A túlbuzgó ateisták és a túlbuzgó hamis látnokok
A jelenések hosszú szünetében felbolydult a világ és Bernadette jó ráérzéssel vissza is húzódott. Helyesen tette, mert igen nagy veszély fenyegette. Az akkori liberális kormányzatnak, de a helyi vezetőknek sem tetszett a vallási megújulás, ennek folytán a prefektus végezni akart úgy a barlanggal, mint magával a látnokkal is. A terve az volt, hogy a lányt elmegyógyintézetbe záratja, a barlangot pedig életveszélyes helynek nyilváníttatva, eltávolíttatja a keresztet és a vallási kultusz tárgyait, s lezáratja a környékét.
1858. Május 4-én kifejezetten e céllal érkezett Lourdes-ba, hogy a Revíziós Bizottság elnökeként, nyíltan javaslatot tegyen a "rendezésre". Be is jelentette radikális javaslatát, hogy minden olyan személyt, aki látnoknak tetteti magát, rögtön le kell tartóztatni és a tarbesi menedékházba kell szállítani. Ugyanezen napon a rendőrbiztos eltávolította a barlangból (mint engedély nélküli kultuszhelyről!) azokat a kegytárgyakat, amelyekkel az emberek feldíszítették azt.
A Bernadette barátai, akik mindenkor a védelmére voltak, elvitték őt a hatóságok szeme elől. Május 8-án csendben elküldték a Cauterets-i gyógyforráshoz hogy gyógyíttassák az asztmáját. Ám ott hamarosan célponttá vált és egész nap imádságait kérték az ottaniak. A város rendőrbiztosa, akinek feladatává tették, hogy ügyeljen rá, ám csak azt tudta jelenteni, hogy semmi baja, visszahúzódik és visszautasít mindennemű tiszteletdíjat.
Bernadette távolléte ellenére, Lourdes-ban a légkör egyre forróbbá vált. Ez mindenesetre azt bizonyította hogy nem személye az oka ennek. Lényegét tekintve, két súlyos probléma okozott gondot.
1) Az egyik maga a barlang volt, amely "önmaga szervezte" az imádságot, az éneklést, a gyertyákat, a forró áhítatot és a körmeneteket. A Lourdes-i iparos mesterek berendezték a barlangot, a forrásnak bádog elvezetőt készítettek, tartállyal és csapokkal. A kőfejtők lépcsőfokokat vájtak a meredek oldalba amely a barlanghoz vezetett.
A csendőraltiszt nem értette a dolgot. A "nyereségvágyó" iparosok, most ingyen dolgoztak a Szűzanyáért. Az ajándékok pedig ömlöttek: arany és ezüst szívek, szobrok, fátyol – sőt: egy sajt is. A barlangnál a szerzés vágya átadta helyét az ajándékozás vágyának. Mindenki azt adta, amije van. Naponta rakták a pénzt a barlang bemélyedéseibe. 
Jacomet egy arany pénzt is talált és kíváncsi volt, hogy ki lehetett az az előkelő személy, aki ekkora ajándékot adott? Nos, egy szegény öregasszony volt, egy nyomorgó, aki öregségére gyűjtögetett egész vagyonát adta oda e szavakkal: "A Szűzanyának!" 
2) Voltak azonban vitathatóbb és valóban zavaró jelenségek is. Ez a szélsőséges vallási túlbuzgóságban és a hamis látnokok felbukkanásában mutatkozott meg, akiket akkor egyszerűen csak "vizionárusoknak" neveztek. (A korabeli fotón az "ihletett vizionárus" gyermekek láthatók!)
Április 11-én, csupán négy nappal Bernadette utolsó látomása után, öt asszony nem nyugodott bele, hogy ezek a gyönyörű jelenések befejeződtek, úgy érezték, hogy valamiképp folytatni kell az áhítatot keltő eseményeket és maguk léptek előtérbe. Létrát kerítettek, lemásztak 
gyertyáikkal a Massabielle egyik üregébe és néhány perc múlva könnyek közt sápítozva azt állították, hogy látták a Szent Szüzet. Hozzá kell tenni, hogy "valamit" valóban láttak, mert a rendőrbiztos oknyomozó expedíciója kiderítette, hogy az egy emberforma fehér cseppkő lehetett (sztalagmit), melynek (mellesleg) nem volt "feje"!
A leleplezés nem állította meg a vizionáló járványt. Júniusban az iskolás gyerekek közt tört ki és július elejéig a "látnokok" száma már elérte az ötvenet. (Valószínűleg, akkor is kifizetődött!) Valamennyiük nagyon szépet tudott mesélni a látomásáról, sőt többen fennhangon hirdették, hogy a rózsafüzér imádságot mennyire szereti a Szűzanya! – Ez bizony igaz is! Csakhogy ennek igaz volta, nem a látomásaik hozadéka volt!
A közigazgatás nem várt tovább és közbelépett. Június 15-én a barlangot tilalom alá helyezték és eltorlaszolták. A tilalom azonban felháborította Lourdes lakosságát. A 15-én emelt torlaszokat 17-én lerombolták az emberek – köztük egyike az –, akit a rendőrbiztos hivatalból rendelt ki a torlaszok elhelyezésére. A torlaszokat 18-án újfent helyreállították, aztán 27-én éjszaka újra lerombolták; 28-án helyreállították, július 4-én éjjel ismét lerombolták; 10-én helyreállították. Minden látogatót azzal zaklattak, hogy untalan igazoltatták őket, némi eredménnyel! A szétfeszegetett deszkák közt a jelenések időszakának eredeti, tiszta imádsága szenvelgéssé és dühödt, egzaltált cselekményekké züllött. 
Ideje volt tehát, hogy közbelépjen az egyházi hatóság is. Július 8-án a Lourdes-i plébános riasztotta a Tarbes-i püspököt. Monsignore Laurence, aki addig várakozó állásponton volt, 11-én egyházhatósági szóval elítélte a visszaéléseket. A csodálatos az, hogy úgy a "látnokok" látomásai, miként a mindenféle dacos ellenállás is, egyszeriben megszűnt és nyugalom lett a barlang körül.
