Ne kezdjünk el beszélgetni az ördöggel!
Ne feledjük, hogy ős-anyánkat Évát is ez vezette a bűnbeesésbe!
Az ördöggel való párbeszéd, az Isten Paran-csain való benső vita, a régi: "miért mindig pont az tilos, ami jó?" A választ persze ismerjük lelkünk mélyén: "azért, mert végzetes rossz következik belőle"!
Mindannyian rendelkezünk örökölt szenve-délyekkel, de ezek önmagukban nem károsí-tanak. Olyan, mintha az ember anyajeggyel születik, amely akár csinos is lehet, ám ha ezt az anyajegyet feltépik, akár rákos daganattá is válhat. Nem szabad megengedni az ördög-nek, hogy feltépje a szenvedélyeinket, mert kóros következményei lehetnek! És bizony ide tartozik a bűnös gondolatokkal való "elszórakozás" is!
Szakítsunk meg minden társalgást az ördöggel!
Mert mi is történt? Megsértettek, szidalmaztak, igazságtalanok voltak velem! Ó jaj, talán vizsgáljuk meg alaposan, hogy nem vagyunk-e magunk is hibásak ebben? Mert ha nem mi voltunk hibásak, akkor jutalomban lesz részünk.
Ezt követően, nem szabad a dologgal tovább foglalkozni. Ha az ember tovább folytatja a beszélgetést az ördöggel, akkor az összekavar és "jogos érveket" ébreszt bennünk sérelmeinkkel kapcsolatban, melyek aztán szüntelenül foglalkoztatnak, felzaklatnak bennünket és egyre mélyebbre gabalyodunk a harag, a gyűlölködés hálójába. És ez az, amivel az ördög meggyengíti az embert. Arra késztet, hogy az ő törvényei szerint gondol-kodjunk a dolgokról, az ő „igazsága” szerint értékeljünk, és az embert a gyűlöletbe vezesse.
A démonok ismerik az emberi gyengeséget, megkeresik a fájó pontokat, és támadást indítanak ezekre összpontosítva.
Különös figyelmet kell szentelni az Efezusi levél 4,27-nek, már csak azért is, mert egyes magyar fordítások eltérő módon közlik. A helyes fordítás így szól: ,,Ne adjatok teret a sátánnak'' (Ef 4,27). (Egyik-másik kiadásból hiányzik a ,,teret'' szó, és így fordítják: ,,ne engedjetek a sátánnak.'' Ez pedig egészen mást jelent.) A ,,ne adjatok teret a sátánnak'' kijelentés felszólít: ne adjatok működési lehetőséget a sátánnak önmaga-tokban, családotokban, a társadalomban, és a világban. A Szentírás arra tanít, hogy erősen ellene kell állni az ördögnek (vö. 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítani (vö. Ef 6,12). Ezek a szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt megengedi neki. Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, lelkében, egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerül, s mint egy eszköz egyre jobban kiszolgálja őt istenellenes művének építésében. Ez a tevékenysége pedig tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakí-tásáig az élet minden területén. 
