A Hajnal Szép Sugara

     A franciaországi Lourdes-ot a Mária-kegyhelyek sorában a legjelentősebbek közt tartjuk nyilván. Ez a festői Pireneusok hegy-völgyeiben – a Gave patak mentén –, meghúzódó kis település, 1858 előtt szinte ismeretlen volt. Az események Lourdes-ban is váratlanul kezdődtek.

Első jelenés: 1858. február 11. csütörtök

     Három gyermek, Bernadette és Maria Soubirous (a helyi szegény molnár leányai) és Janka Abadie 1858. február 11-én tüzifát gyűjteni mentek a Massabielle szikla környékére. A gyermekek a Gave patakon is átgázoltak. A 14 éves, beteges Bernadett azonban elmaradt társaitól, hogy lehúzza lábbelijét és harisnyáját. E művelet közben váratlan és erős szélzúgásra lett figyelmes. Amint felnézett, a patak túlsó oldalán egy sziklahasadékban ragyogó fényességet pillantott meg gyönyörű fiatal hölgyként.
     A jelenés természetfölötti fénytől övezve, káprázatos fehér ruhában tűnt fel a derekát pedig kék öv fonta körül. Sarutlan lábait, amelyek egy vadrózsa-bokor ágait érintették, egy-egy arany-rózsa díszítette. Fejéről dús fátyol hullott alá. A Hölgy imádságra kulcsolt keze hófehér rózsafüzért tartott, mely-nek szemeit aranylánc fogta egybe. Bernadett megdörzsölte a szemét, mert az hitte, hogy káprázatban van része, ám a látvány valóságosnak bizonyult. Ijedtében rózsafüzére után kapott, hogy keresztet vessen, de a kezei oly erőtleneknek voltak, hogy nem tudta a homlokához emelni. Ekkor megindultság vett erőt rajta, de egyre csak a jelenséget figyelte.
     Ekkor a Hölgy fogta a rózsafüzérét és lassan, méltóságteljesen keresztet vetett és bátorítólag rámosolygott a gyermekre, mintegy szótlan gesztussal kifejezve, hogy imádkozzon vele. Bernadett mindenben követte a Höl-gyet, ő is keresztet vetett, majd pedig térden állva imádkozni kezdte a rózsafüzért, tekintetét egyre csak a szépséges Jelenésre vetve. Amikor a szentolvasó-ima véget ért, a Hölgy intett Bernadettnek, hogy menjen közelebb, de ő nem merte megközelíteni. Erre a jelenés eltűnt.
     Az eseménynek híre ment és Bernadette édesanyja igen megfenyítette "hazudozós" kislányát. (A mai látnokok intelmére: A valódi látnokság, sokszor már kezdetben sem jár sikerélménnyel!)
     Már az első jelenés, jelentős tanítást hordoz, melyet gyönyörűen fejt ki szá-munkra Prohászka püspökünk elmél-kedő gondolata. A Szent Szűz és Ber-nadette szótlan gesztusai beszédesek: Fogd a rózsafüzéredet és nézz reám! És a kis Bernadettnek ajkai mozognak az Ave Máriának mondásában, az olvasó szemei leperegnek ujjai közt, de lelke és szeme min és Kin függ? Nézi a gyö-nyörű Hölgyet, aki ezt mondja: ha az olvasót mondod, nézz reám! – ezt kéri tőlünk ma is a Szűzanya! Mi a rózsa-füzér-ima titka? A szent vízió, melyben az ember nézi folyton a Boldogságos Szüzet és úgy nézi, hogy folyton hajtogatja: Ave Maria! És mikor a tizedekből kifogyott, nagy hálával felfohászkodik az Istenhez: Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto. Hála neked, szent Isten, hogy nekünk ezt a Szüzet, ezt az Úr Jézus örömeiben és fájdalmaiban osztozó szívet adtad!
     Nézni kell a Szent Szüzet, ez a szentolvasó imádság első regulája! Akkor azok a képek, titkok, amelyek különben fakók, nem vonzanak, amelyek különben talán sokszor hidegen hagynák szívünket, így meleg színt öltenek. (vö. Prohászka: Az élet igéi. 17.)