Tizenhatodik jelenés: március 25. csütörtök
Érdekes, hogy a forrás és az első gyógyulások nem győzték meg az emberek jó részét. A plébánost sem, aki egyértelmű jelre várt.
Bernadett három hét alatt egyszer sem volt a barlangnál. A március 24-ről 25-re virradó éjszaka megint azt a megmagyarázhatatlan késztetést érezte, hogy a Massabielle-i barlanghoz menjen. Gyümölcsoltó Boldogasszony reggelén 5 órakor, néhány családtag kíséretében elindult a jelenési helyre. Már 40-50 ember várakozott, többek között a rendőrfelügyelő is. Bernadett rögtön meglátja a Hölgyet, aki mosolyog. Bernadett egy órán át elragadtatásban van. Háromszor megkérdezi a Hölgy nevét, aki csak mosolyog. Bernadett összeszedi minden bátorságát és negyedszerre is felteszi a kérdést, amelyre most kap is választ: Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.
Bernadett, amennyire csak tud, futva teszi meg az utat a plébániáig s magában ismételgeti a hölgy nevét, nehogy elfeledje, hiszen fogalma sincs arról, mit jelentenek a szavak. Amikor az asztmás gyermek a plébániához érkezik, s kinyitja a kaput, éppen szembe találja magát az udvaron sétáló plébánossal. Lihegve, szinte fuldokolva csak ennyit tud mondani: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás!"
– Mit mondtál? – kérdezett vissza döbbenten a plébános.
– Ön akarta, hogy kérdezzem meg a Hölgytől, mi a neve, Ő azt mondta, hogy ő a Szeplőtelen Fogantatás.
– Egy hölgy nem viselheti ezt a nevet! – mondta kételkedve az atya. – Tudod egyáltalán mit jelent ez?
– Nem!
– Akkor hogyan tudod, ha nem érted?
– Én végig ezt ismételtem az úton... és ő a kápolnát akarja...! – válaszolta a lány még mindig lihegve.
– Menj haza Bernadett, pihend ki magad és majd beszélünk!
A plébános lelkében komoly viharok kavarognak. Ez az egyszerű, tanulatlan leány nem találhatta ki magától. Ez az Egyház hitének kristálytiszta tanítása a Szent Szűzről.
René Laurentin ezt írja a jelenetről: "Peyramale megingott az ütés alatt". Megkapta tehát a jelet! Lépnie kellett az ügyben. A hölgy neve mindenkit megdöbbentett, hiszen még a művelt hívők körében is alig tudták néhányan, hogy IX. Piusz pápa négy évvel korábban, 1854. március 25-én hirdette ki a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját.
Bernadett nem értette, hogy mit jelent a Hölgy neve, még azután sem, hogy beszélt a plébánossal. Csak délután, Estrade úrral – aki művelt ember –, folytatott beszélgetése alatt kezdi megérteni, hogy a Hölgy csak a Szent Szűz lehet.
Ezután ismét szünetelnek a jelenések.
(A mai látnokok intelmére: A hiteles üzenetek, leggyakrabban meghaladják a látnokok természetes tudását, akik esetenként, sem az üzenetek tartalmát, sem az üzenetek fogadtatásának bonyodalmait nem értik. A magánkinyilatkoztatások tartalmát Isten, nem közvetlenül (a látnok által), hanem az Anyaszentegyház képviselőin keresztül kívánja közzé tenni!)
01.
március
LOURDES, A SZŰZANYÁRA TEKINTVE MONDJUK: AVE MARIA! (22. rész) A tizenhatodik jelenés
| Szólj hozzá!Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.