A tizehatodik jelenés rendkívüli fontossága az Egyház számára
Szűz Mária már Párizsban, a Rue de Bac-on lezajlott jelenésében is kihirdette Szeplőtelen Fogantatását, ezt a fohászt tanítva Laboure Katalin nővérnek:
"Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!”
A Csodásérmet eleinte "a Szeplőtelen Fogantatás” érmének is nevezték.
A 16. Louredes-i jelenés nagy fontossága az, hogy IX. Pius pápa Isten Anyja ajkairól nyert igazolást, helybenhagyást, megerősítést. Tehát nem valószínű, hogy csak politikai okok vagy hiúság vezérelte volna a pápát a zsinat meghirdetésére. Az I. Vatikáni Zsinatot 1869. december 8-ára (Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén) hívta össze IX. Pius. Az 1050 jogosultból 774 zsinati atya jelent meg. A püspökök egy része írásban kérte, hogy a zsinat hirdesse ki a pápa tévedhetetlenségének dogmáját. A javaslat tárgyalása nagy vitát kavart. Az ellenzék vezetői között ott volt Simor János esztergomi és Haynald Lajos kalocsai érsek is. Sokan csak taktikából, politikai okokból voltak a dogma ellen, mert időszerűtlennek tartották. (A pápa nem is haragudott meg Simorra, hisz' 1873-ban bíborossá kreálta.) Az utolsó szavazás előtt az aktív ellenzék – főleg német és monarchiabeli püspökök elhagyták Rómát. 1870. július 18-án nyílt szavazáson 533 szavazattal 2 ellenében a zsinat elfogadta a csalhatatlanság dogmáját. A magyarok közül a székesfehérvári püspök maradt ott, hogy igennel szavazzon. A Pastor aeternus kezdetű konstitúcióból idézünk: "Ha a római pápa a legmagasabb tanítói hivatalából kifolyóan nyilatkozik (ex catedra), akkor e hivatalának gyakorlásában mint az összes keresztények főpásztora és tanítója a maga legfelsőbb apostoli főhatalmánál fogva az egész Egyház számára kötelező a hit és erkölcs dolgát érintő tanításában dönt, s a neki járó és Szent Péter apostolnak benne megújuló illetékessége szerint tulajdonában van annak a csalatkozhatatlanságnak, amelyet az isteni Megváltó a hit és erkölcs dolgát illető kérdéseknél az Egyház legfőbb hivatalának adni kívánt.”
A "Szeplőtelen Fogantatás", az Egyház ősi hite a Lourdes-i események előtt négy évvel már hittételként szerepelt, amelyről Mindszenty József bíboros Bécsben így tanított: „A Szeplőtelen Fogantatás az Isten Anyjának az az egyedülálló kiváltsága, hogy léte fogantatása pillanatától kezdve az Isten Fiának, megváltói érdemeire való tekintettel ment volt az összes embereknek a fekélyétől, személyes bűnétől, az eredeti és személyes bűntől. A szeplőtelen fogantatás lehet jelzője is a Boldogságos Szűznek; szeplőtelenül fogantatott, vagy szeplőtelen fogantatású Szent Szűz.” (Bécs-Pázmáneum, 1972. december 8. Szeplőtelen Fogantatás ünnepén. Lásd még: Mindszenty József: Szentbeszédek II. Vasárnapi Levél. Wien 1973/9–10. 43.)
02.
március
LOURDES, A SZŰZANYÁRA TEKINTVE MONDJUK: AVE MARIA! (23. rész) A tizenhatodik jelenés reflexiói
| Szólj hozzá!Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.