Rémisztő annak tapasztalata, hogy sokan mily tudatlanul esnek áldozatul a megtévesztő szellem mesterkedésének. Ennek oka, hogy kevesen vállalják a harcot (az engesztelést), és így a bűn természetszerűen elhatalmasodik a társadalomban, s ennek következményeként nyomatékosan állíthatjuk: elérkezett a tömeges elkárhozás veszélye.
Ma már kozmikus méretű harc folyik minden egyes lélekért, a technika és a pszichés manipulációk minden eszközével. Ezt a harcot rafináltan, álnokul és szinte észrevehetetlenül folytatják a római katolikus keresztényekkel szemben. A cél az, hogy szakadjanak el Rómától, a pápától és a tanítóhivataltól, és csatlakozzanak egy új ökumenikus egyházhoz, amely minden keresztény felekezet szövetsége lesz.
Ez pedig nem más, mint a Jelenések könyvében a ,,vadállat” szobra, ahol az áll: ...Hatalmat kapott arra is, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra és megölje azokat, akik nem imádják... (Jel 13,15)
Ennek a „vadállatnak” az eljövendő világuralma útjában egy nagy akadály áll, amit először el kell hárítani, hogy a bolygót és az emberiséget ellenőrizni tudja. Ez a nagy akadálya a római katolikus Világegyház erkölcsi és etikai ereje és befolyása a hívők milliárdjaira. Ezt a harcot Máté evangéliuma már előrevetítette, amikor Jézus e szavakkal alapította meg Egyházát: ,,...mondom neked: te Péter vagy, azaz kőszikla, és én erre a kősziklára fogom építeni Egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta..." (Mt 16,18) A Péternek és utódainak, a pápáknak tett jövendölésével ‒ vagyis hogy a pokol kapui sem vesznek erőt rajta ‒ Jézus egyúttal azt is közli, hogy a pokol erői és hatalmai meg fogják támadni az Egyházat, hogy megsemmisítsék.
A sátáni erők minden tekintetben példátlan rombolást igyekszenek végbevinni a lelkekben, felhasználva a csábítás-, a technika minden eszközét, de legfőképp az emberi hiszékenységet! Az emberek sokaságának figyelmét már oly mértékben kötik le a burjánzó próféciák, hogy az Evangélium igazságai már nem jelentenek hitükre és értékrendjükre aktuális útmutatást! A megtévesztő szellem – a magánrevelációk hitelességéért felelős Egyház 'óvatosságát' –, ügyesen a hierarchia iránti ellenszenvvé formálja a méltatlankodó hívek lelkében! Mi több, egyesekben oly konok ellenszenv alakul ki az Egyház vezetői iránt, hogy óhatatlanul a szekták felé sodortatják magukat. Holott nyilvánvaló, hogy a magánkinyilatkoztatások iránti egyházi óvatosságot épp a hamis üzenetek, a megtévesztő szellem inspirálta „felhívások” és ezek alig nyomon követhető terjedése jelenti. Jézus intelme pedig világos: „hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek.”
(Mk 13,21-23)
Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikus is így figyelmeztet: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” Márpedig a Szentírás figyelmünkbe ajánlja: ,,a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési mód igen hatékony. Jézust is megkísérti, olvassuk a Bibliában (vö. Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra képes (vö. 2Tessz 2,9). Szent Péter apostol pedig így figyelmeztet: ,,Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben...” (1Pét 5,8-9).
A Szent Szűz szavai a Szeretetláng Naplóból: „Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábatok alól a remény talaját! Tudja ő nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek. A reményét vesztett lelkeknél már bűnre sem kell kísértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti (számára). Ó, gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létrejönni lelketekben.” (IV/30)
Korunk emberének egyik legjellemzőbb vonása az, hogy az Evangélium az ő számára csak "régi szép tanítás", ugyanakkor a bizonytalan napi "üzenetekre" roppant fogékony. Ezekért képes még lelkesedni, hosszú zarándoklatokat is tenni, ezzel szemben a hiteles, egyházilag elfogadott üzeneteket és kéréseket, teljesen figyelem kívül hagyja!
