Tizenkettedik jelenés: március 1. hétfő
Az események híre, minden nehézség ellenére egyre jobban terjedt. A Massabielle-nél már éjféltől gyülekeztek az emberek, kiknek száma reggelre a rendőrségi jegyzőkönyvek szerint 1500 fő volt. Kifejezetten szembetűnő, hogy a tömeg nyugodtan, csendben és imádkozva várakozott. Ez alkalommal a jelenlévők közt egy pap is volt, aki nem tudott a helyi plébános kifejezett tilalmáról. Amit látott és tapasztalt, az kitörölhetetlenül lelkébe vésődött. 
Bernadette ugyanis a ragyogó Hölgy felé nyújtotta egy beteg barátnőjének a rózsafüzérét, mire az atya megkérdezte tőle. "Ugyan bizony, te már meg is áldod a rózsafüzéreket?" A kis látnok, csodálkozón válaszolt: – Hogyan tehetném, amikor nincs stólám?
Ez az atya, figyelmesen szemlélte Bernadettet, majd később így nyilatkozott: “Milyen tökéletes béke, micsoda nyugalom! Milyen fennköltség! Lehetetlen, hogy egy gyerek ilyesmit kitaláljon: olyan őszinte, természetes, és kedves! Mintha a paradicsom küszöbén álltam volna!”
E napon történt az első csoda (amit három év múlva, Isten általi csodának nyilvánítottak). 
Catherine Latapie (mindenórás) várandós asszony, aki már közel két éve, hogy egy fáról való leesése következtében két ujja teljesen megbénult. Karjának akkori ficamát helyreállította az orvos, de jobb kezének két ujján nem tudott segíteni. Ennek folytán az asszony nem tudott fonni vagy kötni és nehezen tudta ellátni családanyai teendőit. Február 28-án éjjel különös belső indíttatástól vezérelve, reggel 3 órakor felébresztette két kisebb gyermekét és magával vonszolva őket, gyalog elindult a 7 km-re lévő Lourdes-ba. Kora reggelre oda is ért barlanghoz, ahol letérdelt és végig imádkozta a jelenést. Ezt követően nagy pocakjával felkúszott a barlangmélyi forráshoz, és egyszerűen csak belemártotta béna kézfejét abba a csordogáló forrásba, amelyet néhány napja Bernadette kapart ki a "Hölgy" utasítására. Az ujjai rögtön kiegyenesedtek és visszanyerték hajlékonyságukat. Újra hajlítani és mozgatni tudta, épp oly könnyedséggel mint valaha.
Hálaadó imádságát a méhébe hasító heves fájdalom szakította félbe. Így fohászkodott: "Szent Szűzanyám, aki most gyógyítottál meg engem, segíts, hogy haza jussak!"
Ezt követően kézen fogva két gyermekét, nyomban haza indult. Megérkezése után, minden segítség nélkül – és szinte fájdalommente-sen – világra hozta harmadik gyermekét. Az értesített bába asszony, már csak a felsíró újszülött hangjára érkezett meg. A gyermek a Jean Baptiste nevet kapta, akit 1882-ben pappá szenteltek. Az esetre megalakuló orvosi bizottság és a püspök is elismerte a csoda isteni eredetét.
23.
február
LOURDES, A SZŰZANYÁRA TEKINTVE MONDJUK: AVE MARIA! (16. rész) A tizenkettedik jelenés
| Szólj hozzá!Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr675609286
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.