A Szentírás tanúsága szerint, kezdve a paradicsomi kiűzetéstől egészen a Jelenések könyvében leírtakig tudhatunk tisztán szellemi lényekről, akiknek működése ‒ mint említettem ‒ megtapasztalható az ember életében. Az angyaltan kidolgozását (angelológiát) főképp az arisztotelészi filozófiának a keresztény teológiába, pontosabban a skolasztikába való beépülése után kezdték el. Areopagita Dénes vagy latinos nevén Dionysziusz Areopagitész De caelesti hierarchia című munkájában kidolgozta angelológiai sémáját (részletesebben lásd a 8. részben), melyet az Egyház a kanonizált iratok közé felvett! Az angyalkérdésben legkomolyabb támadást a XVII. századtól kezdve, a protestantizmustól és az újkori modernista teológiától kellett elszenvednie, amely fokozatosan nyert teret, hihetetlen mérvű kárt okozva a lelkeknek.
Isten háromféle teremtménnyel veszi körül Magát:
‒ az emberek felett álló, az emberi törvényszerűségekkel fel nem fogható szellemi teremtményekkel, az angyalokkal;
‒ az emberek alá rendelt, általuk uralt anyagi, növényi és állati teremtményekkel;
‒ e kettő között van az ember, a lelkével felülről, a testével alulról ‒ akit az Isten a Föld fölé rendelt, és még az angyalokat is a megmentésére rendelte.
Az angyalok a Bibliában Isten küldöttei, akik az általuk megszólított embereknek adnak át üzenetet, feladatot vagy sietnek segítségükre. Folytonosan részt vesznek az istendicsőítésben (Zsolt 148,2; Jel 4,8), s majdan az ítélet végrehajtásában is. (Jel 6-19). Jézus életének egyes állomásainál is feladatot teljesítenek (Lk 1,26; 2,9; Mk16,5; ApCsel 1,10).
A hivatalos egyházi tanítás feltűnően kevés angyalokkal foglalkozó dokumentumot idéz, meg sem kísérelve a velük való „kapcsolattartás” (szövetség) lehetőségét felvázolni. Sajnos a katolikus hittanban is csak a „puszta létezésüket” említik meg, az őrangyalokkal való együttműködés lehetőségeit már nem! Ezzel szemben az okkultisták (New Age) nagy rutinnal szervezik az „angyalkommuni-kációs tréningeket” és ahol megtévesztő és ártó tanításokat oktatnak!
A Szentírás a gonosz szellemekben az embert gyötrő erőket lát.
A sátán és angyalai (ördögök, démonok) az isteni teremtés ellenségei, gyűlölik az embereket és folyvást a rosszra kísértenek, a jó angyalok (őrangyalok) viszont a jóra sugallnak! A harc a démon és az angyal között az emberben folyik és mi a szabad akaratunkkal dönthetünk egy életnyi idő alatt az Isten Országa, vagy a sátán közt. A baj az, hogy mai ember szinte semmit, vagy a keveset is hibásan tudja a hitismeretekről és az angyalokról, ebből következően felkészületlen és óvatlan.
Ezen hiányossággal pedig a szülők és a hitoktatók okolhatók!
(folyt.) (Források az első részben!)