A Hajnal Szép Sugara

Ördögűzők tapasztalatai Szűz Mária közbenjárásáról 5
     Más alkalommal újfent megvetően kinyilvánította elutasítását a Szűzanyával szemben. Képtelen elfogadni, hogy Mária föléje helyeztetett, s ezt így fejezte ki:
‒ Ő csak test, én tiszta szellem vagyok, tiszta szellem! Nem, Ő nem! Hogy Ő nagyobb legyen nálam? Na, nem! Én szellem vagyok! ‒
Az ördög egyik legújabb kijelentése 2010-ből származik, amikor is ‒ már Adventben ‒ a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére tartott kilenced egyik napján így beszélt:
‒ A várakozás, a remény Asszonya, a napba öltözött Asszony, a legédesebb Anya, Mária. Az Asszony! Isten, gyermekei iránti szeretete miatt, gondolatban, már az idők kezdete előtt megteremtette, s én a tiszta szellem, képtelen vagyok ezt elviselni. Félünk tőle, mert alázatával, engedelmességével, végtelenül könyörületes szeretetével karjaiban tart titeket. Teste szeplőtlenül tiszta: egyetlen gondolat sem érintette meg, egyetlen gondolattal sem sikerült megérintenünk, egy gondolatnyi karcolást sem sikerült ejtenünk rajta, egyet, egyetlenegyet sem, átkozottak! Képtelen voltam megérinteni, mert mindig Arra [Krisztusra/Istenre] szegezte tekintetét, féltem tőle. –
     A gonosz lélek itt nem azt akarja mondani, hogy soha nem kísértette meg Máriát, hanem arra gondol, hogy a kísértés soha nem érintette meg őt, vagyis, a Szűzanya soha, a legcsekélyebb mértékben sem adta akarati beleegyezését a kísértés semmilyen formájához, s ezért az ördög hiába kísértette. 
     Az egyik ördögűzés alatt ezekkel a szavakkal fordultam a gonosz lélekhez: "Nézd milyen szép a Szűzanya arca". Ő így feleIt:
‒ Én nem látom, számomra sötét, sötét, sötét. Nem akarom és képtelen is vagyok ránézni. Ő a vég számomra, a vég, öröktől fogva, öröktől fogva. Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm! ‒
Más ördögűzések alkalmával a következő kijelentéseket tette:
‒ Képtelen vagyok ezt a szempárt elviselni! Képtelen vagyok ránézni! Képtelen! Leírhatatlan! Ez a szépség leírhatatlan! Ő Teljesen Szent, én viszont mindenestől kárhozott! Ő Csupa Szépség, én meg maga a rútság. Ő a kegyelem teljességében nőtt fel, én pedig a haláléban. Ő kegyelemmel teljes! Szent, Szent! Az ott [Mária] Szent! Elveszi tőlem a lelkeket (és itt sírt). Nézzétek, nézzétek, nézzétek egy gyerek ragyogó arcára és meglátjátok Mária tisztaságát, Mária tisztaságát, tisztaságát és szeretetét (ez volt azon ritka alkalmak egyike, amikor ‒ rettenetes nehézségek közepette ‒ kiejtette Mária nevét). ‒
(Forrás: Francesco BAMONTE: Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS ‒ Nagyvárad 2014. 67-75. oldalak nyomán.) (folyt.)

Forrás 1  Forrás 2 

Bruno Cornacchiola teljes szívvel harcolt a Katolikus Egyház ellen. Különös gyűlöletet táplált a Mária-tisztelet, az Egyház és a pápa iránt, akit meg is akart gyilkolni. 1947. április 12-én megjelent neki a Szűzanya, és ez volt megtérésének kezdete.

Az istentelenség és a szekták vonzása
     Ebben az időben fertőzte meg Brunót a kommunizmus ideológiája, ezért belépett a kommunista pártba. Soha senki szebb és biztatóbb jövőt nem ígért neki, mint a kommu-nisták! Teljesen világos volt számára, hogy ott a helye.
Elvtársai akkora hatással voltak Brunóra, hogy rábeszé-lésükre, még fiatal házas létére is ott hagyta áldott állapotban lévő feleségét és Spanyolor-szágba utazott, hogy a polgár-háborúban harcoljon, és sza-botázs akciókkal segítse a kommunizmus ügyét.
     Bruno évtizedekkel később mesélte el, hogy egy alkalom-mal csoda történt vele. Az út szélén egy füstölgő teherautót pillantott meg. Felmászott rá mert látta, hogy meg van pa-kolva. Ekkor azonban észrevet-te, hogy az árokparton túl, egy csodálatosan szép lány, hófe-hér ruhában integetve hívja őt, hogy sürgősen ugorjon le. Le is ugrott és épp elterült, amikor felrobbant a teherautó! A szép lánynak persze nyomát sem találta, később azt hitte, hogy csak hallucinált!
     Cornacchiola, Sarogossában találkozott egy német katoná-val, akinek viselkedése nagyon imponált neki, mivel a férfi egy pillanatra sem vált meg a Bibli-ájától. Ez sokat beszélt neki az Istenről, Jézusról, ám egyetlen templomba sem volt hajlandó bemenni. Meg is kérdezte Bru-no, hogy miként van ez nála? Az pedig elmondta, hogy ő ad-ventistaként, az igaz hit köve-tője, nem pedig bálványimádó, mint a katolikusok!
     Ez a kommunista társutas katona, egy protestáns szekta tagja volt és óriási gyűlöletet táplált a pápa és a Katolikus Egyház iránt. A vele folytatott gyakori beszélgetések azt eredményezték, hogy Bruno Egyház iránti ellenszenve szinte egyik óráról a másikra, olyan hatalmas gyűlöletté fajult, hogy vásárolt magának egy tőrt, melyre rávéste „Halál a pápára”.

Hogyan került a Kendő Manoppellóba?

     1645-ben Donato do Bomba kapucinus meg-szerkesztette a Manoppelló-i Krisztus Arckép történetét, de ez valószínűleg csak egy magyarázat arra, hogy a Vatikánból eltűnt Veronika Kendő, hogyan került Mano-ppellóba. A lényeg, hogy dr. Antonio De Frabritis, manoppelloi lakos, benső sugallatnak engedelmeskedve 1638-ban az ereklyét átadta a manoppellói kapucinusoknak, hogy minden hívő hozzáférjen és kifejezhesse tiszteletét a templomban.
     1750-ben a kapucinusok elhatározták, hogy minden év májusának harmadik vasárnapján Szent Arckép ünnepet tartanak.
     Titok marad az út, amelyet századokon át tett meg a kép, mielőtt Manoppellóba került. Nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a XVI., vagy a XVII. század elején lopták el a Vatikáni Bazilikából. Minden esetre, minden jószándékú ember számára, a kereszténység legértékesebb ereklyéje marad, a Torinó-i Lepel mellett.
     Bruno Forte híres teológus, a Chieti Egyházmegye érseke, a 2006-os évet, a Manoppelló-i Szent Arc Kegyhely Nagy Jubi-leumi évének nyilvánította.
2006. szeptember 1-én ide zarándokolt XVI. Benedek pápa, hogy ő is megláthassa Megváltónk szeretetteljes tekintetét.
„Istent nem látta soha senki. Az Egyszülött Isten nyilatkoz-tatta ki, Aki az Atya ölén van.” (Jn 1,18) (Forrásmunkák az első posztban!) (Folyt.)

Ördögűzők tapasztalatai Szűz Mária közbenjárásáról 4
     Az előbbi katekézisben bemutatottak világos és rendszeresen visszatérő megerősítést nyernek az ördögűzői szolgálat során. Egy napon ezt a kiáltást hallottam:
‒ Lucifer vagyok, az ég összes angyala közül a legfénylőbb; fellázadtam Isten akarata ellen, mert nem akartam a Názáreti fensége alatt állni; az »még elfogadható« lett volna, hogy Isten uralma alatt álljak, de a Názáretié alatt, aki Asszonytól születik, már sok volt, s ekkor azt mondtam: »Vagy Magadhoz teszel hasonlóvá vagy harcolni fogok Ellened, mert soha, soha nem hajlok meg egy olyan Isten előtt, aki hús-vér ember lesz, emberi vonásokat és emberi testet ölt«". Elment megtestesülni bennetek, aminél nincs utálatosabb és megalázóbb! ‒
     Egy másik nap, miközben a Szűzanyához imádkoztam, a következő tiltakozást intézte hozzám:
‒ Én tiszta szellem vagyok: képtelen vagyok elviselni, hogy Ő [Mária] Mellette [Krisztus] áll, és fölöttem. Én voltam a legszebb angyal, a legszebb, a legszebb; a legnagyobb, nagy voltam, nagyon nagy; én voltam Lucifer, a legkiválóbb angyal. Micsoda sértés! Micsoda sértés! Bűn nélkül foganni egy közületek valót! Micsoda sértés! A Szeplőtelen a legnagyobb sértés, amit Isten elkövetett ellenünk. Egy közületek valót foganni azon bűn alóli mentességgel, amelyet mi teremtettünk, elviselhetetlen sértés. Mindenkit megjelöltünk, mindenkire rányomtuk bélyegünket, mindenkire, Őt kivéve! Nem kellett volna ezt tennie velünk! Egy közületek való, aki bűntelen! Aztán ott van Ő [Krisztus], aki a ti undorító, féregrágta (itt feltehetően az emberi test halál utáni bomlására utal), hús-vér testetekben emberré lett. Miért tette? Azért, hogy minket tönkretegyen? Miért alázott meg minket ennyire? Miért alázott meg ennyire? ‒
(Forrás: Francesco BAMONTE: Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS ‒ Nagyvárad 2014. 65-67. oldalak nyomán.) (folyt.)

Forrás 1  Forrás 2

Bruno Cornacchiola teljes szívvel harcolt a Katolikus Egyház ellen. Különös gyűlöletet táplált a Mária-tisztelet, az Egyház és a pápa iránt, akit meg is akart gyilkolni. 1947. április 12-én megjelent neki a Szűzanya, és ez volt megtérésének kezdete.

A nyomor és tudatlanság sötétségében
     A Cornacchiola család, szélsőségesen szegény körülmények között élt Róma külvárosában. Történetünk szereplője Bruno 1913. május 9-én született egy istállóban. Ez maga is úgy történhetett meg, hogy anyja "mindenórásan" is mosást vállalt a köz-szökőkútban. Ott jött rá a szülés és bevitték egy közeli csűrbe.
     Megkeresztelésére csak akkor került sor, amikor apja börtönbüntetését letöltve visszatért otthonába. Nevét is az apja választotta, ő viszont Giordano Brunónak szerette volna megkereszteltetni. A jó plébános atya azonban erre nem nem volt hajlandó. A büszke papa végül csak akkor engedett, amikor a tisztelendő úr felajánlott neki egy üveg bort.
     Ez a Bruno (aki majdnem Giordano lett), Róma istentelen nyomornegyedeiben élt és nevelkedett fel, bűnözők és prostituáltak között. Isten, Krisztus és a Szűzanya nevét csak a felnőttek káromkodásaiban hallotta. A kéregetés, lopás és verekedés, mindennapo-sak voltak számára. Egy módosabb asszony-tól, aki csomagjai segítésével bízta meg, a feladat végeztével egy szépkötésű könyvet csent el a házából. A Katekizmus volt. (12 évesen. Alul szüleivel)
     A családban állandóak voltak a veszeke-dések, az átkozódások és a gyerekek verése. Ennek okán, az idősebb gyerekek éjszakára elszöktek otthonról, hogy nyugodtan kial-hassák magukat. A kamasz Bruno is cipő nélkül, rongyokban, tetvesen járt a Lateráni Szent János-bazilika lépcsőjére aludni.
     Egyik reggel egy szerzetes felfigyelt az összefagyott fiatalemberre és bevitte magával a kolostorba. Ott megetették, megmosdatták, felöltöz-tették, s ami a legfontosabb, apácanővérek kezdték meg a hitoktatását. 40 napig a kolostorban élt, miközben felkészítették az elsőáldozásra, sőt a bérmálás szentségében is részesült.   Ekkor 16 éves volt. A kegyelem megmagyarázhatatlan érintésére, elvégezte Jézus Szíve tiszteletére a kilenc elsőpénteki szentáldozást. Ám ezzel véget is ért hitének gyakorlása és a vallásos neveltetése. Bár a szerzetesek beíratták az iskolába, oda is csak addig járt, míg meg nem tanult írni-olvasni.
     20 évesen behívták katonának, ahol életében először ehetett kedvére.
Katonai szolgálata befejeztével 1936. március 7-én összeházasodott egy gyermekkorából ismert szelíd és hallgatag lánnyal, Lo Gatto Jolandával (+ 1976), akinek külön kéréseként ment csak bele az egyházi esküvőbe. (folyt.köv.)

Széleskörű nyomozás a Kendő ügyében

     Paul Badde: ”Isteni Arckép, Manoppello-i Lepel” c. könyvében úgy véli, hogy körülbelül ez időben a hiteles Veronika Kendőjét ellopták a Szent Péter Bazilikából és helyére egy halott Jézus-arcot ábrázoló kendőt helyeztek el.
Feltételezik, hogy utoljára V. Pál pápa tartotta kezében a valódi Veronika Kendőt az ünnepélyes körmenet alatt, 1606 január 25-én.

    Néhány történész hipotézise szerint már sokkal előbb is ellophatták a Kendőt, hiszen amikor 1527. május 14-én, V. Károly nagyrészt protestáns kato-nái elfoglalták Rómát és kirabolták, felgyújtották és halomra gyilkolták az embereket. (A barbár fosztogatók a vörösmárvány burkolatba vésték Luther nevét, mely máig megtekinthető emlék!) V. Orbán pápa levelet írt az orvietoi hercegnőhöz, amelyben tájékoztatta őt, hogy csak a vatikáni Bazilika oltára előtt 500 férfi halt meg, a szent ereklyéket szétszórták, egy részét elégették, a Kendő azonban előkerült.
     Ezt megerősítik német történészek: Gustaw Draysen és Ludwig von Pastor, a Pápák történetében.
     VII. Kelemen pápa 1528-ban különleges utasítást adott ki, melynek célja az ellopott ereklye visszaszerzése volt. Tény, hogy az év november 26-án, ünnepélyes körmenettel, a visszaszerzett ereklyét a Szent Márk templomból visszavitték a Vatikánba.
Veronika Kendőjét azonban újból ellopták 1606-ban. A Szent Péter Bazilikában két eltörött, kristályüvegű keret található, amelyek közül egyikben, Veronika Kendőjét őrizték. Ezekkel a keretekkel pontosan megegyezik a Manoppello-i Lepel nagysága. (Képen a Rómában őrzött /eredeti/ üres keret!)
     Badde Paul rámutat arra a tényre, hogy a Manoppello-i Lepel jobb alsó sarkán kristály darabokat találtak, ez kézzelfogható bizonyítéka, a felbecsülhetetlen értékű ereklye ellopásának. Német tudósok: Pfeiffer, Resch, Thiermeyer és Blandina nővér többéves kutatásai alapul szolgáltak a Badde által vezetett, újságírói nyomozásnak.
Ennek eredményéül szenzációs felfedezésre jutottak. A manoppellói templomban található Veronika Kendője azonos az új Bazilika építésekor, 1608-ban, titokzatos körülmények között ellopott Kendővel.
     Pfeiffer professzor biztos abban, hogy az Isteni Arckép a Manoppello-i Kendőn, a Krisztus sírjában keletkezett, az Úr feltámadása alatt. Ez a kendő egy nagyon finom „tengeri selyem” és az arc, a Torinói Leplen az elhunyt arcának negatív képe. A kettő abszolút összhangban van. Ez ugyanaz az arc és feltételezhetjük, hogy a leplen és a kendőn lévő Krisztus képek a feltámadás pillanatában keletkeztek, de a Manoppello-i Kendő képe egy pillanattal később, amikor az Úr már kinyitotta a szemét, de még nem a megdicsőült arcát mutatta!

V. Pál 1608-ban lebontatta a Veronika kendőjét őrző kápolnát, és ezután már bizonyosnak tekinthető, hogy az ereklye elkerült a Vatikánból. Viszont 1616-ban már határozottan az a hír járta, hogy Szent Veronika kendője eltűnt a vatikáni kincstárból.
(Forrásmunkák az első posztban!) (Folyt.)

Ördögűzők tapasztalatai Szűz Mária közbenjárásáról 3
     Francisco Suarez (+1617), spanyol jezsuita teológus, akinek nevéhez a modern kor talán legteljesebb angyal- és démontanának szintézise fűződik, (...) állítása szerint Lucifer és a többi rebellis angyal lázadásának oka az volt, hogy nem fogadták el az Ige jövőbeli Megtestesülésének tervét, amit Isten előre meghirdetett. Ezt a teológiai hipotézist a Zsidókhoz írt levél egyik kijelentésére alapozzák: "Amikor [Isten] Elsőszülöttjét bevezeti a világba, ezt mondja: »Imádja őt Isten minden angyala«" (Zsid 1,6). Isten valamiképpen feltárta a Fiú, az emberré lett Isten, Jézus Krisztus jövőbeli képét minden angyal előtt és felszólította őket, hogy kezdettől fogva ismerjék el Őt Uruknak és vezérüknek.
     Lucifer és az angyalok egy része visszautasították, hogy egy embert imádjanak, aki természeténél fogva alsóbbrendű náluk, habár ugyanakkor felsőbbrendű is, mivel a Legszentebb Szentháromság Második Személyének megtestesülése. A Megváltás isteni tervét angyali méltóságuk és a [teremtett] lények hierarchiájában betöltött nagyságuk hallatlan megsértésének tekintették, ezért megvetően visszautasították, így a gőg bűnébe estek, ami azonban (Boldog Duns Scotus állításával összhangban) a rendetlen önszeretetből fakad: a kéjsóvár szeretetből (lelki értelemben, hiszen nincs testük), és ezzel egyidejűleg saját kiválóságuk szeretetéből is. Önmaga és saját kiválósága rendetlen szeretetétől elvakítva Lucifer elvárta, hogy az Ige hiposztatikus egysége ne az emberi természettel, hanem szükségszerűen és kizárólag csak az angyali természettel valósuljon meg. (Hiposztatikus alatt értsd: az isteni természet egyesülését rajta kívüli olyan természettel, melyet maga Isten teremtett.)
     Ezért, amikor az angyalok felé elhangzik a felszólítás, hogy az emberré lett Krisztust ismerjék el vezérüknek és Istenként imádják, Lucifer ellenszegül és azt állítja, hogy ez a megtiszteltetés egyedül őt illeti meg. Lázadásába bevonta a többi angyalt is és meggyőzte őket, hogy kizárólag neki jár ki a hiposztatikus egység méltósága (vagyis: az isteni természetnek ‒ Lucifer szerint ‒ az ő angyali természetével kellett volna egyesülnie, nem pedig az emberivel, ahogy Krisztus Urunkban történt).
     Visszautasította Isten azon döntését is, mely szerint az Ige Megtestesülésével az angyaloknak "azt az asszonyt is fölöttük állónak kellett volna tekinteniük, akitől az Ige testet ölt. Ez az asszony, bár emberi teremtmény, s ezért természete szerint alsóbbrendű az angyaloknál, mégis az ő Királynőjük, akinek engedelmeskedniük kellett volna ‒ ugyanakkor minden más teremtmény Úrnője is, s a kapott kegyelemi ajándékok, ill. dicsőség tekintetében minden emberi és angyali teremtményt felülmúl. A jó angyalok, az Úr e parancsának engedelmeskedve, növekedtek alázatosságban, s ezért nem csupán elfogadták, hanem dicsőítették is a Magasságbeli hatalmát és misztériumait. Nem így Lucifer és társai: ők fellázadtak e parancs és misztérium ellen, gőgjük és hiúságuk még növekedett is, mígnem rendetlen dühében Lucifer magának akarta a kiváltságot, hogy az egész emberi nemzetség és minden angyali rend vezére legyen; s ha ennek a hiposztatikus egységen keresztül kell megvalósulnia, akkor ez benne érvényesüljön." (Forrás: Francesco BAMONTE: Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS ‒ Nagyvárad 2014. 62-65. oldalak nyomán.) (folyt.)

A hely nevének eredete

     A Tre Fontane a mai Róma déli részén, a Via Laurentina mentén elterülő parkerdő elnevezése. Nevét Szent Pál lefejezése kapcsán kapta, mert a hagyomány szerint a levágott fej 3x fölszökkent és ahol a földet érintette, egy-egy forrás fakadt! Innen a név: Tre Fontane – Három Forrás! A környéket Aquae Salviae ‒ Szalviai Vizek-nek is nevezik!
     A vértanúság helyén már az 5. században volt egy kápolna, melyet I. Sergius pápa 689-ban felújíttatott és kibővíttetett. A 6. században görög és örmény szerzetesek telepedtek le. Majd a ciszterciták vették át 1140-ben.
     Napjainkban a trappisták apátsága működik a területen. Érdekesség, hogy több templom is látható az apátság területén, köztük az Égi Lépcső ‒ Scala coeli – (mely nem tévesztendő össze a Santa Scala-val!), mely Szent Benedek "égi lajtorja" látomása emlékére épült.
     A tulajdonképpeni Szent Pál mártíromsága templomban, há-rom teljesen egyforma mellék-oltár jelzi (fedi el) a "Három Forrást", melyek máig is működ-nek. (Egyiket lásd a mellékelt képen!)
     A templom melletti gyönyörű ősi eukaliptusz liget közt elszórt apátsági épületek pihentető látványa kikapcsolódást kínál a turistáknak és zarándokoknak egyaránt.
     A fenti apátságtól 1 km-re volt egy 1937-ben még szörnyen elhanyagolt és bokroktól övezett jelentéktelen barlangocska. Nos akkortájt, épp ott járt egy mélyen hívő hölgy, aki napjainkban elnyerte Egyházunktól a tiszteletreméltó címet. A neve: Luigina Sinapi (1916-1978) – aki ott és akkor –, a síró Szűzanyát látta a Tre Fontane-i elhanyagolt barlangban. A Szent Szűz többek között azt ígérte, hogy Ő még vissza fog ide jönni egy férfi miatt, aki most elkeseredetten küzd Krisztus egyháza és a pápa ellen, de a rendkívüli kegyelem, amit kiesdett számára Szent Fiánál, megté-ríti majd!
Luigina ismerte Pacelli bíboros öccsét és elmesélte neki ezt és még azt is, hogy a bátyja hamarosan pápa lesz.
     Ez a sorozatom, azonban sem egyik, sem a másik történetről nem szól, hanem kizárólag arról a férfiről, akit a Szűzanya említett Tiszteletreméltó Luigina Sinapinak! (folyt.köv.) (Alul jobbra a Scala coeli templom)

Keresztényüldözés és sajtószabadság – A kenyai tragédia margójára

     2015 nagycsütörtökön, az utolsó vacsora ünnepén Kenyában vértanúhalált halt 148 keresztény testvérünk. Ártatlanul, senkit sem provokálva, kizárólag keresztény hitük és meggyőződésük miatt estek a barbár erőszak áldozatául. A magyar online médiában mindez ma, 2015 tavaszán csupán apró betűs hír lehet.
     Az ország legolvasottabb, véleményformáló portálján, az Indexen, amelyik a Charlie Hebdo mészárlással három napig címlapon foglalkozott 4-5 különböző cikkben, nagypénteken már az eldugott hírek között sem volt fellelhető ez a szörnyű mészárlás. (Hol maradnak a tüntetők, az "Én is keresztény vagyok", táblákkal. Az államok vezetőinek kart-karba tevő bátor kiállásának hiányáról, nem is beszélve!)
     Ténykérdés, mégis szégyen, hogy a kenyai keresztény diákok és hozzátartozóik szenvedése nagyságrendekkel kisebb figyelmet érdemelt a hazai médiában, mint a szintén szörnyű párizsi merénylet, netán a Germanwings – tragédia, hozzávetőlegesen annyit, mint a Fradi napokban lecserélt kabalaállata.
     És még mielőtt valaki a „piac törvényszerűségeire”, esetleg a reklámbevételekre, netán a kattintások számára kezdene hivatkozni, gyorsan hozzáteszem: a viszonyítási pontnak tartott BBC, illetve a CNN online kiadásai még szombaton is folyamatosan frissülő, képes, főoldalon megjelenő vezető hírként hozták a tragédiát. A német nyelvű sajtó úgyszintén tele van vele mind a mai napig. Úgy tűnik hát, a keresztények szenvedése, az újkori keresztényüldözés csak az itthoni véleményformálók számára nem hír. Nem akarnak rá túl sok időt vesztegetni.
     Az időben előre haladva aztán hogy, hogy nem, (...) Ferenc pápa nagypénteken, a Via Crucis alkalmával elmondott felelősségteljes és igen explicit megemlékezése is hasonló sorsra jutott a szombati magyar sajtóban. Míg ugyanis a – és nem csupán a hazai „mértékadó értelmiség” által véleményformálónak kikiáltott – BBC, illetve a CNN is „Pope decries killing of Christians” – címmel egész szombaton címlapon hozta Ferenc pápa gyászát, addig itthon ugyanerről például az Index egy árva sort sem (!) írt, és nem is vett át. A szignifikáns olvasottsággal rendelkező portálok közül a Magyar Nemzet online-on (mno.hu) és a valasz.hu-n kívül egyedül az Origo vette át az erről szóló MTI hírt – amely péntek éjjel 23 órától egészen szombat reggelig maradhatott a címlapon. Azóta néma csend.
     Alkotmányjogi alaptézis, hogy a sajtó szabadsága a tájékoztatás szabadsága mellett a tájékozódás szabadságát is jelenti. Ez azt jelenti, hogy nem csupán az újságírónak van joga bármit leírni, illetve nem csupán a karikaturistának áll szabadságában gyalázni a Szentháromságot, de a médiafogyasztónak is joga van a pártatlan, elfogulatlan, manipulációmentes tájékoztatáshoz.
     Nos, az a szomorú valóság, hogy ez a jog sajnos ma, amikor a világ vezető hírportáljai, a BBC, illetve a CNN egész napos „breaking news”-ként hozzák ezt az értelmetlen mészárlást úgy csütörtökön, mint pénteken és szombaton, Magyarországon nem érvényesül. És nem a politikai hatalom, nem az antidemokratikusnak kikiáltott szabályozás okán, hanem épp ellenkezőleg: az egyoldalú, elfogult, a kereszténység eszméivel szemben álló, radikál- (lidero- )anarchista újságírók által foglyul ejtett mainstream tájékoztatás miatt. A közömbösség, az elfogult tájékoztatás ilyen foka szégyen a teljes magyar médiára nézve, tisztelet az elenyésző számú kivételnek. (...) Közös a felelősségünk. (A szerző budapesti evangélikus gyülekezeti tag.) (A zárójelbe tett megjegyzések, a szerkesztőtől!)
Forrás 

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

Aki nem akar hinni, az nem is fog!

     Amikor 1520-ban Luther Márton a Szent Péter Bazilikában legelőször megpillantotta a leplet, mint Szent Veronika kendőjét, valószínűleg fény alatt látta és ezért nem fedezte fel a képet rajta. (A mellékelt kép is bizonyítja, hogy mögöttes fény esetén a Kép egyáltalán nem látható!) Mély csalódottságát erőteljes állítással fejezte ki: „Azt állítják, hogy Veronika kendőjén meg van örökítve a Miurunk igazi arca. Eközben a szegény közemberek nem látnak semmit a világos lenen kívül a fekete deszkán”. És íme, Luther az első benyomásnál megállt, s nem ment közelebb, hogy megbizonyosodjék. A pápaság elleni vádaskodásai és a különféle előítéletek bezárták a reformátor előtt az utat, hogy megismerje az igazságot és ennek nyomán nevezte Veronika kendőjét indulatosan „a római pápák ördögi csalásának”.
     A Gregorian Egyetem professzora Heinrich Pfeiffer SJ, éveken át kutatta a Veronika Kendőjével kapcsolatos esetet a művészet-történet szempontjából, a kereszténység legrégebbi forrásainak segítségével.
A kutatások kimutatták, hogy a Manoppello-i kép ősmintaként tekinthető a Krisztus Arcot bemutató összes kép számára. A kutatások megindításához a professzort Blandin Paschalis Schlöner trappista szerzetesnő és ikonfestő feltárásai ihlették meg. A nővér, több éves, aprólékos kutatások eredményeként bebizonyította, hogy a Manoppello-i lepel arca tökéletesen fedi a Torinói leplen lévő arcot.
     A tizenötödik és korábbi századból származó, hivatalos Veronika Kendő-másolatokon ugyanaz a Jézus arc látható: nyitott szemmel, hajjal, szakállal, határozott orral, letakart füllel és nyakkal.
Veronikát Európa legnagyobb festői festették meg.
     Jacop Grimaldi, a pápa megbízásából, leltár szerint összeírta a Szent Péter Bazilika összes kincsét. Az 1618 és 1620-as években általa megírt és nyomtatásra kerülő: Opusculum de Sacrosancto Veronicae Sudario másolatok címoldalán a Veronika Kendő Isteni Arckép látható, pontosan úgy, mint az addig megfestett képeken.
     Azonban az 1635-ből való Opusculum másolaton már más ‒ csukott szemű Krisztus Arckép látható (Lásd alul!)  ‒, amikor VIII. Orbán pápa felszentelte az újonnan épült Szent Péter Bazilikát.
(Forrásmunkák az első posztban!) (Folyt.)

Ördögűzők tapasztalatai Szűz Mária közbenjárásáról 2
     A démonok e vallomása után Szent Domonkos a jelen levőkkel a Rózsafüzért imádkoztatta, lassan és tiszteletteljesen. S íme, a váratlan meglepetés! A Szent és a nép által elimádkozott minden egyes Üdvözlégyre tüzes széndarabok formájában démonok sokasága hagyta el a megszállottat. Amikor a szerencsétlen teljesen megszabadult, a Szent Szűz, továbbra is láthatatlanul, megáldotta az embereket, és mindannyian érzékelhető módon heves örömet tapasztaltak. Ez a csoda sok albigens eretnek megtéréséhez vezetett, akik még a Rózsafüzér testvéri közösségébe is beléptek.
     A későbbiekben ‒ saját gyakorlatom és más ördögűzők tapasztalata alapján ‒ (írja Fracesco Bamonte) kifejezések és gesztusok sorát mutatom majd be, melyet a démonok intéztek a Szűzanyához.
Nélkülözhetetlen azonban tisztázni, hogy ezekben egyértelműen nem a gonosz lélek, hanem maga Isten a kezdeményező, (...) tehát a gonosz lélek, saját akarata ellenére, olyasmiről kénytelen tanúságot tenni, amiről nem akar tanúskodni.
     Amikor, például, a szertartás során a megszállott hívőt szentelt vízzel hintik meg, a démon az illetőn keresztül kinyilvánítja határtalan nemtetszését, egészen az erőszakos reakciókig menően. Az egyszerű vízzel történő meghintés azonban semmiféle fájdalmat nem okoz a démonnak, sőt, mi több, olykor nyíltan kimutatja: hogy felismerte, nem szentelményről van szó (az ördögűzés szertartásának alávetett személynek nyilvánvalóan nem lehet tudomása arról, melyik a valódi szenteltvíz).
     A démon tehát, Isten kényszerítő erejének engedve, kénytelen tanúskodni a szenteltvíz szerepéről, melyet a Római Misekönyv szavai szerint (bocsánatos) bűneik bocsánatára, a gonosz csábításainak elkerülésére és Isten oltalmának elnyerésére használunk. Amikor valamilyen ereklye jelenlétében ingerülten reagál és láthatóan azt is tudja, melyik szenthez tartozott, akkor, kényszerűen, az illető szentségéről és az életszentség isteni eredetéről tanúskodik.
     Amikor olyan nyelven beszél, amelyet az ördögűző ismer, a megszállott személy azonban nem, akkor a megszállottól különálló, saját azonosságáról tanúskodik.
     Amikor az ördögűzés alatt az ördögűző pap gondolatban valamilyen szentírási szöveget vagy a Hiszekegyet imádkozza magában, az ördög pedig dühében üvölt és őrjöngve reagál, akkor az Isten Igéjéből és a Hitvallásból fakadó világosságról és megváltó erőről kénytelen tanúságot tenni.
     Az ördögűzői szolgálatot végzők gyakorlatából számtalan más példát lehetne még idézni beszámolóik alapján. Az alábbiak jobb megértése érdekében azonban fontosnak tartom kiemelni, hogy az ördögűzések alatt vannak pillanatok, amikor az ördög, bár nem akarja, a fölötte álló isteni hatalommal szembesülve, mégis kénytelen, különböző gesztusokkal, reakciókkal és szavakkal, hitünk igazságait megerősíteni. Ez természetesen nem tesz hozzá semmit ahhoz, amit már tudunk és hiszünk; mindazonáltal határtalanul vigasztaló és épületes hitigazságaink erejének és érvényességének ilyen nyilvánvaló megerősítését látni. Gondviselésszerű megerősítéssel szolgálnak továbbá e példák az isteni Bölcsesség azon tulajdonságáról, hogy képes a rosszat jóra fordítani.
     Így a démonok a Szent Szűz tekintetében is, sőt, főképp az ő szentségét és a vele kapcsolatos dogmákat illetően, akaratlanul is megerősítéssel szolgálnak.
(Forrás: Francesco BAMONTE: Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS ‒ Nagyvárad 2014. 49-51. oldalak nyomán.) (folyt.)

Róma kincse

     A 753 évi Pápai Krónikában feljegyezték, hogy az ünnepélyes körmeneten, II. István pápa mezítláb vitte a nem emberi kézzel festett Krisztus Arcképet.
     Mindenki meg volt győződve arról, hogy a Krisztus Arcképet nem emberi kéz festette, ezért acheiropoietos nevet adták neki. Nyilvánvaló volt, hogy ez a legjobban ismert ereklye, melyet a Szent Péter Bazilikában őriztek. 

  Dante Alighieri (1265-1321) azt írja a Vita nuovában, hogy tömegesen jöttek megnézni a Krisztus Arc képmását a Szent Veronika Kendőjén. Az Isteni komédiában, több alkalommal ír Dante a Veronika Kendőjéről, kiemelve, hogy az, az Isten Arcát ábrázolja. 

Ez a jelenet inspirálta XVI. Benedek pápát is az első enciklika megírására: Isten maga a Szeretet.

     A svéd Szent Brigitta, aki részt vett az 1350-es jubileumi év ünneplésén, is ír arról az igazi Krisztus Arcképről, melyet Veronika Kendője megörökített.
     Ennek az ereklyének fontosságát az a tény is bizonyítja, hogy az új Szent Péter Bazilika építésének alapkövét 1506-ban azon a helyen tették le, ahol elsőként azt az óriási oszlopot építették fel, melynek belsejében a Vatikán Kincstára kapott helyet.
     A Kincstár létrehozásának elsődleges célja a „Valódi Krisztus Arc” képének őrzése volt. Az oszlopon, amely Jeruzsálemi Szent Veronika nevét viseli, a következő felirat található a mai napig: „Veronika Kendőjén megörökített magasztos Megváltó Arckép méltó megünnepléséhez, VIII. Orbán pápa építtette és díszíttette fel az 1525-ös Jubileumi Évben.” (Lásd legalsó kép!)
(Forrásmunkák az első posztban!) (Folyt.)

Gigantikus Krisztus szobor Tokaj-Hegyalján

     Nyolc és fél méter magas, gránitból készült Áldó Krisztus szobrot állítottak fel Tarcalon. A monumentális alkotást egy vállalkozó adományozta és a Tokaj-hegyaljai település Ó-temető feletti dombján helyezték el. A mintegy 50 tonnás szobor minden bizonnyal turistalátványossággá is válik, ekkora méretű és témájú alkotás eddig nem volt a térségben.
     A felajánló egy márvány-, gránit- és kőfeldolgozással foglalkozó gávavencsellői cég vezetője. Petró Attila hívő emberként sokat járt a tarcali Mária-Terézia kápolnában, ahol egyszer egy papírlapot talált, amin egy Jézus szobor volt. Ez adta az ötletet arra, hogy megvalósítsa a látottakat a Tokaji-hegy oldalában. A monumentális alkotást a szintén hegyaljai (szerencsi) Szabó Sándor szobrászművész készítette öt hatalmas gránittömbből. Az adományozó mindössze annyit kért cserébe, hogy egy méltó körülményt alakítsanak ki a szobor környékén.
     Amiként Butta László Tarcal polgármestere nyilatkozott, egy sétányt építtettünk ki és gyümölcsfa ligetet, tájjellegű bokrokat is telepítünk a két és fél méter széles sétány környezetébe. A szobrot négy reflektorral akarjuk megvilágítani, így szürkülettől pirkadatig is látható lesz – tette hozzá a polgármester.
     A szobortól a zarándokturizmus fellendülését várják. Erre minden esély meg is van Tarcalon, hiszen még ebben az évben elvégzik a Mária-Terézia kápolna felújítását is, a munkálatokat Degenfeld grófnő finanszírozza. Előtte pedig egy új 34 férőhelyes zarándokházat is átad a katolikus egyház, tovább növelve a hívők komfortérzetét.
     Tarcal egyébként pontosan a Mária út (Mariazell-Máriapócs-Csíksomolyó) főtengelyén fekszik és a Nemzetközi Zarándoknapba is bekapcsolódik.

Ördögűzők tapasztalatai Szűz Mária közbenjárásáról 1
     Montforti Grignion Szent Lajos Mária az alábbi epizódról számol be Guzmán Szent Domonkos életéből:
Amikor Carcassone közelében a Rózsafüzért hirdette, Szent Domonkosnak bemutattak egy démonoktól megszállott albigenst (albigensek, albiak: a 12. században a dél-franciaországi Albi városban keletkezett eretnekség /M. Kat. Lexikon/). A Szent a tizenkétezres tömeg szeme láttára megparancsolta a démonoknak, mondják meg, hogy kitől félnek a legjobban a Mennyek Szentjei közül, s melyikük méltó leginkább az emberek szeretetére és tiszteletére. A kérésre a pokoli szellemek hangos kiáltozásban törtek ki. A Szent kitartó sürgetésére sem akartak válaszolni neki. Ekkor a Szent térdre ereszkedett és a Szűzanyához imádkozott: "Nagyhatalmú Szűz, Mária, Rózsafüzéred erejében parancsold meg az emberi nem ezen ellenségeinek, hogy válaszoljanak kérdésemre". A segítségül hívásra nyomban lángcsóva csapott ki a megszállott ember füléből, orrából és szájából; a jelenlevők remegtek félelmükben, de senkinek nem esett baja. A démonok újra könyörögve kérték a Szentet, ne gyötörje őket tovább. Ekkor, még mindig térden állva, újra a Szent Szűzhöz könyörgött: "Ó, Bölcsesség Legméltóságosabb Anyja, a jelenlevő nép miatt, akik már megtanulták, hogyan kell imádkozni az Angyali Üdvözletet (az Üdvözlégy kezdetű imát), könyörgök hozzád, parancsold meg ezen ellenségeidnek, hogy érthetően és világosan vallják meg a nyilvánosság előtt a teljes igazságot a Rózsafüzérről". Az ima végeztével, angyalok sokaságának körében, meglátta maga mellett a Szűzanyát, amint egy aranybottal rásújt a démonra, mondván: "Felelj az én szolgámnak, Domonkosnak, ahogy kérte tőled". Szent Domonkoson kívül senki más nem látta a Szűzanyát. A parancs hallatán a démonok ordítozva mondták:
‒ Ó, ellenségünk, pusztulásunk és zaklatottságunk! Miért szálltál le az égből, hogy ily gyötrelmet okozz nekünk? Ó bűnösök védelmezője, a Pokolból kiragadod őket, ó, Paradicsom biztos útja, valóban mi vagyunk kénytelenek, akaratunk ellenére, kimondani a teljes igazságot? Valóban meg kell vallanunk mindenki előtt, ami szégyenünkre válik és romlásba dönt minket? Jaj nekünk! S örök átok a sötétség fejedelmeinek! Nos, rendben, halljátok hát ti, keresztények: Krisztus eme Anyja mindenható, és képes megakadályozni, hogy szolgái a Pokolba kerüljenek. Ő, mint a Nap, szétoszlat ja mesterkedéseink és fondorlataink sötétjét; Ő meghiúsítja cselszövéseinket, hatástalanítja csapdáinkat, s miatta lesz minden kísértésünk hiábavaló és eredménytelen. Kénytelenek vagyunk beismerni, hogy senkit nem tudunk kárhozatba dönteni, aki szüntelen kitart szolgálatában. A Szentháromsághoz intézett egyetlen sóhaja többet ér a szentek minden imájánál, fogadalmánál és kívánságánál. Jobban tartunk tőle, mint az összes üdvözülttől együttvéve, és semmit sem vagyunk képesek hűséges szolgái ellen tenni. Sőt megesik, hogy sok keresztény, aki a szokásos törvények szerint kárhozatra jutna, ha segítéségül hívja halála pillanatában, az Ő közbenjárására sikerül megmenekülnie. Óh, ha ez a kis Máriácska ‒ dühükben így nevezték a Szüzet ‒ nem szegülne szembe terveinkkel és erőfeszítéseinkkel, már rég felforgattuk és tönkretettük volna az Egyházat, tévedésbe és hűtlenségbe vittük volna a teljes hierarchiát, mint ahogyan minden rendű és fokozatú tagját is! Az ellenünk alkalmazott erőszak következtében kénytelenek vagyunk hirdetni továbbá, hogy egyetlen ember sem fog elkárhozni, aki kitart a Rózsafüzér imádkozásában, mert Neki sikerül elérnie, hogy szolgái őszinte bűnbánatot tanúsítsanak, s így megbocsátást és búcsút nyerjenek. ‒
(Forrás: Francesco BAMONTE: Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS - Nagyvárad 2014. 46-48. oldalak nyomán.) (folyt.)

Ne féljetek, Én legyőztem a halált! Egy kis idő és újra eljövök, de Szeretetem Szentségében – a Kenyér és Bor színe alatt –, veletek maradok az idők végezetéig! Aki keres, az megtalál az Evangéliumokban, ne hallgassatok tehát senki másra, csak Egyházam tanítására! Mert sokan jönnek az én nevemben, hogy megtévesszenek titeket, én azonban íme, mindezt előre megmondtam nektek! (A szerk. elmélkedése)

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT,

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. 

Légy te az első!

A Kendő vándorútja

     Tudományos kutatások egyértelműen rámutatnak, hogy a Manoppello-i lepel Jeruzsálemből származik. Az Arc megörökítése Krisztus sírjában keletkezett, az Ő feltámadása alatt. Több mint valószínű, hogy a Torinói Lepel és a” Veronika Kendője” Edessába kerültek, ahol az V. századig őrizték.
    Tibilisből, a VI. századból származó szövegben azt olvassuk, hogy a Szűz Anya, Fia mennybemenetele után őrzött egy vászonképet, amely az Úr Jézus sírjában keletkezett. Azt a képet magától Istentől kapta, hogy imádkoz-hasson, Fia képét nézve. Ez valószínűleg igaz, ám a Veronikáról szóló történet csupán legenda, aki Jézus arcát törölte a Keresztúton, nagy eséllyel a középkorban keletkezett, a csodás kép következő magyarázatával: A kendőn ugyanis nem találtak vérnyomokat és állítólag nem létezett Veronika sem.
     Amikor "Szent Veronika Kendőjéről" beszélünk, akkor ez csak a Jézus sírjából való kendő meghatározása. A Veronika név latin és görög szavak egyesítéséből származik: veraeikon = „valódi kép”, de nevezték „Első Ikonnak” és „Camuliani lepel”-nek is.
     Nos, ez az un. Veronika Kendő a VIII. században Rómába került és a Szent Péter Bazilikában őrizték, a Szent Veronika kápolnában.
(Forrásmunkák az első posztban!) (Folyt.)

Egy Gloria Polo Ortiz nevű bogotai (Kolumbia) fogorvosnőbe villám csapott. Belső szerevei elégtek és a klinikai halál állapotában szállították kórházba. Halál utáni élményeit könyvben írta le, lelkivezetőjének ajánlásával. Ebből idézünk. 5

     Térjünk vissza arra a szörnyű helyre a borzalmas szakadékhoz, (torokhoz), ahol én voltam (a tisztítótűz szélén). Tudniuk kell, hogy istentelen voltam, gyakorlatilag ateista. Azt hittem, hogy nem létezik ördög, aztán meg azt is, hogy Isten sincs.
     De itt, ilyen körülmények között kiabálni kezdtem: „Ó, szegény lelkek a tisztítótűzben, kérlek benneteket, vigyetek ki innen, segítsetek nekem. Kérlek benneteket, segítsetek!”
Tehát kiabáltam, s maró fájdalom fogott el. Észrevettem, hogy embermilliók sírtak. Hirtelen rengeteg embert láttam, jórészt fiatalokat, akiknek kimondhatatlan fájdalmuk volt. Ezen a szörnyű helyen ebben az ingoványban gyűlölettel és fájdalommal tele csikorgatták a fogaikat, üvöltés és fájdalmas kiáltás tört fel belőlük, ami megrémített, s amit sose tudok elfelejteni.
     Értik ezt? Ez az Isten távolléte, ez a bűn, ez a bűnök következménye. Értik, mi a bűn? A bűnök Istennel teljesen ellentétesek, mert Ő a végtelen szeretet.
     Olyan rettenetes a bűn, hogy ilyen szörnyű következményekkel jár. Mi pedig viccelődünk rajta. Viccek a bűnökről, a pokolról és a démonokról. Közben sajnos nem tudjuk, mit teszünk.
Ezek öngyilkosok voltak, akik elkeseredésükben ölték meg magukat. Most ebben a kínlódásban, ebben a gyötrődésben, ebben a fájdalomban voltak. Körülvéve félelmetes dolgokkal, démonokkal, akik kínozták őket.     Ebben a tortúrában a legrosszabb Isten teljes távolléte, mert Istent ott nem érezni.
És megértettem, hogy akik öngyilkosok lesznek, addig kell, hogy ott maradjanak, ameddig éltek volna a földön. Az öngyilkossággal kiestek Isten rendjéből, ezért mehetnek hozzájuk a démonok.
     A tisztítótűzben a „Szegény lelkeket” megkímélik minden gonosz befolyástól. Ők már Isten látásának várományosai, és nincs semmi kapcsolatuk a démonokkal. Istenem, milyen sok szerencsétlen ember, főleg fiatalok; olyan sokan sírnak, szenvednek, kimondhatatlanul szenvednek.
Ha tudnák, mi vár rájuk az öngyilkosság után, biztos inkább börtönbüntetést vállalnának, mint ilyet.
     Tudják, milyen szenvedést kell mindemellett elviselniük?
Látniuk kell, hogy szüleik, legközelebbi hozzátartozóik, akik még élnek, miattuk szenvednek, szégyenkeznek, lelkiismeret furdalásuk van.
„Ha szigorúbban neveltem volna, ha megbüntettem volna, ha nem büntettem volna meg, ha mondtam volna neki, ha ezt vagy azt tettem vagy nem tettem volna…” ezek a lelkiismereti kérdések nagyon nagyok és nyomasztóak tudnak lenni. Ez a földön is pokol.
Hogy hozzátartozóiknak ezt a kínlódását látniuk kell, még jobban megnehezíti a helyzetüket. Ez a legnagyobb kín számukra, és ennek nagyon örülnek a démonok, és mutogatják nekik ezeket a képeket: „Nézd, hogy sír az anyád. Nézd, hogy szenved apád. Nézd, ahogy kétségbeestek, és magukat okolják. Nézd, ahogy veszekednek, és szidják egymást. Nézd, milyen fájdalmat okoztál nekik. Nézd, most Isten ellen lázadnak. Nézz a családodra, ez a te hibád!”
     Ezeknek a „Szegény lelkeknek” mindenekelőtt arra van szükségük, hogy a hátramaradottak megváltoztassák az életüket, és a szeretet műveit cselekedjék, tegyék a jót, szentmisét mondassanak a halottakért, és ezen a szentmisén ők maguk is részt vegyenek.
Ezzel ezek a lelkek vigasztalást nyernének. Azok a lelkek, akik a tisztítótűzben vannak, már semmit nem tudnak tenni saját magukért. Egyáltalán semmit, de Isten a szentmise mérhetetlen kegyelmével sokat tud segíteni. Ily módon segíthetünk rajtuk, misét mondatunk, a szentmisén részt veszünk, és a szentmiseáldozaton való áhítatos részvételünket, mint adományt az Isten anyjának, Máriának közvetítésével átnyújtjuk a Mennyei Atyának.
     Ijedten vettem tudomásul, hogy ezek a lelkek nem tudtak nekem segíteni. Ebben a szörnyű pánikban újra kiabálni kezdtem: „Ki az, aki tévedett velem kapcsolatban? Ez csak tévedés lehet! Én szent vagyok, életemben mindenki szentnek nevezett. Soha nem loptam, soha nem gyilkoltam. Senkinek nem okoztam fájdalmat. A gazdasági válság ideje alatt ingyen kezeltem a betegeket, gyakran nem kértem pénzt, amikor nem tudtak fizetni. Vásároltam a szegényeknek. Mit keresek én itt?”
     Arra hivatkoztam, hogy nekem jogom van a mennybe jutni! Azt gondoltam, hogy nekem, aki olyan jó voltam, a mennybe kellett volna jutnom. „Mit keresek én itt? Minden vasárnap mentem a szentmisére, bár ateistának vallottam magam és semmire sem figyeltem, amit a pap mondott. Csak ritkán mulasztottam szentmisét. Hát mit keresek én itt? Szabadítsatok ki innen! Vigyetek ki innen!”
     Tovább folytattam a kiabálást, őrjöngést, rajtam az undorító kukacokkal, férgekkel.
„Római katolikus vagyok, gyakoroltam a vallásomat, szabadítsatok ki innen!”
(Dr. Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért - Mara Na Tha - kiadó 2009. Részlet)

Tormay Cécile: Feltámadás

A természet kínosan vajúdott a véres golgotai emlékek súlya alatt. Egyszer már megvirradt a földön azóta, hogy Elvégeztetett, de Jeruzsálemben csak felhők között látták a napot. Könnytől volt nehéz a lég, elfojtott bánat sóhajtott még a szélben is… A második gyászos alkonyaton aztán végre egy derengő sugár szállt le a magasból. Oda szállt el a Jozefát völgyébe, hol a tüskés bozót s a csenevész olajfák sűrűjében az apostolok bujdokló kis csapatja rejtőzött a tömeg vak dühe elől. A tovatűnő napfényt kérdőn követték tekintetükkel mindannyian: vajon mit hoz nekik, ha holnap visszatér?...

Mióta a Mestert megfeszítette a nép, nem váltottak hangos szót egymással. Kétségbeesetten, tanácstalanul néztek a jövő elé. Naphosszat tépelődtek, éjente pedig sírtak és fohászkodtak.

Imádkozással telt el az éjszaka is. Az idő múlt, s a virradat habozva kezdte már tépdesni a halmok felett az éji szemfödőt. A domb irányában megszaggatott köntösben egy gyászoló asszony haladt el ekkor a köves úton – vivén kezében illatos keneteket, drága gyolcsot és virágokat.

Lent a völgyek ölén szárnyra kelt a hajnali szellő, túl a halmokon pedig, a pálmák ringó koronái között, mintha láthatatlan szövétnekek gyúltak volna ki, egyszerre füstös pír szökött fel az égre. A Golgota felett hirtelen lángözön árasztotta el a boltozatot, s a Megváltó keresztje – összekötve egymással a földet és eget – elsőnek győzte le az éjszakát. És mentől fényesebben ragyogott a glória Jézus keresztje körül, annál nagyobb árnyat vetett le az a kereszt Jeruzsálemre, mely mint egy óriási fehér csonthalom hevert ott a Golgota lábánál.

Az apostolok előfutottak rejtekükből. Új reménység szállt szívükbe, mert ismét fénylett a mindenség, csakúgy mint akkor, mikor a Mester még közöttük járt.

A domb mögött e percben régi pompájában kelt fel a nap, és vele egyszerre megjelent a bársonyos mezőn egy nő alakja is. Mintha a Nap tűzkorongjából futott volna elő, ragyogott, lángolt a fényárban egész valója. Szállongó, vörös fürtjei mint égő szárnyak csapkodtak körülötte a légben, s vinni látszottak őt repülve az apostolok felé.

Megdöbbenve ismertek rá valamennyien: Mária!...Mária Magdolna!

És ő lelkendezve tárta ki feléjük karjait, s szava, miként az első húsvéti harangszó e Földön, diadalmasan csendült meg hegyek-völgyek felett:

Üres a sír, de Ővele van tele az egész világ!

Tormay Cécile, 1903. 

Amiről nem hallani, vagy mégis?

     A Die Welt német újság 2004. szeptember 23-án leközölt egy cikket: "Krisztus igazi arca" címmel. A feltámadás különleges ereklyéjének megtalálása? ‒ írta Paul Badde, egy ismert német újságíró. Nos, ez az újságíró két bestsellert is írt: a Guadalupe-i Mária-kép, valamint a Feltá-madás különleges ereklyéje a Manoppelló-i kendő titkairól, ez utóbbit ‒ „Das Göttliche Gesicht” (2006) ‒ az Isteni Arc címmel.
A Focus c. hetilap német kiadásában Klaus Berger, korunk egyik legnagyobb bibliakuta-tója tollából is megjelent egy, a Manoppelló-i titokzatos istenarcot hordozó fátyolról: „Jézus Manoppellói arcképe az Evangélium első oldala, mely a Feltámadás pillanata”. (Lásd legalul!)
     Magyar nyelven egyedül a „Szeressétek egymást” lengyel katolikus magazin 2009/3. és a 2014/12. számában találkozhattunk, valamint néhány internetes felületen.
     Nos, blogommal hozzá kívánok járulni az ismeretek bővítéséhez, mert a Torinó-i halotti lepelhez hasonlóan a Manoppello-i „Isteni Arc” is a világ legnagyobb csodája. Tény, hogy tudományos szempontból ezek nem jöhettek volna létre, amiként az egész világon nincs ezekhez hasonló, amelyek jellemzőikben hasonlatosak vagy utánozhatók lennének. A Torinó-i Lepel egy anatómiailag pontos fotónegatív, mely a Feltámadás első pillanatát örökítette meg, a kiszenvedett, halott Krisztust. A Manoppelló-i Kendő a Feltámadás "második pillanatát" mutatja pozitív képként, a szenvedések és torzulások nyomait még magán viselő, nyitott szemű, a még meg nem dicsőült Krisztus Arcot. Ezért nevezhető a „Feltámadás Pillanatának”!
     A manoppellói anyag méretei: 17×24 cm, egy ezüst ereklyetartóba foglalva. Manoppello főtemplomának oltárán van kiállítva a nagyközönség számára; melyen kedvező fényviszonyok mellett az Arc jól látható. Ezt a képet nevezte Szent Pio atya „Volto Santo Manoppello”-nak, „a legnagyobb csoda, minek a birtokában vagyunk”.
     Manoppello egy 5000 éves kis város, Abruzzó tartományban fekszik Pescaratól 30 km-re. A környéken, Lancianóban található a híres Eucharisztikus Csoda szentélye.

Posztjaimhoz, az alábbi forrásokat használtam fel:

PAUL BADDE: Das Göttliche Gesicht: Die abenteuerliche Suche Nach dem wahren Antlitz Jesu,
Pattloch Verlag, München 2006
SAVERIO GAETA: Il Volto Risorto, Familia Christiana, 2005
SZERESSÉTEK EGYMÁST Katolikus magazin 2014/12. szám
http://www.ignatius.com/promotions/faceofgod/paul-badde.htm
http://www.szeressetekegymast.org/nr/latott_es_hitt/a_manoppelloi_lepel_tortenete.html http://www.acheiropoietos.info/proceedings/JaworskiWeb.pdf

Egy Gloria Polo Ortiz nevű bogotai (Kolumbia) fogorvosnőbe villám csapott. Belső szerevei elégtek és a klinikai halál állapotában szállították kórházba. Halál utáni élményeit könyvben írta le, lelkivezetőjének ajánlásával. Ebből idézünk. 4

     A gonosz azzal hitegeti a fiatalokat, hogy a szex élvezetszerzésre való, és nem kell az embernek lelkiismereti problémát csinálnia belőle. Tudják, miért teszi ezt a Sátán? Miért csábítja arra az embereket, hogy ilyesmit tegyenek? Sok más okon kívül azért, mert emberáldozatokra van szüksége, mert minden abortusz a hatalmát növeli a Földön. (...)
     Kérdezem Önöket, hány abortuszt végeznek évente ezen a világon? Vagy akár csak egyetlen nap is? Vagy hányat egy hónapban? Le tudjátok mérni a bűnök rettentő méreteit? A tömeggyilkosság mértékét, a fájdalmat és szenvedést, amit az Istennek okozunk? Neki, aki olyan kegyes hozzánk, és szeret minket, mi pedig, mint szörnyetegek egyre csak bűnöket követünk el.
     Az abortusz a legsúlyosabb bűn, ami minden bűnnél nagyobb!
Minden alkalommal, amikor egy magzat, egy ártatlan gyermek vére kifolyik, ez olyan, mintha tűzáldozatot mutatnánk be a Sátánnak. Hatalma egyre jobban nő a Földön. A gyermek lelke kétségbeesetten segítségért kiabál, de senki nem akarja meghallani! Még egyszer megismétlem nektek: ez egy érett, felnőtt lélek, ha a teste egy piciny gyermekéé is. Már minden benne van, amiként az almamagban is ahhoz, hogy terebélyes fa legyen belőle.
     A testnek ugyan fejlődni és nőnie kell, de a lélek már készen van. Ez a kiáltás, ami a fiatal életből kitör, megölésekor, megrázza az eget, a pokolban viszont győzelmi ordítás tör ki, mint egy futballmeccsen, amikor gólt rúgnak. A pokol olyan, mint egy stadion, óriási belátható területen rengeteg démon, ördög és alördög van, akik diadalittasan ordítanak.
     A démonok rám öntötték a gyermekem vérét, ami a lelkiismeretemben volt, és azoknak a vérét, akiket arra biztattam, hogy vetesse el a gyermekét. És ezáltal is az én világos lelkem átláthatatlan sötétséggé vált. Miután elvetettem a gyermekemet, teljesen elvesztettem a bűnre való érzékemet, valóban azt hittem, hogy nincsenek bűneim. (Dr. Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért - Mara Na Tha - kiadó 2009. Részlet)

Záró elmélkedés 

      Az est leszálltával kérdezd meg önmagadtól, mit tettél Országom eljöveteléért? Ne légy önmagaddal soha megelégedve, mert a földön ennek nincs helye. Fáradozásod jutalma nem e világból való jutalom. Most azon légy, hogy minél többet fáradozz. A megaláztatást tekintsd mindig a legnagyobb eszköznek, ez mindig bőséges gyümölcsöt hoz munkádra. Keresd és szeresd a megaláztatást! Én is ezt tettem egész életemben. Ha nehéz, menj Édesanyánkhoz, Ő igazán mestere ennek az erénynek. Ő hathatósan megsegít. Öleld magadhoz az erényeket, amihez az Én személyem az erőt adó hatalom. Ne latolgasd magadban, hogy mennyit pihensz. Fáradozásodért bőséges jutalmat kapsz Tőlem!

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!

Az Istent lehet üldözőbe venni, de nem lehet utolérni.

Lehet ellene harcolni, de nem lehet legyőzni.

Lehet Őt gyűlölni, de nem lehet végleg megölni.

Lehet Fölségét gyalázni, de nem lehet szépségét csorbítani.

Lehet hatalmát semmibe venni, de emiatt nem fog elgyengülni.

Lehet létezését tagadni, de emiatt nem fog megsemmisülni.

Lehet sírba helyezni, de kár sírja elé követ hengeríteni,

mert az Isten feltámadását nem lehet megakadályozni.

Egy Gloria Polo Ortiz nevű bogotai (Kolumbia) fogorvosnőbe villám csapott. Belső szervei elégtek és a klinikai halál állapotában szállították kórházba. Halál utáni élményeit könyvben írta le, lelkivezetőjének ajánlásával. Ebből idézünk. 3

     Tizenévesen azt hittük, hogy már mindent tudunk, és az volt a véleményünk, hogy aki Istenről beszélt, az mind maradi és hülye. Az a modern, ami hasznunkra van, márpedig a haszon és az élvezet volt divatban.
     Még nem mondtam el, de amikor a pokol szájánál álltam, és hirtelen meghallhattam az Úr hangját, minden démon elmenekült. Mind eltűntek, csak egy maradt ott. Ennek megengedte az Úr. Ez egy óriási démon volt, aki szörnyű hangon üvöltötte: „Ő az enyém! Ő az enyém! Ő az enyém! Örökre az enyém!”
Ez a démon azért maradhatott, mert annak a démonhordának volt a vezére, akik befészkelték magukat hozzám, és mindent manipuláltak az életemben a bűnökre. Nagy ravaszul kihasználták a gyengéimet. Ez a démon távolított el a szentgyónástól, és ezzel elvette a lehetőségét annak, hogy lelkem Jézus által meggyógyuljon, megtisztuljon. Most azért maradhatott, mert én ténylegesen halálos bűnökkel haltam meg, mivel 13 éves korom óta nem végeztem szentgyónást, de korábban is egyszer-másszor érvénytelen módon gyóntam. Tehát minden elkövetett bőnöm rajtam maradt, s ezé a démoné voltam, ezért lehetett jelen a vizsgámon. El tudják képzelni azt az örjítő rémületemet, amikor minden bűnömet bemutatták előttem? Nagyon sok volt. És hozzá még az a az a kárörvendő, gúnyos szemrehányás! Elviselhetetlen volt, amikor újra és újra azt üvöltötte, hogy az övé vagyok, mert ahányszor vétkeztem, mindannyiszor adósa lettem. A bűn ugyanis az ördög tulajdona, és fizetnünk kell érte. Bűneimet az ördög beleégette a lelkembe. Az eredetileg csodálatos, fénnyel átitatott lelkem, mint amilyennek megfoganásomkor láttam, egyre sötétebb, fénytelen, fekete és merő sötétség lett.
     Ó jaj, a szentgyónások! Mielőtt a bűnbánat szentségéhez járulunk, mindig kérni kell a Szentlelket és az őrangyalunkat, hogy világosítsanak meg bennünket, és mutassanak rá lelkünk sötét pontjaira. Az ördög ravaszkodásainak egyike, amit nagy élvezettel tesz, hogy elhomályosítja a lelkünket. Emiatt azt hisszük, hogy ez vagy az nem bűn, megy egyébként is magánélet, nem szükséges meggyónni. Különben is a pap is ember, s lehet hogy több a bűne, a gyónás meg amúgyis már elavult dolog. Milyen egyértelműnek tűnt akkor, hogy nagyobb nyugalmat találok, ha nem járok gyónni.
(Dr. Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért - Mara Na Tha - kiadó 2009. Részlet)

14. Jézus holttestét sírba teszik 

      Ó, mily boldog vagyok, ha azt látom, hogy nem hiába szenvedtem érted, értetek! Ez igazán öröm Nekem. Lelketek, mely a föld iszapjában él, nem tud önmagától megszabadulni. Én kiszedlek a bűn iszapjából, és utána Szent Véremmel moslak meg benneteket. Boruljatok le szent Keresztem tövébe, és engedjétek, hogy hulljon reátok ez az áldott Szent Vér. Vércseppjeim váltó (csekk) a kezetekben, rajtatok áll, hogy beváltsátok. E váltó nem jár le a világ végezetéig. A kegyelem állapotában élő lélek bárhol beválthatja, bármikor, halála napjáig, de erről nem vagytok biztosítva. Azért ki-ki azon legyen, hogy váltóját, Szent Vérem váltságdíját mind gyakrabban igénybe vegye. Ne élete alkonyán, mert így a kifizetett értéket nem sokáig használhatja már. Használjátok életetek lendületes erejében. Én is életem teljében áldoztam fel Magam értetek. A legszívesebben ezt a viszonzást fogadom el tőletek.

Az Üdvözítő Krisztus Keresztútja

Erre Pilátus azt mondta: „Mi az igazság?” E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: „Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” De ők ismét kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rablógyilkos volt.

     A helytartó ezután újra kiment, és így szólt a zsidók népéhez: „Íme, az Ember!" És rámutatott a töviskoronás, vértől áztatott bíborruhában remegő Krisztusra. A főpapok és a nép mihelyt meglátták Őt, nem rendültek meg, hanem még hangosabban kezdtek kiáltozni: „Feszítsd meg! Feszítsd meg! Vére rajtunk és utódainkon!” Pilátus azt mondta erre: 

IMÁDUNK TÉGED KRISZTUS ÉS ÁLDUNK TÉGED, MERT SZENT KERESZTED ÁLTAL MEGVÁLTOTTAD A VILÁGOT!

Egy Gloria Polo Ortiz nevű bogotai (Kolumbia) fogorvosnőbe villám csapott. Belső szervei elégtek és a klinikai halál állapotában szállították kórházba. Halál utáni élményeit könyvben írta le, lelkivezetőjének ajánlásával. Ebből idézünk. 2

     Először még volt egy kis világosság. Olyan látvány fogadott, mint egy lép és olyan nyüzsgés volt benne, mint egy méhkaptárban. Sok-sok ember volt itt, öregek, férfiak és nők, hangosan kiabáltak, durván, vad sörénnyel, csikorgatták a fogaikat.
     Egyre lejjebb húztak a földbe, megállás nélkül mozgattak lefelé, hiába próbálkoztam mindig kijutni. Egyre kevesebb lett a fény, s addig csúsztam ebben az alagútban, míg teljesen sötét nem lett. Tehetetlen voltam. Olyan sötétségbe merültem, amilyen a földön nincs, emberi szavakkal nem lehet azt leírni.
Fölül teljesen világos volt, lejjebb pedig egyre sötétebb. El tudják képzelni, milyen öröm ért, amikor a fényben láttam az édesanyámat. Ő egészen világos volt. Már évekkel ezelőtt meghalt.
     Egyszerre megértettem, hogy ezek a fehér ruházatok, amilyennel anyám, mint a nap, fel volt öltöztetve, azok mind a szentmisék voltak, melyeken részt vett földi életében.
Nem volt lehetőségem anyámhoz menni és nála egy pillanatig is maradni.
     Védtelenül merültem bele ebbe a sötétségbe, amelyhez hasonló nincs. A föld legsötétebb éjszakája is déli világosság ehhez képest. De ott ez a sötétség szörnyű fájdalmat, horrort, szégyent okoz. Minden rettenetesen bűzlik. Egyre több ijesztő figurát és lényt lehetett látni olyan csúfakat, hogy el se tudjuk képzelni.
A bűnök, kedves testvéreim, nyomokat hagynak a lelkünkben. Ezek a nyomok megbélyegzik a lelkünket, mint sebek, égési hólyagok és formátlan lyukak.
     A legszörnyűbb felfedezés az volt számomra, hogy a borzalmas bűz belőlem árad. Mennyi pénzt adtam ki életemben illatszerekre, légfrissítőkre, mert gyűlöltem a kellemetlen szagokat. Megállapítottam, hogy a sok szörnyű bűnöm nem a lelkemen kívül volt, hanem a bensőmben, a lelkemben és onnan árasztotta kibírhatatlan bűzét.
Mindjárt láttam egy démont, egy csúnya bestiát, aki az én bűneim bélyegét viselte. Amiként anyám az Úr fényes ruhájába volt öltöztetve, egy bestia úgy öltöztetett engem fekete szemeteszsákba, ez maga volt az ördög. (...)
     Ha egyszer ezt önök is átélik, talán emlékezni fognak ezekre a szavakra. Azt tudom mondani, hogy a legfájdalmasabb a szerető Istent látni, aki egész életünkben mellettünk van és állandóan keres. Mennyire szenved Isten a bűneink miatt.
     Ott mutatták meg nekem, milyen sokan imádkoztak értem, hány pap és hány apáca fáradozott azon, hogy jó útra térjek. És hogy megvetettem ezeket az embereket! Közönséges megjegyzésekkel illettem e szent életű embereket. Az apácákat a következő kifejezésekkel illettem: „szent tyúkok”, „kielégítetlen vén satrafák”, „szentnek mutatkozó klimaxos nők, akik az Úristen lábujjait nyalogatják és fogalmuk sincs az emberek problémáiról”. Ez csak néhány a legártatlanabb elnevezések közül, amiket mondtam rájuk.
     Tudják, odafent, mint egy nyitott könyvet látjuk az egész életünket, ahol minden pillanatunk fel van jegyezve. Nemcsak a szavaink, hanem még a közben gondoltak is! Bizony elborzasztó a szavaink és gondolataink különbsége, melyeket ott tisztán láthatunk.
     Elkövetett bűneink nemcsak számunkra, hanem környezetünk számára is következményekkel járnak, ezek romlott gyümölcsök, melyek valamiképp a környezetük minden egészséges gyümölcsét is megfertőzik, és romlásnak indítanak. Nagy fájdalom számunkra a másik világban, ha látjuk, hogy bűneink nemcsak nekünk okoztak kárt, hanem a környezetünkben is széles körben rombolnak, és megmérgeznek mindent. És sajnos a bűneink ártalmas következményei legelőször közvetlen környezetünket éri, a családunkat és gyermekeinket. (Dr. Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért - Mara Na Tha - kiadó 2009. Részlet)

13. Jézus testét leveszik a keresztről

      Nézd megkínzott Arcomat és meggyötört Szent Testemet! Nem azért szenvedtem-e, hogy a lelkeket megváltsam? Higgy és imádj! Szíved egész szeretetével merülj el kínszenvedésemben! A reggeli ébredésnél gondold át, hogy a borzalmas éjszakai kínok után mi várt rám egész nap. Munkád közben is szemléld végig az egész keresztutat, melyen nem volt megállás egy percre sem. A végletekig kimerülve hajtottak a Kálváriára... Én igazán a végletekig mentem értetek. Azért mondom, semmit sem vihetsz Értem túlzásba. Tizenkét órától három óráig imádd Szent Sebeimet. A böjtöt lehetőleg úgy tartsd meg, hogy Szent Testemnek a keresztről való levétele idejéig böjtölj.

HOLNAP – NAGYPÉNTEKKEL – KEZDŐDIK AZ ISTENI IRGALMASSÁG KILENCEDE!

Lelkipásztori lehetőségek és ígéretek 3

     4.) Az Irgalmasság órája. 1937. októberében Krakkóban Fausztina nővér figyelmét az Úr Jézus halála órájának tiszteletére hívta fel: 'Valahányszor hallod, hogy hármat üt az óra, merülj el teljesen irgalmasságomban, dicsőítsd és magasztald; hívd le az egész világra hatalmát, főleg a szegény bűnösökre, mert az irgalom ebben az órában nyílt meg teljesen a lelkek számára' (Napló 1572). Az Úr Jézus elég pontosan megadta azt az imamódot is, ami Isten Irgalmasságának kultuszában ennek a formának legjobban megfelel: 'Igyekezz ebben az órában elvégezni a keresztutat! – mondta Fausztinának – Ha ez nem lehetséges, kis időre térj be a kápolnába, tiszteld irgalommal teli Szívemet a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ha ez sem lehetséges, akkor merülj el imádságban – ha röviden is – ott, ahol éppen vagy' (Napló 1572).

     Rózycki professzor három feltételt sorol fel, melyek szükségesek az ebben az órában mondott ima meghallgatásához:

     a.) Az imát Jézushoz intézzük.

     b) Délután háromkor történjék.

     c) Jézus kínszenvedéseinek értékére hivatkozzon.

     'Ebben az órában – mondta Jézus – kéréseddel mindent elnyersz magad és mások számára. Ebben az órában lépett a kegyelem a világba: az irgalom legyőzte az igazságosságot' (Napló 1572). (Vö. Jak 2,13)

     5.) Az Irgalmasság tiszteletének terjesztése. Ezt azért emelte ki Rózycki atya, mert ehhez is ígéretek fűződnek. Jézus: ,,Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom, mint gyengéd anya óvja  csecsemőjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek'' (Napló 1075).

     Az Isten Irgalmassága iránti kultusz lényege: az Isten iránti keresztény bizalom és a felebarát tettekben megnyilvánuló szeretete. Az Úr Jézus ,,teremtményeitől bizalmat'' (Napló 1059) követel, valamint az irgalmasság cselekedeteinek végrehajtását tettel, szóval vagy imádsággal. (Vö. Napló 742). ... Jézus azt kívánja tisztelőitől, hogy a nap folyamán legalább egy jó cselekedetet végezzenek felebarátaikért.

     Más helyen ezt mondta Jézus: 'E rózsafüzér imádkozásával közelebb hozod hozzám az emberiséget' (Napló 929). 'Azokat a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, már életükben körülöleli irgalmam, különösen pedig haláluk óráján' (Napló 754)''. – (Napló XV-XVIII.

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT,

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első! 

Egy Gloria Polo Ortiz nevű bogotai (Kolumbia) fogorvosnőbe villám csapott. Belső szervei elégtek és a klinikai halál állapotában szállították kórházba. Halál utáni élményeit könyvben írta le, lelkivezetőjének ajánlásával. Ebből idézünk. 1

     Hallgassák csak, mi történt! Amikor a kórházban borzalmas helyzetben voltam, elképesztő rémület tört rám! Egyszerre csak azt látom, hogy valóban vannak démonok, akik most eljöttek, hogy magukkal vigyenek! A valóságban magam előtt láttam ezeket a félelmetes ördögöket. Nem olyanok voltak, mint amilyeneknek a földön elképzeljük, hanem sokkal borzalmasabbak!
     Láttam, amint sorra kijöttek a műtő falából, s amint egyre közelebb értek, láthatóvá vált tekintetük ijesztő és szörnyű volta. Mérhetetlen gyűlölet sugárzott a szemükből.
Egyszerre megértettem, hogy az adósuk vagyok. Azért jöttek, hogy behajtsák rajtam az adósságot, mert elfogadtam a bűnre való ajánlatukat. Ezért fizetnem kell és az ár én magam vagyok az örök életemmel. Eladtam a lelkem az ördögnek, mert így-úgy üzleti kapcsolatba kerültem vele.
     Hatalmába kerített a szörnyű tudat, hogy bűneimnek következményei vannak. A bűnök a Sátán tulajdonai, nem adja ingyen, mefizettet érte. Minden embernek tudatában kéne lennie ennek!
Egyszerre csak minden bűnöm, amit az utolsó szentgyónásom óta elkövettem, életre kelt.
     Testvéreim! Minden bűnért fizetni kell, nem csak a lelkiismeret furdalással, belső békénk és egészségünk elvesztésével a földön, de a túlvilági életünkkel is!
És ha törzsvásárlók lettünk a Sátán szupermarketjében, akkor már mindig csak az ő boltjában vásárolunk, mígnem a saját lelkünk a fizetség. Az övéi leszünk, elzálogosítva neki a lelkünket.
Az ördög legnagyobb trükkje, hogy megpróbálja elhitetni, hogy ő egyáltalán nem is létezik, s én bedőltem neki!
Ezek a szörnyű sötét alakok körülvettek és egyértelmű volt, hogy azért jöttek, hogy magukkal vigyenek.
     El se tudják képzelni azt az ijedtséget, borzalmat és rettenetes felismerést, hogy az intelligenciám, jogi is-mereteim, az akadémiai címem, egész tudományom, észbeli képességeim és társadalmi helyzetem semmit sem számítottak. Teljesen értéktelenek lettek. A bűnök tehát lehúznak a mélybe, egészen a „hazugság atyjához”. De ha mi sajnálatos mulasztásainkat és bűneinket (amiért a sátánnak kell fizetnünk), a Bűnbánat Szentségében Isten elé visszük (még a földi életben), akkor Isten fizet meg értük helyettünk! Gondoljanak bele!
Jézus a saját vérével és életével fizetett a Keresztfán. És bizony minden alkalommal így van ez, ha vétkezünk. Ő, megszabadított a pokol kínjaitól, amit mi érdemeltünk ki, és amiért tartozásunk lenne a bűnök tulajdonosának. Jézus Krisztus megváltott minket. Jogot adott nekünk Országához, az Ő életéhez, mert Ő minket Isten gyermekeivé tett.
     És akkor jöttek ezek a sötét alakok, hogy engem, mint tulajdonukat elvigyenek. Láttam őket, amint kijöttek a műtő falából. Sokan voltak, és hirtelen vettek körül. A tekintetükből gyűlölet, ördögi gyűlölet árad, mert lélektelenek, belül teljesen kiégettek. Megborzadtam s rettegve értettem meg, hogy értem jöttek, hiszen az ő tulajdonuk vagyok! Ez világos volt előttem! El akartak vinni. El tudják képzelni a félelmemet? Színtiszta horror volt!
     Szellemi testem forogni kezdett a földön és menekülni kezdtem. Az anyagi testemre vetettem magam, mert a testembe akartam visszabújni, de az már nem fogadott be. Szörnyű félelemmel küszködtem. Lelkemmel futni kezdtem és menekülni. Nem tudom, hogyan, de átjutottam a falon. Nem akartam mást, csak elrohanni, s egy ugrással a semmibe kerültem. Egy alagút belsejébe jutottam, amely hirtelen ott volt és lefelé vezetett. (Dr. Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért - Mara Na Tha - kiadó 2009. Részlet)

12. Jézus meghal a kereszten

      Egyetlen léleknek sem szabadna elkárhoznia... Ez a szó, hogy elkárhozik, iszonyatos fájdalmat okoz Szívemnek. Újra átszenvedném a kereszthalált minden lélekért, de ezerszerte nagyobb fájdalommal is, mert az elkárhozottaknak már nincs reményük. Előzd meg ezt, vágyaiddal mentsd meg a lelkeket!
Lelkedbe mélyen bevéstem tanításomat, a lelkek utáni szomjúságomat. Amikor a kereszten függtem, felkiáltottam hangos szóval, hogy szomjúhozom. Ezt kiáltom most is felétek!
Vonj be szereteteddel, mely felfogja oldalsebemből kifolyó Szent Véremet! Szemlélj csak, szemlélj! Láttál hozzám hasonló szánalmas teremtést életedben? Látod, mennyire tönkretettem magam? Te sem vihetsz semmit sem túlzásba értem... Én mennyei Atyám felé kiterjesztettem keresztre szegezett kezeimet, hogy megvédjelek, megmentselek benneteket az örök kárhozattól. Az elégtételt bemutattam Atyám előtt. Nektek is ezt kell tennetek, ez az igaz részvétel az én megváltó munkámban.

Lelkipásztori lehetőségek és ígéretek 2

     2.) Az Irgalmasság ünnepe. Isten Irgalmasságának tiszteletében ez áll első helyen. Jézus első alkalommal 1931-ben, Plockban beszélt Fausztina nővérnek arról a kívánságáról, hogy ünnepet szenteljenek az Isten Irgalmasságának: 'Azt kívánom, hogy legyen az Irgalmasságnak ünnepe. Azt  kívánom, hogy a képet, melyet ecsettel fogsz megfesteni, húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe' (Napló 49).

     Az Irgalmasság ünnepének Húsvét utáni első vasárnapra történő helyezése mély teológiai értelemmel bír, amely a megváltás húsvéti titka és az Isteni Irgalmasság titka között fennálló szoros összefüggésre utal. Ezt az összefüggést hangsúlyozza az ünnepet előkészítő Isteni Irgalmassághoz végzett kilenced, amit Nagypénteken kell elkezdeni. ...

   Ennek az ünnepnek nagyságát a hozzáfűzött ígéretek nagyságával lehet lemérni, melyeket Jézus ígért: 'Aki ezen a napon az Élet Forrásához járul, bűnei és az értük járó büntetés teljes elengedését nyeri el' (Napló 300). 'Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége: a kegyelmek tengerét árasztom minden lélekre, aki irgalmam forrásához közelít. Egy lélek se féljen közeledni hozzám, még ha bűnei skarlátpirosak lennének is' (Napló 699).

     Eme nagy kegyelmek elnyeréséhez teljesíteni kell az Isten irgalma iránti tisztelet feltételeit, melyek: a bizalom Isten jóságában, a felebaráti szeretet gyakorlása, a megszentelő kegyelem állapotában (szentgyónás után) méltó Szentáldozás. Jézus mondta: 'Egyetlen lélek sem nyerhet megigazulást, amíg nem fordul bizalommal irgalmasságomhoz. Ezért kell a húsvét utáni első vasárnapot Irgalmasságomnak szentelni. A papok ezen a napon hirdessék a lelkeknek nagy és végtelen irgalmamat' (Napló 570).

     3.) Az Isteni Irgalmasság rózsafüzére. Ezt a rózsafüzért Jézus Vilniusban, 1935. szeptember 13-14-én diktálta Fausztina nővérnek bocsánatért könyörgő, Isten haragját lecsillapító imaként (vö. Napló 474-476).

     Ebben az imában az imádkozó felajánlja az Atyaistennek Jézus Krisztus Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét saját maga, felebarátai és az egész világ bűneinek bocsánatáért. Mialatt egyesül Jézus áldozatával, hivatkozik arra a szeretetre, mellyel a Mennyei Atya Fiában megajándékozott minden embert.

     Ebben az imában irgalmat kérünk magunknak és az egész világnak. Ezzel az irgalmasság cselekedetét gyakoroljuk. ... A hívők elnyerhetik Krisztus ígéretét, mely főleg haláluk óráját illeti: a megtérés kegyelmét és a békés halált. Nemcsak azok, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, hanem a haldoklók is, akik mellett ezt mások mondják. Jézus mondta: 'Ha ezt az imát haldokló mellett mondják, mérséklődik Isten haragja, és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket' (Napló 811). Az általános ígéret így hangzik: 'Úgy tetszik nekem, hogy ez által az ima által mindent megadjak, amire engem kértek (Napló 1541),

     Más helyen ezt mondta Jézus: ,,E rózsafüzér imádkozásával közelebb hozod hozzám az emberiséget'' (Napló 929). ,,Azokat a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, már életükben körülöleli irgalmam, különösen pedig haláluk óráján'' (Napló 754).

Térj meg és hagyd el vétkedet,
jöjj, sirasd meg hűtlenségedet,
HÚSVÉT közeleg, készítsd fel szívedet!

Gyónom a Mindenható Istennek és nektek testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással! Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát, az összes Angyalokat és Szenteket, és titeket Testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz Istenünkhöz! Amen.

Büntetés vagy önítélet?

     Azt is érdemes tisztázni, hogy a tűz és a pusztulás nem az egyetlen evangéliumi kép a kárhozat helyére vonatkozóan. A pokol valószínűleg épp elég szörnyű állapot, ha ezek a földi szenvedésre utaló fizikai képek is leírják, ám ezeken túl – a szentek tanúsága szerint – még nagyobb szenvedés a legfőbb jó (az Isten) nélkülözése. Úgy gondolom, hogy szabadságunkban áll oly módon elképzelni a poklot, mint az önmagunkra maradás, a magunkba zártság végtelen ürességét: hiszen a kárhozottak önmagukat választják Isten helyett, már életükben és az ítéletkor is. A pokolbéli magányra megfelelő kép lehet, a megátalkodott lelkek akarva-akart választása: az örök hervadás és az örök meghalás, az éltető Isten hiányában. De ebből eredően, felmerülhet egy újabb – kissé erőltetett – kérdés is: egy szerető Isten hogyan hagyhatja így magára a teremtményeit?
     Jézus, a pokolba kerülés módját kétféle módon érzékelteti: mintha ítélet volna és mintha a saját döntésünk volna. Miért ne lehetne mindkettő egyszerre, mint ahogy az is-is logikája annyiszor érvényesül a kereszténységgel kapcsolatban? Jézus felettünk való ítélete végső soron jóváhagyja a saját ítéletünket Istenről: vagyis, hogy a földi életünkben a hitbeli Isten- és emberszeretet helyett, a saját teóriánk szerinti önszeretetet választottuk.
     Isten igazságosságán tehát nem esik csorba, hiszen nem Ő kényszeríti ránk ezt vagy azt a választást, hanem az embernek megadja a választási lehetőséget, jóllehet a lélek azt fogja választani, amire egész életében igent mondott! Vagy mi mondjuk Istennek, hogy legyen meg a Te akaratod, vagy ő mondja ugyanezt nekünk! 
     A kákán is csomót kereső kötekedő, képes szemére vetni Istennek, hogy miért nem kényszeríti ránk a mennyországot kérés nélkül is? Ezzel azonban egy újabb problémát kreál a kérdező: ugyanis egy "diktátor Isten", aki ránk kényszeríti akaratát, a szabad akaratunkat vonná vissza (amit Ő adott), nem beszélve arról, hogy a pokol szenvedéseinél ezerszerte nagyobb kín lenne szembesülni azzal az Istennel, akinek Szeretetét és Őt magát megvetettük földi életünk során!
     Összességében tehát elmondható, hogy a megátalkodott lélek a maga szerinti lehető "legjobbat" éri el, amikor az örök kárhozat, Istentől való "szabadságát" választja! Mindezt annak folyományaként, hogy földi életében tudva és akarva elutasította Isten segítő kegyelmeit, ellene mondott az isteni Szeretet parancsának, és vétkeiben nem volt hajlandó bűnbánatot tartani! Elhihetjük tehát, hogy ők Istentől a szabad akaratuk szerinti legjobbat kapják, már amire alkalmassá tették magukat!
     Sajátságos az elgondolás, miszerint a pokol csak a mennyei nézőpontból pokol, de a kárhozott lelkek számára még mindig jobb, mint ami-lyen számukra a mennyország lenne. Így Isten igazságossága és jósága – végső soron –, minden teremtményén mara-déktalanul beteljesedik.

(Posztom írásánál, felhasználtam a http://katolikusvalasz.blogspot.hu/  2013. október 4-i - cikkének részleteit)

Lelkipásztori lehetőségek és ígéretek 1

     Fausztina nővér Jézus kérésére, pontosabban diktálására az Isteni Irgalmassággal kapcsolatban mindazon lehetőségekről is írt, amelyek mind az egyéni lelkiség formálását, mind a lelkipásztori munkát hatékonyan támogatják. Az Egyház engedélyezte az Isteni Irgalmasság kultuszának öt módját:     

 1.) Az Irgalmas Jézus képe. Rajzát Plockban, 1931. február 22-én kapott látomás alapján jegyezte fel a nővér. ,,Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány. ... Kis idő múlva azt mondta Jézus: 'Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned' (Napló 47). 'Azt kívánom, hogy a képet... húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!' (Napló 49).

     Mint feltámadt Üdvözítőt ábrázolja őt a kép, aki szenvedése és kereszthalála árán megváltott minket. A vér és víz sugarai, melyek a lándzsa által megnyitott szívéből (a szív nem látható a képen) törnek elő és a keresztre feszítés sebei a Nagypéntek eseményeire emlékeztetnek (Jn 19,17-18; 33,37). Tehát az Irgalmas Jézus képe az Evangélium e két eseményéhez kapcsolódik, melyek a legtökéletesebben fejezik ki Isten szeretetét az emberek iránt.

     Krisztusnak ezen a képén jellemző a két sugár. Jelentőségéről kérdezve így válaszol az Úr: 'A halvány sugár a vizet jelenti, ami a lelket tisztítja meg, a piros a vért, amely a lélek élete. ... Boldog, aki ezek árnyékában él' (Napló 299). A lelket a keresztség és bűnbánat szentsége tisztítja meg, és legbőségesebben az Oltáriszentség táplálja. A két sugár tehát a szentségeket és a Szentlélek összes kegyelmét jelenti -- amelynek bibliai jelképe a víz --, valamint az új szövetséget Isten és ember között, amelyet Jézus az ő vére által kötött...

     A kép nemcsak az Isteni Irgalmasságot ábrázolja, de emlékezetünkbe idézi az Isten iránti bizalom és a felebarátaink iránt tettekben megnyilvánuló szeretet kötelességét. A kép aláírása Jézus akaratából: 'Jézusom, bízom Benned.' 'A kép emlékeztessen irgalmam követelményeire, mert a legerősebb hit sem segít semmit cselekedetek nélkül' (Napló 742).''

     A kép így értelmezett kultuszához, mely alapvetően a keresztény bizalmon és irgalmasságon nyugszik, az Úr különböző ígéreteket fűzött: örök üdvösséget, a keresztény tökéletesség útján nagy előrehaladást, a boldog halál kegyelmét és minden más kegyelmet, melyet az emberek bizalommal kérnek. ,,A kép által sok kegyelmet fogok kiosztani a lelkeknek, ezért hozzáférhetővé kell tenni minden lélek számára'' (Napló 570).

11. Jézust keresztre szegezik
      Én magam vagyok a Szeretet, a türelem, a jóság, a megértés, a megbocsátás, az áldozat, az üdvösség, az örök élet. S ez nem kell nektek? Keresztre feszített, vértől ázott Szent Testem hiába emelkedik a magasba? Ti vakok és szívtelenek! Nem látjátok, hogy mit tettem értetek? Nem indul meg a szívetek? Nem akartok Velem járni, Velem gyűjteni? Szívetek nem dobban Velem? Bensőtök nem érez Velem? Hiába nyitottam meg Szívemet? A kegyelmek bőségét ott hagyjátok? Nem kellenek érzéseim? Szívem dobbanását, mely szelíd és jóságos, nem akarjátok hallani? Azt akarjátok, hogy majd dörgő hangon kiáltsam felétek: mit álltok itt tétlenül?
Ne finnyáskodjatok, ne válogassatok! Ahová állítottalak benneteket, ott álljátok meg helyeteket szilárdan, önfeláldozóan. Én mindent kitaláltam, csakhogy értetek szenvedhessek, és ti kényelmesek, sem-mi készséget sem mutattok, csak mentegetőztök. Ez az egész életetek. Vegyétek már fel azt a keresztet, melyet Én is Magamhoz öleltem, és feszítsétek fel már magatokat, mint Én, mert különben nem lesz örök életetek!

Miért szent?

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

A pokol doktrínája

     Manapság sajnos, igen ritkán hallani a pokolról szóló prédikációt. A nyilvánvalóan "modernkedő" közfelfogástól függetlenül a pokol létezése tény, nem valami teória és nem is spekuláció, hanem egyenes isteni Kinyilatkoztatás! Maga Jézus figyelmeztet bennünket – olykor igen erős képeket használva –, az evangéliumokban. Úgy érzem, kegyes és politikailag korrekt gondolkodóink, modernista teológusaink, valamint népszerűségre éhező papjaink különvéleménye semmit nem nyom a latban, ha maga a Mester szól: a pokol létezése valóságos!
     E tény elfogadása után viszont értékelnünk kell a sokakban felmerülő kérdés őszinteségét, hogy Isten jósága össze egyeztethető-e a pokol létezésével? 
Két egyszerű megoldás kínálkozik: Isten irgalmas voltának a megkérdőjelezése, vagy a pokol létezésének elmismásolása – nos, mindkettő súlyos hitbeli tévelygés! 
     A kérdés tehát az: hogy miként fogadható el az isteni szeretetből fakadó Kinyilatkoztatás alapján a pokol létezése? Úgy gondolom, hogy a dolog nyitja a szabad akarat valóságos szabadsága, vagyis annak lehetősége, hogy miért ne dönthetne bárki Isten ellen is – akár örökre? Elméleti síkon ennyi elég, hogy a pokol doktrínájának és Isten szeretetének a látszólagos ellentmondását feloldjuk: ha reális a szabad akarat, akkor pokolra is reális lehetőség nyílik és kész!
     De mire véljük a kemény és látszólag fenyegető figyelmeztetéseket?
     Ahogy sokan megfogalmazzák, az evangéliumok a pokol lángjaival ijesztgetnek minket. Ez a felvetés, meglehetősen buta és arrogáns, hiszen is milyen alapon kifogásoljuk a Kinyilatkoztatást? Talán bizony, elavult és nem halad a korral? Merthogy "Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké." (Zsid 13,8)? De örök Üdvözítőn, vajon miért beszélt oly sokszor és ellentmondást nem tűrően a pokol szenvedéseiről? Miért hangsúlyozta annak realitását, azt, hogy mi is oda kerülhetünk, ha nem kötődünk Hozzá, teljes szívünkkel és teljes elménkkel? Az Úr ezen egyértelmű figyelmeztetéseit a modernista teológusok hajlamosak elhallgatni! 
     A kinyilatkoztatott igazság és a veszély valóságossága szemléltethető egy példán: ha ugyanis a pokol olyannyira valóságos, mint a száguldó kamionok a játszótér mellett, és Jézus – mint kisgyermekeket – figyelmeztet bennünket, hogy ki ne fussunk az útra, nos, akkor ugye kemény szavait zokon vehetjük-e? Az Üdvözítő szeretetből, féltésből figyelmeztet minket, mint olyanokat, akik nem tudjuk mit is cselekszünk, amikor nem vagyunk óvatosak a bűn iránt.
(Posztom írásánál, felhasználtam a http://katolikusvalasz.blogspot.hu/  2013. október 4-i - cikkének részleteit)

     Fontos tudni, hogy a pokol (vagyis az örök kárhozat) nem része a teremtés isteni művének! Egy exorcista (P. Candido) egy napon az ördögűzés vége felé a tisztátalan léleknek ironikusan ezt mondta: Takarodj innen, hiszen Isten jól fűtött lakást készített neked! Erre a démon ezt válaszolta: Semmit sem tudsz, mert nem Ő, hanem mi készítettük a poklot. Ő még csak nem is gondolt rá!

10. Jézust megfosztják ruháitól 

      Ha a szülő új ruhát vesz gyermekének, megköszönteti vele, és lelkére köti, hogy vigyázzon rá, mert nehezen tudta megszerezni. Mennyei Atyám is új ruhát adott a szent keresztségben, a megszentelő kegyelem csodás szépségű ruháját. És ti mégsem vigyáztok rá!
Van-e szülő, ki többet szenvedett, mint Én, azért, hogy a megszentelő kegyelem ruhája újra tisztítható legyen! Rendeltem a szentgyónást, és ti mégsem veszitek igénybe, pedig ezért izzadtam vért, ezért koronáztak tövissel. Önként feküdtem Szent Keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen külső alá, szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, és hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába. És ha szívetekbe térek, vigyázzatok, ne legyen lelketek ruháján semmi szenny, sem szakadás, sem folt. Mert van-e szülő, ki többet szenved gyermeke ruhája megszerzéséért?
Sokan meg sem köszönik ezt illendően. Mindennap ugyanazokat a közömbös szavakat mondják csak el, érzés nélkül, oda sem figyelnek, gondolatuk máshol kószál. És így jönnek mindennap, és így megy ez évről évre.

Gondolatok a böjtről

     Az üres edényt meg lehet tölteni. A böjt arra való, hogy üres edénnyé tegyen bennünket, mégpedig olyanná, ami képes Isten kegyelmét befogadni, sőt egyenesen magába szívni, mint a vákuum.
     Jézus kegyetlenül szenved a kereszten. Mel Gibson Passió című filmje a képi megjelenítés eszközével próbálta megközelíteni ezt a szenvedést. De a legcsekélyebb böjt is többet ér a filmnél, mert ekkor nem nézem, hanem magam is elviselem az önmegtartóztatásból eredő kínokat, vagyis azonosulok az agonizáló Krisztussal.
     Nem szabad jóllakni a világgal. A világ jóízű, de túlzott adagban mérgező. A böjt arra is való, hogy megfékezze bennem a világ hatásait, éppen ezért ne csupán a gyomromat böjtöltessem, hanem érzékszerveimet is. Törekedjek a szem böjtjére: nem kell mindent látnom, észrevennem, most a tv-t, számítógépet be sem kapcsolom; aztán a fül böjtjére: ne halljak meg mindent, az Istennek nem tetsző, hamisságok előtt zárjam be fülemet. A szám is vegyen részt a böjtben: a szent negyven nap során csak a legszükségesebbeket mondom ki, vagyis az imádság és a szeretet szavait. Semmi felesleges beszéd.
Fontos az értelem böjtje: nem engedem szertelenül csapongani gondolataimat, inkább azokat tudatosan és kemény önfegyelemmel Istenre irányítom.
     A böjt egyben sorsközösség vállalása az éhezőkkel. Egyszer egy istentagadó ember honlapján egy csontig soványodott, éhező asszony képe volt látható, mellette a gúnyos felirat: Isten szeret téged.
Vagyis, ha Isten létezne és tényleg ő lenne a szeretet, ahogy a keresztények vallják, akkor kielégítené az ember biológiai szükségleteit, és nem hagyná a nyomort.
Csakhogy nem a Mindenható az oka az éhezés világméretű botrányának, hanem a tehetősebb társadalmak közönye. Az emberi szeretetlenség. Ezért a keresztény böjt ne csupán öncélúan magunk felé irányuljon, hanem Isten terve szerint hozzon gyümölcsöt a felebarát számára is.
     Hamvazószerdától feltámadásig – különösen a Nagyhéten – kemény önmegtartóztatással tudjunk lemondani számtalan dologról. Cigarettáról, alkoholról, kávéról, édességről, a vásárolgatásról, szórakozásról, és amit az önmegtagadás által megspóroltam, adományozzuk a nélkülözők megsegítésére.
     Végül ne feledjük, hogy a böjttel fegyelmezett test közelebb áll a feltámadt testhez, mint a jóllakott, ugyanis azt nem csupán az ösztönök-, hanem elsősorban Isten kegyelme vezérli.
     E gondolatokkal kívánok minden Olvasómnak Istennek tetsző, üdvösségünk útját építő, áldott Húsvétot, a Feltámadás lélekújító örömében!

(A bloghoz kissé módosítva, felhasználtam Kovács Kornél üllői plébános írását, mely megjelent a "Laudate Dominum" c. a negyedéves egyházközségi lap, XIII. évfolyam 1. számában)

A tegnapi kérdésinterjú folytatása XVI. Benedek pápától 2007-ben 

– Vannak objektív kritériumai az ördögtől való megszállottságnak?
– Az exorcizmus új szertartáskönyve nagyon jól összefoglalja a megszállottság kritériumait. Számomra, papként, a legnyilvánvalóbb jel az, hogy az illető viszolyog a szent tárgyaktól, pl. a feszülettől, a rózsafüzértől vagy a kereszt jelétől. Isten neve is taszítja – amikor elhangzik, az ilyen ember nagyon ideges lesz. Kevésbé fontos jel, hogy a megszállottak olykor természetfeletti képességekre tesznek szert. Nem tanult idegen nyelveken szólalnak meg. Levitálnak, lebegnek, nem hat rájuk a gravitáció. Néha megmagyarázhatatlan fizikai erőre tesznek szert, és dühöngeni kezdenek. Mindazonáltal egyáltalán nem könnyű megállapítani a megszállottság esetét. Mielőtt valakivel foglalkozni kezdek, általában pszichiáterhez vagy neurológushoz küldöm. Csak akkor kezdem meg a lelki kezelést, ha ezek a szakemberek azt mondják, nem tudnak vele mit kezdeni. Azt szoktam mondani, hogy tíz exorcizmusra jelentkező közül egy az, aki valóban megszállott.

– Mi lehet az oka annak, hogy valaki megszállott lesz?
– Nem tudjuk. Azt sem tudjuk, miért lesz az egyik ember rákos beteg, miközben a másik nem. Ezt sem tudjuk megmagyarázni. Csak azt tudjuk, hogy a testi és lelki betegségben jobban megnyilvánul Isten ereje és jósága. Így kell látnunk a megszállottságot.

– Hogyan történik az ördögűzés?
– Az Egyház erkölcsi bizonyosságot kíván az ördögűzést végző paptól, hogy valóban megszállottsággal áll szemben. Abszolút bizonyosság azonban nem létezik. Ezért igen fontos, hogy az exorcista az imádság és a böjt embere legyen.

– S azután?
– Az exorcizmus fontos, hivatalos imádság, amelyben erőteljesen jelen van az Egyház hatalma. Ez a lényeg. Olykor szenteltvizet vagy tömjént használunk, és a pap mindig feszületet tart a kezében. A pap mellett másoknak is jelen kell lenniük, mert megesik, hogy a megszállott személy erőszakosan kezd viselkedni. Az embert egészen megváltoztathatja a gonosz kiűzése. Más ember lesz belőle. A szertartás közben, Isten jelenléte és az emberek közös imája hatására a gonosz lélek megnyilvánul. Sokszor dühöngeni kezd, mert tudja, hogy valamilyen módon vereséget szenvedett. A megszállott személy hangja ilyenkor elváltozik, nagyon kellemetlenné válik.

– Félelmetessé is?
– Egyáltalán nem. A megszállottat ilyenkor csak szánni tudom, mert szenved, és az ember látja, hogy szenved. Ugyanakkor öröm tudni, hogy az exorcizmus megszabadítja ettől a szenvedéstől. Minden exorcizmus elején a Szentháromságot, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket hívjuk segítségül. Azután szentírási szakaszokat olvasunk fel, majd egyfajta párbeszéd kezdődik az exorcista és a megszállott személy között. Az exorcista megkérdezi a gonosz lélek nevét. Ez mindig nehéz pillanat. A gonosz sohasem akarja kiadni magát. Sokszor hazudik.

– Miért nem akarja elárulni a nevét?
– Mert a név felfedi a személyt. Franz Rosenzweig mondta egyszer, hogy a név nem csupán „hang és füst”, mint Goethe vélte, hanem „szó és tűz”. Jézus neve azt jelenti: „Isten megszabadít”. Izsák, Jákob – ezek a nevek mind jelentenek valamit. A név mindig felfedi a viselőjét. Amikor kimondom a nevemet, azzal azt is mondom: itt vagyok. A gonosz lelkek sohasem akarják megmondani a nevüket.

– És miután megmondta?
– A végén a pap azt mondja a gonosz léleknek: „Távozz! Tűnj el!” A gonosz lélek erre általában azt feleli: „Nem akarok.” Dacol, ellenkezik. Olykor azt mondja: „Nincs hatalmad fölöttem. Nekem te nem vagy semmi.” De egy idő után gyengül az ellenállása. Ez akkor szokott történni, amikor a Szűzanyát hívjuk segítségül, ő nagyon fontos ebben. Õt egyetlen gonosz lélek sem meri szidalmazni az exorcizmus folyamán. Soha.

– Máriát jobban tiszteli, mint magát Istent?
– Úgy tűnik. Rajta kívül azonban korlátlanul szitkokat szór a papokra, a jelenlévőkre, a püspökökre, még Jézus Krisztusra is. De a Szűzanyára soha. Ez rejtély.

– S azután?
– Az exorcizmus legfeljebb egy órán át tarthat, és imádsággal fejeződik be. Nem tanácsos tovább tartani, mert nehéz küzdelem, ami nagy feszültséggel jár mind a jelenlévők, mind pedig a megszállottságtól szabaduló számára. Az exorcizmus végeztével mindenki hihetetlen felszabadultságot él át. Mintha újból lélegzethez jutnánk. De sokszor újabb exorcizmusra van szükség. Tudok olyan esetekről, amikor több alkalom kellett ahhoz, hogy az illető valóban szabadon kezdhessen új életet. Azt szokták mondani, olyan érzés, mintha újjászülettek volna.

– Oly sok rosszat tapasztalunk a világban: háborúk, vérengzések, zsarnokok, gyilkosok. Nem különös, hogy a gonosz eközben nyomorult, magányos embereket kerít hatalmába? Nem dolgozhatna „hatékonyabban”? Nincs elég dolga e nélkül is?
– Ez valóban megmagyarázhatatlan. Úgy gondolom, a megszállottság esetei a csodák ellentét-párjai. A csodákat sem tudjuk megmagyarázni, de találkozunk velük. A gonosz mindenhol jelen van, ahol bármi rossz történik, a természet törvényein belül is. Ahol valaki azt mondja: nem fogadom el a szeretetet, testvéreim szeretetét, Isten szeretetét. És jelen van minden mészárlásban, minden gyilkosságban, minden katasztrófában, minden koncentrációs táborban, minden rosszban. Olykor, különös módon, megmutatja magát, a megszállottság eseteiben is. De sokkal veszélyesebb, amikor nem mutatkozik, amikor nem lehet vele exorcizmus keretében leszámolni. Ez biztos.

Magyar Kurír – A beszélgetés a Die Welt 2005. december 2-i számában jelent meg. Az interneten angolul megtalálható itt.

 9. Jézus harmadszor esik el a kereszttel 

      Van-e Nálamnál elhagyottabb, megvetettebb, akit jobban elfelednek, mint Engem? Ha tudnátok, mennyire sóvárgok utánatok! Folytonos egyedüllétemben sok szeretettel és türelemmel szólítgatlak benneteket, és ti úgy tesztek, mintha Én érzés nélküli személy lennék...
Járok utcáról utcára, házról házra, faluból városba, hideg télben, tikkasztó nyárban, süvítő szélben, zuhogó esőben. Nem kérdezi meg senki Tőlem, hogy hová megyek ilyen szánalmas állapotban. Hajam vértől csapzott, lábaim összerepedeztek az utánatok való sok gyaloglástól. Kezem állandó segélykérésre kinyújtva.
Szeressetek Engem, s vegyétek fontolóra mindazt, amit értetek tettem! Ó, ti balgák! Minden perc elmúlik, de a Rám fordított idő, mely végtelen értékű, nem vész el soha, hanem egybeolvad az örökkévalósággal.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

A pokol nem hely, hanem állapot

A gonosz lelkekről és az ördögűzésről beszél Pedro Barrajon exorcista pap, a római Athenaeum Pontificium Regina Apostolorum antropológia professzora, a pápa tanítását terjesztő Legio Christi közösség tagja.

XVI. Benedek pápa röviddel megválasztása után exorcistákkal – ördögűzést végző papokkal – találkozott.

– Tekinthetjük ezt jelzésnek?
– Nem, az csupán az olaszországi exorcisták szokásos találkozója volt. A Katolikus Egyháznak a gonoszra vonatkozó tanítása nem változott az évszázadok folyamán.

– Mi ez a tanítás?
– A tanítás alapja a Szentírás, amely szerint Isten teremtett minden élőlényt: az embert éppúgy, mint a tisztán szellemi lényeket, vagyis az angyalokat és a gonosz lelkeket.

– A gonosz lelkeket is Isten teremtette?
– Õ teremtett mindent. A keresztény hagyomány szerint a sátán és a gonosz lelkek bukott angyalok. Olyan angyalok, akik a teremtés kezdetén fellázadtak Isten ellen.

– Hogyan engedhette meg Isten a rosszat?
– A szabadságunk miatt! A rossz lehetősége a szabadság ajándékával függ össze. Isten szabadnak teremtette az embert. Amikor döntött, hogy megtiltsa a rosszat vagy megadja a szabadságot, Isten a szabadság mellett döntött. Ha nem dönthetnénk jó és rossz között, nem volnánk szabadok. Ez azt jelenti, hogy Isten szemében többet számít a szabadság, mint az összes bűnünk. Az állatok nem gonoszak – de nem is szabadok. Isten a szabadság ajándékával az állatok fölé emelt minket.

– Hogyan kell elképzelnünk a tisztán szellemi lényeket?
– Van akaratuk és értelmük. De nincsenek érzékeik. Nincs testük. Csak az embereknek és az állatoknak van testük.

– A keresztény hit szerint Isten személy. A sátán és a gonosz lelkek is személyek?
– Karl Barth svájci teológus megfogalmazásában a sátán személytelen személy. Mit érthetünk a személy alatt? Szellemi természetű, akarattal és értelemmel rendelkező lényt, akinek értelme az igazságot kutatja, akarata pedig a jóra törekszik. Ezzel szemben bár a gonosz léleknek is van értelme és akarata, de akarata rosszra törekszik, értelme pedig a nem-igazat kutatja. Ilyen értelemben, mondja Karl Barth, a sátán személytelen személy, maga a „nemlét”.

– Van arca?
– Nincs. De Isten megengedheti, hogy az angyalok és a gonosz lelkek testi formában is megjelenjenek. Így jelenhettek meg angyalok, és így közvetíthettek üzeneteket az embereknek. De Isten a gonosz lelkeknek is megengedheti, hogy testi alakot öltsenek, és így jelenjenek meg embereknek vagy állatoknak – ám ez a lényüket nem érinti. Felvehetnek valamilyen testi formát, de az nem a sajátjuk.

– Van szaguk?
– Egyes szentek, mint pl. Avilai Szent Teréz, állítólag érezték a gonosz szagát. Szent Teréz azt mondta, a sátán bűzlik.

– Kénes szaga van?
– Egyes szentek szerint igen. De inkább valami undorító bűz jellemzi őket.

– Hol laknak a gonosz lelkek? A pokolban?
– Igen. A pokol nekik készült, nem az embereknek.

– Tehát a pokol is teremtett valóság?
– Igen. Az angyalok is teremtmények, a bukott angyalok is, a pokol is. Nem magától lett. A pokol nem hely, hanem állapot. Az az állapot, amelyben az Istent gyűlölő gonosz lelkek élnek. A szeretet tagadásának állapota. Isten a szeretet. A pokol a szeretet ellentéte, a gyűlölet. A pokol nem más, mint ezeknek a lelkeknek az állapota. A pokol az örök gyűlölet állapota. Isten szeretetének örökre szóló visszautasítása.

(folytatás köv.!) Magyar Kurír – A beszélgetés a Die Welt 2005. december 2-i számában jelent meg. Az interneten angolul megtalálható itt. 

8. Jézus megvigasztalja a síró asszonyokat 

      Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Ezt kérem tőletek. A bűnbánat szava az, mely felhallatszik mennyei Atyám trónja elé, és ez az a szó, mely visszatartja tőletek Atyám büntető kezét. Ezen szavaim már elhangzottak akkor is, amikor a keresztemet vállamon vittem, és a jámbor asszonyok rajtam siránkoztak inkább, mint saját bűneik felett. Újra kérlek benneteket, jámbor lelkek: Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Mások helyett is!
Minden szenvedést megízleltem, és a bennetek való reménnyel mentem a szenvedés útjára. Láttam a sok hűtlenséget, de vele szemben együttérzésteket is. Ez az, amely irgalmasságra késztetett és késztet most is. Tudod, ugye, ha csak egy igazat találnék is, megkegyelmeznék a sokaság megbántásaiért!

 A Napló és történetének bemutatása

     Mint említettük, Fausztina nővér halála előtt négy évvel kapott parancsot napló vezetésére, élményeinek leírására. A terjedelmes mű (a magyar változat a kísérő tanulmányokkal és a mutatókkal együtt 528 oldal) bemutatja Fausztina nővér lelkiségét és az Isteni Irgalmasság üzenetét.

     ,,Az Isteni Irgalmasság ügyében -- mint oly sok másban -- Karol Wojtyla, a későbbi II. János Pál pápa volt a Gondviselés embere. Wojtyla még krakkói segédpüspök korában felkereste A. Ottaviani bíborost (1963), és előterjesztette a Naplóval s tartalmával kapcsolatos terveit. A kardinális biztató szavakkal bocsátotta el a jövendőbeli pápát: 'Siessen, mielőtt a tanúk meghalnak.' Karol Wojtyla a későbbi évtizedekben -- mint Krakkó érseke (1964), bíborosa (1967), majd Szent Péter utódja (1978) -- újabb és újabb módon támogatta az Isteni Irgalmasság ügyét. Megindította a boldoggá avatást bevezető információs eljárást (1965), ehhez megjelentették a Napló kritikai kiadását (1981), Róma püspökeként kiadta a Dives in misericordia kezdetű enciklikát (1980), 1993. ápr. 18-án, húsvét második vasárnapján boldoggá avatta Fausztina nővért, 1997-ben pedig elzarándokolt a nővér sírjához. (Fausztina nővér holttestét a boldoggá avatás kapcsán 1966. nov. 25-én exhumálták, és a kolostor kápolnájában -- Kraków Lagiewniki, ul. Siostry Faustyny 3/9. -- helyezték örök nyugalomra. A hamvak a boldoggá avatás után a fali sírfülkéből átkerültek az Irgalmas Jézus oltára alá.) Érthető, hogy ezen lépések után világhódító útjára indult az Isteni Irgalmasság üzenete. Ennek hathatós eszköze a Napló, amely a magyarországi kiadással az angol, a német, az olasz, a francia, a spanyol, a portugál, az orosz, a portugál (brazil), a szlovák, a cseh és a vietnami után immár a tizenkettedik idegen nyelven jelenik meg.

     Eddig azonban hosszú utat tett meg a Fausztina nővér nevéhez fűződő üzenet. Valóságos keresztutat kellett bejárnia.

     A. M. Deskur bíboros bevezetőjéből és a Jegyzetek 154. pontjából (Napló 474. o.) megtudjuk, hogy az Isteni Irgalmasság ügyét 1959. március 6-án a Szent Offícium Indexre tette, vagyis megtiltotta a kultusz terjesztését, s maga Sopocko professzor is szigorú figyelmeztetést kapott. A templomokból kikerültek az Irgalmas Jézus-képek. Egyedül a krakkói kolostor híres festménye (Adolf Hyla) maradt eredeti helyén. A Szent Offícium lépésének komoly okai voltak. A hivatalos vizsgálatot megelőzően ugyanis ellenőrizetlen és rossz fordításokban kezdték terjeszteni a Napló egyes részeit. Az intézmény a tilalommal elejét vette a zűrzavarnak, s amikor elérkezett a Gondviselés által kijelölt idő, elkezdődhetett a teljes körű és hivatalos vizsgálat.

     A tilalmat 1978. június 30-án oldotta fel a Hittani Kongregáció. Az eseményeket a háttérből Karol Wojtyla szorgalmazta. Sopocko atya nem érhette meg a sikert, mert 1975. febr. 15-én meghalt Bialystokban.

     Miközben folyt a munka az Isteni Irgalmasság ügyében, Krakkóban megkezdődött Fausztina nővér személyével kapcsolatban az 1965. okt. 7-től 1967. szept. 20-ig tartó ún. információs, ezt követően pedig a boldoggá avatási eljárás, amely 1993. április 18-án a boldoggá avatással, majd 2000 húsvétjának második vasárnapján Fausztina nővér szentté avatásával ért véget.

     Beteljesedtek tehát Fausztina nővér szavai. Elérkezett az idő, hogy a világ megismerje Isten Irgalmasságának minden embert megszólító üzenetét. A Napló egyházi jóváhagyással kerül világszerte az emberek kezébe, imádkozzák az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét, kilencedét.

Az Isteni Irgalmasság ünnepét 2000. április 30-án II. János Pál pápa ünnepélyesen kihirdette.

     F. Macharski bíboros 1996. febr. 22-én Isten Irgalmasságának Apostola néven világméretű mozgalmat indított. Új bazilika is épül Krakkóban az Irgalmasság Anyja Nővérei Kongregációjának területén. Alapkövét, amely a Golgota-hegyéről származik, II. János Pál pápa 1997. jún. 7-én Krakkóban ünnepélyesen megáldotta. -- Mindez természetesen nem csupán a Kongregációnak, de az egész világegyháznak s benne hazánk hívő népének is nagy öröm és lehetőség. A teljes kézirat Magyarországon is elérhetővé vált, egyházi jóváhagyással.

Engesztelő imacsoportunk a Szeplőtelen Fogantatás nevet választotta és ezért nekünk Lourdes a legfontosabb zarándokhelyünk. Szent Bernadette pedig a legkedvesebb szentünk, akinek gyakran kérjük közbenjárását.

     Kis imacsoportunkkal elhatároztuk, hogy a jelenések 150-ik évfordulójára hálából elutazunk Lourdes-ba, Balázs Gergely atya papi közreműködésével. Egy szerzetesház fogadott be minket (Segítő nővérek közössége), közel Bernadette keresztelési templomához, ahol szinte mindenkinek külön szobája volt. A ház földszintjén szép, egyszerű, meghitt kápolna – a nagy konyhában főzhettünk, melyhez egy nagy ebédlő tartozott.
A hatalmas kertben és a barátságos miliőben otthon éreztük magunkat. Szállásunkért alig kellett valamit fizetni.
A vendégház egyszerűsége illett Bernadette szerény személyéhez.

     Napi misénk az atya jóvoltából megvolt, elmélkedéseink és napi programjaink is – csodálatosan éreztük magunkat.

     Készülődtünk a fürdésre. Lourdes-ban gyönyörűek az esti körmenetek, mélyek a szentmisék, a barlang előtti imádságról alig akar eljönni az ember.
     Megrázó a hegyen lévő keresztút, embernagyságú szobrokkal…,de a legmeghatározóbb és legmélyebb élmény: a fürdés.
     Nem egyszer voltam Lourdes-ban, Isten csodálatos ajándékaként szinte mindig majdnem ingyen kaptunk szállást. Minden alkalommal át kellett gondolnom életemet a fürdés előtt. Már első alkalommal rájöttem, hogy ha meg akarok fürdeni, először bűnbánatot kell tartanom. Ehhez meggyóntam, végigjártam a keresztutat családdal, vagy testvérekkel és felvittem bűneimet a kereszt lábához.
Ilyen lélekkel ültem be a padba a rengeteg zarándok közé.

     Ezen a csoportos zarándoklaton soha nem érzett módon rohant rám ott a padon – a fürdésre várva – a bűnbánat. Mindenkit megkértem, tartsanak nagyon mély bűnbánatot. Nehezen tudom szavakba foglalni érzéseimet. Amikor bekerültem közvetlenül a fürdés folyosójára, nagy erővel éreztem Jézus jelenlétét. Nem bírtam visszatartani könnyeimet és utólag magam sem értem, miért a keleti rítus szerinti szavak törtek fel belőlem:
"Jézus Krisztus Isten Fia, könyörülj rajtam, szegény bűnösön!" Ezt ismételtem egészen végig, a medence szélén állva is, magyarul. Elárasztott az Örökkévalóságból kiáradó fénysugár és már csak a keleti bűnbánati ima után imádkoztam el az Üdvözlégyet. Mindvégig hullottak a könnyeim. Jézus irgalmasságát éreztem, hogy megbocsát nekem, újra és újra ismétlődő hibáim ellenére is végtelenül szeret.

     Ilyen felszabadító és boldog érzéssel estem oda a barlangnál a Szent Szűz lábai elé és semmi mást nem voltam képes imádkozni, mint a hála, a köszönet szavait.

     A fürdés: Jézusban való fürdés - lemossa bűneinket és ennek kegyelmét éltem meg akkor.
     Dicsőség érte Istennek és hála a Szent Szűznek, Aki Lourdes-ban megadta nekünk ezt a hatalmas lehetőséget.

/Horváth Mária/

Porzia Quagliarella: Hogyan védekezzünk a sátánista marketing ellen?

"A sátánizmus ma a fogyasztói társadalomba illeszkedik, az anyagi javakhoz kötődik, a fékevesztett, visszataszító módon megélt szexualitás, pénzsóvárság, hatalommal való visszaélés jellemzi és ehhez létezik egy sátánista marketing."

     2014. Május 5 és 10. között zajlott az Ördögűzés és felszabadító ima elnevezésű képzés, melyet a római Regina Apostolorum Pápai Egyetemen és a bolognai Veritatis Splendor Intézetben rendeztek meg. 
Öt kontinens harminchárom országából mintegy kétszázan vettek részt a megbeszéléseken, amelyeknek központi témája az exorcizmus volt. A résztvevők között voltak papok, pszichológusok, pszichiáterek, hitoktatók, tanárok, ügyvédek is. A cél nem az volt, hogy ördögűzőket képezzenek, hanem hogy szembenézzek ezzel a témával, segítséget kapjanak a pasztorációhoz, az okkultizmus, sátánizmus bűvkörébe került fiatalok és családjaik támogatásához.
     Prof. Porzia Quagliarella pszichológus és teológusnő – aki a képzés egyik előadó-ja volt – a SIR hírügynökség kérdésére hangsúlyozta, hogy komolyan kell venni a sátán jelenlétét a világban. „Amikor döntést kell hoznunk az életünkben, gondoljunk mindig a sátán kacajára” – figyelmeztet.
     Nem szeretünk a sátánról beszélni, de amikor a gonosz megérinti az ember életét, akkor bizony jól teszi, ha elgondolkodik róla. Sajnos manapság inkább gúnyt űznek ebből a kérdésből, középkorinak, divatjamúlt témának tartják. Pedig VI. Pál egyszer azt mondta: aki elutasítja a gonosz, a sátán jelenlétét, az nem olvasta a Szentírást.
     Quagliarella emlékeztetett rá, hogy a sátánizmus már nem olyan, mint XIV. Lajos korában, amikor először fogták perbe azokat, akik fekete miséket mutattak be, megszentségtelenítették a Szentostyát. A sátánizmus ma a fogyasztói társadalomba illeszkedik, az anyagi javakhoz kötődik, melyet a fékevesztett, visszataszító módon megélt szexualitás, a pénzsóvárság és a hatalommal való visszaélés jellemez. Ehhez pedig, létezik egy sátánista marketing. 
     Olyan időben élünk, amelyben nincs szilárd, a társadalom által tisztelt értékrend. Minden gyorsan zajlik, az emberek minden pillanatban új és új helyzetekbe kerülnek. A gonosz lassan, kifinomultan szállja meg az embert: a felesleges szükségleteiket vágyakká alakítja, és a különlegesen törékeny emberekben ezek a vágyak lassan megszállottsággá válnak. A sátánizmus legfőbb áldozatai a fiatalok. Gyakran éppen azok, akiknek jóságos, engedékeny szüleik vannak és nem tanulják meg elviselni a frusztrációt. Egy szörnyű játszma ez: ha félek valamitől, akkor vagy megpróbálok szembenézni vele, behatárolni amitől is félek, vagy pedig az erősek oldalára állok, mert akkor nem kell félnem, hisz én is közéjük tartozom. 
     A teológus-pszichológus hangsúlyozza, hogy a sátán soha nem tudja teljes egészében hatalma alá keríteni az embert, hiszen mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Mindenkiben van egy egészséges rész, amelyre építhetünk. Mindennap próbatételnek vagyunk kitéve: személyiségünk sokféle részből tevődik össze, és ezt a gonosz perverz módon kihasználja. Ha nincs határozott spirituális tér az életünkben, a spiritualitás lassan eltűnik a hétköznapjainkból, és akkor csak a saját érzékeinkre hallgatunk. Hiányoznak a (lelki példát adó) közösségek, amelyhez viszonyíthatjuk magunkat, hiányoznak a testvéri kapcsolatok. Sajnos sokszor meglévő közösségeink is csak olyanok, mint egy színház, ahol saját éretlen személyiségünk szerepel. Pedig ha nincs mibe kapaszkodnunk, törékennyé válunk, elsodródunk.
      Nem vagyunk képesek teljes mértékben megismerni a gonosz cselekvésmódját, aki az emberi pszichén keresztül rombolja az embert, beköltözik gondolataiba, érzéseibe. Quagliarella Szent II. János Pált idézi, aki azt mondta, hogy a gonoszság titka nem érthető meg a Húsvét, a Megváltás misztériuma nélkül. Fontos, hogy az ember ismerje meg magát, önmaga árnyoldalait is és fontos, hogy gyengeségét a napvilágra hozza, Krisztus világosságába helyezze.

Forrás: Magyar Kurír nyomán - teljes cikk itt! 

Kedves Olvasóim!

Az ukrán fennhatóság alatt álló KÁRPÁTALJÁN nagyon kritikus a helyzet. Ha élelmiszert lehet is kapni a boltban, a piacon, az áruk egyre magasabb, miközben a fizetőeszköz értéke tizede az eredetinek! A legminimálisabb közüzemi díjakat sem tudják kifizetni, hiszen legfeljebb 1 euro (300 ft) jut naponta étkezésre, rezsire.

Ha bárkinek módjában áll segíteni, javaslom az adományt a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványon keresztül való eljuttatását: http://www.ferences.hu/segit.php  (A megnyíló felület bal oldalán olvasható "Hogyan segíthet?"-re kell kattintani információért!)
Az ide utalt pénzek 100%-ban eljutnak a rászorulókhoz!

Többen ajánlottak fel élelmiszer segítséget. Ám ennek a bevitele rettentő hosszadalmas és bonyolult, így az nem igazán működő segítség most.

A Katolikus Karitász továbbra is várja az adományokat az erre a célra elkülönített 12011148-00124534-00800007-es bankszámlaszámra (Kárpátalja megjelöléssel), a 1356-os adományvonal tárcsázásával pedig (Magyarországról) mindenki hívásonként 500 forinttal járulhat hozzá az akcióhoz.

Köszönet minden együttérzésért, az imákért is!

7. Jézus másodszor esik el a kereszttel

      Régen, mikor még nem gondoltál olyan sokat Reám, Én akkor is melletted voltam, hogy az élet jeges és síkos útján megvédjelek az esésektől. Ugye, akkor nem hitted el, hogy Én tartalak vissza a tengernyi eséstől? Pedig ez így volt, mert Én különösen vigyáztam minden lépésedre!... Az Én szeretetem mindenható. Éld bele magad a nagy csodába, hogy Én állandóan rendelkezésetekre állok. Nálam nem kell sorba állni, sem időt, sem helyet kijelölni. Mindenkor, mindenhol jelen vagyok. Ha hívtok, fülem máris szíveteken van, figyel rátok, simogatok, gyógyítok... Miért gondolod, hogy egyedül vagy? Hiszen téged Én vezetlek. Ne félj! Nem engedlek el. Gyere, menjünk együtt!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Egy igaz történet

     Majdnem harminc évvel ezelőtt történt – írja egy kedves olvasóm.
Férjemmel és kamasz fiammal zarándokútra készültünk, hogy hálát adhassunk a Szűzanyának, amiért megmentette kislányom életét.
Addig, nem volt pénzünk utazásokra, súlyos hiányosságaink voltak, de amikor egy kevéske örökséget kaptam, azonnal erre a szándékra akartuk elkölteni.
Kicsi lányunkat nagyszülőknél kellett hagynunk, túl kockázatos lett volna vonattal végighurcolni őt a hosszú úton.
     Szent Bernadette és a jelenések története, lánykoromtól fogva mélyen érintett.
Kislányom születése orvosi szemmel tekintve is csoda volt, s mivel a Szűzanyára bíztam őt, kérve védelmét, segítségét megmentéséért, ezért hálámat ezzel az úttal akartam kifejezni.
     Lourdes-ba érkezve megérintett bennünket a béke légköre.
Hatalmas tömeg hullámzott mindenütt, három nap volt hátra Nagyboldogasszony ünnepéig.
Nem foglaltunk előre szállást, mert arra gondoltunk, biztosan kapunk helyet.  Azonban minden hotel, panzió ajtaján ki volt téve a "COMPLET" tábla. Telve volt Lourdes, drága szállodára pedig nem volt pénzünk, de nem is akartuk volna.
     Imádkozni kezdtem kérve a Szűzanyát, hogy segítsen szálláshoz juthassunk. Ahogyan a tömegben a felfelé lejtős főutcán ballagtunk, hirtelen megszólított minket egy idősebb úr:
"Szállást keresnek?" – mondtam: igen!
     Ő pedig elvezetett bennünket egy kis utcába, ahol igen olcsó, egyszerű szobácskába kalauzoltak minket. Ablaka arra a templomra nézett, ahol Bernadette-t megkeresztelték.
Hálatelt szívvel indultunk lefelé a szentélybe, hogy ott megköszönjük a segítséget a Szűzanyának.
Nem tudnám igazán megfogalmazni mit éltem át, amikor életemben először a barlanghoz érkeztem. Letérdeltem, ahogyan sokan mások és úgy éreztem, jelen van a Szent Szűz azon a helyen. Kislányomat megköszönve egyben egész életét az Ő szent anyai kezébe helyeztem. Meghatódva imádkoztunk mindhárman.
     A két nap alatt a sok elmerült imádság mellett, jártunk a keresztúton, amelyet embernagyságú szobrok alkotnak. Olyan keresztutat soha sehol nem láttam azóta sem.
Láttuk a Cachot-t, ahol Bernadette élt népes családjával, azt a kicsike helyiséget, ahol együtt éltek, főztek, és aludtak. Micsoda szegénység!
     A Szent Szűz egy szegény, beteg és tanulatlan gyermeket választott ki arra, hogy kéréseit tolmácsolja a világ felé.
Amikor Bernadette-t arra kéri, hogy csókolja meg a földet vezeklésül a bűnösökért: megjelöli Lourdes egyik alapvető, kiemelkedő feladatát, az engesztelést.
     Lourdes az engesztelés előcsarnoka – jóelőre Fatimára mutat.
A másik nagy feladat, az emberek megtisztulása a bűnből: ehhez adta nekünk Isten Anyja a forrást, a fürdést.
Amikor megfürödtünk, mindhárman úgy éreztük, hogy Jézusban fürödtünk Mária által, az Ő vezetése alatt.
Mindhárman sírtunk. Olyan volt ez, mint egy felnőtt, tudatosan vállalt keresztelés – ám, kérem – senki nem ütközzön meg ezen. Csupán érzéseimet közvetítem. Aki elmegy Lourdes-ba ne hagyja ki a fürdést, mert alapvető lényege, ilyen lehetőség egyetlen zarándokhelyen sincs. Hatalmas kegyelem, de csak akkor, ha őszinte bűnbánat előzi meg.
     A fürdés előtt megjártuk a keresztutat, bánva bűneinket, olvastuk a szentírást és imádkoztuk a rózsafüzért a sokasággal együtt, a várakozás órájában.
     Elérkezett augusztus15-e, a Mennybevétel napja. Úgy volt, hogy aznap este utazunk tovább. Ez nekem születésnapom és amikor a Gave folyó partján ülve imádkoztam, könnyeim hullottak. Úgy éreztem magam Lourdes-ban, mintha hazatértem volna, és nem akartam onnan éppen születésnapomon eltávozni. De ki volt tűzve, hogy Taizébe is elmegyünk és férjem az időt komolyan veszi, már be volt osztva minden napunk...
És hirtelen mégis mintha a szívemben azt súgta volna a Szent Szűz, hogy ne menjünk még tovább, az Ő szent napján maradjunk végig, és virrasszunk a barlangnál ezen az éjszakán a világért, a bűnösök megtéréséért.
Elmondtam érzésemet férjemnek, fiam boldogan reagált, férjem azonban azt mondta, ez már eldöntött dolog, indulni kell este.
     Nagyon szomorú voltam. Ismét elvonultam imádkozni és kértem a Szűzanyát, ha valóban Ő kívánja ezt a virrasztást, akkor jelezze nekem: szólítson meg egy magyar ember – addig ugyanis magyarral nem találkoztunk.
Elmondtam ezt férjemnek is.
     Telt a nap, jött az este, a barlangnál ültünk – előtte már csomagjainkat a pályaudvar megőrzőjébe vittük el, hiszen szállásunkat is felmondtuk.
Férjem szólt, hogy lassan indulnunk kell, mert jön a vonatunk.
8 óra közeledett. Felkeltünk a padról és elindultunk. Lassan tudtunk haladni a tömegben. Hirtelen valaki megszólított engem: "magyarok?"
     Felkiáltottam, hogy "igen"! Ekkor a csodálatos lourdes-i harangjáték elkezdte az Ave Mariát. Pontban 8 óra volt.
Kiderült, hogy az illető egy magyar pap, aki csoporttal érkezett erre a nagy ünnepre. Elmeséltem neki, hogy most indulunk a vonathoz. Az atya kérlelni kezdett: "ne menjenek el ma, ez nagy ünnep!"
Mondtam, igen tudom, ráadásul születésnapom van.
– Akkor különösen nem szabad elmennie! Mi a neve?
– Mária vagyok.
– Ráadásul Mária a neve? El ne menjenek innen! Ma este engem kértek fel, hogy magyarul mondjam be a körmeneten az egyik rózsafüzér tizedben az Üdvözlégy Máriát, magáért fogom elimádkozni.
     Meghatva köszöntem meg neki. Siettem férjemhez, aki erre természetesen belátta, hogy maradni kell.
A pályaudvarra érkezve a csomagok tárolóját zárva találtuk már. Még egy pulóverünk sem volt a virrasztáshoz!
     Lourdes estéi mindig csodálatosak, a nap ragyogó fényessége az esti lampionos körmenet, szépséges énekekkel a rózsafüzér tizedek között, majd utána.
     Boldog voltam és amikor meghallottam magyarul a hangos bemondón az Üdvözlégyet, hálám tetőfokára hágott. Hiszen tudtam, hogy ezt most értem imádkozza egy magyar pap, akit előtte sem, utána sem láttam soha. A völgy tündöklött a fényektől, a hegyek zengték az Ave Máriát, mindenki az áldott Szent Szüzet, a Nagyboldogasszonyt köszöntötte.
     Éjjel végig imádkoztunk – hideg lett, de mi nem fáztunk meg.
Életem legszebb születésnapja volt.

Horváth Mária

A korszellem 2

     A "Létezik az ördög" c. poszt olvasói számára nyilvánvaló, hogy a bensőséges hit csökkenésével, óriási mértékben nyer teret a gonoszság, erőre kap a babonaság összes praktikáival: a mágia, a sátánizmus, a szekták, a szbdkmvesség, az új vallásosság, a spiritizmus, a hamis üzenetek és az ideológiai tévelygések. Mindenkinek, de különösen a papságnak, pedagógusoknak, szülőknek, terapeutáknak ismerniük kellene ‒ ezt a média által különösen fölkarolt ‒, de veszélyekkel teli realitást.

     Sajnos kevés fogalmunk van életünk örökkévaló voltáról – de ami még sajnálatosabb, még kevesebbet – az üdvösségért folytatott küzdelmünk eltékozolt lehetőségeiről ‒ pedig tudnunk kéne ‒, hogy erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16).

     A sátán már tudja mit jelent a kárhozat és úgy tűnik, hogy kárörvendőségében ő is népet akar maga köré gyűjteni, miként az Isten. A bűnre való érzék eltompítása révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát, életének örök célját.
     A Szentírás világosan bemutatja, hogy a bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája, nem természetes adottsága az embernek, tehát nem az ember lényegéből fakadó hajlam (ez már ,,szerzett'' örökség), hanem a bűnnek szerzője van.
     Az Újszövetségi Szentírás közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. Jézus Krisztus igehirdetéséből, és a teljes kinyilat-koztatásból világosan látható: az ember létét és történelmét alapjaiban fenyegető tényezőről van szó.
     Kedves Olvasó! Történelmi méretű harc folyik külön-külön valamennyi lélekért – nem csak a rossz példák által –, de a technika és megtévesztés minden eszközével is! Ebből a harcból azonban mindenkinek részt kell vállalnia – és ez a lényeg: – mégpedig tudatosan! Az ember rövid életének tétje ugyanis kimondhatatlan: bizalommal megvívni a ,,jó harcot'' (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek vagy az elkárhozottak számát.
     Ne dőljünk be tehát a "korszellemnek" és másokat is igyekezzünk óvni ettől! (folyt.) 

6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak 

      Amikor elmondjátok: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj”, akkor tegyétek valóban méltóvá magatokat! Ha immár eljöttök, ne fordítsatok Nekem hátat! Tegyétek szíveteket alkalmassá a Velem való állandó egyesülésre napközben is egy szerető fohász, egy szerető pillantás által, hisz úgy sóvárgok utánatok! Úgyis oly kevesen jönnek Hozzám. Legalább aki Hozzám jön, az legyen igazán odaadó, bensőséges. Ébresszétek fel lelketekben az Irántam érzett bizalmat. Az fáj a legjobban, hogy sokan nem bíznak Bennem. Hiába van hitük, ha nincs bizalmuk. E nélkül nem tudnak a közelembe férkőzni.

,,Az ember egész történetén végigvonul valami élet-halálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban;...'' (GS 37)

A Harc elkezdődött! 

     Ami a Lourdes-i eseményeket illeti, a harmadik volt azon jelenések sorában, amely 1830-ban, a Párizs-i Rue du Bac-ban kezdődött, majd 1846-ban La Salette-ben tudtunkra adta, hogy a sötétség fejedelme azon lesz, hogy kiirtsaa hitet az egész földön. Ez a három jelenés meghirdette, hogy a Szent Szűz és az ördög között fennálló kibékíthetetlen ellenségeskedés végső harcába fordult, számítva a mi aktív részvételünkre. Mindez a Teremtés és a Jelenések könyvében leírtak szerint.
     A Csodásérem kitárt karokkal ábrázolja a Szeplőtelen Fogantatást, amint kezéből fénysugarak áradnak a világra, az osztogatott kegyelmek szimbólumaként. A Szent Szűz a földgömbön áll, és lábával az ördögöt jelképező kígyó fejét tiporja, a sátánt tehetetlenné tevő győzelme jeleként.
Jelzésértékű, hogy Mária Szeplőtelen Fogantatás nagy titkának lényegét e jelenési kép tárja elénk, mégpedig huszonnégy évvel a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának 1854-ben történt kihirdetését megelőzően. Négy évvel később azért mutatkozott be e néven Lourdes-ban, mert a Pápa kihirdette ugyan, de a világnak tudomása sem volt róla. Maga Bernadette sem ismerte sem a Szeplőtelen Fogantatás nevet, sem annak lényegét!
     A Szent Szűz a Lourdes-i jelenések után sem szűnt meg kinyilvánítani, édesanyai aggodalmát az emberiség sorsa iránt a világ különféle pontjain. Mindenütt imát és vezeklést kért a bűnös emberiségért, mivel előre látja bizonyos országok lelki romlását, a Szentatyát érő szenvedéseket, a keresztény hit általános meggyengülését, az Egyház nehézségeit (3. Fatimai Titok), az Antikrisztus eljövetelét és próbálkozását, hogy Isten helyét elfoglalja az emberek életében. E próbálkozások azonban – szembeszökő sikerei ellenére –, végeredményben mégis vesztésre vannak ítélve. Lourdes-ban, mint ahogyan az egész világon, a Szűzanya erőteljes ellentámadását kezdte előkészíteni a gonoszság erői ellen, hogy megfékezze azokat, és így előkészítse Isteni Fia, Jézus Krisztus végső győzelmét. Jézus azonban azt akarja, hogy az ő Szíve mellett Mária Szívét is tisztelet övezze, vagyis az Istenanya meghívására (engesztelés) figyeljen fel az egész emberiség! (Nem úgy, mint a az 1854-es dogma kihirdetésében, melyet nem alkalmazott hatékonyan a Mária-tisztelet eszközeként Egyházunk!)

     La Salette-ben és Fatimában világos, ámde megrendítő prófécia hangzik el a harc folyamatáról, és végső kimeneteléről. Ehhez az égi s földi küzdelemhez kaptunk természetfeletti hatékonyságú fegyvert a fatimai engesztelés meghirdetésével, és a Szeretetláng üzenetével.
     A Szűzanya napjainkban is arra hív, hogy társuljunk seregéhez és harcoljunk vele együtt a gonoszság erői ellen. Harcához való csatlakozásunk jeleként, többek közt, szívbeli megtérést, szívbeli lángolást, az Oltáriszentség kiemelkedő tiszteletét, a Rózsafüzér napi imádkozását, a szüntelen imát és a világ üdvösségéért vállalt engesztelő szenvedések elfogadását kéri tőlünk.
     Apró dolgoknak tűnnek ezek, mégis hatalmas eszközök Isten kezében, akinek semmi sem lehetetlen. Amiként Dávid egy kaviccsal győzedelmeskedett a felfegyverzett óriás Góliát ellen, úgy mi is, a rózsafüzér aprócska szemeivel hősiesen szembeszállhatunk és legyőzhetjük megátalkodott ellenségünket.
Az Isten és ellensége között zajló harc egyre tombolóbb, ma egyre inkább, mint Bernadette korában közel 160 évvel ezelőtt. A világ ugyanis végzetesen belemerült az elvilágiasodás posványába és Isten nélküli világot akar teremteni. Ez a megtévesztő harc számtalan áldozatot szed családjainkban és fiataljaink körében.
     Nem sokkal pápává választása előtt, Karol Wojtyla bíboros, ezt mondta:
"A legnagyobb összecsapás előtt állunk, amit az emberiség valaha látott. Nem hiszem, hogy a kereszténység ennek teljesen tudatában lenne. Ma az Egyház és az Anti-Egyház, az Evangélium és az Anti-Evangélium végső összecsapásával állunk szemben."
     Egy dolog azonban biztos: végül Szeplőtelen Fogantatásé lesz a végső győzelem, amiként Fatimában megígérte, Ő lesz, aki minden módon tehetetlenné teszi Isten és az Teremtés ellenségét, széttiporva a fejét. Ezért mondjuk a rózsafüzért a Szűzanyára tekintve és az Ő kérése szerint belefűzve a könyörgést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre. Mert ez az a fohász, mely megvakítja a sátánt!

A szabadakarat felelősségében

     A POKOL azoknak az örök kárhozata, akik szabad döntésük által halálos bűnben halnak meg. A pokol fő büntetése az örök elszakí-tottság Istentől, akiben pedig egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremte-tett és amire vágyakozik. (vö Római Kpd. 212) Hogyan egyeztethető össze a pokol léte Isten végtelen jóságával? – Isten az embert szabadnak és felelősnek teremtette, de tisz-teletben tartja döntéseit. Jóllehet azt akarja, hogy „mindenki bűnbánatot tartson” (2Pt 3,9), végül maga az ember az, aki önhatal-múlag nem él vele, és a végső pillanatáig megátalkodva, halálos bűnében kizárja magát az Istennel való közösségből, eluta-sítva Isten irgalmas szeretetét. (vö uo 213) 
     Tekintve, hogy sokan azzal utasítják el a pokol létezését, hogy még nem látta senki, és senki nem jött vissza onnét, hogy elmondja! Nos többek között, nem csak a fatimai gyermekek látták a poklot, de Szent Fausztina is járt ott! (Az más kérdés, hogyha netán mégis valaki tanúságot tesz róla, azt meg nem hiszik el! Nos, az ilyenek számára tegyük hozzá, hogy az Egyház a legmagasabb szinten elismerte az üzenetek hitelét!)  Ezt olvashatjuk a naplójában: „Ma egy angyal levitt a pokol mélyére, mely hatalmas térség, a kínok helye. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elvesztése. A második, a szüntelen lelkiismeret furdalás. A harmadik az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A negyedik kín a tűz, mely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. Az ötödik, az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozottak kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta szenvedés, a sátán szüntelen társasága. A hetedik, a szörnyű kétségbeesés, s a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved el. De ezzel nincs vége! Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlan irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek! Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Amit leírtam az csak halvány árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el a pokol létezését!” (N. 741) – Az Isten áldjon meg Benneteket, vigyázzatok a hiedelmeitekkel és az elvetekkel, mert a megtévesztő szellem mást se akar jobban, minthogy Titeket is magával ránthasson a kárhozatba!

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

     Annuntiatio Beatae Mariae Virginis – Urunk születésének hírüladása egyik legrégibb egyházi ünnepünk. Jézus születése előtt kilenc hónappal Gábor arkangyal a megtestesülés felkínált örömhírével látogatott Máriához. A Szent Szűz 'igen' válasza az isteni megszólításra, a megváltás művének kezdetévé tette jeles e napot. A keleti eredetű ünnep időpontját nyugaton a nagyböjt miatt több helyen áthelyezték, végül a VI. századtól március 25-ére került. 
     Urunk születése hírüladásának ünnepét 692-ben említik először, amikor a III. konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte a nagyböjtben történő ünneplését. E jeles nap ihlette az Üdvözlégy- és az Úrangyala-imádságokat (melynek hallatára a pokol beleremeg)!
     E Mária-ünnep elsősorban a második isteni személy megtestesüléséről szól, hiszen Jézus világba lépése hírüladásának rejtett eseményével kezdődött el. XVI. Benedek pápa szavaival: az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumában „egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, csak Mária –, mégis meghatározó jelentőségű az egész emberiség történelmében. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant, és általa új korszak kezdődött a történelemben.”
     Hazánkban sok helyütt e napon oltják a fákat, hisz' a magyar néphagyomány szerint Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja: hiszen Szűz Mária is ekkor fogadta méhébe Jézust. A gyermekáldásra vágyó asszonyok Gyümölcsoltó napján hosszan imádkoznak a Szűzanya képe vagy szobra előtt térdelve. Van igyekezet, mely a "Nemzetközi Nőnapot" is március 25-re helyezné át (legalább is Mária Országában), hiszen az "Angyali Üdvözlet" szimbolizálja legnemesebben, a női méltóságot!

Forrás Magyar Kurír cikkének felhasználásával!

5. Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

      Én nem hagytam abba és nem szakítottam meg a fájdalmak útját. Gyere, ketten menjünk, akkor neked is könnyebb lesz, meg Nekem is! A megosztott bánat fél bánat. Tudod, én is milyen nehezen vonszoltam magam! Nem ok nélkül kényszerítették Cirenei Simont, hogy segítsen. Most te is segíts Nekem!
Segítsetek hordozni keresztemet, hiszen oly nehéz! Ne hagyjatok magamra! Nem azért hívtalak meg, mert nincs szükségem reátok. Sőt, most igazán itt az ideje és alkalma annak, hogy bizonyságot tegyetek Mellettem. Ne legyetek kényelmesek! Nézzetek Rám, s a keresztre! Mi kényelmet engedtem meg Magamnak? Ez nem hat meg benneteket? Vagy már úgy megszoktátok jóságomat, hogy semmibe se veszitek? Ó, ti lanyhák, mi tudna hatni rátok, ha az Én mérhetetlen szenvedésem mellett érzéketlenül elmentek? Még ti is, akiket pedig Szívemen melengettelek, és ennyi hűtlenségetek ellenére is szeretettel hívogatlak? Csak jöjjetek, Én megváltottalak benneteket az örök haláltól! Vagy nem akartok élni Velem? Elég nektek a földi mulandóság? Ó, vegyétek észre Szívem epedő bánatát! Szabad akaratotok van, és Én azt szeretném, ha tisztán a szabad akarat útján jönnétek Hozzám.

Ivan Dias bíboros ünnepi beszéde 2
     Itt, Lourdes-ban, mint ahogyan az egész világon, a Szűzanya hatalmas hálót sző lelki gyermekei fölé, hogy erőteljes ellentámadást intézzen a gonoszság erői ellen, megfékezze azokat, és így előkészítse Isteni Fia, Jézus Krisztus végső győzelmét. A Szűzanya ma újfent arra hív, hogy társuljunk seregéhez és harcoljunk vele együtt a gonoszság erői ellen. Harcához való csatlakozásunk jeleként, többek között, szívbeli megtérést, az Oltáriszentség kiemelkedő tiszteletét, a Rózsafüzér napi imádkozását, a képmutatás nélküli szüntelen imát és a világ üdvösségéért vállat szenvedések elfogadását kéri tőlünk. Apró dolgoknak tűnhetnek ezek, mégis hatalmas eszközök Isten kezében, akinek semmi sem lehetetlen. Ahogy az ifjú Dávid egy kaviccsal és egy parittyával legyőzte a karddal, dárdával és gerellyel felfegyverzett óriás Góliátot, úgy mi is, a rózsafüzér aprócska szemeivel hősiesen szembeszállhatunk és legyőzhetjük megátalkodott ellenségünket. Az Isten és ellensége között zajló harc egyre tombolóbb, ma sokkal inkább, mint Bernadett korában, 150 évvel ezelőtt.
A világ ugyanis rettenetesen belemerült az elvilágiasodás posványába és Isten nélküli világot akar teremteni; a relativizmusba, amely elfojtja az Evangélium örök és változatlan értékeit; és egyfajta vallási érdektelenségbe, amely egykedvűen áll az Istent és Egyházat érintő dolgok felsőbb jóságával szemben. Ez a harc számtalan áldozatot szed családjainkban és fiataljaink körében.
     Nem sokkal pápává választása előtt, II. János Pál, Karol Wojtyla bíboros, ezt mondta:
»A legnagyobb összecsapás előtt állunk, amit az emberiség valaha látott. Nem hiszem, hogy a keresztény közösség ennek teljesen tudatában lenne. Ma az EGYHÁZ és az ANTI-EGHÁZ, az EVANGÉLIUM és az ANTI-EVANGÉLIUM végső összecsapásával állunk szemben. «
     Egy dolog azonban biztos: Istené lesz a végső győzelem, és ez Máriának, a Teremtés és a Jelenések könyve asszonyának köszönhetően valósul meg, aki gyermekei hadseregének élén fog harcolni a sátán ellenséges erői ellen, és szét fogja tiporni a kígyó fejét.

A korszellem 1

     Az Evangélium tanítását megszegő "hétköznapi" esetek megélésében, ma-napság úton-útfélen könnyed legyintéssel szembesülünk: "sajnos ez a korszellem"! Így tárja szét kezét az anya, akinek lánya a barátjához költözött, így mosolyog kajánul az apa, ha a fia barátnőket tart. Nem kevésbé érvényes ez az "elnéző megértés" az ügyeskedésekkel, csalárd üzletelésekkel kapcsolatban is!
     Kérdés azonban, hogy valójában mi ez, vagy KI EZ a "korszellem"?
     A választ sajnos pont azok nem keresik akiket illetne, mivel igen ijesztő lehetne számukra a felismerés: a KORSZELLEM, ugyanis a bűn szerzője ‒ a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) ‒ aki ,,tévútra vezeti az egész világot'' (Jel 12,9b) vagyis a világ fejedelme: a SÁTÁN (Jn 14,30)! Arról a személyes Ellenségről beszélünk, aki az emberét messze felülmúló inteligenciáva az üdvösségünk ellen tör, aki igen találékony módon a lelkek vesztére tör, hogy majd vádolhassa az embert Isten előtt (vö. Jel 12,10) és – okkal, joggal – a kárhozatba vihesse.
Márpedig világo-san írva van, hogy az Isten kifejezett szándéka: az ember tartsa be a Tízparancsolatot, ne üljön fel a kísértőnek, a korszellemnek (ne fogja be fülét), SŐT minden erejével  harcoljon az ördög ellen  (vö. 1Tim 1,18)! Túl, minden "korszerű érvelésen", aki ezt nem teszi, az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz.
     Erről szól az Evangélium, mi meg csak éljük múlandó és érdemtelen életünket és tör-vényszerűnek fogadjuk el mások rossz példáját, a kísértő "jobbnál-jobb" kínálatát.

     »Számtalan eszme, divat és szórakozás, azért van kitalálva, hogy behó-dolj nekik! Azért, hogy feloldják szemérmességedet, elveszítsd saját benső ízlésedet, önmegítélésedet és végüI a lelkedet! (92)
     A globalizáció X parancsa: 1. Az egyistenhit megrendítése. 2. A pénz, a divat és a fogyasztás imádata. 3. Az önzés favorizálása. 4. A szemérmesség nevetségessé tétele. 5. A kultúra és történelmi oktatás leépítése. 6. Az egyéni gondolkodás elnyomása. 7. A nemi identitás megzavarása. 8. A szentségi házasság és a család bomlasztása. 9. Az egészség és környezet rombolása. 10. A nemzettudat teljes kioltása. (100)
     Ha a világban kell is élned, ez ne jelentse, hogy a napi divatok sodrása szerint. A felszín hullámzásait a mélyebb víz áramlásai is magyarázhatják. Nézz tehát a dolgok mögé, ügyelve arra, hogy életedben mindig az isteni parancsolatok maradjanak iránymutatóak! (374)
     A divatos „közszellem” arra is képes, hogy legyőzze a sokakban meglévő természetes ellenérzést! (400)
     Az emberi lélek tompultsága, a divatozásban és az erkölcsi tartás lazu-lásában érhető tetten. (892)
     A divatmánia, a legrosszabb divat! (987)«
(Útravaló HÚZÓ fiataloknak - szerkesztette: Begyik Tibor OCDS. Harmadik javított, bővített kézirat)

     Riasztó – de bizonyos –, hogy az Úr ítélőszéke előtt senki sem hivat-kozhat a "korszellemre", mert "az" ugyanis személyesen mellette fog állni, hogy vádolja őt (vö. Jel 12,10) és magával ránthassa a kárhozatba! (folyt.) 

4. Jézus találkozik Szent Anyjával

      Fel akarsz jönni Velem a Kálvária hegyére, a Golgotára? Ha igen, akkor a Fájdalmas Anya mellett a helyed...
Ne engedd, hogy a föld vonzzon magához! Te nyílegyenesen repülsz Felém a sok kegyelem segítségével, mellyel elhalmozlak. Ezáltal tudsz megmaradni röptödben. Visszaesést nem engedünk, mert kegyelmeim állandó röpülésben tartanak... Bízz Anyámban, Ő elsöpör minden kételyt és félelmet határtalan anya-szeretetével! Ő megjelöli és védelme alá veszi a Benne bízókat. Ha Benne bíztok, a gonoszok eszüket vesztve, megszégyenülten aláhanyatlanak a pokol mélyére. A jövő világa készül: Anyám mosolya fogja beragyogni a világot!

Kedves Olvasóm!

Egy kis szomor-édes tanúságtétel!

https://www.youtube.com/watch?v=SyrMLFkAgJc

Ivan Dias bíboros ünnepi beszéde 1
     2007. december 8-án Ivan Dias bíboros pápai küldött, a Népek Evangelizációja Kongregáció prefektusa – a Jelenések 150-ik évfordulója alkalmából –, 150.000 ember előtt ünnepi beszédet tartott Lourdes-ban. Íme a mondottak központi üzenete:
"A Lourdes-i jelenéseket [1858] a jó és a rossz erők között folyó állandó és dühödt harc szélesebb összefüggésébe kell helyeznünk, mely az emberiség földi paradicsombéli történetének kezdetétől az idők végezetéig fog tartani. Ami pedig a Lourdes-i eseményeket illeti, az elsők között volt azon jelenések hosszú sorában, melyek 28 évvel korábban, 1830-ban, a Párizs melletti Rue du Bac-ban kezdődtek, és meghirdették a Szent Szűz és az ördög között fennálló, kibékíthetetlen ellenségeskedés végleges beköszöntét, a Teremtés és a Jelenések könyvében leírtak szerint.
     A Csodáséremként ismert medál, aminek kialakítását a Szűzanya ekkor rendelte el, kitárt karokkal ábrázolja őt, amint kezéből fénysugarak áradnak, az egész világon osztogatott kegyelmek szimbólumaként. A Szűz a földgömbön áll, és lábával az ördögöt jelképező kígyó fejét tiporja, a gonosz lélek és a gonoszság erői fölött aratott győzelme jeleként. A kép körül pedig ez a könyörgés olvasható: »Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!«
     Jelzésértékű, hogy Mária Szeplőtelen Fogantatásnak nagy titkát pontosan itt szentesítették, huszonnégy évvel korábban, mielőtt 1854-ben IX. Piusz pápa a dogmát ünnepélyesen kihirdette volna: négy évvel később Nagyasszonyunk maga akarta feltárni Bernadettnek – itt, Lourdes-ban –, hogy ő a Szeplőtelen Fogantatás. A Szent Szűz a Lourdes-i jelenések után sem szűnt meg kinyilvánítani, különféle jelenései során, élénk anyai aggodalmát az emberiség sorsa iránt. Mindenütt imát és vezeklést kért a bűnösök megtéréséért, mivel előre látta bizonyos országok lelki romlását, a Szentatyát érő szenvedéseket, a keresztény hit általános meggyengülését, az Egyház nehézségeit, az Antikrisztus eljövetelét és próbálkozását, hogy Isten helyét elfoglalja az emberek életében: e próbálkozások azonban, szembeszökő sikerei ellenére, végeredményben mégis vesztésre vannak ítélve. (folyt.) Forrás: F. BAMONTE: Szűz Mária harca, IHTYS 2014. 206-208. o.

(A tegnapi poszt folytatása)

     Szűzanya: A sátán munkája szédítő iramban söpri a lelkeket.   Miért nem igyekeztek ezt minden erőtökkel, minél előbb megakadályoz-ni? Szükségem van a ti erőtökre, emészti lelkemet a sok fájdalom, mert látnom kell a sok lélek elkárhozását. (…) A gonosz vihogva tárja ki karjait, és szörnyű kárörömmel ráncigálja azokat a lelkeket, akikért pedig Szent Fiam szörnyű kínt és halált szenvedett. Segítsetek! (Szeretetláng I/64) 
     Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábatok alól a remény talaját! Jól tudja, ha ezt sikerül megtennie mindent elvett tőletek! A reményvesztett lelkeknél már bűnre sem kell kisértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti. Ó gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létre jönni lelketekben. (IV/30)      Szeretetlángom (által), melyet most bocsátok a Földre, a kegyelmi idők eddig még soha nem ismert idejét fogjátok élni. Légy hű segítőtársam! (II/107) Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! (...) Szavaim (…) ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok. Mert nagy felelősséggel tartotok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! (II/18) Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144)   
Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. A sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi győzedelme sikerrel jár, az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt. (…) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget. (III/203)

     Ha olyankor hallgattok szentmisét, amikor az nem kötelező, és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a sátánt, és ezáltal kegyelmeim bőségesen áradnak azokra, akikért felajánljátok. 

A világtalan sátán ugyanis hatalmától megfosztottan nem tud semmit cselekedni! 

A szentmise-áldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását. A sátán borzalmas bosszútól lihegő gyötréseivel még ádázabb küzdelmet folytat a lelkekért, mióta érzi megvakítását. (II/33) 

3. Jézus először esik el a kereszttel 

      Miért sietsz úgy? Mi az, ami Nálamnál fontosabb neked? Fáj a térded, mikor elém térdelsz? Gondolj Rám, Én is térdre roskadtam, és nem hagytam el a keresztutat. Maradj még Velem...!
Én mindannyiótokat meghívtam megváltó munkámhoz. Apákat, anyákat, művelteket és tudatlanokat, egészségeseket és betegeket. Értem mindenki dolgozhat, a szabad ember és a rabságban sínylődő, mert a lélek készsége a fontos és a lélek szabadsága, mely egyben a lélek műveltsége is. Főleg a betegek, ők igazán a feltétlen bizalom szárnyán repülhetnek Hozzám...
A mi gondolatunk mindig egy legyen: a lelkek megváltása az örök kárhozattól! Mert kegyelten fájdalmamat csak így tudod csillapítani. Ne legyen ez unalmas neked. Újra csak azt mondom: Szenvedj Velem!

Fausztina nővér bemutatása 1

     Helena Kowalska 1905. aug. 25-én született a lengyelországi Glogowiec faluban tízgyermekes vallásos parasztcsalád harmadik gyermekeként. Gyermekkorától kezdve mély vallásos lelkület, az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség és az emberi nyomor iránti érzékenység jellemezte. Az iskolát csak két és fél évig látogathatta: tizenhat éves, mikor Aleksandrówban és Lódzban szolgálóleány lesz, hogy szülein segítsen. 

     Elzbieta Siepak szerzetesnő, a krakkói kolostor lakója, a Napló kiadási ügyeinek intézője az egész világon, Faustyna Kowalskáról így ír: ,,Faustyna M. Kowalska nővér, Isten Irgalmasságának ma már világszerte ismert apostola, a teológusok véleménye szerint az Egyház legjelentősebb misztikusai közé számít.

     A hivatás hangja már hétéves korában megszólal lelkében (két évvel első szentáldozása előtt), de szülei nem akarják, hogy kolostorba lépjen. Ebben a helyzetben Helén megpróbálta elnyomni magában az Isten hívó szavát. Az egyik látomásában megjelenő szenvedő Krisztus szemrehányó szavai -- (Napló 9) -- azonban arra kényszerítették, hogy helyet keressen magának egy kolostorban. Több kolostor kapuján is bekopogott, de sehová sem vették fel. 1925. augusztus 1-én lépte át az Irgalmasság Anyjáról nevezett kongregáció küszöbét Varsóban a Zytnia utcában...

     A rendben Faustyna Maria nővér nevet kapta. Újoncidejét Krakkóban töltötte, és itt tette le első, majd öt évvel később örök fogadalmát -- a tisztaságra, a szegénységre és az engedelmességre -- St. Rospond püspök jelenlétében. A kongregáció több házában is dolgozott, legtovább Krakkóban, Plockban és Vilniusban, ahol szakács, kertész és portás munkakörben tevékenykedett. 

     Kívülről semmi sem árulta el rendkívül gazdag misztikus életét. Buzgón teljesítette kötelességeit, hűségesen követte rendje

szabályait, áhítatos, hallgatag volt, de derűs, tele jóindulatú és önzetlen felebaráti szeretettel.

     Egész életében következetesen törekedett az Istennel való mind bensőségesebb egyesülésre, és igyekezett áldozatosan együttműködni Jézussal a lelkek megmentése ügyében...

Egy évszázadon át próbálták a Lourdes-i jelenések ellenségei elhitetni az emberekkel, hogy a "jelenések", mint olyanok nem léteznek, Lourdes csupán vallási fanatizmus helye, a katolikus papság által szervezett csalás és illúzió. De voltak akik készséggel meghajoltak az isteni csodák ténye előtt. Ilyen volt Alexis Carrell!

     1895-ben megjelent egy cikk a „Civilta Catolica” című lapban, melynek írója azt az ellentmondást fejti ki, hogy hasonlóan a Sátánhoz, aki önmagának ellentmondva végső soron hozzájárul Isten dicsőségéhez, úgy Zola a könyvében hirdetett szbdkmves eszmékkel is növelte a Lourdes-i Szűzanya kultuszát.
     Zola gúnyos művének megjelenése után ugyanis egyre több tudósító és újságíró ment Lourdes-ba, többek közt hitetlenek, gúnyolódók, cinikusok. És csak ott, a helyszínen ismerték fel a nyilvánvaló csodákat, melyek gyakran a szemük láttára következtek be. Sokan közülük megtértek, amikor tudatosult bennük Isten szeretetének titokzatos nagysága. Így történt ez (az előző posztokban szereplő) a későbbi Nobel-díjas professzorral Alexis Carrellel is. Aki hitetlenként 1903-ban érkezett Lourdes-ba betegkísérőként. Ám tüdőbajos, haldokló páciense Marie Ferrand az Oltáriszentséggel való áldás után a szeme láttára gyógyult meg.
     Ez az esemény elég volt egy tisztességes orvos professzornak, hogy felismerje, Isten a tudományos megismerésen és megértésen túl helyezkedik el, s a Hozzá vezető egyetlen út az imádságos, Evangélium szerinti élet. Így írt: „Az értelem homályán keresztül vágyakozó szeretettel jutunk el Hozzá. Csak ekkor tapasztalhatjuk meg Isten odaadó szeretetét, mely leginkább a művészek vagy a szerelmesek érzéseihez hasonlítható”.
     A Lyoni egyetemen, ahol dolgozott, azonban nem tudták elfogadni Carrel életszemléletének ily radikális változását. Felettesei elbocsátással fenyegették ha nem változtat nézetein. Carrel azonban hajthatatlan volt, hitét ugyanis élete legnagyobb kincsének tartotta. Az egyetemen felmondott, Kanadába majd New Yorkba repült, ahol a Rockefeller Intézetben fényes tudományos karrier várt rá, melynek csúcspontján, 1912-ben, Nobel-díjat kapott.
     Ezzel szemben bár Émile Zola is látta a kétségtelen csodát, mégsem hitt! Kézenfekvő a következtetés, hogy bár a hit kegyelme Isten ajándéka, de csak akkor hat a lélekre, ha azt az ember  jóakaratúan el is fogadja! Csak a jóindulatú emberek érthetik meg ezeket a jeleket, mint amilyen Alexis Carrelis volt. Aki nem nyitott az igazságra sosem fogja megérteni. Róluk szólnak Isten szavai. „Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük... Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak”.
     És ezért „Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal.” (ld. Róm 1,18-22). Mindezek fényében érthetővé válnak a Szentírás szavai: „Hol van a bölcs? Hol van az írástudó? Nemde megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? Mivel ugyanis a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent (...) ezért, a világ szerinti oktalanokat választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ előtt gyönge, azt választotta, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.” (1Kor 1,20; 27-29)
(M.P.) (Forrás nyomán)

A Sátánt tehetetlenné tevő kegyelmi eszköz

     Az alábbi Szeretetláng naplóidézetek (római/arab szám a kézirat füzet és oldalszámaira utalnak!)

     Szűzanya: Én jóságos, megértő Édes-anyátok vagyok s veletek összefogva meg-mentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek fogadjátok megér-téssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/37) 

A Föld most olyan mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé,
színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket.  

Én, a Hajnal Szép Sugara megvakí-tom a sátánt, (…) (aki) még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét (vö II/100), soha nem látott csodákkal segítem munká-tokat, mely észrevétlenül szelíden, csend-ben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/58) /Mert/ a sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha. (I/95) Az induláshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el /benneteket/ tömegesen és egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani. (III/130) (folyt.)
(A forrásokat lásd az első posztban!)

2. Jézus vállára veszi a keresztet

      Szenvedj Velem...! Tudod, mit mondtam: fel kell érnünk a Kálváriára. De a mi lábunk együtt járjon...!
Ne sajnálj semmi fáradtságot, határt ne ismerj, megváltó munkámból soha ki ne kapcsolódj egy pillanatra sem! Ezt állandóan szem előtt kell tartanod. Ez a szentek példájának követése. Ebben megegyeznek mind az Én megváltó munkám segítői, bármilyen körülmények között éltek is. Ez a feltételem senkivel szemben sem változik, akiket követésemre meghívok: vegye föl keresztjét és kövessen Engem! Nincs olyan szentem, kit ne követhetnétek! Igaz, hogy Én különböző körülmények közé helyezem őket, de a követelmény egy és ugyanaz: mondjatok le önmagatokról, és ne sajnáljatok semmi fáradságot, határt ne ismerjetek, és ki ne kapcsolódjatok megváltó munkámból soha, egy pillanatra sem, mert ha ezt tennétek, azt kellene éreznem, hogy megfogyatkozott az Irántam érzett szeretetetek.

Az Isteni Irgalmasság II. János Pál tanításában

     II. János Pál pápa három évtizeden át (krakkói segédpüspökségétől kezdődően), pontosabban 1963-1993-ig dolgozott Boldog Faustyna Kowalska Naplójának egyházi elfogadtatásán. Feltehetően a Napló tartalma is hozzájárult ahhoz, hogy második enciklikáját az Isteni Irgalmasságnak szentelte.

     Az említett történelmi szükséghelyzet a sérült emberiség mai helyzete, amely kifejeződik egyrészt az Egyházban tapasztalható negatív jelenségek, másrészt az elhatalmasodó bűn és annak valamennyi következménye által. Ez teremti meg, s jelent sürgető felszólítást az Egyház számára, hogy mélységében mutassa be az ,,irgalmasság Atyjának'' Krisztus által feltárt misztériumát. Megérett az idő, a történelem Isten irgalmasságának mélyebb megismerésére és a belőle fakadó lelki javak gyümölcsöztetésére, az evangelizációba való beépülésére.

     II. János Pál pápa történelmi sürgetésnek tett eleget a Dives in misericordia (Irgalmasságában gazdag Isten) c. enciklikájának kiadásával. (A cím utalás az Ef 2,4-re: ,,De az irgalmasságában gazdag Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy, bár bűneink miatt holtak voltunk, Krisztussal életre keltett minket.'') A történelmi szükséghelyzetről a pápa így ír: ,,Úgy tűnik, korunk emberének lelkülete szembefordul az irgalmas Istennel, talán jobban, mint korábban. S azt is megpróbálja, hogy az emberi szívből kiirtsa és az életből kiiktassa az irgalom gondolatát is. Mert úgy véli, az irgalom szava és fogalma nehézséget okoz annak az embernek, aki a történelemben eddig tapasztalt mértéken messze túl úrrá vált..., s hatalma alá vetette a földet és uralkodik rajta. ... A mai világ állapota... több olyan fenyegető jelenséget is mutat, amelyek minden eddig ismert veszedelemnél sokkal rosszabbak. ... Istennek, az 'irgalmasság Atyjának' Krisztus által föltárt misztériuma olyan különleges felszólítássá válik, mely az embert fenyegető mai veszedelmek közepette az Egyház felé hangzik el'' (DM 7-9). Az enciklika célja: Krisztusban megmutatni ,,az irgalom Atyját, a teljes vigasztalás Istenét'' (2Kor 1,3). A pápa ebben a művében gazdag tanítást ad az Isteni Irgalomról.

     Az enciklika hosszan taglalja a Szentírás tanítását az Isten irgalmáról, majd kifejti, hogy Mária is ,,részese az irgalom kinyilatkoztatásának'', aki ,,tapasztalta és kiérdemelte'' az irgalmat, sőt istenanyasága miatt egyenesen az ,,irgalom eszköze''. Ennek kapcsán ,,szólíthatjuk Máriát az Irgalom Anyjának (Mater Misericordiae), Irgalmas Úrnőnek (Domina Nostra Misericordiae) és az Isteni Irgalom Anyjának (Mater Divinae Misericordiae). Mindhárom megszólításban súlyos teológiai tartalom rejlik...'' (DM 56). A továbbiakban az Isten irgalma és mai világunk kapcsolatáról esik szó az enciklikában.

     Ezt követően a Szentatya így tanít: ,,Mivel az irgalom a végtelen Isten tökéletessége, maga is végtelen. Ezért határtalan és kimeríthetetlen az Atya készsége arra, hogy befogadja tékozló fiait, ha hazatérnek. Ugyanezért végtelen a bűnbocsánat lehetősége és gyorsasága is: a Fiú csodálatos áldozatának értéke miatt. Ezt a hatalmat semmiféle emberi bűn nem képes felülmúlni, de még csökkenteni sem.'' Egyedül a bűnben való megátalkodottság tudja megkötni ezt a jóságot. Róma Püspöke figyelmeztet: aki részesedni akar ebben az irgalomban, annak be kell látnia bűnösségét, meg kell térnie, irgalmasnak kell lennie, és a ,,megtérés állapotában'' kell élnie (DM 78-80).

     A befejezésben a pápa felszólít bennünket: ,,Könyörögjünk Istenhez az irgalomért századunk embere számára!'' (DM 98). ,,Mária közbenjárásával könyörögjünk, aki szüntelenül hirdette a 'nemzedékről nemzedékre' szóló irgalmat. De imádságunkhoz mindazok közbenjárását is várjuk, akikben a hegyi beszéd szavai már valóra váltak: 'Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalmat nyernek''' (DM 101). A pápa elmondja: az Egyház feladata, hogy folytassa az irgalom kinyilvánítását. (Vállalnia, hirdetnie és élnie kell az isteni irgalmat.) Az Egyház azért él, hogy az irgalom jele legyen.

     A Szentatya így fejezi be enciklikáját: ,,Minél hevesebben ellenkezik az emberi történelem, minél élesebben mutatkoznak korunk világi kultúrájának különbségei, és minél inkább tagadja az emberiség Istent, annál inkább kell közelednünk ahhoz a misztériumhoz, amely öröktől fogva Istenben rejtőzött, majd Jézus Krisztus által az időben valóban közöltetett az  emberrel'' (DM 103).

     Az elhatalmasodott bűnnel szemben a szeretet Istene túláradó kegyelmében, tevékeny szánalmában utánamegy az elveszett báránynak. Újra és újra figyelmeztet a veszélyekre, és az Istenhez való visszatérésben megoldást és segítséget kínál. Így volt ez az Ószövetségben, és így van ez ma is. Ennek vagyunk tanúi többek között a Mária-jelenések esetében, s erről szól az Isteni Irgalmasság üzenete is.

Egy évszázadon át próbálták a Lourdes-i jelenések ellenségei elhitetni az emberekkel, hogy a "jelenések", mint olyanok nem léteznek, Lourdes csupán vallási fanatizmus helye, a katolikus papság által szervezett csalás és illúzió. Ilyen ellenség volt Émile Zola is!

      Az új ateista dogmák terjesztői azt hirdették, hogy az ember független lényként úgy élhet és gondolkodhat, mintha „Isten nem létezne”. A Lourdes-i jelenések nevetségessé tételére és megcáfolására a legaljasabb módszerekhez folyamodtak: akár még a tényeket és dokumentumokat is meghamisították. A heves támadások eredményeképpen Lourdes az egyetlen kegyhely, mely mellett létrehoztak egy különleges orvosi rendelőt, melyben a leghíresebb orvosok is megfordulnak. Ez a „Bureau médical de N.D. de Lourdes”, egy olyan tudományos intézet, mely a csodálatos és megmagyarázhatatlan Lourdes-i gyógyulásokat vizsgálja. A lelki és fizikai gyógyulások számtalan példáján keresztül Isten szól a mai emberhez. Az evangéliumi csodákhoz hasonlóan, ezek Isten szeretetének látható jelei. Ő ezen a különleges módon próbál bennünket lelki tespedtségünkből feléleszteni, hogy hittel tudjunk az Evangélium útmutatásai szerint élni.
     Ahhoz, hogy higgyünk azonban nem elég meglátni a csodát. A rosszakaratú emberek, „akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal” (Róm 1,18), félremagyarázzák a csodálatos jeleket. Szomorú példa erre a híres író Emile Zola, a francia pozitivizmus irodalmának fő alakja. 1892. augusztus 20-án egy betegeket szállító párizsi vonaton Lourdes-ba érkezett. A betegek közt volt két haldokló asszony, akik a tüdőbaj végső stádiumában szenvedtek: Marie Lebranche és Marie Lermarchand. Ők utolsó esélyként zarándokoltak Lourdes-ba, Zola azonban azért jött, hogy leleplezze a papok által szerinte elkövetett csalásokat. Különleges élményben volt része: szeme láttára gyógyult meg csodálatos módon a két Marie.
     Nagy kérdés, hogy milyen volt Émile Zola gyermekkora, hogyan nevelték, hallott-e Istenről, hitről? Mindazáltal egy felnőtt és neves írónak már a fantáziájában is meg kellett volna születnie az evilág-másvilág párhuzamos logikájának!  Ennek a neves embernek a konok reakciója azonban emberileg megmagyarázhatatlan és döbbenetes volt a teljesen nyilvánvaló csoda láttán. Érthetetlen, hogy miért tagadta, a csodálatos gyógyulás tényét ez a nagy intelligenciájú ember Lourdes című könyvében.
Sőt, azt állította, hogy az egyik nő meghalt, pedig az, még évekkel az eset után is Párizsban élt és remek egészségnek örvendett. Az író azonban, nehogy hazugságait leleplezzék, személyesen kereste fel a nőt és próbálta rávenni, hogy költözzön el Párizsból Belgiumba. Meg akart egyszerűen szabadulni a kellemetlen tanútól, hogy továbbra is hirdethesse életfelfogását, melyben nem volt helye se Istennek, se csodáknak („le miracle, ça n’existe pas!”). Annak ellenére, hogy rengeteg-szer nyilvánosan szembesítették a könyvében írt hazugságokkal, ezekre a vádakra soha sem felelt. ( Forrás nyomán )

Az Ördög legyőzetése Isten akaratából és erejéből

     ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba'' (Ter 3,15). Ezek protoevangé-liumi (elő-örömhír) szavak szünet nélküli, az egész történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az Isten kifejezett szándéka: az ember mindig tekintse (személyes) ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi, az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz.
     Az előbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását. A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmi-sítése, amíg Jézus végleg el nem söpri ,,szája leheletével'', és meg nem semmisíti ,,jöve-telének tündöklésével'' (2Tessz 2,8), ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik. Vádolja az embereket az Atyánál (vö. Jel 12,10) és igen találékony módon a lelkek vesztére tör.
     A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a proto-evangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak.
A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevé-kenysége teljesen és közvet-lenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
     Az üdvtörténet két legfon-tosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Ireneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, Mária is – mivel Fia mindenkiért meghalt – valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.
(A forrásokat lásd az első posztban!)

     Az Újszövetség első tanítása az Isten irgalmasságáról a Magnificat gyönyörű szavaiban fogalmazódik meg: ,,Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik'' (Lk 1,50). Mint említettük, Isten irgalma Jézusban mutatkozik meg, aki mindig kész a megbocsátásra. Példabeszédekben (pl.: az Elveszett bárány, a Tékozló fiú stb.) tanít erről. Az apostoli igehirdetésben Krisztus az ,,irgalmas és Istenhez hűséges főpap'' (Zsid 2,17), aki bennünket is irgalomra tanít. (Vö. Biblikus Teológiai Szótár. Róma, 1974. 604-611.) A szent iratok szerint olyan mértékben számíthatunk Isten irgalmára, amilyen mértékben mi is gyakoroljuk az irgalmasságot. ,,Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas. Ám az irgalom győzelmet arat az ítélet fölött'' (Jak 2,13). Isten elvárása világos: ,,Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas'' (Lk 6,36).

     Korunkban sajátos történelmi szükséghelyzet alakult ki (II. János Pál), s ez a szükséghelyzet egyre sürgetőbben irányítja figyelmünket az Isten irgalmára. Úgy tűnik, az elhatalmasodott bűn nyomán a különös módon túláradó kegyelem az Isteni Irgalmasság üzenetében fogalmazódik meg teljes gazdagságában.

1. Pilátus halálra ítéli Jézust 

      Észrevetted-e már, hányszor megyek feléd, hogy megfogjam kezedet? Vezetlek, hogy ne légy bátortalan. A kegyelmek bősége, mely erőt és bátorságot ad, ez vagyok én. Ez az Én világosságom, mely bevilágítja a göröngyös utakat, melyeken neked járnod kell. A fény nem azért van a lelkedben, hogy botorkálj, hanem azért, hogy emlékeztessen arra, én is ilyen utakon jártam. Nem mindegy, milyen lélekkel járjátok ezt az utat...
Te csak hagyatkozz Rám! A Golgota útja nem volt zökkenő nélküli. Én is átvergődtem rajta. Te most Velem jössz a Kálváriára. Ez a megaláztatások útja. Édesanyánk is Velünk jön, s megosztja veled fájdalmait.

Kedves Olvasóim!

Az ukrán fennhatóság alatt álló KÁRPÁTALJÁN nagyon kritikus a helyzet. Ha élelmiszert lehet is kapni a boltban, a piacon, az áruk egyre magasabb, miközben a fizetőeszköz értéke tizede az eredetinek! A legminimálisabb közüzemi díjakat sem tudják kifizetni, hiszen legfeljebb 1 euro (300 ft) jut naponta étkezésre, rezsire.

Ha bárkinek módjában áll segíteni, javaslom az adományt a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványon keresztül való eljuttatását: http://www.ferences.hu/segit.php  (A megnyíló felület bal oldalán olvasható "Hogyan segíthet?"-re kell kattintani információért!)
Az ide utalt pénzek 100%-ban eljutnak a rászorulókhoz!
Többen ajánlottak fel élelmiszer segítséget. Ám ennek a bevitele rettentő hosszadalmas és bonyolult, így az nem igazán működő segítség most.

A Katolikus Karitász továbbra is várja az adományokat az erre a célra elkülönített 12011148-00124534-00800007-es bankszámlaszámra (Kárpátalja megjelöléssel), a 1356-os adományvonal tárcsázásával pedig (Magyarországról) mindenki hívásonként 500 forinttal járulhat hozzá az akcióhoz.

Köszönet minden együttérzésért, az imákért is!

A tudomány csődje

     Carrel sokáig küzdött önmagával és tudományos meggyőződésével ezen eset a kapcsán. Töprengéseinek egy állomását tükrözi ez leírt gondolata: „Ha zarándoklatok nem volnának, ki kellene őket találni.”
Ez értékes bepillantást enged egy nagy tudós értelmének vagy inkább lelkének tekervényes rejtekébe, aki végül is nem tudta, hogy mit tegyen. Egyrészt kész volt elismerni a tudomány teljes csődjét, hiszen nem tudott mit kezdeni egy hirtelen gyógyulással, amely szigorúan vallásos keretben történt. Másrészt, nem annyira tudományos, mint inkább filozófiai és lelki okokból, vonakodott a gyógyulást csodának tartani. Néhány hónappal lourdes-i látogatása után részletesen megírta tapasztalatait egy elbeszélésben, megváltoztatott nevű szereplőkkel.
     Lelki kétségei miatt és tudományos környezete rosszallásától tartva ezt a művét nem adta ki életében, csak halála után öt évvel, 1949-ben jelent meg nyomtatásban az „Utazás Lourdes-ba”.
     Carrelen kívül más orvostudósok is tanúi voltak a lourdes-i csodás gyógyulásoknak. Ő azonban nemcsak kiemelkedő volt közöttük, hanem olyan valaki is, aki tapasztalatát intellektuális és spirituális drámaként fogta fel, amelyre nem számított. Beszámolója egyedülálló a Lourdes-ról szóló hatalmas irodalomban. 1905-ben, kizárták a francia orvosi karból, mert megállapította orvosként, hogy egy áttétes tbc-s beteg csodás módon meggyógyult Lourdes-ben.
     A szakmai mellőzöttség miatt Alexis Carrel Kanadába, majd az Egyesült Államokba ment, ahol 1906-tól New Yorkban dolgozott. A következő négy évben sikeres szívátültetéseket végzett kutyákon és majmokon. (Ezek tették lehetővé fél évszázaddal később, hogy ugyanezeket az operációkat embereken is elvégezzék, miután megoldották a beültetett szerv kivetésének problémáját.) 1912 elején Carrel bizonyította, hogy életben lehet tartani egy kis szövetet, amelyet egy csirkeembrió szívéből metszettek ki.
Mélységesen meg volt lepve, amikor 1912. október egyik napjának reggelén egy New York-i napilapban azt olvasta, hogy megkapta az orvosi Nobel-díjat. Amerika mint saját fiát ünnepelte.
     Carrel diadalmasan visszatért Franciaországba, mely egykor nem ismerte el őt. Érdeklődése továbbra is munkájára összpontosult, de emellett a lourdes-i csodákkal is foglalkozott. Többször visszatért a kegyhelyre.
     A második gyógyulás, amit orvosként követett, egy tizennyolc hónapos gyermekkel történt, aki vakon született és hirtelen visszanyerte látását. Ezt nem lehetett az autoszuggesztió számlájára írni.
     Az első világháború idején mint katonaorvos szolgált a francia hadseregben. Ott fejlesztette ki azt a sebmosás-oldatot, ami súlyosan sebesült katonák tízezreinek mentette meg az életét. Háború utáni tudományos munkásságának kiemelkedő eredménye volt a szívpumpa kifejlesztése, amely nélkülözhetetlen lett a szívsebészetben és a szervátültetéseknél.
     1935-ben jelent meg híres könyve, L’ homme cet inconnu (Az ismeretlen ember) amely majdnem egymillió példányban kelt el, és tizennyolc nyelvre lefordították. Ez újabb állomás az ő lelki-gondolati fejlődésében: elismerte, hogy a keresztény erények szükségesek ahhoz, hogy az ember fennmaradjon és fejlődjön, de vonakodott bármelyik erénynek is valódi természetfeletti eredetet tulajdonítani. Úgy vélte, minden jó a Természettől származik, amelyet szinte misztikus dicsfénnyel ábrázolt. A Természet jelenségei közé sorolta a rendkívül hirtelen gyógyulásokat. Reménykedett, hogy a tudománynak valamilyen új formája később majd megmagyarázza a csodákat.
     A második világháború idején megpróbálta enyhíteni a háborús szenvedéseket. 1942-ben már ezt írta naplójába: „Hiszek az Isten létezésében, a lélek halhatatlanságában, a kinyilatkoztatásban és mindabban, amit a Katolikus Egyház tanít, az áldozatról szóló csodálatos tanában, ami annak lényege”.

"Drága Szent Szűz, Te könyörületes vagy azokhoz, akik alázattal fohászkodnak Hozzád, oltalmazz meg engem. Hiszek Benned. Fényes csodával válaszoltál kételyeimre. Még nem látok tisztán, még kételkedem. De leghőbb vágyam és minden igyekezetem legfőbb célja, hogy higgyek."
"Mennyire vakok az értelmiségiek. Eddig én magam sem láttam tisztán... Jelenkori civilizációnk végtelen nagy tévedése, hogy az értelmi és a társadalmi fejlődésnek adtuk meg az elsőbbséget... Szeretnénk tudni az élet értelmét. Képtelenek vagyunk az életünket irányítani, ha nem tudjuk, mit jelent az élet és mit jelent a halál." (Napló, 1940. 12.16.)
"A hit válasza... Összehasonlíthatatlanul kielégítőbb, mint a tudományé." (Gondolatok az életmódról)
     Halála előtt néhány nappal, 1944-ben pedig ezt mondta egy ismerősének: „Amikor valaki saját halálához érkezik, felfogja az összes dolog semmiségét. Híres lettem. A világ rólam és munkámról beszélt, mégis csak gyermek vagyok az Isten előtt, méghozzá egy szegény gyermek”.
(Alexis Carrel: Utazás Lourdes-ba. Kairosz Kiadó, 2004. Az összefoglaló Jáki Szaniszló bevezető tanulmánya felhasználásával készült.)
Forrás

Ne kezdjünk el beszélgetni az ördöggel!

     Ne feledjük, hogy ős-anyánkat Évát is ez vezette a bűnbeesésbe!
Az ördöggel való párbeszéd, az Isten Paran-csain való benső vita, a régi: "miért mindig pont az tilos, ami jó?" A választ persze ismerjük lelkünk mélyén: "azért, mert végzetes rossz következik belőle"!
Mindannyian rendelkezünk örökölt szenve-délyekkel, de ezek önmagukban nem károsí-tanak. Olyan, mintha az ember anyajeggyel születik, amely akár csinos is lehet, ám ha ezt az anyajegyet feltépik, akár rákos daganattá is válhat. Nem szabad megengedni az ördög-nek, hogy feltépje a szenvedélyeinket, mert kóros következményei lehetnek! És bizony ide tartozik a bűnös gondolatokkal való "elszórakozás" is!
     Szakítsunk meg minden társalgást az ördöggel!
Mert mi is történt? Megsértettek, szidalmaztak, igazságtalanok voltak velem! Ó jaj, talán vizsgáljuk meg alaposan, hogy nem vagyunk-e magunk is hibásak ebben? Mert ha nem mi voltunk hibásak, akkor jutalomban lesz részünk.
     Ezt követően, nem szabad a dologgal tovább foglalkozni. Ha az ember tovább folytatja a beszélgetést az ördöggel, akkor az összekavar és "jogos érveket" ébreszt bennünk sérelmeinkkel kapcsolatban, melyek aztán szüntelenül foglalkoztatnak, felzaklatnak bennünket és egyre mélyebbre gabalyodunk a harag, a gyűlölködés hálójába. És ez az, amivel az ördög meggyengíti az embert. Arra késztet, hogy az ő törvényei szerint gondol-kodjunk a dolgokról, az ő „igazsága” szerint értékeljünk, és az embert a gyűlöletbe vezesse.
     A démonok ismerik az emberi gyengeséget, megkeresik a fájó pontokat, és támadást indítanak ezekre összpontosítva.
     Különös figyelmet kell szentelni az Efezusi levél 4,27-nek, már csak azért is, mert egyes magyar fordítások eltérő módon közlik. A helyes fordítás így szól: ,,Ne adjatok teret a sátánnak'' (Ef 4,27). (Egyik-másik kiadásból hiányzik a ,,teret'' szó, és így fordítják: ,,ne engedjetek a sátánnak.'' Ez pedig egészen mást jelent.) A ,,ne adjatok teret a sátánnak'' kijelentés felszólít: ne adjatok működési lehetőséget a sátánnak önmaga-tokban, családotokban, a társadalomban, és a világban. A Szentírás arra tanít, hogy erősen ellene kell állni az ördögnek (vö. 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítani (vö. Ef 6,12). Ezek a szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt megengedi neki. Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, lelkében, egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerül, s mint egy eszköz egyre jobban kiszolgálja őt istenellenes művének építésében. Ez a tevékenysége pedig tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakí-tásáig az élet minden területén. 

     II. János Pál pápa így ír az irgalmasság bibliai tartalmáról:

     Az Ószövetség nyelvében más kifejezéseket is találunk, amelyek az irgalmat jelzik... A Septuaginta görög fordításában kevesebb az irgalmat jelző szavak fajtája, mint a héberben: vagyis nem jelzik azokat a finom különbségeket, melyeket az Írás ősi nyelve jelzett. Az Újszövetség azonban abból a gazdagságból és mélységből lép tovább, melyet az Ószövetség mutatott... (Dives in misericordia. Függelék.)

Kindelmann Győző összeállítása

Az alábbi keresztutat a Szeretetláng-lelkiség szerves részének tekinthetjük, hiszen a stációk kommentár és kiegészítés nélkül a Szeretetláng Lelki Napló szövegéből kerültek összeállításra. 

Bevezető elmélkedés

(A Lelki Napló, 1964 nagycsütörtök-nagypénteki bejegyzése segít bennünket, hogy ráhangolódjunk Krisztus szenvedésére, s hogy megértsük, mekkora áldozatot vállalt Üdvözítő Urunk az emberiség megváltásáért.)

      Szeretettem volna az egész virrasztást éjjel a kápolnában tölteni. Erre semmi mód nem adódott. Az Úr Jézus látta efölötti bánkódásomat és így szólt: “Jöjj, mire hazajössz, Én már várlak kis szobánkban.” Meglepett ez a kedves, nem várt figyelmes jóság. Gondolni sem mertem erre. Amíg hazaértem, addig is állandó imádásba merültem, és amikor kis szobámba léptem, „Dicsértessék a Jézus Krisztus!”-sal köszöntöttem Őt. Ő leheletszerű könnyedséggel éreztette jelenlétét, de csak néhány percig. Utána azonnal nehéz bánattal és gondterhelt fájdalommal árasztott el. De úgy, hogy meg kellett fogódznom, hogy össze ne essek. S közben az Úr Jézus fájdalmasan így szólt: „Lelkem s testem szenvedéseiből részt adok. Úgy, ahogy Én szenvedtem mint ember. Mellőzve Istenségem erejét, csak mint ember éltem át a getszemán-éji borzalmat. Én megtisztellek lelkem s testem rendkívüli fájdalmaival. Ez a szenvedés igazán a megváltó munkámban való részvételed elmélyülését jelentse számodra!” S míg ezeket mondta, ott volt mellettem. Még hosszan panaszkodott, és szavai nyomán lelkemben a fájdalmat fokozta.
Időközben éjfél lett, de én ezt az időt csak lepihenve tudtam megvárni. Éjféltől minden erőmet összeszedtem, hogy térden állva vegyek részt az Úr szenvedéseiben. Alig negyed órát tudtam térdelni. A nagy lelki fájdalom, mely eltöltött, annyira igénybe vette minden erőmet, hogy rövid idő után kis imazsámolyom térdeplőjére lekuporodva tudtam csak elmélkedni az Úr szenvedéseiről. Az Általa átárasztott szenvedés egészen elgyengített. Két óra előtt lefeküdtem, de álom nem jött szememre. Csak az Úr szenvedésére gondoltam. Az Úr Jézus reggel arra kért: „Ne hagyd el magad, ma egész nap szenvedj Velem!”

Egy Nóbel-díjas tudós esete

     A csodák iránti szkeptikus Alexis Carrel, kényszerhelyzetben került Lourdes-be. Egy orvostársát kellett helyettesíteni, aki nem tudott a súlyos betegeket szállító vonat kísérőjeként Lourdes-ba utazni. Így akaratlan szemtanúja és orvosi felügyelője lett egy végstádiumú tuberkulotikus hashártyagyulladásban szenvedő fiatal nő hirtelen és teljes felgyógyulásának, 1902. május 28-án. Megelőzően Carrel is azt vallotta, ami akkor is és ma is divatos, hogy egyedül a tudományos magyarázat ad megbízható ismeretet. Ezzel szemben, amit Lourdes-ban látott, alapjaiban húzta át addigi nézeteit.
     Alexis Carrel, a Nobel-díjas, kiváló sebész szemtanúja volt két csodálatos Lourdes-i gyógyulásnak. Egész életén át dolgozott lelkében ez az élmény, harcolt egymással a tudományos és a vallásos világnézet. Élete végén eldöntötte a csatát.     A nevezetes beteg, Marie-Louise Bailly 1879-ben született Lyonban. 1898-ban kezdtek nála mutatkozni a tüdőtuberkulózis tünetei. 1901 végén kezdődött tbc-s hashártyagyulladása. Hasa egyre jobban megdagadt, táplálékot egyre kevesebbet tudott magához venni, nagy fájdalmai voltak. Az orvosok lemondtak róla, Marie ennek ellenére egyre mondogatta, hogy meggyógyulhat még, mert egy éjszaka a Szent Szűz ezt a meggyőződést keltette benne. „Minél gyakrabban hangoztatták az orvosok, hogy hamarosan meghalok, annál erősebb lett a hitem, hogy meg fogok gyógyulni. A Szent Szűz kieszközli nekem ezt a kegyelmet, mivel tudja, hogy gyógyulásom egy személy megtérését is segíti majd” – mondogatta. Nagyon rossz állapota miatt már nem akarták engedni, de kikönyörögte, hadd utazhasson ő is Lourdes-ba a betegeket szállító vonaton. Ekkor kísérte őt orvosként Alexis Carrel. Késő este a lány fájdalmai elviselhetetlenek lettek, ezért Carrelt hívták hozzá, és Marie hallotta az orvos megjegyzését: „Oktalanság volt a beteget utaztatni ilyen állapotban. Minden pillanatban meghalhat.” Amikor a vonat másnap, május 27-én délben megérkezett Lourdes-ba, már félig elvesztette eszméletét. Csak estére nyerte vissza, és akkor kérte őt az ápolónő, hogy küldjön utolsó üzenetet a családjának, de visszautasította: „Mondtam nekik, hogy csak akkor írok, miután már meggyógyultam.” Hordágyon szállították a barlanghoz. „Gyakorlatilag egy holttest volt, amikor a Grotta fürdőjébe vitték” – nyilatkozta róla később Carrel.
A beteg először szörnyű kínokat érzett, amikor hasát megmosták a fürdő vizével, de utána az érzés megváltozott. „Amilyen szörnyű kínokat okozott az első lemosás, a második maga volt a gyönyörűség. Mellkasom, amit addig csak nehezen mozgattam, nagy sóhajtásokban könnyebbült meg. Mindenki, aki ott volt, körülöttem tolongott. Senki sem akart hinni a szemének. Dr. Carrel, aki mellettem állt, lélegzetét visszafojtva figyelte a betegség távozását, mialatt jegyzeteket írt kézelőjére.” A lemosás után hasában a daganat egészen kicsire összehúzódott. Másnap már tolókocsiba tudott ülni, és az újabb fürdés után minden fájdalma megszűnt. Egy másik orvos így számolt be a tapasztaltakról: „A hatalmas daganatból, amelyet tegnap észleltem, csak egy kis csomó maradt, nem nagyobb, mint egy kis vese, elhelyezkedve a has jobboldali borda alatti tájékán, és nem okozott egyáltalán semmi fájdalmat. A beteg olyan jól érezte magát, hogy ki akart sétálni a Grottához, amit gyenge állapotára való tekintettel nem engedtünk meg neki. Elmondta, hogy aznap reggel teljesen egyedül felkelt néhány pillanatra. Ez az orvosi jelentés, amelyet aláírtam, a teljes igazság. Legyen szabad még azt hozzátennem, hogy nem gyógyítottak meg még egyetlen tbc-s hashártyagyulladást sem emberi eszközökkel pár óra alatt, mint ahogy ez itt megtörtént.”
     Hazafelé a vonatúton tovább gyógyult: „Óráról-órára visszatért az erőm, úgyhogy amikor Lyonban (24 órás utazás után) leszálltam a vonatról, átsétáltam a peronon és a várótermen anélkül, hogy valakinek a karjára kellett volna támaszkodnom.” Gyógyulását Dr. Carrelnek a hetenkénti vizsgálatokról készített jegyzetei is tanúsítják. Július 15-i feljegyzése különösen sokatmondó: „A gyógyulás teljesnek látszik. Testsúlya 1 kg-mal növekszik hetente. Általános kondíciója kitűnő. Megvizsgáltuk pszichológiai állapotát. Normálisnak tűnik. Nagyon szerény és csendes fiatal hölgy. Meglehetősen intelligens. Világos az emlékezete. Semmiféle miszticizmus nem észlelhető. Félénk és szerény. Csak akkor beszél gyógyulásáról, ha kérdezik. Semmi jele mentális kiegyensúlyozatlanságnak.”
     Marie teljesen meggyógyult, de orvosai még évekig figyelemmel kísérték a sorsát. Fogadalmat tett a vincés nővéreknél és 1937-ben, ötvennyolc évesen bekövetkezett haláláig fizikai munkát végzett.

A helyzetünk valóban változatlan!

     »A mai időkben nem csodálkozhatunk az eretnekségeken, sem azon, hogy léteznek (hiszen már előre megjövendölték), sem azon, hogy megzavarják egyesek hitét (hi-szen az eretnekségek épp arra szolgálnak, hogy hitünk próbát álljon ki). (...) Egyéb-ként tényleg különös, hogy a rossznak ekkora ereje legyen, csakhogy az eretnek-ségeknek azokon van nagy a hatalma, akik nem erősek a hitben. (…) Miként az eretnekségek is egyesek gyengeségé-ből merítik erejüket, de semmi erejük se lenne, ha erős hittel találkoznának.«       (Tertulliánus, De praescriptione)
   

      B. Henry Newman (1801-1890) az anglikánból kato-lizált későbbi bíboros így ír:
»Napjainkban nem törekednek-e csaknem mindenhol a világban a vallás nélkülözhetővé tételére? Hirdetik, hogy a vallásosság nem nemzeti-, hanem magánügy. Nem kísérlik-e meg kizárólagossá tenni a vallás nélküli nevelést? Nem kísérlik-e meg, hogy a hasz-nosságot és nem az igazságot tegyék az állami törvények és rendelkezések iránymutatójává? Nem kísérlik-e meg mást belemagyarázva kiforgatni a Szentírást? /Sajnos/, a gonosz összeesküvésével állunk szemben, mely a világ minden részén szervezkedik, intézkedik, hogy Krisztus Egyházát gúzsba kösse és előkészítse az utat az általános elszakadásra! Ez a nagy aposztázia vajon megszüli-e az Antikrisztust vagy halasztódik még?
     Mindenesetre ez a taktika összes jeleivel és eszközeivel a sátántól ered! Távol álljon tőlünk, hogy megtévesszenek szép ígéretei, melyben mérgek vannak rejtve. Ne gondoljátok, hogy ügyetlen a mesterkedésben! Csalétkeit nagyon is nyíltan kínálja: Ígér polgári szabadságot, egyenlő-séget, jó üzletet és jólétet, ígéri az adók csökkentését és reformokat. Ezáltal fedi el műve sátáni célját, melybe be akar minket is vonni. Ezért gúnyolódik az elmúlt időkön és a hagyományos intézményeken. Nekünk azonban szükséges megértenünk, hogy az első keresztények helyzetében vagyunk; ugyanazon friggyel, papi renddel, szentségekkel és kötelességgel!
     Tudatosítanunk kell, hogy egy bűnben fetrengő világban élünk, hogy helyzetünket felmérve lehessünk tanúságtevők Krisztus mellett. Szükséges, hogy éber legyen a szívünk, éberek legyünk a reményre /mentsük a lelkeket/ és várjuk az Ő második eljövetelét.« (vö Szent István Társ. Bp. 1961. 358-363. o)
     Szent X. Piusz a XX. század első pápája is előre látta az eljövendő liberális hitlazulást, mely „a tévedések univerzális folyamataként” elősegíti „az Egyház hitének és fegyelmének általános meglazulását (…) Ez egy olyan mé-reg, mely ravaszan és titokzatosan lopakodik be az Egyház legbenső véredényébe.” Világosan figyelmeztet, hogy itt van az az idő, amikor a társadalom egyes rétegei megpró-bálják majd gyökerestől kitépni és kiirtani „az ember és Isten közötti kapcsolat minden szálát”. (vö X. Pius pápa: Pascendi Dominici Gregis)
      Részlet, Szent II. János Pál pápa 1987. 05. 24-i beszédéből: »Az ördög elleni küzdelem, mely Szent Mihály arkangyal kiemelkedő jellemzője, napjainkban is aktuális, hiszen a sátán ma is tevékenykedik a világban. Mindaz a rossz, ami a világban van, a társadalom hiányosságai, az ember-, a személy belső meghasonlottsága, a sátán sötét és zavart keltő tevékenységének eredménye is.«
Szent Mihály arkangyal könyörögj érettünk!
(A forrásokat lásd az első posztban!)

Kedves Olvasóim!

Az ukrán fennhatóság alatt álló KÁRPÁTALJÁN nagyon kritikus a helyzet. Ha élelmiszert lehet is kapni a boltban, a piacon, az áruk egyre magasabb, miközben a fizetőeszköz értéke tizede az eredetinek! A legminimálisabb közüzemi díjakat sem tudják kifizetni, hiszen legfeljebb 1 euro (300 ft) jut naponta étkezésre, rezsire.

Ha bárkinek módjában áll segíteni, javaslom az adományt a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványon keresztül való eljuttatását: http://www.ferences.hu/segit.php  (A megnyíló felület bal oldalán olvasható "Hogyan segíthet?"-re kell kattintani információért!)
Az ide utalt pénzek 100%-ban eljutnak a rászorulókhoz!
Többen ajánlottak fel élelmiszer segítséget. Ám ennek a bevitele rettentő hosszadalmas és bonyolult, így az nem igazán működő segítség most.

A Katolikus Karitász továbbra is várja az adományokat az erre a célra elkülönített 12011148-00124534-00800007-es bankszámlaszámra (Kárpátalja megjelöléssel), a 1356-os adományvonal tárcsázásával pedig (Magyarországról) mindenki hívásonként 500 forinttal járulhat hozzá az akcióhoz.

Köszönet minden együttérzésért, az imákért is!

SZENT JÓZSEF
/március 19/

     A Boldogságos Szűz jegyeséről Józsefről, kevés adat áll rendelkezésünkre. Feltevésekből, apokrif iratokból leszűrt elgondolásokból, valamint a misztikus irodalomban fellelt látomások alapján tudhatunk valamit róla.
Ezek azonban elképzelhetően valamennyire valós benső adatok.

     Sajnos, több helyen említik, hogy József már özvegyember volt, innen az evangéliumokban olvasható "Jézus testvérei" utalás. Félreértés!
Szinte teljesen kizárt, hogy az, aki a Szeplőtelen Szűz jegyeseként és a Megváltó földi atyjaként lett kiválasztva, már özvegyként, gyermekekkel lett volna leterhelve.
Szent Józsefnek egész szívével, lelkével, egész emberként kellett jelen lennie a Család élén, hogy egyedül Róluk gondoskodhassék.
     József Betlehemből származott, Dávid családjából. Szerény, csendes, békét szerető egyszerű ember volt, de a jó követésében határozott és eltökélt.
     Jól ismerte az írásokat, istenfélő, mély lelkületű, imádságos lénye méltán lett kiválasztva. Valószínűsíthető, hogy édesanyját korán elveszítette és családja nem értékelte kiváló lelkületét, sőt némileg különcnek tartotta.
     Boldog volt, amikor Máriát mátkájának tudhatta, ő volt a legboldogabb a földön. Tiszta életet élt, ezért Mária tisztasági fogadalma József számára ajándék volt, nem áldozat.
     Amikor a Szent Szűz áldott állapota láthatóvá vált előtte, megdöbbent. Mégis, végtelen égi szerelme oly erős volt, bizalma annyira töretlen, hogy hitt Mária ártatlanságában. Azonban nem tudta, ezt a helyzetet miként élheti meg az emberek, a testvérei és a rabbi előtt. Szívében szenvedett, mély szomorúság tört rá a megoldhatatlan helyzet miatt. A szokásrend szerint el kellett bocsátania Jegyesét, ő viszont úgy kívánta volna, hogy Máriának semmi bántódása ne essék. Jóllehet, ezzel el fog szakadni attól, Akit a világon legjobban szeretett. Ebben a gyötrő fájdalomban szólította őt meg az Úr Angyala és mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát…" Ezután József magához veszi aráját, mindent vállalva cselekedetével.
     És ekkor, második alkalommal lett a legboldogabb ember a földön.
     Pontosan tudja mit vár tőle a Magasságbeli, Akinek akarata szent a számára.
Amikor Betlehembe mennek a kihirdetett népszámlálásra, József családtagjai bezárják előttük a közös otthon kapuját. Ezt a megaláztatást is el kell fogadnia.

     S amikor egy közönséges istállóban megszületik a kicsi Jézus, a világ Megváltója, harmadik alkalommal lett József a legboldogabb ember a földön. Kezdettől fogva, alkalmatlannak tartja magát az óriási kitüntetésre, hogy Isten legszentebb Leánya mátkaként mellette élhet, Őrá vigyázhat, s az Isten Gyermeke karjának védelmét élvezheti. Nem is fogja föl mit kapott, mégis, alázattal fogadja az Úr kezéből küldetésének súlyát.
     Újra álmot lát, melyben az Angyal sürgetően Egyiptomba küldi. S ez az út nagy és ezer veszélyen át vezető út.
     Majd Egyiptomban megint álmában szól hozzá az Angyal: hazatérhetnek, mert meghaltak, akik a Gyermeket meg akarták ölni.
Vajon miért mindig József álmodik és nem Mária?
Mert Isten az apára bízza a család gondjait, a felelősség terhét és ez nekünk ma is komoly, intő példa kellene legyen.
Isten bízik Józsefben, hiszen legdrágább kincseit bízza rá.
     Hazatérve Názáretbe József folytatja munkáját mint ácsmester és bevonja ebbe Fiát is Jézust. A Szent Család rendkívüli szeretete, munkás életmódja, hármas egysége a Szentháromság egységét példázza. Ezért fontos minden családnak Rájuk nézni, Őket követni.
József igaz ember volt, igazságos és békeszerető. Nem is lehetett más az, akit a Magasságbeli bízott meg Kincseinek őrzésével.
Szent József szeretete az Atya szeretetéből forrásozott. Egészen az Ő gyermeke volt, Őt sugározta családjában, mindennapjaiban.
Valószínűleg azelőtt költözhetett el Istenhez, mielőtt Jézus nyilvános küldetését elkezdte volna.
     Ekkor volt negyedszer Ő a legboldogabb ember a földön.
Mert vele volt az a két személy, Akik életének szemefényei voltak: Mária és Jézus. Ők fogták kezét, Ők simogatták meg, Ők gondozták betegségében. Az Ő áldott karjaikban, Isten Fiának áldásától kísérve távozhatott el az Örök Hazába.
     Boldog és hálás szíve megnyugodott az Ő szeretetükben.
Bízzunk mi is úgy Szent Józsefben, amiként bízott a Mennyei Atya. Bízzunk gondoskodásában, s hogy megoldja nehéz ügyeinket, s engedjük, hogy a már elviselhetetlen felelősség terhét elvigye vállunkról.

Szent József, családjaink, hazánk őrzője,
                                   könyörögj érettünk! Ámen                (H. Mária)

Az óvatosság, a hit és a megátalkodott rosszindulat 3

     Sok hitetlen is ellátogatott Lourdes-ba. Ismeretes a regényíró Zola esete (róla később bővebben) , aki 1892-ben tanúja volt egy csodás gyógyulásnak is (Marie Lebranchu), de Lourdes című regényében a „La Grivotte” néven szereplő nő hamarosan meghal. Amikor az egyik katolikus író szemére vetette Zolának, hogy meghamisította a történetet, ezt felelte: „Én regényíró vagyok, azt teszem hőseimmel, amit akarok. Különben is én nem hiszek a csodákban; még ha minden beteg egy szempillantás alatt meggyógyulna is, akkor se hinnék jobban.” Emil Zola rosszindulatú megátalkodottságával szemben, felhozhatjuk a Nobel-díjas Alexis Carrel orvos esetét (róla a következő részben), akinek megtérésében fontos szerepet játszott az, hogy 1903-ban szintén tanúja volt egy csodás gyógyulásnak. Carrel Az ismeretlen ember című könyve 1935-ben magyarul is megjelent. Lourdes-i zarándoklatáról, élményéről Utazás Lourdes-ba c. könyvében számolt be. (Alább, külön foglalkozunk Alexis Carrel megtérésének történetével.)
     Érdemes újra visszagondolni a La Salette titokra, melyet 1858-ban volt szabad nyilvánosságra hozni. Ha megfelelő körültekintéssel sor került volna időbeni közzétételére (csak 1879-ben jelent meg, ráadásul igen ellenségesen fogadták), akkor e két esemény üzenete kölcsönösen erősíthette volna egymást és a világban sokkal mélyebb nyomokat hagy.
     A Lourdes-i események is azt példázzák, hogy a Szent Szűz örök boldogságunk érdekében szinte kézzelfogható közelségbe hozza a természetfölötti valóságot. A Boldogasszony a Csodás Érem átadása és La Salette után Lourdes-ban bűnbánatra, rózsafüzér imádságra és zarándoklatra hívja az egész világot, hogy megerősödjenek, s üzenete ily módon eljusson a föld végső határáig. Ha azonban az "ökumené" jegyében agyonhallgatjuk a hiteles Mária-jelenéseket, a Szent Szűz édesanyai céljai is töredékesek maradnak!
     Az Egyház 1993-tól az első Lourdes-i jelenés napján, február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját.

Pápai megnyilatkozások

     Az Ördög személyes létével kapcsolatban VI. Pál háromszor, II. János Pál pápa pedig tizenötször foglalt állást!
    VI. Pál pápa a „gonosz szellemet” tartotta az emberi történelem számtalan ismert és ismeretlen szerencsétlenségéért felelősnek. Olyan megátalkodott és ravasz, hogy a mi képességeinkkel fel sem tudjuk fogni. Titokzatos, ijesztő és hatalmas értelem. Képes arra, hogy gonosz erejével egész társadalmakra hasson. A pápa egyenesen nyugtalan volt amiatt, hogy az ördög nevét elfelejtették a szószékeken. „Nagyon is fontos, hogy visszatérjünk a katolikus egyház tanításának azon részeihez, amely az ördöggel és az ő befolyásával foglalkozik. Azért mondom ezt, mert manapság igen csekély figyelmet fordítanak erre.”
     Indítványára, a Hittani Kongregáció egy kizárólag a démonológiával foglalkozó dokumentumot adott ki 1975 júniusában. Ebben kimondta, hogy az ördög léte eddig azért nem foglaltatott dogmába, mert a mi modern korunk előtt ez még nem volt kér-déses, hiszen a sátán létezése általánosan elismert volt és illeszkedett „az Egyház állandó és egyetemes hitvallásába, mely legfontosabb forrására Jézus Krisztus tanítására alapozódott, arra az élő hit megvallására a liturgiában, amely mindig kitartott a démonok létezése mellett és odafigyelt az általuk keltett hatásokra is. A gonosz lelkekről szóló tanítás nem vitatható eleme a keresztény hitnek” – tette hozzá a dokumentum.
     Sajnálattal mondható el, hogy sokan azért nem ismerik fel a „sötétség hatalmainak” mesterkedését és cselszövéseik mikéntjét, mert még semmilyen információt nem kaptak róla! „Kötelességünk az ördög leleplezése!” – mondta a pápa. Egy világos és valós szükségletről van szó, hiszen a gonosz belopakodott az Egyházba is: „valamely résen keresztül a sátán füstje beszivárog az egyházba”. (1972. június 29) Ezzel arra is célzott, hogy ez valakik mesterkedése folytán vagy figyelmetlenségéből, a megkülönböztetés adományának hiánya miatt történhet meg, mert e kérdésben a tisztánlátás és a figyelemfelkeltés múlhatatlan evangelizációs feladat!
     A következmény: Tömegek dőlnek be a vallásosnak tűnő hamis üzeneteknek, s az óvó ismeretek hiányában felnőtt ifjúságot megrontotta a sátán. Íme: megvakította a pásztorokat, hogy megtéveszthesse a nyájat.
     VI. Pál egy másik beszédében így fogalmaz: „Elhagyja a Szentírás és az Egyház tanítását, aki nem vallja létezőnek az ördög valóságát (…) Az a gonoszság, amely ma létezik a földön egy olyan, ellenünk és társadalmunk ellen irányuló támadásnak az eredménye, melyet egy sötét és rosszindulatú ügynök, maga az ördög vezet (…) A gonoszság nem pusztán a nyomort s a rosszat jelenti a földön, hanem egy élő, személyes, szellemi, romlott és rontó lényt. Egy rettenetes valóságot, aki titokzatos és dermesztő. (…) Az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk. (…) Tudatában vagyunk annak, hogy ez a sötét és romboló valóság létezik és igen aktívan működik; ő az aki nagyon kifinomult módszerekkel tudja felborítani az ember testi-lelki egyensúlyát, ő az a kaján csábító, aki ismer minden bensőnkbe vezető utat, hogy ezáltal tovább terjessze a zűrzavart és megosztottságot.” (1972. nov. 15)
     Annak ellenére, hogy az Egyház hivatalos taní-tása, pl. Új Katekizmus világosan beszél a sátán létéről, s az ördögűzés mikéntjéről is, sajnos sokan próbálják tagadni az ördög létezését.
(A forrásokat lásd az első posztban!)

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!