1945. február 13-án a világ legnagyobb hírügynökségei azt a hírt tették közzé, hogy Róma főrabbija,
Israel Zolli professzor, megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban.
1920-ban Israel Zoller újra megnősült, és kinevezték őt Trieszt főrabbijának. Nem sokkal ezután felesége, Emma, egy lányt szült neki, Miriamot. 1933-ban elnyerte az olasz állampolgárságot, miközben a fasiszta rendszer arra kényszerítette őt, hogy vezetéknevét az olaszosabban hangzó Zollira változtassa. Ugyanekkor kinevezték őt a Padovai Egyetem Héber Nyelv és Irodalom Tanszékének vezetőjévé. Diákjai között számos katolikus pap és papnövendék volt, akiket fellelkesített tanáruk spiritualitása, s azért imádkoztak, hogy áttérjen a katolikus hitre.
Minél többet olvasta az evangéliumokat, annál inkább megragadta őt Jézus Krisztus személye. Visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy egyszer egy tudományos cikk írását hirtelen félbeszakította és elkezdte hívni Jézust. Pár pillanat múlva Jézus fényes alakját látta meg maga mellett. Így ír erről önéletrajzában: "Hosszabb időn át néztem őt, miközben nem éreztem izgalmat, hanem a lélek teljes nyugalmát. Senkivel sem akartam beszélni erről és én nem tartottam ezt megtérésnek. Ami történt, csak engem érintett. A Jézus iránti mély szeretetem és ez az élményem nem tartozott senki másra. Akkor nem jutott eszembe, hogy meg kellene változtatnom a vallásomat. Jézus úgy jött bensőmbe, mint egy vendég, egy meghívott és várva várt vendég. Zsidónak tartottam magam, mert hébernek születtem, ugyanakkor szerettem Jézus Krisztust. Úgy tűnt nekem, hogy sem a judaizmus, sem a kereszténység nincs ellentétben Jézus iránti szeretetemmel. Jézus bennem volt és én Jézusban."
Israel Zolli rabbi számára a feltámadt Úr valóságos jelenlétének misztikus megtapasztalása volt az, mely egész életét meghatározta. Akkor még nem tudta, hogy Jézust befogadni annyit jelenti, mint tagjává válni az ő misztikus testének, vagyis a Katolikus Egyháznak. Csak a megkeresztelkedése után írta le: "A megtérés válasz Isten felhívására. Az ember nem abban a pillanatban tér meg, amelyet maga választ, hanem abban az órában, melyben Istentől felhívást kap erre. Amikor ezt meghallja, csak egyet tehet: engedelmeskedik. Ó, mennyire szeretek ismeretlen lágy dallamokat hallgatni. Kérdő szavak visszhangzanak, melyekre nem felel senki... A próféták minden mondata, Krisztus valamennyi tanítása mennyei harmóniákkal teljes. Ám mégsem értékeljük eléggé, amit a közelünkben hallunk, pedig az Úr és a lelkünk annyi mindent tudnának megosztani egymással, de valahogy nem találkoznak. Az Isten közelében élünk, ugyanakkor távol vagyunk Tőle. Távolról hallunk egy hangot, egy isteni üzenetet, de nem értjük. Szólít minket e hang és képtelenek vagyunk követni. Hívna minket egy fénysugár, melyet észre sem veszünk. Ó, már mily sok magányos éjszaka csöndjében érzékelem, hogy valaki kopogtat a lelkem ajtaján! A Zarándok az, akinek hívó szavát kevesen hallják meg – én is alig –, pedig nekem is vendégem szeretett volna lenni...”
Tudományos munkássága folyamán Israel Zolli rabbi, a sémi nyelvek kiváló szakértője, egy nagyon fontos felfedezést tett. Megállapítása szerint az evangéliumok görög szövege arra utal, hogy léteztek korábbi héber források, melyekből ezek a görög szövegek kiindultak. Sok évvel később ezt megerősítették olyan katolikus bibliakutatók, mint Jean Carmignac és Claude Tresmontant. E felfedezésnek messzemenő jelentősége van, ugyanis rámutat az evangéliumi leírások hitelességére, arról tanúskodva, hogy az evangéliumok pontos információt adnak, mi is történt a korabeli Izrael kultúrájának és hitének kontextusában. 
1938-ban Zolli kiadta az Il Nazareno (A Názáreti) című könyvét, melyben egyértelműen bebizonyítja, hogy Jézus az Isten által megígért Messiás. Meglepő módon a zsidó körök sehogy sem reagáltak Zolli, Jézusra vonatkozó nézeteire.
1939-ben Zolli elfogadta a római főrabbi és a Rabbiképző Kollégium igazgatójának rendkívül megtisztelő hivatalát. Közeledett a kibontakozó zsidóüldözések időszaka. Ennek ellenére abban az időben a római zsidók is erősen megosztottak voltak. Többségük meg volt győződve arról, hogy semmilyen veszély sem fenyegeti őket a németek részéről. A zsidóság közösségi vezetői bíztak a kormánykörökben lévő ismeretségeikben, melyekről azt hitték, hogy szavatolják a biztonságukat.
(Forrásként felhasználtam: Judith Cabaud: A rabbi, aki felismerte Krisztust - Eugenio Zolli élete. Új Ember kiadó 2006; – valamint – a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin, Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország 9. számának cikkét is.)
