4/9 Kilenced a Nagy Magyar Engesztelésért
NEGYEDIK NAP
Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen
Bevezető ima minden napra
Tekints kegyesen reám, Könnyező Szűzanyám, ki könyörögve borulok le Eléd. Bizodalmam Isten után csak Beléd helyezem, mert te szerető égi Anyám vagy. Én erősen hiszem, hogy e szent kilenced, melyet (megemlíteni a kért kegyelmet) végzek a te tiszteletedre, nem lesz hiábavaló. Hiszen még sohasem hallottuk, jóságos Anyánk, hogy ne segítettél volna valakin, aki Hozzád folyamodott. Mindenkin akarsz könyörülni, ó drága Könnyező Szűz, mert kegyes és irgalmas vagy, segítsz is mindenkin, aki Hozzád esedezik, mert erőd és hatalmad nagy. Nézz hát le, Anyám, az én imámra is, és méltasd meghallgatásra. Engedd elnyernem azt a kegyelmet, melyért e szent kilencedet végzem, ha az üdvömre válik. Ám Te jobban tudod, Szűzanyám, mi szolgálja az én igazi javamat, éppen azért szent közömbösséggel és megadással ismétlem Szent Fiad szavait: „Mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a tied”. (Luk. 22:24.)
Elmélkedés
AZ AGGÓDÓ SZŰZ
Mikor tizenkét éves volt a kis Jézus, felvitték Szülei Jeruzsálembe, a húsvéti ünnepekre. Az ünnepek után, mint a többi zarándok, a Szent Család is elindult hazafelé. Útközben észreveszik a Szent Szülők, hogy Jézuska eltűnt mellőlük. Istenem, hová lett a gyermek?! – Ó, talán nem vigyáztam rá eléggé?! – Elvesztem! – sóhajtozott az aggódó Szent Szűz. Keresve néz körül. Hol van a Jézuska? – Merre keresse, hogy megtalálja? – Siet a rokonokhoz. – Nincs itt a kisfiam, Testvérek? – Nincs. Kérdi a távozó csoportokat: Emberek, nem láttátok az én kisfiamat, a Jézuskát? – Aranyhajú, kékszemű, angyali arcú fiúcska volt! – Senki sem tud vigasztaló választ adni. Három napig keresi gyermekét az aggódó Anya, míg végre megtalálja a templomban.
A Szűzanya most is sokat aggódik. Mennyi rossz gyermeke van, akik elengedték szent palástja szélét és eltűntek oldala mellől! Vajon ők is a templomba mentek, mint a kis Jézus?
– Ó, ha úgy volna, akkor nem kellene aggódni miattuk. Ők elhagyták az Édesanyát, mert virágos rétet mutogatott nekik messziről a gonosz lélek. Ráléptek a rétre, s tépni kezdték a szép virágokat. De jaj, még csak egyet szakítottak le s ájultan zuhantak bele a virágok között tátongó mélységbe. Igen, mert a bűnök mezeje volt az, melyen csak mérges virágok nyílnak! E szegény gyermekeket keresi aggódva a Könnyező Szűz. Milyen boldog anyai Szíve, amikor megtalálja egy-egy eltűnt gyermekét!
– Ő sokat megtalált már kegyhelyén, a máriapócsi búcsúkon.
Én vajon nem szoktam-e elszakadni Könnyező Szűzanyámtól súlyos bűnök által? S ha megtörténik, hogy bűnbe esem, sietek-e mielőbb megtérni a töredelmes bánat és szentgyónás által? Most hogy állok e tekintetben?
ERÉNYGYAKORLAT: Ma megvizsgálom lelkemet, nem vagyok-e súlyos bűn állapotában, aztán, ha igen, akkor felindítom a tökéletes bánatot, és mielőbb meggyónok.
I M A
Könnyező Szűzanyám! Fájó szívvel kell bevallanom, hogy én is sokszor elengedtem palástod szélét, s másutt próbáltam boldogságot keresni. Te tudtad, jó Anyám, mennyire csalódom majd a bűnös élvezetekben, melyeket, mint az árnyék, követi a boldogtalanság. Hogy is lehet boldog a gyermek távol a szülői háztól?! Nem hasonló sorsra kell-e jutnia, mint a tékozló fiúnak, aki mint jómódú úri gyermek, dúskálkodott a szülői házban, mikor pedig elhagyta azt, még a sertések eledeléből sem lakhatott jól, s rongyosan, piszkosan tért vissza atyjához?! Ó felejtsd el, kérlek jó Anyám esztelenségemet, emelj fel engem is, ha aléltan feküdnék bűneim mélységében. Ne engedd többé, hogy szent palástodat elhagyjam, s a bűnök rabjává legyek. Én ígérem, hogy kerülni fogom a bűnt, Te pedig támogass anyai segítségeddel. Ehhez az elhatározásomhoz csatolom ismét kérésemet: Ó hallgasd meg hő imám, Könnyező Szent Szűzanyám, s add meg azt a kegyelmet, melyért Hozzád esdeklek. Ámen
Üdvözlégy Mária… (3-szor) /A Szeretetláng betéttel!/
Könnyező Pócsi Szűzanyánk könyörögj érettünk!
Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen
