Az angyalok lázadása
Francisco Suarez spanyol jezsuita teológus, akinek nevéhez a modern kor talán legteljesebb angyal- és démontanának szintézise fűződik, Lucius (kb. 260-330) Egyházatya nézetére támaszkodva, mely szerint az angyal bűne az irigység volt, ám nem annyira az ember, mint inkább az emberré lett Isten Fia (a Logosz) iránt. Suarez állítása szerint Lucifer és a többi rebellis angyal lázadásának oka az volt, hogy nem fogadták el az Ige jövőbeli Megtestesülésének tervét, amit Isten előre meghirdetett. Ezt a teológiai hipotézist a Zsidókhoz írt levél egyik kijelentésére alapozzák: "Amikor [Isten] Elsőszülöttjét bevezeti a világba, ezt mondja: »Imádja őt Isten minden angyala«" (Zsid 1,6). Isten valamiképpen feltárta a Fiú, az emberré lett Isten, Jézus Krisztus jövőbeli képét minden angyal előtt és felszólította őket, hogy kezdettől fogva ismerjék el Őt Uruknak és vezérüknek.
Lucifer és az angyalok egy része visszautasították, hogy egy embert imádjanak, aki természeténél fogva alsóbbrendű náluk, habár ugyanakkor felsőbbrendű is, mivel a Legszentebb Szentháromság Második Személyének megtestesülése. A Megváltás isteni tervét, miszerint az második Isteni Személy asszonytól születik, angyali méltóságuk és a [teremtett] lények hierarchiájában betöltött nagyságuk hallatlan megsértésének tekintették, ezért megvetően visszautasították. Így a gőg bűnébe estek, ami azonban (Boldog Duns Scotus állításával összhangban) a rendetlen önszeretetből, a saját kiválóságuk szeretetéből fakad.
Ezért, amikor az angyalok felé elhangzik a felszólítás, hogy az emberré lett Krisztust ismerjék el vezérüknek és Istenként imádják, Lucifer ellenszegül és azt állítja, hogy ez a megtiszteltetés egyedül őt illeti meg. Lázadásába bevonta a többi angyalt is és meggyőzte őket, hogy kizárólag neki jár ki a hiposztatikus egység méltósága (hiposztatikus egység: az isteni természet egyesülése egy rajta kivüli, de teremtett természettel).
Tehát ‒ Lucifer szerint ‒ az isteni természetnek az ő angyali természetével kellett volna egyesülnie, nem pedig az emberivel, vagyis a hiposztatikus egység őt illeti meg és nem az embert, mivel az angyali természet felsőbbrendű az emberinél. Lucifer és követői, a gőg és az engedetlenség bűnébe estek, mely a megtestesült Ige imádásának megtagadásában állt, ebből egyenesen következett a Krisztus iránti irigység, majd pedig az emberi nem iránt táplált határtalan harag és gyűlölet, s még számtalan más bűn.
Lucifer elutasítása ezért nemcsak Isten Fiának Megtestesülésére, hanem a Szűzanyára is vonatkozik, aki által a Megtestesülés megvalósul. A spanyol máriás misztikus, tiszteletreméltó Maria Gesú d'Agreda (1602-1665), La mistica cittá di Dio [Isten misztikus városa] című híres művében azt állítja, hogy Lucifer ‒ lévén a legfénylőbb teremtmény ‒ azt gondolta: ő rendeltetett arra, hogy az angyalok és az emberiség vezére legyen. Amikor azonban rájött, hogy nem ő, hanem másvalaki lesz az ‒ vagyis az emberi testet öltő Isten Fia ‒, nemcsak az ő imádását utasította el, illetve az angyalok és emberek vezéreként való elismerését, hanem visszautasította Isten azon döntést is, mely szerint az Ige Megtestesülésével az angyaloknak "azt az asszonyt is fölöttük állónak kellett volna tekinteniük, akitől az Ige testet ölt. Ez az asszony, bár emberi teremtmény, s ezért természete szerint alsóbbrendű az angyaloknál, mégis az ő Királynőjük, akinek engedelmeskedniük kellett volna ‒ ugyanakkor minden más teremtmény Úrnője is, s a kapott kegyelemi ajándékok, ill. dicsőség tekintetében minden emberi és angyali teremtményt felülmúl. A jó angyalok, az Úr e parancsának engedelmeskedve, növekedtek alázatosságban, s ezért nem csupán elfogadták, hanem dicsőítették is a Magasságbeli hatalmát és misztériumait.
Nem így Lucifer és társai: ők fellázadtak e parancs és misztérium ellen. gőgjük és hiúságuk még növekedett is, mígnem rendetlen dühében Lucifer magának akarta a kiváltságot, hogy az egész emberi nemzetség és minden angyali rend vezére legyen; s ha ennek a hiposztatikus egységként benne érvényesüljön."
Ördögűzésekből vett példák Az előbbi katekézisben bemutatottak világos és rendszeresen visszatérő megerősítést nyernek a démonokkal történő szembesüléskor, az ördögűzői szolgálat során. Egy napon ezt a kiáltást hallottam: "Lucifer vagyok, az ég összes angyala közül a legfénylőbb; fellázadtam Isten akarata ellen, mert nem akartam a Názáreti fensége alatt állni; az »még elfogadható« lett volna, hogy Isten uralma alatt álljak, de a Názáretié alatt, aki Asszonytól születik, már sok volt, s ekkor azt mondtam: »Vagy Magadhoz teszel hasonlóvá vagy harcolni fogok Ellened, mert soha, soha nem hajlok meg egy olyan Isten előtt, aki hús-vér ember lesz, emberi vonásokat és emberi testet ölt« A Szeplőtelen a legnagyobb sértés, amit Isten elkövetett ellenünk.".
Egy másik alkalommal, mikor felszólítottam: "Imádd Őt, Ő a te Istened, Ő a Teremtőd, imádd!", így tiltakozott: "Elment megtestesülni bennetek, aminél nincs utálatosabb és megalázóbb. Senkinek nincs fogalma róla micsoda undort éreztünk, amikor belépett azokba a húsvér testekbe!" (Maria Gesú d'Agreda, La mistica citta di Dio, Pontificia Accademia Mariana Internazionale, Ediziono Porziuncola, Assisi 2000, vol. 1, Prima parte, libro I, cap. 7, 85. o.) Forrás: (F. Bamonte: Szűz Mária harca a gonosszal - IHTYS kiadó Nagyvárad 2014. 62-65. oldal)
