terhel téged,
bízz és remélj, higgy és szeress!

Mert én, bár szegény voltam
beteg gyermekként esetlen
bárdolatlan gyengeségben,
kopott értelmem tudattalan,
magam-magányomban társtalan
Istent keresve szomjúhoztam
Hegyen-völgyön Őt kerestem…

Jött a Szép Hölgy megszánta szívem,
leszállt Égből, hogy fölemeljen
ó, ha tudnád, míly szépséges,
mint hajnalból szült napsugára,
fényből szőtt, hófehér ruhája,
mélykék szelíd tekintete,
áldott kezének érintése
balzsamként enyhít sebeket,
mágnesként vonz a messzeségbe…

Ó, kedves lélek, ha tudnád!
ha láthatnád Őt s hallanád
csengőn dallamos tiszta hangját!
Lenne bár előtted földi lét
legszebbike, s az élet tenger-öröme,
te csak Őt óhajtanád, mint én,
ki megfosztottan látásától,
földre esve a fájdalomtól,
várva-vágytam meghalni,
csakhogy újra lássam!

Ó, Vándor! Ne félj, ne csüggedj,
higgy, bízz, remélj és várakozz,
mert ha szeretsz és sok jót teszel,
ha imádkozol igaz szívvel
és életedet az Úrnak nyújtod át,
meglátod Őt, Úrnődet és Anyád.

Ime Vándor, üzenem neked,
remélve őrködjön szemed,
mert meglátod Őt egykoron,
ha elérkezik földi órád,
eljön érted Ő dicsőségben,
a mindenkoron Szeplőtelen.

/Horváth Mária/

A legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk

     A legtöbb keresztény csukott szemmel áll szemben a pokol "korszerű" tévtanításaival, hazugságaival. Ijesztő, hogy az "alvó egy-ház" tagjai a világ szellemével, az Ördöggel szemben – aki elhitette velük, hogy nincs is – olyan jámboran állnak, mint a süket birka a vágóhídon! Mindezt annak ellenére, hogy még soha nem volt kor, melyben Isten olyan könnyűvé tette volna a mégoly alatto-mos sátáni módszerek világos felismerését, mint ma! 
     Sajnos azt kell látni, hogy sokan "intel-lektuális" lelki vakságban szenvednek és így nem ismerik fel a "sötétség hatalmainak'' mesterkedését. Nem működik a megkülönböztetés adománya, vagy nem élnek vele, s ezért sok zűrzavaros álláspont alakult ki a bűn szerzőjével kapcsolatban. Épp ezért a felvilágosítás ebben a kérdésben súlyos evangelizációs feladat!
"...az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk'' – mondta VI. Pál pápa 1972. november 15-i beszédében. Mindazáltal ördögűzéssel, mint lelkipásztori feladattal "manapság már sem a püspökök nem foglalkoznak..., sem a papok nem hajlandók erre... Napjainkban úgy tűnik, a katolikus Egyház lemondott e sajátos küldetésről...'' (Don G. Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai. Bp., 1994. 220-221. o.)
     Sajnos az ördögi zaklatásban szenvedő, s az Egyháztól segítséget kérő emberek, panaszaikkal gyakran kimosolygást és elutasítást kapnak. Ezzel szemben – mondjuk –, ha egy szektához vagy mágushoz fordulnak, azok „megértőn” készséggel segítenek! Aztán mire a „kereső ember” észbe kap, már alaposan ki van használva, és még mélyebbre süllyedt démoni kiszolgáltatottságában, mint annak előtte volt, holott a Kinyilatkoztatás, a Szentségek, az oldás, a kötés és az ördögűzés...!?
     Mivel nincs aki leleplezze, világossá tegye a bűn szerzőjének alattomos tevékenységét, egyre kevesebben ismerik fel pusztításának szervezett voltát. Kevesen értik a bűn szerzőjének tevékenységét, sőt, nemegyszer tekintélyes tanítók az ördög puszta létét is tagadják.
     Sokan tudatlanul esnek áldozatul a megtévesztő szellem mesterkedé-sének, s elfelejtik: az ördögnek annyi hatalma van felettünk, amennyit mi engedünk neki, mert Jézustól kapott eszközeinkkel – bár harc árán – száműzhetnénk sorsunk alakításából.
     Mivel kevesen vállalják a harcot, a bűn természetszerűen elhatalma-sodik, s ennek következményeként alaposan állíthatjuk: elérkezett a tömeges elkárhozás veszélye.
     Fontos volna a bűn szerzőjének tevékenységét érteni, mert ennek révén kivédhetnénk támadásait, s világosabbá válna előttünk a történelem, s az egyes emberi sors alakulásának háttere. Ez a tudás pedig szabaddá teszi az embert.
     A boldogtalan élet nem Isten csapásának tudandó be, hanem az akarva-akaratlan elkövetett figyelmetlenségek, a meggyónatlan bűnök, mások bűnős rosszakarata és ezek, ördögien egymásra épített következ-ményeinek! Mindazáltal, nem a bűnök sokasága dönti kárhozatba a lelket, hanem a konok akarat! Jézus azért hagyta ránk a Szentségeket, hogy segítségükkel természetfeletti módon védekezhessünk a természetfeletti ellenséggel szemben!
     Ha megismerjük a betegség okát, joggal örülhetünk a gyógyulásnak, mert fény derült az orvoslás módjára, s általa megmenthetjük az életünket. (A forrásokat lásd az első posztban!)

A pócsi Mária-kegykép országos körútjának részletes programjai:

 http://www.gorogkatolikus.hu/?muv=hir&hir_id=3579 

2015. március 15-én 14.30-tól, 16-án 12.00 óráig Budapesten, a Szent István Bazilikában lesz.

       15.30-tól Parakliszt vezet Kocsis Fülöp püspök.

       18.00 órától Római Katolikus szentmisét celebrál dr. Erdő Péter bíboros. (Részletes program itt!)

Kedves Olvasóim!

Új Forrás fakadt az interneten ‒ a tiszta-lap.hu ‒, mely akár olvasmányként, akár "fórumozó-íróként, hozzászólóként", tiszta teret biztosít a hiteles evangelizációhoz!

A honlapot hitüket gyakorló, egyházhű katolikus keresztények szerkesztik, akik hisznek Isten mindenhatóságában, hisznek az Evangéliumban, hisznek a szeretet erejében és hiszik, hogy valamennyien felelősséggel tartoznak egymás üdvösségéért!

Segítsd tehát kedves Olvasó a látogatásaiddal, a hozzászólásaiddal és a cím terjesztésével!

Teljes link: www.tiszta-lap.hu

Egy háborús epizód Lafond gróf elbeszélése alapján:
     Gougenot des Mousseaux lovag, aki ebben az időben találkozott Bernadettel, a következő kérdéseket tette fel neki:
– A lourdes-i barlangban vagy azóta kapott-e ön valamilyen kinyilatkoztatást Franciaország jövőjéről és sorsáról? Adott-e a Szent Szűz valamilyen figyelmeztetést a Franciaországot fenyegető veszélyről?
– Nem!
– A poroszok itt állnak a kapuknál. Ez nem kelt önben félelmet?
– Nem!
– Nincs hát félnünk semmitől?
– Én csak a rossz katolikusoktól félek.
– Semmi mástól nem fél?
– Nem, semmi mástól!

Bernadette nagyon gyakran mondta: "a bűnösökért." Mivel a Szűzanya ezt kérte tőle, sok szenvedést ajánlott fel a bűnösökért és másokat is erre buzdított.
Ezenkívül gyakran kérte nővértársait, imádkozzanak sokat a tisztitótűzben szenvedő lelkekért, akik nem tudnak magukon segíteni.
S hogy minden pénteken a szentáldozást őértük ajánlják fel.
Gyakran tanácsolta, hogy bocsássunk meg.

Bernadette különös gyengédséget tanúsított a betegek iránt, akiket a legnagyobb szeretettel ápolt.
Mélyen együttérző szíve volt, páratlan mások vigasztalásában.
Megelégedett azzal a szenvedéssel, amit kapott, és azt ajánlotta fel nagy türelemmel és békességgel, és nem kért hozzá többet.

Éjszakánként egyesült Jézussal a szentmisékben. Igyekezett az ágyban olyan mozdulatlanul feküdni, ahogyan Jézus a kereszten.

Bernadette egyszer ezeket mondta:
1) Ha a kápolna előtt mégy el, és nem tudsz bemenni, bízd meg az őrangyalodat, menjen be helyetted a tabernákulumban lakó Úr Jézushoz, vigye el üzeneteidet. Miután átadta üzeneteidet, lesz ideje arra, hogy utolérjen téged.
2) Ha az ember nem tud imádkozni, akkor Szent Józsefhez fordul.
3) Ha az Oltáriszentség előtt vagy, egyik oldaladon ott áll a Szűzanya, aki súgja, hogy mit mondj az Úrnak, a másik oldaladon ott van az őrangyalod és figyelmetlenségeidet jegyzi.
4) Minél több dolog után hajszolódik az ember, s minél többhöz ragaszkodik, annál többet veszít el. A Mennyországért kell dolgozni.
5) Ha az ember nem vágyódik semmire, mindig mindene megvan, ami szükséges.
6) Az első indulat nem tőlünk származik. A második a sajátunk.
7) A Szent Szűz olyan gyönyörű, hogy boldogan halnék meg, csakhogy Őt viszontláthassam.

Korunk sötét oldalai

     Az említett lelki-leépülési folyamat fel-gyorsulni látszik a globalizáció, különösen az „Istennel szembeni autonómiát” hirdető New Age mozgalom térhódítása révén, melyről X. Piusz ezt nyilatkozta: „Az összes eretnekség végső összefoglalása.”
     Általánosan megfigyelhető, hogy az Evangéliumot, a katolicizmust és a Pápa személyét, minden módon igyekszenek kikezdeni, az örök szerető Istent távol tartani a lelkektől és másodlagossá tenni! A Megváltó Krisztus személyét egyszerű „Jézusotok”-ként, szupersztárként, a meg-váltás tényét pedig ámításként igyekszenek beállítani, a szentségi Jelenlétet pedig „kár-hozatos bálványimádásnak” degradálják. Ál-evangéliumok, ál-történeteinek ál-kutatási eredményeit jelentetik meg, rombolásként (Da Vinci kód, Júdás evangéliuma, protestáns Káték, stb.) Ez is a személyes Gonosz hatékony inspirációinak eredménye! Ezek ellen úgy védekezhetünk, ha nem nézzük, nem olvassuk és nem terjesztjük!
     Ez a hamiskodás, már Jézust követően elkezdődött az ál-evangé-liumokkal, ám a médialehetőségek mára milliószor nagyobbak, így tehát hatalmas tömegeket tudnak elérni, az elidegenítés, a megtévesz-tés alig leplezett szándékával! „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
     Ratzinger bíboros a Hittani Kongregáció vezetőjeként való két megnyilatkozása: „Akinek világos képe van korunkról, ennek sötét oldalairól, láthatja azokat az erőket, amelyek azon munkálkodnak, hogy szétverjék az embereket összekötő kapcsolatokat.” „Van valami ördögi abban az aljas közönyben, amivel a pénz nevében tönkreteszik az embert, kihasználva gyöngeségét és megkísérthetőségét. Pokoli az a nyugati kultúra, mely bebeszéli az embernek, hogy az élet egyetlen célja a gyönyör és az egoista önzés!”
     Ahol kiszorítják a keresztény nevelést, ott csakhamar pusztulnak a keresztény erkölcsök, elhatalmasodnak a tévelyek sötét rémei, és vakmerően üti fel fejét a gonoszság. (vö XIII. Leó Humanum genus)     Az ördögnek van egy általános érvényű tevékenysége is, amellyel minden embert egyformán zaklat, s ez a rosszra való kísértés. Ám senki sem kárhozott el azért, mert sok rosszat tett, de sokan vannak a pokolban egyetlen halálos bűn miatt, mert nem akarták megbánni.
     Végkövetkeztetés: Ha az ember elfordul Istentől és nem él a szentségekkel, könnyen válik védtelenné, s a végeredmény a bűn lavina szerű elhatalmasodása! (A forrásokat lásd az első posztban!)

Kedves Olvasóim!

Az ukrán fennhatóság alatt álló KÁRPÁTALJÁN nagyon kritikus a helyzet, jól jön a segítség. Bár áru többnyire van a boltban, és a piacon, de az árak megfizethetetlenül magasak, ráadásul folyton emelkednek! Az emberek tanácstalanok, mert a helyi pénz elértéktelenedett. Sokaknak legfeljebb 1 euro (300 ft) jut naponta étkezésre, rezsire.

Ha bárkinek módjában áll segíteni, javaslom az adományt a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványon keresztül való eljuttatását: http://www.ferences.hu/segit.php  (A megnyíló felület bal oldalán olvasható "Hogyan segíthet?"-re kell kattintani információért!)
Az ide utalt pénzek 100%-ban eljutnak a rászorulókhoz!
Többen ajánlottak fel élelmiszer segítséget. Ám ennek a bevitele rettentő hosszadalmas és bonyolult, így az nem igazán működő segítség most.

A Katolikus Karitász továbbra is várja az adományokat az erre a célra elkülönített 12011148-00124534-00800007-es bankszámlaszámra (Kárpátalja megjelöléssel), a 1356-os adományvonal tárcsázásával pedig (Magyarországról) mindenki hívásonként 500 forinttal járulhat hozzá az akcióhoz.

Köszönet minden együttérzésért, az imákért is!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

Bernadette halála

    A kezdetben irigykedő konventet, Bernadette megnyerte egyszerűségével és szeretetével. Végül, mint Marie-Bernardot aggódó szeretettel vették körül nővértársai. 1878. december 11-től 1879. április 16-án bekövetkező haláláig ágyban feküdt. Teljes erejéből törekedett a tökéletes szeretetre. Szentségének egyik dimenziója az volt, hogy élete végéig hittel és bátorsággal viselte a saját betegségét, miközben a csodás gyógyulások száma megsokszorozódott a Lourdes-i jelenéseket követően.
     Bernadett 33 évesen halt meg. Utolsó szavai ezek voltak: „Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért”. Halála és temetése kapcsán nem végeztek sem bebalzsamozást, sem mumifikálást.
     Bernadette több mint 30 évig nyugodott a neversi kolostor temetőjében. Amikor 1909-ben boldoggá avatásának előkészületeit végezték, az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében kinyitották a sírt. Az eléjük táruló látványtól a jelenlévőknek a lélegzete is elállt. Bernadette úgy feküdt párnáin, mintha mi sem történt volna. „Az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idő nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna” – számolt be erről egy szemtanú. Bernadett mellkeresztjét 46 év alatt a rozsda megemésztette, de holttestét épségben találták. Az Egyház ezt a fajta jelenséget nem tekinti csodának, mégha lelkünk mélyén mindegyikünk annak jelét látja is benne. Hiszen a Boldogságos Szent Szüzet többször is látó és a tőle kapott küldetést maradéktalanul teljesítő Bernadett holtteste épségben maradt.
     A megváltás Szentévében 1933. december 8-án, XI. Piusz pápa szentté avatta, hogy Isten gyermekei elé, mint evangéliumi példaképet állítsa.

Először 1890-ben a Tarbes-i egyházmegyében kezdték ünnepelni, melyhez Lourdes is tartozik. 1908-ban, a jelenés 50. évfordulójára, Szent X. Piusz pápa (1903-14) az egész Egyházra kiterjesztette.
     1937-ben egy orvosi bizottság megvizsgálta Bernadett Soubirous testét és a májából szövetmintát vettek. Az eredmény megdöbbentette a tudományos világot (már aki értesült róla!), hiszen Bernadette mája teljesen friss volt, holott ez a szerv, amely az elsők közt bomlik el! A Lourdes-i látnok épségben maradt teste, a Nevers-i kolostor kápolnájában nyugszik, máig is látható.
      A Lourdes-i események is azt példázzák, hogy a Szent Szűz örök boldogságunk érdekében szinte kézzelfogható közelségbe hozza a természetfölötti valóságot. A Boldogasszony a Csodás Érem átadása és La Salette után Lourdes-ban bűnbánatra és zarándoklatra hívja az egész világot, hogy megerősödjenek, s üzenete ily módon eljusson a föld végső határáig.
     Az Egyház 1993-tól az első Lourdes-i jelenés napján, február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját.
A Lourdes-i forrás vize ma is buzog és gyógyít. A víz összetételét már sokszor megvizsgálták. Az eredmény mindig ugyanaz: normális ivóvíz. Az elmúlt 150 év alatt Lourdes-ban 6-8 ezer ember gyógyult meg. Jellemző az egyházi vizsgálat szigorúságára, hogy e gyógyulások közül alig 65-öt ismert el csodálatosnak. Lourdes-ot évente 3-5 millió zarándok és sok százezer beteg keresi fel, akiknek ellátásáról ingyen gondoskodnak. A betegekről, a gyógyulásokról a Lourdes-ban működő Nemzetközi Orvosi Iroda készít feljegyzéseket. A Lourdes-i gyógyulások sora világos jele és igazolása Bernadett hitelének. (A mai látnokok intelmére: A valódi üzenetek igaz látnokát, Isten hitelesíti az Egyház és az emberek előtt!) Ajánlott video:  https://www.youtube.com/watch?v=yd6A0JDJquk&list=WL&index=7

Az ember mögé rejtőzve

     Mert mi körül is forog a kísértés? Mindig, minden ugyanarról a csábító "almáról" szól, melyben a halál rejtőzik. A kivitelezés ugyanaz: a hízelgő kígyó és a naivan hiszékeny ember, aki nem tud különbséget tenni a csali és a horog között, a kenyér és a méreg, az igazság és a hazugság között.  

   Sátán a természet mögé rejtőzik, nem mindenkivel bánik egyformán. Kitűnő pszichológusként és pedagógusként az egyes ember képességeihez és hajlamaihoz igazodik. Mindenkit egyénre szabottan támad meg, az ereje éppen ebben rejlik. A kísértés Aquinói Szent Tamás szerint elsősorban kipuhatolást jelent. A kísértő igyekezete tehát elsőnek arra irányul, hogy megállapít-sa, milyen valaki, mik a vágyai, mit akar és mit tud. És a támadást ezt követően, ezek ismeretében az adott lehetőségekkel és valószínűségekkel, ellenállásokkal és gyengeségekkel számolva indítja meg.
     Az emberi természet mögé rejtőző az Ördög taktikája, hogy a bűnt természetesnek, a gyakorlati élet kikerülhetetlen szükségességének állítja be. Olyasminek, aminek meg kell történnie. Másfelől az Evangélium szerinti életet lehetetlennek, abnormálisnak, életidegennek és elavultnak láttatja. Sátán önmagát mindig nagy realistaként, Krisztust pedig mint a valóságtól idegen idealistának állíttatja be.
     Az ember nincs egyedül a világban, társadalmi lényként szorosan beletartozik saját nép- és munkaközösségébe. Szellemileg és erkölcsileg, politikailag és gazdaságilag csak közösségben létezhet. A Sátán azonban az ember mögé rejtőzik.
     A szociális függőségi viszonyok talán még soha nem voltak ennyire erősek, mint a pártok, a sajtó és a különféle szervezetek mostani korában. Ezt a tényt használja ki a Sátán, mert senki sincs befolyásának jobban kiszolgáltatva, mint a személyiségétől megfosztott és "beetetett" ember! Egyes pártirányzatok automatikus velejárója, a démoni megszállottság! Semmi nem könnyíti meg ilyen nagymértékben az emberiség növekvő elsátánosodását, mint a médiák általi általános néphülyítés!
     Ez különösen a szexualitás terén mutatkozik [mindezen megállapítások 80 évvel ezelőttiek – mit mondana ma Robert Mäder atya?!]. Az Ördög az asszony, illetve a férfi mögött bújik meg. A férfinak az asszonyhoz és az asszonynak a férfihoz való rendelése Isten által akart viszony. Csak az ő kölcsönös egymásra-találásuk és egymás-birtoklásuk tudja az emberi nem feladatát hiánytalanul elvégezni a Házasság Szentségének oltalma alatt.
     A bűnre való kölcsönös készségek (a Szentségen kívüli) kiélése következményeként, a férfi és a nő emberi méltósága sérül és egymás ellenségeivé válnak. A Sátán előszeretettel használja fel a szexualitást, a két nem elbukására, és a szexualitás sátánivá tételével az Ördög az emberiség jövőjét uralja.
     A Sátán metódusával szemben Krisztus módszerét kell bevetni, a bűnre hajó vágyakat leküzdeni a kereszt módszerével, a Sátán önkényét Isten szavával és törvényével. A pusztában Jézus így szállt szembe a kísértővel. Minden gonoszság lényegében önzés: 'a saját életem', 'én tudom', 'jogom van'. Ez a három lépcsőfok a bűnbeeséshez! Az embernek ugyanis, aki "mindent tud", úgy érzi, hogy minden lehetősége adott és mindent élvezhet, nincs szüksége többé Istenre. Egyről azonban megfeledkezik a "tudó ember", hogy a mérlegelésre, a tudásra képes agyát is Istentől kapta, és ennek értelmes használatával, el kell majd számolnia! Ám épp a "modernizmus" révén nem remélik Istent, nem is követik – ezért "biztos ami biztos" –, itt a földön keresik a boldogságot. Észre sem veszik, hogy ezzel az sátán uszályában találják magukat, aki a kárhozatot kínálja nekik, fals "boldogságkeresésük" fizetségeként!
     A bűnre hajló vágyak leküzdése, Jézus példája nyomán lehetséges, a tudatosság és szeretet három lépcsőfokán: az alázat-, a szegénység- és a bűnbánat szellemével.
Ebből áll minden aszkézis, minden tökéletességre való törekvés! 
(A forrásokat lásd az első posztban!)

Bernadett élete a jelenések után 2

      1878. december 11-től 1879. április 16-án bekövetkező haláláig ágyban fekszik. Szenvedéseinek mértékére jellemző a kolostori lelkész megjegyzése: "Szenvedéseiben összezsu-gorodott... Semmivé lett."
Bernadett is utalt fájdalmainak nagyságára: "Amikor az ember kínlódik, szüksége van rá, hogy egyedül legyen." Nővértársai biztatták: imádkozzon a saját gyógyulásáért. Lourdes lát-noka ezt soha nem tette. Inkább erőt és kitartást kért a szenvedéshez.
     Élete végén lelki sötétségben szenvedett, nem érezte az Isten gyengéd vigasztalását, de kívülről ezt nem mutatta ki. Kedves, türelmes és vidám volt. Teljes erejéből törekedett a tökéletes szeretetre. Szentségének egyik dimenziója az, hogy élete végéig hittel és bátorsággal viselte betegségét, miközben a csodás gyógyulások száma megsokszorozó-dott a Lourdes-i jelenéseket követően.
     1878. december 11-én a kis molnárlány véglegesen ágynak dőlt. "Meg vagyok őrölve, mint a búza. Ha tudnák, mi történik bennem?"
    (A mai látnokok intelmére: A megkeresztelt ember feladata az állandó tanúságtétel, életével és halálával is! Kérdés, hogy Bernadette hogyan tett volna tanúságot megbízatásának hitele mellett, ha álnév alatt él és a rejtettségből üzenget vagy pl. a La Salette-i Melanie által kapott üzeneteket folytatgatja? Azt mondják: "messziről jött ember, azt mond amit akar", ugyanez érvényes azon látnok esetében is, akiről 'azt se tudni kicsoda, vagy milyen alapon folytat (már) ismert üzeneteket'! "Vigyázzatok tehát – mondja az Úr –, nehogy félrevezessenek titeket a köztetek lakó próféták és jövendőmondók, és álmaikra se figyeljetek, mert hazugságot jövendölnek nektek az én nevemben, noha nem küldtem őket .” Jer 29,8-9)

Isten nem hagyott magunkra a küzdelemben!

     Az elhatalmasodott bűn sok embert a szekták, a keleti vallások vagy akár a sátánimádás felé sodor. Ez is azt jelzi, hogy a sátán végső célja nem evilági. Nem ,,csak'' az emberiség földi életének megkeseríté-sére és tönkretételére tör. Ez csupán ,,mellékterméke'' munkájának. A sátán ‒ mint mondtuk ‒ népet akar maga köré gyűjteni a kárhozatba. A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós, kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben harccal védekezhetünk. ,,Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen'' (Ef 6,12).
A bűn több, mint egy futólagos ak-tus, mely semmi-lyen visszautat nem akar ismer-ni. Bűn, az elkö-vetés pillanatá-ban mintegy meg-kövesedik és örökre az is akar maradni, egyedül a bűnbá-nat (Szentsége) képes feloldani Krisztus Vérében!
     A Sátán, mindent ami Krisztushoz tartozik, személyes és halálos ellensége. Krisztus és Sátán tehát kibékíthetetlen ellentétek. Jézus Krisztus, mint a kegyelem Istene egyúttal a szeretet Istene. Ő maga az Ajándékozó, az Irgalmas Szánalom és a Megbocsátó Jóság a bukott emberi nem iránt. A Sátán az élő Krisztus élő Antikrisztusa, Krisztus- és keresztény-üldöző. A voltaképpeni Antikrisztus személyesen mindig maga a Sátán lesz. De mint Krisztus utánzójának, csakúgy mint Krisztusnak, neki is megvannak minden időben a látható helyettesei, képviselői.
     A „helyettes” (azaz evilági) Antikrisztus nem csupán egy apokaliptikus figura, hanem minden időben egy létező ember. Szent János és Szent Pál megmondták nekünk, hogy már az ősegyház korában is működött. Az Antikrisztus mindig az az erő, „aki Isten fölé akar emelkedni, és mind afölé, ami szent. Sőt, Isten templomában foglal helyet, s azt állítja magáról, hogy Isten”. (2Tesz 2,4) A napjainkban is tapasztalható keresztény-ellenesség számtalan megjelenési formájaként.
     Mindazonáltal ez az "antikrisztusiasság" még soha nem mutatkozott meg ennyire határozottan, ennyire nagyképűen, kegyelem-tagadóan, ennyire kegyelem-ellenesen. Nem mutatkozott még soha ilyen ádáz ellenségeként a kinyilatkoztatásnak és minden természetfelettinek.
     A sátánizmus szellemét csak az ellentétével lehet legyőzni, a Megváltó Krisztus kegyelmeivel, melyet ő az Üdvözítő Édesanyjára bízott, a "sátántipró" Asszonyra! Jól gondoljuk, ha a kegyelmeket az Istenanyán keresztül kérjük. Erről tesz tanúságot a fatimai pásztorlányka Jácinta is, aki kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk.   Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus és Mária Szíve azt akar-ja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)
(A forrásokat lásd az első posztban!)

Kedves Olvasóim!

Az ukrán fennhatóság alatt álló KÁRPÁTALJÁN nagyon kritikus a helyzet, jól jön a segítség. Bár áru többnyire van a boltban, és a piacon, de az árak megfizethetetlenül magasak, ráadásul folyton emelkednek! Az emberek tanácstalanok, mert a helyi pénz elértéktelenedett. Sokaknak legfeljebb 1 euro (300 ft) jut naponta étkezésre, rezsire.

Ha bárkinek módjában áll segíteni, javaslom az adományt a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványon keresztül való eljuttatását: http://www.ferences.hu/segit.php  (A megnyíló felület bal oldalán olvasható "Hogyan segíthet?"-re kell kattintani információért!)
Az ide utalt pénzek 100%-ban eljutnak a rászorulókhoz!
Többen ajánlottak fel élelmiszer segítséget. Ám ennek a bevitele rettentő hosszadalmas és bonyolult, így az nem igazán működő segítség most.

A Katolikus Karitász továbbra is várja az adományokat az erre a célra elkülönített 12011148-00124534-00800007-es bankszámlaszámra (Kárpátalja megjelöléssel), a 1356-os adományvonal tárcsázásával pedig (Magyarországról) mindenki hívásonként 500 forinttal járulhat hozzá az akcióhoz.

Köszönet minden együttérzésért, az imákért is!

 Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

Bernadett élete a jelenések után
 
     A szent ruhát megérkezése után három héttel, július 29-én öltötte fel negyvenkét másik posztulánssal együtt. Szerzetesi neveként a Keresztségben kapott Bernardot kapta, elé fűzve a Mária nevet.
– Mindenképpen helyénvaló volt – magyarázta a főnöknő –, hogy a Szent Szűz nevét adjam neki, akinek gyermeke.
A beöltözés után az újoncokat egész Francia-országban szétszórták. Marie-Bernardot azonban visszatartották az anyaházban. Úgy vélték, ez az erőd alkalmasabb arra, hogy megvédje őt a jött-ment kíváncsiskodóknak is nyitva álló kórházak vagy iskolák körül-ményei közt.
Ez a kivételes állapot teher volt Bernadett-nek, s így vallott erről egy nővértársának:
– Milyen boldog lennék, ha elmehetnék dolgozni, ahelyett, hogy kénytelen vagyok itt maradni, tétlenségre kötelezve! 
     A rejtettségnek azonban kifejezetten örült. Még egyenruhája vélumát is úgy forgatta, hogy fedje magát a pillantásoktól. Vauzou anya rászól miatta. Bernadett ennyit válaszol: – Ez az én kis házam.
     Lehetetlen tehát kárhoztatni őt érte, hisz' nem azért jött-e, hogy elrejtőzzék?

     Egyszer a neversi zárdában idegen férfi hívatta a társalgóba, aki ezzel kezdete mondandóját:
– Azt mondják, ön látta a Szűz Máriát, de ezt én nem tudom elhinni!
Bernadette, akkor még igen nyers is tudott lenni, kíméletlenül odavágta:
– Hát akkor ne higgye! – s azzal indult kifelé.
Az idegen azonban utána kiáltott:
– Ne menjen még, kérem! A lelkem üdvösségéről van szó!
Bernadette visszafordult:
– Nos, hát mit kíván?
– Kérem, vessen keresztet!
Brenadette megtette, mire az idegen görcsös zokogásra fakadt:
– Most már hiszek! Most már hiszek! – hajtogatta. A keresztvetés látványa meggyőzte a kétkedőt.
     Egy napon figyelmeztette társnőjét, hogy nem jól vet magára keresztet. Hogyan is tudott volna oly módon keresztet vetni, mint Bernadette, akit a Lourdes-i barlangnál maga a Szent Szűz tanított rá. "Figyelni kell – mondta – mert sok jó dolog forrása a keresztvetés." Az a mód, ahogy ő vetette a keresztet, mélyen megindító volt. Többször is próbálták utánozni, de senkinek sem sikerült igazán. Valamiféle többlet tükröződött Bernadette keresztvetéséből – az –, hogy a Szűzanyától tanulta.
     1866. augusztus 15-e táján gyengélkedőbe kerül Bernadette. Ekkor még csak a kimerültség miatt. Szeptemberben azonban asztmája súlyosra fordult. Ágynak dőlt és nem kapott többé "engedélyt, hogy kiszálljan onnan". A segédápoló nővér, nyugtalankodott amikor látta, hogy zokszót nélkül fulladozott.
– Kell ez, semmi ez! – válaszolta Bernadette.
     Elővigyázatosságból még éjjel is virrasztottak mellette. A krónikus asztma, a köhögési rohamok mellkasi fájdalmat okoztak neki. Vérömlés, térddaganat (csont-tuberkolózis). Ám ő fenntartás nélkül fogadta a szenvedést:
– A jó lsten küldi rám, el kell, hogy fogadjam.
     A kivételes gondoskodás azonban zavarta:
– A szegényekkel nem bánnak így.  
     Az örömöket a fájdalmakkal együtt e szavakkal fogadta el: – Jó mindez a mennyországért.
Október 25-én állapota súlyosra fordult. A Szent Szűz Szobra előtt gyertyákat gyújtottak. Az orvos kijelentette, hogy nem éli túl az éjszakát. A lelkész, Victor Douce atya kiszolgáltatta neki az "Utolsó Kenetet" és püspök engedélyezte, hogy "in articulo mortis" letegye örökfogadaimát.

A sakkjátékos

     A politikában az erős egyéniség, a döntő tényező. A személyiség maga az idea, melynek a képviselője, megvalósítója akar lenni. A kimagasló személyiséghez és nagy ideákhoz zseniális taktikai készségnek is járulnia kell, hogy e kettőnek sikere legyen. Háborúban ennek példája a jó tábornoki stratégia. A keresztény szimbolika ezért ábrázolja a Sátánt gyakran sakkjátékos-ként. A sakk a számító taktika zseniális játéka. Aki a világtörténelem sakkjátszmáját filozofikusan követi, az könnyen felismerheti, hogy Sátán a módszer nagy mestere, ügyes diplomata, dörzsölt taktikázó.
     A játék művészete annak a leplezéséből áll, amit valaki akar, és annak színlelésében, amit nem akar. A cél világos: az emberiség sátánizálása az Istentől való elszakítása által. Ez a procedúra három lépésben zajlik le.
     Az első lépés az Istentől való elszakadás az alkalmankénti bűn által.
     A második lépés a gonoszságban való radikalizálódás az Istentől való tudatos és krónikus elfordulás által.
     A harmadik lépés az Isten elleni formális lázadás a nyílt keresztényellenesség által.
     Az első szakasz tehát a gyengeség, a második a rosszaság, a harmadik a gonoszság. Az eredmény, a sátáni csatlóssá vált ember.
     Az emberiség történelmében Sátán első ízben a kígyó képében jelenik meg. „De a kígyó ravaszabb vala a föld minden állatainál, melyeket az Úr Isten alkotott vala.” (1Móz 3,1) Sátán a kígyó alakjában végső céljait a csalfa frázisok mögé dugja el. Mi a frázis? A frázis a féligazság és a félhazugság keveréke. Az Ördög ős-szüleinknek az Istenhez való hasonlóságról beszél („olyanok lesztek, mint Isten”), a szem felnyílásáról, a hallhatatlanságról. Ezek igazságok, de egyúttal tévtanok is, aszerint, hogy ki hogyan értelmezi. A frázisnak se nem a fél-igazság, se nem a fél-hazugság a célja, hanem egyedül a teljes hazugság.
     Ez az indirekt módszer a történelem folyamán mindig ragyogóan bevált. Ez minden tévtan és minden forradalom módszere. Amikor a Sátán sötétséget akar elterjeszteni, mindig a fény angyalának köpenyegébe burkolózik és látszat-jót kínál (amit aztán, még látszat szerint sem valósít meg). Amikor egy zsarnokságot akar győzelemre juttatni, mindig a szabadság lobogóját bontja ki. Amikor megakarta fosztani az emberiséget a Szentségek oltalmazó hatásától, akkor jobbító reformokat kínáltatott és ez volt a protestantizmus. Amikor sötétséget akart fejekbe és a lelkekbe, akkor meghirdette a Felvilágosodást. Így jött aztán pogány humanizmus a világba, így a vallási racionalizmus, így a kommunizmus, így a liberalizmus és az extrém nacionalizmus.
     Az istentelen eszmék – mint ilyenek – az élet minden területén kizárólagosságot követelnek maguknak, nyilvánvalóan a kereszténységgel szemben is, melyet mindig is a totalitárius kibontakozásuk legfőbb akadályának tekintenek. Közös céljuk, az önálló emberi gondolkodás és vélemény nyilvánítás kiirtása, um. a „népnek” egyetlen homogén „tömegmasszává” való formálása. 
     Jézus tanítása szerint a gonoszságért és a sötétségért nem lehet csak a Sátánt felelőssé tenni: ,,Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, házasságtörések, lopások, gyilkosságok, a hűtlenség, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.” (Mt 15,21-23). Az ember felelősséggel tartozik tehát a tetteiért, bűneiért és nem okolható mindenért csak az ördög.
(A forrásokat lásd az első posztban!)

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!   

A Lourdes-i forrás vizének vizsgálata

     A forrás és a fürdő, az imádság mellett, Lourdes létkérdése! A rendkívüli gyógyulások, azonnal felvetették a forrásvíz összetételének vizsgálatát. Azonban a többszöri laboratóriumi eredmény csalódottsá-got okozott, hiszen nem-hogy gyógyvíznek nem minősülő összetételű, de még csak nem is külön-bözik semmiben a forrásvizektől.
     Egyik legkörültekintőbb vizsgálat 1934-35-ben folyt le, amikor két mintát vettek a vízből, az egyiket a forrás kifolyójából, a másikat azt követően, amikor egy sebekkel borított testű embert merítettek a medencébe. Teljes származási névtelenség mellett, két külön intézetbe küldték a mintákat analizálásra, különös tekintettel a bakterológiai tényezőkre.
     Mindkét vizsgálat teljesen azonos összetételi eredményt hozott ki, mely semmi rendkívüliséget sem mutatott. Mindkét mintában találtak mikroorganizmusokat és baktériumokat, ám ezek közömbösnek mutatkoztak, amikor beoltottak velük tengerimalacokat. Ezek a kis állatok semmi jelét nem mutatták a betegségnek. Ugynakkor azok amelyek a bakterelógiai szempontból egyazon összetételű Szajna-vízzel oltották be az állatokat, azok rövid időn belül elpusztultak. Vajon mi lehet az oka, hogy a "fertőzött víz" nem fertőz?
     A Bernadette által kikapart forrás, ma kb. 125 ezer liter vizet ad percenként!
Illő megemlítenünk, hogy a legelső tudomá-nyos igényű vizsgálatot 1870 körül, Prof. Edu-ard Filhol gyógyszerész végezte a Toulouse-i Természet-tudományi Kar professzora, hidro-lógus és ásványkutató.
     Az un. fürdőben vannak szélesebb vagy keskenyebb "kád" mére-tű medencék. A haszná-latuk attól függ, hogy mozgásképes-e a segít-séget váró zarándok, vagy hordágyastól kell bemeríteni! Az igazán rendkívüliség az, hogy a segítők folyamatosan mondják az Ave Mariát, miként a jéghideg vízbe merülőkből is felszakad a "Szűzanyám segíts meg"!
Az igaz, hogy nem mindenki gyógyul meg, de az tény, hogy még senkinek sem ártott meg!

A világ dolgai

     Az általános megtérésben rejlik tehát a Nyugat fennmaradásának kérdése! Látható és tapasztalható, hogy csak két birodalom létezik – nem három vagy több –, és e kettő-nek elsősorban nem politikai különbözősége a lényeg, hanem a Kereszténységhez való viszonya! De mi a világ helyzete most? Az egyik leveteti az iskolákból a feszületet és ál-ökumenizmussal akar összemosni minden vallást, a másik, kötelezővé tette a hitoktatást az iskolákban és támaszkodik az Egyház segítségére. Az életszentségtől mindkettő messze áll, de az egyik legalább törekszik a megszentelődésre. Vagyis, jóval határo-zottabb elkülönülés van a Krisztus követés és a Sátánnak való behódolás között! Persze, minden ember előtt ott áll a könyörtelen alternatíva, hogy e két birodalom közül melyikbe akar tartozni, melyik szekerét tolja. Ez a választási alternatíva nem csak az egyének, hanem az egész emberiség előtt áll. És ez a kereszténységen belül is érvényes, a katolicizmus és a protestantizmus között: (mert) "ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek." (Jn 6,53)
     A Nyugat bűne nem egyesek privát bűne, hanem az egész nyugati társadalom bűne, és ezért a Nyugat megme-nekülése nem a privát emberek megtérésétől függ, hanem népeik megtérésétől! Tehát, nem csak a német-, angol-, francia emberek, stb., hanem Németor-szág, Anglia, Franciaor-szág stb. meg-térésének függvénye a naturalizmusból a természetfelettibe.
     A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorja a pusztulás felé az egyént, a családot, a társadalmakat és a világot. Különösen a deviancia terjedésére, a családok felbomlására, a bűnözés terjedésére, a tragédiákra és a természeti katasztrófákra gondolunk. Az ember pedig nem csupán evilági életét nehezíti meg napról napra bűneivel, de örök életét is veszélyezteti, s egy idő után számítanunk kell az igazságos Isten közvetlen beavatkozására. A Jelenések könyvében három fejezet (vö. Jel 8-11) is utal erre.   Ezek bár jelképes leírások, mégsem hagynak kétséget afelől, hogy a bűn mind súlyosabb büntetéséről van szó. Ennek kapcsán a Jelenések könyve így fogalmaz: ,,Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg'' (Jel 16,10).
     Már Izaiás figyelmeztet az elhatalmasodott bűnre: ,,Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret'' (Iz 5,18) A Bölcsesség könyve is inti az embert: ,,Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük'' (Bölcs 12,26). Ez arra is utalás, hogy a büntetés egyben a bűnbánatra és a megtérésre is alkalmat nyújt (vö. Bölcs 12,10).
     A bűn elhatalmasodása nem csupán szenvedést és ítéletet vált ki, de az emberi kéz munkáját is tönkreteszi. Még a ,,termékeny föld is szikes mezővé'' válik ,,lakóinak gonoszsága miatt'' (Zsolt 106,34). Az Isten iránt hálátlan ember reménye pedig ,,elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz'' (Bölcs 16,29). Egyedül az Úr félelme, az istenhit adhat emberhez méltó életet: ,,Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni'' (Zsolt 127,1-2). A   Szentírás szerint még a természet is támogatja az istenfélő embert. ,,A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtőnek engedelmeskedik, a bűnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak'' (Bölcs 16,24).
(A forrásokat lásd az első posztban!)

„Ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek.” (Lk 13,1–9)

     Első olvasásra úgy tűnik, hogy ez a mai evangélium dörgedelem és fenyegetés. Mennyivel jobban esne a tékozló apáról olvasni, aki feltételek nélkül szeret és bocsát meg! Mégis, miért erről beszél Jézus és nem az Atya irgalmáról és mindent megbocsátó szeretetéről?
     Az evangéliumi felszólítása ugyan az, amely bensőleg indította a tékozló fiút is, amitől felindult benne a bánat és hazaindult bocsánatot kérni.
     Jézusnak ezek a szavai számunkra sem félelmet hivatottak ébreszteni, hanem tisztánlátást, a benső felismerést: miszerint magunknak is tennünk kell valamit az üdvösségünkért. Ha én nem akarom beengedni, Isten nem töri rám erőszakkal az ajtót. A jézusi gyógyításoknál is előbb megkérdezi, hogy akar-e meggyógyulni, majd felszólítja valaminek a megtételére („nyújtsd ki a kezed”), ami eddig Isten nélkül nem volt lehetséges, vagy nem volt értelme, tehát, bizalom kellett hozzá.
A megtéréshez, a bűnbánathoz is bizalom kell: bizalom Isten megbocsátó szeretetében, akárhányszor térek is vissza hozzá.
     Jézus nem fenyeget, hanem az igazságot mondja ki: ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek. Nem szeretjük a kimondott igazságot, mert általában nem kellemes, de nélküle mégsem lehetünk szabadok. Nem hitegethetem magam azzal, hogy Isten úgyis megbocsát, akár bűnbánatot tartok, akár nem. Ez a téves gondolkodás ugyanis nem tesz szabaddá. Szembe kell néznem az igazsággal, akkor lehetek szabad, ha gyökeresen szakítok a bűnnel, ha egészen elfordulok attól, ami Istentől elválaszt: ez a megtérés. A megtérés: gyökeres szakítás a bűnnel és visszafordulás az Istenhez. A szívünk visszafordítása hozzá. És ebben nincs fokozatosság: vagy megteszed, vagy nem! Nem lehet egy kicsit megtérni, aztán majd a többit a halálunk előtt gyorsan egyenesbe hozzuk.
Mert vigyázat, ahogyan élünk, úgy fogunk meghalni is – és korántsem biztos –, hogy az utolsó pillanat adott lesz-e a megtérésre!
     Tartsunk tehát bűnbánatot, akkor is, ha nem követünk el nagyon nagy bűnöket, mert a kicsi bűnök is elfelé visznek az Istentől. Ha a tékozló fiú nem szállt volna magába és nem fordult volna vissza bocsánatot kérni, az apa hiába várta volna, hogy visszafogadja. Igen, az Isten irgalmas és megbocsát. Isten tőlünk is megkérdezi: akarod-e az üdvösséget? Ha igen, akkor tarts bűnbánatot és fordítsd vissza a szívedet. Vagy ha neked már nem megy, kérd, hogy fordítsa vissza Ő. Forrás nyomán 

Erdő Péter áldotta meg Kondor Lajos szobrát Fatimában

Az öt évvel ezelőtt elhunyt Kondor Lajos SVD magyar szerzetes szobrát március 7-én áldotta meg Erdő Péter bíboros Portugáliában, a fatimai szentélyhez közeli, Kondor Lajosról elnevezett téren. Az eseményen részt vett António Marto leiria-fatimai püspök és Áder János köztársasági elnök.

A Portugál–Magyar Együtt-működési Egyesület és a lisszaboni magyar nagykö-vetség, a leiria-fatimai püs-pökség, a fatimai szentély és a helyi hatóságok támogatá-sával állították fel a magyar verbita szerzetes szobrát a fatimai szentély közelében lévő, Kondor Lajosról 2011-ben elnevezett téren.

Áder János köztársasági elnök köszöntőjében kiemelte, a portugáliai csoda, amelynek elismertetésért rendkívül sokat tett a magyar szerzetes, azt üzenik a világnak, hogy kitartó hittel és a béke iránti imádsággal véget lehet vetni a háborúnak, továbbá a Földet pedig éppúgy meg lehet menteni a pusztulástól, ahogy „lelkünket is megmenthetjük a pokol tüzétől és a kárhozattól”. Áder János megjegyezte, Kondor Lajos sokat tett azért, hogy Fatimából ismert zarándokhely legyen, az ott élt pásztorgyerekeket pedig boldoggá avassák. „De Kondor Lajos jót tett velünk, magyarokkal, akiket hazájától távol élve is mindvégig testvéreinek, honfitársainak tekintett. Összetartotta a nyugati magyarságot azzal, hogy feladatot állított eléjük. Hatalmas szerepe volt a magyar kápolna és a magyar keresztút megépítésében. Tudta, hogy ezek a stációk azoknak is közös imahelyet teremtenek, akik hazájuktól távol élnek” – hangsúlyozta. A köztársasági elnök az összefogás, valamint a méltósággal élt élet és az emberi jócselekedetek csodájaként jellemezte azt, hogy a magyar szerzetes hazájától sok ezer kilométerre golgotát emelt.

Erdő Péter bíboros: Szűz Mária imádságot, szívbéli megtérést, bizalmat kért, és lenyűgöző vízióban rajzolta meg a véres 20. századot, amely az egyházat, és az Istenre néző emberséges élet eszményét egyaránt pusztulással fenyegette – fejtette ki Erdő Péter. Felidézte, hogy II. János Pál pápa a Szent Péter téren elkövetett merénylet után a saját életben maradását is a Fatimában tisztelt Boldogságos Szent Szűz közbenjárásának tulajdonította. A bíboros kifejtette, „1956 forradalmának bukása után, az emigránsok körében, de Magyarországon is sokan gondolhatták, hogy mi már csak a Magyarok Nagyasszonya segítségében bízhatunk. De Szűz Mária anyai szeretete és Szent Fiának gondviselése nem gyönge támasz, hanem történelmet formáló, szelíd, de ellenállhatatlan erő.” Ki hitte volna, hogy amiért sokan a vérüket is hiába áldozták, az néhány évtized múlva békés úton mégis megtörténik? Ki hinné ma is, hogy számos értelmetlen, fenyegető gyűlölködés, vagy testvérgyilkos háborúskodás között, a keresztények elleni világszerte meg-megújuló gyilkos erőszak hullámai között mégis velünk van, egyházunkkal, magyar népünkkel és az egész emberiséggel a Boldogságos Szűz Mária, akinek Szent Fia már földi életében is parancsolni tudott a szélviharnak és a háborgó tengernek. Különös hálával tartozunk Kondor Lajos atyának, hogy megéreztette velünk Fatima titkát. Segített abban, hogy 2003-ban a fatimai Szűzanyának szentelhessük az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyét egyházmegyei zarándoklatunk során, 2006-ban pedig az 1956-os forradalom ötvenedik és a nándorfehérvári győzelem 550. évfordulóján nemzeti zarándoklat keretében ajánlhassuk Szűz Anyánknak egész magyar nemzetünket. 2007-ben azután a fatimai kegyszobor előtt az európai püspökökkel együtt ajánlottuk földrészünket a Boldogságos Szent Szűz pártfogásába. „Mert ki is lehetne a pártfogója az itteni népek közösségének, ha nem a Napba Öltözött Asszony, aki egyszerre az Egyháznak és Szűz Máriának a képe, és akinek a fején az Apokalipszis látomása szerint 12 csillagból van a korona” – hangsúlyozta beszédében Erdő Péter.

Kondor Lajos egy „olyan korban kötelezte el magát Isten és az emberek szolgálata mellett, amikor a kommunista diktatúra magyarországi helytartói a nép ellenségeit látták mindenben és mindenkiben, aki fölött nem gyakorolhattak hatalmat” – fejtette ki a magyar államfő. Felidézte, a magyar szerzetes Salzburgban tanult filozófiát, teológiai végzettségét Németországban szerezte és Bonnban szentelték pappá 1953-ban. Innen egy évvel később került Portugáliába, ahol élete végéig Fatima lett az otthona magyar szerzetesként – fűzte hozzá.

A magyar verbita szerzetes szobrát egy Portugáliában jól ismert művész, Sousa Araújo készítette, akinek több vallási témájú alkotása is áll Portugália jelentős helyein. Kondor Lajos atya évtizedeken keresztül szolgált Fatimában, nagyon sokat tett a kegyhely üzenetének terjesztéséért, és a pásztorgyerekek boldoggá avatásának viceposztulátoraként is tevékenykedett. Nevéhez fűződik az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak is emléket állító fatimai magyar kálvária létrehozása, melynek anyagi alapját magyar menekültek adományai teremtették meg.

Kondor Lajos atya 1928-ban született a Győr-Moson-Sopron megyei Csikvándon. Középiskolai tanulmányait a győri bencés gimnáziumban és a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban végezte. 1946-ban Kőszegen lépett be a verbiták (Isteni Ige Társasága) rendjébe. A németországi Bonnban tanult teológiát, itt szentelték pappá 1953-ban. 1954-ben rendje Portugáliába küldte, ahol a szemináriumban volt nevelő és tanár. 1961-től a még kiskorukban elhunyt fatimai pásztorgyermekek, Ferenc és Jácinta boldoggá avatási perének viceposztulátora lett.

1978-ban az akkori leiriai püspökkel, Alberto Cosme do Amarallal együtt találkozott II. János Pál pápával, hogy hivatalosan is megkezdődhessen a boldoggá avatási eljárás. Meisner bíboros, kölni érsek segítségével elérte, hogy II. János Pál 2000. május 13-án Fatimában avassa boldoggá a két pásztorgyermeket, bár a korábbi tervek szerint a kihirdetés Rómában történt volna.
Kondor Lajos atya életcélja a fatimai üzenet terjesztése volt, az általa fenntartott „Pásztorgyermekek Irodája” (Secretariado dos Pastorinhos) a világ számos nyelvén, köztük magyarul is jelentetett meg a fatimai jelenésekről szóló könyveket, illetve Lúcia nővér emlékezéseit, elmélkedéseit.

2004 márciusában a Szükséget Szenvedő Egyház (Kirche in Not) nevű szervezet kitüntetést adományozott neki abból az alkalomból, hogy ötven éve élt és dolgozott papként Portugáliában. 2006 januárjában a portugál köztársasági elnök, Jorge Sampaio a Portugál Köztársasági Lovagrend parancsnoki rangjával tüntette ki. Ugyanebben az évben októberben, a magyar nemzeti zarándoklat alkalmával Magyarország lisszaboni nagykövete adta át Kondor Lajosnak a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét.

Fotó: Internet, Facebook.com/portugal.hungria, Győri Egyházmegye

Vö. Magyar Kurír

(P. Kondor Lajos atya életéről lásd az 2014. szeptember 9-14 közötti posztokat! Az első részt ld. ITT! )

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!  

Események a jelenések után 

     1866. július 3-án, Nevers-be utazása előtt meglátogatta egykori dajkájának leánya és megkérdezte tőle:
     – Nem szomorkodsz, amiért elutazol?
     – Azt a rövid kis időt, amit itt töltünk a földön, jól ki kell használni! – válaszolta Bernadette.
     Este, Bernadett búcsút mond a Massabielle-i barlangnak, ahol életének legboldogabb pillanatait élhette át a Szent Szűz közelségében, látva Őt és együtt imádkozva, beszélgetve vele. Később a szerzetben bevallotta, hogy fájdalmat okozott neki a tudat, hogy nem láthatja többé a Lourdes-i barlangot.
Az események után a Nevers-i zárdában lett szerzetesnövendék. Egy vágya volt, hogy elrejtve élhessen. Mindennél jobban szerette a visszahúzódó, alázatos életet. Itt mélységeiben megéli az imádság és a megtérés üzenetét, melyet a Massabielle-i barlangnál a Szűzanya rábízott, a világért. Nagy fájdalommal hagyta el a Pireneusok hegyeit, a barlangot, övéit, akikkel annyira szerették egymást. De a Nevers-i zárdában is sok minden Lourdes-re emlékeztette. A fák, melyek a Gave és a Massabielle-i barlang környékét idézték. A Nevers-i Vízi Boldogasszony szobra (lásd fentebb), mely előtt szeretett imádkozni: "Ott van Ő, a kert végében, egy barlanghoz hasonló helyen. Van valami szép vonása, amit már láttam!" Tizenhárom évet élt a kolostorban. Keveset beszélt, de szavainak mindig súlya volt. Helyesen ítélt és soha nem szégyenített meg senkit. Szívből tudott nevetni, időnként huncutkodó megjegyzéseket tenni. A vallásgyakorlatokban mindig egyszerű, természetes, minden különcködés nélküli volt. Nagyon hűen megtartotta a szabályokat és erre másokat is figyelmeztetett emlékeztek vissza rá rendtársai.
     A Szent Szűz három titkot bízott Bernadettre megtiltva, hogy egyenlőre közzé tegye. A kis látnok, hűségesen őrizte a titkokat és tekintve, hogy a Jelenés Asszonya nem kérte azok nyilvánosságra hozatalát, így nem fedte fel és magával vitte a sírba. (A mai látnokok intelmére: Nagy dolog titkok birtokában lenni, de még nagyobb dolog azokról engedelmesen hallgatni! Életünkben gyakran azért adatnak kísértések, hogy leküzdésükkel érdemeket szerezhessünk az örök életre!)
     A Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária megjelenésének ünnepe (az első Lourdes-i jelenés napja), február 11. Először 1890-ben a Tarbes-i egyházmegyében kezdték ünnepelni, melyhez Lourdes is tartozik. 1908-ban a jelenés 50. évfordulójára, Szent X. Piusz pápa (1903-14) az egész Egyházra kiterjesztette.
1862. január 18-án, három évvel a vizsgálatok és a tanúk kihallgatása után, Msgr Laurence, Tarbes-i püspök, pásztorlevelében elismeri a Massabielle-i barlangnál történt jelenések természetfeletti eredetét.
"Isten akaratából, tanúsítjuk, hogy a Szeplőtelenül Fogantatott Istenanya, valóságosan megjelent Soubirous Bernadettnek, 1858. február 11-től, összesen tizennyolc alkalommal". A jelenések valódisága, minden kétségen felül áll. Bernadett soha meg nem ingott, semmilyen fenyegetésre sem. 1860. június 15-től, Bernadett a Nevers-i nővérek segítségével írni és olvasni tanult, amire eddigi nehéz sorsa miatt nem volt lehetősége. A nővérek vendégháza nyújtott neki menedéket a kíváncsiskodók zaklatásától, amit mindig nehezen viselt el.

A Sátán imperializmusa

     XIII. Leó pápa a szbdkmvesség ellen 1884. április 20-án kiadott enciklikájában arra hívta fel a figyelmet, hogy a világ két különböző és egymással szembenálló táborból áll. Az egyik szakadatlanul az igazságért és az erényért harcol, a másik mindenért ami az igazságnak és az erénynek ellene mond.

     Az egyik Isten birodalma itt a földön, nevezetesen Krisztus igazi Egyháza, vagyis az, ami teljes lélekkel Istent és Krisztust szolgálja. A másik a Sátán birodalma, minden, ami a Sátánnak van alárendelve, ami az örök isteni törvénynek ellene mond. Ez a vagy-vagy az egész történelmen végig húzódik, és korunk szellemi harcának is ez a tárgya.
     A sátánizmus célja a Sátán imperializmusa. Egy világbirodalom megalapítása, amiben ő egyedül az isten és az úr, és minden más, az angyal-, az ember- és az anyag-világ a lábai előtt hever. Minden szellemiség az ő szelleméből, akarat az ő akaratából.
     A kereszténység természetfeletti birodalom, a kegyelem atmoszférájában. És ebben az atmoszférában lélegeznek és élnek nem csak az egyének, hanem a társadalmak, az államok, a művészetek, a tudományok, a gazdaság; egy szóval minden, amit kultúrának hívunk. Európa ördögtelenítve lett azáltal, hogy KERESZTÉNY katolikus lett.
    A kereszténységgel és annak látható fejével, a pápával eltűnt a Sátán imperializmusa Rómából, a világ középpontjából. A naturalista pogányság helyébe a katolikus középkorral egy új világ kezdődött.
Mindazonáltal a katolikus középkor csak fegyverszünet volt a szüntelen harcban. Mert az eredendően fény-angyalaként elbukott Lucifer, a "szépség isteneként" élesztette fel a régi pogányságot a humanizmus zászlaja alatt. Először az irodalomban és a művészetben, aztán az erkölcsökben, legvégül a politikában és a gazdasági életben. Az így "felvilágosodott" modern kor megint pogány és naturalista világ lett. Ha nem is mindig Isten nélküli világ, de a segítő isteni kegyelmek nélküli világ.
     Ebben rejlik a marxista-kommunista és a nyugati liberális-naturalista világ közötti lényegi azonosság. Mit érdekli a Sátánt, hogy az egyén, a közösség hisz-e Istenben vagy sem? Az igazi kereszténység, a cselekedetekben, az ima- és szentségi életben mutatkozik meg! Márpedig akik ezt nem gyakorolják, ugyan bizony kit követnek? A gonosz szellem is hisz Istenben és mégis ördög! Szent Pál is megmondta, hogy önmagában nem a Hit a lényeg, hanem a cselekvő Szeretet! Vagyis a Krisztushoz való hozzáállás a döntő. A végkövetkeztetés pedig adott: ha meg nem tértek (...), nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18,2)
(A forrásokat lásd az első posztban!)

Forrás:  http://szabadonebredok.info/napi-negy-olelesre-van-szuksegunk-a-tuleleshez/

  Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

III. Napóleon császár kisgyermeke csodásan meggyógyul

     Annak ellenére, hogy Lourdes-ban az első csodálatos gyógyulások már a jelenés napjaiban bekövetkeztek, mégis hadjárat indult mind a látnok, mind pedig a forrás ellen. Rendőrségi eljárások, a barlang betömése, újabb deszkapalánkok felállítása rendőri őrizettel, tiltások stb. következtek.
     A barlang körüli események bosszantották a hivatalos szerveket, úgyhogy a városi közigazgatás radikális módon lépett közbe. 1858. június 15-tól, a Massabielle barlangját újfent deszkapalánkkal zárták el az emberek elől. Sorra igazoltatták az oda érkezőket. Mindezek Lourdes lakosságát felháborították. A barlang előtti palánkot négyszer állították fel és az emberek háromszor el is bontották, tiltakozásuk jeleként.
     A Lourdes-i barlang körül kialakult zavaros helyzetet csak legfelsőbb utasításra sikerült megszüntetni. Tekintve, hogy III. Napoleon császár kisgyermekének gyógyíthatatlan betegségére a legkiválóbb orvosok sem találtak gyógyírt, az anyát Eugénie császárnét rávette társalkodónője, hogy próbálkozzanak a legendás Lourdes-i forrás vizével, mely már sokakat meggyógyított! A császárné meg is bízta két társalkodónőjét – ellátva őket kellő papírokkal –, hogy személyesen meríthessenek a tiltott forrás vizéből.
     Amint a kis herceget megmosdatták a Lourdes-i vízzel, az nyomban meggyógyult. A szbdkműves császár egyszerre dühöngött és örvendezett és megszégyenülten kiadta a parancsot a palánkok lebontására és a katonai őrizet visszavonására!

Isteni kegyelmek nélkül nem megy!

     Minden állam, olyan mint a kormánya. A kormány, olyan mint a népe. A nép olyan, mint a hite! De mondhatnánk röviden úgy is, hogy minden kormány olyan, mint a miniszterelnöke, ő pedig olyan, mint az intelligenciája. Márpedig az intelligencia és tudás, semmit sem ér keresztény hit nélkül!
     Sátán is intelligens, sőt aktiváltan intel-ligens az ideák és a kivitelezések területén. Ahogy Szent Tamás feltételezi, Sátán az anyagi világban tévedés nélküli intelligen-ciával rendelkezik az embernek való ártásra. És itt a bökkenő! Az ördög ugyanis csak a természetfelettiben ostoba.
     Az anyagi világ és a természet törvényei fölött az ördög zseniként ítél. Az emberi test és emberi lélek zseniális ismerője, a legzseniálisabb taktikus és ezt gonoszul tudja érvényesíteni a hitelvek nélküli embereken! Mindezt persze áldozatai észre sem veszik, hiszen csak "természetes vágyaiknak" engednek!
     Még soha egyetlen emberi kormány sem rendelkezett olyan egyetemes tudással, emberismerettel és a jövő lehetőségeinek akkora átlátásával, mint a Sátán. Ennek követ-keztében még egyetlen kormány sem volt képes önmagától, a világ fölöt-ti egyetemes uralom érdekében olyan eredményes imperialista politikát folytatnia, mint amire az ördög képes. Ha a világ fiainak efféle tervei mégis sikeresnek mondhatók, akkor abban egyértelműen Gonosz szellem áll a háttérben! A sátáni erők hatalma pedig annál nagyobb, minél szélesebb, szabadabb teret kap a működésre!
     A kegyelmi állapot hiányában – szentségi élet nélkül – csupán "tanult" ésszel, egyetlen embernek (politikusnak) sem sikerült még a gonosz cselvetéseit kivédenie, ha az már elkezdte aknamunkáját! Ezért is hordoz nagy veszélyt magában, hogy az EU Parlament kizárta alkotmányából, még a "kereszténység" szó említését is!
     Sátán, fáradatlan ötletgazda, untalan kísértő, övéit sugalmazó és egyúttal nagy végrehajtó Az ő gondolkodása egyúttal cselekvés is, sőt még ennél is több, fáradhatatlan aktivizmus. Célja az embernek állati szintre való aljasítása, a Teremtés kudarcának felmutatása Istennek!
     Az ijesztő, hogy milyen messzire ható hatalma van az ember teste fölött: az érzékszervek és az ideg-rendszeren keresztül, a fantázia, az érzelem és vágyak szítása felett. És ezzel a Sátánnak közvetve befolyá-solási lehetősége van a külsőtől, a testitől függő emberi gondolkodásra és akaratra. Ugyanakkor ‒ és ez reményteljes ‒, hogy a Sátánnak nincs közvetlen hatalma az ember benső világa, az emberi akarat és lelkiismeret irányítása felett. A lélek mélye, ahol a szabad elhatározások születnek, nem megközelíthető a démonok számára; csupán a test és lélek határterületén, a pszichén keresztül próbálhatják befolyásolni.  És végeredményben, egyedül a halálos bűn helyezheti az emberi személyt mindenestül a sátán hatalma alá.
     De igyekszik egyéb módokon is ártani; ott támad, ahol csak tud. A démoni zaklatás, ha nem ijedünk meg tőle, voltaképpen nem veszélyes. Az ijedezés és fantáziálás sokkal ártalmasabb. De vigyázzunk, aki a külső világot sikeresen kormányozza, az előbb vagy utóbb a belső világot is kontrollálhatja – ha lelki életünk is elsatnyul a szentségi élet hiányában!
     A sátánizmus körülbelül fél évszázada terjed keresztény világban, és sok politikus is igyekszik szalonképessé tenni. A Jelenések könyve rámu-tat az ördög imádata és az Antikrisztus imádata közötti összefüggésre: "És az egész föld csodálkozva követé a vadállatot. És imádák a sárkányt (a Sá-tánt), aki hatalmat adott a vadállatnak (az Antikrisztusnak), és imádák a vadállatot mondván: ‘ki hasonló a vadállathoz, és ki harcolhatna vele?" (Jel 13,3-4)  A démonikus világhatalomnak több milliós serege van sátánizált segéd-erőkből, ördögökből és elkárhozot-takból és azon istentelen emberekből, akiket mint vezérük inspirál és dirigál. Épp ezért igen óvatosnak kell lennünk a politikai elkötelezettségeinkkel, mert egyes pártirányzatok velejárója, a démoni megszállottság! Ez világosan megnyilvánul arroganciájukon, obszcén kifejezéseiken és fáradatlan ellenségeskedéseiken!            Korunk, démoni fertőzésben szenved! A "világ", a természetfeletti, az égi birodalom ellentéte. Jól fejezi ezt ki a bölcs: "ha a világban kell is élned, de nem a világnak élj!"

(A forrásokat lásd az első posztban!)

 Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Az első, orvosilag igazolt gyógyulás

     Dr. Dozous – Bernadette kezelőorvosa –, amikor először hallott a rendkívüli eseményekről, természetes kétségek merültek fel benne, ám mégsem állt be a tájékozatlan károgók közé, hanem vette a fáradságot, hogy utána nézzen a "dolognak"!
     Az egyetlen "orvos-technikai" eszköz a zsebórája volt, amellyel több alkalommal is követte Bernadettet, amikor nagy tömeggel a barlanghoz vonult. Mélységesen megrendítette, hogy a lány arca a látomások ideje alatt, földöntúli szépségben ragyogott. Ezen alkalmakkor, vizsgálta a látnok pulzusát és szívverés változásait. Ezekről pontos feljegyzéseket készített. Buzgó jelenléteinek köszönheti, hogy szemtanúja lehetett az első gyógyulásoknak is.
Louis- Justin Bouhohorts 18 hónapos kisfiú Bernadették szomszédja volt. A kisgyermeknek agyhártyagyulladása és általános csontvelőgyulladása volt magas lázzal és ennek következményeként, rendszerint súlyos görcsökben szenvedett. Ilyenkor a az édesanya Bernadette anyjának segítségét kérte, így a gyermek állapotát jól ismerte Dr. Dozous is, aki jegyzőkönyvet is vezetett a kórisméről.
     A kis Justin lábai bénák voltak, sem felülni, sem felállni nem tudott. Végül, maga az orvos is úgy nyilatkozott, hogy a gyermek élete menthetetlen és csak órái lehetnek hátra.
     Justin apja, már a fia temetésére készülődött, amikor az édesanya felkapva a gyermeket a Massabielle-i barlanghoz sietett és ott a Bernadette előző napokban kapart kis forrás-medencébe merítette a beteg gyermeket és benne tartotta 15 percig. Mindenki lélegzet-visszafojtva figyelte az eseményeket, ahol jelen volt Bernadette anyja és Dr. Dozous is.     Amikor az anya kiemelte gyermekét a jéghideg vízből, az merev és kék volt. A kicsit, pokrócba takarva hazavitte, ahol az apa szemrehányást tett feleségének, amiért a gyermeket ezzel a tettével megölte! Az anya ekkor kétségbeesve imádkozott a Szent Szűzhöz és meglepetve érzékelte, hogy a merev gyermek egyszerre csak normálisan kezdett lélegezni, az éjszakát pedig nyugodtan végigaludta.
     Reggel, az orvos és a szomszédok aggodalmas kérdésére az anya ezt válaszolta: "Jól bereggelizett!" És lám, délelőtt a kis Justin felkelt és saját lábán lépkedni kezdett, ahogy azt egy egészséges gyermek teszi. A csodának híre kelt és Dr. Dozous két kollégájával – köztük Lecrampe doktorral –, a gyermeket tüzetes vizsgálatnak vetetették alá és teljesen egészségesnek találták!
     Dr. Lecrampe orvos magántörténetéhez hozzá tartozik, hogy barátai lebeszélték a Lourdes-i látogatásról, mert ott csak tömeges imádkozókat, hisztériásokat, idegbetegeket és az önszuggesztió minden fajtáját fogja találni. Ezzel szemben tanúja lehetett egy 18 hónapos haldokló gyermek gyors és megmagyarázhatatlan gyógyulásának, minden külsődleges "vallási" cselekedetek nélkül. Ráadásul, a félholt és eszméletlen kisgyermek esetében nem hozható fel az "önszuggesztió"! A kis Justin gyógyulása, mindhárom orvosi szemtanúra meghatározó benyomást tett és ők lettek az elsők, akik meghívást kaptak egy, a csodákat kivizsgáló orvosi bizottságba.
     Említést érdemel, hogy Justin 77 évet élt – és tiszteletbeli meghívottként –, jelen volt 1933-ban Bernadette szentté avatásánál.

A rossznak, tetszetős a gyümölcse?

     A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis felismerhető. Nagyon fontos ráébredni, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) ,,tévútra vezeti az egész világot'' (Jel 12,9b), a bűn következményei révén igyekszik tönkre-tenni az ember testi-lelki valóságát, s az emberi kéz munkáját. A sátán általános módszerei közé tartozik a kísértés, az ördögi zaklatás, a megkötözöttség és a megszállottság. Ezen veszélyekkel minden embernek számolnia kell, és harcolnia ellene nap mint nap, akár önmagát is áldozatul adva (vö. Róm 12,1).
     A kísértés mibenlétét ismerjük, és tudjuk: állandó kísérője az emberi életnek. Az ördögi zaklatás is gyakori. Ennek sajátos formája a békétlenség keltése. A sátán az egység megbon-tásával kezdi munkáját. Először a szívben, majd a családban, közösségben vagy az államok közt igyekszik békétlenséget kelteni. Amikor egy család-ban vagy bármilyen más közösségben és államban, a széthúzás, békétlen-ség révén sérül az egység, tudni kell: a háttérben sátáni erő, a bűn szerzője kezdi működését. A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát vert a gőg, mert a sátán kezében a gőg igen hatékony eszköz, s vele szemben az alázat az első és legfontosabb fegyver. ,,Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak kegyelmet ad'' (1Pét 5,5b).
     A békétlenség ‒ mint említettük ‒ tönkreteszi, szétzilálja a családot, a közösséget. Az ördögi zaklatás már elhatalmasodott, ha az ember örömét leli a pusztításban, vagy szadizmusra, kegyetlenségre hajlamos. A megkötözöttség területéhez a szenvedélybetegségek tartoznak. Abban az esetben pedig szellemi megkötözöttségről beszélhetünk, amikor az ember ellene áll az őt üdvözíteni akaró kegyelem munkálkodásának. A látványos megszállottság ma már ritkábban ugyan, de állandóan jelen van az emberiség életében. Az esetek száma a legújabb irodalom szerint emelkedő tendenciát mutat.
     Amikor a sátán teret kap, egyre jobban birtokába veszi az ember akaratát, s az ember nem csupán kiszolgálja őt, de szenved is tőle. Az ördögi befolyás az egészségben, az érzelmi és az üzleti életben, az életkedvben és a halál utáni vágyakozásban támadja az embert (Don Gabrielle Amorth). Legáltalánosabb módszere: elfordít az Istentől és távol tart tőle (Corrado Balducci), a végeredmény pedig a bűn lavinaszerű elhatalmasodása (vö. Róm 5,20) akár állami szinteken is.
     Ha a bűn elhatalmasodik, annak következménye is elhatalmasodik, s kilép az egyén, a család, a közösség kereteiből, és társadalmi méreteket ölthet. Ez pedig a lelki és az evilági élet szempontjából végzetes lehet. Erre figyelmeztet Jakab apostol: ,,...a bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után'' (Jak 1,15). A bűn -- ha nem szállnak vele szembe --, átlépheti az országhatárokat, s egész földrészeken, vagy akár az egész világon elhatalmasodhat, és következményei pusztulással fenyegethetik akár az egész emberiséget is.   Súlyos probléma, hogy az ember az élet eseményeiből nem okul, s az elhatalmasodott bűn elhatalmasodott következményeit, amelyet az egyre szabadabban működő sátáni erő szervez, természetes okokra vezeti vissza, s ezeket csupán természetes összefüggésükben értelmezi.
(A forrásokat lásd az első posztban!)

 Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Tizennyolcadik és utolsó jelenés: 1858. július 16. péntek

Bernadettet, majdhogy-nem elfeledték (annyi volt a látnok és a lát-nokbotrány), ő aláza-tosan visszahúzódott és maximálisan kívül ma-radt a forrongásokon. Tiszteletben tartotta a kiadott rendelkezéseket és nem helyeselte, hogy a nép nekiment a torla-szoknak. Július l6-án, Kármelhegyi Boldogasz-szony ünnepén azonban (öt nappal a püspöki közbelépés után, amely helyreállította a rendet), úgy érezte, hogy az ellenállhatatlan erő újból húzza Massabielle felé. Miután még egyszer megvívta magában a harcot az engedelmesség és a vonzódás közt, melyet kibírhatatannak érzett, megtalálta a megoldást.
Este 8 órakor Lucile nagynénjével, titokba mentek oda. Egy kölcsön-kért sötét színű kámzsában felis-merhetetlenül, sietve elindultak a szürkületben, nem az Öreghíd felé, amely a Massabielle felé vezet, hanem ellenkező irányba, a jobb parton közelítve a barlang-hoz, ahol csoportok imádkoztak csendesen, térdelve. Ő arccal az eltorlaszolt barlang felé fordulva, távol letérdelt, meggyújtotta gyertyáját. Ez a láng a leszálló éjszakában, az itt-ott pislákoló többi fény között, nem volt feltű-nő. Végül még két kongreganista csatlakozott hozzájuk, csendben.
Alig hogy elkezdte rózsafüzérét, Bernadette kitárta két kezét, az örömteli meglepetés köszönő mozdulatával. Arca elsápadt és felragyogott. Majd egy idő után felállt. Vége. Ez az utolsó jelenés csendes volt, mint az elsők.
Az úton visszafelé, Bernadette csak annyit mond:
– Nem láttam se a deszkákat, se a Gave-t. Úgy láttam, hogy ott vagyok a barlangnál, nem messzebb, mint máskor. Nem láttam csak a drága Szeplőtelen Fogatntatást.
     Az a "kicsi, kis fénylő asszony" nem jelent meg többet a Massabielle-i barlangnál, de az üzenetet, mely mindnyájunk közös kincse, megkaptuk az ő kiválasztott követén, Soubi-rous Szent Bernadetten keresztül.
     Ezek után Bernadett tovább élte megszokott életét, a hitbeli növekedést, amely számára nem volt más, mint a napi feladatok hűséges elvégzése.
     A tizennyolc jelenés alatt és után Bernadett a figyelem, csodálat és ellenszenv középpont-jában állt. Szüleinek sem volt könnyű a dolga, hiszen hogyan is tudták volna ők, a szegény emberek megvédeni gyermeküket és magukat a hatóságok zaklatásaitól?
     Bernadett mindig hű maradt önmagához, egyszerű, őszinte és imádságos lelkületű maradt. A világi és egyházi hatóságok előtt mindig megőrizte a nyugalmát és elfogulat-lanságát a jelenések lefolyásáról tett beszá-molója alatt, s enyhe humorral, sőt ha kellett, határozottsággal lépett fel. Ezen időszak alatt érlelődött meg Bernadettben azon személyes elhatározás, hogy szerzetbe lépjen. Végül is a Nevers-i nővérekhez lépett be, mivel egészségi állapota nem engedte meg, hogy túl szigorú életvitelű rend tagja legyen. Maga így fogal-mazta meg döntését: "egyrészt szívesen gondozok betegeket, másfelől pedig, mert nem erőltetett oda senki.”

     A jelenések utáni években sok zaklatást kellett elszenvednie Bernadett-nek: faggatták, vádolták, hisztérikus látnoknak tartották, sőt, amikor már belépett a Nevers-i zárdába, mesternője és főnöknője is gőgösnek, beképzeltnek vélték és emiatt sokfajta megaláztatásnak vetették alá.

     Amikor a polgármester lezáratta a barlangot és annak környékét, az emberek kérelmezték Tarbes püspökétől, hogy nyittassa meg újra azt. A főpásztor azonban így válaszolt: "Csak a császár jogosult arra, hogy kinyittassa a barlangot. Lássuk, ki erősebb: Szűz Mária vagy a császár?" Ennek eldöntése azonban nem váratott sokat magára. (A mai látnokok intelmére: sok jelenés és üzenet olykor – még ha nem is kifogásolható – esetenként csak azért van, hogy eltereljék a figyelmet a valóban jelentős üzenetekről! A "kiváltságoltak" jó lenne, ha ezt is figyelembe vennék "üzeneteik" közzétételében!)

Ne adjatok teret a sátánnak!

     A következő, amit a Szentírás figyel-münkbe ajánl: ,,a sátán is a világosság angyalának tetteti magát'' (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési mód igen hatékony. Tehát nagyon résen kell lennünk az élet kínálta dolgokban, élnünk kell a Szentsé-gekkel, amelyek a kegyelem által némi tisztánlátást biztosítanak Isten gyerme-keinek.
     Jézust is megkísérti ‒ olvassuk az Evangéliumban (vö. Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra képes (vö. 2Tessz 2,9). Szent Péter apostol pedig így figyelmeztet: ,,Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségtek a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben ...'' (1Pét 5,8-9).
     A világ, mint a sátánizált elistelenedés birodalma Káinnal jelent meg. Káin az Isten nélküli – vagy az Őt figyelmen kívül hagyó – világ első képviselője. Az istentelenség teret nyert a világban, földi birodalmakat uralt, melyeknek politikai ideáljai sátáni bálványok voltak. Ahogy a Zsoltárok könyvében áll: „Omnes dii gentium daemonia – A pogányok istenei démonok!’ (Zsolt 96,5) A krisztusi megváltás, részint ettől (a kiszolgáltatottságtól) szabadította fel a világot! Ám, ha nem élünk az Isten kínálta kegyelmekkel és vissza vonjuk magunkra a démonok uralmát, aligha csodálkozhatunk a világ sorsán! Nem vádolhatja tehát senki Istent, hogy "miért engedi mindezt"?
     Ezért kell különös figyelmet szentelni az Efezusi levél nyomatékos felszólításának: ,,Ne adjatok teret a sátánnak'' (Ef 4,27). Vagyis, ne adjatok működési lehetőséget a sátánnak önmagatokban, családotokban, a társadalomban, és a világban.
     A Szentírás arra tanít, hogy erősen ellene kell állni az ördögnek (vö. 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítani (vö. Ef 6,12). Ezek a szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt megengedi neki. Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerül, s mint eszközeként egyre jobban kiszolgálja őt istenellenes művé-nek építésében. Ez a tevékenysége pedig tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig az élet minden területén.
     A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat is fontos nyilat-kozatot tett, miként olvashatjuk az előszóban!
(A forrásokat lásd az első posztban!)

A Versailles-i Kis Trianon a Magyar Golgota 

A túlbuzgó ateisták és a túlbuzgó hamis látnokok

     A jelenések hosszú szünetében felbolydult a világ és Bernadette jó ráérzéssel vissza is húzódott. Helyesen tette, mert igen nagy veszély fenyegette. Az akkori liberális kormányzatnak, de a helyi vezetőknek sem tetszett a vallási megújulás, ennek folytán a prefektus végezni akart úgy a barlanggal, mint magával a látnokkal is. A terve az volt, hogy a lányt elmegyógyintézetbe záratja, a barlangot pedig életveszélyes helynek nyilváníttatva, eltávolíttatja a keresztet és a vallási kultusz tárgyait, s lezáratja a környékét.
     1858. Május 4-én kifejezetten e céllal érkezett Lourdes-ba, hogy a Revíziós Bizottság elnökeként, nyíltan javaslatot tegyen a "rendezésre". Be is jelentette radikális javaslatát, hogy minden olyan személyt, aki látnoknak tetteti magát, rögtön le kell tartóztatni és a tarbesi menedékházba kell szállítani. Ugyanezen napon a rendőrbiztos  eltávolította a barlangból (mint engedély nélküli kultuszhelyről!) azokat a kegytárgyakat, amelyekkel az emberek feldíszítették azt.
     A Bernadette barátai, akik mindenkor a védelmére voltak, elvitték őt a hatóságok szeme elől. Május 8-án csendben elküldték a Cauterets-i gyógyforráshoz hogy gyógyíttassák az asztmáját. Ám ott hamarosan célponttá vált és egész nap imádságait kérték az ottaniak. A város rendőrbiztosa, akinek feladatává tették, hogy ügyeljen rá, ám csak azt tudta jelenteni, hogy semmi baja, visszahúzódik és visszautasít mindennemű tiszteletdíjat.
Bernadette távolléte ellenére, Lourdes-ban a légkör egyre forróbbá vált. Ez mindenesetre azt bizonyította hogy nem személye az oka ennek. Lényegét tekintve, két súlyos probléma okozott gondot.
1) Az egyik maga a barlang volt, amely "önmaga szervezte" az imádságot, az éneklést, a gyertyákat, a forró áhítatot és a körmeneteket. A Lourdes-i iparos mesterek berendezték a barlangot, a forrásnak bádog elvezetőt készítettek, tartállyal és csapokkal. A kőfejtők lépcsőfokokat vájtak a meredek oldalba amely a barlanghoz vezetett.
A csendőraltiszt nem értette a dolgot. A "nyereségvágyó" iparosok, most ingyen dolgoztak a Szűzanyáért. Az ajándékok pedig ömlöttek: arany és ezüst szívek, szobrok, fátyol – sőt: egy sajt is. A barlangnál a szerzés vágya átadta helyét az ajándékozás vágyának. Mindenki azt adta, amije van. Naponta rakták a pénzt a barlang bemélyedéseibe. Jacomet egy arany pénzt is talált és kíváncsi volt, hogy ki lehetett az az előkelő személy, aki ekkora ajándékot adott? Nos, egy szegény öregasszony volt, egy nyomorgó, aki öregségére gyűjtögetett egész vagyonát adta oda e szavakkal: "A Szűzanyának!"

2) Voltak azonban vitathatóbb és valóban zavaró jelenségek is. Ez a szélsőséges vallási túlbuzgóságban és a hamis látnokok felbukkanásában mutatkozott meg, akiket akkor egyszerűen csak "vizionárusoknak" neveztek.  (A korabeli fotón az "ihletett vizionárus" gyermekek láthatók!)
Április 11-én, csupán négy nappal Bernadette utolsó látomása után, öt asszony nem nyugodott bele, hogy ezek a gyönyörű jelenések befejeződtek, úgy érezték, hogy valamiképp folytatni kell az áhítatot keltő eseményeket és maguk léptek előtérbe. Létrát kerítettek, lemásztak gyertyáikkal a Massabielle egyik üregébe és néhány perc múlva könnyek közt sápítozva azt állították, hogy látták a Szent Szüzet. Hozzá kell tenni, hogy "valamit" valóban láttak, mert a rendőrbiztos oknyomozó expedíciója kiderítette, hogy az egy emberforma fehér cseppkő lehetett (sztalagmit), melynek (mellesleg) nem volt "feje"!
     A leleplezés nem állította meg a vizionáló járványt. Júniusban az iskolás gyerekek közt tört ki és július elejéig a "látnokok" száma már elérte az ötvenet. (Valószínűleg, akkor is kifizetődött!) Valamennyiük nagyon szépet tudott mesélni a látomásáról, sőt többen fennhangon hirdették, hogy a rózsafüzér imádságot mennyire szereti a Szűzanya! – Ez bizony igaz is! Csakhogy ennek igaz volta, nem a látomásaik hozadéka volt!
     A közigazgatás nem várt tovább és közbelépett. Június 15-én a barlangot tilalom alá helyezték és eltorlaszolták. A tilalom azonban felháborította Lourdes lakosságát. A 15-én emelt torlaszokat 17-én lerombolták az emberek – köztük egyike az –, akit a rendőrbiztos hivatalból rendelt ki a torlaszok elhelyezésére. A torlaszokat 18-án újfent helyreállították, aztán 27-én éjszaka újra lerombolták; 28-án helyreállították, július 4-én éjjel ismét lerombolták; 10-én helyreállították. Minden látogatót azzal zaklattak, hogy untalan igazoltatták őket, némi eredménnyel! A szétfeszegetett deszkák közt a jelenések időszakának eredeti, tiszta imádsága szenvelgéssé és dühödt, egzaltált cselekményekké züllött.
     Ideje volt tehát, hogy közbelépjen az egyházi hatóság is. Július 8-án a Lourdes-i plébános riasztotta a Tarbes-i püspököt. Monsignore Laurence, aki addig várakozó állásponton volt, 11-én egyházhatósági szóval elítélte a visszaéléseket. A csodálatos az, hogy úgy a "látnokok" látomásai, miként a mindenféle dacos ellenállás is, egyszeriben megszűnt és nyugalom lett a barlang körül.

A Szentírás tanítása szerint

     A Szentírás, már az első lapokon számot ad a bűn megjelenéséről és következménye-iről. Arról, hogy a bűn disszonanciát keltett a teremtés rendjében, nyomában zavar tá-madt Isten tökéletes művében, a teremtett világban és az ember kapcsolatrendszeré-ben, amit lépten-nyomon tapasztalhatunk az ember-ember, az ember és az anyagvilág, az ember és az Isten között, tehát az élet minden területén. A teremtmények szenve-désként élik meg ezt a disszonanciát (vö. Ter 3,16-20); még a természet is sóvárogva várja a szabadulást (vö. Róm 8,19-22).

     A szír-görög apologéta Tatianosz, úgy ír a démonok természetéről, hogy nemcsak a mágia, hanem az asztrológia is uralmuk kiterjesztésére szolgál. A világban levő rossz eredetének keresése során hangsúlyozza, hogy maga az anyag azonban nem lehet a rossz oka, hiszen Isten teremtménye, tőle pedig semmilyen rossz nem származhat. (Praeconia Liturgikus szakfolyóirat X. évfolyam 2015/2. szám, 22. oldal - Kiadja a MKPK Liturgikus Bizottsága)

     A Szentírás világosan tanítja, hogy a bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája, nem természetes adottsága az embernek, tehát nem az ember lényegéből fakadó hajlam (a bűnre hajló természet már ,,szerzett'' örökség), hanem a bűnnek szerzője van. Az Újszövetségi Szentírás közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. Jézus Krisztus igehirdetéséből, s a teljes kinyilat-koztatásból világosan látható: az ember létét és történelmét alapjaiban fenyegető tényezőről van szó. (1Jn 3,12; Mt 13,25; Jn 8,44; 2Kor 4,4; Jel 12,9) A szentírási helyek tehát nagyon világos tanítást adnak a bűn szerzőjéről.   Különösen híres Jn 8,44, amelyben azt írja a szent szerző Jézus ajkára adva a szavakat, hogy a sátán ,,kezdettől fogva gyilkos, ...nincs benne igazság ... hazug és a hazugság atyja''. Ő a világban létező minden hamis és rossz és közönséges eredője, az emberi nem nagy szerencsétlensége. Minden szellemi és erkölcsi kísértés, minden üldözés, minden forradalom és háború, minden katasztrófa ősforrása.
     A világias gondolkodás, féktelen hatalomvágy, ellenkezés, makacsság, konokság, önfejűség, gőg, akaratosság, engedetlenség, szégyentelenség – mindezek az ördög ismertető jegyei. Az igazságosság és az őszinteség megköveteli azonban, hogy az ördögnek csak azt rójuk fel, ami az ördögé és az embernek, ami az emberé. Ahol a gonosz fellép, sajnos megesik, hogy e kettő ‒ ördög és ember ‒, kéz a kézben járnak együtt.
     Az Egyház imái mindig kifejezetten démonellenesek voltak! Talán soha nem volt annyira fontos a Gonosz ellen tudatosan harcolnunk, mint napjaink apokaliptikus világában, szem előtt tartva, hogy hárman irányítják a történelmet: Isten ‒ üdvözítő kegyelmeivel; a sátán ‒ kísértő gáncsoskodásaival; és az ember ‒ a szabad akaratával.
     A sátán már tudja, mit jelent a kárhozat, tudja, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, ő is népet akar gyűjteni maga köré, miként az Isten, ahogyan azt a harmadik kánonban imádkozzuk.
     A Szentírás tanítása szerint a sátán háromszor szenved vereséget. Először is letaszították az égből: ,,Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből'' (Lk 10,18); majd Jézus legyőzte őt: ,,Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse'' (1Jn 3,8); és örökre bezárják majd, olvassuk Szent Júdásnál és a Jelenések könyvében (vö. Júd 6; Jel 20,10).
     A Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből azt látjuk, hogy az ördög, ez az istenellenes hatalom fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, irigység, megalázottság, és reménytelenség kíséri. Ebben a viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, amit a totális reménytelenség magyaráz.
(A forrásokat lásd az első posztban!)

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!  

Tizenhetedik jelenés: április 7 – szerda

     Április 6-án, húsvét keddjén Bernadette a vesperás után belépett a gyóntatószékbe. A sekrestyésnővér látva ezt, a másnapi jelenésre való előkészületet látta ebben és titoktartás terhe alatt megsúgta néhány barátnőjének. A hír persze futótűzként terjedt. Bernadette családja és barátai nyugtalankodnak, hiszen az ügyész az elmúlt héten négy órán át faggatta őt, és megtiltotta neki, hogy visszamenjen a barlanghoz.
     Másnap reggel, húsvét szerdáján virradat előtt a barlangnál volt, ám több száz embert talált ott, aki száma hamarosan ezerre duzzadt.
     Bernadett már elragadtatásban volt és lenyűgöző csend vette körül. De a tömeg szélén, nehéz léptek zaja és parancsoló hang hallatszott.
     A tudomány nevében Pierre Dozous doktor törte át magát a tömegen, aki már régóta szerette volna megvizsgálni az extázist. A tömeg nemtetszését nyilvánította a vizsgálat miatt. Az orvos azonban így mentegetőzött:
– Az egyetlen vagyok, aki megállapíthatom, hogy valóban vallási jelenség-e az, ami itt történik!
Mire Bernadette odaért, máris elmerült a Hölgy közelségében. Az előző alkalmakhoz hasonlóan, egy égő gyertyát tartott a bal kezében, jobbjával pedig a lángot védte a széltől, ám az elragadtatás ideje alatt ujja 15 percig beleért a lángba.
     A közelben lévők és az orvos is egyértelműen látták hogy a széliránynak megfelelően lobogó láng Bernadette kezét is érinti, de a fájdalom legkisebb jele sem látszott rajta. Dr. Douzous nem hitt a szemének. Az elragadtatás után megvizsgálja Bernadette kezét, sőt egy égő gyertyával, próbára is tette, mire Bernadette elkapta a kezét: – Jaj, maga megéget engem!
     Ezen áprilisi jelenést követően az eddigi leghosszabb megszakítás következett a jelenésekben.
     Bernadette Soubirous sem kerülte el az igaz látnokok sanyarú sorsát. Kétségbe vonták elméjének épségét, csalással vádolták, letartóztatták, kicsúfolták, fenyegették stb. Bernadette és családja is sokat szenvedett az emberek értetlen zaklatásaitól és nemegyszer rosszindulatú viselkedésétől. A látnok félt a plébánosától is, akit felelősségénél fogva, természetszerűleg gyötörték a kétségek. Peyremale plébános stílusában nem tagadta meg korát. Jó szándékból szerette volna megismerni az igazságot és bizony elég kemény volt a kis látnokhoz. Ráadásként néha úgy tűnt, hogy minden égi és földi segítség magára hagyta Bernadettet, hiszen a plébános március 2-i – a jelekre vonatkozó – kérése nem teljesült, s nem virágzott ki a vadrózsabokor. Sőt egészen más történt: a látnok térden csúszkált, füvet evett, sáros vízből ivott és összekente az arcát, jóllehet a tűz nem égette meg, stb. A többszáznyi csodaváró számára nevetség tárgyává vált.
     Egy alkalommal mégis az otthonában, kereste fel egy nő, aki szerette volna megkapni Bernadette rózsafüzérét, melyet a jelenések alatt használt. Bernadette tömören és határozottan csak ennyit mondott neki:
– Se pénzért, se ajándékba!
     Vagy egy másik alkalommal, amikor a csodaváró látogatók szünet nélkül érkeztek a nyirkos börtönlakásukba, ahol a Soubirous család is alig fért el, Bernadette a kimerültségtől elgyötörve kérte:
– Zárjátok kulcsra az ajtót!
– Nagyon fáradt vagy? – Kérdezték családtagjai.
– Ó igen! Csak ezek az ölelgetések ne lennének. (A képen Bernadette rózsafüzére.)

    (A mai látnokok intelmére: Az igazi kiváltság többnyire nem jár dicsőséggel, sőt a legmélyebb megaláztatásokat is el kell szenvedni – ráadásul – emberileg ítélve, látszólag fölöslegesen. Ez pedig átmenetileg, még a valódi látnok hitelét is megrendítheti a környezete számára!)

Valóban létezik?

      Elsőnek azt a tényt kell megállapítani, hogy a teremtésben van egy óriási hata-lommal és gonoszsággal bíró személyiség, akit ördögnek, sátánnak, vagy nevén Lucifernek nevezünk. A katolikus tézis ezt mondja: Lucifer, az Istentől teremtett vezér-szellem, aki kezdetben jó angyal volt, de később saját szabad akaratából Isten ellen lázadt és a világban a gonosz princípiumává tette magát. A lázadásba magával rántotta az angyalok sokaságát, és ezen "seregével" (ördögök, démonok) máig is azon munkálkodik, hogy népet gyűjtsön maga mellé a kárhozatba!
     Nem elég azt tudni, hogy a Sátán létezik, de azt is tudni kell, hogy kicsoda ő. Gonoszságának titkát a legmélyéig soha nem leszünk képesek felfogni. Az emberi- és a sátáni bűn között mindig alapvetően különböző szakadék van. A szellemi-testi és a tisztán szellemi. A szó tényleges jelentésében az ember soha nem lesz ördög, mert nem áll azon a magaslaton, amely ahhoz szükséges, hogy ilyen mélységbe zuhanhasson. Csak az angyal, mint tiszta szellem lehetett ördöggé.
     Miért lett Lucifer Sátánná? Miért lesz a világosság sötétséggé, a szeretet gyűlöletté, a szépség torzképpé, a legmagasabb a legalacsonyabbá, a legjobb a legközönségesebbé? Mert Lucifer olyan akar lenni, mint Isten. Hogy miért? – Az Egyházatyák nevében elég Szent Ágostont idézni. Ő részletesen kifejti, hogy az ördögök, bűnbeesésük előtt rendelkeztek bölcsességgel, még ha nem is tudjuk pontosan, hogy ez a jó angyalokéval azonos vagy alacsonyabb mértékű volt-e. (Mindenestre) eltávolodtak a világosságtól és visszautasították a boldogságot, és bár megőrizték racionális természetüket, valójában esztelenek. Tulajdonképpen szeretet nélküli (pusztító) tudás az övék; a tudás azonban, szeretet nélkül, semmire sem való, sőt, gőgös, üres felfuvalkodottsággal teli magatartássá alakul (De Civitate Dei 9,20), ami sötétségbe borítja őket és zárkózottá teszi az igazság befogadásával szemben. Ismerik Istent, Krisztust, a Szent Szüzet, de gyűlölik őket és ádáz harcot folytatnak ellenük. Innen ered ostobaságuk és keményszívüségük. (Vö.: F. Bamonte: Szűz Mária harca a gonosszal - IHTYS kiadó Nagyvárad 2014. 12. oldal)
     Az ateizmus az ok nélküli világban való hit. Ezzel szemben Lucifer nem ateista, nem esik az ateizmus badarságába! Tökéletesen hisz Istenben, de gyűlöli. Az emberét magasan felülmúló intelligenciája és emellett természetfeletti szemlélése lehetővé teszi, hogy Istent mint az egyet és egyetlent, az örököt és abszolútot kétségtelen bizonyossággal felismerje. Márpedig az öröktől levőt nem lehet letagadni. Isten létezik, mert van.
     Tévedés ne essék, Lucifer nem akar ellen-isten lenni, hanem olyan akar lenni mint az Isten! Saját akaratából és a saját képességéből.
     Isten az angyaloknak az ismeret és felismerés kimagasló képességét adta, óriási hatalommal, és ez az intelligencia és energia az angyalok természetéhez tartozik. Isten jóságában azonban még tovább ment, a természethez hozzáadta a kegyelmet: az isteni természetben való részesedést, az isten-gyermekséget.   Lucifer itt kezd ellenkezni. Nagyképűen harcra kel a kegyelem ellen. Ő nem akar függeni Istentől, ő saját magától akar lenni, saját tudásából és akaratából. Természetének erejéből! Nem több és nem kevesebb.
     Nos, ez a hatalom állt Ős-szüleink engedetlensége mögött is, mint istenellenes kísértő, aki irigységből csábította őket a halálba. Ezt teszi különféle módon, szinte minden eszközzel ma is, és erre kötelességünk embertársainkat, különösen a fiatalokat figyelmeztetni!
(A forrásokat lásd az első posztban!)

 Bármerre jársz, gondolj időnként arra, hogy talán azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

A tizehatodik jelenés rendkívüli fontossága az Egyház számára

     Szűz Mária már Párizsban, a Rue de Bac-on lezajlott jelenésében is kihirdette Szeplőtelen Fogantatását, ezt a fohászt tanítva Laboure Katalin nővérnek:
"Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!”
A Csodásérmet eleinte "a Szeplőtelen Fogantatás” érmének is nevezték.
     A 16. Louredes-i jelenés nagy fontossága az, hogy IX. Pius pápa Isten Anyja ajkairól nyert igazolást, helybenhagyást, megerősítést. Tehát nem valószínű, hogy csak politikai okok vagy hiúság vezérelte volna a pápát a zsinat meghirdetésére. Az I. Vatikáni Zsinatot 1869. december 8-ára (Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén) hívta össze IX. Pius. Az 1050 jogosultból 774 zsinati atya jelent meg. A püspökök egy része írásban kérte, hogy a zsinat hirdesse ki a pápa tévedhetetlenségének dogmáját. A javaslat tárgyalása nagy vitát kavart. Az ellenzék vezetői között ott volt Simor János esztergomi és Haynald Lajos kalocsai érsek is. Sokan csak taktikából, politikai okokból voltak a dogma ellen, mert időszerűtlennek tartották. (A pápa nem is haragudott meg Simorra, hisz' 1873-ban bíborossá kreálta.)  Az utolsó szavazás előtt az aktív ellenzék – főleg német és monarchiabeli püspökök elhagyták Rómát. 1870. július 18-án nyílt szavazáson 533 szavazattal 2 ellenében a zsinat elfogadta a csalhatatlanság dogmáját. A magyarok közül a székesfehérvári püspök maradt ott, hogy igennel szavazzon. A Pastor aeternus kezdetű konstitúcióból idézünk: "Ha a római pápa a legmagasabb tanítói hivatalából kifolyóan nyilatkozik (ex catedra), akkor e hivatalának gyakorlásában mint az összes keresztények főpásztora és tanítója a maga legfelsőbb apostoli főhatalmánál fogva az egész Egyház számára kötelező a hit és erkölcs dolgát érintő tanításában dönt, s a neki járó és Szent Péter apostolnak benne megújuló illetékessége szerint tulajdonában van annak a csalatkozhatatlanságnak, amelyet az isteni Megváltó a hit és erkölcs dolgát illető kérdéseknél az Egyház legfőbb hivatalának adni kívánt.”
     A "Szeplőtelen Fogantatás", az Egyház ősi hite a Lourdes-i események előtt négy évvel már hittételként szerepelt, amelyről Mindszenty József bíboros Bécsben így tanított: „A Szeplőtelen Fogantatás az Isten Anyjának az az egyedülálló kiváltsága, hogy léte fogantatása pillanatától kezdve az Isten Fiának, megváltói érdemeire való tekintettel ment volt az összes embereknek a fekélyétől, személyes bűnétől, az eredeti és személyes bűntől. A szeplőtelen fogantatás lehet jelzője is a Boldogságos Szűznek; szeplőtelenül fogantatott, vagy szeplőtelen fogantatású Szent Szűz.” (Bécs-Pázmáneum, 1972. december 8. Szeplőtelen Fogantatás ünnepén. Lásd még: Mindszenty József: Szentbeszédek II. Vasárnapi Levél. Wien 1973/9–10. 43.)

Az angyalok lázadása

     Francisco Suarez spanyol jezsuita teológus, akinek nevéhez a modern kor talán legteljesebb angyal- és démontanának szintézise fűződik, Lucius (kb. 260-330) Egyházatya nézetére támaszkodva, mely szerint az angyal bűne az irigység volt, ám nem annyira az ember, mint inkább az emberré lett Isten Fia (a Logosz) iránt. Suarez állítása szerint Lucifer és a többi rebellis angyal lázadásának oka az volt, hogy nem fogadták el az Ige jövőbeli Megtestesülésének tervét, amit Isten előre meghirdetett. Ezt a teológiai hipotézist a Zsidókhoz írt levél egyik kijelentésére alapozzák: "Amikor [Isten] Elsőszülöttjét bevezeti a világba, ezt mondja: »Imádja őt Isten minden angyala«" (Zsid 1,6). Isten valamiképpen feltárta a Fiú, az emberré lett Isten, Jézus Krisztus jövőbeli képét minden angyal előtt és felszólította őket, hogy kezdettől fogva ismerjék el Őt Uruknak és vezérüknek.
Lucifer és az angyalok egy része visszautasították, hogy egy embert imádjanak, aki természeténél fogva alsóbbrendű náluk, habár ugyanakkor felsőbbrendű is, mivel a Legszentebb Szentháromság Második Személyének megtestesülése. A Megváltás isteni tervét, miszerint az második Isteni Személy asszonytól születik, angyali méltóságuk és a [teremtett] lények hierarchiájában betöltött nagyságuk hallatlan megsértésének tekintették, ezért megvetően visszautasították. Így a gőg bűnébe estek, ami azonban (Boldog Duns Scotus állításával összhangban) a rendetlen önszeretetből, a saját kiválóságuk szeretetéből fakad.
Ezért, amikor az angyalok felé elhangzik a felszólítás, hogy az emberré lett Krisztust ismerjék el vezérüknek és Istenként imádják, Lucifer ellenszegül és azt állítja, hogy ez a megtiszteltetés egyedül őt illeti meg. Lázadásába bevonta a többi angyalt is és meggyőzte őket, hogy kizárólag neki jár ki a hiposztatikus egység méltósága (hiposztatikus egység: az isteni természet egyesülése egy rajta kivüli, de teremtett természettel).
     Tehát ‒ Lucifer szerint ‒ az isteni természetnek az ő angyali természetével kellett volna egyesülnie, nem pedig az emberivel, vagyis a hiposztatikus egység őt illeti meg és nem az embert, mivel az angyali természet felsőbbrendű az emberinél. Lucifer és követői, a gőg és az engedetlenség bűnébe estek, mely a megtestesült Ige imádásának megtagadásában állt, ebből egyenesen következett a Krisztus iránti irigység, majd pedig az emberi nem iránt táplált határtalan harag és gyűlölet, s még számtalan más bűn.
Lucifer elutasítása ezért nemcsak Isten Fiának Megtestesülésére, hanem a Szűzanyára is vonatkozik, aki által a Megtestesülés megvalósul. A spanyol máriás misztikus, tiszteletreméltó Maria Gesú d'Agreda (1602-1665), La mistica cittá di Dio [Isten misztikus városa] című híres művében azt állítja, hogy Lucifer ‒ lévén a legfénylőbb teremtmény ‒ azt gondolta: ő rendeltetett arra, hogy az angyalok és az emberiség vezére legyen. Amikor azonban rájött, hogy nem ő, hanem másvalaki lesz az ‒ vagyis az emberi testet öltő Isten Fia ‒, nemcsak az ő imádását utasította el, illetve az angyalok és emberek vezéreként való elismerését, hanem visszautasította Isten azon döntést is, mely szerint az Ige Megtestesülésével az angyaloknak "azt az asszonyt is fölöttük állónak kellett volna tekinteniük, akitől az Ige testet ölt. Ez az asszony, bár emberi teremtmény, s ezért természete szerint alsóbbrendű az angyaloknál, mégis az ő Királynőjük, akinek engedelmeskedniük kellett volna ‒ ugyanakkor minden más teremtmény Úrnője is, s a kapott kegyelemi ajándékok, ill. dicsőség tekintetében minden emberi és angyali teremtményt felülmúl. A jó angyalok, az Úr e parancsának engedelmeskedve, növekedtek alázatosságban, s ezért nem csupán elfogadták, hanem dicsőítették is a Magasságbeli hatalmát és misztériumait.
Nem így Lucifer és társai: ők fellázadtak e parancs és misztérium ellen. gőgjük és hiúságuk még növekedett is, mígnem rendetlen dühében Lucifer magának akarta a kiváltságot, hogy az egész emberi nemzetség és minden angyali rend vezére legyen; s ha ennek a hiposztatikus egységként benne érvényesüljön."
     Ördögűzésekből vett példák Az előbbi katekézisben bemutatottak világos és rendszeresen visszatérő megerősítést nyernek a démonokkal történő szembesüléskor, az ördögűzői szolgálat során. Egy napon ezt a kiáltást hallottam: "Lucifer vagyok, az ég összes angyala közül a legfénylőbb; fellázadtam Isten akarata ellen, mert nem akartam a Názáreti fensége alatt állni; az »még elfogadható« lett volna, hogy Isten uralma alatt álljak, de a Názáretié alatt, aki Asszonytól születik, már sok volt, s ekkor azt mondtam: »Vagy Magadhoz teszel hasonlóvá vagy harcolni fogok Ellened, mert soha, soha nem hajlok meg egy olyan Isten előtt, aki hús-vér ember lesz, emberi vonásokat és emberi testet ölt« A Szeplőtelen a legnagyobb sértés, amit Isten elkövetett ellenünk.".
     Egy másik alkalommal, mikor felszólítottam: "Imádd Őt, Ő a te Istened, Ő a Teremtőd, imádd!", így tiltakozott: "Elment megtestesülni bennetek, aminél nincs utálatosabb és megalázóbb. Senkinek nincs fogalma róla micsoda undort éreztünk, amikor belépett azokba a húsvér testekbe!" (Maria Gesú d'Agreda, La mistica citta di Dio, Pontificia Accademia Mariana Internazionale, Ediziono Porziuncola, Assisi 2000, vol. 1, Prima parte, libro I, cap. 7, 85. o.) Forrás: (F. Bamonte: Szűz Mária harca a gonosszal - IHTYS kiadó Nagyvárad 2014. 62-65. oldal)

Zarándokok vagyunk itt a földön!     

     A lelki írók a keresztény életet gyakran zarándokúthoz, utazáshoz hasonlítják. Igazából szentírási eredetű hasonlatról van szó. Az első olvasmányban Ábrahámnak, Isten hívására hosszú és áldozatos utat kellett megtennie. Maga mögött kellett hagynia minden földi biztonságot, úgy hogy egyedül Istenre hagyatkozik. Csak így remélhetett Isten ígéretének teljesedésében: „általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”
     Nagyböjt II. vasárnapjának evangéliumi eseménye is egy úthoz kötődik. „Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük.” Itt, lenyűgöző fényességben sütött át Jézus Istensége az emberségén, miközben az Ó-szövetség két nagy alakjával Illéssel és Mózessel beszélt. A tapasztalat hatására átértékelődött az apostolok hite, Jézushoz fűződő viszonya, amely a feltámadás után lett a nyilvánvaló. Az Úr parancsára azonban nem is szólhattak erről az élményről, nyilván csak addig, amíg „az emberfia halottaiból fel nem támadt.”
Később azonban egy másik hegyen, az Olajfák kertjében azt is látniuk kellett, hogy Jézus kereszt áldozata előtt vérrel verítékezett.
     Az evangéliumi rész, hozzánk intézett üzenetén gondolkodva azt mondhatjuk, hogy nekünk is kell, hogy legyen „Tábor hegyünk” ahol átértékelődik és mélyül a hitünk, és az Úrhoz fűződő kapcsolatunk. Gyakran ilyen „Tábor hegy”-ként kínálja fel magát a mindennapok tapasztalata, valamilyen rendkívüli élmény, vagy egy-egy kegyelmi időszak, mint például a nagyböjti szentidő, hiszen zarándokok vagyunk itt a földön. Forrás felhasználásával

Itt van köztünk!

(Az előző posztok folytatása!)

     1950-ben új, értékes szentségtartót készítettek, és ebben helyezték el a csodás Ostyákat. Sajnos, ez a szentségtartó nagy kísértést jelentett a tolvajok számára, és 1951. augusztus 5-éről 6-ára virradó éjszakán el is lopták, a Szentostyákat pedig szétszórták a szentségházban. Az érsek, akit értesítettek a lopásról, személyesen számolta meg az Ostyákat. Mind megvolt: 223 egész és két fél.
     A sok viszontagságot megélt Szentostyák, kellemes búzakenyér illatúak és oly fehérek, mintha csak pár nappal ezelőtt sütötték volna őket.
     A rendkívüli csodának emlékeztetnie kell bennünket, hogy az 1730-ban átváltoztatott Ostyák Krisztus Valóságos Teste. E csodálatos jel által az Üdvözítő azt akarja tudatosítani minden emberben, hogy az Eucharisztia Ő maga, aki feltámadt testében valóságosan jelen van köztünk.
A csodálatos Szentostyákat minden hónap tizenhetedikén, az 1730-ban történt rablást követő megtalálás évfordulóján szentségimádásra helyezik ki a hívők számára. Továbbá minden évben az Úrnapi körmenetben végigviszik őket Siena utcáin több ezer hívő részvételével.
     A világszerte elismert olasz fizikus, Enrico Medi, a csodás módon fennmaradt Szentostyák megvizsgálása után ezt írta:
"A történelem garantálja a csoda abszolút kontinuitását. Ezek ugyanazok az ostyák, mint 1730. augusztus 14-én. Az emberi tudomány elhallgat, ha szembe kerül ezzel a valósággal, mely 223-szoros, és immáron több mint két és fél évszázada tart. Nemcsak hogy nem tudja megmagyarázni, de bizonyosan tudja, hogy nem lehet megmagyarázni, mivel ez a tény minden jól ismert és alapvető természeti törvény ellenére áll fenn. Itt egy magasabb Ok beavatkozásával állunk szemben, ami nem lehet tudományos elméletek tárgya. Istennek e közvetlen beavatkozása, szó szerinti értelemben vett csoda, olyan csoda, mely évszázadok óta folyamatosan tart, s így tanúságot tesz Krisztus valóságos jelenlétéről az Eucharisztiában."
Számos szent és pápa zarándokolt el Sienába, hogy lerója tiszteletét az eucharisztikus csoda előtt: Bosco Szent János, Szent X. Pius, Boldog XV. Benedek, Xl. Pius, XII. Pius, Boldog XXIII. János, VI. Pál.
Sienai tartózkodása alatt II. János Pál pápa 1980. szeptember 14-én sokáig időzött imádásban a csodálatos Szentostyákban jelen lévő Jézus előtt. A szentségimádás végén ámulattal telve felkiáltott: "Itt van!"

M. Pietrowski SChr írása nyomán, mely megjelent a Szeressétek egymást c. Katolikus magazin 8. számában. (AGAPE kiadó, ul Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Lengyelország)

Tizenhatodik jelenés: március 25. csütörtök

     Érdekes, hogy a forrás és az első gyógyulások nem győzték meg az emberek jó részét. A plébánost sem, aki egyértelmű jelre várt.
     Bernadett három hét alatt egyszer sem volt a barlangnál. A március 24-ről 25-re virradó éjszaka megint azt a megmagyarázhatatlan késztetést érezte, hogy a Massabielle-i barlanghoz menjen. Gyümölcsoltó Boldogasszony reggelén 5 órakor, néhány családtag kíséretében elindult a jelenési helyre. Már 40-50 ember várakozott, többek között a rendőrfelügyelő is. Bernadett rögtön meglátja a Hölgyet, aki mosolyog. Bernadett egy órán át elragadtatásban van. Háromszor megkérdezi a Hölgy nevét, aki csak mosolyog. Bernadett összeszedi minden bátorságát és negyedszerre is felteszi a kérdést, amelyre most kap is választ: Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.
    Bernadett, amennyire csak tud, futva teszi meg az utat a plébániáig s magában ismételgeti a hölgy nevét, nehogy elfeledje, hiszen fogalma sincs arról, mit jelentenek a szavak. Amikor az asztmás gyermek a plébániához érkezik, s kinyitja a kaput, éppen szembe találja magát az udvaron sétáló plébánossal. Lihegve, szinte fuldokolva csak ennyit tud mondani: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás!"
– Mit mondtál? – kérdezett vissza döbbenten a plébános.
– Ön akarta, hogy kérdezzem meg a Hölgytől, mi a neve, Ő azt mondta, hogy ő a Szeplőtelen Fogantatás.
– Egy hölgy nem viselheti ezt a nevet! – mondta kételkedve az atya. – Tudod egyáltalán mit jelent ez?     
– Nem!
– Akkor hogyan tudod, ha nem érted?
– Én végig ezt ismételtem az úton... és ő a kápolnát akarja...! – válaszolta a lány még mindig lihegve.
– Menj haza Bernadett, pihend ki magad és majd beszélünk!
     A plébános lelkében komoly viharok kavarognak. Ez az egyszerű, tanulatlan leány nem találhatta ki magától. Ez az Egyház hitének kristálytiszta tanítása a Szent Szűzről.
     René Laurentin ezt írja a jelenetről: "Peyramale megingott az ütés alatt". Megkapta tehát a jelet! Lépnie kellett az ügyben. A hölgy neve mindenkit megdöbbentett, hiszen még a művelt hívők körében is alig tudták néhányan, hogy IX. Piusz pápa négy évvel korábban, 1854. március 25-én hirdette ki a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját.
Bernadett nem értette, hogy mit jelent a Hölgy neve, még azután sem, hogy beszélt a plébánossal. Csak délután, Estrade úrral – aki művelt ember –, folytatott beszélgetése alatt kezdi megérteni, hogy a Hölgy csak a Szent Szűz lehet.
     Ezután ismét szünetelnek a jelenések.
     (A mai látnokok intelmére: A hiteles üzenetek, leggyakrabban meghaladják a látnokok természetes tudását, akik esetenként, sem az üzenetek tartalmát, sem az üzenetek fogadtatásának bonyodalmait nem értik. A magánkinyilatkoztatások tartalmát Isten, nem közvetlenül (a látnok által), hanem az Anyaszentegyház képviselőin keresztül kívánja közzé tenni!)

A szerkesztő előszava

     Korunk embere szinte teljesen elveszítette a bűnre való érzékét és széles körben esik áldozatul a zajló élet talmi értékeinek, a csalárd ideológiáknak, a hamis üzeneteknek és végső soron a bűn, megannyi változatának. Senkinek eszébe sem jut, hogy ezek mögött a kísértő áll! Illő és üdvös tehát az irgalmasság lelki cselekedeteit követve, szólnunk a bűn mibenlétéről, annak szerzőjéről és bűn elhatalmasodásának globális veszélyéről. Sajnos sokan nemhogy a világ-, de még saját életük közvetlen esemény-összefüggéseit sem értik tisztán; nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, ravasz és tisztánlátó, aki részletekbe menő ügyeskedéssel, de történelmi léptékben munkálkodik az egyén és az egész emberiség vesztén.

A sátán támadásaitól, kísértéseitől még a mi Urunk Jézus Krisztus is szenvedett földi életében. Ő volt az, aki isteni erejével hatékony exorcizmust végzett (ördögűzése a legelső csodája Mk1,22-28) és ezt a hatalmat adta át apostolainak. Azóta a gonosz lélek támadásai ellen végzett könyörgések, imádságok, szertartások, rítusok állandóan jelen vannak az Egyház életében, hol hangsúlyozottabban, hol kevésbé. Korunk – ami minden természetfeletti hatást megkérdőjelez – előszeretettel figyel az elhibázott, túlzó beavatkozásokra, csakhogy hivatkozzon valamire, miért utasítja el magától (ld. drámai filmek, regények, stb). 1973-ban a nem katolikus közönség figyelmét is felkeltette Az ördögűző című amerikai film. A közelmúltban pedig a Harvard Egyetemen tervezett „fekete mise”, sátánista szertartás váltott ki nagy botrányt; a tiltakozásul tartott szentségimádáson kétezer ember vett részt, az egyetem rektorasszonyával együtt. Ezektől függetlenül az Egyház higgadtan őrzi azt, amit Krisztustól kapott és igyekszik korszerű módon továbbadni. 2014-ben a Szentszék hivatalosan elismerte az Ördögűzők Nemzetközi Társaságát, amelynek tagjai (az egyházmegyék püspöki megbízással működő exorcista papjai) arra hivatottak, hogy megszabadítsák a híveket az őket kínzó démonoktól. Az ördögűzők társaságának világszerte harminc országban mintegy 250 katolikus pap a tagja. A szervezet egyik alapítója Gabriele Amorth atya, aki Róma legfőbb ördögűzőjeként vált ismertté. Szinte mindegyik pápa végzett ilyenfajta közbenjáró imádságot, némelyikük esetében csodás gyógyulásról is beszélnek (pl. Szent II. János Pál pápa). Mélyen igaz: az ördögűzés egyfajta jótékonykodás, amely a szenvedők javára válik. (Praeconia Liturgikus szakfolyóirat X. évfolyam 2015/2. szám, előszavából - Kiadja a MKPK Liturgikus Bizottsága)

Valamennyiünkről szól tehát a II. Vatikáni Zsinat nyilatkozata: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalál harc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie kell, hogy kitartson a jóban...” (GS 37)
     Mivel kevés a felvilágosító, aki leleplezi és világossá teszi a bűn szerzőjének alattomos tevékenységét, egyre kevesebben ismerik fel a sátáni pusztítás szervezett voltát, jóllehet a tét az egyén és közösség üdvössége!
     Az igehirdetés-teológiának lényegileg egy témája van: Isten, Isten szava, Isten törvénye és Isten kegyelme. De létezik egy közvetett igehirdetés-teológia is: Isten igenlése ellenségének a visszautasítása által.
     Nem csak Istenben kell hinni, aki meghívott az üdvösségre Krisztus a mi Urunk által, hanem – bár más értelemben –, de el kell hinnünk az ördög létét is, aki folyvást állítja galád csapdáit, hogy a kárhozatba taszítson! Erről pedig beszélni, prédikálni kell, felhíva a figyelmet a veszélyekre. Minél ördögellenesebb a prédikáció, annál istenibb a hatása. Minél határozottabb lesz a Gonosznak kimondott „Nem”, annál világosabban élhetjük meg a keresztény „Igent”.

Felhasznált irodalom:

PRAECONIA Liturgikus szakfolyóirat X. évfolyam 2015/2. szám - Kiadja a MKPK Liturgikus Bizottsága 

ROBERT MÄDER prelátus: Az Ördög. 1930 körül megjelent füzet

Dr. ANTALÓCZI LAJOS prelátus: Jelenések, üzenetek és a jövő. EGER 2000

SZERETETLÁNG LELKI NAPLÓ, Szent István Társulat Bp 2011

FRANCESCO BAMONTE: Szűz Mária harca -- IHTYS kiadó NAGYVÁRAD 2014

BEGYIK TIBOR OCDS: Szabadíts meg a gonosztól. Kiadatlan kézirat

Az egyházi és tudományos vizsgálatok

     A Szentostyák állapotát hivatalosan először Carlo Vipera atya, a ferencesek rendjének általános elöljárója vizsgálta meg 1780. április 14-én. A dekrétumban ezt írta: "Valódi csodának ismertük el, hogy az átváltoztatott Szentostyák 50 éven át teljesen megőrizték frissességüket."
     A csodálatos módon fennmaradt Szentostyák következő vizsgálatát Tiberio Borghese érsek végezte 1789. február 9-én. Jelentésében ezt írta: ,,Én magam és munkatársaim is nagyítóval gondosan megvizsgáltuk a Partikulákat, melyek két paténán voltak szétrakva. Megállapítottuk, hogy teljesen frissek, és nem bomlanak." Az érsek egy kiegészítő kísérletet is végzett: az addig lepecsételt cibóriumba, az átváltoztatott szentostyák mellé – tíz évre – elhelyezett át nem változtatott ostyákat is. A tíz év elteltével egy bizottság nyitotta ki ezt a cibóriumot, és megállapították, hogy a nem átváltoztatott ostyákból csak sötétsárga por maradt. A püspök által vezetett bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez is az 1730-as szentmisén átváltoztatott, tökéletesen friss Szentostyák állandóan tartó csodájának bizonyítéka.
     1815. Június 15-én a sienai érsek megbízott egy teológusokból és orvosokból álló bizottságot, hogy vizsgálják meg újra a Szentostyákat. A bizottság megerősítette a Szentostyák állandó frissességének csodás voltát, sőt az évek folyamán eszközölt megtekintések, mind hasonló megállapítással zárultak.
     A legszakszerűbb vizsgálatot 1914-ben végezték X. Pius pápa kívánságára, melyet neves sienai és pisai professzorok végeztek. Mikroszkópos vizsgálattal megállapították, hogy az ostyák búzalisztből készültek, melyek tökéletes állapotban maradtak fenn. A tesztek bebizonyították a keményítő általános jelenlétét. A bizottság hozzátette, hogy a búzakenyér csak úgy maradhatott volna épen hosszabb időn keresztül, ha steril körülmények között készítették volna, és a tárolása is antiszeptikus körülmények közt történt volna. Az ostyákat azonban hagyományos módon sütötték, és normális körülmények között tárolták, tehát ki voltak téve a levegő és a különféle mikroorganizmusok hatásának. Pár év alatt tehát fel kellett volna bomlaniuk. A bizottság kijelentette, hogy a – minden fizikai és kémiai törvény ellenére – tökéletes állapotban fennmaradt, csodálatra méltóan friss és kellemesen illatozó Szentostyák, egy rendkívüliségről tesznek tanúbizonyságot, amit a tudomány nem képes megmagyarázni. A vizsgálat fő szaktekintélye a világszerte elismert Siro Grimaldi vegyészprofesszor volt. Jelentésében többek között ezt írta: "A penésszel nem fertőzött szent darabkák sértetlensége példátlan jelenség, mely ellene mond a szerves anyagok megmaradására vonatkozó természeti törvényeknek. Ez a jelenség egyedülálló a tudomány történetében."
     A következő vizsgálatot 1922. június 3-án végezték, annak alkalmából, hogy a Szentostyákat új szentségtartóba helyezték. A vizsgálat megállapításai megegyeztek a korábbi eredményekkel: igazolták az ostyák tökéletes állapotát és frissességét. (folyt)

Akik mindenáron csodát várnak, meg is látják – de az nem az!
 
     A jelenésről visszajövet a meredek oldalon, Bernadette egy piros capuletes kislányra lett figyelmes. Ez a Eugénie Troy nevű baregesi lány már megpróbált hozzácsatlakozni a barlang felé menet is. Ugyanolyan korú, mint Bernadette. Beteg és kötés volt a szemén, mert nem bírta a fényt.
     A tömeg utat engedett neki. A két fiatal lány nevetve megcsókolták egymást, aztán Bernadette tovább ment. Közben mindenki a kislányt figyelte, aki felemelte a kötést, hogy Bernadettet nézze. A nappali fény, melyet nem bírt a szeme, most nem okozott neki fájdalmat. A tömegben azonban itt is ott is felkiáltottak:
– Csoda! Egy vak meggyógyult!  
     A hír villámgyorsan terjedt tova. A lányt Dutour ügyészhez vezették, hadd állapítsa meg a csodát, ám vonakodása és kétkedése botránkozást váltott ki.
     Peyramale készségesebbnek látszott, annál is inkább, mert a fiatal lány apja teljesen "odavolt".
A legkiábrándítóbb az a tény, hogy Eugénie Troy soha nem volt vak és továbbra is mérsékelt maradt a látása. Nagyon beteg volt, és a Lourdes-i út öröme erős illúziókat támasztott benne állapotára vonatkozóan, amelyeket szülei is magukévá tettek. Egyáltalán nem lehetett gyógyulásról beszélni. Ezt állapította meg Theil doktor is, akit sürgősen kiküldtek, hogy folytassa le a vizsgálatot. Peyramale csalódása később még csak erősebb lett, hiszen a fiatal lány a következő évben (1859 június 9-én) meghalt.  
     A plébános más ügyben is nyomozott. Csodákat meséltek ugyanis Bernadettnek a Piqué tanyán tett látogatásairól is, ahová egy kis beteg miatt járt. A gyerek Jean-Marie Doucet 9 éves volt. Nem tudott enni, mert a száját se tudta összezárni. Bernadette látogatásai után becsukta a száját és rendesen tudott enni. A plébános március 15-én egy káplánnal kiszállt oda és megállapította, hogy "jelentős a javulás". Ám a gyógyulás nem "radikális". Tekintve, hogy Bernadette a rendőrség egyre erősebb szorongatására abbahagyta a Piqué tanyai látogatásait, s a kis beteg szája ezt követőn épp úgy nyitva maradt, mint azelőtt.
Március 15-án szabályos kihallgatásnak vetették alá Bernadettet ahol kijelentette:
– Nem hiszem, hogy bárkit is meggyógyítottam volna és e szándékért semmit nem tettem. Nem tudom, visszamegyek-e még a barlanghoz.
     A rendőrség úgy vélte, hogy a probléma már nem annyira Bernadette, mint inkább az a tömeg, amely továbbra is áradt a barlanghoz. Az emberek egyre csak ittak a vízből, már pedig Pailhasson gyógyszerész "veszélyesnek" nyilvánította azt.
     A liberális sajtó azonban támadásnak indult:
Csalódás! ... Megszégyenültek a szegény hiszékenyek ... Sajnos sokan, nagyon későn értették meg, hogy viselkedésük nevetséges és határtalan hiszékenységük szánandó!
Az igazi csoda, a tömeg hiszékenysége, amelyet csalódásnak látványa nem tudott kijózanítani – licitált rá a Le Bagnérais, míg a L'Ere imperiale, a prefektus hivatalos orgánuma viszont egyenesen azon sajnálkozott, hogy rövid úton nem vetettek véget ennek az egésznek azzal, hogy "ezt a tizenegy esztendős úgynevezett szentet" (sic) – "mint nyilvánvalóan beteget, kórházba küldték volna".
     A naprakész jelenések szünete Bernadette számára pihenés volt, iskolába járt és készült első áldozására.
     (A mai látnokok intelmére: FELELŐSSÉG, FELELŐSSÉG! Az igaz látnokok kerülik a szereplést, sorsuk gyakran a porig való alázódás elfogadásával is jár. Ó mennyivel könnyebb névtelenül, rejtve, felelősség, kérdésfeltevések és számon-kérhetőség nélkül közzé tenni a "szózatokat"! Isten előtt azonban nincs rejtettség, Ő több kérdést is fel fog tenni az álprófétáknak és a válasz elől nem lehet majd álnév alá rejtőzni! Ugyan bizony, mit élhet meg majd az a lélek, akinek ezt mondaná az Úr: Nem szóltam hozzád és te a nevemben beszéltél hamis dolgokat! De szóltam hozzád papjaim által és te nem hallgattál meg! Gőgös lettél a saját szavaidtól és azt állítottad, hogy aki nem hiszi, arra én átkot mondok. Pedig én most sem teszem, íme magad mondtad ki magadra!)

A mindmáig tartó csoda

     Az olaszországi Siena városa, amely három festői dombon terül el Toscanában, az egész világon ismert idegenforgalmi nevezetesség. Látogatottsága, nemcsak a gyönyörű középkori építészete, a Piazza del Campo-nak vagy Szent Katalinnak köszönhető, hanem elsősorban az eucharisztikus csoda révén, amely páratlan módon 1730 óta szüntelenül tart. 223 darab Szentostya, melyet az 1730. augusztus 14-i szentmisén változtattak át, minden fizikai és kémiai törvény ellenére a máig megőrizte meglepő frissességét, anélkül, hogy akár csak minimális mértékben is romlásnak indult volna. A katolikus hitre megtért dán író, J. Jorgensen 1914-ben azt írta, hogy ez az egyik legnagyobb tartós csoda a világon.

     E rendkívüli csoda története 1730. augusztus 14-én este kezdődött, Szűz Mária mennybevételének vigíliáján. Siena valamennyi lakosa össze gyűlt a katedrálisban, az ünnepélyes esti dicséretre. Ekkor többi templom már zárva volt. A tolvajok kihasználták az alkalmat és betörtek a Szent Ferenc-bazilikába. Feltörték a szentségház ajtaját és elvitték az ezüst cibóriumot az átváltoztatott Szentostyákkal.
A ferencesek csak reggel vették észre a rablást. A lakosság, mélyen lesúlytva értesült másnap szentségtörés híréről. A város vezetői elrendelték, hogy minden eszközt vessenek be a tolvajok keresésére. A következő nap délelőttjén egy helyi lakos megtalálta a kendőt, ami az ellopott cibóriumot takarta. Két nappal később Paolo Schiavi klerikus a Santa Maria di Provenzano-templomban tartott szentmise alatt észrevette, hogy a mellette lévő persely teli van fehér Szentostyákkal. A szentmise után ezt azonnal jelentette is a helyi plébánosnak, G. Bozzegolinak. Amikor kinyitották a perselyt, 351 pókhálóval szennyezett Szentostyát találtak benne. Valamennyit gondosan megtisztították és értesítették a helyi érseket, aki azonnal Provenzanóba jött, hogy a ferencesekkel együtt megállapítsa, valóban a Szent Ferenc-bazilikából ellopott Szentostyákról van-e szó. Az alapos vizsgálat be is bizonyította a feltételezést. Pontosan 348 egész és 6 fél Szentostyát találtak.
Másnap, A. Zondadari érsek ünnepélyes körmenetben mintegy háromezer fáklyával és vezeklőkereszttel vonuló lakossal együtt a Szentostyákat a Szent Ferenc-bazilikába vitte. A környező falvakból és városokból olyan nagy számban tódultak oda a hívek, hogy a Szentostyákat néhány napra nyilvános szentségimádásra helyezték ki. Az emberek mély hittel és szeretettel imádták a Legméltóságosabb Oltáriszentséget, hogy ezzel elégtételt nyújtsanak Istennek a szentségtörésért.
     A szentáldozásnál, több mint száz Szentostyát kiosztottak, ám a ferencesekben és a hívekben felmerült, hogy ezeket a Szentostyákat nem kellene szentáldozáskor szétosztani, hanem inkább nyilvános szentségimádásra kellene őket kihelyezni. Teltek-múltak a hónapok, az évek. Mindenki csodálattal észlelte, hogy a Szentostyák nem indultak romlásnak, hanem megőrizték meglepő frissességüket és kellemes kenyérillatukat. (folyt)

A leghosszabb nap

     A csalódottság ellenére, a délelőtt folyamán mégis tömeg verődött össze a Cachot előtt, mert az emberek látni akarták Bernadettet, megölelni és hozzáérinteni a rózsafüzéreiket. Ő azonban tiltakozott:
– Ugyan! A szentolvasó nem lesz attól több? Nem vagyok én pap!
     De hiába!
     Megpróbálta siettetni a vonulást, azzal, hogy kijelentette: – Hozzák mind egyszerre!
     Döbbenten látta, hogy az unokanővére is (aki vele volt) is beállt a sorba, odatartva olvasóit Bernadette elé. Három volt nála: a hétfájdalmú-, a kamalduli- és az egyszerű rózsafüzér.
Nagy nehezen sikerült bezárni a kaput. Bernadette kihasználva, hogy ebédidő alatt csillapodott a roham, elszaladt a plébános úrhoz – aki nem mutatva ki –, de reménykedett.
– Megkérdeztem a nevét – szólt Bernadette – de ő csak mosolygott. Kértem, hogy virágoztassa ki a vadrózsát, de erre is csak mosolygott. A kápolnát azonban még mindig akarja!
– Neked van pénzed, hogy felépítsd ezt a kápolnát?
– Nincs, plébános úr!
– Na, nekem ugyanúgy nincs! Mondd meg a hölgynek, hogy adjon neked!
     Végtére is mindketten csalódtak. A plébános is és Bernadette is, hogy ezen "az utolsó napon" sem kapta meg a várt választ.
     Délután a tömeg újfent gyülekezett, hogy Bernadettet megölelhesse, megérinthesse.
– Zárják a kapukat kulcsra! – kérte riadtan a lány.
     Az a bűzös, sötét odú – ahogyan az ügyész jelentésében megnevezte –, kiváltságos hely lett, ahol úgy várakoznak, mint a királyi udvarban. De az ügyész becsülettel azt is feljegyezte, hogy az emberek pénzt, ajándékokat akartak lerakni. Bernadette meglepő hévvel utasította vissza:
– Ez engem éget! – mondta Bernadette riadtan, amikor megpróbáltak egy arany pénzt a kezébe csúsztatni.
     Szerencséjére tette, mert csapdát állítottak neki. A rendőrség feltételézte ugyanis, hogy az ügy mozgató oka – nyereségvágy. De tudomásul kellett venniük: hogy Bernadette nem ismerte azt a gyakorlott mozdulatot, amely a borravalót bezsebeli. Meglepő hevességgel utasította el a pénzt.

Miben érvényesülnek az emberi jogok és a demokrácia?

     A 103 esztendős Tamás Ilonka néni a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, miután elvették tőle szlovák állampolgárságát. A felvidéki magyarok nehéz helyzetét tükrözi Ilonka néni esete: Szlovákiában ugyanis ha valaki magyar állampolgárrá is válik, be kell ezt jelentenie a szlovák hatóságoknak, egyébként 3000 eurós büntetést kaphat. Ilonka néni jelezte a változást, egyben bejelentette azt is, hogy nem kíván megválni szlovák állampolgárságától. Ilonka néni ebben az új helyzetben jogfosztottként él saját hazájában. Leélte életét a Felvidéken, tanította a gyermekeket, jövedelmével hozzájárult Szlovákia gazdaságához, és 100 éves korára elveszik tőle állampolgárságát. Nagyobb hálát érdemelne.

     A felvidéki magyarok és szlovákok békésen élnek, és éltek volna együtt, ha a politika nem szítana és nem szított volna vitákat.

http://mno.hu/belfold/strasbourgban-kuzd-igazaert-a-103-eves-ilonka-neni-1273137

Tizenötödik jelenés: március 4. csütörtök

     Félreértelmezés kapcsán a népek nagy várakozással voltak a "tizenötödik nap" iránt. Ennek következtében kíváncsiskodók ezrei érkeztek – jóllehet –, ez a nap egyébként is a Lourdes-i nagypiac napja volt. Ennél fogva, már több mint 10-20 ezer ember tolongott a híressé vált Massabielle-i barlangnál.
     A rendőrbiztos, este 11 órakor és hajnali 5-kor is kiszállt a barlanghoz, hogy átvizsgáljon minden üreget, nincs-e valamelyikbe szerkezet vagy tűzijáték rejtve, ami valami csodafélét produkálhatna. Azon viszont elámult, hogy milyen fegyelmezett sokadalmat talált ott, ráadásul elmélyült imádságban!
A rendőrség, a katonák, a hivatali tisztviselői, a város elöljárói, a császári ügyészség totális készenlétben álltak. Közben hajnalban három orvos is megvizsgálta a látnokot. Mindent rendben találtak, főleg idegállapotát illetően, csupán az asztma miatt figyelmeztették az édesanyját, hogy ajánlatos lenne a nyirkos lakásból egy egészségesebbe költözniük.
     Bernadette hét órakor, a szokott időpontban nem volt ott. A tömegben fokozódott a nyugtalanság, aziránt is aggódva, hogy esetleg letartóztatták látnokot. A rendőrbiztos, akit érzékenyen érintett a hangulat, kiküldött egy fiút az útra:
– Nézd meg, jön-e már Bernadette!
     Hét után öt perccel felmorajlott a visszhangozó hegyoldal. – Itt van!
Bernadette, 30 éves tanítónő unokanővérével érkezett, akinek megígérte, hogy a jelenés alatt mellette lehet. Szentmiséről érkeztek. Egy bognár előző nap deszkából palló félét készített az utolsó méterekre, a látnok számára.
     A második tizednél Bernadette elragadtatásba esett. A rendőrbiztos és a polgármester helyettes előhúzta noteszét és jegyezni kezdett. Jacomet elsősorban számba vette Bernadette minden mozdulatát: "34 mosoly és 24 köszöntés a barlang felé" – körmölte szorgalmasan. Amikor a látnok keresztet vetett, a tömeg vele együtt ugyanazt tette. Félóra elteltével Bernadette a boltozat alá lépett – a helyre –, ahol a jelenéssel beszélni szokott. Ajkai mozogtak, de a körülállók számára, semmiféle hang nem volt hallható. Két perc után, Bernadette köszönt, visszament előbbi helyére és folytatta a rózsafüzért. Végül eloltotta gyertyáját és anélkül, hogy egy szót szólt volna, haza indult, mit se törődve a közönség várakozásával. A látomás, jó háromnegyed óráig tartott és se csoda, se kinyilatkoztatás. A tömeg csendben és zavartan távozott. "Ennyi volt? Vége?" – suttogták sokan.

Február 25. - A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja

"Tanulmányaim és megfigyeléseim alapján tudtam, hogy a marxizmus olyan világnézeti, ideológiai irányzat, mely eszmeileg céltudatosan is ateista, gyakorlati módszereiben vallás- és egyházromboló, uralmának a világra való kiterjesztését könyörtelenséggel hajtja végre s a szelíd képmutatástól kezdve a leggonoszabb terroreszközöket is hajlandó igénybe venni. Évtizedekkel ezelőtt írtam „Az édesanya” című könyvemben a bolsevizmusról az alábbi sorokat:

»Lenin írja Gorkijhoz: Minden isteneszme kimondhatatlan aljasság, és tulajdonképpen legundorítóbb leköpése önmagunknak. – Lenin nyíltan bevallotta, hogy programjuk szükségszerűen magában foglalja az istentelenség terjesztését. Ahogy az egyén, a magántulajdon fogalmát kiirtották, átgyúrják a családot és a házasságot is… Oroszországban kiirtották az ellenzéket, de a kulákokat (földmíveseket) is; behozták a rabszolgaságot. Emberi vágóhidak, tömegmészárlások fölött, vér- és könnyfolyamok, rémület és átokóceán hömpölygő hullámain uralkodik egy fej: a diktátoré. Remeg ő, remegnek tőle és ő állandósítja a vérfolyamot a bűn és bűnhődés földjén. Egy nép hangtalan átka övezi…«

Történelmi tanulmányaim alapján láttam, hogy a megalkuvók mindenkor csak olajat öntöttek a kereszténység ellenségeitől gyújtott tüzekre. Én mindig azokat értékeltem, akik tudták, hogy «új egyházfalók hengerelnek le régi egyházüldözőket, hogy megkezdjék diadalittasan tiszavirág életüket. És az Egyház túléli őket és térképeiket. Nem a várak és fegyverek, hanem az idő emészti meg ellenségeit. Ám az Egyháznak sohasem alkonyodik. A várfalakat a barbárok elpusztítják, az Egyházat még az időnkint felburjánzó belső emberi hibák, sőt maguk az ördögök sem tudják elpusztítani. Nincs a földön az Egyházhoz fogható. A tények szólnak itt… Üldöztetése növekedését, virulását, szilárdságát jelenti; a gyűlölet izzása és feneketlensége csak ereje félelmetességét méri és szemlélteti. Megtámadva győz, tőrvetéseken felülkerekedik, gyalázatokkal tetézve még tündöklőbb lesz… és az ő igazi húsvétja odaát következik el.»

(Sokakat megté-vesztettek a propagandá-jukkal!) Tanulmányaim, tapasztalataim, elmélkedéseim mélyéről szakadtak fel lelkemben ezek a gondolatok és csalódottan kel-lett elbocsáta-nom volt püspökömet, atyai barátomat. A pót-fegyház-ban találkoztam vele utoljára; két hét múlva halott volt. Halálát feltehetően hamis reményéből való felocsúdása okozta. Amikor a falut, melyben élt, elérte a szovjet katonaság, házában és kertjében sikoltozó asszonyokra és leányokra lett figyelmes. Sietett le segítségükre az emeletről, de mikor meglátja a berúgott, emberségéből kivetkőzött hordát, szívéhez kap s a lépcső alján holtan összeesik. Háza népe felravatalozza az ebédlőben. Éjszaka a „felszabadítók” odaparancsolják a ravatal köré a falu leányait; felhordatják velük a halott miseborát a pincéből. Esznek, isznak, táncolnak és a halottas házban meggyalázzák a leányokat.

Ugyanilyen szomorú hírt kaptunk a győri püspök haláláról. Ő nagypénteken lett az orosz katonák áldozata a női tisztaság védelmében. Golyószóróval ölték meg, mikor elzárta a garázdálkodó szovjet katonák elől az utat, akik a pincéjéből az ott rejtőzködő nőket akarták elhurcolni. A jó pásztor életét adta a juhaiért."

Forrás: Mindszenty József: Emlékirataim (A cikket átvettem innen)

Tizennegyedik jelenés: március 3. szerda

     Már kora reggel 3-4000 körül volt a barlang körüli sokaság száma. Az emberek fürtökben csüngenek a szikla és hegyoldal minden rögén, de nem történt semmi. Bernadette csalódottan ment haza ugyanúgy, mint 22- és 26-án is.
     Délután Bernadette azonban visszatért és az ott lévő 100 ember jelenlétében látta a jelenést. A plébános nevében megkérdezte a Hölgy nevét, de Ő csak mosolygott és nem adott választ, majd egy újabb titkot adott a lány személyével kapcsolatban, s csupán ennyit mondott: "Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!"
Bernadette elment a plébánoshoz és elmondta, hogy az a Hölgy változatlanul a kápolnát akarja.
– És megkérdezted a nevét?
– Igen. De ő csak mosolygott.
– Szépen bolonddá tesz téged! Nos hát, ha ez a hölgy kápolnát akar, akkor előbb mondja meg mi a neve és tegye meg, hogy a barlangi vadrózsabokor virágba boruljon! Peyremale plébános, onnan vette a bizonyító csoda ötletét, hogy 1531-ben a mexikói Gaudalupé-ban a Szűzanya virágba borította az egész domb tetejét (amely nem csak köves volt, de mindezt decemberben).
     A forrás vize lassan elhagyta a barlangot. Ez többeket megrendített, míg mások természetes magyarázatot kerestek, de voltak akik közömbösen fogadták. Egy Louis Borriette nevű kőfaragó, aki 20 éve fél szemére vak volt, amikor a forrásból hozott vízből ivott, visszanyerte látását.
     A víz pedig egyre bőségesebben tört elő, teljesen letisztult és állandósult a hozama. Mérések szerint a Lourdes-i vízforrás, már a jelenések idején percenként 85 liter, óránként 5100-, naponként pedig 122.400 liter vizet adott. (A mai látnokok intelmére: Az esetleges csodás jelenségek nem feltétlen a látnok személyét igazolják, hanem csak az események hitelét. Ez azonban nem zárja ki, hogy az Egyház vizsgálat alá ne vonja a látnok személyét, környezetét, a szokásait, hit és erkölcsi tekintetben is. Ebből következően egy látnoknak ismertnek kell lennie, legalább az Egyházi Hatóság előtt!)

Tizenharmadik jelenés: március 2. kedd

     A jelenlevők száma már 1650. Ezen a napon a Jelenés kérést fogalmazott meg: "Mondja meg a papoknak, hogy építsenek ide kápolnát". Bernadett azonnal a plébánoshoz sietett, hogy továbbítsa a kérést. Dominique Peyramale plébános igen hidegen fogadta Bernadettet és a kíséretében érkező két nagynénjét.
– A Hölgy a barlangban arra kért, hogy tudassak önnel valamit. – adta elő Bernadette
– Pont téged? Aztán, miféle hölgy?
– Az a csodálatosan ragyogó hölgy, akit Massabielle-i barlangban láttam.
– Az újságban az áll, hogy a Szent Szüzet láttad.
– Én soha nem állítottam, hogy ő lenne az.
– De a téged követők mind azt hiszik!
– Én ezt nem állítottam és soha nem kértem senkitől, hogy kövessen engem.
     Majd a kislány a szigorú fogadtatás ellenére is bátran a lényegre tért és ezt mondta:
– Ő azt kívánja, hogy körmenetben jöjjenek a barlanghoz.
– Na még mit nem, méghogy processzió? Te találod ki az egészet!
     A plébános mérgesen nézett a Bernadettet kísérő két nőre: – Mondok maguknak egy jó tanácsot! Zárják be az unokahúgukat amíg nem késő, még mielőtt nem szít nagyobb nyugtalanságot, aminek következményei lehetnek! – és szinte kidobta őket.
     A nagynénik is korholták a lányt: "mondtuk neked, hogy a Főtisztelendő úr szigorú és kemény ember!" Ám alig tettek néhány lépést, Bernadette hirtelen visszafordult: – Jaj, elfelejtettem megmondani, hogy a Hölgy egy kápolna építését is kérte! Újból a plébános előtt állt.
– Mit? Egy kápolnát? Hol? Gondolkozol te egyáltalán? – förmedt rá az atya indulatosan.
– Hát a barlangnál! De nem kér túl nagyot, csak egy kicsi-kis kápolnát! – kérte szelíden Bernadette.
– Biztos vagy te ebben, hogy ezt kérte?
– Igen! Egészen biztos vagyok plébános úr!
– Na kislányom! Akkor mond meg nekem, hogy hívják azt a hölgyet, aki ezt kívánta?! – de Bernadette erre nem tudott válaszolni.
– Akkor az a hölgy – gyermekem –, először mondja meg a nevét és virágozzon ki a lábát érintő vadrózsabokor! Ha ez megtörténik felépíttetem a kápolnát! – fogalmazott határozottan az atya.
     A plébános később újra kihallgatta Bernadettet, de most már a káplánjai előtt. Képtelenek voltak egységre jutni az ügyben, ráadásul a püspök sem adott egyértelmű utasítást a további teendőket illetően.

Tizenkettedik jelenés: március 1. hétfő

     Az események híre, minden nehézség ellenére egyre jobban terjedt. A Massabielle-nél már éjféltől gyülekeztek az emberek, kiknek száma reggelre a rendőrségi jegyzőkönyvek szerint 1500 fő volt. Kifejezetten szembetűnő, hogy a tömeg nyugodtan, csendben és imádkozva várakozott. Ez alkalommal a jelenlévők közt egy pap is volt, aki nem tudott a helyi plébános kifejezett tilalmáról. Amit látott és tapasztalt, az kitörölhetetlenül lelkébe vésődött. Bernadette ugyanis a ragyogó Hölgy felé nyújtotta egy beteg barátnőjének a rózsafüzérét, mire az atya megkérdezte tőle. "Ugyan bizony, te már meg is áldod a rózsafüzéreket?" A kis látnok, csodálkozón válaszolt: – Hogyan tehetném, amikor nincs stólám?
Ez az atya, figyelmesen szemlélte Bernadettet, majd később így nyilatkozott: “Milyen tökéletes béke, micsoda nyugalom! Milyen fennköltség! Lehetetlen, hogy egy gyerek ilyesmit kitaláljon: olyan őszinte, természetes, és kedves! Mintha a paradicsom küszöbén álltam volna!”
     E napon történt az első csoda (amit három év múlva, Isten általi csodának nyilvánítottak).
     Catherine Latapie (mindenórás) várandós asszony, aki már közel két éve, hogy egy fáról való leesése következtében két ujja teljesen megbénult. Karjának akkori ficamát helyreállította az orvos, de jobb kezének két ujján nem tudott segíteni. Ennek folytán az asszony nem tudott fonni vagy kötni és nehezen tudta ellátni családanyai teendőit. Február 28-án éjjel különös belső indíttatástól vezérelve, reggel 3 órakor felébresztette két kisebb gyermekét és magával vonszolva őket, gyalog elindult a 7 km-re lévő Lourdes-ba. Kora reggelre oda is ért barlanghoz, ahol letérdelt és végig imádkozta a jelenést. Ezt követően nagy pocakjával felkúszott a barlangmélyi forráshoz, és egyszerűen csak belemártotta béna kézfejét abba a csordogáló forrásba, amelyet néhány napja Bernadette kapart ki a "Hölgy" utasítására. Az ujjai rögtön kiegyenesedtek és visszanyerték hajlékonyságukat. Újra hajlítani és mozgatni tudta, épp oly könnyedséggel mint valaha.
Hálaadó imádságát a méhébe hasító heves fájdalom szakította félbe. Így fohászkodott: "Szent Szűzanyám, aki most gyógyítottál meg engem, segíts, hogy haza jussak!"
     Ezt követően kézen fogva két gyermekét, nyomban haza indult. Megérkezése után, minden segítség nélkül – és szinte fájdalommente-sen – világra hozta harmadik gyermekét. Az értesített bába asszony, már csak a felsíró újszülött hangjára érkezett meg. A gyermek a Jean Baptiste nevet kapta, akit 1882-ben pappá szenteltek. Az esetre megalakuló orvosi bizottság és a püspök is elismerte a csoda isteni eredetét.

Tisztelt Olvasó!

     Majnek Antal püspök atya az ukrajnai római katolikus püspökök nevében imádságra és böjtre kér bennünket a békéért.
     A béketárgyalások ténye örvendetes, de általános vélemény, hogy megtartásának sajnos nagyon kicsi az esélye. Mondanom sem kell, hogy itt nem csak Ukrajna, Kárpátalja, hanem egész Európa békéjéről van szó, beleértve hazánkat és a régió minden országát! A megoldáshoz most ránk is szükség van, akik hiszünk az imádság és a böjt erejében! Nagy ösztönzést ad, ha elolvassátok Antal püspök alábbi levelét!

Dr. Majnek Antal püspök levele

Kedves Testvérek!
     A püspöki konferencia (az Ukrajnai Római Katolikus Püspöki Konferencia – a szerk.) sokadszor kér már minket az Ukrajna békéjéért való imádkozásra, amihez most kéri a böjtölésünket is.
     Valóban, tudjuk jól, hogy a lélek imájához mindig hasznos hozzátenni a test imáját is: az önmegtagadást és a böjtöt, különösen olyankor, amikor nagy bajban vagyunk.
     Ahogy a múltkor is utaltam rá, imádságunk, az emberek imája nem attól lesz igazán hatékony, hogy mennyit imádkozunk és böjtölünk, ezért a békéért való imához hozzá kell tennünk a saját békénket, a szívünk békéjét.   Semmit nem ér ugyanis annak az embernek a békéért mondott imája, akinek harag van a szívében. Hiába böjtöl a békéért az, aki akár csak egy embert is utál, gyűlöl. Tudjuk, hogy a mindkét oldalon egyre több keresztény imádkozik a békéért, és hála Istennek egyre több politikus is a békéért száll síkra. De ez is kevés. Fel kell lépnünk a háború ellen, az emberek megölése ellen, különösen az ártatlan, békét akaró civilek megölése ellen. Hogy ezt miért akarják ilyen-olyan politikai erők, az az ő bűnük, égbekiáltó bűnük. A mi feladatunk az, hogy ne csak passzívan imádkozzunk, hanem harcoljunk a békéért.
     Mert Jézus azt mondta, hogy boldogok a békesség szerzői. Viszont harcolni csak az tud, akiben gyűlölet van. Mi, keresztények ezt az indulatot csak arra használhatjuk, hogy a bűnt utáljuk, annak szerzőjét, a sátánt s a többi gonosz lelket pedig gyűlöljük. Nem a másik ember, nem a másik nép – ő az emberiség igazi ellensége (vö. 1Pét 5,8) akiről azt is elárulta Jézus, hogy ennek a világnak a fejedelme. És mindazoknak, akik őt választják uruknak és hallgatnak rá, felajánlja azt, amit Jézusnak is felajánlott pusztai megkísértésekor: gazdagságot, dicsőséget és a világ fölötti uralmat. Mindezt odaadja nekik, ugyanazért az árért, amit Jézustól is kért: ha leborulva imádják őt.
     Ezt látjuk ma egyre jobban. Amire Jézus nemet mondott, arra a világ vezetői közül sokan igent mondanak.
Pedig a sátán jogtalanul ajánlja fel nekik a világot, hiszen az nem az övé – ő csak a világ fejedelme. A világmindenség Ura és Királya azonban Isten; egyedül Ő rendelkezik a világgal, hiszen Ő teremtette és tartja létben, tehát egyedül az Övé.
     Ezért kérlek benneteket, hogy teremtsetek békét szívetekben. Tagadjatok meg és vessetek ki magatokból minden olyan gondolatot, mely emberek, népek elleni utálatról, gyűlöletről, lenézésről, megvetésről szól.
Ábrahám történetéből tudjuk, hogy az Úr Isten megmentette volna Szodomát jogos büntetésétől, ha csak tíz igazat talál benne. Nem tudom, a kelet-ukrajnai városok és Ukrajna lakóinak megmentéséhez hány tiszta szívű imádkozóra lenne szüksége Istennek, de biztos, hogy sokkal többre.
     Petrus Pavlicek ferences testvér a második világháború után rávette Ausztria lakosságát, hogy legyen legalább egymillió imádkozó, és akkor az Úristen biztosan megmenti őket a szovjet megszállástól. És valóban: rövid időn belül összejött ez a sok imádkozó – az egyszerű emberektől a politikusokig voltak benne résztvevők –, és a világ nagy meglepetésére 1955-ben tényleg kivonultak Ausztriából a szovjet csapatok. Itt is, nálunk is csak a tiszta és békés szívek növekvő száma mentheti meg az országot és akár Európát is egy még pusztítóbb háborútól.
     Ninive városa hallgatott Isten szavára és mindenki bűnbánatot tartott – s Isten vissza is vonta büntetésüket, s a város megmenekült.

Munkács, 2015. február 8.

A negyvennapos böjt

     A Nagyböjt szokását – Szent Jeromos és Szent Leó alapján –, apostoli eredetűnek tartják. Nincs azonban adat arra, hogy az első századokban létezett volna ilyen hosszú böjti idő. Valójában egyetlen hétig tarthatott a böjt, melyet hétfőn kezdtek, ami a farizeusok (Jézus elleni) összeesküvésének időpontja is volt. A szent negyven nap intézménye abból az igyekezetből fakadt, hogy előkészüljenek a Húsvétra. Nyugaton először Szent Ambrus (+397) ír a negyvennapos böjtről. Korabeli dokumentumok bizonyítják, hogy az Egyház ezzel az intézménnyel a hittanulókat (katekumeneket) akarta a keresztségre felkészíteni.
     A negyven nappal utánozni igyekeztek az Úr pusztában töltött szent negyven napját, és egyben az előképeket is: Mózes 40 napját a Sínai hegyen, Illés 40 napját a Hóreben. A hat hét (6x7 nap) 42 napot tesz ki; ha ebből levonjuk a vasárnapokat, 36 nap marad, így a 40 megtartásához szerdán kellett kezdeni a böjti időt.
A katekumenekkel és a bűnbánókkal együtt az egész Egyház készült a nagy napokra (a feloldozásra és a keresztségre), és szinte minden nap összejöttek a liturgiára, mégpedig naponta a városnak másik kijelölt ("stációs") templomában.
     A IV. században kialakult a nyilvános bűnbánattartás intézménye. Ez is megjelölte a Nagyböjtöt, pl. a hamvazás szertartásaival, bizonyos olvasmányok kiválasztásával, a könyörgések általános jellegével, mely nagy szerepet ad az engesztelés gondolatának, és a szív töredelmét fejezi ki.
     Minden ókeresztény tanú szerint a nagyböjt legigazibb célja előkészíteni a lelket Krisztus halála és feltámadása titkainak megünneplésére. A Húsvét felülmúl minden más ünnepet, és nagyon szigorú tisztasággal kell megünnepelni, mert nemcsak megváltásunk évi megünnepléséről van szó, hanem a misztériumban való részesedésről is.
     Krisztus lett a mi példaképünk és vezetőnk a Nagyböjt folyamán. Az Úr számára a negyvennapi pusztai visszavonulás valóban arra a műre való előkészület volt, amelyet a Kálvárián kellett befejeznie.
Nagyböjt a lelki tisztulás és növekedés ideje. A rossz legyőzésének legjobb gyógyszere: a jó gyakorlása.

    Nagy Szent Leó negyvennapi hadgyakorlatnak nevezi ezt az időt. A liturgia figyelmünket Krisztusra összpontosítja és úgy mutatja be nekünk, mint egyetlen mesterünket: "Magister vester unus est Christus", a ti egyetlen mesteretek Krisztus.
     A keresztút elvégzése a Nagyböjt jeles népájtatossága – ez lehet a templomban vagy azon kívüli alkalmas helyen.
     Nagyböjt színe a viola, kivéve a IV. vasárnapot, ilyenkor rózsaszín. Nincs Gloria, a vasárnapi zsolozsmában nincs Te Deum. Minden napnak saját miséje van. Nem éneklünk Alleluját. Az orgona csak az ének kísérésére szorítkozik. Nincs virág az oltárokon. Nagyböjt V. vasárnapjától kezdve letakarják a kereszteket is.
Török-Barsi-Dobszay: Katolikus liturgika - nyomán. ( Forrás )

Tizenegyedik jelenés: február 28. vasárnap
 
     Ez alkalommal már 1150 ember volt jelen, köztük a tarbes-i csendőr kapitány is, aki azért jött, hogy a szükséges "biztonsági" intézkedéseket megtegye a tömeg miatt. Indoka szerint, a hely a meredek szikla és a Gave folyó közé esik és az egyre növekvő tömeg veszélyben van. A valódi ok természetesen az, hogy a szbdkmves császári apparátus nem nézte jószemmel a vallási mozgolódást.
     A nagymiséről kijövő Bernadettet egy Fontaine nevű rendőr oly idegesen vitte a vizsgálóbíró elé, hogy az csak egyfolytában nevetett és így szólt a rendőrhöz: – Fogjon csak jó erősen, mert megszököm!
A bíró tombolt dühében, amiért nem tudta sem megfélemlítéssel, sem pedig jogi eszközökkel megakadályozni a lányt, hogy kimenjen a barlanghoz. A fenyegetések ellenére Bernadette folytatta küldetését. A barlang előtti rózsafüzér-imádságához már rendszeresen végezte a bűnbánati gyakorlatait és ivott a forrás vizéből, mely egyre bővizűbben folyt.
     Sokaknak feltűnt, hogy a bugyogva pezsgő forrás, eleinte sárosnak látszott, ám amikor túlcsordult akkor már kristály tiszta volt. Ezt égi tanításként értelmezték, miszerint az áldozat, imádság és bűnbánat képes megtisztítani a bűntől zavaros lelkeket. (Alul a Lourdes-i forrás ma.)

Végtére is mi a demokrácia lényege? A béke vagy a tömeggyilkos anarchia?

     (Képek: ilyen volt és ilyen lett!) Líbiában békés jólét volt, ingyenes oktatással és példás szociális gondoskodással. Évi másfél millió túrista és zarándok látogatta meg (az akkor még gyönyörű) "diktatúrát"! És most, hogy a demokrácia lett a legjelentősebb líbiai import...
     Ugyanez a helyzet Irakkal is! Vajon, Szaddam volt a kegyetlen diktátor, aki elnyomta az országát? Kihez és mihez képest? A mostani anarchikus állapotokhoz képest (?), amikor már egymillió a lakossági áldozatok száma?
     Ki fékezheti meg az iszlám szélsőségeseket, akik Európát is iszlamizálni akarják? Ki? Hiszen Obama elnök február eleji kijelentése szerint az ISIS azt teszi, amit a keresztesek tettek annak idején! És lám, az ISIS kivégzőosztag parancsnokának szájából visszhangzottak az elnök szavai! Ezt kiáltozta: „Ti muszlim asszonyokat üldöztetek keresztes lovagokként… A biztonság számotokra, olyan valami, amire csak áhítoztok…”
     Nos, akkor mit mondjunk? Milyen világban élünk? Ki van kivel? Iszonyú, milyen taktikai leleményesség az arab oldalon, s ugyanakkor ez figyelmeztetés is: nem a Nyugat adja-e szájukba a szót, kezükbe a fegyvert?
     Kairói jelentések szerint az egyiptomi légierő hétfőn reggel bombázta az ISIS = Iszlám Állam feltételezett állásait Líbiában egy nappal azután, hogy megjelent a világhálón az a videó, ami 21 egyiptomi kopt keresztyén lefejezéséről adott hírt. Ez volt az első olyan alkalom, hogy Egyiptom hivatalosan is bevetette légierejét a szomszédos Líbia területei ellen. Az egyiptomi elnök, Abdel Fattah al-Sisi bejelentette: kész kiterjeszteni a harcokat az iszlamista katonai erők ellen Egyiptom határain kívül. A légi harcokban líbiai katonai gépek is részt vettek. Az egyiptomi gépek ISIS táborokat, kiképző területeket és fegyverraktárakat vettek célba Líbia területén. Mellesleg, a 21 egyiptomi kopt keresztyén férfi azért ment Líbiába, mert munkát keresett. Őket az ISIS katonái hajtották ki a tengerpartra, majd ott ölték meg őket. Demokrácia? Szabadság, testvériség? Kiben bízhatunk?
És ki harcol a keresztényekért? Egyedül Jézus Krisztus!

Tizedik jelenés: február 27. szombat

     Reggel a szépséges Hölgy ott volt Massabielle-ben. A tömeg a megelőző csalódása ellenére, még nagyobbra nőtt a barlang előtt. Az újonnan megjelentek között ott van Antoine Clarens, a Lourdesi Felsőbb Iskola igazgatója. Azért jön, hogy műveltsége "fényével" leleplezze ezt a sötét ügyet.  
Bernadett, letérdelt, imádkozott, térden csúszott, a földet csókolta és vezekelt, ahogy a Szűzanya tanította. Bűnbánata jeléül ivott a forrás vizéből, a bűnösökért. A szokatlan gesztusokat így magyarázta: – "Elégtételül tettem, először magamért, aztán másokért!"
     Az iskolaigazgatóban rossz benyomást tettek a látottak. Este felkereste Bernadettet és kikérdezte. A kislány gyermeki biztonsága és "bája" meghatotta. A lány fellengzősség nélkül magyarázta meg a szokatlan gesztusok értemét.
– Elégtételül tettem, először magamért, aztán másokért.
Clarens zavarban van. Az ő "fényei", amelyek oly hatékonyan tudták szétoszlatni a népi babonákat, nem találtak ebben a tisztaságban kivetni valót.
     Bernadette másnap és harmadnap, egyre nagyobb tömeg előtt, folytatta vezeklő gyakorlatait.
     (A mai látnokok intelmére: Nem rejtekben, névtelenül kell üzeneteket közvetíteni, hanem fel kell vállalni a nyilvános megmérettetést, esetenként a megaláztatást, a kudarcokat és a fenyegetettséget is, kitéve magukat akár az emberek gúnyolódásának is! Lourdes esetében a Jelenés nem fenyegette meg azokat, akik nem veszik komolyan üzenetét, vagy kigúnyolják kiválasztottját. De még azt sem említette, hogy az aki nem követi a kéréseit, az "átkot von magára" és "újra keresztre feszíti Krisztust" – ld. MDM!)

A világvallások ökumenéjéért lelkendezők nagyon hallgatnak!

     2014-es évben közel 200 ezer keresztényt öltek meg az "extra muzulmánok" a Boko Haram és az ISIS! Hol vannak a főmuftik, az imámok tiltakozásai, az arab államfők elhatárolódásai? Hol maradnak az "ÉN IS ARAB KERESZTÉNY VAGYOK!" kitűzők és transzparensek? Hol marad a Charlie Hebdo szólásszabadsága ez ügyben?
     A libanoni daily star hírügynökség (dailystar.com.lb) és mások, köztük az Al Jazeera közel-keleti hír-tv közzétették a megrázó felvételeket és a hírt arról, hogy az ISIS, az Iszlám Állam nevű szélsőséges iszlám félkatonai szervezet 21 egyiptomi kopt keresztyént végzett ki a líbiai főváros, Tripoli közelében az elmúlt hétvégén.

     A közzétett felvételen a kivégzésre felsorakoztatott keresztény férfiakat látjuk, mögöttük feketében ítéletvégrehajtóik, majd a Földközi-tenger vértől vöröslő hullámait. Itthon lehet okos nyilatkozatokat tenni egyházi és nem egyházi sajtóban, akadémiai intézményekben, a valóság azonban sokkal drámaibb annál, mint hogy magyarázkodjunk, okoskodjunk. Igen, az 1,6 milliárd lelket számláló muszlim világ nem azonosítható a szélsőséges dzsihádistákkal, ISIS-szel, Boko Harammal, amint egy tucat cikkben erre rámutattunk. De azt is látni kell, hogy a világkalifátus, azaz az iszlám világuralom felállítására militarista eszközökkel törő szervezeteket eddig még egyetlen főmufti sem tudta (akarta?) leállítani. Pedig! Pedig Hasszan Ibn Talal jordániai herceg kezdeményezésére kidolgozták az Arab Szociális Chartát a Kisebbségek Védelmére, és 2014. szeptember 27-én 120 iszlám tudós nyílt levelet intézett az ISIS vezetéséhez, melyben a Korán alapján 20 tételben bizonyították, hogy amit művelnek, az súlyos bűncselekmény még iszlám törvények alapján is. A jordániai herceg egyenesen így fogalmazott: „Az arab keresztyének végső soron arabok, ők az arab gondolkodás úttörői és az arab megújulás munkálói!” Végtére is, hány arab világ van? Melyiké az elsőbbség pillanatnyilag? S miért kap hallgatólagos támogatást és pénzt minden szélsőséges iszlám katonai szervezet? Honnan és kitől? Kétarcú vagy sokarcú az iszlám? Vagy mégis csak van egy közös cél? A világkalifátus felállítása – bármi áron? (Dr. Békefy Lajos írása nyomán, az eredetit lásd itt!) – Nem a világvallások ökumenéje, hanem a brutál-moszlimok világkalifátusa! Már ez is nagy különbség, hát még az "szeressétek ellenségeiteket" hirdető kereszténységhez képest!

Kilencedik jelenés: február 25. csütörtök

     Ezen a napon már háromszázötvenen jöttek el a barlanghoz. A jelenés híre gyorsan terjedt és a legkülönfélébb állásfoglalásra késztette az embereket. Bernadette számára a "látnoki szerep" kálváriát jelentett. Egyaránt céltáblája lett a hívőknek, az óvatos plébánosnak, a túlbuzgóknak, a kíváncsiskodóknak, az okoskodóknak, a gúnyolódóknak, az ellenségeskedőknek, de legfőképp a liberális hatóságoknak. A megfigyelők a nép közé vegyültek és keresték mibe is köthetnének bele! A felettes hatóságoknak, már országos szinten is egyre kellemetlenebb volt a Massabielle szikla körül kialakult "dolog".
     E napon Soubirous Bernadette viselkedésével nagy feltűnést keltett. A szokott módon letérdelt, imád-ságba merült – majd, mint az előző nap – most is térden csúszott, leha-jolt, megcsókolta a földet és közben még mindig térden, a barlang felé haladt. Fürkésző tekintetek kísérték minden mozdulatát. Többen hallot-ták, hogy közben egyre csak mondo-gatta, hogy "bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat...". Aztán mintha vala-mibe bele egyezett volna, hirtelen felállt, elindult a Gave irányába, majd megállt és visszatért a barlangba. Keresve lehajolt és kezével a nyirkos talajban kaparni kezdett. A kis mélyedésből sáros vizet merítve, félre loccsantotta. Negyedik ilyen mozdulat után, ivott a sáros vízből. Ezután a közeli fűcsomóból tépett és megette azt.
– Mi történt, mit csinál? – kérdezték sokan. Némelyek arra gondoltak, hogy megbolondult. A tömeg, amely eddig a napig lelkesedett, most meg-döbbent, megbotránkozott. A végén még  meg is ütötték és inzultálták Bernadettet.
     A nap drámaisága ellenére Ber-nadette nyugodtan magyarázta el, hogy mindezeket a bűnösökért tette. Ettől a naptól kezdve életét a bűnösökért végzett ima jellemezte. Így fejezte ki magát: ”a szegény bűnösök, a mi testvéreink”. A Szűzanya mutatott rájuk, kérve: Bűnbánat, és imádkozzon a bűnösök megtéréséért! A Hölgy aznap olyan szomorú volt, hogy Bernadette szüntelenül sírt.
     Később Bernadette elmagyarázta, hogy a jelenés alatt, mit is kért a Hölgy tőle:
"Menjek a forráshoz, igyak belőle, mosakodjak meg és egyek az ott lévő fűből. Mivel nem láttam vizet, a Gave-hoz indultam. Ő azonban ujjával jelezte, hogy a szikla tövéhez menjek. Egy kevés sáros vizet találtam ott, így háromszor is megpróbáltam kitisztítani, de negyedszerre mégis ittam belőle."
     Megkérdezték tőle, hogy mindezeket miért tette, hisz bolondnak néznek az emberek – mondták.
Ő így válaszolt: – A bűnösök megtéréséért mindent meg kell tenni, akár füvet is lehet enni!
     A barlanghoz délután visszatérők azt tapasztalták, hogy a Bernadett által feltárt forrásból egyre tisztább víz csordogált. A Jelenés, igazolta a látnokot.
     Még aznap délután, a volt Cachot fogda-lakásból a kis látnokot a császári főügyész elé kísérték. Kétségbeesett anyja és a nagybácsi kísérték el. Újra kihallgatták a lányt és arra az ígéretre próbálták rávenni, hogy nem megy többet a barlanghoz. Bernadett azonban a Hölgynek tett ígéretére hivatkozott, hogy tizenöt napon át oda fog menni.
– Azt a hölgyet nem látja senki, tehát az ígéreted nem érvényes! – fogalmazott dühösen az ügyész.
– De nekem nagyon nagy öröm, ha oda megyek! – válaszolta Bernadette.
– Az öröm, rossz tanácsadó, kislányom! Legjobb ha az iskolai nővérekre hallgatsz!
     Szó, szót követett, de minden eredmény nélkül! Lourdes látnokát sem szép szóval, sem logikus érvekkel, sem fenyegetéssel nem lehetett ígéretétől eltéríteni. Az ateista-liberális Dutour császári ügyész tehetetlen dühében, börtönnel fenyegette meg, és a kihallgatás sikertelenül ért véget. Bernadette, hazafelé édesanyjának csak ennyit mondott: – Felesleges sírnia fenyegetés miatt édesanyám, hiszen nem csináltunk semmit!
     Másnap reggel a tilalom ellenére újból kiment a barlanghoz. A több mint 600 fős tömegen áthaladva a megszokott helyére ment, letérdelt, imádkozott, elvégezte a bűnbánati gyakorlatokat a bűnösökért, de nem történt semmi. A Szűzanya nem jelent meg. A tömeg újra csalódott és sokan csak legyintenek az egészre.
Bernadette azonban megint csak önmagát vádolta: "valamit rosszul tettem!"

Nyolcadik jelenés: február 24. szerda

     Ennél a jelenésnél, a több mint 300 fős tömeg miatt, Bernadett csak nehezen tudta elfoglalni a barlang előtti szokott helyét. Mindenki szeretett volna közelében lenni. Letérdelt, elimádkozta a rózsafüzért, majd az imádság után szokatlan dolog történt. Térden állva néhány lépésnyi távolságot csúszott előre és arccal a földre bukott. A jelenlévők nem értették mi történt. Arcán szomorúság és könnyek jelentek meg és szinte reszketett.
     Ennél a jelenésnél, a Hölgy ajkát egyetlen szó hagyta el: "Bűnbánat!"
     A jelenés után Bernadett megrendülten elismételte környezetének, amit a szépséges Jelenség mondott neki: "Bűnbánat! – Imádkozzatok Istenhez a bűnösök megtéréséért. – Majd azt kérte tőlem, hogy csókoljam meg a földet vezeklésül a bűnösökért." – és látszódott a kislányon a mély megrendülés.
     A körülötte állók nyaggatni kezdték kérdéseikkel, "Milyen nyelven beszélt hozzád, franciául vagy occitan (okszitán) nyelvünkön?" Bernadette értetlenkedő arccal válaszolt: Hát hogyan beszélt volna hozzám franciául, amikor én azt nem értem?

Hamvazószerda

     E nappal véget ért a Vízkereszttől tartó időszak, a Farsang és elkezdődött a Hús-vétig tartó idő, a 40 napos Nagyböjt. Ennek első napja a Hamvazószerda, mely mindig február 4. és március 10. közé esik, változó napokra.
Nevének eredete, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).
     Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.
     Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (mely az előző év virágvasárnapi barkák hamvai) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!” Ezt a napot, egyes protestáns közösségek is megünneplik.
     II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.
     A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.
     További elnevezései: szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda. (Forrás nyomán) 

Hetedik jelenés: február 23. kedd

     Ez alkalommal Bernadette korán indult a jelenés helyére, ahol mintegy 150 fő vette körül. Az érdeklődés, hogy mi is történhet a Massabielle-i barlangban, még Lourdes előkelőségeiből is odacsalt néhányat. A baszk sapkák és polgári főkötők közt először tűnnek fel a társaságbeli urak és hölgyek kalapjai. Jóllehet, voltak köztük olyanok is, akik mulatni akartak az egyszerű emberek hiszékenységén. De amikor látták Bernadette elragadtatás közbeni nyugalmát, az arcáról sugárzó békét, megváltozott az álláspontjuk és lassan ők is tanúivá lettek a rendkívüli eseményeknek, jóllehet a jelenést nem látták, csak azt hallották, amit Bernadette mondott. Hirtelen azonban a többi barlang egyikében egy igen ijesztő vadállati hang kezdett morajlani. Igen fenyegető morgás volt ez, mintha valami készülne kijönni a barlangból, hogy darabokra szaggassa az embereket. Sokan hallották ezt. Bernadette később elmondta, hogy ekkor a Hölgy anélkül, hogy szólt volna, annyit tett, hogy méltósággal elfordította a fejét, a másik barlang felé és a morgás nyomban elhallgatott. (Az Isten Anyja hirtelen véget tud vetni a jelenlegi bajainknak is édesanyai tekintélyével, azon hatalom révén, amellyel Isten felruházta, csak kérnünk kell!)
     Ennél a jelenésnél Bernadett elragadtatása hosszú ideig tartott és mint később kiderült, a titokzatos Hölgy titkokat bízott rá, bár a nevét még mindig nem árulta el.
Hazafelé menet, többen így szóltak Bernadetthez: "Utánad fut már az egész világ!", erre ő csak így válaszolt: – Miért jönnek? Én nem hívtam senkit!

Kétszeresesen nevezetes ünnep
1) A farsang utolsó-, a húsvét-böjti időszakot megelőző nap. 
Neve szerint ezen a napon esznek utoljára húst a nagyböjt kezdete előtt, mely Jézus 40 napos sivatagi böjtjének emléke tanítói szolgálata előtt. Időpontja a húsvét napjától függ (a naptári napok számát tekintve a húsvétvasárnap előtti 47. nap). A húshagyókedd a megelőző hétfővel és vasárnappal együtt a farsang farkát (háromnapok, farsangháromnapok) alkotják.
Erdélyben elterjedt neve még a farsangkedd, a csángóknál húshagyási kedd Nagyváty baranyai faluban a madzaghagyókedd, mely arra utal, hogy ezután már semmilyen élelem nem lóg a madzagon. (Forrás)
2) A Szent Arc tiszteletének ünnepe.
Az Úr szavai Boldog Mária Pierina de Micheli nővérnek (1890-1945): "Szemléld Szent Arcomat, így behatolsz Szívem szenvedéseinek mélységeibe. Akik emberségem képmását tisztelik, lelkük mélyén Istenségem képmását nyerik el, és attól megvilágosítást kapnak. Szeretném, ha különösen keddi napon tisztelnék Szentséges Arcomat. Akarom, hogy a hamvazószerda előtti (húshagyó) keddet, Szentséges Arcom tiszteletének szenteljék."

Az elmaradt jelenés: február 22. hétfő

     Bernadette úgy érezte, hogy mennie kell a barlanghoz, de lelkiismeretével küzdött, hogy kinek engedelmeskedjen. Végül elindult és a Massabielle felé vette útját. Közben eszébe jutott, hogy nincs nála szentelt gyertya, de mégsem fordult vissza, mert a rendőrbiztos-helyettes és egy őrmester követte. Amint a kis látnok odaért, a nagy tömeg láttán csak vállat vont. A szokott helyen és módon letérdelt, imádkozott, ám a fényességet nem látta. Amint a szentolvasót befejezte, arca elváltozását nem látták rajta, inkább csak csalódottságot olvashattak le vonásairól.
     Az őrmester diadalittasan nyilatkozott:
– A csákóm szárnyai elhessentették a jelenést!
     Közben a legkülönfélébb megjegyzések hangzottak el: "Ostobaságok ezek" – mondták egyesek. Mások szerint. "A csendőrök miatt van". Egy valaki azonban azt sóhajtotta, hogy "későre jár"! Mindenki ebben maradt és hazaindultak.
"Nem tudom, mit vétettem neki..." – mondta magában Bernadette önvádtól gyötrődve, és szörnyen elhagyatottnak érezte magát.
     Aznap este, most másodízben, besurrant Pomian főtisztelendő gyóntatószékébe. Elébe terjesztette lelkiismereti problémáját, az ígéretéről és az engedetlenségégről – hozzátéve –, hogy szülei megpróbálják szelídséggel ugyan, de megakadályozni, hogy kimenjen a Massabeielle barlanghoz.
     A gyóntató pap, valami belső indíttatást követve, a lelkiismeret szempontjából megoldotta a lány problémáját:  
– Nincs joguk megakadályozni téged, hogy oda menj!
     Ugyanebben az órában a hatóságok is ugyanerről a jogról tanácskoztak. A csendőrőrmester, Dutour ügyész és Lacadé polgármester is erre a megállapításra jutottak:
– A tilalomnak nincs jogi alapja! A közvélemény a kislány mellett van és nyomban "követ vetnének" ránk, ha mi fellépnénk ellene. Ügyelni kell, ez igaz, de megakadályozni, tévedés lenne!
     Ez a mérsékelt álláspont győzött. A megoldhatatlan helyzet megoldódott Bernadette számára!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

Hatodik jelenés: február 21. vasárnap

     Bernadett ismét korán indult a Massabielle-i barlang irányába, de mire odaért, már több mint százan megelőzték. A szenzációra éhes kiváncsiskodók jelenléte zavarta a látnok, találkozást váró imájának bensőségét.
A tömeg együtt imádkozott Bernadettel és osztoztak az extázisba merülő látnok sugárzó örömében, noha semmit sem mondott nekik mindarról, amit látott és hallott.

     Délután, a templomból kijövő Bernadettet Jacomet rendőrbiztos kihallgatásra vitte. Először csak az adatait kérdezte, majd rátért a lényegre:
– Tehát Bernadett, te a Szent Szüzet láttad?
– Én nem mondom, hogy a Szent Szüzet láttam.
– Tehát mit láttál?
– Valami fehéret.
– Valamit vagy valakit?
– Olyan kicsi kis asszony-formát láttam, Azt!
– Tehát csak álmodtál?
– Nem, nagyon is ébren voltam!
– Na idehallgass Bernadette! Rossz dolgokba keveredtél. Szeretném az ügyet következmények nélkül, magunk közt rendezni, egy feltétellel! Beismered, hogy semmit sem láttál!
– Uram, én láttam és nem mondhatok mást!
– Akkor legalább ígérd meg, hogy nem mész oda többet!
– Nem tehetem, mert én megígértem, hogy visszamegyek!
– Nos, te akartad! megyek hívatom a csendőröket, hogy vigyenek a börtönbe!
     Erre a rendörbiztos felállt, de Bernadette nyugodtan a helyén maradt. Közben a nép szólt a lány apjának, hogy "nincs joguk nélküled kihallgatni, menj oda, ha szereted a lányod"! Bernadette apja épp akkor toppant be, amikor a rendőrbiztos fenyegetőzött. A hangnem mindjárt szívélyesebbé alakult.
– Jó, hogy itt van Soubirous úr! A lánya igen fáradt és épp azt mondta, hogy elege van abból, hogy maguk kényszerítik a színjátékra! (Bernadette tiltakozni próbált, de a biztos félretolta: Most apáddal beszélek!)
– Még hogy mi kényszerítjük? Hiszen mindent megtettünk, hogy megakadályozzuk! Nekünk a legkellemetlenebb, mert jönnek a nyakunkra az emberek. Be kell zárnunk az ajtót, különben is a lányunk nem fog menni sehová ezentúl!
      A vita ennyiben is maradt, és elengedték őket.
A kihallgatás lourdes-i nyelvjárásban folyt, mert Bernadette nem beszélte a rendes franciát. Az ő nyelvezetében az "azt" (aquero), egy sajátos és nyomatékos kifejezés volt.
     A rendőrbiztos minden próbálkozása hiábavaló volt, Bernadettet sem szép szóval, sem fenyegetéssel nem tudta eltántorítani. A kihallgatást végül az összegyűlt tömeg zúgolódása és a megjelenő apa miatt abba maradt. Amikor Bernadett kilépett a rendőrbiztostól, egyre csak mosolyogott.
Valaki meg is kérdezte tőle, hogy min mulat?
– Ahogy beszélt velem, a sapkáján ide-oda táncikált a bojt – válaszolta a lány.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Ötödik jelenés: február 20. szombat

     A barlangnál történő dolgoknak hamar híre ment, ebből adódóan már korán, mintegy harmincan várták, Bernadett érkezését. A szokott helyére ment, letérdelt és imádkozni kezdett. Néhány pillanat múlva elragadtatásba esett. A Jelenés ez alkalommal egy imádságot tanított kiválasztottjának, de Bernadett erről nem beszélt. A látomás végén, a jelenlévők, a leány arcáról szomorúságot olvastak le.
     Az érdeklődőket két kérdés tartja hatalmában: Kicsoda az? Mi ez az egész, csoda? Kinyilatkoztatás? Mi történik majd az utolsó jelenési napon? Nagy szerencsétlenség? Különösen, hogy oly szomorúnak látták Bernadettet. A mende-monda egyre csak dagadt.
     (A mai látnokok intelmére: Aki "égi üzenetet" kap /melynek égi eredetéről nem lehet soha száz-százalékig biztos!/, nem kell nyomban szétkürtölni, különösen nem boldog-boldogtalannak az internet által! Először is meg kell beszélni a gyóntatójával és az majd dönt a közzététel felől – általában –, hitelesítő bizonyosságok kivárását követően.) Alább, Lourdes az 1850-es években.

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

     
     De van az „Üdvözlégy”-nek egy másik magyar saját-sága is, amely mostanáig szerencsére megmaradt. Az imádság könyörgő részét egyedül a magyarban kezd-jük így: „Asszonyunk Szűz Mária…”, mert a latinban és más nyelveken „Szent Máriát” mondanak (Sancta Maria, Heilige Maria, Sainte Marie, Saint Mary stb). A magyar nyelv finom kifejező, megkülönböztető képessé-gének birtokában, a rokon jelentésű kegyelem és a malaszt szavak közül ezért méltó és igazságos tudato-san a malaszt kifejezést választanunk legalább akkor, amikor az asszonyok közül a legkülönbet kö-szöntjük az angyal szavaival!

    Üdvözlégy Mária, mennyei harmat, minden isteni édességnek és ájtatosságnak teremtője. Ámen. 

Negyedik jelenés: február 19. péntek

     Mivel Bernadette ígéretet tett a Jelenésnek, hogy vissza fog térni. Ennél fogva Madame Milhet hatalmi szóval intézte az ügyet. Egyszerűen magához vette Bernadettet, hogy az vele lakjék. Mindezt azon meggon-dolásból, hogy majd teljes titokban mehetnek ők ketten barlanghoz. Ám a jó barátnők révén a dolognak híre ment, aminek az lett a következmé-nye, hogy pénteken, 19-én nyolcan, szombaton, 20-án harmincan és vasárnap 21-én már százan voltak a Massabielle barlangnál. A jelenlévők együtt imádkozták Bernadettel a rózsafüzért és osztoztak az extázisba merülő látnok örömében, noha a látomást ők nem látták.
     A kétségektől gyötrődő édesanya is elkísérte őket. Persze a kíséret minden tagjában ott van a kétely, nehogy valami gonosz mesterkedés áldozatai legyenek. Ezért szentelt gyertyát gyújtanak és Bernadette kezébe adták, hogy megvédje minden ártó befolyástól. Bernadette elragadtatásba esett, a barlangra emelt tekintettel elimádkozta a rózsafüzért. A jelenlévők csak arcán látták, hogy boldog és hogy milyen nagy békesség sugárzott a vonásaiból. Ez a látvány megnyugtatta mindnyájukat.
     (A mai látnokok intelmére: Bármilyen jelenés és benső hang automatikus kétségeket kell, hogy felindítson minden lélekben, mivel a szép szavak önmagukban nem hitelesítői a jelenségnek, hiszen az ördög is a világosság angyalának tetetheti magát /2Kor 11,14/. A Szeretetláng üzenet kiválasztottját, Erzsébet asszonyt is folyvást a kételyek kínjai gyötörték, nehogy „megtévesztett vagy másokat megtévesztő” legyen /III/190/).

Harmadik jelenés: február 18. csütörtök

     A mindig szófogadó Bernadette szívét egy ellenállhatatlan belső késztetés arra indította, hogy kora reggel, a szigorú anyai tilalom ellenére is kimenjen a barlanghoz. Most Milhet asszony és Peyret kisasszony voltak a kísérői. Bernadette szaladt elöl, kísérői alig tudták követni: – Lassabban! Nem tudunk lépést tartani veled – kiáltottak utána.
     A barlanghoz vezető keskeny ösvény, csúszós. De Bernadett nem sokat törődött kíséretével, mire azok nagy nehezen utolérték, ő már a barlangnál térdelve imádkozott, s a szépséges Hölgy látványa örömmel töltötte el a szívét.
A két asszony mellé térdelve gyertyát gyújtottak.  
     Rövid idő után Bernadette szólt nekik, hogy látja a Hölgyet. Az ima után, az egyik papírt adva Bernadettnek arra kérte, hogy a titokzatos Hölggyel irassa fel a nevét és azt, hogy mit kíván.
     A Hölgy nagyon finom modorban és nyelvjárásban beszélt.
A mondanivalómat – válaszolta a Hölgy –, nem szükséges leírni. Kéri azonban, hogy az elkövetkező két héten keresztül mindennap jöjjön el a jelenés helyére. Megígérte Bernadettnek, hogy boldoggá teszi, de csak a túlvilágon. Kifejezte óhajtását, hogy sok embert kíván látni a jelenés helyszínén.
     Úgy nézett rám, mint egy ember az emberre – mesélte Bernadette és hozzá tette: "A Hölgy nagyon finom és lágy hangon, de nyelvjárásban beszélt." Ezt hazafelé elmesélte két kísérőjének. – És ha a Szent Szűz volt az? – szólt Madame Milhet az úton visszafelé.
Megjegyzésére azonban, mély csend volt a válasz.
(A mai látnokok intelmére: A Jelenés a kiválasztottjának nem ígért semmit! Nem ígérte, hogy gyónás nélkül is feloldozást nyer, nem ígért sem sikereket, sem több kötetnyi lejegyzendő üzenetet, csak azt kívánta, hogy sok embert kíván látni a jelenés helyszínén!)

     De érdemben, végül is a malasztról szeretnék beszélni. A malaszt szó már a legrégibb összefüggő magyar szövegben, a XII. században keletkezett Halotti Beszédben előfordul: „Mënnyi milosztben tërümtéve ëlëve mü isëmüköt, Ádámut …” (Zolnay Gyula olvasata szerint), ami a mai magyar nyelven így hangzana: Mennyi malasztban teremtette eleve (Isten) a mi ősünket, Ádámot … A „malaszt” szó az ó-egyházi szláv milost?-nak felel meg, jelentése: irgalom. (http://web.axelero.hu/kesz/jel/05_02/malaszt.html)
     A legszolidabb megítélés szerint is legalább ezeréves magyar szavunk, amely minden templomban elhangzott milliomszor, és minden katolikus családban évszázadok óta e kifejezéssel mondták az Üdvözlégyeket a legnagyobb természetességgel: Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes... Mert élt ez az ősrégi kifejezés, melyről mindenki tudta mit jelent: Istentől való kegyelmet! 

     Valamikor a hetvenes években úgy döntött a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (valaki nyelvújító javaslatára), hogy véget vet ennek a szép, ősi magyar szóhasználatnak – merthogy idegen eredetű (?) –, s innentől kezdve a magyar katolikusok többsége elfelejtette ezredéves szavaink egyikét, s a ’malaszt’ eltöröltetett. De jól van! Még ha a magyar nyelv nem is lenne ősnyelv és kifejezéseinek többségét más népektől vette volna át (bár nem tudni, hogy azok miért "ősibbek"), és ha a "malaszt" idegen lenne is, de akkor is legalább teljesen egyértelmű fogalom, mely pontosan meghatároz valamit! "A magyar nyelv finom kifejező, megkülönböztető képességére mutat, hogy különbséget tud tenni a csak Istennek tulajdonítható malaszt és az általános értelmű kegyelem között. Erre gondolva nem volt szerencsés az új liturgiában a malaszt szó kiküszöbölése, mert ez megszüntette a nyelvünkben évszázadok óta élő, lényeges különbségtételt. A magyarítás ebben az esetben éppen annyira nem volt indokolt, mint amennyire indokolatlan lenne az Eucharisztia szó kiküszöbölése és a magyar „hálaadással” való helyettesítése". (http://web.axelero.hu/kesz/jel/05_02/malaszt.html)

     Csak megjegyzem, hogy bizonyára az ilyen "nyelvújítók" azok (akik pedig a Miatyánkot is lazán megreformálták) hadakoznak legjobban az Üdvözlégyben mondandó könyörgés opcióként való befűzése ellen: "...imádkozzál érettünk bűnösökért, (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen". A Miatyánkban ugyanis, pontatlanabb a "nyelvújított" szöveg az eredetinél, hiszen a "Mi Atyánk, AKI VAGY a mennyekben"  biblikusabb és pontosabb, mivel Mózesnek így nyilvánította ki magát az Úr: "vagyok AKI VAGYOK"! Az új átfogalmazás viszont pontatlan és félreérthető! "Aki a mennyekben vagy" ugyanis azt is sejteti, hogy nem a "másik", aki nem a mennyekben van, stb.

     Nem beszélve a Miatyánk fő könyörgéséről, melyet bezzeg nem változtattak meg: "NE VÍGY minket a kísértésbe"! Ugyan bizony Isten belevisz minket a kísértésbe?? NEM! Az eredeti szöveg és a józan emberi ész is azt diktálná, hogy ekként mondjuk: NE HAGYJ minket a kísértésben (a bajban, "slamasztikában"), mert – hozzáfűzöm – elveszünk nélküled Atyánk! Az az érv, hogy egységre kell törekednünk a protestánsokkal, bizony ebben is hiábavalóság! Ők továbbra is a saját verziójukat mondják és nem a reformált "pápistát"! De lássuk hogyan is mondják protestáns testvéreink? A internet jóvoltából bemutathatom a demecseri reformátusok imáját: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben! Szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod! Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is! A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma! És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek! És ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól! Mert tied az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Ámen. Forrás (Erről ennyit!) Visszatérve fő kérdéskörömhöz:

     Mit is jelent a 'MALASZT' szó? → Azt, hogy isteni Kegyelem; Istentől való jóakarat, -ajándék; Istentől való készség. Példamondat: "Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled"! 

     És mit jelent a jóval tágabb értemű 'KEGYELEM' szavunk? → Segítő ajándékot, a büntetés elengedését, jóindulatú haladékot, melyet bárki adhat embertársának vagy egy állatnak is! Példamondat: "a Köztársasági Elnök, kegyelemben részesített egy elítéltet". – Micsoda különbség! (folyt.) 

Második jelenés: február 14. vasárnap

     Közben a hír terjed, a menhelyi nővérek iskolájában a "szegények osztályában". Bernadette hugocskái beszéltek a történtekről. Vasárnap, 14-én a nagymise után a vágy és félelem légkörében megszületik a foltozott ruhájú kislányok között a terv: elmennek megnézni, mit látott Bernadette. Így hát, Bernadett társnőivel tért vissza a Massabielle barlanghoz, de most már "felfegyverkezve" egy kis üveg szenteltvízzel, hogyha az ördög játszana vele, akkor elriassza (lásd 2Kor 11,14)!
Mindannyian futottak és Bernadette egy meredek és csúszós szakaszon ereszkedett alá. A többiek térdelve találják és csodálkoztak, hogy nincs kifulladva.
– Hogyan futottál, hogy már itt vagy? – kérdezték, de hiába. A látnok ugyanis nem hallotta őket. Kezében az olcsó olvasójával, térden állva imádkozott. A többiek állva maradtak körülötte. A második tized alatt Bernadette arca elváltozott.
– Itt van! A kezében rózsafüzér... rátok néz! – Társnői viszont semmit sem láttak.
Amint a kis látnok elmondta, már az egész üvegcse szenteltvizet ráhintette a jelenésre, ám a Hölgy egyre inkább csak mosolygott!
     (Megjegyzés a mai látnokok intelmére! Már eleve gyanús, ha valakinek nincsenek természetes kétségei! Senki sem lehet ugyanis eleve meggyőződve arról, hogy nem az ördög tetteti magát a világosság angyalának /2Kor 11,14/. Ennek eldöntésére pedig ajánlatos szakember segítségét kérni, mely kizárólag az egyháziak kompetenciája! Enélkül sajnos, a "látnok" könnyen a megtévesztettség áldozata lehet és a kivizsgálatlan üzenetek terjesztése kárhozatos felelősségként nehezedhet rá!)
     Bernadett a jelenés alatt olyan elragadtatásban volt, hogy a vele lévő társnői azt hitték, hogy meghalt, pedig sápadtsága ellenére is mosolygott és tekintetéből csodás béke sugárzott. A közeli molnár, Nicolau siet segítségükre, hazavitte a karjaiban, de nagyon elcsodálkozott, a vékony leányka rendkívüli súlyán. Édesanyja bottal várta és azt kiabálta: "Nem akarom, hogy többet odamenjen ahhoz a szerencsétlen barlanghoz!"

A magyar nyelv ősisége és a "nyelvújítók"

     Előre bocsátom, hogy nem vagyok nyelvész és nem is kívánok belekontárkodni ebbe disciplinába. Magyarságtudatom velejárója, hogy szeretem anyanyelvemet és mindent magyarként magyarázok! Az a "költői" kérdés azonban óhatatlanul felmerül bennem, hogy az aki modernizálta az ősi Üdvözlégy szövegében a "malaszttal teljest" kegyelemmel teljessé, vajh' bírt-e némi nyelvészeti ismerettel és magyarságtudattal? A Mária-tisztelete felől már nem is gondolkodom...

     Alap problémám az, hogy ezer évvel ezelőtti írásbeli feljegyzések alapján egyre csak azt kívánják bizonyítani (pl. Ó-magyar Mária-siralom; Halotti beszéd; Tihanyi alapítólevél), hogy bizony a magyar nyelv igen kezdetleges volt és az idők során számtalan szót és kifejezést vett át a környező népektől! Véleményezésem tehát a következő:

1) A magyar nyelv ősiségében, szógyökeiben, nyelvtanában és kifejezési árnyalataiban felülmúl minden más nyelvet! 

2) Az ezeréves írott nyelvemlékek nagyrészt azért hangzanak olyan "bikkfául", mert az addigi rovásjelek helyett latin betűvel kellett lejegyezni a hangokat, ráadásul idegen írnokok tették ezt, a saját hallásuk szerint. Ha pl. nekünk kellene egy általunk ismeretlen nyelvű beszédet fonetikusan lejegyeznünk – csak úgy hallás után –, bizonyára hasonló "nyelvemléket" produkálnánk, nemde? Ha magyar ember jegyezte volna le rovásjelekkel, akkor lényegesen életszerűbben hangzana! Semmi nem bizonyítja ugyanis, hogy pl. a leírt formában kell a tihanyi oklevél szavait olvasni. Az a valószínű, hogy a szöveget ugyanúgy mondták, ahogy ma is tesszük. Az ennél régebbi magyar nyelvemlékek bizonyítják, hogy 15 ezer évre visszamenőleg normálisan beszéltünk magyar nyelven. 

3) Általános a hozzállás, hogy egy-egy magyarban honos szavunkat indokolatlanul is "idegen nyelvemlékként" cimkéznek – csak azért –, mert abban a nyelvben is megtalálható! Ilyen például a 'malaszt' szó is, mely 'milo'- vagy 'milost'-ként megtalálható a szláv nyelvekben. Kérdés, hogy mi vettük-e át, vagy tőlünk honosodott meg náluk (szláv torzításban)? Ennek helytálló mivolta végső soron közömbös, csak rá kívánok mutatni, hogy a legtöbb esetben nagyobb esély van egy ősnép ősnyelvére eredeztetni valamit, mint egy olyan újkori nyelvhez kötni, melyet pl. csak a 17. században jegyeztek le (szlovák)! Példázatul hozható fel, hogy "a magyar nép nem ismerte a földművelést" és még a föld szavunkat is a germán nyelvből (field; feld) vettük át. Ugyan bizony melyik nyelv nevezi glóbuszunkat ugyan azon kifejezéssel, s mi több a földterület mértékegységét holddal? Az pedig, hogy ko-csi, csi-kó, ka-pa, kap, bele-kap, az idegennyelvekben egyáltalán nem vezethető le a szógyökök logikájával! (folyt.) 

     A franciaországi Lourdes-ot a Mária-kegyhelyek sorában a legjelentősebbek közt tartjuk nyilván. Ez a festői Pireneusok hegy-völgyeiben – a Gave patak mentén –, meghúzódó kis település, 1858 előtt szinte ismeretlen volt. Az események Lourdes-ban is váratlanul kezdődtek.

Első jelenés: 1858. február 11. csütörtök

     Három gyermek, Bernadette és Maria Soubirous (a helyi szegény molnár leányai) és Janka Abadie 1858. február 11-én tüzifát gyűjteni mentek a Massabielle szikla környékére. A gyermekek a Gave patakon is átgázoltak. A 14 éves, beteges Bernadett azonban elmaradt társaitól, hogy lehúzza lábbelijét és harisnyáját. E művelet közben váratlan és erős szélzúgásra lett figyelmes. Amint felnézett, a patak túlsó oldalán egy sziklahasadékban ragyogó fényességet pillantott meg gyönyörű fiatal hölgyként.
     A jelenés természetfölötti fénytől övezve, káprázatos fehér ruhában tűnt fel a derekát pedig kék öv fonta körül. Sarutlan lábait, amelyek egy vadrózsa-bokor ágait érintették, egy-egy arany-rózsa díszítette. Fejéről dús fátyol hullott alá. A Hölgy imádságra kulcsolt keze hófehér rózsafüzért tartott, mely-nek szemeit aranylánc fogta egybe. Bernadett megdörzsölte a szemét, mert az hitte, hogy káprázatban van része, ám a látvány valóságosnak bizonyult. Ijedtében rózsafüzére után kapott, hogy keresztet vessen, de a kezei oly erőtleneknek voltak, hogy nem tudta a homlokához emelni. Ekkor megindultság vett erőt rajta, de egyre csak a jelenséget figyelte.
     Ekkor a Hölgy fogta a rózsafüzérét és lassan, méltóságteljesen keresztet vetett és bátorítólag rámosolygott a gyermekre, mintegy szótlan gesztussal kifejezve, hogy imádkozzon vele. Bernadett mindenben követte a Höl-gyet, ő is keresztet vetett, majd pedig térden állva imádkozni kezdte a rózsafüzért, tekintetét egyre csak a szépséges Jelenésre vetve. Amikor a szentolvasó-ima véget ért, a Hölgy intett Bernadettnek, hogy menjen közelebb, de ő nem merte megközelíteni. Erre a jelenés eltűnt.
     Az eseménynek híre ment és Bernadette édesanyja igen megfenyítette "hazudozós" kislányát. (A mai látnokok intelmére: A valódi látnokság, sokszor már kezdetben sem jár sikerélménnyel!)
     Már az első jelenés, jelentős tanítást hordoz, melyet gyönyörűen fejt ki szá-munkra Prohászka püspökünk elmél-kedő gondolata. A Szent Szűz és Ber-nadette szótlan gesztusai beszédesek: Fogd a rózsafüzéredet és nézz reám! És a kis Bernadettnek ajkai mozognak az Ave Máriának mondásában, az olvasó szemei leperegnek ujjai közt, de lelke és szeme min és Kin függ? Nézi a gyö-nyörű Hölgyet, aki ezt mondja: ha az olvasót mondod, nézz reám! – ezt kéri tőlünk ma is a Szűzanya! Mi a rózsa-füzér-ima titka? A szent vízió, melyben az ember nézi folyton a Boldogságos Szüzet és úgy nézi, hogy folyton hajtogatja: Ave Maria! És mikor a tizedekből kifogyott, nagy hálával felfohászkodik az Istenhez: Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto. Hála neked, szent Isten, hogy nekünk ezt a Szüzet, ezt az Úr Jézus örömeiben és fájdalmaiban osztozó szívet adtad!
     Nézni kell a Szent Szüzet, ez a szentolvasó imádság első regulája! Akkor azok a képek, titkok, amelyek különben fakók, nem vonzanak, amelyek különben talán sokszor hidegen hagynák szívünket, így meleg színt öltenek. (vö. Prohászka: Az élet igéi. 17.)

Bevezető

   Lourdes a fran-cia Pireneusok hegyláncai közt lévő kis telepü-lés, melyről alig hallott a világ 1858-ig. A lakos-ság az 'occitan' helyi nyelvet be-szélte és a fran-ciát sokan meg sem értették. Mégis ez a Lour-des a világ egyik legjelentősebb spirituális helyszíne lett. A világ minden tájáról, közel 6 millió látogató fordul meg évente e Mária-kegyhelyen. Az érdeklődők, több nyelven, ingyenesen vehetnek részt az idegenforgalmi bemutatókon, fimvetítésen, múzeumokban, az emléksétákon és az egyházi rendezvényeken. Mindazáltal, sokak ellentmondásnak tartják – e lényegileg lelki hely – luxus és konzum kínálatát! Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindenki megtalálhatja a részleges vagy teljes lelki elmélyülés lehetőségét. Az ismerkedés és megismerés, a megbékélés és feltöltődés lelhetősége, úgy a turisták, mint a zarándokok számára adott. Lourdes a 11. századi erődjé-vel, a Massabielle barlang szépségével (1858-as Mária-jelenés helyszíné-vel) és a modern kor minden adottságával, jövőbe mutató.
     Ennek a megindító Lourdes-i Mária-jelenésnek a történetét szeretném bemutatni!
     A kis látnok Bernadette Soubirous élettörténetével nem kívánok hosz-szasan foglalkozni, hiszen nevének beírásával az internet számtalan olvas-nivalót kínál, a máig ható eseményt azonban –  melyet utolsó leheletéig hűségesen képviselt –, szeretném bőségesen feltárni Olvasóimnak!
     Szülei François Soubirous és Louise Castérot. Bernadette elsőszü-löttként 1844. január 7-én, egy vasár-napi napon született. A községi anya-könyvbe “Bernarde-Marie” néven je-gyezték be. Születését még hat másik gyermek követte, de közülük három már kisgyermekkorban meghalt. A családfő molnár volt és becsüle-tessége és fele-sége jószívűsége révén megrázóan nagy szegénység-ben éltek, olykor kifejezetten éheztek. Kezdetben Boly malomban lak-tak, ám egy rága-lom miatt el kel-lett hagyniuk és egy még szegényebb lakhelyre a Lourdes-i Cachot-ba, egy volt fogdába kellett költözniük. Bernadette maga soha nem volt teljesen egészséges, asztmában szenvedett. Mindig szoros kapcsolat fűzte otthonához, szülei-hez és testvéreihez. Az események idején, írni-olvasni nem tudott, de még franciául sem értett. Az elsőáldozásban akkor még nem részesült, viszont szépen imádkozta a rózsafüzért. Életének leg-meghatározóbb eseménye a 18 jelenés volt. Történetünk, 1858. február 11-én kezdődik. A Szűzanya egy koszos, sötét barlangban jelent meg Bernadettnek, egy szegény, írás-tudatlan lány-nak, jelezvén ezzel, hogy Isten eljön hozzánk oda, ahol va-gyunk, a mi nyo-morúságunkba, a mi fájdalmaink-ba, a mi gyenge-ségeinkbe és hogy olyannak szeret minket, amilyenek vagyunk.
     Lourdes egy olyan hely, ahol Isten jelet adott, ahol bemutatta Anyját, akinek útmutatását követnünk kell, hogy átalakíthasson minket is Jézusa képére, akire reménnyel kell tekintenünk.
     A Lourdes-i barlang (pillanatnyi) helyszíne, a nap 24 órájában megtekinthető:  http://fr.lourdes-france.org/tv-lourdes/
Felhasznált irodalom:
Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000
Szerencsés Zsolt: Lourdes a 150 év fényében. Kiadó Kerekes Kegytárgy Nagykereskedés Budapest, 2007
René Laurentin: Bernadette élete. Szent István Társulat, Budapest, 1981
Subirous Bernadett: Lelki Napló. Fordította Szabó Klára Gabriella. Makrovilág könyvkiadó 1992
INTERNETES FORRÁSOK:
http://www.marypages.com/bernadetteMagyar.htm
http://www.keesz.hu/?q=node/1534
http://www.ujhajtas.net.ua/new/index.php?option=com_content&view=article&id=84:szent-bernadett-es-a-szep-hoelgy&catid=9:2011-1-szam-xvi-evfolyam
http://hu.wikipedia.org/wiki/Bernadette_Soubirous

Valamennyi kép az internetről!

Előszó 2

     A jelenési helyekre való zarándok-latok, a bensőséges Mária-tisztelet megnyilvánulásai, előkészítik a szíveket-lelkeket a Szeplőtelen Szí-vének való felajánlásra, alkalmassá téve őket Szíve Szeretetlángjának befogadására, "mely maga Jézus Krisztus" (I/107)! Szent Ágoston Isten formájának nevezi Szűz Mári-át, aki méltó arra, hogy mint isten-formában átalakuljanak a lelkek Jézus Krisztusba (vö. Grignon: Tökéletes Mára-tisztelet, 219). Ez az istenanyai pedagógia lényege! Ez jel-lemzi és sejteti egységes egésznek a Mária-korszak valamennyi jelenését, melyek által a végső harcra tobo-rozza övéit!
(A mai (ál)látnokok intelmére: A fent említett Mária-jelenések idő-tartama /Pl. a Csodásérem esetében csupán kettő, Szirakuzában 4-, Fatima esetén 6-, Lourdes-ban 18 alkalom volt!/ A üzenetek szöveg-anyaga sem haladja meg egyetlen kötet méreteit.)

     Összefoglalva tehát újra elmond-hatjuk: a Mária-korszak eseményeit jeleknek kell felfogni. Jeleknek, amelyeket tanulmányozni és értel-mezni szükséges. Ha ezt megtesszük, minden kétséget kizáróan felismer-hetjük a lényeget: a Szent Szűz fel-tárja előttünk a sátán tevékenysé-gét, sürgetően figyelmeztet korunk emberének súlyos lelki helyzetére, a tömeges elkárhozás veszélyére és megjelöli a menekvés, az orvoslás eszközeit és módját. Mai fogalmak-kal élve: Szűzanyánk előkészíti és irányítja az Egyház újjászületését. Indítani és támogatni kíván ben-nünket a megtérés útján. Segítségül hívja készséges gyermekeit az elkötelezett lélekmentésre, melyhez új és hatékony kegyelmi eszközöket ígér.

     Az utóbbi századokban nyilván-valóvá vált a Két Szív, Jézus és Szent Anyja párhuzamos együttműködése, a megváltás érvényre juttatásában! A világot bejárja és megihleti a szíveket az Isteni Irgalmasság üzenete, Szent Fausztina naplója nyomán. A jelek szerint az Isteni Irgalmasság üzenete mintegy teljessé teszi (talán le is zárja) a Mária-korszakot, tartalmilag pedig összefügg velük. A Napló által olyan ajándékot kaptunk személyesen Jézustól, amely az elhatalmaso-dó bűnnel szemben talán az utolsó, a világ teljes megújítását célzó lehetőség. Joggal mondhatjuk, hogy a Mária-korszak nagy üzenetei – így a Lourdes-i nélkül – kevésbé értenénk az Is-teni Irgalmasság üzenetét, de ugyanez fordítva is igaz. Az Isteni Irgalmasság üzenete segít bennünket a Mária-üzenetek teljesebb megértésében.

     A Lourdes-i Boldogasszony 18 alkalommal jelent meg Bernadettnek, az alábbi dátumok szerint:

- 1858. február 11, 14, 18, 19, 20, 21, 23, 24, 25, 27 és 28.
- 1858. március 1, 2, 3, 4 és 25.
- 1858. április 7.
- 1858. július 16.