Még világosabban ír az angyalok erejéről Szent János a Jelenések könyvében. Tehát számos példa igazolja, hogy az angyalok valóban segítenek az embereknek, de ennek egyik feltétele, hogy az emberek kérjék őket!
Eloszlatva egyes hamis elképzeléseket, tudnunk kell, hogy az angyalok nem megdicsőült emberi teremtmények! A Zsidók 12,22-23 pedig azt mondja, hogy mikor a mennyei Jeruzsálembe érünk „angyalok ezreivel” és „a tökéletességre jutott igazak lelkeivel” fogunk találkozni –, tehát két külön csoporttal.
Az angyalok személyes voltát csak újabban kezdték kétségbe vonni egyes hittudósok, akiknek nézetét a „Humani generis” kezdetű pápai enciklika kifejezetten visszautasította (DS 3891). A Szentmise prefációjában a pap is a következőket mondja: „…és ezért mi is, minként az angyalok és főangyalok, a trónod körül álló égi szellemek és minden seregek a mennyben a te dicsőséged himnuszát zengjük...”
A Jelenések könyvében azt mondja Szent János: „Amint néztem, sok angyal szavát hallottam a trón, az élőlények és a vének körül. Számuk meghaladta az, ezerszer ezret és a tízezerszer tízezret” (Jel 5,11). Merthogy az angyalok komoly, Isten fölségét tükröző seregek. Épp ezért a Szentírásban sehol nincs szó „angyalkákról”, vagy „puttókról”, ezért legtöbb angyal-ábrázolás egyenesen káromlásnak hat.
Több egyházdoktor tanítása szerint a Szentmise ideje alatt „megnyílnak az egek és angyalok sokasága asszisztál a misén. Bizony, számos gonosz lélektől, sok-sok látható és láthatatlan veszedelemtől szabadítja meg a Szentmise (azokat, aki a kegyelem állapotában vannak).” (Vö. Nagy Szent Gergely) „Az angyalok körül veszik és segítik a papot miközben misézik.” (Szent Ágoston) „Amikor az Eucharisztiát ünnepeljük, a szentély megtelik számtalan angyallal, akik az isteni áldozatot imádják az oltáron. Amit akkor kérünk, majdnem biztos, hogy megkapjuk, és amit a misében nem kapunk meg, aligha fogjuk megkapni más imában, vezeklésben vagy zarándoklaton. Az angyalok tudják ezt, és seregekben jönnek imádni Istent, hogy a kegyelemnek ebben az órájában hozzák elő kérésüket.”
Egy alkalommal Szent Gertrúd elragadtatásba esett a szentmisén, s ebben az állapotában megjelent előtte az őrangyala. Azt látta, hogy az imát, amit az imént mondott, Isten szent felsége elé viszi, és kéri az ima meghallgatását. Gertrúd érezte az áldás erejét, ami a fejére érkezett, magához tért és boldogan mondott hálát.
Tényként kell tudatosítanunk, hogy (jó) angyalok harcolnak (rossz) angyalok ellen, és mi nem csak e kozmikus harc közepén állunk, hanem kifejezetten bennünk zajlik a lelkeinkért, s a tét: üdvösség vagy kárhozat!! Ennek tudatában kellene életünket élni, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra, melyek pedig végleg meghatározhatják örök sorsunkat. Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismer-ték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy mi végett élnek – ám csoda-e –, ha Istent se akarták megismerni!
(folyt.) (Források az első részben!)
